Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Kedves Eva
Elmagyarazna nekem a PMS tunetek es a depresszio osszefuggeseit . A premenstruacios idoszak egyre jobban kinoz evrol evre . A hormonalis vizsgalatok ebben a fazisban mutat a normalisnal eltero eredmenyeket , ahogy menstruacios ciklus a vegehez er helyreall az egyensuly . Gyogyszert nem kapok ra . Antidepresszansokat mas okok miatt nem szedhetek es nem is szeretnek . Merre van kiut ? Gyerekorom ota gondot okoz ez az idoszak es probalnam a lelki okait is kutatni .Azt megfigyeltem viszont ha melatonint szedek ebben az idoszakban az enyhiti valamelyest a tuneteket , legalabbis az alvaszavart. azOsszes tobbit nem , minden tunet ervenyes ram amit a szakrodalomban leirnak .Nem csapok jelenteket nem kiabalok ,de az azert van mert uralom magamat . Ketyeg a biologiai oram es nem tudom kezelni ezt a helyzetet .
Udvozlettel
ww
ja nem. kitalaltam, mivel magyarazhato. marmint SZERINTEM. az,hogy lefele nezel,azt jelenti, hogy valami alarandeltsegben erzed magad, onertekeli problemak es tarsai....
az pedig,hogy jobb oldalra, az meg biztos az agyfeltekei domanancia kerdese.:))
SZERINTEM
ww
en sem neztem a szemebe, es nem is kell ezt tulreagalni.
persze meg lehet magyarazni valami olyannal, hogy "szegyenerzet" vagy "felelem" stb...
engem nem szokott zavarni, ha valakivel beszelgetek es nem a szemebe nezek, (bar nehafusztralhat kicsit, mert ezt ossze szoktak hozni azzal is, hogy micsoda illetlen egy szemely, mint pl azok az elvarasok, hogy koccintaskor is nezz a masik szemebe, van aki kifejezetten bunkonak tartja azt, aki nem teszi ezt) viszont ha velem tennek ugyanezt, beszelgeteskor, akkor mar biztos nagyon zavarna. bar nyilvan fugg a helyzettol, a masik szemelyetol es a tematol.
na joejt
Mindenkinek jó estét, Éva
ww
nyilván nézel valahová.
Képzeld el, hogy ott valamit nézel, cserélj ezzel a valamivel szerepet, és válaszold meg ezt a kérdést: most kinek, minek a szerepében vagyok?
Kedves Éva!
Először is köszönöm a gyors segítségnyújtást. Most kezdem úgy érezni, hogy talán megmaradok. Már eltelt egy 1 hét, 8 infúziót kaptam, holnap kapom az utolsót. Még mindig rémesen érzem magam, persze valamelyest enyhültek a panaszok. A munkahelyemen őrjöngnek, én ugy érzem még nem állok készen, és nem tudom mi a folytatás. Mi lesz a következő lépés az infúziók után, mert dolgoznom kéne, de persze ez még nem megy. És hát a munkahelyemen is igazuk van. Ma ezen totál bekattantam és a tanácstalanság, bizonytalanság és rettegés öntött el. Fogalmam sincs mi tévő legyek????? Persze kéne még idő, de az nincs. Köszönettel: A.
onmagunk ervenyesitese (sot eletben maradasa) onmagaba foglalja a konfliktusok kockazatat. amit bizony fel kell vallalni, mert nincs is egyeb masrol szo, hanem epp errol a 'kiallni magunkert' szlogen alatt.
masok nem tetszeset pedig bizonyos hataron tul semmikepp nem szabad magunkra venni, legyen az az o baja.
az emberek onzoek, ha nem lennenek, kihaltunk volna mar
a "rugj belem"-el az a gond, hogy teveszme. on mer minden dolgot ebbol a szemszogbol es ruhazza fel azzal, hogy mindenki onbe akar rugni. ez valami paranoia is, a gondolat egyaltalan, hogy felvetodik, hogy mindenki onnel 'foglalkozik'. szoval ez a rugj bele-m ugy mukodik, hogy mivel on vette fel magara ezt a szemuveget, ezzel a felirattal, termeszetes a 'vonzas', ami persze teves.
ezt a szemuveget kellene levennie.
remelem, segitettem.
dr nett
Mindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: helplessEddig bírtam gyógyszer nélkül....
Ha jól van, akkor nagyszerű, de ha nem, akkor mégiscsak kellene. Üdv., É.
Eddig bírtam gyógyszer nélkül....
Idézet tőle: AZURKedves Éva!
Az infúzió hatását még nem érzem, igaz a mai volt csak a harmadik. De most kicsit magasabb 150/100 volt a vérnyomásom utána. Most tudtam egy kicsit aludni az infúzió után, ami eddig nem sikerült. Nyomottnak, és fáradtnak érzem magam,hányingerem van folyamatosan, olyan mindtha belül folyamatosan remegnék.Itthon is csak lefeküdtem, mondjuk nem is tudnék dolgozni igy. Jó lenne ha már nem érezném ezt a mélybe való húzást. Mondtam a dr-nak hogy milyen gyógyszert beszéltünk meg,és kifejezetten jó néven vette a "segítséget", ő is azt írta ki+ még litiumot azt hiszem. Ilyen tapasztalásban még nem volt részem...... Üdv.A.
