Öngyilkosság
De hogyan juttassam el a pénzt? Mostanában kéne amíg van, feladni postán, vagy hogy kell?
A gyógyszert a kórházba szoktam felíratni gyalog szoktam lemenni felíratni eléggé messze van , de bár nem szedem állandóan de az nélkül nem tudnék megmaradni, van h menet közben rosszul leszek ilyenkor leülök a padokra úgy érzem itt a városban még úgy ahogy biztonságban érzem magam .
K .Kiscsillag!
Sajnos gyalogtávon nincs ambuláns rendelő. Sajnos a busz is távolsági tehát nem tudok csak 1 2 megállót menni. Párom meg eléggé érdekes eset , többször és többféleképpen is próbáltam megbeszélni vele a gondjaimat de minnél inkább komolyan próbálok beszélni vagy egyszerűen bekkusol ezt nem tudom szebben írni(utálom) .vagy pedig visszaforgassa saját magára és csak azt veszem észre h már Ő is a téma. Elbeszélünk egymás mellett. Úgy szokott ez történni h 2hétig alig alig beszélgetünk szinte semmit álítólag kinn nincs net , majd a 3.ik héten elkezd nagyon kedves lenni hazajön , eljátsza h minden jó telepakolja a hűtőt süt főz és úgy érzi mindent megtett 1 szavam sem lehet:(
Sziasztok!
Köszönöm szépen mindenkinek az infókat. Először is kérdéseitekre szeretnék válaszolni rivotrilt szedek azt sem állandóan , állapotfüggő . tudom h kezelésre szorulok bennfekvősre pest mellett lakom képtelen vagyok egyedül utazgatni súlyos aggorafóbiával küzdök. A barátom tudja ezt pontosan január óta ígérget fűt fát nekem , h elvisz a beszélgetésre , h laptopot vesz nekem h internetkapcsolatban maradhassunk...stb de semmi sem történik. Van h 5ezer ft ból vagyok 1hónapig mert annyit ad. Azt is észrevettem h nem rajong ezért a dologért , neki így kényelmes Ő kinn dolgozik külföldön én itt a lakásban fogadom az ingatlanost ugyanis áruljuk a lakást szóval ha vevő van én itt vagyok és bemutatom etetem a halakat. Mikor hazajön mosok vasalok rá , h mindene rendbe legyen .1x beszélgettünk komolyabban a befekvésről , de annyi érdekelte csak h ha jön haza hazahozhat e és mivel azt a választ adtam h nem tudom , közölte ez így nem jó. Néha úgy érzem hátráltat engem élvezi h tőle függök , h nnincs senkim . az örökbeadás óta a barátok leépültek mellőlem tudja ezt is és örül neki , már senkivel sem beszélek rajta kivül ezért fontos nekem h itt legyek, mellesleg páromnak ez sem tetszik:( Úgy konkrétan segítségre nem számítok itt én csak úgy barátkozom itt , jó kiírni magamból a gondokat , jó h meghallgattok és örülök minden kedves szónak! Ábránd topikjába szoktam írni neki írtam meg minden bajomat ő már hónapokkal ezelőt a befekvős terápiát javasolta. dehát nem tudok utazni ez a baj.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Van akinek egyik hely jött be, van akinek másik, de ez lehet állapot függő is, uh nem akarom egyik helyet sem fikázni, bocs!!!!!!!!!!
Köszi az infókat de én Szegeden lakok.
Van az itteni kórházaknál, klinikáknál részleg ahol tudnának segíteni.
Csak még nem találtam jót. Max ha nyáron kezdem de addig is pokol lesz minden nap..
Na szóval azon gondolkozom,
Nofretete!
hogy miben is lehetne neked segíteni, hogy bejuss tündérhegyre? Mert olvaslak már egy ideje, igaz, nem mindent olvastam, amit írtál! És úgy érzem, hogy tényleg eléggé be kellene menned, és talán a legjobb Tündérhegy lenne! De ha nem vennének fel, amit azért kétlek, akkor esetleg balassába.
Jó lenne, ha a barátod elvinne! Én el tudom képzelni, és egyáltalán nem kérnél tőle valami nagyot, hiszen a barátod, hogy segítsen ebbe neked! Nem olyan sok idő szerintem! És gondolom te is megtennéd érte fordított helyzetben! Sőt, ha ennyit nem tesz meg neked, akkor még azt is megkozckáztatom, hogy szakítani kellene vele, mert eléggé nagy problémád van, fontos, hogy bemenjél valahova!!!
