düh

Néha látlak düh, ott vagy a volán mögött, a sorban előttem, szembe jössz velem a járdán, mellettem ülsz a buszon, ott vagy az anya/apa szemében. Látlak téged magamban és másban is, látlak mindenhol, ahol helyed sem lenne…..nem lenne sehol helyed, ha mindenki igazán ismerne, ha mindenki tudná honnan jössz, és hová taszítasz.
Elfajzott érzelemkitörés vagy, semmi több, mégis leuralsz bárkit; aljas vagy és kegyetlen, de belehalsz a türelembe és a megértésbe….harcolni veled nem érdemes, annál erősebb leszel, ezért inkább megértelek. Megértelek téged, tehetetlenség szült. A türelem, és az értelem az ellenséged, volt időm, hogy megértselek téged, sok türelemmel, értelemmel, és alázattal!

Látlak téged düh, magamban megértelek, másban felismerlek, az utolsó emberig itt leszel.

Itt nyíltan leírom – más fórumokon inkább visszafogtam magamat -, hogy utálom az embereket. Nem konkrét személyeket gyűlölök, hanem elvonatkoztatva az emberi nemet. Pechemre emberi lény vagyok, így állandó szorongást élek át. Ez aztán hol a rettegős „hová rejtőzek” formát ölt, hol meg átmegyek dzsungel harcosba és villogó tekintetem jelzi, hogy bárkit ledöfök, aki szórakozni mer velem. (Még nincs tőröm, de tervezem egynek a beszerzését. Mindenki halandó, és elvérzik, ha lépen szúrják.) Sajnos agyamra ment a nélkülözés. Lófaszt érek a szellemi és érzelmi életem gazdagításával. Ugyan úgy a város egyik futóbolondja vagyok. És mivel gyerekkoromban én voltam az osztály hülye gyereke, ez az egyik dolog, amitől vészesen elborul az agyam, ha hülyének néznek, neveznek, ezzel ugratnak. Komolyan képes lennék elereszteni a dühömet egy provokáció során. És felismerném ezt az alkalmat, amikor igen, ideje van a bosszúnak. Az az ember, aki pedig élesítette a bennem lévő kézi gránátot, megdöglene. Nem szaroznék, tombolni akarok, gyilkolni, más vérével elégtételt venni az elcseszett életemért. Persze ebből semmi sem lesz, mert sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a dühömet önmagam ellen fordítom, és felkötöm magamat. Nem tudok megküzdeni a többi emberrel a megfogyatkozott természeti javakért. Túlságosan gyenge vagyok. Ez van. Született lúzer vagyok.
Hanyagoljátok a minden rendben lesz szöveget, mert az élet nem így működik. Ezt ti is számtalanszor megtapasztaltátok már. Amíg tudom visszafogom magamat, igyekszek lekötni a figyelmemet alkotói tevékenységekkel, és négy fal közt tartani a dühömet.
Senki és semmi sem segíthet. Ez egy magányos küzdelem. De mind egyedül vagyunk.

Ennek kiírása magamból segített valamennyit. Nem kell nyavalyogni, „ölni kell”, ha másként nem megy az életben maradás. Hiába nyomatom a fair play játékot, ha mindenki más régóta a vadállatok taktikáját követi és elmarja, ami kell neki. Tulajdonképpen nekem is ezt kell tennem. Köpni a szép elvekre, és keményebb módszerekkel harcolni. Más nem fog harcolni értem.