Ratkóczi Éva doktornő válaszol
udv
szovlonnek nem lehet irni uzenetet privatban? azert nem valaszolt? vagy mert nem vette eszre? vagy mert a tegnapi mimozas dolog miatt?
nett
Sziasztok!
Láttam, hogy az éhségérzéssel kapcsolatban írt Eszter!
Pontosan emiatt fordultam tavaly szakemberhez. Éhes voltam, de egyáltalán nem tudtam(akartam) enni..Ekkor kezdődött formálódni bennem, hogy valami baj lehet..már csak 44 kiló voltam. Nem gondoltam, hogy ezt az érzést meg lehet szüntetni, hiszen 35 évig így éltem..enni akartam, de nem tudtam..és folyton dühös voltam, hogy sovány voltam..ezáltal csak spiráztam magam..és itt jött az ördögi kör! Éhség, nem evés, bűntudat, hogy mennyit fogyok, holott hízni szerettem volna..őrület volt!
Hálás vagyok a sorsnak és a doktoromnak, hogy ezt felismerve célzott gyógyszeres kezelést adott..mára már 54 kiló vagyok, és nem stresszelek az evésen..rendesen, normálisan, jó ízűen tudok enni! Ahogy jöttek rám a kilók, egyre jobban éreztem magam. Örültem, mikor a mérlegre álltam, s láttam, hogy hétről hétre több kiló vagyok..és itt, ennél a súlynál megálltam...
A karácsonyokat úgy szenvedtem végig, hogy a terülj asztalkám mellett vonyítottam..nem kívántam az ételt..tudom, hogy ez furán hangzik, mert legtöbb ember fogyni szeretne..de azért lássuk az ellenpéldákat is..ritka, de van!
Békés Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! 🙂
Kedves Doktornő!
Köszönöm a választ. Még annyi lenne a kérdésem, hogy kaphat valaki skizoaffektív diagot ha nem hallucinál?
Köszönöm a válaszát!
T. Doktornő!
Miért természetes, hogy nincs ilyen felmérés? Egyébként a tapasztalata érdekelt volna...
Persze annyi rejtett csavar volt a kérdésben, h nem csak a páciensekre irányult.
Érdekesnek találom, h Arany 1860-ban született versében már jelen vannak – mintegy diagnózisként – olyan borderline jellegű tünetek mint pl. táplálkozási zavar: „Éhes vagyok: ennem iszony”, v. az emberekkel való kapcsolat leírása: „Ködfátyol-kép az emberek: Én egy arcot sem ismerek.../.../mind rám csapott”, amiket most az említett kutatások egy ~85 évvel későbbi történelmi esemény traumájának generációkon keresztül átörökített hatásaként írnak le.
További jóéjszakát, Éva
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő,
nem, ma sajnos nem. Reggel szét sírtam az agyam, azt sem tudom miért. Hihetetlenül egyedül éreztem magam. De felhívtam a barátnőmet, és elmondtam neki, hogy nem vagyok jól. Kérdezte, baj van-e. Mondtam neki, nincs. Megijedt, mert azt gondolta, akkor most rágyújtok. Mondtam eszembe sem jutott. (Meglepő, de ha eszembe jut is, lebeszélem magam a cigiről, nem egészen értem, hogyan történt velem ez)
Tulajdonképpen úgy gondolom "éretten" reagáltam a hangulatom hirtelen elromlására. Végre avval hívtam fel valakit, hogy ezt elmondtam. Aztán jobb lett. De sajnos egész nap szétszórt és fáradt voltam. A sírás már nem jött rám. ( A terápiás szünetre meg igyekszem nem gondolni... ha mégis, akkor próbálok a citromból limonádét csinálni)
De, nincs baj, szerintem
Ez szerintem is érett megoldás! És ami egyszer sikerült, az máskor is fog sikerülni, ezzel kezdődik a tudatos hangulatszabályozás, Éva
Idézet tőle: crazymiket nem írsz te... 🙂 a dohányzás....valóban lehet evés helyett....van egy idószak naponta amikor többet szívok mint egyébként....és a hányinger, meg nem tudok fent lenni is akkor van.....tényleg kínzás....önkínzás...
drnő mit gondol erről?
Hát, akkor lehet, hogy most megfejtett valamit!
Tanács: ld. az Eszternek írt válaszban, üdv., Éva
Idézet tőle: babarczyeszterKb.ezt, de visszafelé. Nem eszem, mert nem érzek éhséget, de tudom (megtanultam), hogy valójában amikor hevesen dohányzom, vagy folyamatosan iszom a teákat egymás után, akkor éhes vagyok. Annak ellenére, hogy ez kognitív szinten megvan, mégsem eszem. (Bár most lenyomtam két ischlert :-)).
Kedves Eszter,
Igen, az éhségérzet megszűnése lehet anorexiás vonás, és önsanyargatás eszköze is, de más oka is lehet, pl. depresszió és szorongás is (ez nem zárja ki, hogy van, aki épp a szorongás vagy a deoresszió miatt eszik túl sokat, túl erős étvéggyal). Az is okozhat ilyet, ha az ember egyszerűen keveset vagy ritkán eszik, vagy az is, ha nagyon leköti a figyelmét tartósan valamilyen más fontos dolog. Ha ezt rendszeresen teszi, csökkenhet az étvágya.
