Ratkóczi Éva doktornő válaszol
a lepényhal megy elől....a remény hal meg utoljára.... 🙂
nem gondolom h szándékosan hagyta ki (bízom benne) 🙂 ....ezt pár napja írtam :
köszönöm..
hagytam magam gondolkodni kicsit, és azt hiszem egy túlélő vagyok....még akkor is,ha nagyon sokszor nem így gondolom....anyunak ikerterhessége volt, de csak én születtem meg......a köldökzsinór 4szer volt a nyakamra tekeredve.....voltak szív problémáim....többszöri kísérlet után is itt vagyok.....sztem nem játszom többet az életemmel.....nehéz, de elviselem h itt vagyok....és igyekszem jobbá tenni magamat (is)... 🙂
[/quote]
Kedves Doktornő!
Olvastam az írásai közt,hogy aggódott értem.Sajnálom,hogy nem tudtam visszajelezni,de az internetszolgáltatómnál lejárt a hűségidőm és a másik szolgáltatóm akit választottam,még most kapcsoltak rá a rendszerre.Elnézést kérek,hogy nem tudtam visszajelezni.Voltam az "sztk-s" szakrendelésen,és az ottani doktornő emelte a remeront 45 mg-ra .Valamennyivel jobban vagyok,és már nincsenek öngyilkos gondolataim,de jókedvem most sincs.Járok dolgozni,elvégzem a napi teendőimet.Nekem az a célom,hogy egyszer legyen annyi pénzem,hogy tudjak járni egy valódi szakemberhez akinek elmondhatnám mindazt ami bennem zajlik,és ami a betegségem oka.Talán tudna segíteni valaki,mert ez a gyógyszerezés nem tudom meddig nyújt segítséget.Mégegyszer nagyon köszönöm,hogy próbált segíteni.
Kedves Éva,
köszönöm a gyors válaszát. Nem személyes tapasztalatokat osztottam meg Önnel, a gyászmunkához keresek további kapaszkodót. Sajnos már nem tudok annak a szeretett személynek segíteni...
Elinor
Üdv Doktornő,
Szörnyi tett említést a terápiám haladásáról, éppen erről írtam tegnap este, de egyéb okoból törölni kellett.
Ennek a sikeres(nek tűnő) terápiának hosszú és komoly előzményei vannak.
Én 1984 óta érzem hogy nálam valami másképp működik. Már akkor kerestem az okokat, a magyarázatokat, a megoldásokat. Az összes általam fellelhető szakirodalmat elovastam, szinte egész szombatokat töltöttem a könyvtárban, és olvasom ezeket ma is, (csak már a neten) a klasszikus analízistől kezdve a biológiai pszichiátriáig.
1990-92 között vettem részt pszichoterápián, sokat köszönhetek annaka pszichológusnak, nélküle nem tudom hol lennék. Romjaimból rakott össze -- ekkor még gyógyszer nélkül -- és én mindig is rengeteget gondolkodtam, töprengtem magamon, az életemen, a gondjaimon.
Talán ez az oka és előzménye annak, hogy a terápiában jól haladunk, és jelentősen javult az állapotom már néhány hónap után is. Az álmaim érdekes és váratlan fordulatot vettek, pozitív irányba.
Mindazt, amiről a doktornővel beszélünk, én ezerszer végiggondoltam magamban, csak legfeljebb más összefüggésben, és nyilván a saját gondolkodásom által szabott határokon belül. De nem sokra mentem vele egyedül, mert kellenek a visszacsatolások, visszajelzések, kell egy kívülálló-szakember, aki ezeket a gondolataimat segít befogni a vitrolába úgy, hogy az hasznomra váljon. Kell, hogy a rosszul rögzült problémamegoldó sémáimat és a kommunikációs zavaraimat, önértékelésemet átírjuk valami olyanra, ami számomra és a környezetem számára is gyümölcsöző lehet.
Én így gondolkodom erről.
Kedves Dr. Ratkoczi Eva;
Koszonom az irasait. Szeretem olvasni amit on ir.
En olyan 6 evvvel ezelott eleg rosszul voltam, es azota jobban vagyok,
es egyre jobban vagyok.
Talan irnek magamrol es az elethelyzetemrol: zsivany = 48 eves ferfi vagyok,
elvalt. Gyerekem nincs. Szuleim nem elnek. Testverem el Magyarorszagon.
En az USA-ban elek 27 eve. Egeszsegugyben dolgozok. Egyszer mar voltam
pszihoterapeutanal a felesegemmel egyutt, es a felesegem egybol elvalt tolem.
En bizok a pszihoterapeutakban, amennyire en tudok, ugye nem a szegeny
pszihoterapeuta hibaja hogy eggyszeri alkalommal nem tudta a tiz eves hazassag
problemait megoldani. Szeretnem megjegyezni, hogy en azert irok ide, mert bizok
Onben. Es en bizok a Babarczy Eszterben is, szornyikeben is bizok, es a tobbiekben is.
Ha nem biznek, akkor nem irnek ide.
Ezekkel az ongyilkossagokkal kapcsolatban csak azt szeretnem megjegyezni, hogy
en sok embert szemelyesen ismertem akik megongyilkoltak magukat es meghaltak.
Mar aszittem nem lesz ilyen a kornyezetemben, aztan mult ev oktoberben az egyik
joga tanar lany megcsinalta (38 eves, no, meghalt). Ismertem szemelyesen
beszelgettem is vele, es a jogat amit tanitott azt is probaltam az o vezetese alatt
a tobbiekkel egyutt csinalni. Hat szegenyke nem birta a kikepzest.
De o nem rant engem sehova ezzel. Sajnalom, es persze megprobaltam volna ot
lebeszelni errol, ha tudtam volna, de nem tudtam. Es nem is voltunk olyan jo
ismerosok, hogy engem hivott volna a krizishelyzetben. Sokan ettol nagyon kiakadtak
a joga kozossegben.
Elozetesen, mielott az USA-ba koltoztem volna (disszidalas), ismertem szemelyesen
tobb mint husz embert akik ongyilkossagot kovettek el es meghaltak.
Tobbek kozott a 4-dik olsztalyos tanarom fia 16 evesen annyira felt az apjatol
hogy megongyilkolta magat es meghalt. Az en apam is tanar volt, kollegaja ennek
a tanarnak.
En 27 ev utan Magyarorszagra latogattam mult majusban. Tobbek kozott egy
baratommal aki egyben osztalytarsam is volt negyedik osztalyban elmentunk
az iskola epuletbe es ott ultunk ugyan abban az osztalyszobaban ahol 38 evvel
ezelott 4-dik osztalyosan ultunk. Lehetett volna ez maskeppen is 38 evvel ezelott.
De kibirtam, es kibirom. Es van egy munkam, es van egy hazam es van egy kocsim.
Es bizok Onben is es azokban is akik ezt elolvassak.
Megvagyok, koszonom szepen, jol vagyok;
Tisztelettel;
zsivany
Kedves újabb hozzászólók!
