Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Kedves Éva!
Kérem nézzen rá a saját üzeneteire is. Köszönettel: A.
Idézet tőle: AmitrexKedves Doktornő!
A minap a következő beszélgetés zajlott le az asztrológusommal.
" Mit várhatok szerelem terén?"
-"Szerelem?"
" De hát én nem is vagyok nő, hogy szerelmes legyek.!"
Tulajdonképpen ezzel el is mondtam azt, ami a problémám egyik fele. Merthogy nő vagyok.
Azérettségin senki nem kért fel táncolni, és ez akkor nem lett volna probléma, ha nem zavar, de nagyon is zavart. Borzalmasan éreztem magam. Ott megpecsételődött az életem. Folytonos kudarcok, vagy borzalmas fiúkkal borzalmas kapcsolat ,de semmi normális. Én vagyok Brigdet Jones, csak éppen Mr Darcy hiányzik a képből.
Azóra elmúlt 19 év, és mire jutottam?? Most egy cigány, bipoláris skizofrén fiúval járok, akinek van, vagy hat gyereke hat anyától, és egy héten egyszer találkozunk. Már kezd megszeretni, és öt percig én is azt érzem, hogy szeretem.
És még mindig ott a kérdés, nő vagyok én? vagy férfi.
Hogy mi vezetett idáig, lehet nem is lényeges, és hossszú lenne ideirni, de tényleg, bármit kérem irjon, hogy ez a férfi vagyok hóditani akarok, ez most személyiségzavar, vagy mi?
Mert erre kapom az amitrexet, és igazából a doktornőmnek se mondtam el soha, hogy milyen " bipoláris " vagyok én.
Még sose volt barátnőm, bár mindig arra vágytam, de hát én nő vagyok, miért is lenne,nem vágyom rá, bár nagyon tetszenek a nők. Nem szeretnék elmenni abba az irányba, viszont így sem maradhatok.Nem szeretnék leszbikus lenni, mert ahhoz meg túlságosan nőnek érzem magam.
És kérem, aki olvassa, ne nevessen ki ,van elég bajom magamtól is.
Üdvözlettel.
Amitrex
Kedves Amitrex,
nagyon jó, hogy ennyire tudatosak a problémái, érdemes lenne tovább kutatni magában, hogy kire és mire is vágyik, esetleg pszichoterápiás segítséggel. Lehet egy nő nőies is, férfias is, a férfias nő is érezheti nőnek magát az identitásában, de persze olyan is van, akinek az identitása nem felel meg a biológiai nemének, és a lelke idegennek érzi magát a saját testében. Ettől függetlenül vágyhat nőies vagy férfias nő is, sőt férfi identitású nő is akár férfiara, akár nőre. És persze olyan is van, aki nehezen tudja eldönteni az identitását, és olyan is, aki mindkét nem iránt képes vonzalmat érezni. Az a fontos, hogy megtalálja és elfogadja a saját nemi irányultságát vagy irányultságait, és megismerje az összes párkapcsolati problémájának a gyökereit. Lehet, hogy más eredetű problémái is vannak, amikre tényleg jó az Amitrex, de mellette biztosan szüksége lenne arra is, hogy ezeket átbeszélje egy pszichoterápiás képzettségű szakemberrel, ami valószínüleg közelebb vinné a megoldáshoz. Köszönöm a bizalmat, üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: weepingwillowKedves Doktornő,
ha vki elvállal vkit (konkrétan engem:D) egyéni terápiában, akkor neki tényleg hinnie kell abban, hogy meg lehet a pácienst "javítani"? Vállalhat úgy egy terapeuta vkit, hogy maga sem hisz abban, hogy lehet eredmény, változás, s jobb élet az alanya számára? Csak segít neki a jelen krízisben, mert a páciens (azaz én) benyüszögte magát hozzá, mint egy kivert kiskutya. Lehet pusztán sajnálatból és empátiából, vagy (ideális esetben) egy terapeuta mindenképp hisz abban, akit elvállalt???
S ha nagyon unna, meg elege lenne belőlem, vagy ellenszenves lennék neki, s utálna, akkor ugye nem vállalt volna el??? Vagy igen? - azért mert nagyon rendes, s mert tudta, hogy mennyire fontos nekem ez az egész. Ugye ha nagyon rossz lenne neki velem dolgoznia, akkor nem mondott volna igent? Vagy egy terapeuta ennek ellenére is megpróbálja, hátha mégis sikerül?
Azt mondta, tudnod kell, egy ez egy kurva nehéz terápia lesz. Kérdeztem, neked vagy nekem. Azt mondta, pici szünettel, neked is. De az is az halványabban volt jelen, szóval elsősorban rám értette a mondatot, nem magára. De én félek, hogy neki is. Nem akarom, hogy neki is nehéz legyen. Mármint ha nehéz, ne azért, mert hogy rossz velem együtt dolgozni, vagy mert nem hiszi, hogy "megjavulhatok". Ha csak szakmailag nehéz, azt nem bánom, de nem szeretném, hogy utálattal gondoljon a velem való órákra.
Ja, s azt is mondta, hogy tőlem nem megy át érzelem hozzá (ezért gondol nárcisztikusnak - pedig NEM VAGYOK AZ, a kritériumok közül semmi nem igaz rám; btw. lehet vkit a leírtak miatt nárcisztikusnak gondolni? lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a DSM IV. kritériumait, mikor magamban besorolom a pácienst vhova?), s mondtam neki, mintha te és én két külön bolygón lennénk, s nem ellenkezett, sőt nagyon tetszett neki a hasonlat (azt mondta, ez lesz a munka feltétele is, de főleg tárgya, hogy egy bolygóra kerüljünk), de én közben már rá is jöttem, hogy én egy bolygón vagyok vele, csak a két végponton vagyunk (vagy hogy kell ezt egy bolygó esetében mondani), szóval a 2 legtávolabbi ponton, de egy bolygón. Nem akarom, hogy ő úgy érezze, mintha külön-külön. Biztos tud így velem dolgozni? S nem fog utálni?
Tudom, ezt neki és ott, de azért érdekelne, mit gondol.
Köszönöm, ww
Abból, amit leír nekem úgy tűnik, alapvetően jó a kapcsolatuk, azaz tudnak őszintén egymással beszélni és mindketten elkötelezettek. Nem hinném, hogy ezeket a kétségeit ne lehetne megbeszélni és azt sem, hogy egy ilyen negatív viszonyulástól kellene tartania. Ha egy bolygón vannak csak távol, az már jobb, mintha kettőn lennének, de az elmondása szerint a terapeutája még az utóbbit is szívesen vállalta volna. Kezdjen el közelebb lépkedni, a fenti problémák megbeszélése egy nagy lépés lenne. Üdv., Éva
Idézet tőle: AZURKedves Dr.nő!
Nagyon rosszul érzem magam, képtelen vagyok a körülöttem lévő dolgokat kézben és agyban tartani. Egy rakás semminek érzem magam. És a dühöm csak nőttön nő, hogy sok mindenre képtelen vagyok. Gyerekkorom óta vannak pszichés problémáim, de csak 10 éve kezelnek, számtalanszor voltam már öngyilkos, sajna azt érzem hogy nagyon rezeg a léc, közel a vég. Nem bírom már tovább. Már egy ideje orvosom sincs. Senkim sincs, tök egyedül vagyok. Rémesen egyedül érzem magam. Nem akarok már erős lenni. Csend, és nyugalom - ami talán csak a föld alatt létezik. Ezt akarom, de sajna több embernek okoznék fájdalmat azzal hogy véget vetek mindennek. Ráadásul azt a sok bajt és zűrzavart amit összehoztam, még rendbe kéne tenni mielőtt elmegyek, az pedig hosszú idő, nem akarom a családom nyakába varrni. De 50 milliós tartozásokat, rendezetlen ügyek sorát már nem is tudom megoldani mig élek. Van pár száz rivotrilom, kis leponexem, amitrexem készleten, talán majd bedöntök belőle, hogy elhagyjam az agyam és ezt itt mind - mert nincs megoldás. Hosszú ideje harcolok hogy másképp legyen, legyen harmónia - béke - pénz - szeretet - türelem -tolerancia - társ -idő mindenre -(ne csak a rohanás), de NINCS. Itt a vége...azt hiszem.
Üdv. AZUR
Kedves Azúr,
tényleg nem jó, hogy ilyen lelki állapotban egyedül van. Godoljon végig minden lehetőséget, ami kapcsolatokat jelentene. Ide tartozhat a Búra is, de kellene más olyan hely és közösség, ahol a problémáit átbeszélheti, jó lenne orvosi és pszichoterápiás segítség is. Ha nem lakik túl messze, felkeresheti a Nap-Kör Mentálhigiénés a Alapítványt, ahol több féle segítséget tudunk nyújtani az orvositól a pszichoterápiás segítségen keresztül a közösségi segítségnyújtásig. Nagyon jó önsegítő csoportjaink vannak, melyek nyáron is üzemelnek. Természetesen más hasonló lehetőségeket is használhat, és ezek mellett az ismerőseit, régi barátait is érdemes találszámba venni. Ha viszont annyira eluralkodna ez a reményteleségérzése, hogy bizonytalanná válik a kontrollja, akkor kórházi segítséget kell kérnie. Ott kicsit letehetné a gondjait, kipihenhetné a fáradalmakat, és utána külső védelem mellett, külső segítséggel talán rátalálhatna azokra a lehetséges megoldásokra, és belső erőforrásokra, amelyeket most nem képes előre látni. Arra kellene koncentrálnia, hogy időt hagyjon magának erre, és addig ehhez minden lehető védelmet és segítséget megragadni. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: MemorialsKedves Éva!
