Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Kedves Éva!
Az elmúlt napokban nagyon stresszeltem a munkahelyen, de olyan szinten, hogy talán életem egyik legdurvább napjait éltem át. Három nap folyamatos idegeskedés, pánik.
Éjjel többször arra ébredtem, hogy kalapál a szívem ezerrel, fáj a mellkasom, izzadok, mint egy ló. Reggel tiszta véreres szemekkel ébredtem, persze fáradtan. Azóta mellkasomban állandó nyomást érzek, a diastolés vérnyomásom állandóan 100-110. Ez vajon elmúlik, ha megnyugszom? Mit tanácsol?
Eddig még nem voltak ennyire "ütős" rohamaim. Igazából nem is volt még ezelőtt ilyen pánikrohamom.
Ez annak a jele, hogy kezd súlyosbodni az állapotom? Pedig előtte pár nappal még jól éreztem magam és nap mint nap "dolgozom" magamon.
Előre is köszönöm a véleményét!
Idézet tőle: IdőrablóKöszönöm, őszintén szólva meglepett hogy ilyen pozitívan nyilatkozik arról amit leírtam.
Nyugodtan leírhatja bárhova, nincs levédve a szöveg.
Nem fogom beperelni...
De mindebben jelentős része van a kezelőorvosomnak és a régi pszichológusomnak is. Egyáltalán nem biztos hogy ez mindig így menne bármelyik orvossal. És nyilván az sem mindegy, hogy elég időben tudatosan utánajártam a témának.
Ez is mind igaz, nagyon fontos a terápiás egymásra hangolódás és a kölcsönös elfogadás, üdv., ÉvA
Idézet tőle: csillagocskaKedves Doktornő!
Szeretném megkérdezni, hogy a Mirzaten és a Coaxil mellett milyen láz, és fájdalom csillapító alkalmazható? Valahol olvastam, hogy némely lázcsillapító jellegű gyógyszer kerülendő..
Tehát azt szeretném tudni, hogy például Neo Citrán, algopirin, vagy rubophen összeesgyeztethető-e a két gyógyszerrel...
Úgy érzem, elkapott valami nyavalya 🙂
Válaszát köszönöm!
Üdvözlettel: csillag
Kedves csillag, nyugodtan szedheti ezeket a gyógyszereivel együtt, de inkább ne kelljen, ha mégis, akkor gyógyulást kívánok, üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: ElinorKedves Éva,
Köszönöm.
Jövő tavaszra van ütemezve a terápiás munka. Amennyiben addig nem boldogulnék egyedül, akkor kérni fogom az elérhetőségeket Öntől. Szerencsére a barátaim, kollégáim, a búra és más lelki segítő oldal közössége maximálisan mellettem állnak ebben a nehéz helyzetben (is).
Elinor
OK., az nagyon jó, hogy ennyi féle lelki támaszra számíthat és eszerint tudja is azokat jól hasznosítani. Üdv., Éva
Idézet tőle: malya1Kedves Doktornő!
Van egy ismerősöm, akinek már kétszer volt öngyilkossági kísérlete, és sem akkor sem most nem hajlandó magát kezeltetni. Jelenleg is mély lelki válságban van, és hiába kérleljük a környezetében sokan, hogy forduljon oroshoz, nem megy. Mit lehet ilyenkor tenni? Tehetetlennek érezzük magunkat.....
Üdvözlettel:
M.
Ezek nagyon nehéz helyzetek, sajnos csak akkor lehet akarata ellenére lépni, ha veszélyeztető állapotban van, addig azért lehet szólni a háziorvosnak, aki értesítheti a pszichoátriai gondozót, akik behívhatják vagy meglátogathatják. Ha ebbe nem megy bele, akkor ők se sokat tudnak tenni, de az jó, hogy tudnak róla.
El lehet helyezni az asztalán szórólapokat, depresszióról szóló könyveket, cikkeket, hátha mégis megnézi, és találn felismeri a problémáját ezekből. Ha van esetleg olyan tünete, ami őt magát zavarja (alvászavar, fáradtság, més testi panaszok), akkor abból kiindulva lehet orvoshoz juttatni, akárcsak a háziorvoshoz, és neki előzetesen jelezni a többi problémát is. Emellett az a fontos, hogy a szerettei ne hagyják magára, beszélgessenek vele minél többet, bármiről. Ez azért is fontos, hogy azonnal észre vegyék, ha esetleg tovább rosszabbodik az állapota, és akkor ismét lehet szólni a háziorvosnak, illetve gondozónak.
Ha pszichoterápiát csak a pénz miatt nem keres, akkor meg lehet próbálni ingyenes terápiát keresni. Egyes gondozókban van ilyen, aztán lehet, hogy a pszicholúgus rá tudja vezetni a gyógyszer elfogadására. Bp.-en a Pszichológiai Intézetben és a SE Magatartástudomáyni Intézetben (de ott hosszú előjegyzéssel) van ingyenes terápia és a Nap-Körben nagyon kedvezményes terápiás lehetőségek.
Üdv., Éva
Idézet tőle: crazyköszönöm 🙂
sokat köszönhetek a terápiának és ahogy időrabló is írta én is sokat gondolkodom, de kell h vezessen vki, mert mindig körbe jártam..azt tudtam mit kellene tennem, csak azt nem merre induljak...már nincsenek akkora mélységek, ha mégis azok nem tartanak sokáig, mert eszembe jut az is,h nem a személyemnek szólnak többnyire a dolgok.. meg még sok sok dolog amin már tudok ésszel és nem érzésekkel gondolkodni :)... a változásokat egészen addig nem vettem észre és nem éreztem, míg nem lett ez a szünet...ami talán kellett is h átgondoljam a terápiát és az eddigi hatását...
úgy tűnik februárban tudom folytatni a terápiát.....
