Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Ábránd pszichológus válaszol

Oldal 1 / 16Következő
Idézet tőle: Aurora-M

Tudja, mindez amit leírtam nálam a "titkos kategóriába" tartozik, senkinek se beszélek róla, de nem érzem most úgy, hogy megérte volna elmondanom magának.

Kedves Aurora-M,

éppen a "titkos" dolgok tartoznak a pszichoterápiába. 
Megértem a csalódottságát, amiért nem kapta meg tőlem a várt magyarázatot, de anélkül, hogy ismerném Önt, a történetét, a külső-belső konfliktusait, csak sötétben tapogatóznék, találgatnék ha mélyebb értelmezést próbálnék adni a problémájára.  

Üdv
S.Zs. 

Idézet tőle: resdi

Kedves Ábránd!

Elképzelhető,hogy az új pszichológus a régihez fordul információért egy beteggel kapcsolatban vagy ez csak én paranoiám? Mert amúgy visszahallok az új terap szájából olyan dolgot is, amit neki 99%, hogy nem mondtam, csak a réginek. Az is megtörténik, hogy hasonló stílusban ad új terap tanácsot, mint a régi, de ez eredhet abból is, hogy egy irányzathoz tartoznak, az új pedig tanítványa volt a réginek és sokáig egy helyen is dolgoztak, tehát lehet, hogy észrevétlenül is átvett módszereket, stílust.

Kedves Resdi,

a szakmai titoktartás mindenkit kötelez. Ez alól a szupervizio kivételt képez, de ott is felismerhető adatok nélkül kell beszélni az esetben résztvevő(k)ről. 
Így elméletben nem elképzelhető, hogy megbeszélik. Az egy jó gondolat, hogy a mostani pszichológusa átvett nézőpontokat, illetve tanult a régitől.
Mindenesetre én javasolnám, hogy az ilyen irányú aggodalmait beszélje meg a pszichológusával, így megnyugtatóan rendeződhet a kapcsolatuk. A bizalom és az őszinteség nagyon fontos a változás elősegítése érdekében is.

Üdv
S.Zs. 

Tudja, mindez amit leírtam nálam a "titkos kategóriába" tartozik, senkinek se beszélek róla, de nem érzem most úgy, hogy megérte volna elmondanom magának.

Ez azért lenne ez érdekes, mert nagyon zaklat a dolog és nem akarom, hogy a jelenlegi terápiámnál "bezavarjon".

Kedves Ábránd!

Elképzelhető,hogy az új pszichológus a régihez fordul információért egy beteggel kapcsolatban vagy ez csak én paranoiám? Mert amúgy visszahallok az új terap szájából olyan dolgot is, amit neki 99%, hogy nem mondtam, csak a réginek. Az is megtörténik, hogy hasonló stílusban ad új terap tanácsot, mint a régi, de ez eredhet abból is, hogy egy irányzathoz tartoznak, az új pedig tanítványa volt a réginek és sokáig egy helyen is dolgoztak, tehát lehet, hogy észrevétlenül is átvett módszereket, stílust.

Idézet tőle: Ábránd

Idézet tőle: Aurora-M

Kedves Ábránd!

Arról fantáziálok, hogy szörnyű kínokat kell kiállnom. A történet mindig ugyan az, egy másik dimenzóba kerülök én és néhány srác... ahol aztán vándorolnunk kell (ált erdőben, de más helyeken is), hogy hazajussunk. A fókuszba mindig az van, hogy "velem" (vagyis inkább azzal a lánnyal...)  történik valami baj velem és annak a szenvedésést élem át: Pl megszáll egy démon, arra próbál kényszeríteni hogy pisztolyal megöljem a srácokat, de én az utolsó pillanatban nem bírom megtenni, emiatt a démon belemegy a lelkembe és sikítva vonaglok a fájdalomtól a földön. Az ütőeremet kell elvágni, hogy megszabaduljak a démontól... Az is mindig benne van, hogy már egy sima érintés is borzalmasan fáj. Ájulásközeli fájdalom. Vagy börtönbe kerülünk, nagyon beteg vagyok, de ez a börtönőröket nem érdekli, megerőszakolnak stb, vért hányok stb... Tengerben kell úszni, miközben én ájuldozok. Vagy egy szűk alagútban kell kúszni... Ilyenek. De soha nem halok bele ezekbe. Lesz egy "gyógyulási" folyamata, amikor hallucinálok, back out-jaim vannak, és vagy nagyon félek, vagy mindenkit le akarok ölni., Régebben másik történet is volt. Az arról szólt, hogy valamiért nem otthon élek, hanem néhány sráccal együtt. Azoknak van valami ellensége a másik utcában, és ezek az ellenségek próbálnak engem elrabolni, de általában inkább félholtra vertek, bedrogoztattak. Például össze verve feküdtem az árokban, egy vonatsínen és éppen jött a vonat. A srácok engem már javában kerestek, és az utolsó pillanatban sikerül elrántani a sínről és megmenteni az életem. belázasodok, "vérlázam lesz" és szörnyetegeket hallucinálok. De volt olyan is, hogy a saját lábamon mentem haza és csak miután beértem az ajtón estem össze.

Ezek nem csak gondolati szitntű fantáziálgatások azt hiszem...

Gyerekkorom óta megvannak ezek a történeteim. Nem tudom mióta, de annyit is tudok, hogy óvodában is volt(ak) kínzásokról alkotott fantáziám, ami nem tudom mennnyire normális egy ovis korú gyereknél, hogy megkötözve fekszik egy tűzkör közepén és kígyók csúsznak körülötte.

Maga szerint mik ezek? vagyis mi ezekről a véleménye?

Bocsánat a hosszú szöveg miatt.