Az esetleges bizalomvesztés és bizalomhiány súlyos probléma. Ha ennek a múltban volt előzménye, megértem, hogy kisugárzik a jelenre és önvédelemre sarkall. Kicsit azért reménykedem, hogy ez a bizalom, ha nem is azonnal, de hosszú távon helyre állítható, illetve talán erre is lehetne találni biztosítékokat.
Ettől függetlenül az előzőekben felvetett problémák is fennállnak és tovább kell dolgoznunk a megoldáson, életek és az egész búra biztonságérzete múlhatnak rajta.
Bár nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki figyelembe vegye, hogy a búra nem alkalmas krízis és közvetlen öngyilkossági veszély kezelésére, ez alatt én azt értem, hogy mindenki a tőle telhető legnagyobb mértékben törekedjék arra, hogy öngyilkossági késztetések esetében megfelelő helyen kérjen segítséget, ahol ezt meg tudják tenni. Nem szívesen támogatnék azonban egy olyan szabályt, hogy semmi szín alatt ne lehessen itt ilyenkor segítséget kérni, vagy jelzést leadni. Ha viszont előfordulhat ilyen jelzés, akkor eszközök is kellenek hozzá. (Tegye fel a kezét, aki szó nélkül el tudna menni egy - szándékos vagy nem szándékos - segélykiáltás mellett, vagy szépen visszaírná az illetőnek, hogy "nem megmondtam, hogy ne adj le ilyen jelzéseket?"! És tegye fel a kezét, aki ne érezné rosszul magát, ha valaki közvetlenül azután, hogy megosztotta vele a halálos veszélyérzetét, hirtelen eltűnne a felhasználók közül!) Arról van szó tehát, hogy ha már segíteni nem tudunk, akkor legyenek eszközein k ahhoz, hogy veszélyeztetett társunkat biztonságos védelemhez juttassuk, amennyiben ő maga aktuálisan nem képes erre.
Bízom benne, hogy sikerül erre mindenki, vagy legalább a többség számára érthető és elfogadható megoldást kimunkálni. Legalább ilyen fontos a hatékony stratégiák kidolgozása, a gyorsan elérhető lehetőségek feltérképezése. A Pszichiátriai Klinikán nem szoktak területi beteget elküldeni vizsgálat nélkül ilyen esetben (egyébként pesze ott is beutalót kérnek), vagy legalábbis, amíg ott dolgoztam, így volt. Eszerint ez nem általános. A szabály tényleg az, hogy kell beutaló, de ezt a Klinikán legalábbis eddig ilyen esetben nem érvényesítették és azt gondotam, hogy ez természetes egy sürgősségi állapotban. Biztosan kivételt képez a budapesti Krízis Intervenciós Osztály a Péterfy S. u.-i. Kh.-ban. Fel kellene térképezni, hol vannak még ilyen kivételek az országban, ahol beutaló nélkül megvizsgálják és szükség esetén felveszik a területileg illetékes veszélyezetetteket. Ahol nem így van, ott beutalót kell szerezni. Veszélyeztető állapotban nem kell szakorvosi beutaló, az ügyeletes orvosé függetlenül a szakvizsgájától teljesen megfelelő. A pszichiátriai osztály ügyeletes orvosa a beutalóval érkező beteget biztosan meg kell vizsgálja és mint szakorvos már dönthet a felvételről. Sajnos nem extrém ritka, hogy öngyilkossági szándék hangoztatásával egészen más motivációkkal próbálnak emberek egy pszichiátriai osztály védelme alá kerülni. Az ilyen tapasztalatok miatt egy előzmény nélküli, vagy levegőben lógó öngyilkossági késztetést nem mindig vesznek kellően komolyan a pszichiátriasi osztályokon és a gondozókban vagy szakrendelőkben. Fontos tehát a vizsgáló orvost ennél mélyebben beavatni a problémákba, a kavargó negítív gondolatokba, félelmekbe és ha vannak, az aktuális és régebbi egyéb depressziós tünetekbe, és egyéb előzményekbe, ha vannak dokumentumok, azokkal együtt.
Most ennyi jutott eszembe, fogok még tájékozódni. Javaslom, gyűjtsük össze az információkat, és kérjük meg Esztert, hogy ezeket ollózza össze és helyezze el egy külön helyre a búrán.
Kedves effi, mave, időrabló és mindenki, biztos, hogy sem én, sem a szervezők nem szeretnének senkit kizárni, aki rendeltetés szerűen használja a búrát. Keressük a megoldást, azaz a biztosítékokat arra, hogy a búra ne maradjon eszköztelen a fenti helyzetekben.
Jó, hogy elindult ez az együttgondolkodás, mindenkinek üdv., Éva
Mindenkinek jó éjszakát, köszönöm a sok támogatást, Éva
Kedves Doktornő!
köszönöm! 
ülök itt, és olvasgatok. épp másokkal is foglalkozom gondolatban, nem csak magammal 
.
szeretek másokkal is foglalkozni, csak ritkán sikerül.
Nagyon jó, hogy itt van és válaszol. sokat okulunk egymás kérdéseiből és az Ön válaszaiból is.
Én köszönöm a jelenlétét is itt!
Üdv
Ma már nem zaklatom többet.
Idézet tőle: szörnyisajnos inkább az ellenállás nő bennem. nem akarom
elmondani. nem akarom megosztani.
igen, ez csak egy gondolat.
de sok fájó gondolat születik.
Közben irígységgel olvasom Időrabló történetét, amikor arról számol be, milyen jól halad a terápiájában.
amikor ilyen számomra negatívnak értékelt dolog történik a terápiában (mondjuk egy kérés visszautasítása), akkor az túl sokáig kihat. nem akarok újra nekifutni, még csak szóba sem szeretném hozni.
az együtt hallgatással az abaj, hogy pénzkidobásnak érzem. volt, hogy 40 percig hallgattunk. nem volt jó. én szenvedtem, ő hagyott.
mondjuk ez csak egy eset, nem jellemző. de kísértést sokszor érzek és sokszor hallgatok nagyokat. megsértődöm. bizalmatlan vagyok. látom, de tehetetlennek érzem magam. ráadásul... olyankor mintha kiürülne az agyam. alig van benne valami. mintha elhagynám a terepet. én nem látom magam kívülről, nem tudom megmagyarázni. csak, nem vagyok vele. közben azt érzem ő nincs velem, főleg, ha hagyja, hogy csak hallgassak.
nem szeretem a lelki zavaromat. nem szeretem, hogy tehetetlennek érzem magam vele szemben. sok-sok energiát feccöltem már ebbe. de még mindig nagyon nehéz.
köszönöm a tanácsot, majd igyekszem tudatosítani, hogy ez (ezek) csak egy gondolat.
Nahát! Megy ez! Az "írígység" meg "csak egy érzés!", miként a többi fájdalmas érzelem is. Az érzelmek keltette késztetéseink által meghatározott viselkedésünket (amennyiben az érzelem és a késztetés tudatos) szabályozhatjuk és héha el is várhatjuk ezt magunktól. Magukat az érzelmeinket és késztetéseint viszont el kell fogadnunk első lépesben úgy ahogy jönnek. Paradox módon ez az első lépés ahhoz, hogy változzanak, vagy változtatni tudjunk rajtuk.
