Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Kedves Doktornő,
köszönöm a gyors, részletes válaszát. Igen, a fókuszolásról van szó. A jővő hónapban lehetőségem lesz kipróbálni. A nyári szabadság miatt a szupportív terápiám úgyis szünetelni fog, úgyhogy obejktívebben le tudom majd mérni a hatását ennek az új lehetőségnek.
Még egyszer köszönöm a figyelmességét és a drukkolt is.
Üdvözlettel
Elinor
Remélem, mindenkinek válaszoltam, ha valaki kimaradt volna szóljon. Jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: ElinorKedves Doktornő!
Önnek van tapasztalata a fókusz-módszerrel? Lehet, érdemes párhuzamosan belekezdeni szupportív terápia mellett? Ma adódótt ez a lehetőség, a terapeutámmal még nem tudtam beszélni erről.
Nagy batyut cipelek: krónikus betegség, mely gyógyíthatatlan, de gyógyszeresen karbantartható, de sajnos nagyon sok melléhatással és lemondéssal járt/jár (pl. meddőség); lelki változások (depresszió és szorongás); válás; édesanyám halála. Ez az elmúlt néhány év "termése".
Volt esetleg Önnek olyan paciense, aki hasonló nehézségek után ma már élhető életet tud élni? Milyen terápiás és egyéb módszer bizonyult hatákonynak?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel
Elinor
Kedves Elinor,
nem annyira a módszeren múlik, mint azon, hogy tudnak-e a terapeutájával jól egymáshoz illeszkedni és az adott módszerben egymással jól együttműködni. Ha igen, akkor a pszichoterápia segítségével elérhető lehet, hogy kihozza a betegsége által lehatárolt lehetőségekből a lehető legjobbat és magából a betegségből is. Azt értem az utóbbi alatt, hogy pszichoterápiával elérhető lehet egy krónikus betegség tüneteinek az enyhítése, előrehaladásának a lelassítása vagy megállítása, egyes esetekben még a visszafordítása is.
Több olyan módszer is van, amelyiknek a nevében benne van a "fókusz" szó, és olyan is, amit "fókuszolásnak" neveznek. Nem tudom, melyikről van szó, de mindegyik jó lehet. A terapeutája feltehetően el fogja mondani, miből áll, mit lehet tőle várni, és nyugodtan Ön is elmondhatja neki, hogy tetszik-e vagy nem, feltehet kérdéseket, elmondhatja, ha esetleg valamivel kapcsolatban kétségei vannak. Ez az őszinte párbeszéd segíti kiépíteni a kívánatos egymásra hangolódást és a jó együttműködést. Feltétlenül beszélje meg mindkét segítőjével, hogy lehet-e és kell-e emellett a szupportív terápia is, illetve nem kell-e az új terápia idejére a jelenlegit szüneteltetni. Feltehetően már röviddel az új terápa megkezdése után érezni fogja, hogy segít-e a lelkiállapotán, ha még nem is tesz rögtön csodát. Ha igen, érdemes folytatnia, és idővel biztos, hogy a testi állapotára is jó hatással lesz. Mindenképpen érdemes mindent megpróbálnia, ami lelki irányból segíteni tud, mert az biztosan lehat a testi szintre is, és képes lesz tényleg a lehető legjobbat kihozni a betegségéből és a lehetőségeiből. Kívánom és drukkolok, hogy sikerüljön, üdv., Éva
Idézet tőle: nettdr. az eloadasain a hallgatoknak felhozna a projekcio peldajakent az enyemet?
megtisztelo lenne.
legalabb mar tudnam, volt ertelme elnem:))
Kedves nett, bevallom, tanácstalan vagyok. Furcsa leveleket ír, nehéz belőle énközléseket is, kérdéseket is kihámozni.
Látszik emellett, hogy szenved, de - talán épp ezért, jobb megoldás híján - folyton másokat támad, szinte válogatás nélkül. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem kér segítséget, sőt erről másokat is lebeszél. Nincs is rá szüksége, lám értelmezi önmagát, felismeri projekcióit. Viszont ha már nem hisz a terápiás segítségben, egy kis emberi, sostársi segítséget vagy legalábbis probléma megosztási lehetőséget mindig kaphatna itt a Búra legkülönbözőbb fórumain, ha megpróbálná jobban figyelembe venni mások érzékenységét, és mások kiosztása helyett inkább a saját problémáiról vagy , megoldásairól beszélne. Ehelyett viszont úgy tűnik, mindent megtesz azért, hogy indulatokat hívjon magára és a moderátorokat intézkedésre kényszerítse. Mintha arra hajtana, hogy támadást és elutasítást vívjon ki magának. Felteszem, hogy ez nem éppen szándékos dolog, de azért mégiscsak ez történik, és azt gondolom, ez nagyon-nagyon rossz kör. Itt ezen a helyen mindezzel tényleg tehetetlenül állok, illetve csak ennyit tudtam kitalálni, hogy ezeket a meglátásaimat megpróbálom megosztani, némi reménnyel és jó kívánsággal, hogy egyszer talán ebből a körből jó irányba fog kijutni.
Üdvözlettel, Éva
Kedves Doktornő!
Önnek van tapasztalata a fókusz-módszerrel? Lehet, érdemes párhuzamosan belekezdeni szupportív terápia mellett? Ma adódótt ez a lehetőség, a terapeutámmal még nem tudtam beszélni erről.
