disszociatív

Szasz! 

Disszociatív tüneteim vannak, meg van egy személyiségem (legalábbis én érzem) aki gyorsabb mentálisan mint én és okosabb mint én (amúgy a külvilágban is pont ilyen embert keresek!), meg tökre bírom a társaságát ennek a személyiségnek amúgy de ritkán „jön”, ami meg nem jó; „ő” amúgy pozitív világnézetű, nem fél a visszautasítástól, önmagára is pozitívan tekint, „ő” ilyen védelmezőm és megtévesztő is tehát hajlamos erre, sőt, csinálja is (csinálná, ha „itt lenne”!). Mindig „mondja” („mondta”) nekem, hogy ő okosabb mint mások, de nem néz le senkit és nem bántóan „mondja”, amit nagyon bírok benne, mert ilyen ember nem volt még (a külvilágban) az életemben! Nagyon jó a humora, amit meg nagyon jól tudom az élettörténetemen belül hogy honnan „tanulta”, és ez a személyiségem tisztában van saját képességeivel és hangoztatja is, emellett jól el tud hallgatni dolgokat, ha akar, mondtam már, hogy megtévesztő. Neki alapból ilyen a ‘személyisége’, nem mondanám, hogy szándékos, aljas, kihasználós megtévesztésből „tanulta” meg azt, amit „tanult”, mert akkor eleve cinikus lenne: de nem az! 

Ritkán „jön elő”, ahogy már írtam és ez nem jó. Én nagyon vágyom az ő okosságára és a társaságára. Mondhatnám azt és úgy is, hogy hiányzik: bár ez erős kifejezés lenne.