Biztosan hiba, hogy mindig csak pont azt ragadom ki a dolgokból, amit helyesnek látok, ill. valószínűnek... De azt hiszem, nem szeretnék olyan csalódást, hogy nehezen rászánva magam, elmegyek egy pszichiáterhez, egy szakemberhez, akitől értő segítséget, megerősítést (és "kedvező diagnózist" várok) és közben egy nemtörődöm, siető, kapkodó ember előtt találom magam, aki esetleg érezhetően nem is figyel, csak "teszi a dolgát", de nem szívvel-lélekkel... Vagy az egyszerű(bb) megoldást választva, fogja és felír némi gyógyszert, ha kell, ha nem, vagy: biztos ami biztos alapon...Aki nem segít, hogy hogyan fogjak hozzá (egyáltalán: mit kell csinálni egy pszichiáternél? panaszkodni? mesélni? el nem tudom képzelni magam, amint ott állok/ülök és 'mesélek'... Szinte kizárt.
Annyiféleképpen lehet nézni a világot, a dolgokat. Ha a nagyon negatív dolgokra tudatosan nem gondolok vagy elhessegetem (konkrétan a skizofrénia öröklődésétől való félelmemet), hogyha nem akarom okvetlenül megtalálni, hogy mégis mi az a nagyon jó és értelmes ebben az életben a sok rossz ellenére, hanem csak élvezem (vagy próbálom) a pillanatnyi jót és szépet, ha megkapaszkodom a tudatban, hogy hát eddig normális voltam, semmi 'extrát' nem érzek, senki a környezetemből nem figyelmeztet, hogy 'hékás, valami nagyon nem stimmel veled', ha "csak" a téli, kínlódó, önmarcangoló depresszió van, ami viszont rémes és kicsit félelmetes a majdnem-halálvággyal párosulva - miközben nagyon is jól tudom, hogy nem tennék olyat, mert szerető férjem van, mert két édes gyerekem van, mert felelős vagyok értük és mert szeretnek, szeretem őket és szükségük van rám... Hát lassan azt hitetem el magammal, hogy nincs is szükségem semminemű segítségre. Bár tudom, inkább csak a félelem mondatja ezt velem, nekem olyan megalázó lenne panaszkodni. Azt ugyanis nem szoktam soha. Semmiről.
Írtam a blogomat, már nem is tudom, milyen aprópóból kezdtem írni... de úgy érzem, hogy 'lehúz' azzal, hogy folyamatosan emlékeztet a régi dolgokra és ezzel a jelenben való félelmemre. (úgyhogy bezártam, illetve piszkozatba pakoltam a bejegyzéseket).
Tudom jól, hogy a depressziónak önmagában még nincs köze a skizofréniához..tudom azt is, hogyha szedném a depresszióellenes szert egy ideig, mikor szükségem van rá, attól még ugyanaz az ember maradnék, aki vagyok, csak épp nem marcangolnám önmagam.
Mégis, úgy 'döntöttem', hogy nem kérek segítséget, megpróbálok úrrá lenni a helyzeten ismét csak magam. Most egyébként rendben vagyok, nincs bennem több pesszimizmus, mint az átlag magyar emberben, szerintem... Viszont már most utálom a gondolatot, hogy eljön az ősz.. a december, a január, a február.. és e közül a pár hónap közül az egyikben újra jelentkezni fog az, ami immár menetrendszerűvé lett az életemben.
Bárcsak tudnám, hogyha leírni le tudom, elmondani miért nem megy...
Köszönöm, hogy mindig meghallgat és ír 🙂
Üdvözlettel:
M.
Talán őszig legyőzi a maradék fenntartásait, de ha már előbb sikerülne ebben pozitív döntést hoznia, jobb nyara is lenne, nem kellene ennyire félni az ősztől. Remélem, menni fog, É.
storno
Idézet tőle: 5678Kedves Eva
Koszonom , hogy idot es a temaval kapcsolatos gondolatokat szentelet a levelemre . Sajnos azt kell mondanom , hogy talakoztam eletmben olyan szemelyekkel akik embert oltek , allatokat kinoztak , gyermeket bantalmaztak . Az amit az elet produkal ahoz kepest egy film pusztan egy mesefilm ,SZeretnek kiemelni egy szamomra nagyon fontos dolgot a valaszabol , megpedig azt , hogy nem szabd hallgatni . Ez kotelesege mindenkinke . Engem tobbszor figyelmeztettek a kollegaim , hogy ne tegyem es ne akarjak magamnak roszat , de ez nem erdekelt . Gondoljunk csak bele , egy gyermek aki szinte naponta osszeverve jar be az iskolaba , visszahuzodo , a szemeiben allando felelem van , kanikulaban is nyakat takaro puloverekben jar es az apja neveli . Jelentettem a szakembernek , mert neki van joga ahoz , hogy estleg megnezze a testen a fizikalis bantalmazas nyomait . Jelentve volt a gyermekvedelemnek . Folyamatos ellenorzes alatt van az apuka .Az apuka, aki rendkivul muvelt ember olyan kifinumult helyesirassal ami eleg ritka .Csak egy gyermeknek a sorsat emeltem itt ki , de tudnek felsorolni mas emberi eleteket is . Arra kernek en is mindenkit , aki tud ilyen ,vagy ehez hasonlo dolgokrol ne halgasson . Ez az oldal az elo bizonyiteka annak , hogy ember eleteben milyen fontos szerepet toltott volna be egy olyan szemely aki nem hallgat.
Egyetértek, mindenki felelős, aki tehet valamit. Azoktól, akik gyermeket bántalmaznak, és nem is hajlandók ezt beismerni, ki kell menekíteni a gyermekeket, azokon, akik elismerik ezt és változni akarnak, elképzelhető, hogy lehet segíteni. Amerikában pl. van olyan önsegítő csoport, hogy "gyermekeiket verő szülők önsegítő csoportja" , ehhez persze el kell ismerni a problémát, ami nálunk még nem túlságosan jellemző. Minden esetre az igaz, hogy a bántalmazó szülők többségének nincs olyan pszichiátriai betegsége, ami mentességet jelentene a felelősségre vonás alól, tehát többségükban büntethetők. A büntetés nem zárja ki a segítségnyújtást és a változást azoknál, akik ezt igénylik és elfogadják, és persze mindettől függetlenül elengedhetetlen a gyermek védelme mindaddig, amíg szükség van rá. És nagyon fontos ennek a szemléletnek a terjesztése is! É.
Idézet tőle: helplessKedves Doktornő!
Voltam a "szakrendelésen".Elmondtam az ottani "szakorvosnak",hogy szeretném a gyógyszert abbahagyni.Erre szinte kiabálva kidobott!Elmondtam volna neki ha hagyja,hogy rengeteget tettem azért,hogy elhagyhassam,de meg sem hallgatott."JÓ MENJEN ÉS HAGYJA ABBA,MAJD MEGLÁTJA MI LESZ!"Nem volt hajlandó kiírni a gyógyszerem,így sajnos 8 szem remeron 45mg-os maradt.Most felezem már kb 10 napja.Ön szerint,hogy kellene beosztani a "gyógyszert"?.Megteheti-e egyébként ezt egy orvos,hogy megtagadja a gyógyszerfelírást,és semmibe veszi a beteg gyógyszerelhagyásra vonatkozó törekvéseit???
Hát nem a gyógyulás lenne a cél ??????
Ha nem a gyógyulás akkor mi a cél ????
Egyébként jól vagyok már,és szerintem lehet,hogy hálás leszek,hogy nem kaptam meg a receptet.Lehet,hogy gyors lesz az elvonás,de kibírom,most már azért is!Sajnos ez a magyar valóság.Önnek mi a véleménye?Köszönöm válaszát.
Kedves helpless,
vannak orvosok, főleg a hagyományos, u.n. paternalisztikus szemléletűek, akik túlzott és egyoldalú felelősséget éreznek a betegeikért, ezért frusztrálja őket rendkívüli módon, ha valaki nem tartja be a terápiás utasításaikat, hiszen, akkor ők azt érzik, hogy feje tetejükre állhatnak, akkor sem tudnak segíteni - tehetetlennek érzik magukat, miközben teljes mértékben felelősnek is a betegük sorsáért. Innentől vérmérséklet és önkontroll dolga, ki hogyan reagálja le a megoldhatlannak érzett konfliktust és feszültséget. Ha gyógyszert akar tőle mégis kérni, nyugodtan keresse meg, az ellen biztos nem lesz kifogása, és az indulatai is lehiggadhattak már. Legfeljebb végig kell hallgatnia egy kis paternalisztikus kioktatást, azt meg ki lehet bírni. Üdv., Éva
Jó estét kívánok, a múltkor nem köszöntem el, mert ledobott a rendszer és hajnalig nem jutottam vissza, most meg nehezen jutottam fel, de igyekszem pótolni a múltkor lemearadtakat is, Éva
Kedves Doktornő!