Nagy batyut cipelek: krónikus betegség, mely gyógyíthatatlan, de gyógyszeresen karbantartható, de sajnos nagyon sok melléhatással és lemondéssal járt/jár (pl. meddőség); lelki változások (depresszió és szorongás); válás; édesanyám halála. Ez az elmúlt néhány év "termése".
Volt esetleg Önnek olyan paciense, aki hasonló nehézségek után ma már élhető életet tud élni? Milyen terápiás és egyéb módszer bizonyult hatákonynak?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel
Elinor
Idézet tőle: akbarKedves Doktornő!
Ma szörnyen vagyok, elmondhatatlanul szorongok,pedig csökkentem az Amitrexet szép lassan. A dokimhoz hétfőn megyek, jó a viszonyunk, csak ritkán kerülök be hozzá, telefonon meg nem kapcsolnak be. Így gyakran nem tudok vele időben beszélni. Jelenleg Convulexet szedek1000mg-t, nem Lamolepet. Conv-ből mennyi a maximum?
Dührohamok spontán jönnek nem igazán konfliktusokból. Hétfőn majd erről is beszélek a dr-nővel. Ami nagyon zavar,az az,hogy nem tudom mit csináljak, kórházba mennni nem tudok, kilátástalannak érzem a helyzetet.
Ági
Kedves akbar, meg kellene beszélnie a kezelőorvosával, hogy mit tegyen olyankor, ha nagyon rosszul van, vagy bármi gondja van a gyógyszerekkel, hogyan érheti el ilyenkor. Gondolom, ő örülne legkevésbé annak, ha ilyenkor valaki mástól kérne tanácsot és azt követné. A Convulexből 2000 mg a max., de a kezelőorvosa nélkül semmin ne változtasson, ahhoz, hogy ilyesmiben az ember tanácsot adjon nagyon kell ismerni az előzményeket. Üdv., É.
Idézet tőle: ReményKedves doktornő! Érdeklődöm, hogy a depressziós fázis kb. meddig tart, irta, hogy majd elmulnak a tünetek e fázis után, tudom, hogy nehéz ezt megmondani,de próbálja meg, köszönöm válaszát előre is!
Kedves remény, a fázisok hossza nagyon egyedi. Legfőbb támpont az lehet, ha visszaemlékszik, hogy mennyi ideig tartottak az előző depressziós időszakai, nagy valószínűséggel, ha nem is biztosan, hasonló időtartamra számíthat. Üdv., é.
dr. az eloadasain a hallgatoknak felhozna a projekcio peldajakent az enyemet?
megtisztelo lenne.
legalabb mar tudnam, volt ertelme elnem:))
ez a pszichlogia.
bebizonyitasa annak, hogy a masik a hulye. ergo azok a gondolatok, erzesek, esetleg fizikai tunetek nem leteznek. tehat onmagunk sem letezunk, csak mi talaltuk ki. szegeny "betegek":))))))
roviden szolva: dogoljon meg az, aki erez valamit (ami valojaban semmi)
de van szornyi. mindig van, aki segit, amig elsz.
felnohetnel mar, es abbahagyhatnad az almodozast, hogy majd egyszer lesz valaki, aki szeret, aki foglalkozik velem, aki megert, aki segit, aki kitart, akit felemel, akit te is szeretsz.
rajohetnel mar vegre, hogy ez a valaki mar most is letezik, csak tukorbe kell nezned es meglatod.
ugyhogy kapd ossze magad. mindenki onmagaert felelos. ne szivd mas energiajat. epitsd fel magad, vagy pusztulj el.
Idézet tőle: reménytelenKedves Doktornő!
Nekem nem válaszolt. Észre se vette vagy nem volt mit válaszolnia? Esetleg nem akart válaszolni?
reménytelen
Észre vettem, viszont összeolvadt a fejemben valahogyan "reménnyel", és azt hittem, 2 levelet írt és a "másodikra" válaszoltam, azaz a "reményére". Azt hittem, a második levelében már részletezte a problémát, és arra válaszoltam. Lehet, azért tévesztettem el, mert volt is egy elvárás bennem, hogy jó lenne, ha részletezné a problémáját. Így részletek, konkrétumok nélkül csak olyasmit tudnék ajánlami, amit "memorialsnak" írtam, hogy próbálja tudatosítani a negatív gondolataival és érzelmeivel kapcsolatban, hogy azok "csak" érzelmek és gondolatok, és próbáljon távolságot tartani tőlük, ne engedje, hogy teljesen azonosuljon velük, mint ahogy nem is azonos velük, és ne is tekintse őket objektív valóságnak, tényeknek, mint ahogy nem is azok, csak hipotézisek a valóságról. A hipotéziseket aztán lehet tesztelni, lehet bizonyítékokat keresni és mellettük más hipotéziseket is felvetni. Persze tudom, könnyű ezt mondani, valójában egy pszichoterápiás vezetés mellett lehetne ezt a belső munkát megtanulni. Nem tudom, mi a problémája, de elképzelhető, hogy szüksége lenne egy ilyenre.