Kedves Aurora-M,

a kérdésére nem lehet így válaszolni. 
Kisgyermekeknél a mese (fantázia) a felgyülemlő feszültségek levezetésére szolgál. Azonosulni lehet a szereplőkkel, a problémákat meg lehet oldani, a gonosz megbűnhődik. Felnőtt korban is van hasonló szerepe a filmeknek, könyveknek. Annak felderítése, hogy Önt miért kínozzák a fantáziáiban véleményem szerint pszichoterápiában érthető meg leginkább.

Üdv
S.Zs. 

 

Hát ez remek...

Idézet tőle: Aurora-M

Kedves Ábránd!

Arról fantáziálok, hogy szörnyű kínokat kell kiállnom. A történet mindig ugyan az, egy másik dimenzóba kerülök én és néhány srác... ahol aztán vándorolnunk kell (ált erdőben, de más helyeken is), hogy hazajussunk. A fókuszba mindig az van, hogy "velem" (vagyis inkább azzal a lánnyal...)  történik valami baj velem és annak a szenvedésést élem át: Pl megszáll egy démon, arra próbál kényszeríteni hogy pisztolyal megöljem a srácokat, de én az utolsó pillanatban nem bírom megtenni, emiatt a démon belemegy a lelkembe és sikítva vonaglok a fájdalomtól a földön. Az ütőeremet kell elvágni, hogy megszabaduljak a démontól... Az is mindig benne van, hogy már egy sima érintés is borzalmasan fáj. Ájulásközeli fájdalom. Vagy börtönbe kerülünk, nagyon beteg vagyok, de ez a börtönőröket nem érdekli, megerőszakolnak stb, vért hányok stb... Tengerben kell úszni, miközben én ájuldozok. Vagy egy szűk alagútban kell kúszni... Ilyenek. De soha nem halok bele ezekbe. Lesz egy "gyógyulási" folyamata, amikor hallucinálok, back out-jaim vannak, és vagy nagyon félek, vagy mindenkit le akarok ölni., Régebben másik történet is volt. Az arról szólt, hogy valamiért nem otthon élek, hanem néhány sráccal együtt. Azoknak van valami ellensége a másik utcában, és ezek az ellenségek próbálnak engem elrabolni, de általában inkább félholtra vertek, bedrogoztattak. Például össze verve feküdtem az árokban, egy vonatsínen és éppen jött a vonat. A srácok engem már javában kerestek, és az utolsó pillanatban sikerül elrántani a sínről és megmenteni az életem. belázasodok, "vérlázam lesz" és szörnyetegeket hallucinálok. De volt olyan is, hogy a saját lábamon mentem haza és csak miután beértem az ajtón estem össze.

Ezek nem csak gondolati szitntű fantáziálgatások azt hiszem...

Gyerekkorom óta megvannak ezek a történeteim. Nem tudom mióta, de annyit is tudok, hogy óvodában is volt(ak) kínzásokról alkotott fantáziám, ami nem tudom mennnyire normális egy ovis korú gyereknél, hogy megkötözve fekszik egy tűzkör közepén és kígyók csúsznak körülötte.

Maga szerint mik ezek? vagyis mi ezekről a véleménye?

Bocsánat a hosszú szöveg miatt.

Kedves Aurora-M,

a kérdésére nem lehet így válaszolni. 
Kisgyermekeknél a mese (fantázia) a felgyülemlő feszültségek levezetésére szolgál. Azonosulni lehet a szereplőkkel, a problémákat meg lehet oldani, a gonosz megbűnhődik. Felnőtt korban is van hasonló szerepe a filmeknek, könyveknek. Annak felderítése, hogy Önt miért kínozzák a fantáziáiban véleményem szerint pszichoterápiában érthető meg leginkább.

Üdv
S.Zs. 

Idézet tőle: piris

Kedves Ábránd!

 

hogy tudnám elérni azt hogy ne akarjanak visszajönni a gyógyszerek????és úgy mint más normális ember be tudjam szedni öket????

Kedves Piris,

lekvárba keverve, porrá törve például. Illetve érdemes lehet arról beszélnie a pszichológusával, milyen gondolatok, tapasztalatok, kapcsolódnak Önben a gyógyszerekhez. 

Üdv
S.Zs. 

Idézet tőle: Mobid2

Kedves Ábránd,

felvettek a maunkahelyre, nemsokára kezdek, nagyon izgatott vagyok, hogy fogom bírni... De tudják, hogy skizofrén vagyok csak van egy ilyen megállapodás, hogy a kollegáknak csak annyit mondanak, hogy megváltozott munkaképességű, mert nem akarom hogy gúnyoljanak vagy féljenek tőlem.

Szép napot kívánok,

M.

Kedves Mobid2,

nagyon örülök, hogy felvették a munkahelyre. Ha van ideje és kedve írjon a tapasztalatairól.

Üdv
S.Zs. 

Kedves Ábránd!

Arról fantáziálok, hogy szörnyű kínokat kell kiállnom. A történet mindig ugyan az, egy másik dimenzóba kerülök én és néhány srác... ahol aztán vándorolnunk kell (ált erdőben, de más helyeken is), hogy hazajussunk. A fókuszba mindig az van, hogy "velem" (vagyis inkább azzal a lánnyal...)  történik valami baj velem és annak a szenvedésést élem át: Pl megszáll egy démon, arra próbál kényszeríteni hogy pisztolyal megöljem a srácokat, de én az utolsó pillanatban nem bírom megtenni, emiatt a démon belemegy a lelkembe és sikítva vonaglok a fájdalomtól a földön. Az ütőeremet kell elvágni, hogy megszabaduljak a démontól... Az is mindig benne van, hogy már egy sima érintés is borzalmasan fáj. Ájulásközeli fájdalom. Vagy börtönbe kerülünk, nagyon beteg vagyok, de ez a börtönőröket nem érdekli, megerőszakolnak stb, vért hányok stb... Tengerben kell úszni, miközben én ájuldozok. Vagy egy szűk alagútban kell kúszni... Ilyenek. De soha nem halok bele ezekbe. Lesz egy "gyógyulási" folyamata, amikor hallucinálok, back out-jaim vannak, és vagy nagyon félek, vagy mindenkit le akarok ölni., Régebben másik történet is volt. Az arról szólt, hogy valamiért nem otthon élek, hanem néhány sráccal együtt. Azoknak van valami ellensége a másik utcában, és ezek az ellenségek próbálnak engem elrabolni, de általában inkább félholtra vertek, bedrogoztattak. Például össze verve feküdtem az árokban, egy vonatsínen és éppen jött a vonat. A srácok engem már javában kerestek, és az utolsó pillanatban sikerül elrántani a sínről és megmenteni az életem. belázasodok, "vérlázam lesz" és szörnyetegeket hallucinálok. De volt olyan is, hogy a saját lábamon mentem haza és csak miután beértem az ajtón estem össze.

