Kényszer(gondolatok) és szorongás
Meg személyiségzavar is, de igyekszem a normális mintákat követni és tanulni, fejleszteni magam.
Meg mély depresszió, de azon is.
Idézet tőle: JerezÉs jelenlét te milyen betegségekben sznvedsz pontosan??
Fogalmam sincs. De amiket itt olvasok, azok közül kb mindegyiket átéltem életem során, hol erősebben, hol gyengébben. Most a szorongásaim vannak még meg, de dolgozom rajtuk.
Nagyon ijesztő amiket írsz és ha nem hülyéskedsz akkor orvoshoz kéne fordulnod!!
Idézet tőle: JerezNem tudom hogy ez az e de a megőrüléstől rettegek. Nem tudom hogy miért, vagy mióta de van amikor hirtelen eszembe jut a megőrülés gondolata és elkezdek szorongani, próbálok nem rá gondolni ilyenkor nagyon erősen koncentrálok, de ennek ellenére is folyamatosan belémhasít a megőrülés gondolata. Tudom hogy semmi alapja sincs, de nem tudok ellene tenni. Van amikor 1-2 hétig nem jelentkezik de ha előjön akkor naponta többször is és ilyenkor csak ezen tudok filózni. Volt hogy éjjel nem tudtam elaludni nehogy eszembe jusson, és volt hogy órákig forgolódtam és csak 1,5 mg xanaxal tudtam elaludni.
Ezen kívül rettegek a betegségektől, bár lehet hogy ez fóbia, de pl ha úgy érzem kihagya szívem vagy gyorsabban dobog nem tudok aludni mert attól rettegek meghalok, szívrohamom lesz, vagy ha zsibbad a kezem akkor agyvérzésem, vagy ha fáj az egyik ujjam rögtön izületi gyulladásra gyanakszok. Órákat vesznek el ezek a napjaimból mert a neten folyamatosan betegségek után olvasgatok, próbálom megimernia tüneteket stb.... tudom hogy alaptalanul szorognok de nem tudok mit tenni ellene.. Már unom hogy az orvos is tiszta gyogyósnak néz hogy minden apró tünettel rohanok hozzá, de tényleg aggódok, rettegek. Állandóan vegetatív dystoniát, pszichoszomatizációt, szomatoform zavarokat íra lapomra.
Nagyjából ennyi, szerintem nem kényszerbetegség csak valami hasonló lehet hozzá..
Az sokat segíthet ilyen helyzetekben, ha egyszerűen csak megadod magad ennek az egésznek és mint kívülálló figyeled a történéseket és közben relaxálsz. Akkor általában gyorsan átmegy rajtad az egész és elmúlik. Persze ehhez sokszor tudni kell megadni magad a halálfélelmnek is.
És jelenlét te milyen betegségekben sznvedsz pontosan??
Idézet tőle: Mona[quote=Jerez]
Nem tudom hogy ez az e de a megőrüléstől rettegek. Nem tudom hogy miért, vagy mióta de van amikor hirtelen eszembe jut a megőrülés gondolata és elkezdek szorongani, próbálok nem rá gondolni ilyenkor nagyon erősen koncentrálok, de ennek ellenére is folyamatosan belémhasít a megőrülés gondolata. Tudom hogy semmi alapja sincs, de nem tudok ellene tenni. Van amikor 1-2 hétig nem jelentkezik de ha előjön akkor naponta többször is és ilyenkor csak ezen tudok filózni. Volt hogy éjjel nem tudtam elaludni nehogy eszembe jusson, és volt hogy órákig forgolódtam és csak 1,5 mg xanaxal tudtam elaludni.
Ezen kívül rettegek a betegségektől, bár lehet hogy ez fóbia, de pl ha úgy érzem kihagya szívem vagy gyorsabban dobog nem tudok aludni mert attól rettegek meghalok, szívrohamom lesz, vagy ha zsibbad a kezem akkor agyvérzésem, vagy ha fáj az egyik ujjam rögtön izületi gyulladásra gyanakszok. Órákat vesznek el ezek a napjaimból mert a neten folyamatosan betegségek után olvasgatok, próbálom megimernia tüneteket stb.... tudom hogy alaptalanul szorognok de nem tudok mit tenni ellene.. Már unom hogy az orvos is tiszta gyogyósnak néz hogy minden apró tünettel rohanok hozzá, de tényleg aggódok, rettegek. Állandóan vegetatív dystoniát, pszichoszomatizációt, szomatoform zavarokat íra lapomra.