Üdv. és elnézést, Éva
A problémája részletezése nél
udv doktorno
mielott felleptem, jol voltam, aztan otodjere talaltam el a jelszavam es sikerult fellepnem ide. igy most beaggodtam, hogy amortizalodik lefele az agyam.
azt akartam kerdezni, hogy
On szedett mar valaha pszichiatriai jellegu gyogyszert?
Ez a kerdes alapban indiszkret?
Ha indriszket, akkor elkeruli annak a lehetoseget, hogy ha esetleg igen lenne a valasz, megoszthassa tapasztalatait.
Vagy az orvos az szent es serthetetlen?
Ha valaki nem tapasztalt meg meg valamit, akkor hogy tud 'tanacsot' adni? Ezt most nem a gyogyszerre ertettem konkretan, hanem az ilyen penzehes pofatlan, tapasztalatlan, tudatlan, epp az egyetemrol kilepo pszichologusokrol. Meg sem engednem, hogy dolgozhassanak X ev nelkul..
na mindegy. most ugyis fogja, es kioktat. tipikus.......magas lorol, ha meg visszakapjak, meglepodnek:)
remenytelen. arra, hogy beirod, remenytelen vagy, megis mit reagaljon a tisztelt dr no?
lonelymaster. ne igyal annyit, vagy ne szedj annyi gyogyszert, mint lathatod, megol.
es meg uzennem mindenkinek, hogy ne szedjen gyogyszert, ne masok altal probaljanak segitseget szerezni, mert az mind csak hazugsag. az emberek onzoek. senkit nem erdekel senki. ez csak marketing.
uzenem azoknak, akik parkapcsolatban, hazassagban elnek, valjanak el. egy rohadt nagy becsapasban elnek.
uzenem azoknak, akik annyira onmagukkal foglalkoznak, hogy mar belekattannak, vegyek eszre az eletet. kezdjek azzal, hogy lepjenek ki a termeszetbe.
uzenem azoknak, akik azt hiszik, en vagyok a beteg, nagyot tevednek. akik ezt teszik, valosziuen gyavak tukorbe nezni. nem en vagyok beteg, hanem a vilag. tehat senki sem kenyszeritheti ram a valtozast.
uzenem azoknak, akik utaljak magukat, az eletet, es ez nem valtozik evek ota. azok kossek fel magukat. csak energiavampirjai az eleteros egyedeknek es akadalyozoi a fejlodesnek.
uzenem azoknak, akiknek papirjuk is van arrol, hogy elmebetegek, szinten kossek fel magukat. mert az elmebetegeknek van a legtobb joguk. megtehetnek mindent. rongalhatjak masok tulajdonat, bantalmazhatnak masokat fizikailag.
uzenem a moderatoroknak, hogy jo munkat!
Jó estét mindenkinek, Éva
Kedves Doktornő!
Ma szörnyen vagyok, elmondhatatlanul szorongok,pedig csökkentem az Amitrexet szép lassan. A dokimhoz hétfőn megyek, jó a viszonyunk, csak ritkán kerülök be hozzá, telefonon meg nem kapcsolnak be. Így gyakran nem tudok vele időben beszélni. Jelenleg Convulexet szedek1000mg-t, nem Lamolepet. Conv-ből mennyi a maximum?
Dührohamok spontán jönnek nem igazán konfliktusokból. Hétfőn majd erről is beszélek a dr-nővel. Ami nagyon zavar,az az,hogy nem tudom mit csináljak, kórházba mennni nem tudok, kilátástalannak érzem a helyzetet.
Ági
Kedves doktornő! Érdeklődöm, hogy a depressziós fázis kb. meddig tart, irta, hogy majd elmulnak a tünetek e fázis után, tudom, hogy nehéz ezt megmondani,de próbálja meg, köszönöm válaszát előre is!
Kedves Doktornő!
Nekem nem válaszolt. Észre se vette vagy nem volt mit válaszolnia? Esetleg nem akart válaszolni?
reménytelen
Mindenkinek jó éjszakát, üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: ReményKedves Doktornő! Megemelte kezelőorvosom az arixen adagomat, most már majdnem egy hete 225 mg-mot veszek belőle. Kérdezném, hogy kb. mikor érezhető ennek a nemkis adagnak a hatása, hiszen már két és fél hónapja szedem ezt a gyógyszert, vannak még kis félelmeim, egy kicsit gátlásos is vagyok! Várom válaszát! Remény
Úgy emlékszem, régebben azt írta, hogy sokat javult a gyógyszertől, csak még vannak enyhébb tünetei. Valóban érdemes megpróbálni még emelni, aminek olyan 2 héten belül mutatkozhat a hatása, szoktak még ennél nagyobb adagokat is adni. Viszont tudni kell, hogy a gyógyszerek ritkán számolják fel tökéletesen a depressziót, általában marad valamennyi tünet a depressziós fázis elmúlásáig (tehát addig, ameddig a fázis magától is el nem múlik). A maradék tüneteken pszichoterápiás kezeléssel lehet még tovább enyhíteni.
Üdv., Éva
Idézet tőle: MemorialsDe, engem. De velem úgysincs mit tenni. Sajnos.