Lehet, hogy az alvás már a változás jele, hagyjon még erre időt magának. A hányingert beszélje meg. Üdv., É.
Idézet tőle: berbarIdézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: berbarKedves Doktornő!
Lassan négy éve van egy olyan problémám, hogy nem tudok egyedül aludni. 39 éves vagyok és van két kisfiam. Járok pszichológushoz. Az egyedül alvás azt jelenti esetemben, hogy ha gyerekek otthon vannak, az is egyedül-nek számít. A pszichológusommal meg lassanként nem boldogulunk. Amúgy sajnos agorafóbiás is vagyok. Sem a közlekedéssel, sem az egyedül alvással nem jutunk előrébb. Az is igaz, hogy az elmúlt pár hónapban találtam munkát és szakítottam az élettársammal. Most egy albérlő lakik nálunk, nagyon jól jártam vele, kedves, aranyos lány. Csak ugye szombatonként hazamegy és olyankor kezdődik az "egyedül nem alvás mizéria" elölről... Ilyenkor mindig át kell mennünk valakihez vagy át kell hívni valakit.
Az egész úgy kezdődött, hogy maximálisan túlvállaltam magam a nagyobb fiam iskolájával, minden nap órákat kellett közlekedni (akkor már agorafóbiás voltam) és 3 hónap után idegösszeomlásom volt. Ezek után anyukám (akivel nagyon ambivalens és rossz a kapcsolatom) odaadta nekem az amúgy eladásra szánt autóját és azóta jobban vagyok --- viszont nem tudok egyedül aludni.
Nem is tudom, mit kérdeznék. Hogy lehet előrébb jutni? A pszichológusomat szeretem, szerintem sokat javultam, mióta járok hozzá, de ő a múltban nem akar vájkálni, én viselkedésterápiát nem akarok csinálni, ő egyfolytában biztat, hogy merjek bátran szembenézni a félelmeimmel, de nem megy.
Nagyon köszönöm előre is.
Berbar
Kedves Berbar,
az biztos, hogy nem szerencsés, ha nem tudnak közös nevezőre jutni a pszichológusával, a terápiás célt és módszert illetően. Ha nem ugyanazt akarják, abból nem sok jó sül ki. Jó lenne, ha tudnának beszélni egymással arról, hogy Önnek mi a baja a viselkedésterápiával, és ő miért nem akar a múlttal foglalkozni. Ha sikerül egymást megérteniük, akkor talán sikerül majd a közös utat is megtalálni.
Részemről annyit tudok hozzá tenni, hogy a fóbiás tünetek esetében valóban a viselkedésterápia az, ami leggyorsabban tüneti javuláshoz vezethet, míg a szorongásos helyzetek elkerülése továvább fokozza a szorongást, azaz a fóbiát magát. Tehát a tüneti kezelés elhalasztása a múlttal való foglalkozás miatt fokozhatja, rögzítheti a tüneteket. Lehetnek viszont nagyon erős fenntartó tényezők, amik ellenállnak a viselkedésterápiának, ezért azokat is érdemes megismerni, és ehhez fontos lehet a kapcsolati viszonyainak, így pl. az édesanyjához fűződő viszonyának a megismerése. Fontos lehet annak a megértése is, hogy mit jelent Ön számára az egyedüllét, milyen veszélyektől fél, stb. A viselkedésterápiának is több módja van, és a "szembe nézés" okozta szorongást lehet enyhíteni pl. relaxációva; kiegészíthető a viselkedésterápia kognitív ( a gondolatokkal foglalkozó) elemekkel, vagy akár a problémáiról való szabad beszélgetéssel, amibe a múltbeli emlékek időnkénti érintése is beleférhet, akkor is, ha nem a múlttal való foglalkozás a tarápia célja. Próbáljanak tehát közös célt, és mindkettőjük által elfogadható módszert, vagy módszerkombinációt találni!
Hosszú távon az is megoldás lehet, hogy megpróbálja most maximálisan kihasználni a terapeutája által preferált viselkedésterápiából adódó terápiás lehetőségeket, és ha a fóbiás tünetei javulása után esetleg továbbra is megmarad az igénye egy feltáró jellegű terápiára, akkor kezdjen egy új célkitűzéssel egy új terápiát. Üdv. Éva
Kedves Doktornő!
Nagyon köszönöm a válaszát. Sok minden világossá vált.
Berbar
Örülök, É.
Idézet tőle: zsivanyKedves Doktorno!
Hat irjak ide az onsegito csoport tapasztalataimrol?
Ezekre az onseito csoportokra az a jelzot tennem, hogy: ezoterikus.
Ezeknek csak onmagukon belulrol latszik az ertelmuk, bar volt mar arra is pelda,
hogy kivulallok is akik nem voltak erintettek, azok is felismertek a fontossagat.
Es voltak kozottuk olyanok is akik ezt le is irtak.
Peldaul: Carl Jung
Carl Jung levele William Wilson - nak
Es Henry Tibout: doktor es pszihiater orvosi cikkei az o betegeirol akik onsegito
csoportokba is jartak.
