hallgatás

Így szép ez.  Többet most nincs erőm írni … egyszerűen csak péntek este. Ezzel is megszenvedtem .. ültem az üres blog előtt a könnyeimmel vagy majdnem fél órát.

Az ember végül a szív partjára ér,
a tenger sima, a lélek már nem remél,
füledben egy hang, egy hosszú, kitartott sípolás,
fekszel, feletted hallucinált angyalok, ez már a mennyország,
itt ért a parton a halál, szép és a világtól oly idegen,messzi,
már nem érzel, lelkedben a fájó üresség, a semmi ;

az üres felület előtti csendben könnyek folynak,
arcodon vékonyka barázdákat húznak,
de nem tudni, mi marcangol darabokra belül,
szíved leáll, és itt a tenger partján végső álomba merül.