Kedves memorials,
próbálja meg függetleníteni magát a fentiekhez hasonló negatív, pesszimista gondolataitól, ne hallgasson rájuk! Pont ezeken segítene a terápia, ne halogassa, kérjen segítséget! Úgy gondolom, gyógyszeres, pszichoterápiás segítség is szóba jöhetne, a legjobb eredményt legtöbbször a kettővel együtt lehet elérni. Egy pár hét múlva talán már nem is fogja érteni, hogyan gondolhatott ilyeneket. Vágjon bele! Üdv, É.
Idézet tőle: crazyIdézet tőle: MemorialsDe, engem. De velem úgysincs mit tenni. Sajnos.
1598-as válasz 🙂
Üdvözlöm, É.
Idézet tőle: akbarKedves Doktornő!
Közben kiderült, hogy a tünetek az amitrextől voltak, amióta visszavettem belőle, elmúltak. Kaptam egy másikat, de annyira szörnyű leírása van és rosszakat hallani, olvasni róla, hogy el sem kezdem. Milyen gyógyszerekkel lehet a dührohamokat kezelni? Jelelnleg Convulexet is szedek, ami sokáig teljesen jó volt, de már nem elég. A Lamoleppen is túl vagyok már. Antipszichotól meg félek.....
Köszönöm
Kedves akbar,
megértem, hogy már tart a gyógyszerektől, de akkor is az a legrosszabb, ha egyedül kísérletezik. Jó lenne, ha az eggodalmait megosztva mégiscsak egyeztetne az orvosával. Lám az Amitrexszel kapcsolatban is bevált a javaslata. Nyugodtan megpróbálhatja az új gyógyszert, nem lehet előre tudni, hogy lesz-e az Ön esetében bármi mellékhatása, mert nagyon nagy különbségek lehetnek az egyéni válaszokban. Ha esetleg lesz, még mindig abba hagyhatja, és akkor el fognak múlni. A Lamolep egy hangulatkiegyensúlyozó, megelőző szer, kevéssé lehet tőle közvetlen tüneti javulást várni, inkább az egész kép egyenletesebbé válását, és fontos az elégséges dózis.
Nem tudom, milyen eredetűek a dührohamai, de az okok figyelembe vételével lehet megmondani, hogy mi segítene. Más a helyzet, ha ezek általánosak, és külső kiváltó okokhoz, mondjuk konfliktusokhoz, stresszekhez kötődnek, így inkább a személyiségéből adódnak, mint ha ha kizárólag a visszaesések idején jelentkeznek és inkább a betegségéből fakadnak. Előbbi esetben a pszichoterápiás, utóbbi esetben a gyógyszeres segítségnek lehet nagyobb szerepe. A gyógyszerek megválasztásának meg az alapbetegségéhez kell igazodni, ettől függően jöhetnek szóba antidepresszívumok vagy antipszichotikumok. Kiválasztásuk sokszor nem könnyű, mert néha paradox módon hatnak a nyugtalanságra, de kitartó munkával általában sikerül megfelelő gyógyszert vagy gyógyszerkombinációt találni, amely enyhíteni képes a tüneteket. Pszichoterápiás kiegészítés a utóbbi esetben is sokat segíthet, a gyógyszerek önmagukban ritkán tesznek csodát, bár előfordul.
Üdv.: Éva
Ja, elfelejtettem bejelentkezni, jó estét, Éva
Kedves Doktornő! Megemelte kezelőorvosom az arixen adagomat, most már majdnem egy hete 225 mg-mot veszek belőle. Kérdezném, hogy kb. mikor érezhető ennek a nemkis adagnak a hatása, hiszen már két és fél hónapja szedem ezt a gyógyszert, vannak még kis félelmeim, egy kicsit gátlásos is vagyok! Várom válaszát! Remény
Idézet tőle: MemorialsDe, engem. De velem úgysincs mit tenni. Sajnos.
1598-as válasz 🙂
De, engem. De velem úgysincs mit tenni. Sajnos.
Kedves Doktornő!
Közben kiderült, hogy a tünetek az amitrextől voltak, amióta visszavettem belőle, elmúltak. Kaptam egy másikat, de annyira szörnyű leírása van és rosszakat hallani, olvasni róla, hogy el sem kezdem. Milyen gyógyszerekkel lehet a dührohamokat kezelni? Jelelnleg Convulexet is szedek, ami sokáig teljesen jó volt, de már nem elég. A Lamoleppen is túl vagyok már. Antipszichotól meg félek.....
Köszönöm
Kedves Doktornő!
reménytelen vagyok.
Kedves Doktornő!
Az orvosom szerint az Amitrex okozhatja ezeket a szörnyű tüneteket. A doki mondta hogy egyből hagyjam el,de én nem merem. Ön szerint hogy és milyen iramban kellene ezt tennem? 100mg-t szedek és 25mg-el csökkentem.Hány naponta csökkentsek? Vagy egyből elhagyhatom? Okozhat még több bajt mint most(már ha ez csinálja)? Lehetek még rosszabbul ha hirtelen elhagyom? Vagy ha ettől vagyok rosszul,a hirtelen,teljes elhagyás nem okozhat bajt? A dokimmal ezt akkor nem tiztáztam, most meg nem tudom elérni...
Köszönöm:Ági
Mindenkinek jó éjszakát, remélem, nem hagytam ki senkit, Éva
Idézet tőle: choiceHááát, a kezelő orvosomnak nem merem bevallani hogy a gyógyszereknek búcsút mondtam. Igy is többször hangsúlyozta hogy már nem tud mit felírni, kifogyott az ötletekből.