Ezek nem csak gondolati szitntű fantáziálgatások azt hiszem...

Gyerekkorom óta megvannak ezek a történeteim. Nem tudom mióta, de annyit is tudok, hogy óvodában is volt(ak) kínzásokról alkotott fantáziám, ami nem tudom mennnyire normális egy ovis korú gyereknél, hogy megkötözve fekszik egy tűzkör közepén és kígyók csúsznak körülötte.

Maga szerint mik ezek? vagyis mi ezekről a véleménye?

Bocsánat a hosszú szöveg miatt.

Idézet tőle: m.mária1962

Kedves Ábránd!

Nem írhatnám le a régi doktornőnek, mert nem látná.

Azért kíváncsiságból megkérdezném, hogy ha már összegyűjtötte az eseteket a doktornő, akkor mit csinál? Gondolom javaslatokat tesz, hogy hogy lehetne a rendszert tökéletesíteni. Ő a rendszervédő. Mert nem hinném, hogy úgy kell elképzelni, mint egy belső ellenállót, aki halált megvető bátorsággal a rendszer ellen küzdene. Én meg azért nem írnék, mert azt gondolom, hogy ez a rendszer bűzlik. Aztán nem szeretem, ha szarból várat építenek, és ha már építenek, nem vennék részt a tökéletesítésében. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre a rendszerre nincs szükség, de én az életem hátralévő részében messzire elkerülöm.

Egyébként nem egy ember bántalmazott, hanem ott öten. Legalábbis ennyit láttam személyesen, akik mind részt vettek ebben, mert aki tudja, de elhazudja, az is bántalmazó. Ezek után nekem nem fogják tudni kifényezni ezt a rendszert.

Egyébként ez, az aki tudja, de elhazudja, ez Önre is vonatkozik. Itt Ön tudja, mit tesznek velem, és nem tesz semmit. Mint ahogy a másik hölgy, aki itt a színházasdival szórakoztatja az elmebetegeket, is tudja, és olvassa, és elhazudja. Mert nem érdekli magukat, és akkor elmondanám, hogy a régi doktornő is tudja, aztán már csak ezért sem mondanám el neki, amit már amúgy is tud. Hát ennyi. Nem kell rá válaszolni. Megkímélem Önt attól, hogy azt keljen játszania, hogy nem tud semmit.

Kedves M.mária1962,

nagyon nehéz lehet egy ilyen ellenséges világban élnie. A Doktornő a privát üzenetekről e-mailt kap a rendszertől, tehát eljuthat hozzá a története.
Én nem ismerem Önt, nem tudom ki van a felhasználó neve mögött, így nem is tudok segíteni. Annyit ttudok, amit itt, ebben a topikban leír.

Üdv
S.Zs.

És miből állapítható meg, hogy valami egy betegség-tünet? Ingerlékenység nem feltétlen tünet, lehet személyiség "adottság" is, pl a kolerikusok. A tinikre jellemző hogy "bezizzennek", általános hogy egy 15 éves érzékeny, össze-vissza változik a hangulata, minden féle gondolatai vannak, meg behülyül, mégis sok doki szerint ezek betegésnek tudhatók be. A másik, hogy ha valakinek olyan az állapota, hogy az úgy jó neki, akkor miért kell "büntetni" azzal, hogy ujjal mutogatnak rá, azt mondják, beteg és meg kell gyógyulnia?

Kedves Ábránd!

 

hogy tudnám elérni azt hogy ne akarjanak visszajönni a gyógyszerek????és úgy mint más normális ember be tudjam szedni öket????

Borzalmas,és csodálkozik a világ,ha lelki nyomorékok lettünk...emellett nem is lehetett volna másképp.

Idézet tőle: rozsaszirom

Mária nálunk is hasonló volt.Rendőr ki nem tolta a képét,amikor apu bántott minket.Azt mondták nem léphetnek közbe,csak ha vér folyik.Szörnyű volt gyerekként átélni,ahogy szakad ki az ajtó,mert apu próbálja betőrni,anyu meg nyomja vissza.És anyu csak azt mondta,ha tudok fussak ki és ne nézzek hátra!Mai napig kiver a víz,ha erre gondolok.Rendőrök nem csináltak semmit!

 

 

ezek baromi ismerösek... nekem is volt benne részem...sajnos nem is kevés...

Mária nálunk is hasonló volt.Rendőr ki nem tolta a képét,amikor apu bántott minket.Azt mondták nem léphetnek közbe,csak ha vér folyik.Szörnyű volt gyerekként átélni,ahogy szakad ki az ajtó,mert apu próbálja betőrni,anyu meg nyomja vissza.És anyu csak azt mondta,ha tudok fussak ki és ne nézzek hátra!Mai napig kiver a víz,ha erre gondolok.Rendőrök nem csináltak semmit!

Ábránd nekem eddig csak segített... nem ő bántalmazott téged Mária.