Szerintem időrabló terápiája nem jobb, csak más, vagy máshol tart benne. Ha nem tud megszólalni a terápián, akkor ezt kell megprobálni kimondani, és lehet, onnantól megszűnne a gonosz varázslat. Volt olyan kliensem, akivel tartósan hasonló nehézségeim voltak. Túljutván ezen a szakaszon nagyon jó terápiás kapcsolat lett belőle, szép eredménnyel.
Bátorságot és hitet a folytatáshoz! Éva
Idézet tőle: celebÜdv doktornő!
Tényleg nagyon szívesen segítenék magának hogy hogyan ne szorongjon, de sajnos nem tudok okosat mondani. Napok óta egyre jobban szorongok a karácsonytól, gondoltam esetleg majd maga mond valamit szorongás ellen nekem.
Azt hiszem maga itt a tánctanár, biztos vannak ötletei, mondja meg mit szeretne, milyen biztosítékot.
Kedves celeb,
nem tudom, sikerül-t pszichoterapeutát találnia. Ha igen, jó lenne ott feltárni a problémáit. Az ünneptől kismillió ok miatt lehet szorongani. Ezek között múlt beli szép vagy fájdalmas emlékek és jelenbeli konkrét okok éppúgy szerepelhetnek. A bológialag meghatározott depresszióknak is van olyan változata, a szezonális depressziók közül a téli depresszió, amelyik gyakran épp a téli napforduló környékén tetőzik. Nagyon gyakori, hogy pusztán az egyébként is fennálló lelki problémák erősödnek fel ilyenkor. Hétköznap ugyanis nincs semmi rendkívüli abban, ha az ember bosszús., rossz kedvű, kicsit problematikusak a kapcsolatai, elég, ha nézi az utcán vagy a metrólépcsőn a szembe jövő arcokat, és már megnyugodhat, hogy ezzel nincs egyedül. Ünnepen viszont "kötelező" boldognak, szeretteljesnek, vidámnak lenni. A lelki és kapcsolati problémákkal küzdők könnyen hiszik azt, hogy mindenki más boldog, vidám, s mély, meghitt kapcsolatban örvendezik reggeltől estig.
A nekem írott levele alapján vannak ugyan feltételezéseim, hogy milyen típusú lelki problémái lehetnek, de nem tisztem ezt kéretlenül és ilyen minimálinformációk alapján megosztani. Tanácsom viszont, hogy keresse meg annak a lehetőségét, hogy ezeket valakivel őszintén megbeszélje. A szorongás sokszor már a mögötte álló problémák tudatosulásakor, megfogalmazásakor enyhülhet.
Őszintén kívánom, mielőbb találjon ehhez embert illetve szakembert (persze az is ember). Üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: ElinorKedves Éva!
Utalhat kényszerbetegségre v. depresszióra, ha valaki nem képes dolgokat elengedni, olyannyira szélsőségesen, hogy a szemetet is gyűjti? Talán ezzel kompenzálja a bizonytalanságát, a rettegését a nélkülözéstől?
Válaszát előrei is köszönöm.
Elinor
Kedves elinor!
Igazán szép belső munkát kezdett el máris! Nagyon megérné ennek egy terápián utána menni.!
A kényszerbetegség és a depresszió is konkrét tünetekhez kötött. Azt kell megnézni, hogy ezen kívül vannak-e kényszeres vagy depressziós tünetei. Nem tudom, mióta jellemzőek a leírtak Önre, és azt sem, hogy konkrétan mire vonatkoznak. Ha régebben fennáll, akkor inkább személyiségjegy. A kényszeres személyiségre jellemző lehet az erős ragaszkodás, de ez még nem betegség. Az a lényeg, ha zavarja ez a tulajdonsága, vagy akár a mellette felfedezett "rettegése" a veszteségtől vagy a bizonytalantól - és nekem úgy tűnik, hogy igen - akkor érdemes foglalkozni vele egy pszichoterápiában. Ha egyéb depressziós vagy kényszerese tünetek is felmerülnek, akkor ilyen vonatkozásban is diagnosztizálni kellene, esetleg gyógyszeres segítséget is megpróbálni. Üdv., Éva
sajnos inkább az ellenállás nő bennem. nem akarom elmondani. nem akarom megosztani.
igen, ez csak egy gondolat.
de sok fájó gondolat születik.
Közben irígységgel olvasom Időrabló történetét, amikor arról számol be, milyen jól halad a terápiájában. nem szeretek irígy lenni. és nem tudok így haladni.
amikor ilyen számomra negatívnak értékelt dolog történik a terápiában (mondjuk egy kérés visszautasítása), akkor az túl sokáig kihat. nem akarok újra nekifutni, még csak szóba sem szeretném hozni.
az együtt hallgatással az abaj, hogy pénzkidobásnak érzem. volt, hogy 40 percig hallgattunk. nem volt jó. én szenvedtem, ő hagyott.
mondjuk ez csak egy eset, nem jellemző. de kísértést sokszor érzek és sokszor hallgatok nagyokat. megsértődöm. bizalmatlan vagyok. látom, de tehetetlennek érzem magam. ráadásul... olyankor mintha kiürülne az agyam. alig van benne valami. mintha elhagynám a terepet. én nem látom magam kívülről, nem tudom megmagyarázni. csak, nem vagyok vele. közben azt érzem ő nincs velem, főleg, ha hagyja, hogy csak hallgassak.
nem szeretem a lelki zavaromat. nem szeretem, hogy tehetetlennek érzem magam vele szemben. sok-sok energiát feccöltem már ebbe. de még mindig nagyon nehéz.
köszönöm a tanácsot, majd igyekszem tudatosítani, hogy ez (ezek) csak egy gondolat.
Idézet tőle: IdőrablóÉn nagyon jó ötletnek tartanám, hogy a lelki elsősegély telefonszámokat ide kiírjuk, lehetőleg címoldalra, a legfeltűnőbb helyre. Ez két okból lenne jó. Egyrészt valóban nyújthat egyfajta eslősegélyt, másrészt remélhetőleg pontosan tudják, hogy a krízisben lévőt hova irányítsák adott esetben. Lehet hogy megoldom, de nem holnap, de néhány napon belül mindenképpen.
Ez szuper ötlet, ilyenekre gondoltam! Éva
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő!
miért lehet az, hogy terápia után olykor szinte bedugulok. valahogy nem megy beszélni, nem akarok, arról fantáziálok, hogy a terapommal inkább együtt hallgatnék. tudom, haragudtam(ok) rá.
amikor azt hittem komoly problémáim vannak, nagyon közel engedtem magamhoz. Aztán meg eltaszítom. Éreztem, ahogy egyre távolabb lököm, hogy annyira ne legyen közel.
És... akkor meg most, hogy tán nincs komoly bajom, már nem is fog velem törődni. Persze, a törődésért nem leszek beteg. De az nagyon tud fájni, ami akár ok nélkül is a fejemben van.