Épp ezért fogja feltehetően megérteni, hogy Ön is kifogyott a türelméből. Nincs más hátra, csak meg kell vele beszélnie, jobb ha minél előbb túlesik rajta. Örülni bizotos nem fog neki, de nem is hinném, hogy leharapná a fejét. Valószínü, hogy találkozott már olyannal, hogy egy betege önkényesen kihagyta vagy abba hagyta a gyógyszerei szedését. Előfordul ilyen, és meg is lehet néha érteni, a gyógyszerek sokszor nem váltják be a reményeinket, ráadásul kellemetlen mellékhatásaik lehetnek. Mindenképp vissza kell térniük az együttműködéshez, csak együtt találhatják meg a megoldást. Gondolkozzon a kórházon, bármilyen nehéz is megoldani, valamit biztos ki lehet találni, és ezt a lehetőséget is beszélje meg vele! Semmiképpen ne kinlódjon ezzel az állapottal egyedül! Üdv., Éva
Idézet tőle: memphisgirlkedves Doktornő
nem tudom mit tegyek
nem tudom túltenni magam a tragédián, ami vasárnap történt velünk
időről időre lejátszódik előttem az egész, és én átélem újra és újra
rettegek, félek mindentől és megállás nélkül zokogok
miért kellett ennek megtörténnie?
Kedves memphis,
nem tudom, mi történt Önökkel, próbáltam keresni az üzenőjükben, de nem találtam. Akármi is legyen a tragédia, amire utalt, természetes, hogy most ilyen lelkiállapotban van, és sokkal jobb, mintha elfojtaná a fájdalmát. Fontos, hogy legyen, akivel akár újból és újból meg tudja beszélni az érzéseit és gondolatait. Nagyon nehéz és sok idő kell még felfogni és tudomásul venni is, nemhogy megérteni és elfogadni életünk elviselhetetlennek tűnő fájdalmas, ám megmásíthatatlan és visszfordíthatatlan eseményeit. A fájdalmas és hosszas lelki folyamat során hullámzóan változó erős negatív érzelmek keríthetok hatalmába az embert. Ne maradjon egyedül, keressen társakat a nehezen viselhető élmények megosztásához, és ha ez nem elég, vegyen igénybe pszichoterápiás segítséget is. Együttérzéssel: Éva
Közben szörnyi tanácsa alapján megnéztem a blogját. Meg kell mondjam, ismerős látvány, nekem a legszörnyűbb volt belegondolni, hogy kis híján még nagyobb tragédia is történhetett volna. A sokkhatás elmúltával talán már fog tudni örülni annak, hogy csak a tárgyakban esett kár. Az is jó, hogy van biztosításuk. Persze a neheze, intézkedés, pénzszerzés (a biztosító gondolom csak utólag fizet), romeltakarítás így is épp elég teher, ezekhez is jól jön a családi-baráti segítség. Kívánom, hogy mielőbb túljusson a kezdeti krízisen, utána talán már könnyebb lesz, üdv, Éva
Hááát, a kezelő orvosomnak nem merem bevallani hogy a gyógyszereknek búcsút mondtam. Igy is többször hangsúlyozta hogy már nem tud mit felírni, kifogyott az ötletekből.
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
Rémesen érzem magam. De nem is tudom minek írom, mert ugy sem tud segíteni. Bedühödtem, és a gyógyszereimet elhajítottam, most meg idegroncs vagyok. Legszívesebben távoznék e világról.... C.
kedves choice,
megértem a türelmetlenségét és kétségbe esését, de nem lehet még egyenként sem hirtelen abba hagyni egyik gyógyszert sem. Nincs más hátra, mint visszavenni belőlük egészen addig, amíg jobban nem lesz. Írtam már, hogy kórházban kellene ezt csinálni, de legalább a kezelő orvosával egyeztessen. Ha elmúltak a hirtelen elhagyús tünetei, lehet gondolkozni az esetleges fokozatos elhagyáson illetve gyógyszercserén. Ha ambulánsan nem akarnak hatni az antodepresszívumok, akkor mégiscsak kellene egy rövid kórház, hogy pár napig legalább infúziós antidepi kezelést kaphasson, mert az még akár látványosan hatékony is lehet. Lassan már az életéről van szó, mi lehet fontosabb annál? És mi fontosabb vajon a szeretteinek?
Én tényleg nem tudok segíteni, de Ön tudna, ha megtenné a fenti lépéseket. Üdv. Éva
Kedves Éva!
Rémesen érzem magam. De nem is tudom minek írom, mert ugy sem tud segíteni. Bedühödtem, és a gyógyszereimet elhajítottam, most meg idegroncs vagyok. Legszívesebben távoznék e világról.... C.
kedves Doktornő
nem tudom mit tegyek
nem tudom túltenni magam a tragédián, ami vasárnap történt velünk
időről időre lejátszódik előttem az egész, és én átélem újra és újra
rettegek, félek mindentől és megállás nélkül zokogok
miért kellett ennek megtörténnie?
