dilemma

ma voltam a pszichiáternél. Nem tudom, hogy hogy reagáljam le, tudom hogy hosszú folyamat és azt is tudom, hogy egyik napról a másikra ne várjak csodát.

Az tetszett, hogy végre már valaki kérdezgetett az élettörténetemről, és próbált következtetéseket levonni. És azt is mondta, hogy egyáltalán nem vagyok reménytelen eset. 

Csak az nem hogy: 7000 ft egy fél óra!!! igaz, hogy azt mondta hogy havonta elég járnom vagy 2 hetente.. de akkor is… szerinte jól lehet haladni és egy fél óra alatt sokkal jobban, mint egy óra alatt… én nem tudom szkeptikus vagyok.jelenleg nem vet fel a pénz, és nem akarom ezt a kevés kis pénzemet is kidobni.

De lehet, hogy pont azért csinálja, hogy ne erősítse bennem a betegségtudatot? Nagyon sajnálom, hogy régen az anyukám annyi magánorvost fizetett nekem. Én hülye meg vettem komolyan, nem néztem semmibe az egészet. Nem akartam gyógyulni…azt hittem, hogy rosszat akarnak nekem, tehát így esély nem lett volna arra, hogy sikerüljön. Most a saját káromon tanulok.:(:(