Üdv
Szörnyi
Kedves szörnyi,
pedig ami a fejünkben van az csak egy gondolat, agysejtjeink terméke. Érdemes ezt tudatosítani, leírni, hangosan vagy hangtalanul belül kimondani, akárhányszor aggodalmas gondolatok támadnak az ember fejében. A gondolatok önmagukban nem tudnak ártani, csak akkor, ha engedjük, hogy kontroll nélkül eluraljanakj bennünket. Lehet, hogy van köze a külső valósághoz, de nem azonos azzal. Az is lehet, hogy csak a belső valósághoz van köze, lehet, hogy nem is a jelenbelihez, hanem a múltbelihez. Ha sikerülne a gondolatait egy ilyen hozzáállással tekintenie, akkor a leírt fájdalmas élményei kicsit kevéssé lennének fájdalmasak, viszont hihetetlenül sok hasznot hoznának a terápiában, amennyiben ott meg tudja beszélni ezeket. Nem tudom, vígasztaló-e, hogy sokan éreznek hasonlókat, ez az a pokol, ahol dudássá lehet válni, vagy inkább karvezetővé a saját múltjából jövő hangok felett. További szép terápiát kívánok, Éva
Sikerült megérkeznem, kezdem a régiekkel, várom az újakat, Éva
Kedves Doktornő!
miért lehet az, hogy terápia után olykor szinte bedugulok. valahogy nem megy beszélni, nem akarok, arról fantáziálok, hogy a terapommal inkább együtt hallgatnék. tudom, haragudtam(ok) rá.
amikor azt hittem komoly problémáim vannak, nagyon közel engedtem magamhoz. Aztán meg eltaszítom. Éreztem, ahogy egyre távolabb lököm, hogy annyira ne legyen közel.
És... akkor meg most, hogy tán nincs komoly bajom, már nem is fog velem törődni. Persze, a törődésért nem leszek beteg. De az nagyon tud fájni, ami akár ok nélkül is a fejemben van.
Üdv
Szörnyi
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: csillagocskaDrága Doktornő!
Nagyon jól éreztem magam a buliban..éjfélkor jöttem haza..végig táncoltam, és énekeltem
Lehet alkohol nélkül is mulatni. Kocsival mentem, így nem kellett sokat magyarázkodnom.MIkor beértem, két fajta pezsgő volt felszolgálva. Én az alkoholmentesből ittam 🙂
Köszönöm, hogy itt van velünk! Biztonságérzetet ad! 🙂
Millió puszi:csillag
Hopp--ez nem is orvosi kérdés..de jó volt leírni..remélem, nem baj 🙂
Kedves csillagocska,
szerintem sokaknak segített ezzel a levelével így ünnepek előtt, meg egyébként is. sokan képzelik azt, hogy csak alkohollal lehet ünnepelni, barátkozni, lazítani, és sokan képzelik azt is, hogy "ciki" társaságban, főleg ünnepen nem inni. Örülök, hogy megpróbálta az ellenkezőjét, és meg is osztotta itt a tapasztalatait, szerintem ez mindennél meggyőzőbb, ez az igazi önsegítés! Gratulálok, Éva
Köszönöm, Doktornő..ez igazán kedves volt! 🙂
Én nagyon jó ötletnek tartanám, hogy a lelki elsősegély telefonszámokat ide kiírjuk, lehetőleg címoldalra, a legfeltűnőbb helyre. Ez két okból lenne jó. Egyrészt valóban nyújthat egyfajta eslősegélyt, másrészt remélhetőleg pontosan tudják, hogy a krízisben lévőt hova irányítsák adott esetben. Lehet hogy megoldom, de nem holnap, de néhány napon belül mindenképpen.
Kedves Éva!
Utalhat kényszerbetegségre v. depresszióra, ha valaki nem képes dolgokat elengedni, olyannyira szélsőségesen, hogy a szemetet is gyűjti? Talán ezzel kompenzálja a bizonytalanságát, a rettegését a nélkülözéstől?
Válaszát előrei is köszönöm.
Elinor
Tamás, ne haragudj, de kitöröltem a saját hozzászólásomat, mert nem akartam, hogy itt ezt megtárgyaljuk, ahhoz túlságosan mélyen érint a dolog, de így a te válaszod is törlődött, és mivel a doktornőnek is írtál abban a hsz-ben, az is elveszett, elnézést! mave
Doktornő,
Megértem a miérteket, de kénytelen vagyok magamat előtérbe helyezni, így biztosan nem adok ki magamról semmilyen információt. Ha megígérem, hogy nem írok ide semmi olyat, ami miatt ez a szabály megfogalmazódott, akkor maradhatok vagy inkább menjek innen?
Köszönöm a válaszát,
effi
Üdv doktornő!
Tényleg nagyon szívesen segítenék magának hogy hogyan ne szorongjon, de sajnos nem tudok okosat mondani. Napok óta egyre jobban szorongok a karácsonytól, gondoltam esetleg majd maga mond valamit szorongás ellen nekem.
Azt hiszem maga itt a tánctanár, biztos vannak ötletei, mondja meg mit szeretne, milyen biztosítékot.
Kedves Fórum!
Köszönöm az öngyilkosság-szabállyal kapcsolatos nagyon hasznos hozzászólásokat, amelyekben már el is indult egy olyan irányú aktivitás, amelyet javasolni akartam. Az azzal kapcsolatos információgyűjtésre gondolok, hogy veszélyhelyzetben mit lehet tenni, hova lehet fordulni. Lehetne erre egy külön helyet is teremteni, talán már van is.
Fontos alapelv szörnyi levelében, hogy "mindenki önmagáért felelős", ami minden önsegítő rendszer legfőbb alapelve. Ez a felelősség szerintem ki kell terjedjen arra az eshetőségre is, amikor valaki olyan lelki állapotba kerül, amelyben átmenetileg képtelen vállalni ezt a felelősséget. A közvetlen öngyilkossági veszély többnyire ilyen. Iyenkor a legfelelősebb magatartás a felelősség átmeneti átadása, és a biztonságos védelem megkeresése, megszervezése - amennyiben valaki ebben az állapotban erre képes. A Búra sokat tehet közösen kimunkált értékrendjével, megértő, támogató hozzáállásával, a szükséges információk összegyűjtésével azért, hogy ezt adott helyzetben a krízisben lévő meg is tudja tenni. Mégis számolnunk kell azzal, hogy még így is előfordulhat, hogy ehelyett valaki a búrán ad le vészjelzéseket, miközben ezzel szemben eszközök híján tehetetelelenül állunk. Az igazán felelős magatartáshoz szerintem ennek a tehetetlen helyzetnek a kivédése is hozzátartozik.
Talán segít egy példa a saját munkaterületemről:
Mivel az ambuláns kezelés éppúgy alkalmatlan a közvetlen öngyilkossági veszély elhárítására, mint egy internetes fórum, én az öngyilkossági gondolatokkal vagy előzményekkel rendelkező klienseim esetében mindig kidolgozom a biztosítékokat annak érdekében, hogy ne kelljen a klienseim életéért a tarápia közben szoronganom. Mindig egyezséget kötök velük arra vonatkozóan, hogy amint a veszélyes késztetéseik fölötti kontrolljukat csökkenni érzik, kórházi segítséget kérnek, és előre ki is dolgozom velük ennek a forgatókönyvét. Abban is megegyezem velük előre, hogy a forgatókönyv elakadása, vagy vészjelzés leadása esetén kiküldöm hozzájuk a mentőt. Elmagyarázom, hogy ennek többek közt az az oka, hogy szorongva nem lehet segíteni, sőt a szorongó segítő akár még árthat is.