Nagyjából ennyi, szerintem nem kényszerbetegség csak valami hasonló lehet hozzá..
Magas TSH-szint mellett + pánikrohamban 1,5 mg xanaxtól elaludni elég hihetetlenül hangzik, node ezekszerint rendkívül szerencsés vagy.
[/quote
Mindenki más, engem is lehozott pánikról 1mg. Szerintem ez attól is nagyban függ mennyire vagy hozzászokva.
Pl. amikor heroinoztam, akkor meg ugyanúgy szorongtam alatta is, mert éppen benne voltam a drogozásban jól.
szerintem igyekezz lepörögni ezekről a parákról,
valószínűleg közük nincs a valósághoz
Úgy érzem megfigyelnek innen. Nyomoznak, talán már be is törtek a gépembe. Állandóan ki van kapcsolva az oldal, már nem tudom kiben bízzak, éppen kivel beszélgetek?! Azt sem értem, hogy bennem miért nem bíznak, és előjött a régi parám, hogy valami náci ügynöknek néznek, egy szélsőjobbos merev tahónak, buzizó-zsidózó-cigányozó szemétnek, ősmagyarkodó vadkereszténynek, titkkos szittya társaságok kémjének. Az ist@enba@ssz+ a sok paranoid idiótát, nem igaz, hogy ennyire félnek, most kiborultam ezen. (Akinek nem inge, ne vegye magára.)
Idézet tőle: JerezElősször is nem is hozzád szóltam, nem értem hogy miért szólsz bele olyanba amihez nincs túl sok közöd. másodszor azts e tudom mit jelenta troll, jó lenne ha felvilágosítanál felőle. Ya és nincsenek minden nap más tüneteim csak szorongásos és szoamtoform betegségeim vannak hozzád hasonlóan..
Troll az, aki a neten belép egy fórumba és provokál. Azt nem tudom, hogy az vagy-e, vagy csak egy instabil kamasz, de az tény, hogy igazságtalanul megbántasz olyanokat, akiknek a betegségéről fogalmad sincsen. Az sem tűnt fel, hogy toronymagas az IQ-juk.
Jobbulást Jerez és több empátiát, köszönjük!
Szerinted, senkinek semmihez semmi köze?... Érdekes 🙂 Hozzád csak olyan szólhat, akinek pontosan ugyanaz a baja mint neked?
Elősször is nem is hozzád szóltam, nem értem hogy miért szólsz bele olyanba amihez nincs túl sok közöd. másodszor azts e tudom mit jelenta troll, jó lenne ha felvilágosítanál felőle. Ya és nincsenek minden nap más tüneteim csak szorongásos és szoamtoform betegségeim vannak hozzád hasonlóan..
Idézet tőle: nememberElgondolkodtat a belső reakcióm... Az eső gondolatom az volt: én sem vagyok skizofrén. A második: megbántottál. Ezek szerint könnyű engem megbántani. Van, amiben túl érzékeny vagyok, van, amiben meg érzéketlen... Fura.
Mindenesetre, engem a rivotril injekció a kórházban igencsak kiütött, és az is csak nyugtató.
Szerintem is lehetnél tapintatosabb.
Jerezke, nem vagy troll? Megbántasz kedves, és segítőkész embereket, minden nap más tüneted van, amiket netről be tudsz másolni, és ezek alapján kioktatod, a kedves és segítőkész sorstársakat? Bújtatottan ledilinyósozod a skizókat? Ez nagyon nem szép, ez nagyon nem!
Miért mi a foglalkozásod?
Én csak leírtam az én tapasztalatomat, az én egyéni gyógyszertoleranciámat, nem gondolom, hogy magyaráztam volna neked, okoskodtam volna, vagy ilyesmi. Nem tudom mi a problémád velem, de igazságtalan vagy.
Ugyan ezekről tanultam, és mint írtam sok pajzsmirigyes betgem volt, de azért ellenőrzöm megkopott tudásomat a neten. Igen, ahogy írják, magas TSH ezeket okozza. Nem célzok én semmire, csak segíteni szeretnék tisztázni, hogy mi bajod van?
Mikor nekem halálfélelmem van, akkor 6 mg xanax se üt le, az egy baba gyógyszer (én annak nevezem) komolyabban sérült, meg persze már némileg hozzászokott GAD-os-nál (is).
