elmúlik

Otthon voltam pár napot, egyedül.

Találkoztam egy régi barátommal. Az egyetlen férfi az életemben, aki figyelni tud rám.

Természetes, hogy beleszerettem most.

Az eszemmel tudom, hogy ez nem igazi szerelem. Szükségem van rá, és ő kielégíti az érzelmi igényeimet. Ennyi. Ez egy sima indulatáttétel.

Attól még nagoyn fáj, és nagoyn nehéz lezárnom magamban.

A legnehezebb az egészben, hogy amikor találkozunk, akkor úgy tűnik, ohgy működhetne a kapcsolatunk, de aztán mégsem. Nem jön az e-mail, nem tudok vele beszléni telefonon, életmentő dolgokról a saját családomat illetően, elengedi a kezem és én zuhanok…

zuhanok, zuhanok, xanax-szal tudok csak aludni, nyomottan ébredek és vonszolom magam egész nap.

Kértem, hogy legyen a kisfiamnak a nagyapja. Rögtön azt mondta, ohgy rendben. és most nagy hallgatás van, nem tudom, jön-e végül Erdélybe vagy sem, eltúnt megint, elérhetetlen, és én vergődöm.

Kínomban megkértem egy másik barátomat, hogy jönne velünk Erdélybe, a tánctábor időszakára.

Erőszakkal emlékeztetem magam arra, hogy az életemben voltam már szerelmes egy férfiba egyszer, amiért megkérdezte, hogy nem kérek-e enni.

szeretetéhes vagyok, még mindig. És aki kielégíti a szeretetéhségemet, abba beleszeretek.

és ez nekem tilos. és különben is – ez nem autentikus szerelem.

látnom kéne őt – és persze nem látom. mert eltakarják őt a saját a nyomorúságaim.

egy új attitűdöt kell magamban kialakítani – örülni annak, hogy megfürödhettem a tekintetében, hogy megropogtatta a húsomat amikor megölelt, hogy mondott egy bókot, hogy figyelt rám másfél órán át – és kész.

ennyi.

menni kell tovább. élni az életemet, itt.

nem sopánkodni és nem belepusztulni a fájdalomba. volt már ilyen az életemben, sokszor is. ismerem az élményt. megnyílok, és aztán úgy fájok, mintha levágták volna a karomat. ömlik a vér, félájultan várom, hogy csillapodjon a vérzés és a fájdalom.

lassan zárom a lelkem zsilipjeit.

elfogadom, ohgy a dolgok mennek a maguk útján.

és élem az igazán élhető életemet. és örülök annak, hogy biztonságban vagoyk, hogy nem maradtam egyedül, hogy van családom, ohgy utazhatok, ha akarok, hogy sikerült néhány jó cuccot vennem – hogy sikerült üzleti ügyben tárgyalnom otthon, hogy az életem megy előre, előre, előre, és nem hátra…

hogy a kisfiamnak kell egy mentor, aki tanítgatja majd, a hagyományra, az európai műveltségre, majd az is meglesz. szépen, lassan, fokozatosan.

minden rendben lesz. a fogorvosomnál is votlam, fogaim is rendben.

az élet szép.