Lehet, elég furi lesz a kérdésem, de nekem fontos. Hetek óta egész jól vagyok, pedig alig szedek gyógyszert. 10 mg zyprexát és 40 mg floxetet. Nem dolgozom, augusztustól kezdek, örülök a gyerekeimnek, ellátom a háztartásbeli teendőket. Tényleg jól vagyok, de félek ettől a boldogság érzettől, mert nem tudom honnan ered. Semmit nem csinálok másképp...zokogtam, ki voltam borulva, most tettre kész vagyok, tele energiával és reménnyel. Félek, elmúlnak a jó érzéseim és megint kilátástalanná válik minden. Úgy érzem, nem én irányítom a sorsomat, hanem ki vagyok szolgáltatva az aktuális állapotomnak. Mit tehetnék hogy ne így legyen? Hogy megőrizhessem a jót?
Válaszát előre is köszönöm!
ww
Nem hiszem, hogy gonosz lennél, nekem nem tűnsz úgy. Esetleg magaddal.
Szerencséd van egyébként, én akartam volna a pszichodrámáshoz menni terápiába, de azt mondta, hogy nem lehet. Nem részletezte, hogy miért. Azóta is azt hiszem, hogy utál. Nem tudom eldönteni, hogy igen vagy nem, mert mások mehettek hozzá terápiába megint másokkal még barátkozik is a csoportban meg másokkal dolgozik is együtt, meg mennek bulizni is. Velem nem.
Engem üt-vág, még fel is jelentett.
beletiportak gyereklelkembe. mar megint.
de nagyon. szilankos torest szenvedtem
az tud gyari allapotara visszaforrni?
ww
nekem azert ert veget, mert egy ido utan azt mondta: nem tud bizni a dologban. pontosabban nem bennem, hanem onmagaban.
ugyhogy szerintem egy korrekt pszichologus megmondja, ha nem latja ertelmet, vagy legalabb felmerul, hogy mas lehet hatekonyabban tudna segiteni.
dehat a pszichologusok is kulonboznek, es nyilvan ezt te tudod megbeszelni vele. nincs altalanos valasz. SZERINTEM
nett enkozleses probalkozasat lathattak kedves olvasok.
de ugyis kirugnak. el is koszonok
Kedves Doktornő!
A minap a következő beszélgetés zajlott le az asztrológusommal.
" Mit várhatok szerelem terén?"
-"Szerelem?"
" De hát én nem is vagyok nő, hogy szerelmes legyek.!"
Tulajdonképpen ezzel el is mondtam azt, ami a problémám egyik fele. Merthogy nő vagyok.
Azérettségin senki nem kért fel táncolni, és ez akkor nem lett volna probléma, ha nem zavar, de nagyon is zavart. Borzalmasan éreztem magam. Ott megpecsételődött az életem. Folytonos kudarcok, vagy borzalmas fiúkkal borzalmas kapcsolat ,de semmi normális. Én vagyok Brigdet Jones, csak éppen Mr Darcy hiányzik a képből.
Azóra elmúlt 19 év, és mire jutottam?? Most egy cigány, bipoláris skizofrén fiúval járok, akinek van, vagy hat gyereke hat anyától, és egy héten egyszer találkozunk. Már kezd megszeretni, és öt percig én is azt érzem, hogy szeretem.
És még mindig ott a kérdés, nő vagyok én? vagy férfi.
Hogy mi vezetett idáig, lehet nem is lényeges, és hossszú lenne ideirni, de tényleg, bármit kérem irjon, hogy ez a férfi vagyok hóditani akarok, ez most személyiségzavar, vagy mi?
Mert erre kapom az amitrexet, és igazából a doktornőmnek se mondtam el soha, hogy milyen " bipoláris " vagyok én.
Még sose volt barátnőm, bár mindig arra vágytam, de hát én nő vagyok, miért is lenne,nem vágyom rá, bár nagyon tetszenek a nők. Nem szeretnék elmenni abba az irányba, viszont így sem maradhatok.Nem szeretnék leszbikus lenni, mert ahhoz meg túlságosan nőnek érzem magam.
És kérem, aki olvassa, ne nevessen ki ,van elég bajom magamtól is.
Üdvözlettel.
Amitrex
ww
4,5 év után kizárt, hogy utálna.
ww
Igen.
Elmondtad neki, hogy miben szeretnél változni, és ha elvállal, akkor azt kell gondolnia és hinnie is, hogy tud neked abban segíteni, hogy afelé változz, amit szeretnél. Erről szól a szerződésetek.
A terapeutának kell találnia benned olyasvalamit, amit elfogad és szeret, hogy el tudja fogadni azt is, amit esetleg nem.
Tegeződtök? Ez furcsa.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: reménytelenKedves Doktornő!
Miért szedjek én gyógyszert?
Attól elmúlik a konfliktus vagy tisztázódik a félreértés, esetleg a másik fél gondolja meg magát?
Kedves reménytelen,
nem tudom, mi segítene abban, hogy rendeződjön a konfliktusa, hiszen a konkrét problémát sem ismerem, azt sem, hogyan alakult ki, és hogy mi lehet azok fejében, akik ilyen ellenségsen viselkednek - pedig ez utóbbit kellene megérteni ahhoz, hogy befolíásolni lehessen a helyzetet. Lehet még gondolkozni közvetítő bevonásán. Azt sem tudom, ki a másik fél, ki követte el valójában azt, amivel Önt vádolják, vele lehet-e tárgyaln, stb. Nem tudok tehát konkrét ötleteket adni.
viszont mindenek felett az a lényeg, hogy akárhogy is van, Ön nem mehet tönkre, nem puszulhat bele ebbe az ügybe! Mindent meg kell próbálnia annak érfdekében, hogy igazának érvényt szerezzen, de csak addig a határig, ameddig ez az ügy nem szívja be az egész életét, és nem megy az egészsége rovására. Fel kell ismernieazt a határt, ahonnan a küzdelem már nem éri meg. Akár azért, mert befolyásolhatatlan helyzettel áll szemben, akár azért, mert túl nagy árat kell fizetnie egy bizonytalan eredményért. Ilyen esetben meg kell találni a módját, hogy ha veszteséggel is, de ki tudja menekíteni magát a lélekőrlő helyzetből, elhagyni a küzdelmi terepet, akkor is, ha igaza van. Tehát nyugodt, higgadt mérleglésre és megoldáskeresésre lenne szüksége, és olyan segítségre, ami hozzá segíti ehhez, és megvédi attól, hogy elborítsa és foglyul ejtse ez a szerencsétlen helyzet. Ebben juthatna szerephez egy pszichoterápiás és gyógyszeres szaksegítség. Üdvözlettel: Éva
Tudja mit doktornő?
Lehet hogy igaza van.
Isten (és a karma) nem felejt és nem siet.
De ehhez semmilyen pszichoterápiás és szaksegítségre nincs szükség. Időre van szükség. Isten (és a karma) malmai ugyan lassan őrölnek, de megállás nélkül.
Kedves Doktornő!
Voltam a "szakrendelésen".Elmondtam az ottani "szakorvosnak",hogy szeretném a gyógyszert abbahagyni.Erre szinte kiabálva kidobott!Elmondtam volna neki ha hagyja,hogy rengeteget tettem azért,hogy elhagyhassam,de meg sem hallgatott."JÓ MENJEN ÉS HAGYJA ABBA,MAJD MEGLÁTJA MI LESZ!"Nem volt hajlandó kiírni a gyógyszerem,így sajnos 8 szem remeron 45mg-os maradt.Most felezem már kb 10 napja.Ön szerint,hogy kellene beosztani a "gyógyszert"?.Megteheti-e egyébként ezt egy orvos,hogy megtagadja a gyógyszerfelírást,és semmibe veszi a beteg gyógyszerelhagyásra vonatkozó törekvéseit???
Hát nem a gyógyulás lenne a cél ??????
Ha nem a gyógyulás akkor mi a cél ????
Egyébként jól vagyok már,és szerintem lehet,hogy hálás leszek,hogy nem kaptam meg a receptet.Lehet,hogy gyors lesz az elvonás,de kibírom,most már azért is!Sajnos ez a magyar valóság.Önnek mi a véleménye?Köszönöm válaszát.
Idézet tőle: reménytelenKedves Doktornő!
Miért szedjek én gyógyszert?
Attól elmúlik a konfliktus vagy tisztázódik a félreértés, esetleg a másik fél gondolja meg magát?