Elgondolkodtat a belső reakcióm... Az eső gondolatom az volt: én sem vagyok skizofrén. A második: megbántottál. Ezek szerint könnyű engem megbántani. Van, amiben túl érzékeny vagyok, van, amiben meg érzéketlen... Fura.
Mindenesetre, engem a rivotril injekció a kórházban igencsak kiütött, és az is csak nyugtató.
Szerintem is lehetnél tapintatosabb.
Jó lehet durván fogalmaztam, de nekem olyan ne magyarázzon aki nem tudja beleélni magát az én helyembe. Mint te is írtad téged az anxyolitikum felpörget, engem epdig az nyugtat le..:P
Szerintem senkinek nem kéne beleütni olyanba az orrát amihez nem ért
Jerez, engem nem üt kis az antipszihotikum, max altat. xanaxot soha nem szedtem, rivotriltól felpörögtem.
kicsit több tekintettel légy ránk légyszives.
Már megbocsáss de én nem vagyok skizofrén, és tudtommala skizokat csak aza ntipszichotikum és neuroleptikumok tudják kiütni.. 😛
engem 4 mg xanax sem ütött ki, mikor szednem kellett... kicsit meglassultam csupán... de kevesebbet meg nem volt értelme bevennem, olyan erős volt a szorongásom, csak 3-4-5 mg enyhített rajta. örülök, hogy most már nincs szükségem nyugtatóra. kedves jerez, remélem neked is jön jobb időszak!
A magas TSH szint arra utal hogy a pajzsmirigyem már nem tudja elég hormonnal ellátni a szervezetet ezért az agyalapi mirigy megemelia TSH szintet ezáltal kényszerítve több hormon termelésére a pajzsmirigyet. Röviden ha valakinek a vérében megemelkedik a TSH akkor az arra utal hogy a T3 és T4 hormonok rosszul működnek. Tehát a magas TSH pajzsmirigy alulműködésre utal amineka tünetei: aluszékonyság, depreszió, szorongás, száraz bőr, hajhullás stb..
Egyébként nem tudom hogy mire célzol, de akkor éjszaka nekem nem volt pánikrohamom csak eléggé szorongtam és szerintem 1,5 mg xanax eléggé ki tudja ütni az embert hát még úgy hogy levan amortizálva a szervezete a csökkent pajzsmirgy termelődéstől..:P
Idézet tőle: JerezNem tudom hogy ez az e de a megőrüléstől rettegek. Nem tudom hogy miért, vagy mióta de van amikor hirtelen eszembe jut a megőrülés gondolata és elkezdek szorongani, próbálok nem rá gondolni ilyenkor nagyon erősen koncentrálok, de ennek ellenére is folyamatosan belémhasít a megőrülés gondolata. Tudom hogy semmi alapja sincs, de nem tudok ellene tenni. Van amikor 1-2 hétig nem jelentkezik de ha előjön akkor naponta többször is és ilyenkor csak ezen tudok filózni. Volt hogy éjjel nem tudtam elaludni nehogy eszembe jusson, és volt hogy órákig forgolódtam és csak 1,5 mg xanaxal tudtam elaludni.
Ezen kívül rettegek a betegségektől, bár lehet hogy ez fóbia, de pl ha úgy érzem kihagya szívem vagy gyorsabban dobog nem tudok aludni mert attól rettegek meghalok, szívrohamom lesz, vagy ha zsibbad a kezem akkor agyvérzésem, vagy ha fáj az egyik ujjam rögtön izületi gyulladásra gyanakszok. Órákat vesznek el ezek a napjaimból mert a neten folyamatosan betegségek után olvasgatok, próbálom megimernia tüneteket stb.... tudom hogy alaptalanul szorognok de nem tudok mit tenni ellene.. Már unom hogy az orvos is tiszta gyogyósnak néz hogy minden apró tünettel rohanok hozzá, de tényleg aggódok, rettegek. Állandóan vegetatív dystoniát, pszichoszomatizációt, szomatoform zavarokat íra lapomra.
Nagyjából ennyi, szerintem nem kényszerbetegség csak valami hasonló lehet hozzá..
Magas TSH-szint mellett + pánikrohamban 1,5 mg xanaxtól elaludni elég hihetetlenül hangzik, node ezekszerint rendkívül szerencsés vagy.