Függetlenül attól, hogy ez nem terápia, ilyen biztosítékra nekem itt a Búrán is szükségem van, és szerintem minden más segítőnek is. Mivel egy önsegítő rendszerben mindenki segítő és érintett is egyben, érintettként és segítőként egyaránt felelős döntést jelentene egy biztosítékot nyújtó szabály kidolgozása és elfogadása.
A cím, és esetleg más adatok leadása jó ötletnek látszik, úgy hallottam, a régi Búrán ez működött, és ezzel együtt nem volt sok mentőküldés. Lehet módosító, kiegészítő javaslatokat tenni, vagy akár új ötletet is felvetni, de az biztos, hogy nekem személy szerint feltétlenül szükségem van valamilyen biztosítékra, és úgy gondolom, mindenki másnak is.
Azt én sem szeretném, ha ez a szabály azt sugallná, hogy a Búra magára kívánja vállalni a mentőztetést és a kríziskezelés feladatát; mave ezzel kapcsolatos véleményét nem tartom alaptalannak, csak bízom benne, hogy ez nem így lesz.
Több levél rávilágított arra, hogy a mai eü. rendszerben ez a kórházi segítségkérés nem is olyan egyszerű. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy előfordul olyan, hogy területileg illetékes osztályról vizsgálat nélkül elhajtanak valakit ilyen kéréssel. Ez nem jó hír, de azért ki lehet dolgozni stratégiát, majd ezzel még érdemes foglalkozni!
Időrabló, effi, szörnyi, mave, névtelen, mégegyszer köszönöm a fontos és igazán felelősségteljes hozzászólásokat, méghozzá szuper énközléssel (!), mindenkinek üdv., Éva
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: crazykoszonom a valaszat.sajnos a terapiam jelenleg havi egy gyszer iratasban kimerul.egy kis kenyszer szunet van,de gyujtogetem a gondolatokat.
Kedves crazy,
tudom, hogy sok helyen ennyi idő jut. Egy kizárólagos gyógyszeres kezelés esetében, ha valaki jól be van állítva és egyensúlyban van, akár ennyi elég is lehet, de csak addig, amíg minden rendben van. Probléma esetén soron kívül kell jelentkezni, és külön jelezni, a súlyos rosszabbodást vagy a veszélyeztető gondolatokat, akár már az asszisztensnek is valamennyire. A kórházi kezelést is lehet kérni, akkor is, ha az orvos nem ajánlotta fel;a legtöbb orvos elfogadja, hogy a beteg tudja legjobban, hogy mit érez, és elhiszi, ha azt mondja, veszélyben érzi magát.
Lényeg, hogy a havonkénti iratásos módi mellett sem kell és nem is szabad engedelmesen kivárni a következő találkozást, ha gond van! Üdv., Éva
Idézet tőle: névtelenDoktornő, beszéltem a munkáról terapon de nem lett könyebb. Leginkább azt várnám hogy valaki döntsön helyettem. Régebben álmodoztam arról hogy bekerülök egy elme szoc.otthonba és semmi felelősség nem lesz rajtam. Ez volt az öngyilkosság helyetti másik alternatíva
Lehet, hogy nem lett könnyebb, viszont talán sikerült mégis továbblépnie, amit az itt leírt felismerése sejtet. Innen már csak mégegy lépés elindulni a harmadik úton. Ha jár kirándulni, tudja, a nehezebb utak szebbek és érdekesebbek is. Ha tovább beszél a témáról a terapon, lehet, hogy idővel meg fogja találni a saját útját, Éva
Idézet tőle: maveKedves Éva!
Én nem értek egyet ezzel a telefonszám (és egyéb adat) megadásával, mert ez azt az illúziót kelti, h ha beírom ide h krízisben vagyok, vagy akár már konkrét öngyilkossági szándékot/cselekedetet, akkor azt várhatom, h majd innen megmentenek. Ez elég hamis illúzió. Mi van, ha senki nincs épp itt, de mi van ha itt vannak? Akkor az a szabály, hogy rögtön hívni kell Esztert? Akkor azt vállaljuk, hogy ha vki beírja, hogy meg akar halni, akkor kihívjuk a mentőket?
Tehát ez a szabály pont ellentéte annak, hogy nem alkalmas a fórum komoly krízishelyzetek megoldására.
Amúgy hova lehet bemenni a 7. kerületben úgy kórházba, h megjelenek este és befekszem, h krízishelyzetben vagyok? Egyszer az Erzsébet kórház krízis osztályára szerettem volna bemenni, de azt mondták, h nem vehetnek fel, mert ahhoz előbb öngyilkossági kísérlet kell, a másik osztályra pedig beutaló. Szóval létezik olyan osztály, ahova bemehetek öngyilkossági gondolatokkal beutaló és kísérlet nélkül?
üdv. mave
Szia, mave, hát ez elég kemény, amit írtál.
hm. én úgy látom, hogy nincs olyan nap, hogy ne lenne itt valaki - az a kérdés, hogy az a valaki, aki éppen itt van, vajon rátalál-e a kérdéses beírásra a kérdéses fórumon, és hogy akkor szegény mit csináljon.
hát igen. részletekben rejlik az ördög...
Idézet tőle: csillagocskaDrága Doktornő!
Nagyon jól éreztem magam a buliban..éjfélkor jöttem haza..végig táncoltam, és énekeltem
Köszönöm, hogy itt van velünk! Biztonságérzetet ad! 🙂
Millió puszi:csillag
Hopp--ez nem is orvosi kérdés..de jó volt leírni..remélem, nem baj 🙂
Kedves csillagocska,
szerintem sokaknak segített ezzel a levelével így ünnepek előtt, meg egyébként is. sokan képzelik azt, hogy csak alkohollal lehet ünnepelni, barátkozni, lazítani, és sokan képzelik azt is, hogy "ciki" társaságban, főleg ünnepen nem inni. Örülök, hogy megpróbálta az ellenkezőjét, és meg is osztotta itt a tapasztalatait, szerintem ez mindennél meggyőzőbb, ez az igazi önsegítés! Gratulálok, Éva
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: crazykoszonom a valaszat.sajnos a terapiam jelenleg havi egy gyszer iratasban kimerul.egy kis kenyszer szunet van,de gyujtogetem a gondolatokat.
Kedves crazy,
tudom, hogy sok jelyen ennyi idő jut. Egy kizárólagos gyógyszeres kezelés esetében, ha valaki jól be van állítva és egyensúlyban van, akár ennyi elég is lehet, de csak addig, amíg minden rendben van. Probléma esetén soron kívül kell jelentkezni, és külön jelezni, a súlyos rosszabbodást vagy a veszélyeztető gondolatokat, akár már az asszisztensnek is valamennyire. A kórházi kezelést is lehet kérni, akkor is, ha az orvos nem ajánlotta fel;a legtöbb orvos elfogadja, hogy a beteg tudja legjobban, hogy mit érez, és elhiszi, ha azt mondja, veszélyben érzi magát.