Innen, netten keresztül mit tehetnénk még mi / én ezért? Miben tudnék segíteni neked?
tényleg??? jézusom!!!!!!!!
akkor lehet, hogy ez is volt a levegőben? Mert nekem annyira nagyon nem volt szimpi thalassa!!!
most megleptél!
Szia, Nofretete!
És Hellion, igen, ingyenes helyek! Még Kiscsillag hsz-ét kiegészíteném balassával, mert én ott voltam többször. A thalassában egyszer, tündérhegyre nem vettek fel. Csak annyi a thalassáról, én még nem hallottam, valaki adott volna pénzt, szal lehet, hogy elvárják, de én nem is éreztem így, és tényleg nem hallottam, de csak másfél hetet sikerült ott kibírnom, szal nem nagyon ismerem. nah ez a része ........ ok.
Balassában 4 hetes kurzusok vannak, a bentfekvős, és lehet hosszabbítani, ha te is, és ők is úgy érzik, hogy kell. Attól függ, hogy hogy van az ember, nekem volt már, hogy egyáltalán nem engedtek haza, vagy csak úgy, hogy egy nap a hétvégén. A legenyhébb az, második hétvégén haza lehet menni pénteken is, szombaton is, illetve két éjjelre is, az első, és harmadik hétvégén, hú haza lehet menni, de most nem tudom, hogy egy nap talán otthon lehet aludni. Ha én bent vagyok balassában, akkor nem szoktam egyáltalán otthon aludni.
És TB-s, tehát ingyenes. Van balassában is nappali rész. Azt nem ismerem. Ez is ingyenes.
A terápiáról: Ez többnyire dokitól függ, hogy mennyi az egyéni terápia. Lehet heti kettő egy-egy óra, de lehet kevesebb, mondjuk heti kettő csak 20 perc, vagy heti egy, mert a csoport-terápiákra mennek inkább rá. És kognitív terápia, tehát sok házi, gyakorlatias-féle.
Nézzük, van: pszichoterápia, ez az alapja talán, ez heti 3 nap 9-től fél 12-ig, általában 1 szünettel. heti egy kommunikáció, egy óra, heti egy relaxáció, egy óra, olyan, hogy kommunikáció-mozgás heti négy (ez kb. játékok, meg kommunikácó a testtel), művészetterápia talán 3/ hét (lehet festeni, rajzolni, stb.), amikor én voltam, volt még fél csoportnak mozgásterápia, másik felének valami más, nem tudom, ez talán nem mindig van, és van heti egy nagycsoport, csak itt ül össze az egész osztály: kb. kinek mi a kifogása a takarítónőkkel, ilyenek.
A társaság mindig kicsi, barátságos, családias, 9-10 ember kb. egy csoportban, pszichoterápián a csoportvezető, plussz gyakornokok, mondjuk 2, vagy 3, többi terápián csak egy ember csoportvezető, és két ilyen csoport van, akik mindenhol együtt vannak, nagycsoporton meg akkor ez kb. 20 ember, és jól összejönnek az emberek, szoktam szeretni, pedig én nem vagyok valami nagy társas lény féleség.....
Nem is ezt akartam főleg Nofretete-nak....
és itt mivel régen főleg evészavarosokkal foglalkoztak, általában mindig van 1-2 evészavaros emberke (anorexiás, bulimiás), borderline-osok vagy más személyiségzavarosok mindig, de van több pánikbeteg is általában, esetleg kényszeres betegek előfordulnak. És lehet 18-tól 60-ig. Mint ahogy itt is észrevehetitek, mennyire nem számít hogy most 20 évessel beszélgettek, vagy 55 évessel, ugyanennyire nem számít balassában sem, vagy amennyire mégis számít néha, ugyanannyira számít balassában is, vagyis szinte egyáltalán nem 😀
Tudom ajánlani!:DDDD
Kedves agi25 ! Nagyon kevés az esély, gyógy terepauta és gyógyszerek nélkül ki tudj jönni a betegségből. Ebben az a szép, hogy nem elég az akarat ( ennek, a biokémiai okát is ismerem sajnos ) , gyógyszeres segitség is kell ) . Szerencse, hogy a mai támogatási rendszerben egy mondjuk 1500 ft.--os gyógyszer is kijön, kb, 300 ft. - ból. persze nem midegyik. Ahogy, az anyagi helyzeted engedi, rögtön menj el, ne pszichológushoz, hanem pszichiáterhez . A háziorvos álal kiirt gyógyszer sokkal drágább. Menj rögtön és cselekedj haladéktalanul, mert min. 2 hét, mire a gyógyszer hat, és ha Neked számít a 2 hét türelmi idő, akkor cselekedj azonnal és és ne halogasd !!! EZ FONTOS ÉS EZ AMI FONTOS, a gyógyulás !!!!! 2 hét után.