Ezeket szoktam olvasni amikor ketelkedek.
Ja, es amikor ketsegbeesek, akkor megfigyelem, hogy az milyen erzes.
Es ja, igen tudom hogy milyen erzes ketsegben lenni. Nem is olyan rosz, meg is lehet figyelni.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves zsivány,
új dolgokat írt számomra, Jungról ezt nem tudtam, a másik szerzőt egyáltalán nem ismertem.
A kétségbeesés megfigyelésében fontos technikára lelt rá. Ez a belső megfigyelés, a belső élmények tudatosítása, értékmentes megfigyelése és leírása, szavakban való megfogalmazása a DBT csoportok egyik alaptechnikája, és minden érzelemszabályozás alapja.
Köszönöm, üdvözlettel, Éva
Mindenkinek jó estét, Éva
Kedves Éva!
Az infúzió hatását még nem érzem, igaz a mai volt csak a harmadik. De most kicsit magasabb 150/100 volt a vérnyomásom utána. Most tudtam egy kicsit aludni az infúzió után, ami eddig nem sikerült. Nyomottnak, és fáradtnak érzem magam,hányingerem van folyamatosan, olyan mindtha belül folyamatosan remegnék.Itthon is csak lefeküdtem, mondjuk nem is tudnék dolgozni igy. Jó lenne ha már nem érezném ezt a mélybe való húzást. Mondtam a dr-nak hogy milyen gyógyszert beszéltünk meg,és kifejezetten jó néven vette a "segítséget", ő is azt írta ki+ még litiumot azt hiszem. Ilyen tapasztalásban még nem volt részem...... Üdv.A.
Kedves Doktorno!
Hat irjak ide az onsegito csoport tapasztalataimrol?
Ezekre az onseito csoportokra az a jelzot tennem, hogy: ezoterikus.
Ezeknek csak onmagukon belulrol latszik az ertelmuk, bar volt mar arra is pelda,
hogy kivulallok is akik nem voltak erintettek, azok is felismertek a fontossagat.
Es voltak kozottuk olyanok is akik ezt le is irtak.
Peldaul: Carl Jung
Carl Jung levele William Wilson - nak
Es Henry Tibout: doktor es pszihiater orvosi cikkei az o betegeirol akik onsegito
csoportokba is jartak.
Ezeket szoktam olvasni amikor ketelkedek.
Ja, es amikor ketsegbeesek, akkor megfigyelem, hogy az milyen erzes.
Es ja, igen tudom hogy milyen erzes ketsegben lenni. Nem is olyan rosz, meg is lehet figyelni.
Tisztelettel;
zsivany
Mindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: katszaJó éjt, további jó munkát.
Kedves katsza,
tekintsen ezekre az aggodalmaira, mint gondolatokra és félelmekre, nem pedig tényekre; tudatosítsa, hogy módjában áll nem engedni a félelmekből fakadó késztetéseknek. Jó éjt., É.
Idézet tőle: AZURKedves Éva!
Az normális hogy az anafranil infúzió után nagyfokú hányingerem van, fáj a fejem és még gyengébbnek érzem magam, mint előtte? Pedig megmérték a vérnyomásom is, ami az infúzió után: 130/90 volt. Most sem tudok mit kezdeni magammal, semmire sem vagyok képes, pedig mikor hazajöttünk le is feküdtem, de nagyon gyengének és fárasdtnak érzem magam, de mégsem tudok aludni. Üdv.A.
Lehet ilyen mellékhatás, de az megnyugtató, hogy jó a vérnyomása. Feltétlenül mondja el ezeket az ottani kezelő orvosának, esetleg holnap kicsit kevesebbet adnak. A hatáshoz azért kell várni pár napot. Fő, hogy jó helyen van, elindult valami. Próbáljon relaxálni, félretenni, elengedni a gondolatait. Jó éjt, É.
Jó éjt, további jó munkát.
Igazából nem is tudom, mit kéne kérdeznem. És lehet-e erre mit mondani? Magyarul pocsékul vagyok, és egy porcikám sem kívánja most az előkészületeket, meg a sok macerát, mikor itthon is nehezen vagyok el.
Kedves Éva!
Az normális hogy az anafranil infúzió után nagyfokú hányingerem van, fáj a fejem és még gyengébbnek érzem magam, mint előtte? Pedig megmérték a vérnyomásom is, ami az infúzió után: 130/90 volt. Most sem tudok mit kezdeni magammal, semmire sem vagyok képes, pedig mikor hazajöttünk le is feküdtem, de nagyon gyengének és fárasdtnak érzem magam, de mégsem tudok aludni. Üdv.A.
Úgy érzem, hogy a férjem most nem fogja az adást, hogy nem vagyok jól, és dühkitörései vannak. Ettől persze rosszabb a helyzet. Előre félek az egész nyaralástól, ami pedig egy örömteli dolognak kéne, hogy legyen. Félek, hogy majd nem fogom tudni jól érezni magam, és ezzel csak rossz dolgokat fogok generálni magam körül.
