eddigiek

az eltűnésemnek nem volt semmi különösebb oka. talán csak annyi, hogy hagyományos naplót is írok és nem volt energiám kétszer is leírni ugyanazt.

az új munka összejött, a főnök nem mászott rám. a próbaidőm lejárt, de nem nyugodtam meg teljesen, mert még nem igazán megy a cégnek és nem tudom, hogy mennyire lesz tartós a dolog. mindenesetre eddig minden jó, kirúgtak mindenkit, akit nem kedveltem és azt hiszem, kedvenc vagyok a főnöknél. remélem, jól látom!

szinte semmire sincs időm, mert kb. egy hónap múlva államvizsgázok és nem úgy állok a tanulással, ahogy szeretném. mondjuk még sosem álltam úgy. a tételek felét már megtanultam, de azt érzem, hogy megtelt az agyam és nem bírok többet. nagyon nehezemre esik koncentrálni.

Casanovával volt egy nagyon, nagyon ocsmány veszekésem néhány hónapja, aminek az lett a vége, hogy teljesen és immáron véglegesen kiábrándultam belőle. nem nagyon beszélünk, ha mégis, akkor is ő keres én meg próbálom lerázni. kimondottan utálom. nem haragból vagy indulatból írom ezt, ami hamar elszáll, hanem hónapok óta egy ocsmány embernek tartom és őszintén úgy gondolom, hogy nem érdemel semmi jót az életben.

álompasival szokás szerint paradox a helyzet. sokat találkoztunk az elmúlt hónapokban, és immáron az esetek közel felében ő kezdeményezett. morbid, hogy közel egy év után ez még mindig számít, de ez van. továbbra is van egy rakat nője, én is pasizgatok, mert nem akarok folyton rajta kattogni, amíg ő éli világát. nagyon megnyílt, sok nagyon személyes dolgot elmondott magáról, de valahogy még mindig nem állandósult a dolog. volt két veszekedésünk, amik után könyörgött, hogy ne lépjek ki az életéből, aztán megint semmi. néha együtt töltünk egy egész hetet, dolgozni is alig enged el, utána meg 2-3 hétig „nem ér rá” találkozni velem. nem lesz ez így jó.

a helyzet iróniája, hogy most én sem érek rá, minden pillanatban bűntudatom van, amikor nem tanulok (néha már munkában is), de persze rengeteget gondolok rá. nagyon nehezen tudok koncentrálni.

az elmúlt időszakban két közeli barátom is elköltözött külföldre, amitől elég magányosnak éreztem magam, de igyekszem pótolni őket. ez gonoszul hangzik, de már annyi embert elvesztettem a külföldre költözés miatt, hogy már pontosan tudom, hogy nem csak keseregni kell, hanem újakat kell szerezni. találtam egy új bandát, nem pótolják a régieket, de mindig ez van. új társaságban idővel mindig találok magamnak 1-2 olyan embert akit megszeretek. akik később külföldre költöznek és folytatódik a kör.

öröm az ürömben, hogy a hideg, a barátok elvesztése és az államvizsga miatt kevesebbet mozdultam ki mostanában, de legalább spóroltam egy kis pénzt, amit felelősségteljesen az adósságaim törlesztésére fordítottam. nyomorultul hangzik, de nagyon felszabadító érzés.

továbbra sem nagyon eszem (undorodom az ételtől), aminek eredményeképpen picit fogytam, lebarnultam a nyári színemre, megcsináltattam a fogaimat és újra elkezdtem edzeni. záróvizsga után elengedem magam fodrászhoz és vásárolni is.