Nem tudom hogy ez az e de a megőrüléstől rettegek. Nem tudom hogy miért, vagy mióta de van amikor hirtelen eszembe jut a megőrülés gondolata és elkezdek szorongani, próbálok nem rá gondolni ilyenkor nagyon erősen koncentrálok, de ennek ellenére is folyamatosan belémhasít a megőrülés gondolata. Tudom hogy semmi alapja sincs, de nem tudok ellene tenni. Van amikor 1-2 hétig nem jelentkezik de ha előjön akkor naponta többször is és ilyenkor csak ezen tudok filózni. Volt hogy éjjel nem tudtam elaludni nehogy eszembe jusson, és volt hogy órákig forgolódtam és csak 1,5 mg xanaxal tudtam elaludni.
Ezen kívül rettegek a betegségektől, bár lehet hogy ez fóbia, de pl ha úgy érzem kihagya szívem vagy gyorsabban dobog nem tudok aludni mert attól rettegek meghalok, szívrohamom lesz, vagy ha zsibbad a kezem akkor agyvérzésem, vagy ha fáj az egyik ujjam rögtön izületi gyulladásra gyanakszok. Órákat vesznek el ezek a napjaimból mert a neten folyamatosan betegségek után olvasgatok, próbálom megimernia tüneteket stb.... tudom hogy alaptalanul szorognok de nem tudok mit tenni ellene.. Már unom hogy az orvos is tiszta gyogyósnak néz hogy minden apró tünettel rohanok hozzá, de tényleg aggódok, rettegek. Állandóan vegetatív dystoniát, pszichoszomatizációt, szomatoform zavarokat íra lapomra.
Nagyjából ennyi, szerintem nem kényszerbetegség csak valami hasonló lehet hozzá..
Jerez, szerintem mindenképpen van közük az OCD-hez az általad leírt tüneteknek, én OCDs vagyok, és ezeket én is átéltem/átélem... Vannak még a körömrágáson kívül most más kényszercselekvéseid / kényszergondolataid is?
Uhh... de jó hogy rátaláltam erre a fórumra. nem is tudom hol kezdjem, csak ahogy pár éve kezembe akadt egy OCD-s prospektus magamra ismertema tünetekről. Már kisikolás koromban is voltak kényszerres cselekedeteim pl mindig kezet kellett mosnom mert féltem hogy beszennyeződik, és amint megmostam két perc után hazzáértem valami porhoz és újból megmostam és napi szinten több tucatszor. Vagy volt olyan tünetem is hogy suli előtt mindig megpörgettem 10-szer egy szerencsepénzérmét mert babonából azt reméltem ekkor jó napom lesz. Amikor nem tudtam megpörgetni elfogott a szroongás, lebénultam és elfogott a gyötrő szorongás. Ezen kívül kb ovis korom óta amai napig tövig rágoma körmeimet és a körömágyam, a körömágyam szinte minden kéthetente begyulladás gennyesen.
Tudom hogy nem olyan súlyos tünetek, de azért kíváncsi lennék hogy a fent leírtaknak szerintetek vane közük a kényszerbetegséghez. Tudom hogy laikusok avgytok, csak érdekelne mégis;)
igen, ismerős, de ha arra gondolsz, hogy meg nem fogsz halni, és nem történhet más max elbocsátanak, sztem az bejön.... végül is mit veszthetsz? próba szerencse 🙂
Igazából én már nem is tudom konkrétan mi miatt szorongok (bár van pár dolog...), csak szorongok mint a fene, de ezt egyértelműen az új álláslehetőség hozta elő... Mindig ez van ilyenkor... :S
nehezen, de arra gondolok mindig lesz, ami lesz, megpróbálom, és ha kirúgnak, hát ez van, kicsit szar egy ideig. de elmúlik...
Hogy bírod ezt ki? Mert én már nem tudom mit csináljak... :S
én is így szoktam ezzel lenni, ezért nehéz is munkahelyet váltanom, és nem is teszem amíg nem muszáj 😀 az ismerőstől is félek nem hogy az újtól.....:(
K.ra és egyre jobban szorongok, ma már enni, filmet nézni és aludni is alig tudtam, de nem érdekel ez az égvilágon senkit, még a szüleimet se... :S
Lehet, hogy lesz állásom, jövő héten mondják meg, mikor mehetek interjúra. Már most úgy szorongok, hogy ez szinte elviselhetetlen, és a kényszergondolatok is felerősödtek... No meg a sz.rással kapcsolatos problémám miatti aggódásom is hatványozottan erősödött... :S
Nem biztos, hogy mindez így is van. De mióta ezt a könyvet elolvastam - amiből az alábbi idézet származik - másként tekintek a pszichológiára.