Idézet tőle: MemorialsHát igen... akár depresszió, akár érzelmi labilitás, de tényleg egyedül küzdök vele és nem könnyű, ráadásul értelmetlen is, mert fogalmam nincs, mitől jönne rendbe minden...Mindemellett a legnagyobb problémám, hogy néha tényleg attól félek, amit már sokszor leírtam... hogy apukám sorsára jutok. Egy fél lépést tettem már... kértem időpontot egy magánpszcihiáterhez...Csakhogy tényleg ismerem az asszisztenst, helybeli... így kicsit kedvemet szegte... Ráadásul pont a szülinapomra esett az egyik választható időpont, tehát már csak egy van, ami megfelel(het)ne... de már sejtem, hogy nem fog menni. Nem tudom a gondolatát sem kiűzni a szégyenérzetnek. Pedig tudom jól, ez is betegség, ahogy mondani szokás: nem lopta senki.. mégis nekem nagyon kellemetlen lenne, ha ismerős is lenne ott... bár lehet, hogy - mivel a magánrendelésre kértem időpontot - már nem is lenne asszisztencia. Az is nehezíti a döntést, hogy a tetejébe most szinte tökéletesen jól érzem magam. De tudom, ezek hullámok, le-fel... És a pincében lenni nem jó és nem is veszélytelen... 🙁 A padlásról meg nagyot lehet esni... Áhh... :/
Üdv:
Kedves Memorials, nagyonb remélem, lassan mégiscsak eljut a segítséghez, szerintem felesleges és tényleg veszélyes is ennyit szenvednie egy általában jó kezelhető betegség miatt. Egy ismerős asszisztens jól is jöhet, és természetesen őrá is vonatkozik a titoktartás. Ha mégsem tudná ezen túltenni magát, akkor próbáljon közvetlenül az orvossal beszélni telefonon és mondja el neki az aggodalmát, kérdezze meg, hogy tudná-e fogadni asszistens nélkül, vagy olyankor, (ha esetleg többen vannak), amikor más asszisztens van ott. Üdv. É.
Mariann
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
Most már jobban vagyok, ugyan csak egy gyógyszert vettem vissza az ötből, és sajnos a dokihoz sem jutottam el. Bár a szédüléstől nem is tutam volna elmenni. Most meg időm nincs. Talán megmaradok. A többi tünet megmaradt, remélem majd elmúlik. De nagyon nehezen mennek a dolgok, kórházba meg nem mehetek, mert a gyereket sem tudom hova tenni, és a munkám is határidős. Sikerült több adóbevallást megcsinálnom, ahol a magánszemélyt nem érdekelte az 1% felajánlása, és megengedték hogy beírjam a Nap-kör alapítványt. Egy kis segitségnek jól jön remélem. Talán ezzel tudok segíteni. Üdv.C.
Kedves choice, örülök, hogy jobban van, remélhető, hogy a tünetek tovább fognak enyhülni, de azért mindenképp azt ajánlom, konzultáljon a kezelőorvosával.
Nagyon szépen köszönöm a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítványnak szervezett segítséget, minden hozzánk forduló felhasználó nevében. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: 5678Doktorno en azt hiszem megbolondultam , mert mindig azzal kezdodik , hogy Modern Talkingot hallgatok . A legnagyobb szerelmi csalodasom az volt amikor Thomas Anders elvette Norat , akkor valami nagyon osszetort bennem Azota mar elvalt tole es sajnos en mar kiszerettem belole a helyzet az , hogy az evek teltek nala is es kisse letrotyosodott.
Koszonom , hogy megoszthattam onnel a gondolataimat.
Nem tudom, mennyire gondolja komolyan, hogy ezzel kezdődne a betegsége, de nem teljesen lehetetlen, hogy egy bizonyos zene, könyv, eszme, színész vagy zenész iránti intenzív érdeklődés visszatérő megjelenése jelzi előre egy betegségbe való visszaesés kezdetét. Ha erről lenne szó, akkor ezt egy jelzésnek kell tekinteni és megkeresni a kezelő orvosát, mert a megfelelő gyógyszerbeállítással esetleg meg lehet előzni a tünetek kibontakozását. Ha nem szó szerint gondolta, csak jelképesen, akkor hallgassa nyugodtan a M.T. -t, és köszönöm, hogy megosztotta az emlékeit. Üdv. Éva
Mindenkinek jó estét kívánok és várom a érdéseket, Éva
Idézet tőle: helplessBocsi,hogy offolok,nem szép dolog,de elolvastam a Doktornőnek szóló leveled.Én is ugyanebben a cipőben járok...jártam.Kb 20 éve kezdődött a kálváriám,ami 1 éve teljesen maga alá gyűrt.Nagyon beleástam magam a témába és azt hiszem most már leírhatom,hogy a gyógyulás útjára léptem.Kell még "dolgozni magamon",de már látom a hosszú út végét. Szeretném majd itt megosztani mindekivel,hogy hogyan csináltam.Kidolgoztam egy módszert ami nálam bevált.Nem a gyógyszer segített.Majd egy éve szedem...szedtem.Nálam semmit sem ért.Sőt még talán nekem többet ártott mint használt.Van akinek biztosan segít,ezt is tudom.Ki kell próbálni.Még egyszer bocs,hogy beleszóltam.
Kedves helpless,
amit leír, szép énközlés, azaz saját tapaszatalatról szól, ezen a módon pedig lehet kapcsolódni mások leveleihez, amelyek mindenki számára olvasható nyílt levelek. Biztosan hasznos lenne, ha bővebben is megosztaná a módszerét és tapasztalatait.