Kedves reménytelen,
nem tudom, mi segítene abban, hogy rendeződjön a konfliktusa, hiszen a konkrét problémát sem ismerem, azt sem, hogyan alakult ki, és hogy mi lehet azok fejében, akik ilyen ellenségsen viselkednek - pedig ez utóbbit kellene megérteni ahhoz, hogy befolíásolni lehessen a helyzetet. Lehet még gondolkozni közvetítő bevonásán. Azt sem tudom, ki a másik fél, ki követte el valójában azt, amivel Önt vádolják, vele lehet-e tárgyaln, stb. Nem tudok tehát konkrét ötleteket adni.
viszont mindenek felett az a lényeg, hogy akárhogy is van, Ön nem mehet tönkre, nem puszulhat bele ebbe az ügybe! Mindent meg kell próbálnia annak érfdekében, hogy igazának érvényt szerezzen, de csak addig a határig, ameddig ez az ügy nem szívja be az egész életét, és nem megy az egészsége rovására. Fel kell ismernieazt a határt, ahonnan a küzdelem már nem éri meg. Akár azért, mert befolyásolhatatlan helyzettel áll szemben, akár azért, mert túl nagy árat kell fizetnie egy bizonytalan eredményért. Ilyen esetben meg kell találni a módját, hogy ha veszteséggel is, de ki tudja menekíteni magát a lélekőrlő helyzetből, elhagyni a küzdelmi terepet, akkor is, ha igaza van. Tehát nyugodt, higgadt mérleglésre és megoldáskeresésre lenne szüksége, és olyan segítségre, ami hozzá segíti ehhez, és megvédi attól, hogy elborítsa és foglyul ejtse ez a szerencsétlen helyzet. Ebben juthatna szerephez egy pszichoterápiás és gyógyszeres szaksegítség. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: AZURKedves Dr.nő!
Nagyon rosszul érzem magam, képtelen vagyok a körülöttem lévő dolgokat kézben és agyban tartani. Egy rakás semminek érzem magam. És a dühöm csak nőttön nő, hogy sok mindenre képtelen vagyok. Gyerekkorom óta vannak pszichés problémáim, de csak 10 éve kezelnek, számtalanszor voltam már öngyilkos, sajna azt érzem hogy nagyon rezeg a léc, közel a vég. Nem bírom már tovább. Már egy ideje orvosom sincs. Senkim sincs, tök egyedül vagyok. Rémesen egyedül érzem magam. Nem akarok már erős lenni. Csend, és nyugalom - ami talán csak a föld alatt létezik. Ezt akarom, de sajna több embernek okoznék fájdalmat azzal hogy véget vetek mindennek. Ráadásul azt a sok bajt és zűrzavart amit összehoztam, még rendbe kéne tenni mielőtt elmegyek, az pedig hosszú idő, nem akarom a családom nyakába varrni. De 50 milliós tartozásokat, rendezetlen ügyek sorát már nem is tudom megoldani mig élek. Van pár száz rivotrilom, kis leponexem, amitrexem készleten, talán majd bedöntök belőle, hogy elhagyjam az agyam és ezt itt mind - mert nincs megoldás. Hosszú ideje harcolok hogy másképp legyen, legyen harmónia - béke - pénz - szeretet - türelem -tolerancia - társ -idő mindenre -(ne csak a rohanás), de NINCS. Itt a vége...azt hiszem.
Üdv. AZUR
Kedves Azur! Örülök, hogy megkeresett minket. Itt a Búrán sokan voltak már ilyen hangulatban, biztosan sok segítséget és megértést kaphat azoktól, akik már átéltek ilyet, és talán erőt és bátorítást is ahhoz, hogy a reális megoldáskeresést válassza, még akor is, ha pillanatnyilag belefáradt a küzdelembe. Először is keressen társakat, a Búra mellett személyes kapcsolatokat, gondolkozzon, kivel oszthatná meg ismerősei, családtagjai közül a problémáját, adja át esetleg neki a gyógyszerkészletét megőrzésre. jól jöhet egy közösségi segítség is, ha van olyan közösség, amihez régebben tartozott, csak elmaradt tőlük, esetleg keresse meg ismét.
Ha budapesti, vagy budapestközeli, akkor tudom ajánlani a Nap-Kör Alapítvány önsegítő közösségeit. Ilyenek az ACA csoport, a Depressziós önsegítő és kreatív csoport, és most szerveződik egy szorongásos önsegítő csoportunk, az utóbbit kezdetben szakember fogja vezetni és később válik majd renélhetőleg önsegítővé. Természetesen keresnie kell egy pszichiáter szakembert is, és biztosan szüksége lenne pszichoterápiás segítségre is. Nekem az a tapasztalatom, hogy a hasonló problémákkal küzdő, életüket már egészen kilátástalannak látó személyek is egyenesbe tudnak jutni egy olyan komplex segítői rendszerben, ahol az egyéni, és csoportos pszichoterápiás, az önsegítő közösségi és a kiegészítő gyógyszeres segítség jótékony hatásai egymást erősítik. Ilyen rendszert építettünk ki a Nap-Kör Alapítványnál, és nagyon sok kétségbeesett, előzőleg sok éven át küszködő-szenvedő embert láttam más szép lassan talpra állni és aztán tartósan megerősödni ebben a rendszerben, persze nem egyik napról a másikra, hanem hosszú ideig kitartó közös munkával. Természetesen máshol is találhat megfelelő segítséget, illetve ezeket a lehetőségeket több helyről is összeszedheti, fő, hogy keressen és fogadjon el segítséget.
Ha közel érzi magát a kontrollvesztéshez, azaz, amennyiben bizonytalannak kezdi érezni magát abban, hogy kontrollálni tudja az önmaga ellen irányuló késztetéseit, akkor kérjen kórházi védelmet krízis, illetve pszichiátriai osztályon, ahova ilyen késztetések hangsúlyozásával, házi orvos, pszichiátriai gondozó, ügyelet is beutalhatja, illetve, a mentők is kihívhatók. Ilyen esetben az a lényeg, hogy halasztani tudja a végzetes döntést, időt és lehetőséget hagyjon magának arra, hogy segítséggel egy stabilabb állapotba jusson, mert késégbe esett vagy indulatvezérelt állapotban sohasem szabad fontos döntést hozni. Mindenképp keressen azonnal segítséget, lehetőleg ne maradjon egyedül addig sem, amíg védelemhez jut. Természetesen az esetleges kórházi kezelés után haladéktalanul hozzá kell fognia a fenti lehetőségek megkereséséhez és kihasználásához.
Próbáljon pozitív megközelítéssel, szerettel és megértéssel viszonyulni önmagához, hasonlóan ahhoz, mint ahogyan egy kétségbe esett, bajban lévő gyerekhez viszonyulna.
Várok visszajelzést, milyen megoldások felé fordult, jobban lett-e?
Üdvözlettel: Éva
Kedves Éva!
Biztosan hiba, hogy mindig csak pont azt ragadom ki a dolgokból, amit helyesnek látok, ill. valószínűnek... De azt hiszem, nem szeretnék olyan csalódást, hogy nehezen rászánva magam, elmegyek egy pszichiáterhez, egy szakemberhez, akitől értő segítséget, megerősítést (és "kedvező diagnózist" várok) és közben egy nemtörődöm, siető, kapkodó ember előtt találom magam, aki esetleg érezhetően nem is figyel, csak "teszi a dolgát", de nem szívvel-lélekkel... Vagy az egyszerű(bb) megoldást választva, fogja és felír némi gyógyszert, ha kell, ha nem, vagy: biztos ami biztos alapon...Aki nem segít, hogy hogyan fogjak hozzá (egyáltalán: mit kell csinálni egy pszichiáternél? panaszkodni? mesélni? el nem tudom képzelni magam, amint ott állok/ülök és 'mesélek'... Szinte kizárt.
Annyiféleképpen lehet nézni a világot, a dolgokat. Ha a nagyon negatív dolgokra tudatosan nem gondolok vagy elhessegetem (konkrétan a skizofrénia öröklődésétől való félelmemet), hogyha nem akarom okvetlenül megtalálni, hogy mégis mi az a nagyon jó és értelmes ebben az életben a sok rossz ellenére, hanem csak élvezem (vagy próbálom) a pillanatnyi jót és szépet, ha megkapaszkodom a tudatban, hogy hát eddig normális voltam, semmi 'extrát' nem érzek, senki a környezetemből nem figyelmeztet, hogy 'hékás, valami nagyon nem stimmel veled', ha "csak" a téli, kínlódó, önmarcangoló depresszió van, ami viszont rémes és kicsit félelmetes a majdnem-halálvággyal párosulva - miközben nagyon is jól tudom, hogy nem tennék olyat, mert szerető férjem van, mert két édes gyerekem van, mert felelős vagyok értük és mert szeretnek, szeretem őket és szükségük van rám... Hát lassan azt hitetem el magammal, hogy nincs is szükségem semminemű segítségre. Bár tudom, inkább csak a félelem mondatja ezt velem, nekem olyan megalázó lenne panaszkodni. Azt ugyanis nem szoktam soha. Semmiről.
Írtam a blogomat, már nem is tudom, milyen aprópóból kezdtem írni... de úgy érzem, hogy 'lehúz' azzal, hogy folyamatosan emlékeztet a régi dolgokra és ezzel a jelenben való félelmemre. (úgyhogy bezártam, illetve piszkozatba pakoltam a bejegyzéseket).
Tudom jól, hogy a depressziónak önmagában még nincs köze a skizofréniához..tudom azt is, hogyha szedném a depresszióellenes szert egy ideig, mikor szükségem van rá, attól még ugyanaz az ember maradnék, aki vagyok, csak épp nem marcangolnám önmagam.