Köszi szépen előre is, tudod úgy volt h a barátom elvisz a felvételi beszélgetésre , de a barátai meglepi bulival várták haza mert külföldön dolgozik természetesen az sokkal fontosabb volt mint én:( Úgy érzem nem is akarja igazán , h meggyógyuljak
[quote=Hellion]
oh akkor ingyen van vegulis?
Úgy tudom igen , de azért kérdezz meg mást is erről itt.
Liliom
Teljesen igazad van , jó neked , hogy van ismerősöd nekem sajnos egyáltalán nincs . Sajnos nem csak mondogatom de tényleg nem tudok elindulni a tüneteket 5perc múlva érzem ahogy kilépek az ajtón , frontérzékeny is vagyok tegnap hajnal 4ig voltam rosszul , valamiért a gyógyszer sem akart hatni.annyira szorongtam , van kényelmes franciágyam a hálóban de a nappaliba kuporogtam a kanapén és így sikerült aludni kb2órát. Gondolhatod , hogy nem ilyen életről álmodoztam , én azt szoktam mondani csak az tudja milyen érzés aki volt már hasonló cipőben. És nem is sajnáltatni akarom magam vagy ilyesmi én már azon is túlvagyok Volt pár öngyilkossági kísérletem , arra sem vagyok büszke van mikor nagyon beborul az ég kürülöttem .Nehéz dolgok ezek és egyedül vagyok ezzel nincs segítségem
oh akkor ingyen van vegulis?
Szia hellion!
Boni, amiket írt intézményeket TB támogatással mükődnek , nekem is ilyen helyre volna szükségem csak nem bírok elindulni:(
koszonom boni
nem budapesten lakok igy ezek az intezmenyek nem igen johetnek szoba
es leginkabb tenyleg a penz a legfobb problema
napokon belul tan aram se lesz most is inkabb csak telot hasznalom sporolaskepp
Kedves Hajnal! Havi szinten 1, 2 x rúgok be és általában olyankor ha erősödnek a pánikrohamaim , vagy néha napján elkeseredésemben.
1 rivi 4, 5 pohá5r bor hogy lehet h nem üt ki??,
Elírtam , kicsit beszédültem éjjel 1rivire ittam , 4, 5 pohár bort , mert tegnap kb 20percenként tört rám a pánikroham:((
Senki
Nem értek veled egyet, nem kell is 'feltétlen' gyógyszer, anélkül is meg lehet oldani a problémát.Nem feltétlenül létezik biokémiai magyarázat, az csak egy hipotézis aztán dobj fel egy érmét.Nekem is volt öngyis-depis időszakom és nekem is arra lett volna szükségem hogy kiszakadjak a környzetemből.Depresszió közbe a család, akár barátok is nagyon nyomasztóak tudnak lenni a nyaggatásaikkal, vagy az okoz nap, mint nap problémát hogy nem megy a normális együttélés a környzettel és nagyon bele lehet ebbe hülyülni.Terápiáját gógyszerrel vagy anélkül mind pszichológus mind pszichiáter vagy kettő egyszerre is el tudja látni, de tanácsos lenne eljárni.
zsivany
Kevesled az italt? Minek a gyógyszer, egyjó berugás tényleg segithet.Hogy vagy a melóhelyeden?
Nofretete, neked milyen problémád van hogy iszol?
1marék rivi 4, 5 pohá5r bor hogy lehet h nem üt ki??,
-))) HAHAHAHAHAHA-)))))
Te kis naiv!
Kedves Hellion!
Bocs, hogy beleszólok, de úgy érzem, nem biztos, hogy világos! A pszichiáterek csak gyógyszert írnak fel, sima pszichiáter nem tart terápiát! Terápiát pszichoterapeuta csinál, aki lehet pszichológusból, lehet pszichiáterből, és lehet más orvosból! Én elég sokat hallottam már, meg nem tudom, talán 6 éve burázom, vagy 7, egyéni véleményem szerint a pszichológusok jobb terapeuták, de ez tényleg egyéni vélemény. Nekem is pszichológus van.