Üdv., Éva
Azt hiszem, mindenre válaszoltam, ha nem, jelezzék,
jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: ReményKedves Doktornő! Az arixen nevű gyógyszer 150mg-mos bevételével már 2 hónapja vagyok kapcsolatban, de még a magabiztosságomat nem tudta visszaadni, persze lehet, hogy még egy 75-mg-mosat is hozzálehetne szedni naponta ahogy irta a csatolt tájékoztató, várható-e ettől ez irányból is javulás. várom válaszát! Remény
Kedves Remény.
nem tudom, milyen típusú a depressziója, milyen összetevői vannak. Az Arixen egy hatékony antidxepresszívum, de egyik gyógyszer esetében sem biztos, hogy teljes tünetmentességet lehet elérni. Azért érdemes lehet megpróbálni emelni az adagot, de ezt egyeztesse a kezelő orvosával. További javulást lehet általában elérni pszichoterápiás kiegészítéssel, főleg, ha a biológiai hajlam mellett lelki okok is szerepet játszanak a depresszióban, de akkor is, ha nem. Üdv., Éva
Idézet tőle: NikiKedves Doktornő!
Azt szeretném megkérdezni, hogy Ön szerint az,hogy történeteket játszok le a fejemben (aminek nyilván szereplője vagyok - de a valósághoz semmi közük) - ez normális? Itt többen is írták, hogy ettől igazából megijedtek. Én eddig ezt a dolgot természetesnek vettem, de mostmár nem tudom, hogy az-e. Az emberek többsége ezt tényleg nem csinálja? Én akkor szoktam, amikor unatkozom, vagy a külső történések nem kötik le a figyelmemet. Nekem ez igazából szórakoztató tevékenység, és nem értem, mi ezzel a baj? Azt is hallottam, hogy ez skizoidokra jellemző - ez igaz? (nem szedek semmilyen gyógyszert, kevert (főként paranoid, a többit nem tudom) szem.zavart állapítottak meg nálam anno, terápiára nem járok)
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Niki
Kedves Niki, ha egyébként jól van, és semmiben nem zavarja, ezzel a történetjátszással nem kell törődnie. Úgy tűnik, pontosan tudja, hogy csak játékról van szó, azaz meg tudja különböztetni a fantáziáit a valóságtól, és ez a lényeg. Valószínüleg valamilyen lelki funkciót tölt be, vagy töltött be régebben, és rászokott. Felnőtt korban tényleg nem általános, de azért nem kell megijedni tőle. Ismertem olyat, aki folytatásos regényt írt az ilyen fantáziáiból, és olyat is, aki rendszeresen képeket alkotott belőlük. Ha egyszer elmegy pszichoterápiába, akkor ott jól fel lehetne használni őket, éppúgy, mint az álmokat, de pusztán ezek miatt nem kell sehova mennie, hacsak nem válnak fontosabbá a valós életénél.
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: akbarKedves Doktornő!
Bocsánat, hogy megint zavarom, de nagyon furcsa helyzetben vagyok, kiváncsi lennék a tanácsára. 3 napja erős elvonási tüneteim vannak. Hasmenés, hányás, gyomorfájás, szívdobogás, rettenetes szorongás, nem tudok hosszan egy helyben maradni, nem tudok aludni, semmi nem köt le...stb. A vicc az egészben az, hogy nem hagytam el egy gyógyszert sem, mindent úgy szedek ahogy eddig, semmin nem változtattam. Két gyógyszertől lettem függő még régebben, ez a Cymbalta és az Elontril. Mindkettőt változtatás nélkül szedem.Elontrilból a max.adagot,Cymbaltából 30-at. És új gyógyszerem még az Amitrex,amit nagyon lassan építettem fel egy hónap alatt értem el a 100mg-t.A Mirzatent meg már rég elhagytam, kb 1 hónapja. Ön szerint mi történhetett velem? Meg lehet találni a probléma okát? Hogy tudják elmúlasztani? Kórházba nem mehetek, dolgoznom kell,a dokim szerdán fogad.
/quote
Köszönöm:Ági
Kedves Ági, sajnos nem tudom, mitől lehetnek ezek a tünetei, az biztos, hogy nem arról van szó, amit a következő levelében felvet a Cymbaltával kapcsolatban. A Cymbaltánál lehetnek megvonási tünetek, ha valaki abba hagyja, de olyan fajta hozzászokás, mint a kábítószereknél, hogy már nem hat a kezdeti adag, nincsen.
Végig kell gondolni, hogy a tünetek kezdetekor nem változtatott-e mégis valami gyógyszeren, nem hagyott-e el, vagy csökkentett-e le valamilyen más, előzetesen használt pszichoaktív szert, pl. kávé, cigi. Gondolni kell arra is, hogy nemcsak a megvonás okozhat ilyen tüneteket, hanem pl. a szorongás, depresszió is.
Beszéljen, ha még nem tette, a kezelőorvosával,
üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: CsillaKedves Doktornő!
