gyomorgörcs

Egyre jobban elfajul a mániám, ez a kis idióta Linzer gyerek (aki a profilképem is), akit már csak kis dögnek hivok. Iszonyatos gyűlöletet érezk iránta és ez egyre erősebb. Akárhányszor van róla kép, videó vagy bármi, elönt az idegroham. Állandóan puncsol, és az instagrammon is, a lájkjai azok kis puncsok, de ez másik történt, de roppant nagy hányinger, amiket művel, és ezektől is nagyon rosszul vagyok már. Ez egyre rosszabb, folyamatosan ömlenek a képek, videók és folyton meccs van, amit nézni kell. Mindenki azt mondja, ne foglalkozzak vele, töröljek ki mindent, ne nézzek rá, ne nézzem a meccseket stb. De egyszerűen nem értik meg, hogy ez mánia, és ez nem igy működik. Mostanra már olyan erős a gyűlölet, hogy a mániás érzéseket elnyomja, pedig simán lennének, ott vannak még, csak a gyűlölet nem engedi felszinre törni. 2018. március 15-e óta a mániám, akkor még minden rendben volt, majd augusztusban kezdődött az elfajulás, ami szeptemberre már fokozódott, ám akkor szerencsém volt, mert képbe jött egy másik mánia, aki a hónap végén már a mániám lett. Igazi megkönnyebbülést nem hozott, mert a kis dög továbbra is tartott, bár a mániás érzéseim a másik iránt voltak, de a gyűlöletem az megmaradt. A szülinapjára már a másik volt a mániám, de az a nap elég kemény volt, de közel sem annyira, mint a mostaniak. A mostani húsvétkor fajult el jobban de még ne menjünk ennyire előre, mikor még csak szeptembernél tartunk. Aztán október 7-én hivatalosan is kijelentettem, hogy ez a dög már nem a mániám, hanem a másik, aki eddig csak alakult. A gyűlölet maradt, sőt erősödött. Decemberben tudott csak enyhülni, de ezzel a mániám is eltűnt és karácsonykor kijelentettem, hogy elmúlt a másik is, és a Linzer gyereket se gyűlöltem már úgy. Januárban nem volt mániám és én nagy marha visszaakartam hozni mániának ezt az idióta dögöt, de nem sikerült úgy azonnal. Ez azért lehetett, mert üresnek éreztem magam mánia nélkül. Január végére azért érdekelt, de még nem volt mánia, de februárban elmentem Pestre a két hetes terápiára. Ott szépen felszivódott végleg, már egyáltalán nem érdekelt. Ha megnéztem a szokásos oldalt, azt is csak kötelességből, illetve kiváncsiságból, de nem haltam bele, sőt nem is érdekelt már a meccs se. Le is maradtam két meccsről, de egyáltalán nem izgattak. Helyette ismét a munkásszállók lettek a mániáim, Kőbánya és a Bajcsy kórház, ami miatt jól éreztem magam, nem volt idegeskedés. Mamámnál laktam ez idő alatt, és folyton Kőbányára mentünk (Ő imádja Kőbányát, ott kinézett magának egy vicces épületet, ami a mániám része lett). Aztán haza kellett jönni, és szép lassan visszatért a kis hülye, Kőbánya és társai meg elmúltak. Véglegesen a Linzer gyerek március 7-én tért vissza, egy röhejes meccs után. Február 21-én gondolkoztam, hogy megnézzem-e a meccset, de nem volt jobb dolgom és megnéztem és utána már megnéztem a többit és jobban erősödött az érdeklődés. Ez a visszatérés még nem jelentett azonnali idegeskedést. Áprilisban voltunk Linzben, a szülővárosában, ott egy meccsén, és játszott is. Húsvétkor, április végén fajult el, de addigra május 5-ére volt már jegyünk egy másik meccsre Bécsben. Egyre jobban irritált meg idegesitett, és a gyűlölet egyre erősebbé vált. Május 5-én mentünk a meccsre, 5 fok volt, esett olyan, mintha december lett volna. Ott olyan nagy fokú gyűlölet fogott el iránta, hogy csoda, hogy kibirtam, de legalább lehetett orditani. Ott is nagyon idegesitően viselkedett, ki is fütyülték a szurkolók, ami nagyon tetszett. Utána még erősebb lett a gyűlölet, a csúcs május 25-27-én volt, akkor többet kellett tűrni. Majd aztán kicsivel enyhült, de most megint nagyon intenziv.

Az a helyzet, hogy most már aludni se tudok tőle rendesen, minden este gyomorgörccsel fekszem olyan 1 óra körül tudok csak ágyba kerülni idegbetegen. Majd reggel ébredek is olyan fél7-7 körül és ott van bennem a gyomorgörcs, ami miatt már nem tudok visszaaludni, de van, hogy akkor már kelni kell. Tehát nem sokat alszom ez miatt. Szerencsére nem ébredek fel éjjel, ha lefekszem már elalszom, de a gyűlölet sokszor nem engedi hogy egyáltalán ágyba menjek. Egyre nehezebben csinálom meg a szokásos dolgaimat, a gyomorgörcs miatt. Reggel olyan nagy fokú gyűlölet fogott el, amit már előző nap estétől folytok magamba, illetve az elmúlt hónapok szarságait, hogy orditoztam, hogy otthon már mentőt akartak hivni. De mikor Pesten vagyunk (május 26-27), ott könnyebben el tudom tűrni a keményebb napokat is. Már pedig most nagyon kemény napok vannak és otthon nem birom elviselni. Meg eleve mikor Pesten vagyunk, akkor enyhül, bár nem múlik el, mert az a pár nap kevés erre. 

Ha úgy működne, hogy nem foglalkozom és elmúlik, akkor már október óta nem is foglalkoznék vele. Sajnos nem igy megy ez.