Mindez nagyon bíztatónak látszik, Év a
Idézet tőle: nettugyis csak az tud segiteni z embernek, akihez a legkozelebb van. es az nem mas, mint sajat maga. minel jobbasn telnek az evek annal jobban rajovok, mennyie rohadtul van osszerakva ez az elet
Kedves nett, aki túl közel van, azért nem tud segíteni. Megoldani tényleg mindenki maga tudja a baját, de a segítség ahhoz kell, hogy jobban rálátva a problémáira ennek a módját megtalálja. ÉvA
Idézet tőle: maveKedves Éva!
Egyik barátnőmnek két kisgyereke van (8 hónapos a kicsi, 2,5 éves a nagy), és elég rossz állapotban van. Terhessége után változott meg. Nincs segítsége, a férje is sokat dolgozik, este nincs mindig otthon, és nem tudom, hogy mit tudnék tenni, mert személyesen biztos, hogy nincs időm neki segíteni...főleg nem napközben, amikor neki kéne.
Öngyilkossági gondolatai vannak, gyógyszert nem akar szedni semmiképp, pénze nincs terápiára, nem tudja kire bízni a gyerekeket, ha el akarna menni vhova, de már nincs is kedve semmihez. Pár hónapja megadtam neki egy hölgy telószámát az otthon segítünk alapítványtól, aki segítene ingyen neki pár órát hetente, de nem hívja fel, mert "pár óra úgysem segítség".
Ön szerint mit kellene tenni, ha azt nem tudom megtenni, hogy hetente több órát vele vagyok? Meg úgy érzem, hogy ez több egyszerű kifáradásnál...
üdv., mave
Kedves mave,
feltétlenül meg kellene vizsgálni a barátnőjét, súlyos pszichiátriai zvarok is keletkezhetnek a szülés után, amikor mégiscsak kall a gyógyszer, sőt akár a kórházi kezelés is, mert veszélyeztető állapot is kialakulhat. Ha nincs ilyen súlyos baja, akkor is szüksége lenne legalább pszichoterápiás segítségre. Talán a családját bíztathatná arra, hogy próbálják erre rábeszélni. Ha nem sikerül, a háziorvost kell értesíteni, akinek el kell mondani, hogy öngyilkossági késztetései is vann. Talán tőle elfogad egy alapvizsgálatot és ő irányíthatja a területileg illetékes gondozóba. Némely gondozóban van valamennyi, korlátozott pszichoterápiás lehetőség. Mivel öngyilkossági veszély is van, sürgősen lépni kell, Ön nem vállalhatja a felelősséget. Amennyiben romlana az állapota és szokatlanná, nyugtalanná vagy túl csendessé válna a viselkedése, és emellett öngyilkossági gondolatokat hangoztat, vagy ilyen irányú próbálkozást tesz, akkor ki lehet hívni a mentőt hozzá. Nem vállalhatja azt sem, hogy folyton vele van, szintén a családdal kellene szövetkezni, hogy ne legyen legyedül addig sem, amíg sikerül szaksegítséghez jutnia, üdv., Éva
Idézet tőle: nettdrno
tul vagyok pszichologuson, aki elkuldott pszichiaterhez, aki visszakuldott a pszichologushoz, azzal, hogy nincs pszichiatriai problemam, aztan a pszichologus elkuldott, hogy keressek mas pszichologust.kerestem masikat, aki azt mondta, nincs pszichiatriai betegsegem, de o nem vallal, mert terhes, keressek mast. kerestem mast, aki elkuldott pszichiaterhez.
szoval reges reg nem az alapproblemammal foglalkozom, hanem azzal, hogy most akkor mivan. amitol kisse, ja..lehet neha ugy viselkedem, ahogy nem kellene.mert duhito, az erzes, hogy nem ertenek, mintha nem is hinnenek nekem...amitol aztan mar tenyleg erthetetlen is leszek, mert mar nem tudom, hogy fogalmazzam meg, amit akarok. pedig nagyon is tudom az egesz folyamatot magamban, csak ..ez van. mit kell csinalni, ha valaki ido utan a sajat selejtes korforgasaban kapalozik
Hát ez tényleg zavaros, viszont eszerint még nem kezdett bele semmibe, és akkor választhat egy biztosan megértő és elfogadó megközelítésű, pl. rogersi módszerrel dolgozó segítőt. Ha térbelileg Önnek elérhető, biztosan tudna ilyen lehetőséget találni a Nap-Körben, ahol, ha kell, pszichiáter is van. Ha érdekli, írjon az üzenőmbe, küldök telszámot, ÉvA
Ha
Idézet tőle: nettdoktorno
en esetemre ertettem az elmebeteg kifejezest.magamra pedig tokmindegy, mit irok, ha meg a bolcsek szerint nem is igy van.
osszekeveredtem egy szemellyel, aki kisse kicsinalt. direkt nem illetem semmi 'pejorativ' jelzovel, mert attol is en leszek a ...szoval elmentem pszichologushoz, ami hiba volt, mert rajottem, ha valakinek valami gondja van, foleg egy ilyen dolog, akkor sajat sirjat assa megjobban, ha 'szakemberhez' fordul. mert az egybol a 'sertettet vizsgalja', mintha nem lenne joga rosszul ereznie magat. ergo az ember mindent maganak koszonhet.
tehat akkor mi a megoldas? valljam be magamnak, hogy az en hibam, ilyen lelki toprongy ember vagyok, amiert 'bevonzottam' ezt a .....
csak mert ez kb olyan, mintha valaki egy kest vag valaki hataba, aztan meg jol bele is rug, hogy 'miert nem tudsz felallni?' magadnak koszonheted, hogy fetrengsz
Kedves nett,
amit leír, az egy gyakori félreélrtés eredménye.Több féle pszichoterápiás módszer és nyelvezet van, főleg a pszichoanalitikus jellegű megközelítés és módszer esetében szokott ilyen félreértés létrejönni. Az analitikus terapeuták néha elfelejtik megfogalmazni az együttérzésüket a szenvedő pácienssel (ami nem jelenti, hogy nincs!), és túl hamar rátérnek a személy oldalán feltárható okok, és ezeken keresztül a változási lehetőségek kinyomozására. Ez a megközelítés megterhelőbb, mint mondjuk a rogersi terápia, és nem mindenkinek való. Az is lehet azonban, hogy még meg kell szokniuk egymás nyelvezetét, és később jó egymásra hangolódás jöhet létre.