Az egy jó ötlet, hogy aki tudja, hogy erre hajlamos, ne az éhségérzete után menjen, hanem tudatosan szervezze meg az étkezéseit. Az is jó, ha megtanulja bizonyos jelekből (mint pl. nálad a teaivás, dohányzás), hogy mikor kell ennie, és akkor eszik is valamit, de mégjobb ezt megelőzni, ami akár már oki kezelést is jelenthet egyes esetekben, és ilyenkor még az éhségérzet is visszatérhet.
El kell kezdeni rendszeresen, lehetőleg fix időpontokban enni, kezdetben akármilyen keveset, aztán lehet, hogy evés közben megjön az étvágy, és akkor már lehet normál adagot enni, de sohasem annak a sokszorosát (ne essünk a másik végletbe). Aki teheti, szervezze úgy a főétkezéseit, hogy együtt egyen másokkal, olyanokkal lehetőleg, akiknek nincsenek semmilyen irányban evési vagy súlyproblémáik és várhatóan normál adagokat esznek. Ez óhatatlanul mintaként hat és segít az egészségesebb étkezési szokások kialakításában.
Ugyanez a probléma a folyadékfogyasztással is előállhat, legtöbb ember jóval kevesebbet vizet iszik, mint emennyire a szervezetnek szüksége van, mert egy idő után már nem érzi, hogy szomjas. Ebben az esetben is meg kell szervezni tudatosan a folyadékfogyasztást, később a szomjúságérzet visszatérhet.
Szia, és minden éhség- és evésproblémás olvasónak is üdv, próbálják ki! Éva
Idézet tőle: crazyköszönöm....az jutott eszembe,h ha beszélgettem vkivel egy idő után el kezdtem , kezdek remegni, de az egész testem....mert csak beszélgetünk, és nem tudom mit is mondjak....viszont ha valaki idegesít, akkor is remegek de nem úgy, mint az előbb írtam...és kis idő múlva már nem is remegek annyira, csak szeretnék beszólni neki...persze nem teszem, de az a helyzet vhogy jó.... mert asszem ha vki "köpköd" a másikra sokkal kevesebb mint én...bármilyen szerencsétlen is vagyok...ez lehet megint hülyeség.....
Igen, a szorongás is, a harag vagy düh is járhat remegéssel, de más élmény kíséri.
Ha jól értem, arra gondol, hogy még mindig jobb érzés másra haragudni és mást leszólni, hibáztatni, mert akkor fölényben érezzük magunkat, mint szorongani, habár alapvetően mindegyik negítív érzés. Ez így van, és nem véletlen, hogy csak az tud másokat elfogadni és szeretni, aki önmagát el tudja fogadni hibáival és gyengeségeivel együtt. Ezért én ma már, ha azt látom, hogy valaki nagyon intoleráns és kritikus másokkal szemben, mindig arra gondolok, hogy mennyire rossz viszonyban lehet ez az alak önmagával! Üdv, Éva
Idézet tőle: malya1Kedves Doktornő!
Köszönöm, hogy elmondta a lehetséges megoldásokat. Egészségügyi dolgozó az érintett hölgy, és - ha lehet így fogalmazni - benfektesként mégnehezebben lehet rávenni bármiféle orvosi segítségkérésre. Sajnos nem tudom ki a háziorvosa, de próbálom kideríteni, és szólok neki - erre nem is gondoltam, de jó ötletnek tartom, bízom benne komolyan vesznek. Én kb. egy éve próbálom rávenni, hogy keressen fel pszichiátert, mert amellett, hogy lelkileg is rosszul van, ott van vezető tünetként az alvászavar. "Kapóra jött" a saját helyzetem, mert én is emiatt fordultam orvoshoz. Csak mindenre az a válasza, hogy úgysem tud rajta senki segíteni, neki kell megoldania -és ezt hallgatom egy éve....
Mégegyszer köszönöm, hogy figyelmet szentelt a kérdésemnek és tiszteletre méltó, hogy időt, energiát nem kímélve próbál a fórum adta kereteken belül is mindannyiunknak segíteni.
Üdvözlettel:
M.
Talán azt még el lehet magyarázni, hogy a terapeuta nem is old meg semmit, sőt egyet foga azzal érteni, hogy neki kell megoldania, csak ahhoz segíti, hogy megtalálja a megoldást, ennek érdekében pl. kialudja magát, nyugodtabb legyen, visszatérjenek az energiái, stb. Ha nagyon mély a depressziója, ez nem tesz csodát, de meg kell próbálni, sokan hiszik azt, hogy gyengeség terápiás segítséget kérni, mert az azt jelenti, hogy "nem maga oldja meg", nem tudja maga megoldani a problémákat. Üdv, Éva
Idézet tőle: kiénT. Doktornő!