Lényeg, hogy a havonkénti iratásos módi mellett sem kell és nem is szabad engedelmesen kivárni a következő találkozást, ha gond van! Üdv., Éva
köszönöm..
hagytam magam gondolkodni kicsit, és azt hiszem egy túlélő vagyok....még akkor is,ha nagyon sokszor nem így gondolom....anyunak ikerterhessége volt, de csak én születtem meg......a köldökzsinór 4szer volt a nyakamra tekeredve.....voltak szív problémáim....többszöri kísérlet után is itt vagyok.....sztem nem játszom többet az életemmel.....nehéz, de elviselem h itt vagyok....és igyekszem jobbá tenni magamat (is)... 🙂
Idézet tőle: malya1Szia,
Igen, most elkezdtem negyedelni. Már egyszer próbáltam, és szédültem. Talán most nem, de makacs egy szer.....
Nem gyakori, de alőfordul ilyen, hogy ennyire nehéz elhagyni egy antidepresszívumot, de olyat nem hallottam, hogy (amennyiben maga a depresszió engedte), hogy ne sikerült volna, csak nagyon el kell nyújtani, üdv, Éva
Idézet tőle: crazykoszonom a valaszat.sajnos a terapiam jelenleg havi egy gyszer iratasban kimerul.egy kis kenyszer szunet van,de gyujtogetem a gondolatokat.
Kedves crazy,
tudom, hogy sok jelyen ennyi idő jut. Egy kizárólagos gyógyszeres kezelés esetében, ha valaki jól be van állítva és egyensúlyban van, akár ennyi elég is lehet, de csak addig, amíg minden rendben van. Probléma esetén soron kívül kell jelentkezni, és külön jelezni, a súlyos rosszabbodást vagy a veszélyeztető gondolatokat, akár már az asszisztensnek is valamennyire. A kórházi kezelést is lehet kérni, akkor is, ha az orvos nem ajánlotta fel;a legtöbb orvos elfogadja, hogy a beteg tudja legjobban, hogy mit érez, és elhiszi, ha azt mondja, veszélyben érzi magát.
Lényeg, hogy a havonkénti iratásos módi mellett sem kell és nem is szabad engedelmesen kivárni a következő találkozást, ha gond van! Üdv., Éva
Mondjuk nekem se életszerű, hogy beballagok az ügyeletre és közlöm hogy "Jó napot, öngyilkosságot tervezek, gondoltam már benézek..." Itt, ahol én lakom, egy kórház van, egy pszichiátria, egy városi ügyelet, nem igazán tudom, hogy az éppen ügyelő orvos (aki a városi ügyeleten többnyire valamelyik háziorvos-belgyógyász, esetleg valami egyéb szakvizsgával) mit lépne ha közölném hogy efféle krízisben vagyok....
mave,
Talán tudok ebben segíteni. A krízis intervenciós osztály a Péterfy Sándor Utcai Kórházban.
Lehet jelentkezni önként, le is van írva ill. saját tapasztalat.
effi
Doktornő,
Ha nem adom meg az elérhetőségem, akkor nem írhatok ide? Feltétel?
Kedves Doktornő!
köszönöm, hogy elmondta,miért és hogyan gondolja. Maradjunk annyiban, hogy talán Eszter tudja is a telefonszámom, előtte nem vagyok anonim. És vannak itt többen is,akik tudják a az elérhetőségeimet. Így rendben van a dolog?
Üdv
Szörnyi
Kedves Éva!
Én nem értek egyet ezzel a telefonszám (és egyéb adat) megadásával, mert ez azt az illúziót kelti, h ha beírom ide h krízisben vagyok, vagy akár már konkrét öngyilkossági szándékot/cselekedetet, akkor azt várhatom, h majd innen megmentenek. Ez elég hamis illúzió. Mi van, ha senki nincs épp itt, de mi van ha itt vannak? Akkor az a szabály, hogy rögtön hívni kell Esztert? Akkor azt vállaljuk, hogy ha vki beírja, hogy meg akar halni, akkor kihívjuk a mentőket?
Tehát ez a szabály pont ellentéte annak, hogy nem alkalmas a fórum komoly krízishelyzetek megoldására.
Amúgy hova lehet bemenni a 7. kerületben úgy kórházba, h megjelenek este és befekszem, h krízishelyzetben vagyok? Egyszer az Erzsébet kórház krízis osztályára szerettem volna bemenni, de azt mondták, h nem vehetnek fel, mert ahhoz előbb öngyilkossági kísérlet kell, a másik osztályra pedig beutaló. Szóval létezik olyan osztály, ahova bemehetek öngyilkossági gondolatokkal beutaló és kísérlet nélkül?
üdv. mave
koszonom a valaszat.sajnos a terapiam jelenleg havi egy gyszer iratasban kimerul.egy kis kenyszer szunet van,de gyujtogetem a gondolatokat.
Én is elküldtem Eszternek az elérhetőségeket. Nincs ezzel semmi baj szerintem. Éltem már úgy túl öngyilkossági kisérletet hogy Szörnyike hívta rám a mentőket. Meg tudok csúnyán billenni.
Szia,
Igen, most elkezdtem negyedelni. Már egyszer próbáltam, és szédültem. Talán most nem, de makacs egy szer.....
Köszönjük.
Én ugyan nem tervezem az abbahagyást / tartok tőle hogy életfogytig szednem kell valamit / Velaxinból 25mg a legkisebb kiszerelés, ezt még mindig lehet darabolni ha nem kapszula.
/ nekem kapszulám van, 75mg /.
Igaza van. Nos, legyen.
Bár Eszter tudja már a telefonszámomat (amennyiben tudja az előző Bura beli nickemet, azaz beazonosítható vagyok számára). Mondjuk: elöljárok a példával, azok számára akik nálam sokkal gyakrabban és súlyosabban kerülnek krízisbe.
Tehát elküldöm neki, névvel, címmel -- bár szinte 0 % esélye vanannak, hogy erre szükség lesz -- mint írtam, voltam már nagyon akut helyzetben és akkor sem kellett mentőt hívni rám. Akkor megoldottam: leszedáltam magam olyan szinten, hogy aludjak, lehetőleg sokat. Másnapra az akut helyzet elmúlt, bár még mindig nagyon rossz volt. és szép lassankikecmeregtem belőle.
Kedves Doktornő!
Köszönöm a válaszát. Az igazság az, hogy pont fél éve szedem a 25 mg-ot a Velaxinból és ezt sem tudom sem csökkenteni, sem lerakni - ez már ugye a kis adag lenne, amit az orvosom szerint is jobb lenne ha nem szedném. Erre itt kínlódok kereken fél éve az elhagyással. MIért nem megy? Persze ez most inkább költői kérdés... ráadásul amikor egyszer kifogytam a Waldoxanból, és nem vettem be 2 napig, semmi de semmi mellékhatása nem volt (igaz, nem aludtam túl jól). Csak ezzel a Velaxinnal kínlódok már évek, hónapok óta. Amúgy össz. 2 éve szedem, tehát azt sem lehet mondani, hogy hosszú évek óta van a szervezetemben. A Xanaxról is kvázi könnyen le tudtam jönni, de ez a Velaxin már bosszant.....
