érzéstelenség

 …. amikor napokig, hetekig nincs szó, amikor minden szó bűnös, minden szó bénán és esetlenül jön ki … amikor még ha reagál is bárki az túl fura … amikor a munkán túli világból, bár ott is, mindenhonnan ki akarod magad törölni,CANCEL – GOMB, és VÉGE!  … legelőször önmagad … aztán mindenkit körülötted … aztán minden személyes email kikukázva, aztán kukából végleg törölve … véletlenül se maradjon meg, még egy szó se … valami fáj és nyom belül … de nincs könny, nincs semmi … tudod, lesz … de nem tudod, mikor és hogyan …. aztán nem is tudod mi mindenfélét érzel, valószínűleg csak a tömény fájdalmat, amikor csak zokogsz és zokogsz … mert napokig, sőt, hetekig csendben voltál, csendben magadban, lebegve, lezártan, falakkal, érzéstelen, de ez a sport se űzhető a végtelenségig. A lélek egy ponton túl feladja és már nem bírod … nem kell többet várnod a könnyeidre, kitörnek. Túl sokat voltál odaát, az Érzéstelenek Országában, ott ahol lágyan lebeg mindenki ég és föld határán … ez bírható, egész sokáig … hetekig … aztán összegyűlik és sok lesz, és bűntudatod lesz, mert így érzed, mert fáradt vagy, magányos, motiválatlan, későn fekszel, tán még el is késel munkából (bár nem a késő hanem a telefon töltöttsége miatt), akkor azért bántod magad, ha már a kolléganő nem ordítja le a fejed … hisz tudod, hogy a legapróbb dolgokért eddig is leordította ….

és közben annyi mindent tervezel, csinálsz, érzéskártyák, érzés-kerék, színezett, ragasztott, mutatóval és kész lesz …. bár ki tudja segít e bármit is, talán igen, talán nem, de minden erődet össze kellett szedni hétközben hogy megcsináld …

és verset se, egy hete, semmi, semmi és ha semmi, akkor nagy gáz van …. tapasztalat … ha semmi nincs, akkor annál nagyobb a gáz …. a pókháló, ami befedi  a lelked ….

Az utolsó őszi fények érkeznek a Földre,
lassan semmivé válok, eltűnök örökre,
semmivé foszló minden egyes érzés,
lengő, finom pókhálót fon lelkemre a sötétség.
Ha az Ember érez, szűnök Embernek lenni,
megfoghatatlanul lassulok, föld és ég között lebegni.
A szó vétkes, bűnben törlődni kész,
már nincs igazán tiszta kifejezés,
lelkemben a néma csend darabjaira törve,
tán itt hagynám e Földet egy időre. 
Eljössz te is velem egy túlvilági körre?
Talán szívesen ott is hagynál, míg Te visszatérsz a Földre.