És inkább alapítványokat nézzél, olcsóbb. De vannak terápiás intézmények, ahova be lehet feküdni, vagy van bejárós is. Thalassa ház, Tündérhegy, Sote Pszichiátriai és Pszichoterápiás klinika (Balassa utca). ez a három bentfekvős és bejárós része is van, de asszem csak csoportos. És van a Nap utca is. Főleg ez utóbbiról többet tud nálam Ábránd, tőle kérdezhetsz. Itt azt hiszem van egyéni is, olcsóbb, vagy talán ingyenes is van.
Sok sikert! Boni
Nézegettem pszichátert neten.
Nem olcsó mulatság :S
Igen én is ezt szeretném csinálni.
Csak az a baj, hogy még túl fiatal vagyok ehhez, és megvan kötve a kezem. Szóval nekem a mostani környezetemből kéne kihozni valamit. Amihez szerintem szükséges lesz pszicháter/pszichológus minél elöbb.
Jó látni, hogy ilyen akaraterőd van.
alea iacta est (Hajnal21 - Spellbound)
Sziasztok!
Végre sikerült elolvasni mindegyik hozzászólást. Emésztgettem az olvasottakat, a rengeteg történetet, a sok sérelmet. Mindegyik megindító számomra. Eddig is tudtam, hogy sok a szenvedő ember, de abban is biztos lettem, hogy magamnak köszönhetem,hogy ilyen rossz. Mert magunknak kell azt mondani, hogy Ez nem mehet így tovább, kell valamit tennem azért, hogy ne legyen ilyen rossz!
Kb. 1 éve eldöntöttem, hogy véget vetek eddigi életemnek. Vagy úgy, hogy elmegyek valahová, vagy úgy, hogy öngyilkos leszek.
Ezután volt egy álmom. Megálmodtam, hogy részegen a sínek között járkálok, és átmegy rajtam a vonat. Teljesen életszerű volt. Egy pillanatig éreztem csak fájdalmat, utána megszűnt. Felébredtem. Ekkor már tudtam, hogy nem tudom ezt megtenni magammal.
Szilveszterig a tagadás időszakát éltem. Nem törődtem azzal, hogy rosszul vagyok, nem foglalkoztam semmivel, csak buliztam, és próbáltam nem gondolkodni semmin.
Megfogadtam, hogy ez az év más lesz. De sajnos be kell látnom, hogy ez nem így működik. Igazán nem akarok jobban lenni, csak tengődöm.
Vannak ugyan problémáim, magammal főleg, de nagyon sokszor úgy érzem, hogy már nem akarom kivárni a dolgok menetét. Tennem kell valamit, hogy jöjjön a változás.
Gyökeres változást tervezek. Ki kell tépnem a problémám gyökerét. A környezet, ami körülvesz már nem érdekel. Nem akarok itt maradni. El kell mennem.
Egyetlen dolgot szeretnék csak, hogy ne szóljon hozzám senki, és végre csend legyen. Hamarosan találok olyan helyet, ahol ezt megkaphatom, és akkor remélhetőleg elmúlik a nyomás a mellkasomban, az álmatlanság, az önostorozás. Remélem új erőre kapok ezáltal.
Számomra nem az öngyilkosság a "megoldás". A környezetemből kell kitépnem magam.
Bocsánat, ha néha érthetetlen, és hosszú lett.
Remélem akik itt vannak, azoknak is könnyebb lesz idővel! Mindenkinek jót kívánok és kitartást, mert egyszer csak fordul a kocka. Muszáj fordulnia!!!
Köszönöm szépen. Valamit tenni kell előbb utóbb, mert ez így nem mehet tovább :S
Lehet nyáron elkezdek járni valamire, mert ez így nem lesz jó. Csak tényleg nekem elég bonyolult folyamat, hogy eljussak valakivel odáig, hogy elkezdjek ezekről a belső dolgaimról beszélni. Főleg egy idegennel. Egyedül csak így neten keresztül tudok, ez azért még elég személytelen de valahogy mégse az.
Meg azt se szeretném, hogy a szüleim tudjanak róla. Cask így meg magamtól nem tudom fizetni szóval elég pathelyzet :S
Köszi a válaszokat.