A félreértés abból szokott adódni, hogy nekünk, terapeutáknak az az alapállásunk, hogy csak annak a személynek a problémáival foglalkozhatunk, aki eljön hozzánk, és az a dolgunk, hogy neki segítsünk. Hiába gondoljuk tehát azt, hogy egy ilyen helyzetben mindig a pár közös alkotása a kialakult zűrzavar, mivel csak az egyik féllel van dolgunk, neki akarunk segíteni, az ő oldalával, az ő problémáival foglalkozunk. Tehát megnézzük, miért került bele a helyzetbe, miért azt a személyt választotta, miért azt váltotta ki amásikból, amit, miért úgy reagált a másik viselkedésére, ahogy, miért nem tudta megvédeni az érdekeit, miért lépett ki egy helyzetből vagy miért maradt benne stb, stb.
Ez nem azt jelenti, hogy a hozzánk forduló személyt okoljuk vagy hibáztatjuk azért, mert így vagy úgy viselkedett, ezt vagy azt választotta, benne maradt vagy kilépett valamiban, valamiből stb., hanem azt, hogy ezeknek a kérdéseknek a megértésén keresztül akarunk abban segíteni, hogy a saját részét és részvételét (akár az áldozatként való részvételét is) jobban megértse, annak esetleg mélyebb lelki eredetével együtt. Azt gondoljuk, hogy ha az ember érti, hogy miért került bele egy helyzetbe, könnyebben elviseli, és könnyebben tud dönteni a jövőt illetően, vagy változtatni a viselkedésén. Nem kell ahhoz hibáztatnia az embernek magát, hogy felismerje, mennyiben részese a dolgok alakulásának, és megértve saját viselkedésének a gyökereit, ennek a tudásának a segítségével változtatni akarjon.
(Más helyzet persze egy párterápia, ott persze mindkét féllel foglalkoznak, és azt keresik, hogy miként változtathatna MINDKÉT FÉL a viselkedésén a kapcsolat érdekében.)
Mindez persze csak feltételezés a saját és szupervíziós tapasztalataim alapján. Mindenképp fontos lenne, hogy elmondja a terapeutájának, hogy mi esett rosszul a viselkedésében, és akkor, ennél pontosabban és konkrétabban tisztázható a helyzet, és lehet, hogy utána jó irányba fordul utána a terápiás kapcsolatuk. Azt tanácsolnám, semmi képpen ne adja fel ilyen gyorsan, ne lépjen ki szó nélkül a terápiából, hanem adja meg az esélyt a szerencsésebb folytatásnak. Ha netán ez hosszabb távon sem sikerül, akkor lehet, hogy más módszert kell választania.
Semmi képpen sem maradjon ebben a helyzetben egyedül, még a terápián kívül is vannak más lehetőséegek, ha kell, majd érdeklődjön,
köszönöm, hogy megosztotta a problémáját, üdvözlettel, Éva
drno
tul vagyok pszichologuson, aki elkuldott pszichiaterhez, aki visszakuldott a pszichologushoz, azzal, hogy nincs pszichiatriai problemam, aztan a pszichologus elkuldott, hogy keressek mas pszichologust.kerestem masikat, aki azt mondta, nincs pszichiatriai betegsegem, de o nem vallal, mert terhes, keressek mast. kerestem mast, aki elkuldott pszichiaterhez.
szoval reges reg nem az alapproblemammal foglalkozom, hanem azzal, hogy most akkor mivan. amitol kisse, ja..lehet neha ugy viselkedem, ahogy nem kellene.mert duhito, az erzes, hogy nem ertenek, mintha nem is hinnenek nekem...amitol aztan mar tenyleg erthetetlen is leszek, mert mar nem tudom, hogy fogalmazzam meg, amit akarok. pedig nagyon is tudom az egesz folyamatot magamban, csak ..ez van. mit kell csinalni, ha valaki ido utan a sajat selejtes korforgasaban kapalozik
Idézet tőle: nettprobaltam mar megfogalmzni, de nem lehet egy mondtban...elkezdtem egyszer, de az tobb oldal lenne:) ebbol pedig kovetkezhet, hogy egyszerubb azt irni, hogy nincs problemam:)
bar konkretan most halalfelelmem van, es nagyon duhos vagyok
jaes amugy bocs:) ertem en, hogy ne ide irjak, tenyleg bocs, csak jelenleg meg nagyon azt sem tudom, hol vagyok:)
eltuntem. sorrysorry mindenkiamiert eltevedtem(:
Kedves nett,
senkinek sem könnyű megfogalmaznia a lelki problémáit. Amit az indulati problémákkal kapcsolatban írta, az előbb, az a halálfélelemre is érvényes. Sok féle oka lehet, az aktuális életvezetései problémáktól a depressziókon keressztül az u.n. pszichotikus zavarokig. Ha ilyen problémái vannak, főleg ha tartósak, vagy visszatérőek, feltétlenül konzultáljon szakemberrel, legjobb olyannal, aki a pszichiátriátriához és a pszichoterápiához is ért. Ha nincs kéznél ilyen, akkor egymás után is jók, Üdv.
doktorno
en esetemre ertettem az elmebeteg kifejezest.magamra pedig tokmindegy, mit irok, ha meg a bolcsek szerint nem is igy van.
osszekeveredtem egy szemellyel, aki kisse kicsinalt. direkt nem illetem semmi 'pejorativ' jelzovel, mert attol is en leszek a ...szoval elmentem pszichologushoz, ami hiba volt, mert rajottem, ha valakinek valami gondja van, foleg egy ilyen dolog, akkor sajat sirjat assa megjobban, ha 'szakemberhez' fordul. mert az egybol a 'sertettet vizsgalja', mintha nem lenne joga rosszul ereznie magat. ergo az ember mindent maganak koszonhet.
