Paplan-taktika
Most éppen a felszálló ágon repülök, akár egy repülő szőnyegen, így napok óta jól érzem magamat. Vagy a dióban található zsírsavak hatottak, mert tudtommal némelyik hat a depresszióra is, és én már október második fele óta tömöm magamba az útszéli diófák termését. Oké, egy tipp, egyetek olajos magvakat.
Rátérek a címre. Bár most a felszálló ágon vagyok, és semmi bajom, de tudom, hogy előbb-utóbb megérkezik a leszálló ág, és akkor egészen máshogyan fogom érezni magamat. A „szar az élet, minek élek” illogikus periódusomra ezentúl lelki náthaként tekintek, és ha megjön, napokra bebújok a paplanom alá és kiheverem, akár egy fertőzést. Annyi hülyeséget beszéltem már leszálló ágas szakaszaimban, hogy elegem lett a sok bullshit lekörmöléséből. Elegem van önmagam nyűgös, tehetetlen, semmi se jó, szar az élet, nyavalygós, hazug feléből, mert a hisztis, depis felem igen is hazudik! Tehát amikor éppen ő jön elő, akkor inkább elrejtem. Olyan rövid az élet, és már annyi az emberi világunkban a gond és a baj, esztelenség továbbnövelnem a negatív részt. Ha lehet, inkább gondtalanul csacsogni szeretnék a jó dolgokról végelgyengülésemig. Ez az élettervem. Egészen szimpatikus terv. 🙂