4 évvel ezelőtt hagytam el a férjemet, de a szexuális életünk már előtte sem működött. Azóta volt egy rövid ideig tartó kapcsolatom, de ott sem működött a szex. Interneten keresztül több kapcsolat is létrejött volna, de amint az intimitás szóba kerül, én fejvesztve menekülök. Volt akit azért hagytam ott, mert megcsókolt, volt akit azért, mert megfogta a kezem.(nem az első randin).
8 hónapja járok az ESZTER ambulanciára terápiára, mert családon belüli erőszak áldozata vagyok. Lehetséges, hogy a terápia van rám ilyen hatással? Lehet, hogy azért nem tudok kapcsolatot teremteni, mert túlságosan intenzíven élem újra a velem történteket? A pszichológusomtól nem merem megkérdezni, mert nagyon szégyenlem, hogy ilyesmi jár a fejemben. Ha ez az ok, akkor mit tudnék tenni ennek elkerülése érdekében? Már 38 éves is elmúltam, jó volna egy társ. És vasárnap megint találkozom valakivel, de már előre félek, hogy mi lesz?!
Ráadásul bipoláris depressziós vagyok, jelenleg mániás fázis felé menetelve, de időben elkapva azt. Azt hittem, hogy ha rendesen szedem a gyógyszereimet(nem keveset), akkor nem lesz ingadozás. Vagy ez is a terápia számlájára írható? Lehet amiatt az ingadozás?
Válaszát előre is köszönöm
Csilla
Kedves Csilla,
nyugodtan beszélje meg a problémáit és aggodalmait a terapeutájával, az Eszter Ambulancán nagyon felkészült és elkötelezett kollegák dolgoznak, terapeutája meg fogja érteni, és árt is a terápiának, ha nem mond el mindent. LÁtatlanban csak annyit tudok mondani, hogy elég gyakori, hogy így vagy úgy, a gyermek és serdülőkori bántalmazások kihatnak a párkapcsolatokra ezen belül különösen a szexuális kapcsolatra.
A gyógyszerek sokat segítenek a bipoláris hangulati zavarokban, de ritkán tüntetik el teljesen az ingadozásokat. Nem lehetetlen, de nem is biztos, hogy ezekhez az aktuális életesemények, stresszhelyzetek is hozzájárulhatnak.
Üdvözlettel: Éva
Jó estét mindenkinek, remélem, sikerült többszöri próbálkozás után feljutnom, remélem, már nem lesz gond, Éva
Bocsi,hogy offolok,nem szép dolog,de elolvastam a Doktornőnek szóló leveled.Én is ugyanebben a cipőben járok...jártam.Kb 20 éve kezdődött a kálváriám,ami 1 éve teljesen maga alá gyűrt.Nagyon beleástam magam a témába és azt hiszem most már leírhatom,hogy a gyógyulás útjára léptem.Kell még "dolgozni magamon",de már látom a hosszú út végét. Szeretném majd itt megosztani mindekivel,hogy hogyan csináltam.Kidolgoztam egy módszert ami nálam bevált.Nem a gyógyszer segített.Majd egy éve szedem...szedtem.Nálam semmit sem ért.Sőt még talán nekem többet ártott mint használt.Van akinek biztosan segít,ezt is tudom.Ki kell próbálni.Még egyszer bocs,hogy beleszóltam.
Hát igen... akár depresszió, akár érzelmi labilitás, de tényleg egyedül küzdök vele és nem könnyű, ráadásul értelmetlen is, mert fogalmam nincs, mitől jönne rendbe minden...Mindemellett a legnagyobb problémám, hogy néha tényleg attól félek, amit már sokszor leírtam... hogy apukám sorsára jutok. Egy fél lépést tettem már... kértem időpontot egy magánpszcihiáterhez...Csakhogy tényleg ismerem az asszisztenst, helybeli... így kicsit kedvemet szegte... Ráadásul pont a szülinapomra esett az egyik választható időpont, tehát már csak egy van, ami megfelel(het)ne... de már sejtem, hogy nem fog menni. Nem tudom a gondolatát sem kiűzni a szégyenérzetnek. Pedig tudom jól, ez is betegség, ahogy mondani szokás: nem lopta senki.. mégis nekem nagyon kellemetlen lenne, ha ismerős is lenne ott... bár lehet, hogy - mivel a magánrendelésre kértem időpontot - már nem is lenne asszisztencia. Az is nehezíti a döntést, hogy a tetejébe most szinte tökéletesen jól érzem magam. De tudom, ezek hullámok, le-fel... És a pincében lenni nem jó és nem is veszélytelen... 🙁 A padlásról meg nagyot lehet esni... Áhh... :/
Üdv:
Mariann
Kedves Doktornő! Az arixen nevű gyógyszer 150mg-mos bevételével már 2 hónapja vagyok kapcsolatban, de még a magabiztosságomat nem tudta visszaadni, persze lehet, hogy még egy 75-mg-mosat is hozzálehetne szedni naponta ahogy irta a csatolt tájékoztató, várható-e ettől ez irányból is javulás. várom válaszát! Remény
Kedves Doktornő! Az arixen nevű gyógyszer 150mg-mos bevételével már 2 hónapja vagyok kapcsolatban, de még a magabiztosságomat nem tudta visszaadni, persze lehet, hogy még egy 75-mg-mosat is hozzálehetne szedni naponta ahogy irta a csatolt tájékoztató, várható-e ettől ez irányból is javulás. várom válaszát! Remény