tehat akkor mi a megoldas? valljam be magamnak, hogy az en hibam, ilyen lelki toprongy ember vagyok, amiert 'bevonzottam' ezt a .....
csak mert ez kb olyan, mintha valaki egy kest vag valaki hataba, aztan meg jol bele is rug, hogy 'miert nem tudsz felallni?' magadnak koszonheted, hogy fetrengsz
Idézet tőle: nettudv doktorno
azt igy roviden meg lehet mondani, hogy hol huzodik meg a hatar az elmebaj es a "normal" allapot kozott? szoval, pl ha valaki a duhet nem tudja megfeleloen kezelni, es nem epp szep szavakkal illeti a masikat, annak mar pszichiater kell?
tudom, eleg primitivul hangzik a kerdesem, de ..
nett
Igen, természetesen nincs éles határ. Amúgy a kifejezést, akár az "elmebetegséget" nem is használjuk, egyfelöl pejoratív színezete miatt, másfelöl azért, mert a pszichiátriai zavarok nem egyértelmű betegségegységek, ezért állandóan változnakis az elnevezések és az elnevezések mögött álló fogalmak határai is.
Az a lényeg, hogy amennyiben valakinek olyan lelki- illetve viselkedési problémája van, ami zavarja az életét, beleértve a kapcsolatait is, érdemes lelki segítséget kérnie, függetlenül attól, hogy beteg vagy nem, besorolható-e a problémája valamilyen diagnosztikus dobozba, vagy nem.
Az indulatszabályozási nehézségek lehetnek súlyos pszichiátriai zavarok részjelenségei, de kialakulhatnak átmeneti stresszhelyzet hatására is, és az is lehet, hogy csak bizonyos típusú kapcsolatokban jelennek meg, ilyenkor az érintett személy valamely régebbi kapcsolatában megélt negítív élményeiből származhatnak. Amennyiben hosszú távúak, akkor nagy valószínűséggel személyiségproblémákkal függenek össze. Szükséges lehet egy alapvizsgálat ezek elkülönítésére és utána akkor is érdemes egy pszichoterápiába belefogni, ha nem születik pszichiátriai diagnózis. A M. Linehan féle lelki készségfejlesztő tréning többek közt erre a problémára lett kitalálva.
Tehát, ha visszatérően vannak valakinek ilyen gondjai, érdemes előbb tisztázni a probléma eredetét és utána megfelelő segítséget kérni.
Üdv., Éva
senki nem mondta,hogy fogyatékos vagy
na jó, tényleg nem itt kéne írkálni
Idézet tőle: samuboyKedves Éva,elnézést kérek,hogy nem Önhöz szóltam ebben a topicban
Egy új bura-regisztrálót próbáltam megszólítani és üdvözölni
Remélem megbocsát nekem.
samuboy
Okszi, csak nem értettem, minden jót, Éva
ja ja
en vagyok az a fogyatekos...
Kedves Éva,elnézést kérek,hogy nem Önhöz szóltam ebben a topicbanEgy új bura-regisztrálót próbáltam megszólítani és üdvözölniRemélem megbocsát nekem.
samuboy
igen, Nettnek írta, nem a Doktornőnek
samuboy csak nettnek válaszolt ebben a levélben, az nem a doktornőnek szólt.
Idézet tőle: samuboyHello nett
samu vagyok.Segíthetünk valamiben?Mi a panasz?Hol fáj?Jársz dokihoz?Adatlapod tele van'nemtom'-mal.Kezdésnek nem rossz
Fel a fejjel!Annonim bátorság!Nem baj ha 'gáz'vagy-itt sokan azok
Évától bátran kérdezhetsz őszintén
Sok sikert!csövi a mötyörgőbe
Kedves samuboy!
Nem tudom, mi ez. Úgy tűnik, valamivel vagy valakikkel valami gondja van, de nem tudom megfejteni, mi lehet az, Éva
udv doktorno
azt igy roviden meg lehet mondani, hogy hol huzodik meg a hatar az elmebaj es a "normal" allapot kozott? szoval, pl ha valaki a duhet nem tudja megfeleloen kezelni, es nem epp szep szavakkal illeti a masikat, annak mar pszichiater kell?
tudom, eleg primitivul hangzik a kerdesem, de ..
nett
Hello nettsamu vagyok.Segíthetünk valamiben?Mi a panasz?Hol fáj?Jársz dokihoz?Adatlapod tele van'nemtom'-mal.Kezdésnek nem rosszFel a fejjel!Annonim bátorság!Nem baj ha 'gáz'vagy-itt sokan azokÉvától bátran kérdezhetsz őszinténSok sikert!csövi a mötyörgőbe
oke!!!! bocsanat a doktornotol. mar itt sem vagyok
"Ratkóczi Éva doktornő válaszol"
topikban vagy. Ahol lehet kérdezni, de nem jó itt egymással beszélgetni hosszan, mert a doktornőnek nehezítjük a dolgát, avval, hogy elvesszük a helyet, meg közben elveszhetnek másik kérdezők hozzászólásai is.
ja hogy a gepem is hulye...elobb ugy volt, nem kuldte, el,most meg megis.
ertelmi fogyatekossem vagyok, csak ugy tunik))))
aha aha bocs akkor
eltevedtem:) nemirokide tenyleg bocs, csak jelenleg meg azt sem nagyon tudom, hol vagyok:)
nem tévedtél el...:) természetesen írhatsz ide....csak ha beszélgetni szeretnél velem/velünk, akkor keressünk egy másik topicot...mondjuk gyere az enyémbe... hmmm ? 🙂
probaltam mar megfogalmzni, de nem lehet egy mondtban...elkezdtem egyszer, de az tobb oldal lenne:) ebbol pedig kovetkezhet, hogy egyszerubb azt irni, hogy nincs problemam:)
bar konkretan most halalfelelmem van, es nagyon duhos vagyok
jaes amugy bocs:) ertem en, hogy ne ide irjak, tenyleg bocs, csak jelenleg meg nagyon azt sem tudom, hol vagyok:)
eltuntem. sorrysorry mindenkiamiert eltevedtem(:
szerintem beszélgethetnénk máshol. még ha elsősorban magunkhoz vagyunk a legközelebb is.