Kedves Ábránd,

felvettek a maunkahelyre, nemsokára kezdek, nagyon izgatott vagyok, hogy fogom bírni... De tudják, hogy skizofrén vagyok csak van egy ilyen megállapodás, hogy a kollegáknak csak annyit mondanak, hogy megváltozott munkaképességű, mert nem akarom hogy gúnyoljanak vagy féljenek tőlem.

Szép napot kívánok,

M.

Kedves Ábránd!

Nem írhatnám le a régi doktornőnek, mert nem látná.

Azért kíváncsiságból megkérdezném, hogy ha már összegyűjtötte az eseteket a doktornő, akkor mit csinál? Gondolom javaslatokat tesz, hogy hogy lehetne a rendszert tökéletesíteni. Ő a rendszervédő. Mert nem hinném, hogy úgy kell elképzelni, mint egy belső ellenállót, aki halált megvető bátorsággal a rendszer ellen küzdene. Én meg azért nem írnék, mert azt gondolom, hogy ez a rendszer bűzlik. Aztán nem szeretem, ha szarból várat építenek, és ha már építenek, nem vennék részt a tökéletesítésében. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre a rendszerre nincs szükség, de én az életem hátralévő részében messzire elkerülöm.

Egyébként nem egy ember bántalmazott, hanem ott öten. Legalábbis ennyit láttam személyesen, akik mind részt vettek ebben, mert aki tudja, de elhazudja, az is bántalmazó. Ezek után nekem nem fogják tudni kifényezni ezt a rendszert.

Egyébként ez, az aki tudja, de elhazudja, ez Önre is vonatkozik. Itt Ön tudja, mit tesznek velem, és nem tesz semmit. Mint ahogy a másik hölgy, aki itt a színházasdival szórakoztatja az elmebetegeket, is tudja, és olvassa, és elhazudja. Mert nem érdekli magukat, és akkor elmondanám, hogy a régi doktornő is tudja, aztán már csak ezért sem mondanám el neki, amit már amúgy is tud. Hát ennyi. Nem kell rá válaszolni. Megkímélem Önt attól, hogy azt keljen játszania, hogy nem tud semmit.

Kedves Aurora-M,

igen el tudom képzelni. De egy fórum nem annak a helye, ahol ennek a mélyére lehetne tekinteni. Így egyszerűen csak tippjeim lehetnek, amit írtam is: a figyelem felkeltése - nem pejoratív értelemben -, tudatos vagy tudattalan bűntudat, illetve a mások felé érzett harag önmaga ellen fordítása. 
Nekem kötelességem felhívni a figyelmét a pszichoterápiára, mint a problémák kezelésének egy lehetőségére.

Üdv
S.Zs 

Idézet tőle: Ábránd

Idézet tőle: Aurora-M

Ábránd, én azt szeretném megkérdezni, mi az oka annak, hogy néha olyan dolgokba keveredem amikhez semmi közöm? És késztetéseim vannak, különösen olyan késztetéseim amikkel megkárosítanám magam, és ezalatt nem a vagdosást értem, hanem pszichés traumatizáló élmények megélésre van késztetésem belül a fejemben.

Kedves Aurora-M,

kicsit olyan ez, mintha keresné a bajt. Az jutott eszembe, hogy lehetséges-e, hogy nem figyelnek Önre vagy nem úgy, ahogy szeretné? Illetve, hasonlít ez valami bűntudathoz, ami büntetést kíván. Az ilyen jellegű problémákat leginkább egy pszichoterápiában lehet megérteni.

Üdv
S.Zs. 

 

"mintha keresné a bajt" Lol, persze, hiszen erről van szó. A traumakeresés szerintem nem figyelemkeresés, hanem egyszerű önpusztítás és a súlyosabb változat. El tudja képzelni, mennyire széronbolódna az agyam, ha friss hullákat ásnék ki a föld alól, vagy "megerőszakoltatnám" magam? Nekem az a véleményem erről, hogy ez a lány a saját agyvelejétől akar megválni. Küldözgetni pedig nem kell máshová, mert a kérdés nem véletlenül magának lett címezve.

Kedves Piris,

remélem mielőbb jobb időszak köszönt Önre.

Üdv
S.Zs. 

Idézet tőle: Aurora-M

Ábránd, én azt szeretném megkérdezni, mi az oka annak, hogy néha olyan dolgokba keveredem amikhez semmi közöm? És késztetéseim vannak, különösen olyan késztetéseim amikkel megkárosítanám magam, és ezalatt nem a vagdosást értem, hanem pszichés traumatizáló élmények megélésre van késztetésem belül a fejemben.

Kedves Aurora-M,

kicsit olyan ez, mintha keresné a bajt. Az jutott eszembe, hogy lehetséges-e, hogy nem figyelnek Önre vagy nem úgy, ahogy szeretné? Illetve, hasonlít ez valami bűntudathoz, ami büntetést kíván. Az ilyen jellegű problémákat leginkább egy pszichoterápiában lehet megérteni.

Üdv
S.Zs. 

Idézet tőle: m.mária1962

Tisztelt Ábránd!

Azt szeretném megkérdezni, hogy egy embert saját akarata ellenére el lehet-e vitetni mentővel. Ha nem magatehetetlen,  a lábán áll és kommunikál, és le tud menni  a lépcsőn. Ezen kívül tiszta a tudata mert a sör azért nem egy erős ital. mIért kell azt sürgősen elvinni? Hogy kínozzák?

Konkrétan az történt, hogy én sokat ittam, már talán két, vagy több napja. Tudtommal nem kiabáltam, mer  miért tenném egy üres lakásban. Aztán vasárnap délben két rendőr állt  a lakásomban én nem nagyon értettem miért Azt mondták hogy kiabáltam éjjel. Akkor miért délben áll itt, miért nem akkor mikor kiabálok, mert így én nem nagyon tudom megvédeni magam, mert hogy most nem kiabálok, és kulturáltan beszélgetek velük.