"A pszichológia kezdetben metafizikai filozófia volt, vagyis olyan gondolatrendszer, amely azt vallotta, hogy a lélek az ember lényege, a lélek anyagtalan és halhatatlan. A pszichológia szó a lélek tudományát jelenti, és kezdetben a lélek természetének tudományos eszközökkel történő vizsgálata volt a célja és ezt is csinálta.
Ahhoz, hogy a pszichológiát önálló tudományként ismertessék el, olyasvalamivel kellett foglalkoznia, amivel egyetlen más tudományág sem. Ez volt az oka annak, hogy megpróbálkoztak a materialista felfogással, és elkezdtek úgy tekinteni az emberre, mint egy darab húsra. A materializmus sohasem volt egy teljes egész, mint filozófia, nem állt másból, mint egy szegényes koncepcióból. A korai pszichológusok kezdték el filozófiává duzzasztani a materializmust. Kitaláltak számtalan fogalmat és jelenséget, és olyan elképzeléseket vezettek be az emberrel kapcsolatban, amilyenek azelőtt nem léteztek. A pszichológia önkeresése évszázadokon át tartott, az 1500-as évektől az 1800-as évek végéig. Ez idő alatt a materialista spekulációk elképesztő méretű tárházává vált, az élet és a lélek minden jelenségére materialista magyarázatot eszeltek ki. A pszichológia tárgyát az emberi viselkedésben látták, melynek oka az agy alkalmazkodása a környezethez, ami egyet jelent az ember automataként való meghatározásával.
A pszichiátria szót Johann Christian Reil alkotta 1808-ban. Míg a pszichológia a metafizikából indult, és kezdetben filozófusok, spiritiszták, teológusok művelték, addig a pszichiátria filozófiai alapjai Thomas Malthus, Herbert Spencer és Charles Darwin fajelméleteiből erednek. A pszichiátria már a kezdet kezdetén erőteljesen materialista volt, és ha tartalmazott valaha is valamit a lélekről, az hamar kiveszett belőle. Eredetüket tekintve tehát jelentős a különbség a pszichológia és a pszichiátria között, de ezen különbségek az 1800-as évek végére elmosódtak, és mindkettő sziklaszilárdan materialista áltudománnyá lépett elő (vagy inkább vissza). A pszichológia a viselkedést jelölte meg tárgyaként, a pszichiátria az agyműködést. "
kALEY,
attól, hogy még van egy csomó árnyoldala, ill. hülye pszichiáterek attól még nem tartanám áltudománynak.
Érdekes az elméleted, én is valami hasonlókban hiszek, leszámítva a földönkívülieket. Azokkal úgy vagyok, hogy vagy vannak vagy nem, bizonyíték nincs rá. Mármint se ellene, se mellette. Ugyanez van az ilyen istenes dolgokkal is.
A felsőbb hatalomban viszont hiszek, és az ilyen ufó-féle összefüggésekről is hallottam már, de hát ki tudja mi az igazság. A pszichológia és a pszichiátria meg egyfajta áltudomány.
Én Duncan Shelley 'Kunoichi-trilógiáját' olvastam el, netről töltöttem le, mert könyvként nagyon nehéz hozzájutni. (Egyesek szerint az író szcientológus, na én ezektől falra mászok, de attól függetlenül egyetértek többnyire az íróval)
Persze, vannak akiknek tényleg segít a gyógyszer, ezt nem vitatom, de én nem akarom, hogy kísérletezzenek rajtam, míg viszonylag normálisan tudom élni az életemet.
Amúgy épp valamelyik nap olvastam egy érdekes cikket az antidepresszánsokról, hát mit mondjak... Nem lepődtem meg nagyon.
Nem, általában nem. Így alakult az életem mióta itthon vagyok. Ilyenkor érek rá, a családom alszik, nekem pedig mivel sajnos nincs munkám, nem kell korán kelnem.
Pontosan tudom, hogyha rendesen dolgoznék, szépen visszaállna a normál életritmusom, és legkésőbb este 11-kor már aludnék.