próbáld megfogalmazni mi is most a legnagyobb baj..... a drnő kb 10-től itt lesz, de ha szeretnél beszélgetni, keresni kellene egy másik topicot....szívesen meghallgatlak, ill. elolvaslak, ha szeretnéd, csak nem ebben a topicban....
igazad van,h az ember csak magán tud segíteni, de azért jó, ha van aki kicsit segít ebben...
ugyis csak az tud segiteni z embernek, akihez a legkozelebb van. es az nem mas, mint sajat maga. minel jobbasn telnek az evek annal jobban rajovok, mennyie rohadtul van osszerakva ez az elet
én úgy gondolom, hogy ez a segítség kérés itt, leginkább akkor lehet aktuális, amikor a doktornő itt van. egyéb iránt pedig off lenne, ha próbálna valaki segíteni.
Nett,
talán ilyenkor egy másik topikban lenne érdemes próbálkozni.
szarul vagyok. segit valaki?
nem
Kedves Éva!
Egyik barátnőmnek két kisgyereke van (8 hónapos a kicsi, 2,5 éves a nagy), és elég rossz állapotban van. Terhessége után változott meg. Nincs segítsége, a férje is sokat dolgozik, este nincs mindig otthon, és nem tudom, hogy mit tudnék tenni, mert személyesen biztos, hogy nincs időm neki segíteni...főleg nem napközben, amikor neki kéne.
Öngyilkossági gondolatai vannak, gyógyszert nem akar szedni semmiképp, pénze nincs terápiára, nem tudja kire bízni a gyerekeket, ha el akarna menni vhova, de már nincs is kedve semmihez. Pár hónapja megadtam neki egy hölgy telószámát az otthon segítünk alapítványtól, aki segítene ingyen neki pár órát hetente, de nem hívja fel, mert "pár óra úgysem segítség".
Ön szerint mit kellene tenni, ha azt nem tudom megtenni, hogy hetente több órát vele vagyok? Meg úgy érzem, hogy ez több egyszerű kifáradásnál...
üdv., mave
köszönöm 🙂
sokat köszönhetek a terápiának és ahogy időrabló is írta én is sokat gondolkodom, de kell h vezessen vki, mert mindig körbe jártam..azt tudtam mit kellene tennem, csak azt nem merre induljak...már nincsenek akkora mélységek, ha mégis azok nem tartanak sokáig, mert eszembe jut az is,h nem a személyemnek szólnak többnyire a dolgok.. meg még sok sok dolog amin már tudok ésszel és nem érzésekkel gondolkodni :)... a változásokat egészen addig nem vettem észre és nem éreztem, míg nem lett ez a szünet...ami talán kellett is h átgondoljam a terápiát és az eddigi hatását...
úgy tűnik februárban tudom folytatni a terápiát.....
Kedves Doktornő!
Van egy ismerősöm, akinek már kétszer volt öngyilkossági kísérlete, és sem akkor sem most nem hajlandó magát kezeltetni. Jelenleg is mély lelki válságban van, és hiába kérleljük a környezetében sokan, hogy forduljon oroshoz, nem megy. Mit lehet ilyenkor tenni? Tehetetlennek érezzük magunkat.....
Üdvözlettel:
M.
Kedves Éva,
Köszönöm.
Jövő tavaszra van ütemezve a terápiás munka. Amennyiben addig nem boldogulnék egyedül, akkor kérni fogom az elérhetőségeket Öntől. Szerencsére a barátaim, kollégáim, a búra és más lelki segítő oldal közössége maximálisan mellettem állnak ebben a nehéz helyzetben (is).
Elinor
Kedves Doktornő!
Szeretném megkérdezni, hogy a Mirzaten és a Coaxil mellett milyen láz, és fájdalom csillapító alkalmazható? Valahol olvastam, hogy némely lázcsillapító jellegű gyógyszer kerülendő..
Tehát azt szeretném tudni, hogy például Neo Citrán, algopirin, vagy rubophen összeesgyeztethető-e a két gyógyszerrel...
Úgy érzem, elkapott valami nyavalya 🙂
Válaszát köszönöm!
Üdvözlettel: csillag
Köszönöm, őszintén szólva meglepett hogy ilyen pozitívan nyilatkozik arról amit leírtam.
Nyugodtan leírhatja bárhova, nincs levédve a szöveg. Nem fogom beperelni...
De mindebben jelentős része van a kezelőorvosomnak és a régi pszichológusomnak is. Egyáltalán nem biztos hogy ez mindig így menne bármelyik orvossal. És nyilván az sem mindegy, hogy elég időben tudatosan utánajártam a témának.
Idézet tőle: zsivanyKedves Dr. Ratkoczi Eva;
Koszonom az irasait. Szeretem olvasni amit on ir.
En olyan 6 evvvel ezelott eleg rosszul voltam, es azota jobban vagyok,
es egyre jobban vagyok.
Talan irnek magamrol es az elethelyzetemrol: zsivany = 48 eves ferfi vagyok,
elvalt. Gyerekem nincs. Szuleim nem elnek. Testverem el Magyarorszagon.
En az USA-ban elek 27 eve. Egeszsegugyben dolgozok. Egyszer mar voltam
pszihoterapeutanal a felesegemmel egyutt, es a felesegem egybol elvalt tolem.
En bizok a pszihoterapeutakban, amennyire en tudok, ugye nem a szegeny
pszihoterapeuta hibaja hogy eggyszeri alkalommal nem tudta a tiz eves hazassag
problemait megoldani. Szeretnem megjegyezni, hogy en azert irok ide, mert bizok
Onben. Es en bizok a Babarczy Eszterben is, szornyikeben is bizok, es a tobbiekben is.
Ha nem biznek, akkor nem irnek ide.
Ezekkel az ongyilkossagokkal kapcsolatban csak azt szeretnem megjegyezni, hogy
en sok embert szemelyesen ismertem akik megongyilkoltak magukat es meghaltak.