Szombaton el fogunk utazni, és készülődnöm kéne, összeszedni a szükséges holmikat, de úgy érzem, hogy olyan mélyen van a hangulatom, hogy képtelen vagyok bármit is csinálni.
Jó estét Doktornő,
kérdezhetnék valamit?
Idézet tőle: zsivanyUgy erzem boldogabb vagyok amikor onsegito csoportba jarok.
Kedves zsivány, köszönöm a szép énközlését,
jó lenne ezt a tapasztalatot minél szélesebb körben terjeszteni. Sajnos nem elég közismert nálunk az önsegítő csoportok hatékonysága, sem az érintettek, sem a szakemberek körében. Örülök, hogy jelentkezett, üdv., Éva
Idézet tőle: berbarKedves Doktornő!
Lassan négy éve van egy olyan problémám, hogy nem tudok egyedül aludni. 39 éves vagyok és van két kisfiam. Járok pszichológushoz. Az egyedül alvás azt jelenti esetemben, hogy ha gyerekek otthon vannak, az is egyedül-nek számít. A pszichológusommal meg lassanként nem boldogulunk. Amúgy sajnos agorafóbiás is vagyok. Sem a közlekedéssel, sem az egyedül alvással nem jutunk előrébb. Az is igaz, hogy az elmúlt pár hónapban találtam munkát és szakítottam az élettársammal. Most egy albérlő lakik nálunk, nagyon jól jártam vele, kedves, aranyos lány. Csak ugye szombatonként hazamegy és olyankor kezdődik az "egyedül nem alvás mizéria" elölről... Ilyenkor mindig át kell mennünk valakihez vagy át kell hívni valakit.
Az egész úgy kezdődött, hogy maximálisan túlvállaltam magam a nagyobb fiam iskolájával, minden nap órákat kellett közlekedni (akkor már agorafóbiás voltam) és 3 hónap után idegösszeomlásom volt. Ezek után anyukám (akivel nagyon ambivalens és rossz a kapcsolatom) odaadta nekem az amúgy eladásra szánt autóját és azóta jobban vagyok --- viszont nem tudok egyedül aludni.
Nem is tudom, mit kérdeznék. Hogy lehet előrébb jutni? A pszichológusomat szeretem, szerintem sokat javultam, mióta járok hozzá, de ő a múltban nem akar vájkálni, én viselkedésterápiát nem akarok csinálni, ő egyfolytában biztat, hogy merjek bátran szembenézni a félelmeimmel, de nem megy.
Nagyon köszönöm előre is.
Berbar
Kedves Berbar,
az biztos, hogy nem szerencsés, ha nem tudnak közös nevezőre jutni a pszichológusával, a terápiás célt és módszert illetően. Ha nem ugyanazt akarják, abból nem sok jó sül ki. Jó lenne, ha tudnának beszélni egymással arról, hogy Önnek mi a baja a viselkedésterápiával, és ő miért nem akar a múlttal foglalkozni. Ha sikerül egymást megérteniük, akkor talán sikerül majd a közös utat is megtalálni.
Részemről annyit tudok hozzá tenni, hogy a fóbiás tünetek esetében valóban a viselkedésterápia az, ami leggyorsabban tüneti javuláshoz vezethet, míg a szorongásos helyzetek elkerülése továvább fokozza a szorongást, azaz a fóbiát magát. Tehát a tüneti kezelés elhalasztása a múlttal való foglalkozás miatt fokozhatja, rögzítheti a tüneteket. Lehetnek viszont nagyon erős fenntartó tényezők, amik ellenállnak a viselkedésterápiának, ezért azokat is érdemes megismerni, és ehhez fontos lehet a kapcsolati viszonyainak, így pl. az édesanyjához fűződő viszonyának a megismerése. Fontos lehet annak a megértése is, hogy mit jelent Ön számára az egyedüllét, milyen veszélyektől fél, stb. A viselkedésterápiának is több módja van, és a "szembe nézés" okozta szorongást lehet enyhíteni pl. relaxációva; kiegészíthető a viselkedésterápia kognitív ( a gondolatokkal foglalkozó) elemekkel, vagy akár a problémáiról való szabad beszélgetéssel, amibe a múltbeli emlékek időnkénti érintése is beleférhet, akkor is, ha nem a múlttal való foglalkozás a tarápia célja. Próbáljanak tehát közös célt, és mindkettőjük által elfogadható módszert, vagy módszerkombinációt találni!