Ha a házban lakó rendőrségi dolgozó azt állítja, hogy én kiabáltam, nem sok esélyem van vele szemben. Aztán jött a mentő, megkérdezném, nem kell válaszolni, költői a kérdés, a rendőrség miért kellett, hiszen én nem voltam agresszív szépen elbeszélgettem velük akik rohamsisakban álltak az én  29 négyzetméteres nyomortanyámon, már alig fértünk el. Aztán jött a mentő és azt mondák hogy muszáj elmennem.

Azért kérdezem én ezt, nem az alkoholizmus miatt, hiszen az vagyok, aztán az így jár, azért kérdezem, hogy mondhattam volna-e nemet, hogy én nem megyek. Mert annak idején  mikor az anyám ütötte az apám, és kihívtuk a mentőt, a néni nem akart és nem vitték el.

A másik kérdésem, nem akarom minősíteni azt, amit a kórházban velem tettek, de valóban lehet egy embernek, akit lekötözött már az ápoló, azt mondani, ha nem fogod be a szádat így (tegezve) akkor kiverem a fogadat.

ezenkívül megteheti-e azt hogy rád nyitja  awc-t és diskurálást folytat veled miközben te inkább vizelnél, egyébként meztelenül egy szál lepedőben.

Kedves M.Mária 1962,

igen, elviheti a mentő, ha a rendőrség hívja ki. 
A másik kérdésére az a válasz, hogy nem, semmiképpen sem beszélhet így az ápoló, az orvos és a kórház alkalmazottai a beteggel.
A magam részéről nagyon sajnálom, hogy így bántak Önnel. Az előzőleg itt tevékenykedő doktornő gyűjti a hasonló eseteket, mert szeretné elérni, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Talán leírhatná neki a történetét.

Üdv
S.Zs. 

Idézet tőle: Mobid2

Kedves Ábránd,

Sokat gondolkodtam azon, amit tanácsolt. Az orvosommal még nem beszéltem, mert még nem kaptam időpontot, de a barátnőmmel már igen, a téveszmémről. És ő meggyőzött arról, teljesen más módon, mint a szüleim próbáltak, hogy nem érdemes ebbe belelovallnom magam. Sok programot csinálok magamnak, Dunapart, kerti medencézés a fiammal, ünneplések, pl a fiam születésnapja lesz holnap, oda torta, süti készítése stb ami a vendéglátáshoz kell és így nincs időm gondolkodni sem. Azt hiszem az a megoldás, hogy az üresjáratokat ki kell iktatni az életből és minden percet lefoglalni valamivel, és akkor nincs idő töprengeni, hogyan is alakulhatott volna, ha... El kell fogadnom, hogy az emberek nem az én értékrendem szerint viselkednek, nem indulhatok ki magamból, én mit tennék, mert másképp gondolkodunk. Már most is átlag anyuka életet élek, bár anyukám itthon van velünk és sokat segít, de ha kapok munkát, amit nagyon szeretnék, akkor azt hiszem, végképp fel fogok épülni az ilyen kis dolgokban is. November óta nem hallucináltam semmit, jól alszom, egyedül a gondolatoktól kell már csak megszabadulnom. Szóval összességében annyit szerettem volna mondani, hogy jobban érzem magam már, és ez Önnek meg a barátnőmnek köszönhető.

Szép napot kívánok

M

Kedves Mobid2,

nagyon köszönöm,hogy hírt adott magáról! Örülök, hogy jobban van. Kívánom, hogy egyre jobban legyen és a gondolatok se zavarják!

Üdv
S.Zs. 

már nem teszem... leszarom az egészet...végül is így is szar meg úgy is.... eszem ágába nincs lehúzni más emberek kedvét....

tedd be még egyszer, lehet, véletlenül lett törölve. 

ááá le is szarom...azért vicces.. valakinek a hülye sértő szar szövegeit bennt hagyják... ami meg tényleg valódi érzésekről szolnak azt meg törlik....kurva vicces az egész....

mi a kurva életbe törlik ki amit én írok??????????

Engem 70 ezerre büntettek meg ezek a stricik még tavaly ősszel.

Ábránd, én azt szeretném megkérdezni, mi az oka annak, hogy néha olyan dolgokba keveredem amikhez semmi közöm? És késztetéseim vannak, különösen olyan késztetéseim amikkel megkárosítanám magam, és ezalatt nem a vagdosást értem, hanem pszichés traumatizáló élmények megélésre van késztetésem belül a fejemben.

Köszönöm, hogy írtál. Engem ebben a dologban az bánt, hogy nem volt itt a lakó, akit én zavartam. Szerintem látnom kellett volna, hogy ki az. Ugyanis én attól félek, hogy a házban lakik egy nő, aki a rendőrségen dolgozik, régi bútordarab, az összes rendőr a barátja, sőt a nyomozók is, ez most kiderült mikor a pincénket feltörték, és itt helyszíneltek.

Szóval én alattomosnak tartom, és most eszébe jut, hogy kicsináljon, akkor ide küldeti a haverjait? Mert az hogy iszom, az nem jó, de a magánügyem. Én itt nem viselkedtem furcsán, nem szedek gyógyszert, soha nem voltam öngyilkos és nem is leszek. Nálam csöndesebb lakó itt csak az idős  néni aki felettem lakik, én még  a tv-t is fejhallgatóval hallgatom.