Tudom lehet túlzásnak tűnik ez a reakcióm, csak tényleg elég érzékeny vagyok (meg szerintem elég labilis is) és eléggé megviselnek ezek a dolgok :S
Ha történik egy rossz dolog egész láncreakciót indít el bennem, és elkezdek mindenen agyalni. :/ Amíg iskola van meg úgy napközbe próbálom elterelni a figyelmem de nem mindig sikerül. Lefekvéskor keléskor a legrosszabb igazából. Olyan tényleg csak őrlöm magam minden miatt. Ezért rázott meg nagyon ennek az embernek az eltünése mert ő volt az aki tényleg elterelte a gondolataim ezekről. Az egész itthoni programom kb csak az volt, hogy vele beszélek vagy várom, hogy hazaérjen és beszéljünk.
Igazából attól félek nyáron mi lesz így. Most is csak tavaszi szünet van pár napja de ilyenkor a legrosszabb mikor még iskola sincs :S Ha addig nem fog változni valami nem tudom mi lesz velem így. Félek, hogy előbb utóbb nagyon depressziós leszek, vagy hasonló. Legalább csak egy dolog lennne ami nem teljes katasztrófa az életben és egy pici löketet ad, de így, hogy lelkileg már nagyon kezdem halottnak érezni magam tényleg nagyon reménytelennek tűnik az élet :/
nagyon rosszul vagyok....csak vágnék,és vágnék.
Rólam tudni kell h nagyon szeretek (és mások szerint tudok is) verset írni. Tegnap 7 hónap szünet után írtam egy újat, de oan szomorú és lehangoló, h le se merem írni, csak 1 részletét:
"Azt akarod hogy vége legyen a szenvedésnek
De fogalmad sincs merre indulj el.
A sötét jövő fenyeget, kardként lebeg feletted
A lelki és verbális terror körbevesz.
Csak iszol és gyógyszerezel hátha vége lesz egyszer
Hogy kiüsd magad és Isten karjában ébredj.
Jó barátok ők, segítenek hogy felejtsek
Nincs jobb annál ha nem tudsz semmit sem!"
Drága Helion!
Én tulajdonképpen melegek közt nőttem fel és mélyen tisztelem őket, mert sokkal érzékenyebbek és empatikusabbak mint a heterók. sose bánd vagy szégyelld h meleg vagy kérlek. Sajnos engem nem ért ez a megtiszteltetés hogy meleg legyek. Tudom hogy nehéz lehet neked mert sokszor láttam hogy bánnak velük. Én világéletemben kiálltam melletük tiszteletem jeléül. Ne csüggedj inkább légy büszke rá hogy meleg vagy, mert ez áldás és nem átok! Ha kell egy igaz barát írj bátran nekem ide vagy a blogomba, v erre a mail címre: vidaa1976@gmail.com
Addig is millió puszi és bátorság!
vidaa424
Hellion!
Melegnek lenni egy állapot. Az ha te saját magad igy elfogadtad jó indulás az élethez. Nekem van meleg haverom, és imádom a hozzáállását a dolgokhoz. Egy nagyon jó ember kivételes psychével, intelligenciával látásmóddal. Meg is találta a párját, neki sem volt könyű. Ő beszél angolul, és most külföldön összeházasodtak a párjával. Gyereket szeretnének. És nem vetem meg ezért. A szüleit is ismertem és ismerem, szeretem őket is. Sajnos anyukája már nem él. Nem sokkal azután halt meg, mikor nyilvánosságra hozta hogy meleg. Barátnőm volt - elfogadta a fiát olyannak amilyen. különleges nő volt. Apukája még él. Olyannyira elfogadta hogy még az esküvőre is elment, pedig ő aztán az elveihez szigorúan ragaszkodó kemény ember. De a FIA! Egyetlen FIA!!!!! És szereti. És megtanulta elfogadni ezt a másságot, persze neki is idő kellett hozzá. Nem elveszett dolog a te életed sem. Megtalálhatod azt aki hozzád tartozik - látod itt pl. egy példa. Lehet igy is boldog valaki. És talán az emberek is megértik egyszer hogy a meleg embereknek is ugyanúgy vannak jó és rossz tulajdonságaik, mint a heteroszexuálisoknak. Ne add fel. A barátom sem adta fel, sőt - ha tudnád kicsoda - közismert személy - ő felvállalta hogy ez van. És csak arra koncentrált hogy béke legyen körülötte. S lett. Amúgy még mielőtt ezt tudatta volna velünk, igazából mi ezt már tudtuk. A heterok sem vakok, igy biztos a körülötted élő közvetlen családtagjaid sem vakok. Azért aki közel áll hozzánk, arról azt is tudhatjuk amit nem mond el. Lehet nem is kéne takargatnod. És attól mert állszentek a szüleid, neked nem kell annak lenned. Vállald fel magad, meg fogsz könnyebbülni, és koncentrálj a te életedre, a te boldogulásodra, és rátalálsz az utadra. Kívánom így legyen.
