Paplan-taktika

Most éppen a felszálló ágon repülök, akár egy repülő szőnyegen, így napok óta jól érzem magamat. Vagy a dióban található zsírsavak hatottak, mert tudtommal némelyik hat a depresszióra is, és én már október második fele óta tömöm magamba az útszéli diófák termését. Oké, egy tipp, egyetek olajos magvakat.
Rátérek a címre. Bár most a felszálló ágon vagyok, és semmi bajom, de tudom, hogy előbb-utóbb megérkezik a leszálló ág, és akkor egészen máshogyan fogom érezni magamat. A „szar az élet, minek élek” illogikus periódusomra ezentúl lelki náthaként tekintek, és ha megjön, napokra bebújok a paplanom alá és kiheverem, akár egy fertőzést. Annyi hülyeséget beszéltem már leszálló ágas szakaszaimban, hogy elegem lett a sok bullshit lekörmöléséből. Elegem van önmagam nyűgös, tehetetlen, semmi se jó, szar az élet, nyavalygós, hazug feléből, mert a hisztis, depis felem igen is hazudik! Tehát amikor éppen ő  jön elő, akkor inkább elrejtem. Olyan rövid az élet, és már annyi az emberi világunkban a gond és a baj, esztelenség továbbnövelnem a negatív részt. Ha lehet, inkább gondtalanul csacsogni szeretnék a jó dolgokról végelgyengülésemig. Ez az élettervem. Egészen szimpatikus terv. 🙂

Szerző:

Belépett: 7 év

Andrea

Blog kommentek: 579Blog bejegyzések: 33Regisztráció: 01-11-2010

5 gondolat erről: “Paplan-taktika”

  1. Drága Andrea, ez forradalmian újnak hangzik tőled!! és már ezért is szeretem.

    még akkor is, ha szerintem sem biztos, hogy a legjobb taktikát választottad.

    de az nagoyn jó, hogy tudatában vagy, hogy ELMÚLIK, MINT A NÁTHA.

    Csak ha az ember éppen náthás, vagy depis, akkor szerintem joga van nyavalyogni és hülyeségeket bevszélni.

    gyere nyugodtan és öntsd majd itt ki a lelked.

    beszélni muszáj, külöben ha nem jön ki, akkor nem kapsz visszejelzést, és elhatalmasodhat rajtad a hülyeség.

    jobb kibeszélni.

    gyere, és öntsd itt ki. még mindig elkaptunk. most is el fogunk.

    nagoyn jó úton vagy!!

    inkább máshogy kellene szerintem felkészülnöd a télre. praktikus dolgokra gondolok…

    az nem megy, hogy úgy gondolj magadra, mint egy szorongó kisgyermekre?? és mintha te lennél az anyukája?? és megkérdezt, hogy mire van szüksége, hogy jobban érezze magát télen?? és te, mitn egy felelősségteljes felnőtt, mint egy anyuka, aki aggódik a gyerekéért, megpróbálnád feltérképezni a lehetőségeket,??

    Andreai, én mindnen nap átéloem, hogy ez a legszörnyűbb, ami velünk történt, hogyf a szüleinknek gőze nem volt a TERVEZÉSRŐL.

    EGYSZERŰEN ÉLETTERV NÉLKÜL ÉLTEK EGYIK NAPRA A MÁSIKRA.

    Ettek, ha volt a hűtőben, és nem ettek, ha nme volt.

    nekem ez nagoyn nagy gondot jelent. tervezni.

    pl, ha megyek egy társaságba, látom, hogy minyenki szépen fel van öltözve. én meg aznap állok rémülten a tükör előtt…

    meg ilyesmi.

    TEHÁT ELŐRE KELL GONDOLKODNI.

    MIÓTA EZT TUDOM, MÁR KICSIT JOBBVAN MEGY.

    ÉS AZT IS TUDOM, HOGY MIVEL NINCS EBBEN GYAKORLATOM, NEKEM TRIPLA ANYI IDŐBE TELIK MIDNENT KITALÁLNI, MINT MÁSNAK, AKI GYAKORLOTT A TERVEZÉSBEN.

    RETTENETESEN SOKAT KELL GONDOLKODNOM A LEGAPRÓBB DOLGOKON IS.

    De már nem idjeedek meg tőle, hanem „IDŐBEN” ELKEZDEK GONDOLKODNI.

    AMIG KI NEM TALÁLOK VALMAIT, AMIVEL MEG VAGYOK ELÉGEDVE.

    GONDOLKODNI KELL!!!

    ÉS NEM BEPÁNIKOLNI ÉS DUNÁNAK MENNI.

    GONDOLKODNI!!

    ELŐRE LÁTNI AZ ELŐRE LÁTHATÓT!!

    ÉS MEGELŐZNI A BAJT!!!

    ÖLELÉS, CSÓKOK.

    vigyázz magadra!!

     

  2. Szia Andi. Tetszik amit írtál. Viszont amikor lesz olyan hogy leszálló ág ismét. akkor más lesz. Akkor nem tudsz úgy gondolkodni mint most. Mindig másképp gondolkodunk. Az érzékeink reagálnak minden hatásra. Nem mondom, hogy mindig gondolj arra ami jó, hanem mindig éld meg ami van. 🙂 Az érzések működnek, és ha rossz az érzések akkor is működnek. Akkor kiélezve. Szóval csak legyél önmagad mindig, az elhatározás véleményem szerint nem jó… mert….. úgysem tudod mi lesz majd ha az lesz. persze tervezni lehet, de úgyis majd akkor derül ki minden. most így érzed, máskor meg úgy. Örülök hogy most így érzed. És nem örülök ha úgy. De mindig van valahogy. A változást kell figyelembe venni. amikor jó akkor meg a jót… hm. Talán sokáig meglesz ez az állapot. Remélem. 🙂

  3. Az emberi társadalom tele van mindenféle nyűggel. Az embereknek nincs szüksége rá, hogy szembesüljenek még az én „sötét” felemmel is. Nekem is terhes a hülye állapotom, amikor mindent „szarnak” látok. Logikus lépés ilyenkor elillanni és kiheverni az aktuális mélypontot. Ezen semmi sem változtat, sem beszélgetés, sem szakorvos; jön és megy magától. Finom műszer az agyvelő, sokminden befolyásolja, köztük a fincsi biokémiai anyagok. Franc se tudja, mikor melyikből mennyi kering a szürkeállományomban. Tehát jobb úgy kezelni mint egy „betegséget”, egy náthát, ami mindig elmúlik, mert az immunrendszer kiseprűzi a testből. A lelki mélypontom is elmúlik, amint visszatér az egyensúlyi állapot, vagy meglátom a kiutat jelentő újabb szórakoztató tevékenységet. Egy a lényeg, hogy a mélyponton is tartsam észben valamelyik fontosabb célomat, amiért érdemes élnem, mert a legsötétebb mélyponton hirtelen haragból képes lennék megölni magamat.
    A legtöbb embernek lövése sincs a mentális zizikről, így nem is tudnak mit kezdeni az éppen zizegő és szokatlanul viselkedő, beszélő társukkal.
    Ez van. Nem nekik, hanem nekem kell alkalmazkodnom önmagamhoz.

Írj megjegyzést