Tehát megalázónak tartom, hogy a magánéletem pellengérre állítják és csak sejthetem ki az. Engem már megbüntettek ezek miatt, 15 ezer forintra. Én 22 ezerből és az anyámtól kapott 20 ezer forintból élek. Ebből a rezsi 25 ezer forint, nem nagyon lehet minden nap inni. És amikor megbüntettek az került  a  jegyzőkönyvbe hogy én itt minden éjjel üvöltözök. Ez azért egy durva vád. Mert aki ilyet tesz, akkor bármikor rá lehet fogni. Én ennyi pénzből ha üvöltöznék is, talán egy hónapban egyszer tudnék. Tehát félek ezektől, mert a rosszindulat működik.

ezen kívül felháborít, hogy itt már üvöltött az anyám a férjem éveken át. És soha senki nem panaszkodott. A férjem miatt a rendőrséget is ki kellett hívni, mert az ajtót rugdosta, és életveszélyesen fenyegett minket a gyerekkel., de amiko ritt ovlt a rendőrség egyik nem tollta ki a képét, és nem  igazolta, hogy itt minket durván bántalmaznak. Csak azóta szórakoznak velem, mióta egyedül vagyok és munkanélküli. Azt érzem ki a karnak csinálni.

Mária ez durva.Legalábbis amit a kórházban mondtak neked.Hallotta más is?Mert akkor tehetsz panaszt.Így beteggel nem beszélünk, hogy kiverem a fogad ha nem fogod be a pofád,még akkor sem,ha felhúzza az agyunkat.

Mellesleg valóban el lehet vitetni.Ha köz-, és önveszélyes.Ha rendőrség volt kint nálad,valószínűleg szerintük az egyikbe beletartoztál.Nekem a mentőtiszt barátom mesélte,hogy pl. amint valaki kiejt a száján egy öngyilkossági szándékot,azonnal önveszélyesnek minősül és akarata ellenére kórházba lehet vinni,ha kell karhatalmi segítséggel. Volt egy betegünk,akit azért hoztak be,mert részeg volt és féltek az emberek,hogy esetleg magára robbantja a házat,miközben még 3 szint volt felette...ez a személy ráadásul nem egyszer volt pszichiátrián és fenyegetőzött öngyilkossággal.

Nehéz ügy ez tudod,de általában ha ott a rendőrség,akkor a gond komoly.Ezért nem írtál most sokáig?Akár hiszed,akár nem és tök mindegy,hogy ezért a mondatért most elküldesz-e a francba,vagy sem,de aggódtam érted.

Akkor a probléma az volt, hogy mi soha nem a rendőrséget hívtuk ki, csak a mentőt. Nem jutott eszemben, hogy a anyám ellen rendőrt hívjak. Miért nem mondta ezt senki, akkor lehet az apám élne. Talán a mentős elmondhatta volna. Ha a nénit időben elvitték volna egy párszor visszafogta  volna magát. De így nem volt rá oka. Helyette most engem visznek.

Tisztelt Ábránd!

Azt szeretném megkérdezni, hogy egy embert saját akarata ellenére el lehet-e vitetni mentővel. Ha nem magatehetetlen,  a lábán áll és kommunikál, és le tud menni  a lépcsőn. Ezen kívül tiszta a tudata mert a sör azért nem egy erős ital. mIért kell azt sürgősen elvinni? Hogy kínozzák?

Konkrétan az történt, hogy én sokat ittam, már talán két, vagy több napja. Tudtommal nem kiabáltam, mer  miért tenném egy üres lakásban. Aztán vasárnap délben két rendőr állt  a lakásomban én nem nagyon értettem miért Azt mondták hogy kiabáltam éjjel. Akkor miért délben áll itt, miért nem akkor mikor kiabálok, mert így én nem nagyon tudom megvédeni magam, mert hogy most nem kiabálok, és kulturáltan beszélgetek velük.

Ha a házban lakó rendőrségi dolgozó azt állítja, hogy én kiabáltam, nem sok esélyem van vele szemben. Aztán jött a mentő, megkérdezném, nem kell válaszolni, költői a kérdés, a rendőrség miért kellett, hiszen én nem voltam agresszív szépen elbeszélgettem velük akik rohamsisakban álltak az én  29 négyzetméteres nyomortanyámon, már alig fértünk el. Aztán jött a mentő és azt mondák hogy muszáj elmennem.

Azért kérdezem én ezt, nem az alkoholizmus miatt, hiszen az vagyok, aztán az így jár, azért kérdezem, hogy mondhattam volna-e nemet, hogy én nem megyek. Mert annak idején  mikor az anyám ütötte az apám, és kihívtuk a mentőt, a néni nem akart és nem vitték el.

A másik kérdésem, nem akarom minősíteni azt, amit a kórházban velem tettek, de valóban lehet egy embernek, akit lekötözött már az ápoló, azt mondani, ha nem fogod be a szádat így (tegezve) akkor kiverem a fogadat.

ezenkívül megteheti-e azt hogy rád nyitja  awc-t és diskurálást folytat veled miközben te inkább vizelnél, egyébként meztelenül egy szál lepedőben.

Mária, engem is ültetett már be két rendőr a mentőautóba és el kellett velük menni.

Lehet.

Kedves Ábránd,

Sokat gondolkodtam azon, amit tanácsolt. Az orvosommal még nem beszéltem, mert még nem kaptam időpontot, de a barátnőmmel már igen, a téveszmémről. És ő meggyőzött arról, teljesen más módon, mint a szüleim próbáltak, hogy nem érdemes ebbe belelovallnom magam. Sok programot csinálok magamnak, Dunapart, kerti medencézés a fiammal, ünneplések, pl a fiam születésnapja lesz holnap, oda torta, süti készítése stb ami a vendéglátáshoz kell és így nincs időm gondolkodni sem. Azt hiszem az a megoldás, hogy az üresjáratokat ki kell iktatni az életből és minden percet lefoglalni valamivel, és akkor nincs idő töprengeni, hogyan is alakulhatott volna, ha... El kell fogadnom, hogy az emberek nem az én értékrendem szerint viselkednek, nem indulhatok ki magamból, én mit tennék, mert másképp gondolkodunk. Már most is átlag anyuka életet élek, bár anyukám itthon van velünk és sokat segít, de ha kapok munkát, amit nagyon szeretnék, akkor azt hiszem, végképp fel fogok épülni az ilyen kis dolgokban is. November óta nem hallucináltam semmit, jól alszom, egyedül a gondolatoktól kell már csak megszabadulnom. Szóval összességében annyit szerettem volna mondani, hogy jobban érzem magam már, és ez Önnek meg a barátnőmnek köszönhető.