Hali. Azért jöttem ide mert nagyon tanácstalan vagyok. Nem tudom kivel megbeszélni a problémáim. Előre bocs, hogy hosszú :S
18 éves vagyok. Kiskorom óta tudom, hogy meleg vagyok. Magammal ezen a téren sose volt problémám, mindig is elfogadtam. A súlyát csak nemrég kezdtem el érezni, ahogy gondolok a jövőre. A mi országunk nagyon nem befogadó ezen, de más téren se. Nem tudom, hogy valahol mélyen emiatt de amúgy is nagyon, nagyon nehezen jövök ki az emberekkel. Kiskorom óta szinte félek tőlük, sose nagyon voltak barátaim. Bizalmatlan vagyok velük szemben. A családom se szeretem igazán. Nem bírom az itthoni légkört. A szüleim nagyon kétszínű emberek, sokszor nem úgy viselkednek, ahogy egy szülőnek kéne, és én már nem tudom se megéretni se szeretni őket. Hálás vagyok nekik mert jó módban éltünk, de ennyi. Van két nővérem az egyikükkel viszonylag kijövök rendesen, de ő is egy nagyon gonosz ember alapjárat. A másikuk egyszerűen az őrületbe kerget színpadias viselkedésével, dührohamaival, és tiszteletlenségével. Arról nem is beszélve, hogy ha kiderülne, hogy meleg vagyok kb mehetnék az utcára. De igazából lassan mind mehetünk, mert most nagyon a csőd szélén állnak szüleim és már eléggé elszegényesedtünk.
A korosztályomat is ki nem állhatom. Ahogy viselkednek egyszerüen nem fér a fejembe, Mindent megengednek magukkal mindenkivel szemben, ha valak csak egy picit is más (hát még ha nagyon) kb megkeserítik az életét. Ebből adodóan az iskolától is viszolygok. Bár most elég jó tanuló lettem, de tudom magamról, hogy lusta vagyok. Jövőre érettségizek, nagyon félek, hogy sikerül és még ha jól is mi lesz fősulin/egyetemen, hogy fogom bírni, és ha jól is egyáltalán mire fogom vinni egyedül?
Ezekkel a gondolatokkal keltem feküdtem nagyon sokáig. Barátaim sose voltak igazán, egy két emberrel sikerült jóba lennem de ennyi. Nagyon sokat gondoltam arra, hogy megölöm magam. Az életem teljes kudarcnak érzem, úgy hogy még el se kezdődött.
Mivel nehezen jövök ki az emberekkel, nem jártam el sehova. De mégis csak ott volt az az egyedüllét érzése ami nagyon rossz volt. Így az interneten barátokztam inkább. Egyszerübb, nem túl személyes, de jó potléknak tűnt. Aztán elkezdtem egy online játékot (WoW) és itt már tényleg jóba tudtam lenni egy két emberrel. Játékban sokkal egyszerűbb volt kapcsolatot teremteni. Ez javított sokat, már nem gondoltam annyit öngyilkosságra.
Olyan valamivel kevesebb mint két éve volt egy lány akivel nagyon jóba lettem, vele keresztül a fiújával is megismerkedtem.
Vele egy városba lakunk. Egyre többet beszéltünk, végül szakítottak is a lány eltűnt, de a sráccal nagyon jó lett a kapcsolatom.
Minden nap beszéltünk. Ő súlyos beteg volt, így hónapokig otthon volt ezalatt sokat játszott, és sokat beszélgettünk. Így nagyon ő nem is érintkezett a külvilággal nem is voltak neki se barátai. Egy városban is lakunk. Találkozni nem találkoztam vele attól még elég félénk voltam. Bár gondoltam rá párszor csak féltem megkérdeni.
Ettől függetlenül nagyon megszerettem. Tényleg úgy éreztem, hogy végre találtam egy az én mércémmel is mérve normális jó embert. De az a baj, hogy elég szélsőséges tudok lenni néha. Úgy éreztem, hogy ő tényleg figyel rám és megért ettől bezsongtam nagyon... végül beleszerettem. Gondolom sokan hülyének néztek de ebben a közösségben nem ritka, hogy ez csak így megtörténik. Ő volt az első akinek elmondtam a meleg dolgot, és azt is, hogy szeretem.