Hosszú távon az is megoldás lehet, hogy megpróbálja most maximálisan kihasználni a terapeutája által preferált viselkedésterápiából adódó terápiás lehetőségeket, és ha a fóbiás tünetei javulása után esetleg továbbra is megmarad az igénye egy feltáró jellegű terápiára, akkor kezdjen egy új célkitűzéssel egy új terápiát. Üdv. Éva
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
Annyira kifáradt a lelkem, amit teljesen kifacsartnak érzek, hogy úrrá lett rajtam a menekülés és a teljes közöny. Még csak nem is zavarna, ha nem tudnám hogy úgy müködök - hogy ezután már csak az önpusztitás következik a teljes tehetetlenség-érzéstől. Ugy érzem nincs igazi megoldás semmire, a befektetett munka forditottan arányos a végeredménnyel.Igy pedig semminek sem látom értelmét. Keresem hogy egyáltalán miért vagyok én itt ezen a világon, mikor szörnyen érzem magam. Sehova nem jutok. Az agyam egy maszlag. Komoly memória próblémáim vannak- sokszor nem ismerek meg embereket az utcán, több izben meséltek családtagjaim történeteket, amiben állitólag én is szerepelek, de ez nekem - törölve - semmire sem emlékszem, mintha ott sem lettem volna. először még az mondtam mosolyogva hogy persze emlékszem, de most már belefáradtam ebbe is, közlöm velük fogalmam sincs miről beszélnek. Nem érdekel - de mégis nagyon zavar, egyre inkább , mert mostmár nem csak a hosszútávú memóriámmal vannak gondok, de az utóbbi napok-hónapok történéseit sem tudom sokszor időben elhelyezni, ha egyáltalán emlékszem rá. Ez gond a munkámban is. Többnyire elfelejtem amiket meg kéne csinálnom, amit meg megcsináltam , nem emlékszem rá, olyan mintha a kezemben sem fogtam volna...stb.Olyan telefonszámok és nevek vannak a telefonomban és a noteszomban, akikről fogalmam sincs hogy kicsodák. Ez most a bordeline-tól, a depressziótól vagy a bipoláris affektiv zavartól van? Hogy lehet ezen változtatni. 10 éve van ez, de romló a tendencia. Egyszerűen nincs erőm és ötletem se, csak a menekülés innen. Üdv. Choice
Kedves choice, a depresszió is, a bord. zavarral együtt járó érzelemszabályozási problémák is okozhatnak emkékezészavarokat. Beszélje meg a kezelőorvosával részletesen ezeknek az emlékezéskieséseknek a természetét, lehet, hogy másodlagosak és a figyelemzavar az elsődleges. Mindenképpen a depresszióját kellene most gyógyítani, és aztán lehetne ezzel foglalkozni, a depresszió enyhülésével le lehet mérni, hogy mennyiben változik az emlékezészavara a depresszió változásával. Üdv., Éva
Idézet tőle: nettigen. a két véglet. ja.
vicces, mert mégis azt hozza ki belőle, velem van a baj.
mert számomra az, hogy "változtatni leginkább az ember önmagán tud.....majd esetleg legfeljebb másokon, ha azt ők úgy akarják...." azt jelenti, hogy nekem kell változni, ergo velem van a baj, vagyis én vagyok a hibás. tök mindegy, hogy fogalmazunk, a lényeg ugyanaz.
ez kb olyan, mint mikor egy munkanélkülinek azt mondja a háziorvosa, menjen pszichologushoz. nem pszichologus kell neki, hanem munka. értem én, hogy a pszichologus majd biztos segít neki feldolgozni a jelenlegi helyzetet, attól még a világ szar, és tehetetlennek érzi magát bizonyos időszakig, amíg nem talál munkát, mert nyilván keres....azzal pedig, hogy pszichologushoz menne, méginkább ássa le magát, ill. csak bizonyítaná, hova süllyedt, főleg ha épp valamilyen vezető beosztásból zuhant. vagy tök mindegy, honnan....mert az embereket csak úgy kibasszák, csak egy munkaerő, nem számít az ember önmaga, jóhát persze, nincs felelőssége a továbbiakban...igen. lelkileg simán lehet gyilkolni bárkit, szabadon, kedv szerint.
na de mindegy is. én csak egy gyerek vagyok, még nem jutottam el arra a szintre, hogy el tudjak fogadni dolgokat. de nem is hiszem, hogy akarok majd valaha is, bár majd ha öregszem, fogy az energiám, úgyis abbahagyom a kapálózást. igaz? kis szar taknyos ugrál itt a burokban, kívülről meg röhögnek rajta, hogy hát ez még hülye..nem jutott el bizonyos felismerésekig. mert amúgy az én agyamban az általános az, hogy az elfogadni dolgokat=feladni dolgokat. logikailag meg biztos úgy lenne, hogy a tőlünk független, általunk befolyásolhatatlan dolgokat csak elfogadni lehet, nem jelenti a feladást. de ez is hülyeség. miért ne tudnék befolyásolni bármit is. na én most már nem értem, miről beszélek, be is fejezem. de ön érti. ugye?
Azt, hogy Ön lenne a hibás, nem én hoztam ki. Éppen azt javasoltam, és javasolnám továbbra ishogy lépjen ki a "ki a hibás" kérdés bűvköréből, mert amíg ebben a körben mozog, mindig mindenhonnan ugyanide fog kilyukadni (vagy a másik végletbe), miként most is, ami nem vezet sehova. Amúgy, jelentem, szokott segíteni a munkanélkülieknek a lelki segítség. É.
Jó estét, Éva
Ugy erzem boldogabb vagyok amikor onsegito csoportba jarok.
Kedves Éva!