Nem tudsz aludni ?
Szia!
Mona , ha tudnám fél uton lennék a probléma megoldása felé.
Harmony ez elég valószínű, és az is, amit korábban írtál, hogyha egy pszichés betegségekkel küszködő ember azt mondja rájuk, hogy "nem jók", akkor arra legyintenek, hiszen "bolond."
Az biztos, hogy hosszútávon minden gyógyszer méreg. Régebben nagyon szomorú voltam emiatt, hogy nekem szednem kell ezeket ha nem akarok pokoli kínokat átélni, aztán beletörődtem. A háziorvosom nemsokára csináltat rutin vérkép ellenőrzést, és remélem, hogy továbbra sincs szervi bajom. (Rettegek a vizsgálatok eredményétől, hogy kiderül azokból, hogy valami már nem megfelelően működik bennem.) Rengeteg vitamint meg étrendkiegészítőt szedek olykor, mert azt képzelem, hogy ezek ártani nem ártanak, de hátha használnak.
Ugyanakkor meg vedelem azt a mérgező foszforsavas kátrányt, amit kólának hívnak, Imádom én is a zérót, nyamm. Szép-szép....
Mona, teljesen egyetértek veled. Annyira jól leírtad, megfogalmaztad. Viszont én a gyógyszereket nem placebóknak gondolom hanem egyenesen "mérgeknek". Mert tuti valamit tesznek bele, de az is ezer százalék, hogy nem nézik mi megy bele. Szerintem mindenféle szart beleraknak, mert gondolj bele: mennyi idő lenne mire minden egyes szemhez "kimérik" a megfelelő mennyiségű és hasznos összetevőt, és mivel milliárdszámra gyártják ezeket a szereket, hát az lenne a csoda ha bevizsgálnák mi kerül bele. Lehet hogy placebók végülis, de nem hiszem mert rengeteget ártanak (nekem legalábbis). Szerintem mindenféle hulladék kerül ezekbe a "gyógyszerekbe".
Kedves Nemember!
Elméleteddel-a földönkívülieket leszámítva- sok mindenben egyetértek. Mindig egy kiválasztott elit irányította a világ sorsát, ez ma már még könnyebb a fejlett kommunikációs és közlekedési eszközökkel. Azonkívül minél butábbak az emberek, annál könnyebb őket irányítani. Világszerte folyik az agymosás még mindig csak a fogyasztói ágazatra apellálva. Idiótáknak néző reklámok, "mert megérdemled", kac-kac. Bárgyű műsorok a tévéadókon, az oktatás színvonalának csökkentése...nem folytatom, túl hosszú a sor.
Olykor elgondolkodom azon én is, hogy a gyógyszerek amiket szedek nem placebók-e? Tény, hogy segítenek, most egészen jól érzem magam, ellenben ha csökkentem az adagot, akkor nem. Tudjuk, hogy a placebó-hatás lényege éppen ez, hiszünk a gyógyszerben és az "hat". Talán mosóport szedek, ki tudja?:)
Szia, fogalmam sincs. Fiatalkorban sokan fedezik fel a testüket és kíváncsiak arra is, hogy az mit bír. Anno 13 évesen én is elcsentem egy zsilettpengét és a bal tenyeremen a hüvelykpárnán karcolgatva tesztelgettem, hogy milyen? Meg merem tenni? Mennyire fáj? Nos egy ideig csináltam ezt, de mivel sem rosszabb, sem jobb nem lett tőle semmi, így abbahagytam. (Pici hegek voltak, begyógyultak.)
Átmegyek a vagdosós fórumra, mert vannak elméleteim ezzel kapcsolatban, de itt nem ez a téma. Nem javasolhatom neked, hogy próbáld ki, de megkérezem, hogy miért vonz?
Sziasztok!
nekem sosem voltak ilyen gondolataim. De kb 2 hónapja minden éles tárgyra nézve az juteszembe milyen lenne már ha felvágnám az ereim. egyszer fél órán keresztül ültem a barotovapengémmel az ágyon. Tetlegességig nem fajult el a dolog, és egyáltalán nem pánikolok még. De az előző hozzászólások alapján kéne???