Üdvözlettel,
M
Drága Doktornő!
Nagyon jól éreztem magam a buliban..éjfélkor jöttem haza..végig táncoltam, és énekeltemLehet alkohol nélkül is mulatni. Kocsival mentem, így nem kellett sokat magyarázkodnom.MIkor beértem, két fajta pezsgő volt felszolgálva. Én az alkoholmentesből ittam 🙂
Köszönöm, hogy itt van velünk! Biztonságérzetet ad! 🙂
Millió puszi:csillag
Hopp--ez nem is orvosi kérdés..de jó volt leírni..remélem, nem baj 🙂
Doktornő, beszéltem a munkáról terapon de nem lett könyebb. Leginkább azt várnám hogy valaki döntsön helyettem. Régebben álmodoztam arról hogy bekerülök egy elme szoc.otthonba és semmi felelősség nem lesz rajtam. Ez volt az öngyilkosság helyetti másik alternatíva
Idézet tőle: szörnyiBocsánat,
de.
nekem is kicsit necces ez az öngyilkos típus és add meg a telefonszámod.
például én rendszeresen (tudom, hogy nem jó) írkálok olyat, hogy meg akarok halni, és hasonlók, van, hogy akár fantáziálok erről. van hogy csak szenvedek rajta.
ráadásul, az a tapasztalat, hogy amikor még jajgattam, addig oké volt. a baj előtt sosem jeleztem már.
igaz, elég régóta nem tettem magam ellen semmit (tudom, hogy a veszélyeztetett populációba tartozom, bizonyos szempontból). még mindig nem szólnék senkinek, ha cselekedni akarnék.
természetesen, tekintve az elmúlt idők eseményeit... egy ilyen olykor jobb sokkterápia, mint bármi más ...
értem, hogy feszült helyzetetket idézhet elő valakinek a krízise. azt is, hogy bizony kellett már használni mindenféle nyomozást valakik érdekében. de nekem kicsit szélsőséges megoldásnak tűnik a javaslat.
és ne felejtsük el: mindenki elsősorban önmagáért felelős!!!! a nagyon extrém szélsőségektől eltekintve (pl. pszichózis)
(nem ellenség akarok lenni... csak ez nekem sok(k) volt)
Kedves szörnyi,
attól, hogy ellenvéleménye van valakinek, más szempontot felvet, más oldalról világít meg valamit, még nem gondolnám ellenségnek. Megértem, hogy többeket zavar ez a szabály. Legtöbb embert irritálja, ha valami kötelező - engem is. Annyi értelmetlen kényszernek voltunk kitéve mindannyian az életünkben, annyi helyen kérik el az adatainkat, és annyi helyen akartak már gyámkodni felettünk! Ezért jó, hogy itt a búrán nagyon kevés szabály van, és hogy itt tényleg mindenki önmagáért felelős.
Azt külön megértem, hogy amikor épp most jutott odáig, hogy belülről, teljes szívvel és szabad döntéssel tudja az életet választani, nem esik jól egy ilyen külső szabály.
Pontosan a leírt régebbi élményei világítják meg azonban legjobban, mi is a célja ennek. Minél inkább elhatalmasodik valakin a szabad döntés lehetőségét beszűkítő egyoldalúan negatív élménymód, annál nagyobb veszélyben van, viszont annál kevésbé kér és fogad el segítséget. Ezért kell a címeket még akkor begyűjteni, nagyon reméljük, hogy többségében feleslegesen, amikor még semmi szükség nem mutatkozik rá. Azt szeretnénk, hogy inkább segítséget kérjenek, ha kell, és akkor viszont ne legyünk tehetetlenek. Úgy tudom, a régi Búrán is ezt a szabályt alkalmazták. Ha van esetleg más ötlete, hogy milyen biztosítékot lehetne kitalálni arra, hogy sem a sorstársak, sem a segítők ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy komoly veszélyjelzés esetén eszköztelenül állnak - akkor vesse fel!
Hogy ki számít veszélyeztettnek? Úgy gondolom, ha már ez a probléma valakinél felmerül, nem érdemes rajta tovább gondolkozni, legjobb (remélhetően feleslegesen) leadni a címet - nem kér enni, és semmilyen visszaéléstől nem kell tartani. Vannak ritkán lezuhanó repülőgéptípusok, de azokba is beszerelik az ejtőernyőket, méghozzá előre, és nem zuhanáskor küldik utánuk - szerencsére a legtöbb esetben feleslegesen.
Üdv. , Éva
Idézet tőle: Időrabló...ez engem is érdekelne. Most ugyan nem szándékozom lettenni a gyógyszert (ha ezzel a 75mg-mal relatíve rendben vagyok minek tegyem le? ) de a nyáron egyszer felelőtlen módon nem írattam fel időben, a doktornő szabadságon volt, így 5 napig nem szedtem.
Totál begőzöltem, szédültem, és olyan áramütésszerű rángatózások jöttek a kezembe....
A másik: amit Eszter írt a telefonszám megadásról, egyebekről, azzal alapvetően egyetértek. Nem baj az, ha valaki tudja az elérhetőségünket baj esetén. Volt, akit így sikerült megmenteni. De ez legyen önkéntes, ne kötelező.
Természetesen ha bárki öngyilkosság gondolatával foglalkozna, vagy ilyesmit tervezne, mindenáron lebeszélném, mindent megtennék a megmentéséért, nem válogatnék az eszközökben. De valahogy úgy érzem, mintha magamra vonatkoztatva más szabályok lennének.... Hm.....
Igen, van ez így.
Egy köztudottan "szabad döntés" párti ismerősömről beszélték, hogy baráti körben ezen a "szabad halál, szabad döntés" kérdésen vitatkotak, és ő nagyon keményen és megdönthetetlen logikával érvelt az előbbi mellett. Egyszercsak az egyik társuk határozott léptekkel odament az V. emeleti erkélykorláthoz, és valahogy a szobából ő úgy látta, hogy az illető át akar rajta mászni. Erre a szabadhalálpárti filozófus emberünk szürkésfehérre sápadt arccal rohant a korláthoz a társát visszarántani.
Két okból van szükség a címadás szabályára: egyrészt azért, hogy aki jelzést ad, azon lehessen segíteni, másrészt azért, hogy senki ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy (jelképesen kifejejezve) egy törhetlen üvegfalon kelljen végignéznie, vagy egy betonfalon keresztül végighallgatnia, amint valaki egy erkélykorláton egyensúlyoz.
A szabály a sorstárasakat és segítőket is védené attól, hogy eszköztelenül álljon egy olyan képtelen helyzetben, amikor valakinek az életét veszélyben látja.
Jó, hogy beszélünk erről, üdv, Éva
Idézet tőle: malya1Kedves Doktornő!