Annyira kifáradt a lelkem, amit teljesen kifacsartnak érzek, hogy úrrá lett rajtam a menekülés és a teljes közöny. Még csak nem is zavarna, ha nem tudnám hogy úgy müködök - hogy ezután már csak az önpusztitás következik a teljes tehetetlenség-érzéstől. Ugy érzem nincs igazi megoldás semmire, a befektetett munka forditottan arányos a végeredménnyel.Igy pedig semminek sem látom értelmét. Keresem hogy egyáltalán miért vagyok én itt ezen a világon, mikor szörnyen érzem magam. Sehova nem jutok. Az agyam egy maszlag. Komoly memória próblémáim vannak- sokszor nem ismerek meg embereket az utcán, több izben meséltek családtagjaim történeteket, amiben állitólag én is szerepelek, de ez nekem - törölve - semmire sem emlékszem, mintha ott sem lettem volna. először még az mondtam mosolyogva hogy persze emlékszem, de most már belefáradtam ebbe is, közlöm velük fogalmam sincs miről beszélnek. Nem érdekel - de mégis nagyon zavar, egyre inkább , mert mostmár nem csak a hosszútávú memóriámmal vannak gondok, de az utóbbi napok-hónapok történéseit sem tudom sokszor időben elhelyezni, ha egyáltalán emlékszem rá. Ez gond a munkámban is. Többnyire elfelejtem amiket meg kéne csinálnom, amit meg megcsináltam , nem emlékszem rá, olyan mintha a kezemben sem fogtam volna...stb.Olyan telefonszámok és nevek vannak a telefonomban és a noteszomban, akikről fogalmam sincs hogy kicsodák. Ez most a bordeline-tól, a depressziótól vagy a bipoláris affektiv zavartól van? Hogy lehet ezen változtatni. 10 éve van ez, de romló a tendencia. Egyszerűen nincs erőm és ötletem se, csak a menekülés innen. Üdv. Choice
nett szerintem teljesen oké- ahogy gondolkodsz. Tartsd meg ezt a jó szokásod.
Nincs bizalmam.
igen. a két véglet. ja.
vicces, mert mégis azt hozza ki belőle, velem van a baj.
mert számomra az, hogy "változtatni leginkább az ember önmagán tud.....majd esetleg legfeljebb másokon, ha azt ők úgy akarják...." azt jelenti, hogy nekem kell változni, ergo velem van a baj, vagyis én vagyok a hibás. tök mindegy, hogy fogalmazunk, a lényeg ugyanaz.
ez kb olyan, mint mikor egy munkanélkülinek azt mondja a háziorvosa, menjen pszichologushoz. nem pszichologus kell neki, hanem munka. értem én, hogy a pszichologus majd biztos segít neki feldolgozni a jelenlegi helyzetet, attól még a világ szar, és tehetetlennek érzi magát bizonyos időszakig, amíg nem talál munkát, mert nyilván keres....azzal pedig, hogy pszichologushoz menne, méginkább ássa le magát, ill. csak bizonyítaná, hova süllyedt, főleg ha épp valamilyen vezető beosztásból zuhant. vagy tök mindegy, honnan....mert az embereket csak úgy kibasszák, csak egy munkaerő, nem számít az ember önmaga, jóhát persze, nincs felelőssége a továbbiakban...igen. lelkileg simán lehet gyilkolni bárkit, szabadon, kedv szerint.
na de mindegy is. én csak egy gyerek vagyok, még nem jutottam el arra a szintre, hogy el tudjak fogadni dolgokat. de nem is hiszem, hogy akarok majd valaha is, bár majd ha öregszem, fogy az energiám, úgyis abbahagyom a kapálózást. igaz? kis szar taknyos ugrál itt a burokban, kívülről meg röhögnek rajta, hogy hát ez még hülye..nem jutott el bizonyos felismerésekig. mert amúgy az én agyamban az általános az, hogy az elfogadni dolgokat=feladni dolgokat. logikailag meg biztos úgy lenne, hogy a tőlünk független, általunk befolyásolhatatlan dolgokat csak elfogadni lehet, nem jelenti a feladást. de ez is hülyeség. miért ne tudnék befolyásolni bármit is. na én most már nem értem, miről beszélek, be is fejezem. de ön érti. ugye?
Aki esetleg kimaradt, szóljon, mindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: nettbeletiportak gyereklelkembe. mar megint.
de nagyon. szilankos torest szenvedtem
az tud gyari allapotara visszaforrni?
Kedves nett,
visszaforrhat, de írja, "megint", ami ismétlődésre utal. Ha túl gyakori a törés, akkor lehet, hogy a "csontok" törékenységével is kellene foglalkozni, annak okait megkeresni és kezelni. Üdv., É.
ja, hat annyira nincs gaz. csak a bokam, a kulcscsontom es egy labujjam tort eddig.persze mind az en hibam. minek rohangalok a lepcson negyesevel, minek maszok keritesre, akasztom be a karom es ugrasnal felejtem el, hogy be volt akasztva, vagy miert rugok bele egy kobe....
tehat minek allok emberekkel szoba, minek is varok emberektol minimalis emberseget.
dehat ja. ilyen ez. biztos en valtom ki.
az emberek jok. csak vannak ilyen toprongyok, mint en, aki annyira felvesz dolgokat magara, hogy ugy beleepiti magaba, hogy kifele is ez megy. es aztan meg pislog, hogy de miert, es hogy az emberek milyen rosszak es jon sirni a neninek.
lehet a vegen kiderul, hogy valami paranoidskizofrenvagyok.