Mégis, úgy 'döntöttem', hogy nem kérek segítséget, megpróbálok úrrá lenni a helyzeten ismét csak magam. Most egyébként rendben vagyok, nincs bennem több pesszimizmus, mint az átlag magyar emberben, szerintem... Viszont már most utálom a gondolatot, hogy eljön az ősz.. a december, a január, a február.. és e közül a pár hónap közül az egyikben újra jelentkezni fog az, ami immár menetrendszerűvé lett az életemben.
Bárcsak tudnám, hogyha leírni le tudom, elmondani miért nem megy...
Köszönöm, hogy mindig meghallgat és ír 🙂
Üdvözlettel:
M.
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
Na befuccsolt a pszichiáterrel való kontakt. Felhívtam hogy mikor mehetnék hozzá, mire közölte hogy már eljött a kórházból és most nem rendel "állami" helyen, csak magánpraxisban. Ha gondolom keressek másik pszichiátert. Már annyiszor történt velem ez, hogy lassan azt gondolom az élet nem véletlenül hozza igy. Most aztán végképp tanácstalan vagyok, hogy mi legyen ezzel a gyógyszer-üggyel., na meg velem??? Az előző kedden kimaradtam a szórásból.... Üdv. C.
Elnézést kérek, tényleg kimaradt, crazy segítségével megtaláltam. Majd jobban figyelek arra, hogy a válaszok között is lehet kérdés.
Sajnálom, hogy elvesztette a pszichiáterét, sajnos sok orvos hagyja el az állami egészségügyet. Nem hinném, hogy több lenne, mint véletlen, hogy ezt kifogja. Legfeljebb annyiban van része ebben a mostani helyzetben, hogy feltételezem, hogy a kollega valahogyan eligazította az éppen hozzá járó betegeit, de mindenképpen idejében jelezte a szándékait, így fel tudtak rá készülni, volt idejük keresni másik orvost. Ez így váratlanul biztosan nehéz, de mindenképp az a megoldás, hogy keressen egy megfelelő szakembert, akivel együtt tud működni. Látatlanban nem tudom megmondani, mely gyógyszerek visszavétele segítene leginkább, mert ahhoz tudni kellene a tünetei eredetét, betegsége eddigi lefolyását, azt, hogy milyen gyógyszerekre hogyan reagált eddig, stb. Ha pl., depresszió talaján alakulnak ki az indulati rohamai, akkor azt kell kezelni, ha nem, akkor mást. Ismét be kellene állítani rendesen, elölről kezdve, kialakítva az aktuális állapotának leginkább megfelelő lehető legkevesebb mellékhatással járó, lehető legkisebb dózisú, de még hatékony gyógyszerkombinációt. Jó lenne minél előbb, mert a gyógyszerek egy része nem azonnal hat, csak hetek múlva. Remélem van a gyógyszereken kívül pszichoterápiás jellegű segítsége is, mert persze az is fontos.
Mégegyszer elnézést a kihagyásért, üdvözlettel: Éva
Kedves Dr.nő!
Nagyon rosszul érzem magam, képtelen vagyok a körülöttem lévő dolgokat kézben és agyban tartani. Egy rakás semminek érzem magam. És a dühöm csak nőttön nő, hogy sok mindenre képtelen vagyok. Gyerekkorom óta vannak pszichés problémáim, de csak 10 éve kezelnek, számtalanszor voltam már öngyilkos, sajna azt érzem hogy nagyon rezeg a léc, közel a vég. Nem bírom már tovább. Már egy ideje orvosom sincs. Senkim sincs, tök egyedül vagyok. Rémesen egyedül érzem magam. Nem akarok már erős lenni. Csend, és nyugalom - ami talán csak a föld alatt létezik. Ezt akarom, de sajna több embernek okoznék fájdalmat azzal hogy véget vetek mindennek. Ráadásul azt a sok bajt és zűrzavart amit összehoztam, még rendbe kéne tenni mielőtt elmegyek, az pedig hosszú idő, nem akarom a családom nyakába varrni. De 50 milliós tartozásokat, rendezetlen ügyek sorát már nem is tudom megoldani mig élek. Van pár száz rivotrilom, kis leponexem, amitrexem készleten, talán majd bedöntök belőle, hogy elhagyjam az agyam és ezt itt mind - mert nincs megoldás. Hosszú ideje harcolok hogy másképp legyen, legyen harmónia - béke - pénz - szeretet - türelem -tolerancia - társ -idő mindenre -(ne csak a rohanás), de NINCS. Itt a vége...azt hiszem.
Üdv. AZUR
Idézet tőle: crazyChoice kimaradt. 1660-as hsz.
Köszönöm, megtaláltam és válaszolok, É.
Jó estét kívánok,
Éva
nem birok ebben a vilagban ezek kozott az embere kozott elni
Idézet tőle: helpless
Kedves Doktornő!
Voltam a "szakrendelésen".Elmondtam az ottani "szakorvosnak",hogy szeretném a gyógyszert abbahagyni.Erre szinte kiabálva kidobott!Elmondtam volna neki ha hagyja,hogy rengeteget tettem azért,hogy elhagyhassam,de meg sem hallgatott."JÓ MENJEN ÉS HAGYJA ABBA,MAJD MEGLÁTJA MI LESZ!"Nem volt hajlandó kiírni a gyógyszerem,így sajnos 8 szem remeron 45mg-os maradt.Most felezem már kb 10 napja.Ön szerint,hogy kellene beosztani a "gyógyszert"?.Megteheti-e egyébként ezt egy orvos,hogy megtagadja a gyógyszerfelírást,és semmibe veszi a beteg gyógyszerelhagyásra vonatkozó törekvéseit???
Hát nem a gyógyulás lenne a cél ??????
Ha nem a gyógyulás akkor mi a cél ????
Egyébként jól vagyok már,és szerintem lehet,hogy hálás leszek,hogy nem kaptam meg a receptet.Lehet,hogy gyors lesz az elvonás,de kibírom,most már azért is!Sajnos ez a magyar valóság.Önnek mi a véleménye?Köszönöm válaszát.
mi a cel? a vilagon az egyhaz mellett a gyogyszeripar a legnagyobb uzlet.
mi mas? ne legyel mar naiv es ne szedd azokat a szarokat.
itt is egyik pszichiater felesegenek gyogyszertara van. ez mindent elarulDDDDDD
Kedves Eva
Koszonom , hogy idot es a temaval kapcsolatos gondolatokat szentelet a levelemre . Sajnos azt kell mondanom , hogy talakoztam eletmben olyan szemelyekkel akik embert oltek , allatokat kinoztak , gyermeket bantalmaztak . Az amit az elet produkal ahoz kepest egy film pusztan egy mesefilm ,SZeretnek kiemelni egy szamomra nagyon fontos dolgot a valaszabol , megpedig azt , hogy nem szabd hallgatni . Ez kotelesege mindenkinke . Engem tobbszor figyelmeztettek a kollegaim , hogy ne tegyem es ne akarjak magamnak roszat , de ez nem erdekelt . Gondoljunk csak bele , egy gyermek aki szinte naponta osszeverve jar be az iskolaba , visszahuzodo , a szemeiben allando felelem van , kanikulaban is nyakat takaro puloverekben jar es az apja neveli . Jelentettem a szakembernek , mert neki van joga ahoz , hogy estleg megnezze a testen a fizikalis bantalmazas nyomait . Jelentve volt a gyermekvedelemnek . Folyamatos ellenorzes alatt van az apuka .Az apuka, aki rendkivul muvelt ember olyan kifinumult helyesirassal ami eleg ritka .Csak egy gyermeknek a sorsat emeltem itt ki , de tudnek felsorolni mas emberi eleteket is . Arra kernek en is mindenkit , aki tud ilyen ,vagy ehez hasonlo dolgokrol ne halgasson . Ez az oldal az elo bizonyiteka annak , hogy ember eleteben milyen fontos szerepet toltott volna be egy olyan szemely aki nem hallgat.
Kedves Doktornő!
Voltam a "szakrendelésen".Elmondtam az ottani "szakorvosnak",hogy szeretném a gyógyszert abbahagyni.Erre szinte kiabálva kidobott!Elmondtam volna neki ha hagyja,hogy rengeteget tettem azért,hogy elhagyhassam,de meg sem hallgatott."JÓ MENJEN ÉS HAGYJA ABBA,MAJD MEGLÁTJA MI LESZ!"Nem volt hajlandó kiírni a gyógyszerem,így sajnos 8 szem remeron 45mg-os maradt.Most felezem már kb 10 napja.Ön szerint,hogy kellene beosztani a "gyógyszert"?.Megteheti-e egyébként ezt egy orvos,hogy megtagadja a gyógyszerfelírást,és semmibe veszi a beteg gyógyszerelhagyásra vonatkozó törekvéseit???
Hát nem a gyógyulás lenne a cél ??????
Ha nem a gyógyulás akkor mi a cél ????
Egyébként jól vagyok már,és szerintem lehet,hogy hálás leszek,hogy nem kaptam meg a receptet.Lehet,hogy gyors lesz az elvonás,de kibírom,most már azért is!Sajnos ez a magyar valóság.Önnek mi a véleménye?Köszönöm válaszát.
Kedves Éva!