Waldoxant, Sanvalt, és Velaxint szedek. Ez utóbbit szeretném lerakni, mert reggel veszek be 25 mg-ot. Már az orvosom is mondta, hogy nyugodtan lerakhatom, de nem ment, mégpedig azért, mert erősen elkezdek szédülni. Próbáltam már azt is, hogy negyedeltem a gyógyszert (50 mg-os Velaxinon van), de ennél a mennyiségnél is mikor áttértem volna arra, hogy minden másnap vegyem csak be, jött a szédülés. Iszonyú ez a mellékhatás, lehet ezt egyáltalán így abbahagyni (lerakni a gyógyszert)?...
Köszönettel;
M.
Kedves maja1 és időrabló!
Az antidepresszívumokat soha nem szabad hirtelen kihagyni, mert ronda depressziós visszacsapást okozhat. A fokozatos elhagyás menni szokott, de előfordul, hogy csak nagyon lassan. A leírt szédülés és más kellemetlen vegetatív tünetek sajnos előfordulnak, főleg hosszas szedés után. Több éves szedés esetén több hónapig, akár fél évig is el lehet húzni az elhagyást, amit mindig szakemberrel kell egyeztetni. Ha a másnaponkénti kis adagra való átálláskor jelenik meg a szédülés, akkor maradni kell a naponkénti kis adagnál legalább egy hónapig, és ismét megpróbálni. Üdv, Éva
Idézet tőle: crazybocsánat, de megint én......
lehet h valakin 58 évesen mutatkoznak erős bipol vagy legalábbis mániás jelek???? féltem anyukámat....egy ideje alig alszik, mindig csinál vmit..bár nagyon feldobottnak nem mondanám, de állandóan tettrekész...mintha végtelen energia lenne benne....pedig nincs .....régebben ha éjszaka nem is sokat, de nappal tudott aludni 1-2 órát...igaz h felszinesen, de legalább pihent....mostanában nem...ma is mondta,h lefekszik de 10 perc múlva ittbent volt a szobámban,h csinálna nekem cigit.....pedig én csináltam mikor szólt....hiába mondtam neki,h ne majd én, kivitte a cuccot hozzá...és mondjuk inkább azt csinálja bent, mint kint legyen a hidegben....eléggé bűntudatom van, mert úgy érzem ez miattam van, mert sokmindent nem tudok megcsinálni....pedig igyekszem segíteni....még azt hozzátenném,h mindenbe beleköt mindent ő akar csinálni.....állandóan veszekszik apámmal, ha vmiért szólok megsértődik és elsírja magát...
mit tudnék tenni? már lassan azért is bűntudatom van h nekem van orvosom ő meg nem megy el áterhez....arra is gondoltam (tudom nem így működik) ,h menjen helyettem terápiába.....
Kedves crazy,
kezdődhet idős korban bipol. zavar, és nem ritka, hogy az utódoknál koraibb életkorban jelenik meg a betegség. Nekem is van olyan, fiatal kora óta kezelt középkorú betegem, akinek az édesanyjánál idős korában kezdődtek el a tünetek. A leírtakból persze még nem biztos, hogy erről van szó, de jól gondolja, hogy jó lenne, ha édesanyját szakember megvizsgálná. Annyit segíthet, hogy elmondja neki ezt a lehetőséget, és azt, hogy miért gondolja, hogy érdemes lenne elmennie. Beszélhet a háziorvosával, hogy próbáljon ő tenni valamit ezért, vagy esetleg a területi gondozó orvosával. Azokhoz a tünetekhez érdemes kapcsolni a vizsgálat és kezelési lehetőség felvetését, amelyek őt magát zavarják. Ameddig nincs veszélyeztető állapot, addig gyakorlatilag minden a saját motivációján és döntésén múlik, csak információkat lehet nyújtani számára, és a szakemberek is csak ugyanezzel és szelíd rábeszéléssel próbálkozhatnak. Ezen túl azzal segít neki a legtöbbet, hogy terápiába jár, kezelteti a saját bajait és ezzel jó példát, mutat neki.
Lehet, hogy hajlamos magára venni mások vagy legalábbis az édesanyja életéért való felelősséget, amivel nem segít senkin, csak saját önértékelését rombolja alaptalanul. Gondolom, ez nem új felismerés, és elviszi az itt leírt gondolatait a terápiába is.
Üdv, Éva
bocsánat, de megint én......
lehet h valakin 58 évesen mutatkoznak erős bipol vagy legalábbis mániás jelek???? féltem anyukámat....egy ideje alig alszik, mindig csinál vmit..bár nagyon feldobottnak nem mondanám, de állandóan tettrekész...mintha végtelen energia lenne benne....pedig nincs .....régebben ha éjszaka nem is sokat, de nappal tudott aludni 1-2 órát...igaz h felszinesen, de legalább pihent....mostanában nem...ma is mondta,h lefekszik de 10 perc múlva ittbent volt a szobámban,h csinálna nekem cigit.....pedig én csináltam mikor szólt....hiába mondtam neki,h ne majd én, kivitte a cuccot hozzá...és mondjuk inkább azt csinálja bent, mint kint legyen a hidegben....eléggé bűntudatom van, mert úgy érzem ez miattam van, mert sokmindent nem tudok megcsinálni....pedig igyekszem segíteni....még azt hozzátenném,h mindenbe beleköt mindent ő akar csinálni.....állandóan veszekszik apámmal, ha vmiért szólok megsértődik és elsírja magát...
mit tudnék tenni? már lassan azért is bűntudatom van h nekem van orvosom ő meg nem megy el áterhez....arra is gondoltam (tudom nem így működik) ,h menjen helyettem terápiába.....
...ez engem is érdekelne. Most ugyan nem szándékozom lettenni a gyógyszert (ha ezzel a 75mg-mal relatíve rendben vagyok minek tegyem le? ) de a nyáron egyszer felelőtlen módon nem írattam fel időben, a doktornő szabadságon volt, így 5 napig nem szedtem.
Totál begőzöltem, szédültem, és olyan áramütésszerű rángatózások jöttek a kezembe....
A másik: amit Eszter írt a telefonszám megadásról, egyebekről, azzal alapvetően egyetértek. Nem baj az, ha valaki tudja az elérhetőségünket baj esetén. Volt, akit így sikerült megmenteni. De ez legyen önkéntes, ne kötelező.
Természetesen ha bárki öngyilkosság gondolatával foglalkozna, vagy ilyesmit tervezne, mindenáron lebeszélném, mindent megtennék a megmentéséért, nem válogatnék az eszközökben. De valahogy úgy érzem, mintha magamra vonatkoztatva más szabályok lennének.... Hm.....
Kedves Doktornő!
Waldoxant, Sanvalt, és Velaxint szedek. Ez utóbbit szeretném lerakni, mert reggel veszek be 25 mg-ot. Már az orvosom is mondta, hogy nyugodtan lerakhatom, de nem ment, mégpedig azért, mert erősen elkezdek szédülni. Próbáltam már azt is, hogy negyedeltem a gyógyszert (50 mg-os Velaxinon van), de ennél a mennyiségnél is mikor áttértem volna arra, hogy minden másnap vegyem csak be, jött a szédülés. Iszonyú ez a mellékhatás, lehet ezt egyáltalán így abbahagyni (lerakni a gyógyszert)?...
Köszönettel;
M.