Szép napot kívánok

M

Idézet tőle: rozsaszirom

Kedves Ábránd,

nem,ezt most nagyon félreértette. Abszolút nem a pszichiáter hiánya zavar,hanem az,hogy van egy helyzet és elvileg ezért kértem tőle segítséget,de pont nem tudom megbeszélni vele,mert szabin van.Persze ő felhívott és kérdezte mi van velem,szóval tök rendes és felajánlotta,hogy menjek addig egy másik orvoshoz a klinikán,mert ő szívesen szól bármelyiknek ha akarom,de hát elég volt egy embernek beszélni erről a bajról...

Én végülis azt kérdeztem így visszaolvasva,hogy a szerelem meddig tart (na pont erre nincs válasz 🙂 ),mert én mivel belezúgtam a belgyógyászomba, ezért késztetést érzek arra,hogy megbetegítsem magam,csak azért, hogy kezeljen.De ha elmúlik a love,akkor vele együtt múlik a késztetés.Gondolom én. Ezt akartam megkérdezni a pszichiátertől,úgysem ismeri ráadásul a belgyógyászt,szólni sem tud neki,bár tuti nem tenné meg az orvosi titoktartás miatt.

Én küzdök,sütök-főzök,mindent csinálok,de van 1 pont,amikor elfogy az erő.

Kedves Rozsaszirom,

igen, lehet, hogy félreértettem. Sajnos azt nem tudom megmondani meddig tart a szerelem. Ez mindenkinél más.
Valóban lehet olyan pont, amikor elfogy az erő. Olyankor talán az tud segíteni, ha emlékezteti magát, hogy ez a pont is elmúlik, később talán másképp fogja látni, érezni. Gyakran ez sem könnyű, elhinni, hogy ezek az állapotok változnak.

Üdv
S.Zs. 

Kedves Ábránd,

nem,ezt most nagyon félreértette. Abszolút nem a pszichiáter hiánya zavar,hanem az,hogy van egy helyzet és elvileg ezért kértem tőle segítséget,de pont nem tudom megbeszélni vele,mert szabin van.Persze ő felhívott és kérdezte mi van velem,szóval tök rendes és felajánlotta,hogy menjek addig egy másik orvoshoz a klinikán,mert ő szívesen szól bármelyiknek ha akarom,de hát elég volt egy embernek beszélni erről a bajról...

Én végülis azt kérdeztem így visszaolvasva,hogy a szerelem meddig tart (na pont erre nincs válasz 🙂 ),mert én mivel belezúgtam a belgyógyászomba, ezért késztetést érzek arra,hogy megbetegítsem magam,csak azért, hogy kezeljen.De ha elmúlik a love,akkor vele együtt múlik a késztetés.Gondolom én. Ezt akartam megkérdezni a pszichiátertől,úgysem ismeri ráadásul a belgyógyászt,szólni sem tud neki,bár tuti nem tenné meg az orvosi titoktartás miatt.

Én küzdök,sütök-főzök,mindent csinálok,de van 1 pont,amikor elfogy az erő.

Idézet tőle: rozsaszirom

Kedves Ábránd!

Pont szabdságon van a doki még egy hónapig,addig én meghalok...:,( Annyira belezúgtam belgyógyász (nem a pszichiáter) orvosomba,hogy nagyon nehéz vissazfognom magam,hogy ne tegyek kárt magamba,csakhogy kezeljen.Ez meddig tart méééééég? Anyumék sok Frontint szednek én nem szedek semmit,de vehetek be gyógyszert,hogy elaludjak????Csak pihenés képpen persze,hogy ne gondoljak rá.Munkatársak leszünk az orvossal nemsokára,Ön szerint akkor közeledhetünk egymáshoz???Persze,csak ha ő kezdeményez...

Ez a szerrelem merénylet volt a Münchausenem ellen,komolyan mondom.:,( a legrosszabbkor jöttt...

Kedves Rozsaszirom,

a gyógyszerek beszedése - ahogy azt minden bizonnyal Ön is tudja -, nem megoldás. A "dokija" szabadsága nehéz lehet,de eltelik az az idő is. Sokszor a pácienseknek nehéz az, amikor el vannak választva kezelőjüktől (kisgyermekkori szeparációs szorongásukat élik újra).
Hogy meddig tarthat az a késztetés, hogy bántsa magát a törődésért? Amíg nem helyettesíti valami mással, amíg ki nem épül egy másik, alkalmazkodóbb viselkedés. Talán vígasz lehet, amit az Önt kezelő szakember is mondott: nagy eséllyel gyógyítható a problémája. Próbáljon meg erős lenni, elfoglalni magát mással. Például sportolással csökkentheti a feszültséget, vagy  alkotó tevékenységgel (a sütés-főzés is az). Remélem sikeresen meg tud  küzdeni a jelen helyzettel is. 

Üdv
S.Zs.

Idézet tőle: Mobid2

Kedves Ábránd!

Ismét írok Önnek.

Segítséget szeretnék kérni a téveszméim miatt. Úgy érzem egy egy gondolatkör átveszi felettem az uralmat és nem enged. Rákattantam egy témára és nem bírok beletörődni, hogy nem úgy van, ahogy én azt elképzelem. Hogyan lehet ezt kezelni? Mondogatom magamnak, hogy nem igaz, sőt, a szüleim is mondják, mégis újra és újra visszatérnek hozzám a gondolatok.

Köszönöm.