Na befuccsolt a pszichiáterrel való kontakt. Felhívtam hogy mikor mehetnék hozzá, mire közölte hogy már eljött a kórházból és most nem rendel "állami" helyen, csak magánpraxisban. Ha gondolom keressek másik pszichiátert. Már annyiszor történt velem ez, hogy lassan azt gondolom az élet nem véletlenül hozza igy. Most aztán végképp tanácstalan vagyok, hogy mi legyen ezzel a gyógyszer-üggyel., na meg velem??? Az előző kedden kimaradtam a szórásból.... Üdv. C.
Kedves Doktornő!
Miért szedjek én gyógyszert?
Attól elmúlik a konfliktus vagy tisztázódik a félreértés, esetleg a másik fél gondolja meg magát?
Kedves Doktornő!
A megegyezéstől a másik fél elzárkózik. Eddig bármit mondtam azt a rosszindulatom és agresszióm jelének értékelte.
Ugyanakkor olyan döntéseket hoztak mondvacsinált indokokkal, amelyek a pályámra jelentős hatással vannak (elbuktattak az államvizsgán és nem adják meg számomra a fokozatot).
Nem lehet békésen megegyezni.
A választott testület, amelynek az lenne a dolga, hogy intézkedjék és törekedjen a megegyezésre hónapok óta nem tesz semmit, annak ellenére, hogy megkerestem őket.
Rendőrségi feljelentést lehet tenni.
Choice kimaradt. 1660-as hsz.
Köszönöm a mai kérdéseket, ha valakit kihagytam volna, szóljon, jó éjt, Éva
Idézet tőle: helplessMég annyit az előző kérdésemhez,hogy holnap kellene mennem a szakrendelésre.A helyzet az,hogy a itt csak gyógyszerfelírás van.Legtöbb esteben az orvossal nem is találkozom.Ki szokott jönni az aszisztens és kihozza a receptet.A 9 hónap alatt 2 szer találkoztam orvossal.
Volt olyan is,hogy kijött az aszisztens,(akkor már 5 hónapja szedtem a "gyógyszert")és azt kérdezte:"Te még mindíg szeded ezt? Nem kell azt olyan komolyan venni...Ha nem tudsz aludni bekapsz egy felet..."Teszem hozzá,hogy ekkor már nem volt a váróban senki.
Jelezze az asszisztensnek, feltétlen szeretne beszélni az orvossal, mert problémája van, amit meg akar beszélni vele.
Az asszisztens által ajánlott alkalmi bekapkodást altatóval meg lehet csinálni, antidepresszívummal nem.
üdv., É.
Idézet tőle: helplessKedves Doktornő!
9 Hónapja szedek 45 mg remeront.Kezdetben 30mg volt,de azt kérésemre 45mg-ra módosította a kezelőorvosom.Gyakorlatilag nem használt semmit.Ami jó volt benne az az alvást segítő hatása.A depresszióm talán még súlyosabb lett a gyógyszertől.Elhatároztam,hogy kezembe veszem a sorsom irányítását.3 hónapja elkezdtem sportolni.Eleinte kevesebbet,majd később egyre többet.Kialakítottam magamnak egy olyan gondolkodásmódot amiben nincs helye a negatívumoknak.A betegségem innentől kezdve szinte hihetetlen módon elkezdett eltünni.Nagyon boldog voltam,mondanom se kell.És ez a gyógyulás meglepő módon tartósnak bizonyult !Nem voltak hullámvölgyek.Egészen ezidáig.
Történt ugyanis,hogy elkezdtem csökkenteni a gyógyszert.Először háromnegyedeltem.Ez kb.1 hétig ment.Semmi változás,minden ok.Utána feleztem kb.1hétig.Most szinte amit elértem 3 hónap alatt,már nyoma sincs....Nem tudom,hogy jó volt -e ez a csökkentés ebben a formában? Mit tegyek?Ilyen mélyen még soha nem voltam...
Kedves helpless,
állítsa vissza a gyógyszert, és folytassa tovább a bevált módszereket; semmit nem von le az elért szép eredményből, ha egyelőre a gyógyszer is kell mellé. Valószínüleg a viszonylag gyors leállás borította meg, és az egyensúlya helyre fog állni. Üdv. É.
Idézet tőle: ReményKedves Doktornő! Az arixen sajnos nagyon megemelte a vérnyomásomat, ezért 225 mg-ról le kellett vennem, igy csak a 150 mg-sat szedem be, ennyire emelik a vérnyomást ezek a szerek, elképesztő, soha nem volt ilyen magas a vérnyomásom. Kérem válaszoljon!
Igen, sajnos ez lőfordulhat, nem mindenkinél okoz ilyet, de közte van a gyakori mellékhetások között. Maradjon azon az adagon, ami még nem okoz ilyen problémát, és esetleg később próbálja meg ismét emelni - de beszélje meg mindezt a kezelő orvosával. Üdv. Éva
Idézet tőle: katszaKedves Doktornő,
szerdán jöttem ki Kistarcsáról a kórházból. A zárton voltam megörzésen, mert előtte begyógyszereztem. Kb. 10 napig tartottak bent, de a kutya sem szólt hozzám, aztán hirtelen kivágtak a kórházból. Ez nem zavarna, mert nagyon rossz volt odabent. Inkább az a baj, hogy nem sokat javult az állapotom ahhoz képest, mielőtt bekerültem. Nagyon ingerlékeny vagyok, és nagyon sok agresszív gondolat van a fejemben. Rossz a hangulatom, és nagyon fáradtnak érzem magam.
Össze vagyok zavarodva, mert hol sok minent szeretnék csinálni, hol meg annyira fáradt és kedvetlen vagyok, hogy egész nap semmire sem vagyok képes. Ráadásul rákattantam internetes játékokra, és egész nap előtte ülnék, hogy játsszak. Azt gondolom, hogy ez így nagyon rossz helyzet és állapot. Tudna valamit javasolni?
Köszönettel,
katsza
Kedves katcza,
mai körülmények között a kórházi kezeléstől nem is kell többet várni, mint hogy biztonságot nyújtson arra az időre, amíg valaki annyira rosszul van, hogy saját késztetéseitől védeni kell, illetve, hogy annyira jobban legyen, hogy a kezelés már ambulánsan folytatható legyen. Próbálja most már az ambuláns terápiás lehetőségeket használni a további javulásához. Azt tudom még tanácsolni, hogy osszon be magának az aktuális állapotának megfelelően könnyű, egyszerű, különösebb erőfeszítés nélkül elvégezhető tevékenységeket, és csak 1-1 ilyen tevékenység, mozgás, torna, stb., után "engedélyezzen" magának egy-kis számítógépezést. Ezt úgy időzítse, hogy ne legyen lehetősége végtelenbe nyújtani, pl. ebéd és vacsora előtt, amikor az étkezés biztosan megszakítja. Utána akkor üljön megint a géphez, ha előbb smét mozgott, tett-vett egy kicsit. Nem baj, ha nem mindig sikerül, próbálja újra, vezessen naplót, mikor sikerül, mikor nem, húzza alá színessel a megvalósított tevékenységeket, vagy számolja meg, minden délelőtthöz, délutánhoz írja oda a megfelelő számot. Keressen olyan tevékenységeket, amelyek el tudják terelni a rossz gondolatait, amelyekre oda kell figyelni, és figyeljen is intenzaven oda, ha elterelődik a figyelme, terelje vissza a tevékenységhez, iktasson be minél több ilyet a napirendjébe. Gondolja át, mennyiben tudja hasznosítani az eddigi terápiájában tanult lehetőségeket és próbálja tudatosan alkalmazni, kérje ehhez a terapeutája segítségét.
Üdv., Éva
Idézet tőle: 5678Kedves Doktorno
Regebben en is ugy gondoltam , hogy tul sok jogot ad a tarsadalom a mentalis betegeknek , es nem azokrol az emberekrol beszelek itt akik gyogyszereket szednek , terapiara jarnak , fekezik az indulataikat egyszoval kuzdenek . Azokrol beszelek akik embereket olnek , embereket kinoznak fizikalisan es lelkileg .Azokrol akik artatlan allatokat olnek meg ugy , hogy napokig kinozzak . Az aki embert kinzott vagy olt ha a szakvelemeny kimondja , hogy o egy szenvedo beteg , bekerul az elmeosztalyra , ahol apoljak etelt kap melegben van jobbik esetben pedig meg a kilatas is csodalatos . Az ai az allatokat kinozza , oli meg kegyetlen modon az mximum egy komolyabb penzbirsagot kap a legtobb esetben es nem bortont . A halbuntetessel nem ertek egyett , mert nincs jogunk elvenni senki eletet . A jogszablyok viszont valoban neha nem az aldozatot vedik hanem az elkovetot ha a szakvelemeny kideriti magat a betegseget . Az az erdekes , hogy a legtobb ilyen szemely latszolag egy teljesen normalisnak mondhato tarsadalmi eletet el , tehat tisztaban van vele melyek azok az altalanos ervenyu erkolcsi es tarsadalmi normak amelyekhez alklmazkodnia kell , ennek az a kovetkezmenye , hogy tisztaban van azzal is miben kulonboznek a cslekedetei gondolkodasa ezektol . Akkor miert van az , hogy rreajuk a torvenyek egesz specialis modon vonatkoznak ? De nem ez ami felhaborit hanem az , hogy a legtobbjuket egy szakember sem tartja nyilvan , ami azt jelenti tisztaban van a jellemevel de ahelyett , hogy segitseget kerne , engedi elszabadulni torzult osztoneit.TISZTELET A KIVETELNEK> mert akik kuzdenek azokat nagyon tisztelem. . Ez csak egy bizonyos reteg , de sokan vannak.