Mar aszittem nem lesz ilyen a kornyezetemben, aztan mult ev oktoberben az egyik
joga tanar lany megcsinalta (38 eves, no, meghalt). Ismertem szemelyesen
beszelgettem is vele, es a jogat amit tanitott azt is probaltam az o vezetese alatt
a tobbiekkel egyutt csinalni. Hat szegenyke nem birta a kikepzest.
De o nem rant engem sehova ezzel. Sajnalom, es persze megprobaltam volna ot
lebeszelni errol, ha tudtam volna, de nem tudtam. Es nem is voltunk olyan jo
ismerosok, hogy engem hivott volna a krizishelyzetben. Sokan ettol nagyon kiakadtak
a joga kozossegben.
Elozetesen, mielott az USA-ba koltoztem volna (disszidalas), ismertem szemelyesen
tobb mint husz embert akik ongyilkossagot kovettek el es meghaltak.
Tobbek kozott a 4-dik olsztalyos tanarom fia 16 evesen annyira felt az apjatol
hogy megongyilkolta magat es meghalt. Az en apam is tanar volt, kollegaja ennek
a tanarnak.
En 27 ev utan Magyarorszagra latogattam mult majusban. Tobbek kozott egy
baratommal aki egyben osztalytarsam is volt negyedik osztalyban elmentunk
az iskola epuletbe es ott ultunk ugyan abban az osztalyszobaban ahol 38 evvel
ezelott 4-dik osztalyosan ultunk. Lehetett volna ez maskeppen is 38 evvel ezelott.
De kibirtam, es kibirom. Es van egy munkam, es van egy hazam es van egy kocsim.
Es bizok Onben is es azokban is akik ezt elolvassak.
Megvagyok, koszonom szepen, jol vagyok;
Tisztelettel;
zsivany
Kedves zsivány!
Nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt megosztotta velem és a többiekkel, így most már nemcsak egy érdekes fantázianév a számomra, hanem egy érdekes élettörténettel rendelkező ismerős, teljesen mindegy, milyen távolból. Külön jó volt olvasni, hogy ilyen súlyos gondok után, ilyen hosszantartó, mély belső munkával, sikerült egy ennyire stabil egyensúlyt elérnie. Azzal, hogy itt ezt megírta, sokaknak nyújtott reális reményt ugynerre.
Megrendítőek az öngyilkossággal kapcsolatos élményei, jól mutatják, hogy milyen mély és fájdalmas nyomokat, sérüléseket hagynak ezek az élmények az érintettekben, még akkor is, ha nem közvetlen, intim kapcsolatokról van szó. Azt igazolják nekem ezek a leírások, hogy habár tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, vagy pontosabban: önmaga megmentéséhez hozzásegíteni, nagyon komolyan kell venni ezt a veszélyt, és szisztematikusan, hatékony stratégiákkal kell felvenni a küzdelmet vele szemben.
Köszönöm szépen bizalmát is, de (habár persze jól esett), a többiekbe, a búralakókba, azaz a búra önsegítő rendszerébe vetett bizalmának mégjobban örülök. Én is hiszek benne. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: ElinorKedves Éva,
köszönöm a gyors válaszát. Nem személyes tapasztalatokat osztottam meg Önnel, a gyászmunkához keresek további kapaszkodót. Sajnos már nem tudok annak a szeretett személynek segíteni...
Elinor
Kedves Elinor, sajnálom, hogy félreértettem. Ez is azt mutatja, hogy annyira foglalkoztatja a szeretett személy problémája, hogy szinte az ő fejével gondolkodik. Talán ezen keresztül szeretné megérteni, mi történhetett vele, és hogy miként lehetett volna, vagy ha nem, miért nem lehetett, neki segíteni.
Lehet, hogy jó lenne, ha nemcsak egyedül gondolkozna ezen. Ha szeretne segítséget és a budapesti lehetőségek megfelelnek, akkor tudok mondani konkrét lehetőségeket. (Önsegítő csoportot, terapeutát, önkéntes segítőt). Vidéken nem annyira ismerem a lehetőségeket, de biztos ott is lehetne tájékozódni. Mély együttérzéssel: Éva
Idézet tőle: IdőrablóÜdv Doktornő,
Szörnyi tett említést a terápiám haladásáról, éppen erről írtam tegnap este, de egyéb okoból törölni kellett.
Ennek a sikeres(nek tűnő) terápiának hosszú és komoly előzményei vannak.
Én 1984 óta érzem hogy nálam valami másképp működik. Már akkor kerestem az okokat, a magyarázatokat, a megoldásokat. Az összes általam fellelhető szakirodalmat elovastam, szinte egész szombatokat töltöttem a könyvtárban, és olvasom ezeket ma is, (csak már a neten) a klasszikus analízistől kezdve a biológiai pszichiátriáig.
1990-92 között vettem részt pszichoterápián, sokat köszönhetek annaka pszichológusnak, nélküle nem tudom hol lennék. Romjaimból rakott össze -- ekkor még gyógyszer nélkül -- és én mindig is rengeteget gondolkodtam, töprengtem magamon, az életemen, a gondjaimon.
Talán ez az oka és előzménye annak, hogy a terápiában jól haladunk, és jelentősen javult az állapotom már néhány hónap után is. Az álmaim érdekes és váratlan fordulatot vettek, pozitív irányba.
Mindazt, amiről a doktornővel beszélünk, én ezerszer végiggondoltam magamban, csak legfeljebb más összefüggésben, és nyilván a saját gondolkodásom által szabott határokon belül. De nem sokra mentem vele egyedül, mert kellenek a visszacsatolások, visszajelzések, kell egy kívülálló-szakember, aki ezeket a gondolataimat segít befogni a vitrolába úgy, hogy az hasznomra váljon. Kell, hogy a rosszul rögzült problémamegoldó sémáimat és a kommunikációs zavaraimat, önértékelésemet átírjuk valami olyanra, ami számomra és a környezetem számára is gyümölcsöző lehet.
Én így gondolkodom erről.
Kedves időrabló!