M

Kedves Mobid2,

legelőször is azt mondanámkérjen segítséget szakembertől. Valószínű, hogy hamarosan elmúlik. Másodszor például azt is mondanám, hogy olyan sokszor gondoljon rá egy órán belül, ahányszor csak tud. Sőt! Írja le sokszor ezt a gondolatot egymás után, akár százszor is.
De leginkább a szakemberek segítségét javaslom, mielőbb.
Remélem a kisfiával jól megvannak!

Üdv
S.Zs.

Idézet tőle: m.mária1962

Meddig fognak még kínozni, éheztetni, elszigetelni, és az lenne még a kérdésem, hogy a végén életben maradok, vagy megölnek?

Kedves M.Mária 1962,

ezekre a kérdésekre én nem tudok válaszolni. Átérzem a helyzetét, hogy borzasztó az,ha úgy érzi bántják, ha a fejében beszélnek, és avval is bántják. Azt is értem, hogy szörnyű, ha mindez megakadályozza abban, hogy dolgozzon, kapcsolatai legyenek, megélhetése legyen, szerethessen és szeretve legyen. Sajnos nem tudok mást javasolni, csak azt, kérjen segítséget szakembertől, ha szükséges, akkor fogadja el a  gyógyszert. Szívből kívánom,hogy élhetőbb élete legyen!

Üdv
S.Zs.

Kedves Ábránd!

Pont szabdságon van a doki még egy hónapig,addig én meghalok...:,( Annyira belezúgtam belgyógyász (nem a pszichiáter) orvosomba,hogy nagyon nehéz vissazfognom magam,hogy ne tegyek kárt magamba,csakhogy kezeljen.Ez meddig tart méééééég? Anyumék sok Frontint szednek én nem szedek semmit,de vehetek be gyógyszert,hogy elaludjak????Csak pihenés képpen persze,hogy ne gondoljak rá.Munkatársak leszünk az orvossal nemsokára,Ön szerint akkor közeledhetünk egymáshoz???Persze,csak ha ő kezdeményez...

Ez a szerrelem merénylet volt a Münchausenem ellen,komolyan mondom.:,( a legrosszabbkor jöttt...

Kedves Ábránd!

Ismét írok Önnek.

Segítséget szeretnék kérni a téveszméim miatt. Úgy érzem egy egy gondolatkör átveszi felettem az uralmat és nem enged. Rákattantam egy témára és nem bírok beletörődni, hogy nem úgy van, ahogy én azt elképzelem. Hogyan lehet ezt kezelni? Mondogatom magamnak, hogy nem igaz, sőt, a szüleim is mondják, mégis újra és újra visszatérnek hozzám a gondolatok.

Köszönöm.

M

Idézet tőle: roboman

próbáld valahogy megszokni a hangokat, és lenyugszol, én is hallom éjjel-nappal

én november óta nem hallok hangokat, de most előjöttek a téveszmék.

A gyilkossal szemben aki arctalan, akinek hatalma van, korlátlan, aki soha utol nem érhető, nincs mit tenni, egyet, ha előbb halok meg. A gyilkos pórul jár, mert már nem lesz, csak egy hulla, és mit kezd egy gyilkos, egy már meghalt emberrel. Keres majd egy másik nyomorultat, mert a hatalma, a pénze és az arctalansága, a jogtól való mentessége megmarad. Ennek van neve is, de nem mondanám milyen gyilkos,mert tilos kimondani, még engem büntetnének meg nem a gyilkost. Miért tilos amikor van ilyen?

tudom, hogy "felülről" csinálják

Követelem, hogy fejezzék be ezt a kísérletnek nevezett gyilkosságot!

Követelem fejezzék be a gondolataim szennyezését

hat hónapja szünet nélkül minden másodperben ostobaságok tömegével töltik meg az agyam. Miért kell nekem hülye szavakat, és hülye mondatokat hallgatni folyamatosan és ismételve miközben semmi jövőm.

Ha nem hagyják abba, megölöm magam, mert lehet maguknak pecsétes papírjuk van a hatalomtól, hogy ezt tehetik, és a hatalom nem tartotta fontosnak, hogy engem erről megkérdezzen, nekem még annyi jogom van, miután nem bírom tovább, és remény sincs hogy véget ér, hogy felakasztom magam. És akkor a hatalom majd kielégül, én meg végre pihenhetek.

Annyit azért megkérdeznék, miért nem egy nagy pénzű szoláriumozott picsát, vagy egy vállalkozót néztek ki. Talán érdekes lenne látni, hogy egy öntelt hólyag hogy őrül meg.

Talán azért egy nyomorultat, mert nem kerül semmibe, felelősség egy szál se, csak meg kell várni, míg megöli magát. Aztán talán, ha értelmet akarnék ebben a borzalomban találni, tömegével lehet majd nyomorultakat a halálba kergetni, büntetlenül. Még gáz sem kell. Olcsó, magától megy, és a történelemben nyoma sem marad.

nekem mondjuk szart se használ a gyógyszer, ugyanúgy hallom a népek gondolatait, meg a fura hangokat, főleg a kis feleségemét xD

Az itt megszólaló (de minek) embertől megkérdezném, ha téged baseballütővel vernek agyon naponta, akkor te fájdalomcsillapítót íratnál fel a doktorbácsival. Aki fel is írja, ahogy a méreginjekciót is beadja, ha felülről odaszólnak.

FEJEZZÉK BE A BÁNTALMASOMAT, HOGY ÉLNI TUDJAK. AKIK ITT MEGSZÓLALNAK MÁR A KÖVETKEZMÉNYT KÉPVISELIK,  ANNAK A KÖVETKEZMÉNYÉT, HOGY MAGUK MEGBÜNTETHETETLENEK, AKKOR MIT AKARNAK, HOGY MEGHALJAK. MIÉRT KÉNE GYÓGYSZERT SZEDIN ÉREZÉSTELENÍTÉST ARRA, HA ÜTNEK?

Oldal 1 / 16Következő