Nem fogadta rosszul de éreztem, hogy azért tart tőlem voltak kisebb nagyobb jelei is ami rosszul esett de beletörődtem. Találkozni, úgy éreztem így már tényleg nem lenne jó ötlet max ha elmúlik, csak mivel máson nem volt esélyem levezetni ezt a dolgot, így sok esélyt nem láttam rá hát gondoltam egye fene elhívom valahova. Csak szerintem félre értette vagy csak simán nem akart de elég hülye kifogásokkal nemet mondott. Ez nagyon rosszul esett ezért inkább ezt hanyagoltam,
Róla tudnék még órákat írni, már jó ideje dolgozik újra, volt hogy haragudtam rá ezért azért, volt hogy kicsit rosszba voltunk, de mindig sikerült neki megbocsátanom.
Az a lényeg, hogy most eltűnt előlem egyik napról a másikra.. Nem válaszol sehol, facebook, teló semmi. Játszani se játszik már.
Azóta én se. Azt mondta, hogy nincs ideje semmire, mert újra elkezdett tanulni ez az utolsó éve egyetemen, nincs kedve senkivel se beszélni.
Ahhoz képest tudom, hogy egy másik nagyon jó barátjával ettől még beszél, sőt másokkal is egy másik játék miatt de azt csak
nagyon ritkán. Nemrég bementem munkahelyére is (ez nálam elég nagy dolog), hogy magyarázatot adjon de ugyanezeket mondta. Nem értem.
Most rossz embernek tűnhet, csak az a fura, hogy alapjárat véve egyáltalán nem az sőt egyik legjobb ember akit ismertem eddig.
Csak sokszor elég képmutató volt. De, hogy tényleg ennyire álszent lenne, és tényleg ilyen szar ember? Ezt nem tudom eldönteni. Életem eddigi legnagyobb öröme, a legnagyobb csalódás lett. Mint barát úgy érzem elvesztettem végleg. Nekem ez nagyon nagy tragédia tekintve, hogy ő volt az egyetlen támaszom, a nem túl rózsás helyzet ellenére ő volt az egyetlen jó dolog az életembe, mikor vele voltam sose gondoltam öngyilkosságra, sokkal erősebbnek éreztem magam. Ezt elvette tőlem, ezek után nem tudom,
hogy tudnék rá ugyanígy tekinteni, még ha sikerül meg is bocsátanom neki. Elötte is sokszor járt fejemben az öngyilkosság de most már végképp.
Esélytelen, hogy bármi is jobbra fordul. Úgy gondolom, ha öngyilkos lennék, csak sok eljövendő szenvedéstől és kudarctól szabadítanám meg magam.
Nagyon félek, hogy mi lesz velem.
Itt fölül van a szakemberek segítők, rákattintasz, és kiválasztod melyik segítő szimpatikus neked.Vagy itt a Sallay Zsuzsa Ábránd válaszol, ebbe is írhatsz.
Nemrég regisztráltam. még nem tudom h lehet itt segítséget kérni vkitől. Sokszor szenvedek attól h éjjelente sűrűn felébredek v rémálmok gyötörnek-már félek és nyomaszt ha jön az este. Nagyon elegem van abból, hogy csupa olyan problémám van amivel nem boldogulok. Kb. 4 éve elakadtam és azóta csak parkolópályán vagyok, mert tulajdonképpen nem igazán érdekel semmi. Régen jártam pszichiáternél de nem igazán segített mert valahogy nem alakult ki köztünk a bizalom. Nem igazán értem mit segít az ha nyavajgok egy "szakember"nek. Nem igazán hiszem h bármiben tudna segíteni. Szedtem 3 féle gyógyszert, attól meg egésznap zombi voltam, nem tudtam kimutatni az érzéseimet és félálomban bolyongtam egésznap, de a háború odabent ugyanúgy folyt tovább tehát a kínlódás megmaradt. Tehát mivel ez nem vált be abbahagytam és a dokihoz se mentem vissza. Maradtam egyedül a gondokkal. Mot már lassan arra készülök h harmadszor is megkísérlem az öngyilkosságot, de ezuttal biztosra megyek!!! Nem lesz mentő, meg kórház csak a megváltás....
Van itt 2-3 segítő, szeritnem próbáld meg, és írj nekik, lehet privátban is. Egyedül nem könnyű, és biztos van megoldás.