Eszerint jól sejtettem, hogy hosszú út eredménye az, ahova mára a terápiájában eljutott.
Hihetetlen fontos dolgot írt le és osztott meg itt a pszichoterápia folyamatáról és hatásmechanizmusáról, jó lenne, ha minél többen olvasnák. Különösem szép és pontos az utolsó bekezdés; igen, így van, hiába gondolkodik az ember ugyanazokon a dolgokon egyedül, és pont azért van így, mert egyedül csak ugyanazokon az utakon körözünk, ugyanazokba a gubancokba gabalyodunk, akár egyre szorosabban. Nem is láttam még ilyen szép sajátélményű leírást erről. Szinte megírigyeltem, szívesen feltenném a saját honlapunk (Nap-Kör) sajátélmény-rovatába. De itt a búrán mindenképp érdemes lenne mind többek számára láthatóvá tenni. Lehet, hogy érdemes lenne nyitni egy ilyen különb helyet itt is a terápiás élmények leírásának, mert sokaknak segítene.
Köszönöm szépen ezt a leírást és további jó utat, és további jó változásokat kívánok, Éva
Idézet tőle: helplessKedves Doktornő!
Olvastam az írásai közt,hogy aggódott értem.Sajnálom,hogy nem tudtam visszajelezni,de az internetszolgáltatómnál lejárt a hűségidőm és a másik szolgáltatóm akit választottam,még most kapcsoltak rá a rendszerre.Elnézést kérek,hogy nem tudtam visszajelezni.Voltam az "sztk-s" szakrendelésen,és az ottani doktornő emelte a remeront 45 mg-ra .Valamennyivel jobban vagyok,és már nincsenek öngyilkos gondolataim,de jókedvem most sincs.Járok dolgozni,elvégzem a napi teendőimet.Nekem az a célom,hogy egyszer legyen annyi pénzem,hogy tudjak járni egy valódi szakemberhez akinek elmondhatnám mindazt ami bennem zajlik,és ami a betegségem oka.Talán tudna segíteni valaki,mert ez a gyógyszerezés nem tudom meddig nyújt segítséget.Mégegyszer nagyon köszönöm,hogy próbált segíteni.
Mint már írtam, a gyógyszer biztosan fontos, amit az jelez a legjobban, hogy azért láthatóan használ valamennyire, de abban igaza lehet, hogy nem elég. A Nap-Kör Alapítványnál vannak nagyon kedvezményes pszichoterápiás lehetőségek is (csak nem minden módszerben), a pszichoterápiás képzettségű önkénteseinknek köszönhetően. Egy előzetes tájékozódó beszélgetés alapján eldönthető, hogy milyen módszerek jönnének szóba, és hogy segíthetnének-e az önkéntes munkatársaink.
Lehet, hogy még a gyógyszertől is várható további javulás. A Remeron a kettős támadáspontja (serotonin- + dopaminrendszer) miatt olyan furcsa gyógyszer, hogy az adag emelésével csökkennek az esetleges álmosító mellékhatások, mert akkor lép be a második hatás, ami meg élénkít.
További javulást kívánok, Éva
Idézet tőle: crazya lepényhal megy elől....a remény hal meg utoljára.... 🙂
Ez jópofa, és így legyen, É.
Idézet tőle: crazynem gondolom h szándékosan hagyta ki (bízom benne) 🙂 ....ezt pár napja írtam :
köszönöm..
hagytam magam gondolkodni kicsit, és azt hiszem egy túlélő vagyok....még akkor is,ha nagyon sokszor nem így gondolom....anyunak ikerterhessége volt, de csak én születtem meg......a köldökzsinór 4szer volt a nyakamra tekeredve.....voltak szív problémáim....többszöri kísérlet után is itt vagyok.....sztem nem játszom többet az életemmel.....nehéz, de elviselem h itt vagyok....és igyekszem jobbá tenni magamat (is)... 🙂
Bocs, crazy! Láttam ezt a levelet, de aztán valahogy elkeveredett és később nem találtam rá, pedig kerestem. Nagyon szépen köszönöm, hogy visszahozta. Arra emlékszem, hogy elsőre is, mint most is, hogy szívszorító, de egyben jó érzés is volt olvasni. Mindig tiszteletet ébreszt bennem, amikor azt látom, hogy valaki igazán elkötelezetten küzd a születése előtti, utáni, vagy későbbi súlyos általmak következtében összegyűlő lelki a problémáival és kitartóan , tevőlegesen törekszik a változásra.
Nem szoktunk a pszichoterápiában és pláne egy ilyen tanácsadás során senkeinek semmi biztosat ígérni, csak valószínüségeket. Annyit talán itt mégis mondhatok, hogy én személy szerint nem láttam még olyat, hogy annak, aki ilyen elkötelezetten, hosszú távon, külső segítséget is igénybe véve törekedett a változásra, ne sikerült volna a céljai irányában továbbjutnia.
Két dolgot mondanék csak ehhez. 1. A megjelölt szép általános célt érdemes kis konkrét célokra lebontani és pontosítani, mert úgy jobban észre veszi az ember a haladást. 2. Az esetleges visszaeséstől, megtorpanástól nem szabad megijedni, mert ezek gyakran és természetszerűen velejárnak a változással. Ugyanoda sohasem lehet visszajutni, ha az ember egyszer már továbblépett, habár lehetnek ismétlődő élményeink és cselekedeteink. Az öngyilkossági veszélyt illetően viszont nem szabad kockáztatni semmilyen ismétlődést, még minimális valószínűséggel sem. Ezért biztos stratégiát kell kidolgozni ellene, akkor is, ha már egészen biztos benne, hogy soha többet nem akar ilyet tenni - illetve annál inkább.
Jó, hogy elindult és ezt megosztotta itt, üdv. Éva
Idézet tőle: amarillahelpless, nagyon drukkolok,h ogy sikerüljön!