Ma kínzott az ún. "rázkódós DVD"-s kényszergondolat, miközben filmet néztem... :S Ez már egy nagyon régi OCD, ami nem hagy nyugodni, röviden a lényege:
Kezdődött az egész őrület 2009-ben azzal, amikor faterommal kifúrtuk a DVD lejátszót tartó asztalt, hogy lerögzítsük, mert nem volt rögzítve. Csakhogy az asztalfúrás közben én barom nem vittem el a lejátszót, így az is rázkódott az asztallal együtt annyira, hogy csúszkált is az asztalon a fúrás hatására. Ez több percig is eltartott, a következő alkalommal már elvittem. Később pedig azon kezdtem el nagyon agyalni, hogy ettől a rázkódástól valami baja lett a lejátszónak és/vagy rongálja az álata lejátszott lemezeket. El is neveztem a lejátszót "rázkódós DVD lejátszónak", az általa lejátszott lemezeket pedig "rázkódós DVD"-nek. Természetesen új DVD lejátszót nem kapok a szüleimtől, mert "ennek sincs semmi baja" szerintük, az meg, hogy "rázkódós DVD lejátszó" nem elég indok... Engem viszont lassan már tényleg az őrületbe kerget, hogy állandóan ezen agyalok, és nézek meg kidülledt szemekkel minden lemezt, hogy megkarcolta e, illetve tett e bármilyen kárt benne, valamint lett e baja a DVD lejátszónak a rázkódástól... Végül is vehetnék én magam is új DVD lejátszót, csak azért nem veszek, mert 99.99%-ban biztos vagyok benne, hogy ha veszek, és megoldódik ez a kényszergondolat, akkor úgyis jön helyette más, ugyanilyen kínzó formában (pl. árnyékozós TV...), ami megnehezíti a filmnézést és elrontja az élményt... Ráadásul holnap új filmjeim lesznek DVD-n, tuti, hogy holnap is elő fog jönni... :S
Ez a "rázkódós DVD"-s kényszergondolat "kiütött" (vagy ha úgy tetszik "semlegesített") viszont egy másik gondolatot, amihez már nem csak szorongás, de para is társul, és ami sokkal nagyobb szorongást okoz, így most tkp. örülhetek azért valamennyire, hogy a kevésbé kínzó kényszergondolat uralkodott el rajtam a szorongósabb helyett...
(aki netán rá(M)ismer egy régebbi nickemre, megkérem ne hozzon azzal összefüggésbe nyilvánosan, biztonsági okok miatt!!!)
nemember,
ami a normál embereket érinti, ami számukra nem elfogadható, az betegség. ennyi. szerintem. én szerencsére jól vagyok, de szedem is lelkiismeretesen a gyógyszert. elméleteket én is gyártottam, én azt képzeltem pl hogy be van kamerázva a hely ahol élek és valaki azt figyeli... konkrétan a családom. és próbáltam viselkedni, annak ellenére hogy nem találtam meg a kamerát, de egyedül is prezentálható próbáltam lenni.
és amiben még hittem, az a mágia, a boszorkányság, ezoteria. Tehát én konkrétan hallucináltam, amire azt a megnevezést alkalmazzák, hogy "channelin". Mások gondolatait hallani véli egy ember egy bizonyos ponton a lakásban. Én is odajártam és elképzeltem ök mit mondanak, azt hittem, TUDOM is. de ez sajnos nem jött be. mondjuk nem is találkoztunk, hogy rákérdezhettem volna. egy rémálomvilágban éltem.
Most ilyenek nincsenek egyáltalán.
Kedves nemember!
Természetesen Téged is olvastalak.Elnézésed kérem,és nem vagy láthatatlan!
Én hosszú évekig küzdöttem kényszergondolatokkal és kényszercselekvésekkel, de gyógyszerrel (anafranil) és terápiával sikerült leküzdenem. Mára már egyáltalán nem jelentkeznek ezek a tünetek és a hozzájuk tárosuló szorongás sem.
Sajnos ez a bipoláris depressziómról nem mondható el.
Én láthatatlan vagyok... Már megszoktam.
Kedves Harmony!
Én is elolvastam az írásodat.Nagyon hasonlóan gondolkodom én is a világról.Rengeteg szörnyűség vesz körűl minket.Én is sokszor kiborultam és kiborulok még manapság is emiatt.De az ha nagyon belegondolunk a dolgokba,nekünk csak árt hidd el.
Sokszor elgondolkodom azon,hogy miként gondolkodik a lelkileg megingathatatlan erős ember.Jó lenne ilyennek lenni.