Nem járok, magam küszködök. Egyszer jártam de nem volt meg a bizalom, azt úgy meg nem lehet. Kétségbeesés és kilátástalanság gyötör, már kisgyerekkrom óta. Sok olyan gondom van amivel nem boldogulok. Sokszor elönt az az érzés h kár küzdeni felesleges, úgyis mindig ez lesz. A külvilágnak azt mutatom minden oké, de belül...totál mély a depi...mélyebb, mint bárki gondolná. Nincs cél nincs motiváció...csak a végtelen hosszú napok. Sokszor kívánom azt sose ébredjek fel többet. Csak azért csinálok mindent mert elvárja társadalom v mert kell, de ennyi. Magamért semmit nem tennék. Szívem szerint csak feküdnék és várnám a Megváltó Halált. Ez van így telnek napjaim, mint valami zombinak.
talán mégsem kéne próbálkoznod. milyen gyógyszer volt amit bevettél?biztos van más kiút is ebből amiben vagy. jársz teraphoz vagy valahová?
Én kétszer csináltam mindkét esetben gyógyszerrel. Megmentettek, ezért máig nagyon dühös vagyok. Úgy érzem számomra ez az egyetlen kiút. Próbálkozom tovább...egyszer csak összejön...
🙂
Kösz. Még bánt, de megemésztem mint krokodil a csirkeólat.
Senki, remélem jobban vagy 🙂
Én is pont ilyesmiktől szoktam szenvedni, hogy amire nem akarok emlékezni az mind megvan amire akarok az eltünt.. és amire nem szeretnék gondolni, pont mindig arra gondolok, de mostmár azért jobb egy kicsit, az alkohol is segít. Vannak természetes vérnyomáscsökkentők de ahogy látom nagyon drága.. azért ide teszem, h megnézd: http://www.pirulapatika.hu/000003586/adatlap Szal szerintem ne eröltesd, h mire ne gondolj, úgyis arra fogsz annál jobban.De remélem azért lassan múlni fog... az idő, ha nem is gyógyítja be a sebet, de segít kicsit..
pedig de kiváncsi vagyok!
hát de kár 😀
Azért remélem én is tudom, a dózist... 🙂
delila0 ! Imádlak. de a viccet vedd észre elsősorban és azt értékeld !!!
priviben elárulhatod...:)
Máthé Péter száma : elmegyek, elmegyek . milyen úton nem tudom még nem tudom .... Hogy előbb, utóbb elmegyek azt tudom, hogy milyen úton és hogy. azt is tudom. Maximális életigenlésem mellett, azért a tuti biztos dózist elkészítettem még időben. Ellentmondás ? Hol nincs ! Ki tudja. Ma is kaptam egy majdnem, hogy halálos dózist. ÉN tudom, hogy kell. de nem árulom el. Elég magamnak "ártanom". Két hapsi beszélget: ne tarts fel, sietek ! Egy reikarnációs tanfolyamra megyek. Abszolut nem hiszek benne, de rohannom kell, hisz csak egyszer élünk ! Hihi---haha...hu...
Meg senki se tegye meg, mert rám ragad a hangulat, és én is megyek.
Idézet tőle: én sem tudom ki ezüdv
azt hiszem ideje elfelejteni mindent. elértem amit akartam. festészetben, zenében, írásban. abban ami számított. talán még szerettem is valakit valamennyire. talán engem is szeretett valaki valamennyire. de most már csak felejteni akarok. mindent. talán olvasva ahogy egymást bíztatják az emberek döbbentem rá arra, hogy én nem tudok ezzel megküzdeni. nem is akarok. nem lennék önmagam, a világ szétcsúszna, a fejemben minden gondolatom marja egymást. most pedig csak a csend van. de soha nem örök. pedig annyira szeretném. bár már az első alkalommal ne sikerült volna megmenteni. bár ne akartak volna segíteni. bár ne hittem volna el hogy segíthetnek. a legjobb elfelejteni mindent. és bár ne ide írnám ki feleslegesen. sajnálom.
Szia,nem tudok sokmindent mondani, de ne tedd meg. Nem hiszem,h jó ötlet.
Én azt mondom, menekülj előbb inkább a társadalomból, mint az életből! Annyi minden van amiről nem is tudunk, és a legtöbb ember nem is tud egész életáben. Ha minden kötél szakad, és úgy döntenék elegem van, én elutaznék a nagyvilágba össze vissza csak úgy.
Szerintem ez egy sokkal jobb alternatíva.... persze nem vagyok senki, hogy tanácsokat osztogassak, de kérlek gondold így át!