én most hallgattam egy hosszú interjút ami nagy port kavart itt, ahol élek.
itt a pszichiátrián egész gyógyszerlistákat szednek a betegek, altatót, nyugtatót, antipszichotikumot, antidepresszánst, mittudoménmégmi a nyavalyát. 10-12 külfönféle gyógyszer egyáltalán nem ritka. és egyre súlyosabb diagnzóist is kapnak szegények!
3an voltak ezen az osztáylon együtt fiatalok, és az egyikük gyogyszertúladagolásban meghalt.
a másik kettő véletlenül új dokit kapott, és mindkettő abbahagyta a gyógyszereket - na jó, kaptak beszélgetős terápiát. és ma már mindkettő jól van, dolgozik és tanul.
egyikük mondja az interjúban, hogy az igazi terápia a beszélgetős terápia. anélkül csak gyógyszerek vannak, és az nem segít igazán, méylen.
Kedves amarilla,
nagyrészt sajnos igaz és elég elterjedt a leírt probléma a hazai pszichiátriai ellátásban, de az is igaz, hogy bizonyos esetekben nem hagyhatók ki a terápiás (illettve segítői) arzelálból a megfelelő adagban és ideig adagolt gyógyszerek, sőt életmentőek lehetnek . Bővebben kifejtem mindezt a helplessnek írt válaszomban.
Köszönöm a búralakók nevében ezeket az információkat, melyek felhívják a figyelmet arra, hogy a túl sok gyógyszer veszélyes lehet, és nem pótolja a lelki segítséget (és ez alatt nemcsak a pszichoterápia értendő). Üdv, Éva
Idézet tőle: helplessHát ezt most kár volt elolvasnom.Kicsit már kezdtem bízni a gyógyszerekben erre tessék....
l
Kedves helpless, örülök, hogy jelentkezett, és hogy jobban van.
A gyógyszereknek is és a "beszélgetős terápiának is" megvan a maguk helye.
A gyógyszerek bizonyos esetekben, így a súlyos depresszióban, elengedhetetlenek és életmentőek lehetnek. Ítéltek már el (nem nálunk, Amerikában) orvost, mert nem adott depresszióban antidepresszívumot és a betege meghalt. Ez tehát műhibának számít. Súlyos depresszióban u.n. "kognitív blokád" alakul ki, ami azt jelenti, hogy a lelki élmények teljes mértékben a depresszió által meghatározott negatív gondolatok foglyává válnak, és ezen a blokádon semmilyen pozitív hatás nem tud áthatolni, mert a pozitív információk vagy teljesen kirekesztődnek, vagy negítív jelentést kapva torzulnak. Mivel ez a pszichoterápiás hatásokra is érvényes, ilyenkor a megfelelő gyógyszeres segítség ahhoz is elengedhetetlen, hogy a pszichoterápiás hatások iránt befogadóvá váljék az agy.
Bízhat tehát továbbra is a gyógyszerekben, illetve hallgasson szerintem a saját tapasztalataira. Ha nem találja elég hatékonynak, vagy mellékhatásokat tgapasztal, beszélje meg a kezelőorvosával. Nagyon sok féle antidepresszívum van, lehet válogatni és legtöbb esetben sikerül megtalálni személyre szólóan a legmegfelelőbb hatóanyagot és dózist. Persze, nem csodaszerek, sokszor csak enyhítik, nem szűntetik meg a depressziót - de ez azért nem mindegy. Többnyire tényleg érdemes kiegészíteni beszélgetős terápiával, főleg akkor, ha lelki okok is szerepelnek a depresszió kialakulásában. Van olyan kognitív terápia, amely magát a depressziós gondolkodásmódot célozza meg, ami a kiváltó okoktól függetlenül is segíthet bármely eredetű depresszióban - persze még a kognitív blokád előtt, vagy amikor már az elmúlt.
Vannak ugyanakkor olyan állapotok, amelyekben a pszichoterápiát kellene elsőként választani, és csak az esetek kis részében van szükség egy jó pszichoterápia mellett, esetleg csak átmenetileg gyógyszerre is. Ilyenek a régebben neurózisnak mondott szorongásos tünetcsoportok, aggodalmaskodás, fóbiák, pánikrosszullétek, és a kényszeres tüneti képek egy része, valamint a nem elsősorban biológiailag meghatározott enyhe, esetleg közepes depressziók, és a nem túl súlyos személyiségzavarok.
Sajnos igaz, hogy a mai hazai egészségügy káros mértékben gyógyszercentrikus, amiről már valahol bővebben írtam. Tényleg előfordul, hogy pszichoterápia híján kizárólag a gyógyszereket nyomatják, emelik, halmozzák és elfelejtik közölni a mellékhatásokat vagy nem ügyelnek kellőképpen illetve nem hívják fel a figyelmet a függőségi veszélyre az arra hajlamosító gyógyszereknél.
Tehát a gyógyszerártalmakról szóló adatok igazak lehetnek, de ezek nem csorbítják a megfelelő esetben és módon adagolt gyógyszerek - adott esetben életmentő, de mindenkképp lényeges szenvedéscsökkentő - hasznát-
üDV, éVA
Hát ezt most kár volt elolvasnom.Kicsit már kezdtem bízni a gyógyszerekben erre tessék....
helpless, nagyon drukkolok,h ogy sikerüljön!
én most hallgattam egy hosszú interjút ami nagy port kavart itt, ahol élek.
itt a pszichiátrián egész gyógyszerlistákat szednek a betegek, altatót, nyugtatót, antipszichotikumot, antidepresszánst, mittudoménmégmi a nyavalyát. 10-12 külfönféle gyógyszer egyáltalán nem ritka. és egyre súlyosabb diagnzóist is kapnak szegények!
3an voltak ezen az osztáylon együtt fiatalok, és az egyikük gyogyszertúladagolásban meghalt.
a másik kettő véletlenül új dokit kapott, és mindkettő abbahagyta a gyógyszereket - na jó, kaptak beszélgetős terápiát. és ma már mindkettő jól van, dolgozik és tanul.
egyikük mondja az interjúban, hogy az igazi terápia a beszélgetős terápia. anélkül csak gyógyszerek vannak, és az nem segít igazán, méylen.