Csak azért sem
Csak azért sem fogok az anyám depressziójának az árnyékában tengődni. Az ismerőseim és a barátaim jól látják a helyzetemet. Az anyám mintája rendkívül káros és haszontalan, hiszen anyámon láthatom, hogy totális tehetetlenségre kárhoztatja az embert. Aztán a tehetetlen ember igyekszik a környezetét befolyásolni, hogy megtegyék neki azon dolgokat, amiket ő valami oknál fogva nem hajlandó megtenni. Anyám állandóan a betegsége mögé menekül és ellentámadásba lendül. Ma kinyitottam a számat és elmondtam neki, hogy mit hogyan kéne csinálnia, hogy kimásszon a maga ásta gödörből. Egy órával később a megvető hangsúlyával nagyszájúnak és harsánynak nevezett. Mire én: „Megint pontatlan jelzőket használsz negatív felhanggal, hogy megbánts engemet. Nem nagyszájú, hanem őszinte vagyok. Igen, erős hangon beszéltem, harsányan, mert maga az Élet is harsány!” Azzal kimentem a házból szedni még egy kis mogyorót és megöntözni a kerti virágaimat. Persze kiszólt a házból, hogy minek pazarolom a vizet, a gyomokat öntözöm?
Mindenre csak a negatív ellenreakció, de ő maga totál passzív. Pechemre eme mintát vettem át, hogy csak reagálok dolgokra, de nem cselekszem, aztán panaszkodok, hogy milyen szar az életem. Hát, ja, ha a fejemet a seggemben hordom, akkor tényleg szarszagú és sötét a világ.
Azonban az sem igaz, hogy nem cselekszem, hiszen éltem más városokban, voltam önerőből külföldön, alkotok, és intézem az ügyeimet, vagyis igen is képes vagyok aktívan irányítani az életemet. Tehát a hiba nem bennem van, hanem a lemásolt mintában, amit viszont az anyámtól vettem át. Jaj, nem kell többé! Nem akarok 30 valahány évesen belehalni az önként vállalt tehetetlenség generálta szorongásba. Ha anyámnak ez az út az egyedüli, akkor egyedül megy végig rajta, mert Én nem vagyok hajlandó követni a pusztulásba! Csak azért sem.
Amit tudok, azt megteszem érte. Ahogyan magamért is cselekednék. De nem fogom dédelgetni, igazat adni neki és így tovább. Nem. Ha pedig sértegetni akar valakit, ordibáljon a négy fallal, és ne nekem vessen oda gúnyos hanggal hazug jelzőket. Soha többé NEM fogadom el a tévedéseit és a bántásait.
Nagy szerencsém, hogy vannak barátaim és segítőim, akikre viszont nem akarok életem végéig támaszkodni. Hiszen úgy a helyes, hogy később magam is segítek másokon.
Ui.: A héten a sok nagyobb könyv közt ráleltem egy kicsi, új könyvre, Brian Tracy Töréspontjára. „Hatékony válságkezelés 21 lépésben.” Mondtam magamban, hogy mennyire jó lesz anyámnak, aki folyton válságban van, különösen mostanában, amikor nagyon mélyen van. Nem olvasta el a könyvet, felénél visszaadta, mondván, hogy eme könyvet vállalkozóknak írta a pénzügyi guru. Mire én: Mindannyian az életünk vállalkozói vagyunk.
Nem értette meg a mondatomat, vagy nem akarta megérteni, mert neki kényelmesebb passzívnak és makacsnak lennie. Ja, hogy ne már a farok csóválja a kutyát. A tudatalattijában lévő önsorsrontás és a bűntudat nem engedi neki, hogy őszintén belássa a hibáit, és a bajokkal szemben hatékonyan lépjen fel. Nem, és nem. Inkább meghal. 🙁 Ha ilyen makacs, akkor meghal. Megsiratom, de NEM halok vele. Persze előbb elviszem kineziológushoz és pszichiáterhez is. Nem mondok le azonnal róla, de ha menthetetlen, akkor menthetetlen. Én nem adhatok neki akaratot, nem dönthetek és nem élhetek helyette. Mindenki a maga életéért a felelős. Élni és élni hagyni. Ez az igazság.