Soha nem itelem el a nyafogoka,t en ezt nem nyafogasnak neveznem . Kell neha beszelni , mert valahogy tul kell elni az eletet . Neha ez energiat is ad egy masik szemelynek . Aki tul sokat mondja a dolgait annak valoszinuleg tobb igenye van a torodesre es a megertesre. A szeretet . Azok akik ugy erzek , hogy nem szeretik onmagukat , valoszinu csak arra vagynak , hogy szeressek oket . Ez egy olyan igazsag mint az , hogy a bolygonk mozgasban van . A gond az , hogy sokszor a nem szeretem magamat erzes akadalyoz meg bennunket abban , hogy masok szeressenek . Neha engedni kell azt , hogy kornyezet az emberek megerintsenek , a bizalmatlansagot pedig elengedni ugy mint egy galambot , az ugyis altalaban mindig visszaropul , de neha el kell engedni akarmennyire is csalodtunk az emberekben.
Nem feltetlenul velemenyt varok ontol , leirtam par gondolatot ami igy eszembe jutott
Udvozlettel
Köszönöm a gondolatait. Azzal, amit a szeretetről, szeretehiányról és bizalmatlanságról ír, tökéletesen egyetértek.
Az előbbiekben viszont sok téves információ van. A statisztikák szerint a bűncselekmények többségét nem pszichiátriai betegek követik el, és a pszichiátriai betegek sokkal kisebb arányban követnek el erőszakos (illetve bármilyen) bűncselekményt, mint az egészségesek, nagyobb arányban válnak viszont bűncselekmények áldozatává. A pszichiátriai betegség és diagnózis nem mentesít senkit önmagában a felelősség és a büntetés alól. A bírósági elmeszakértő nagyon körültekintő vizsgálódás után állapítja meg, hogy az illető személy a cselekmény elkövetésének pillanatában nem volt képes belátni tettének következményeit, vagy esetleg patológiás indítékból, pl. hallucinációk vagy téveszmék hatására követte el (ez utóbbiak extrém ritkák, csak a filmekben gyakoriak), teljesen függetlenül attól, hogy egyébként pszichiátriai beteg-e vagy nem. Vannak persze pszichiátriai állapotok, mint pl. bizonyos súlyos tudatzavarok, akut pszichotikus állapotok, amelyek nagy valószínűséggel kizárják a belátóképességet. A személyiségzavar nem számít ilyennek, extrém ritka, hogy személyiségzavar miatt belátóképtelennek véleményeznek valakit. Azok, akik embereket vagy állatokat kínoznak, általában nem pszichiátriai betegek, legfeljebb személyiségzavaruk van, ami tehát nem jelent mentesítést. A súlyos bűncselekményeket elkövető pszichiátriai betegek nem járnak feltétlen jobban, mintha börtönbe kerülnének. Az IMEI-ben ápolják őket, sajnos eléggé nyomasztó, börtönszerű körülmények között, és nem szoktak előbb szabadulni, mintha ugyanazért a cselekményért börtönbüntetést kaptak volna.
A pszichiátriai betegek által elkövetett (hangsúlyozom, így is nagyon ritka) erőszakos bűncselekmények száma méginkább leszorítható lenne jobb, nemcsak időnkénti gyógyszeres kontrollt jelentő, komplex segítségnyújtást biztosító közösségi pszichiátriai ellátással, ami megelőzést jelentene. Minden veszélyeztető állapot lehetőséget jelent jogilag arra, hogy az észlelő környezet akár akarata ellenére is kezeléshez segítse a beteget, aztán az állapot javulásával, ha nem is mindig, de töbnyire a beteg is együttműködővé válik. A jó beteg-kezelő kapcsolat és megfelelő kezelés illetve sokoldalú segítségnyújtás mellett a veszélyeztető állapot további kialakulása igen nagy eséllyel megelőzhető. Tehát én inkább az egészséges környezet nagyobb odafigyelésében, felelősségtudatában, az időbeli beavatkozásban, a hatékonyabb ellátási rendszer kiépítésében látom a megoldás kulcsát.
A nem pszichiátriai betegek által elkövetett kínzások, állat-, öreg-, feleség-, gyermekbántalmazások esetében is igen nagy felelőssége van a környezetnek abban, hogy észre veszi-e, jelenti-e megfelelő helyen a gyanúsnak tűnő jeleket, elmegy-e tanúskodni, ha kell, védelmére kel-e a bántalmazottnak, stb.
Üdvözlettel, É.
Kedves Éva!
Talán emlékszik még rám, hogy elhagytam a gyógyszereim. Azóta sem mertem bevállalni, hogy a kezelőorvosommal ezt megbeszéljem. Nem tudom, mintha valami retorziótól tartanék.... Most viszont visszatértek a dührohamaim, fokozottabb formában, kontrollálhatatlanul. Ütök, verek, török, zúzok, és utána a iszonyatos mellkasi fájdalmam jelentkezik, ami eddig nem volt. Legutóbb elmenekültem otthonról a dühöngésem után, és bő 1 órámba telt hogy magamnál legyek és lehiggadjak. Semmi türelmem nincs. Igaz nagyon sok minden történik nap mint nap, amit nem nagyon bírok sem követni, sem idegrendszerileg tolerálni. Régebben cymbaltát, rivotrilt, lítiumot, spitomint és tiapridalt szedtem. Melyik az ezek közül ami ezeket a tüneteket enyhííti? Lehet hogy azt a gyógyszert vissza kéne venni? Üdv.Choice
Kedves reménytelen!
Az én tévesztésemnek nem sok köze van a személyéhez, az én hibám; legfeljebb annyiban járult hozzá, hogy az első levelében nem írt semmi konkrétumot, és mivel nagyon is észre vettem a levelét, egy várakozás maradt bennem utána, hogy jó lenne, ha valamit írna is a problémájáról, amire tudnék válaszplni. Ez hozzá járulhatott esetleg ahhoz, hogy a konkrét problémát említő hasonló névvel összekeverjem. Sokszor, ha késő este nagyon fáradtan nagyon várom a buszt, örömmel felszállok rá, amikor végre jön, anélkül, hogy megnézném, hogy hányas, és csak későn veszem észre, hogy egy másik buszra szálltam.Ez is hasonló volt.
Örülök, hogy most többet ír a problémájáról, de még így sem elég világos számomra, hogy mi is történt. Én megpróbálnék őszintén elbeszélgetni azokkal, akik félreértenek, és elmondanám, amit itt leírt, hogy mennyire sért és kétségbe ejt a helyzet és hogy mennyire beleszól az életembe, ezért szeretném tisztázni. Megkérném, hogy segítsenek ebben, találjunk közösen valami módot arra, hogy tisztázhassam magam. Bizonyítsák be, hogy én voltam, vagy mondják meg, milyen bizonyítékot fogadnának el arra vonatkozóan, hogy nem. A bíróságon egyébként nem a megvádoltnak kell bizonyítani, hanem a vádlónak. Ha az, amivel vádolják becsületsértő dolog, akkor akár pert is idíthat ellenük, de persze ha egy mód van rá, célravezetőbb a békés út.
Ha lehet, álljon ki az igazáért és keresve a kölcsönös megértést, nyugodtan és higgadtan védje meg magát. Ha sehogy sem megy, vagy ez túl sok időt és energiát kezd felemészteni, akkor próbáljon meg inkább kilépni a helyzetből, olyan közeget, társaságot, munkát keresni, ahova az ügy nem jut el és nem mérgezi meg az életét, a probléma megoldatlanságáért pedig nem magát hibáztatni. Van olyan helyzet, ahol a hiba (inkább) a másik félben van, mint ugye a mi esetünkben is, ahol én tévesztettem, de hajlamos volt magára vonatkoztatni. Akárhogy is van, semmi nem ér többet az életénél, az egészségénél és a lelki egyensúlyánál, bármilyen fontos, még az igaza sem. Azt ajánlanám még, hogy kérjen mindehhez, a nehéz helyzet elviseléséhez, a jó döntések megtalálásához és kivitelezéséhez lelki segítséget, a feszültségei és a lehangoltsága enyhítésére emellett gyógyszeres támogatást. Ha mindenen túl van, és visszaszerezte a lelki egyensúlyát, esetleg azt lehet megnézni még, hogy van-e valami saját szerepe is abban, hogy ilyen helyzetbe került, vagy csak egy egyszerű, fatális félreértés.
Biztos vagyok benne, hogy így vagy úgy van kiút, idő és segítség kell hozzá, hogy megtalálja, ne küzdjön vele egyedül, kérjen és fogadjon el lelki és gyógyszeres segítséget. Üdvözlettel: Éva
Mindenkinek jó estét, Éva
Még annyit az előző kérdésemhez,hogy holnap kellene mennem a szakrendelésre.A helyzet az,hogy a itt csak gyógyszerfelírás van.Legtöbb esteben az orvossal nem is találkozom.Ki szokott jönni az aszisztens és kihozza a receptet.A 9 hónap alatt 2 szer találkoztam orvossal.