Igen, megint a két ellentétes alternatíva, "vagy a világ a hibás vagy én". Lehet, hogy nem a hibást kellene keresni, hanem a megértést, és a megoldást hozó változást. Megérteni önmagát és a másikat, értékelés, minősítés, leminősítés nélkül, majd figyelembe venni, hogy változtatni az ember leginkább önmagán képes, és aztán legfeljebb ezen keresztül, néha valamit másokon. Főleg, ha ők ezt akarják. Üdv, É.
Idézet tőle: AmitrexKöszönöm a válaszát Doktornö!
Ezek szerint tudatos vagyok. Igen vannak tudatos óráim, pillanataim, de a valóság sokkal kiábránditóbb. Megyek az utcán, jön velem szembe egy fiú és undorodva elfordul. Hiába mondom a doktornőnek ezeket a dolgokat, összemossa azzal a tünetekkel, névlegesen, hogy képzelődöm. Nem vagyok hülye, tini koromban is észrevettem ,ha nem tetszettem a fiúknak, ebben semmi tünet nincs. De hiába magyarázom a doktornőnek ,teljesen hülyére vesz. Az apám meg már megunta, szegény elég öreg. és azért képzelem magam fiúnak, mert nem tetszem a fiúknak, valami élményre meg szükségem van, kompenzálok. De hogy annnyira átlátszó és egyszerű legyek, azt
a legnehezebb elviselni. Különösen elit családban nőttem fel, és megszoktam, hogy különleges vagyok, voltam. De már ebből semmi nem maradt. Egy tehén az úton. Ez maradt. Belőlem. És nem birom már, hogy elutasitanak. hiába ,rossz jelzéseket adok. ez biztos.. nekem nem pszichiáter kell, hanem egy nevelőnő.
Három éve dolgozni se tudok. Meg fogok örülni. Mert dolgozni szerettem, de minden megváltozott. Megváltozott a rendszer. Érdekes, ebben az modernkori Gyurcsányí átkosban, könnyű volt talpon maradni. Most meg itt a kánaán, és semmi se sikerül. Nem sikerül alkalmazkodni..A dzsungel törvények pedig nem változnak... az erős fennmarad, a gyenge elpusztul..
Kedves Amitrex, vannak nevelőnős pszichoterapeuták, nevelős (mi úgy mondjuk, "készségfejlesztő") pszichoterápiás módszerek, pl. a Nap-Kör Alapítványnál is. Szerintem érdemes lenne megpróbálnia. Lehet, hogy a "rossz jelzések" felvetéssel közel áll az igazsághoz, nem tudom, de ezen is, és sok minden máson is lehet segíteni. Kívánom, hogy rászánja magát és sikerüljön, üdv,. Éva
Idézet tőle: reménytelenww
Nem hiszem, hogy gonosz lennél, nekem nem tűnsz úgy. Esetleg magaddal.
Szerencséd van egyébként, én akartam volna a pszichodrámáshoz menni terápiába, de azt mondta, hogy nem lehet. Nem részletezte, hogy miért. Azóta is azt hiszem, hogy utál. Nem tudom eldönteni, hogy igen vagy nem, mert mások mehettek hozzá terápiába megint másokkal még barátkozik is a csoportban meg másokkal dolgozik is együtt, meg mennek bulizni is. Velem nem.
Engem üt-vág, még fel is jelentett.
Kedves reménytelen,
kerestem, hogy mit hagytam ki, de csak ezt találtam. Erre azért nem válaszoltam, mert ezt úgy vettem, hogy nem nekem szól és nincs is benne kérdés. Viszont szép énközlés.
Magához a leírt problémához azért nem tudok hozzá szólni, mert így ennyiből még ötletem sincs, hogy itt miről lehet szó. Ráadásul az együttbulizás nekem éppoly furcsa, mint a feljelentés. Azt megértem, hogy szeretné megérteni, mi az oka a különbségtételnek, de ebben csak akkor juthat tovább, ha őt megkérdezi. A feljelentés oka meg talán adódik a tárgyából. Arra viszont, hogy miért akarna a drámaterapeutájához menni egyénibe, azok után, hogy a drámán sem érezte jól magát, érdemes megkeresnie a választ önmagában, és utána túllépni és más terapeutát keresni. Üdvözlettel, Éva
Hát feljutottam és jó estét kívánok, viszont lefagyás lefagyás hátán, iszonyú lassú, nem tudom, mire jutok ma, de igyekszem, ÉvA
Köszönöm a válaszát Doktornö!
Ezek szerint tudatos vagyok. Igen vannak tudatos óráim, pillanataim, de a valóság sokkal kiábránditóbb. Megyek az utcán, jön velem szembe egy fiú és undorodva elfordul. Hiába mondom a doktornőnek ezeket a dolgokat, összemossa azzal a tünetekkel, névlegesen, hogy képzelődöm. Nem vagyok hülye, tini koromban is észrevettem ,ha nem tetszettem a fiúknak, ebben semmi tünet nincs. De hiába magyarázom a doktornőnek ,teljesen hülyére vesz. Az apám meg már megunta, szegény elég öreg. és azért képzelem magam fiúnak, mert nem tetszem a fiúknak, valami élményre meg szükségem van, kompenzálok. De hogy annnyira átlátszó és egyszerű legyek, azt
a legnehezebb elviselni. Különösen elit családban nőttem fel, és megszoktam, hogy különleges vagyok, voltam. De már ebből semmi nem maradt. Egy tehén az úton. Ez maradt. Belőlem. És nem birom már, hogy elutasitanak. hiába ,rossz jelzéseket adok. ez biztos.. nekem nem pszichiáter kell, hanem egy nevelőnő.
Három éve dolgozni se tudok. Meg fogok örülni. Mert dolgozni szerettem, de minden megváltozott. Megváltozott a rendszer. Érdekes, ebben az modernkori Gyurcsányí átkosban, könnyű volt talpon maradni. Most meg itt a kánaán, és semmi se sikerül.. Nem sikerül alkalmazkodni..A dzsungel törvények pedig nem változnak... az erős fennmarad, a gyenge elpusztul..
Kedves Éva!
Jó éjszakát! Jó késő van. Üdvözlettel: A.
beletiportak gyereklelkembe. mar megint.
de nagyon. szilankos torest szenvedtem
az tud gyari allapotara visszaforrni?
Kedves nett,
visszaforrhat, de írja, "megint", ami ismétlődésre utal. Ha túl gyakori a törés, akkor lehet, hogy a "csontok" törékenységével is kellene foglalkozni, annak okait megkeresni és kezelni. Üdv., É.
ja, hat annyira nincs gaz. csak a bokam, a kulcscsontom es egy labujjam tort eddig.persze mind az en hibam. minek rohangalok a lepcson negyesevel, minek maszok keritesre, akasztom be a karom es ugrasnal felejtem el, hogy be volt akasztva, vagy miert rugok bele egy kobe....
tehat minek allok emberekkel szoba, minek is varok emberektol minimalis emberseget.
dehat ja. ilyen ez. biztos en valtom ki.
az emberek jok. csak vannak ilyen toprongyok, mint en, aki annyira felvesz dolgokat magara, hogy ugy beleepiti magaba, hogy kifele is ez megy. es aztan meg pislog, hogy de miert, es hogy az emberek milyen rosszak es jon sirni a neninek.
lehet a vegen kiderul, hogy valami paranoidskizofrenvagyok.
Doktornő!
Engem megint kihagyott.
Köszönöm. A.
Remélem, minden kérdésre válaszoltam, akinek nem, szóljon, jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: nettbeletiportak gyereklelkembe. mar megint.
de nagyon. szilankos torest szenvedtem
az tud gyari allapotara visszaforrni?
Kedves nett,
visszaforrhat, de írja, "megint", ami ismétlődésre utal. Ha túl gyakori a törés, akkor lehet, hogy a "csontok" törékenységével is kellene foglalkozni, annak okait megkeresni és kezelni. Üdv., É.
Idézet tőle: weepingwillowKöszi nett. Szerintem ez egy tök oké énközlés volt. 😉
Szerintem is, É.
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
Lehet, elég furi lesz a kérdésem, de nekem fontos. Hetek óta egész jól vagyok, pedig alig szedek gyógyszert. 10 mg zyprexát és 40 mg floxetet. Nem dolgozom, augusztustól kezdek, örülök a gyerekeimnek, ellátom a háztartásbeli teendőket. Tényleg jól vagyok, de félek ettől a boldogság érzettől, mert nem tudom honnan ered. Semmit nem csinálok másképp...zokogtam, ki voltam borulva, most tettre kész vagyok, tele energiával és reménnyel. Félek, elmúlnak a jó érzéseim és megint kilátástalanná válik minden. Úgy érzem, nem én irányítom a sorsomat, hanem ki vagyok szolgáltatva az aktuális állapotomnak. Mit tehetnék hogy ne így legyen? Hogy megőrizhessem a jót?
Válaszát előre is köszönöm!
kedves névtelen, semmi furcsa nincs a kérdésében, és nagyon jó, hogy észre vette ezeket a változásokat, és azt, hogy minden különösebb külső indok nélkül képes nagy hangulati válzotásokra. Ez az alapja ugyanis, hogy az esetleges további válzotásokra fel tudjon készülni és ezeket uralni tudja. Feltehetően valamilyen bipoláris jellegű betgsége van, aminek ezek a váratlan pálfordulások a fő jellemzői. Érdemes lenne esetleg valamilyen hangulatkiegyensúlyozót is szednie, beszélje meg a kezelőorvosával! ezen kívül fontos lenne megfigyelni, melyek aze első apró jelei a fázisváltásoknak, mert akkor már ezeknél az első jeleknél meg lehet tenni a megfelelő gyógyszeres változtatásokat annak érdekében, hogy minél hamarabb kifejlődjön a terápiás hatás. Ezzel idejében meg tudnű állítani a depressziós tünetek teljes kibontakozását. Üdvözlettel: Éva