Volt olyan is,hogy kijött az aszisztens,(akkor már 5 hónapja szedtem a "gyógyszert")és azt kérdezte:"Te még mindíg szeded ezt? Nem kell azt olyan komolyan venni...Ha nem tudsz aludni bekapsz egy felet..."Teszem hozzá,hogy ekkor már nem volt a váróban senki.
Kedves Doktornő!
9 Hónapja szedek 45 mg remeront.Kezdetben 30mg volt,de azt kérésemre 45mg-ra módosította a kezelőorvosom.Gyakorlatilag nem használt semmit.Ami jó volt benne az az alvást segítő hatása.A depresszióm talán még súlyosabb lett a gyógyszertől.Elhatároztam,hogy kezembe veszem a sorsom irányítását.3 hónapja elkezdtem sportolni.Eleinte kevesebbet,majd később egyre többet.Kialakítottam magamnak egy olyan gondolkodásmódot amiben nincs helye a negatívumoknak.A betegségem innentől kezdve szinte hihetetlen módon elkezdett eltünni.Nagyon boldog voltam,mondanom se kell.És ez a gyógyulás meglepő módon tartósnak bizonyult !Nem voltak hullámvölgyek.Egészen ezidáig.
Történt ugyanis,hogy elkezdtem csökkenteni a gyógyszert.Először háromnegyedeltem.Ez kb.1 hétig ment.Semmi változás,minden ok.Utána feleztem kb.1hétig.Most szinte amit elértem 3 hónap alatt,már nyoma sincs....Nem tudom,hogy jó volt -e ez a csökkentés ebben a formában? Mit tegyek?Ilyen mélyen még soha nem voltam...
Kedves Doktornő! Az arixen sajnos nagyon megemelte a vérnyomásomat, ezért 225 mg-ról le kellett vennem, igy csak a 150 mg-sat szedem be, ennyire emelik a vérnyomást ezek a szerek, elképesztő, soha nem volt ilyen magas a vérnyomásom. Kérem válaszoljon!
Kedves Doktornő,
szerdán jöttem ki Kistarcsáról a kórházból. A zárton voltam megörzésen, mert előtte begyógyszereztem. Kb. 10 napig tartottak bent, de a kutya sem szólt hozzám, aztán hirtelen kivágtak a kórházból. Ez nem zavarna, mert nagyon rossz volt odabent. Inkább az a baj, hogy nem sokat javult az állapotom ahhoz képest, mielőtt bekerültem. Nagyon ingerlékeny vagyok, és nagyon sok agresszív gondolat van a fejemben. Rossz a hangulatom, és nagyon fáradtnak érzem magam.
Össze vagyok zavarodva, mert hol sok minent szeretnék csinálni, hol meg annyira fáradt és kedvetlen vagyok, hogy egész nap semmire sem vagyok képes. Ráadásul rákattantam internetes játékokra, és egész nap előtte ülnék, hogy játsszak. Azt gondolom, hogy ez így nagyon rossz helyzet és állapot. Tudna valamit javasolni?
Köszönettel,
katsza
Kedves Doktorno
Regebben en is ugy gondoltam , hogy tul sok jogot ad a tarsadalom a mentalis betegeknek , es nem azokrol az emberekrol beszelek itt akik gyogyszereket szednek , terapiara jarnak , fekezik az indulataikat egyszoval kuzdenek . Azokrol beszelek akik embereket olnek , embereket kinoznak fizikalisan es lelkileg .Azokrol akik artatlan allatokat olnek meg ugy , hogy napokig kinozzak . Az aki embert kinzott vagy olt ha a szakvelemeny kimondja , hogy o egy szenvedo beteg , bekerul az elmeosztalyra , ahol apoljak etelt kap melegben van jobbik esetben pedig meg a kilatas is csodalatos . Az ai az allatokat kinozza , oli meg kegyetlen modon az mximum egy komolyabb penzbirsagot kap a legtobb esetben es nem bortont . A halbuntetessel nem ertek egyett , mert nincs jogunk elvenni senki eletet . A jogszablyok viszont valoban neha nem az aldozatot vedik hanem az elkovetot ha a szakvelemeny kideriti magat a betegseget . Az az erdekes , hogy a legtobb ilyen szemely latszolag egy teljesen normalisnak mondhato tarsadalmi eletet el , tehat tisztaban van vele melyek azok az altalanos ervenyu erkolcsi es tarsadalmi normak amelyekhez alklmazkodnia kell , ennek az a kovetkezmenye , hogy tisztaban van azzal is miben kulonboznek a cslekedetei gondolkodasa ezektol . Akkor miert van az , hogy rreajuk a torvenyek egesz specialis modon vonatkoznak ? De nem ez ami felhaborit hanem az , hogy a legtobbjuket egy szakember sem tartja nyilvan , ami azt jelenti tisztaban van a jellemevel de ahelyett , hogy segitseget kerne , engedi elszabadulni torzult osztoneit.TISZTELET A KIVETELNEK> mert akik kuzdenek azokat nagyon tisztelem. . Ez csak egy bizonyos reteg , de sokan vannak.
Soha nem itelem el a nyafogoka,t en ezt nem nyafogasnak neveznem . Kell neha beszelni , mert valahogy tul kell elni az eletet . Neha ez energiat is ad egy masik szemelynek . Aki tul sokat mondja a dolgait annak valoszinuleg tobb igenye van a torodesre es a megertesre. A szeretet . Azok akik ugy erzek , hogy nem szeretik onmagukat , valoszinu csak arra vagynak , hogy szeressek oket . Ez egy olyan igazsag mint az , hogy a bolygonk mozgasban van . A gond az , hogy sokszor a nem szeretem magamat erzes akadalyoz meg bennunket abban , hogy masok szeressenek . Neha engedni kell azt , hogy kornyezet az emberek megerintsenek , a bizalmatlansagot pedig elengedni ugy mint egy galambot , az ugyis altalaban mindig visszaropul , de neha el kell engedni akarmennyire is csalodtunk az emberekben.
Nem feltetlenul velemenyt varok ontol , leirtam par gondolatot ami igy eszembe jutott
Udvozlettel
Kedves Doktornő!
Maga mit tenne a helyemben?
Ahhoz, hogy a döntést megváltoztassák ami az életemre és a hivatásomra is kihat, abba kellene hagynom "bizonyos viselkedést".
De hogy hagyjam abba, ha nem én csinálom csak azt hiszik, hogy én vagyok? Pont úgy hiszik azt, hogy én vagyok, ahogyan maga keverte össze Remény felhasználót velem.
És a legrosszabb, hogy még megmagyarázni sem lehet, mert akkor meg amikor megpróbálom azt hiszik, hogy persze, magyarázom a bizonyítványomat, meg hazudok. És minél inkább megpróbálom megmagyarázni, hogy dehát az isten áldja meg őket, hát nézzék már meg, hogy azt nem én csinálom, annál inkább magam ellen fordítom őket.
Én gyakorlatilag nem létezem számukra, egyre erősebben követelik, hogy hagyjak abba olyan viselkedést, amit nem én csinálok. És miután nem én csinálom, ennek nincs hatása arra, aki viszont valóban csinálja, tehát ő folytatja. Logikusan ebből az következik, hogy mindenki azt hiszi, hogy én csinálom folyamatosan, megállíthatatlanul és annyira elvetemült vagyok, hogy nem lehet rám hatni sem.
Ebbe bele lehet őrülni. Vagy öngyilkos leszek, és akkor már egyértelmű lesz, hogy nem én csinálom, mert a viselkedés tovább fog folytatódni nélkülem is, de ez már számomra késő lesz. Ők pedig nem fognak arra gondolni, hogy "szegény, belehajszoltuk az öngyilkosságba, pedig tényleg nem ő csinálja" hanem arra fognak gondolni, hogy "eddig is őrült volt, hát öngyilkos lett, na bumm".
Maga mit tenne?
reménytelen
Kedves Doktornő!
Egyébként is rosszul vagyok ezektől a kevergetéstől.
A saját orvosaim tulajdonítanak nekem olyan dolgokat, amiket én nem tettem és nem gondoltam. Összekevernek másokkal, pont úgy, ahogy maga tette az előbb, mikor azt hitte, hogy Remény és reménytelen felhasználó az ugyanaz.
Nem tudom bizonyítani. Ami nincs, azt nem lehet bizonyítani, hogy nincs.
Az egyik elment a tanáraimhoz is, és feljelentett olyasmiért amit csak vélelmezett rólam. És anélkül, hogy bárki megkérdezett volna engem olyan döntéseket hoztak azonnal rólam és velem kapcsolatban, amelyek komolyan befolyásolják az életemet és a hivatásomat.
Azt hiszem számomra nincs kiút.
reménytelen
Kedves Doktornő!
Nagyon rosszul vagyokn nem létezem, hogy még a maga számára sem vagyok. Az én felhasználónevem "reménytelen" és nem "Remény".
Végképp elkeseredtem. Kihez fordulhatnék én tanácsért, kiben bízhatok, ha még egy orvos sem vesz észre és összekever valaki mással?
Most mit tegyek?
minden remény eltűnt és maradt a reménytelenség
reménytelen