Tapasztalata szerint a zsidó populáció pszihiátriai érintettsége mutat szignifikáns eltérést a nem-zsidó populációhoz képest?
Arany János verséről juott eszembe:
Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélű bárd...
Tovább! tovább!
Az út, hová talpam nyomul,
Süllyed, ropog, átvékonyul:
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!
Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő:
Új léptem új kígyón tapod:
Gyűlölöm a mát s a holnapot...
Tovább! Tovább!
Éhes vagyok: ennem iszony:
Láng az ital midőn iszom:
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megöl szivembe kés...
Tovább! tovább!
S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak:
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!
Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!
Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyűl:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rámcsapott...
Tovább! tovább!
Az üstökös meg' visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!
Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!
Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad:
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!
Szegény zsidó...Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen,
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
Kedves kién!
Természetesen nincs ilyen felmérés,
viszont vannak másod-, harmadgenerációs holokauszt-érintettekkel kapcsolatos kutatások. M.o.-n Erős Ferenc és Pető Katalin találtak kutatásuk során a második generációs érintetteknél "traumaátöröklésre" utaló borderline jellegű vonásokat, ha nem is kifejezetten bord. személyiségzavart. Emellett számos külföldi kutatás igazolta a traumaátöröklést, ami természetesen itt nem genetikus, hanem szociális átadást jelent. A magyar származású Péter Fonagy dolgozott ki a saját kutatásai alapján erre az átadásra egy mentalizáció elméleti (ez egy mai pszichoanalitikus irányzat) magyarázatot.
Saját tapasztalataim megerősítik ezeket a kutatási eredményeket, valóban több nemzedéket érintően képesek pusztítani a feldolgozatlan illetve feldolgozhatatlan traumák. A Kút Alapítvány arra vállalkozott, hogy a zsidó és nem zsidó társadalmi eredetű traumákból szárbazó, akárhány generációs sérülések feldolgozásában nyújtson segítséget. Kifejezetten a problémára lehatárolt rövidterápiát végeznek, ingyenesen.
Sokan gondoljuk, hogy a mentálhigiénéhez a társadalom-mentálhigiéné is hozzátartozik, és a mentálhigiénés tevékenység fontos része a társadalmi előítéletek csökkentése érdekében végzett munka, legyen szó bármely diszkriminált népcsoportról, annak érdeklében, hogy soha többé ne érjen embereket, családokat, népeket ilyen trauma. Ennek az előítéletcsökkentésnek egyik legfőbb módja a reális információk megismertetése és az "idegenként" érzékelt emberek, népcsoportok közelebb hozása.
Szerintem maga módján a Búra is sokat tesz ezért, történetesen az ugyancsak előítéletesen kezelt, pszichiátriai zavarokkel, lelki problémákkal küzdő emberek oldalán. Ha nem is ez a fő célja, de ez is egyik fontos értéke szerintem a Búra tevékenységének. Üdvözlettel, Éva
Köszönöm!
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő,
az jutott eszembe, hogy a személyiségnek épp az a tuilajdonsága, hogy valamiképp vannak állandóságok benne. Gondolom itt azért nem a merevségről van szó.
És akkor elcsodálkoztam. Hogy van az, hogy én nem érzem annyira az állandóságot. sőt! minden képlékeny és bizonytalan.
nem ritkán előfordul, hogy a környezetem is meg tudom lepni. persze vannak stabilan rossz szokásaim/tulajdonságaim is.
de az alapélmény a bizonytalanság, az állandóság hiánya, az állandóan változó énkép. és azt hiszem el sem tudom képzelni azt, amikor más máshogyan éli meg magát.
üdv
Kedves szörnyi,
sajnos ez esetben maga a labilitás az állandó tulajdonság. Az állandó személyiségtulajdonságokon, így a labilitáson is, nagyon nehéz változtatni, akárcsak a régen berögzött szokásainkon, de sem egyiken, sem másikon nem lehetetlen. A változás egyik akadálya - most már visszatérve a saját problámájára - éppen az, smit nagyon találóan így fogalmaz meg, "nem is tudom elképzelni". Tehát az, hogy nagyon beépül ez az élménymód az identitásba és a változás éppoly ijesztő lehet, mint a benne maradás. Szerencsére a túlgyors változás veszélye úgysem áll fenn, viszont az időnkénti visszaesésekkel tarkított, de tendenciájában mégis a stabilitás felé mutató, kemény, kitartó belső munkával elérhető változásnak számtalan szép példáját tapasztaltam már meg és tapasztalom folyamatosan. Lehet, hogy Ön is megtett jó sok nehéz lépest ezen az úton, üdv, Éva
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő!
szeretnék egy fontos (úgy érzem) dolgot megosztani Önnel.
Vannak/lehetnek emberek, akik úgy gondolják, hogy nem biztos, hogy jól hat egy terápiában levő személynek, ha pl. akár ide, akár más segítő helyekre ír. Esetleg kiírja itt, amit jobb lenne, ha a terápiába vinne be.
Tapasztalatom az, hogy -ahogy én megélem, pl. haragomban sértődöttségemben nem mondanám a terápiába a dolgaimat - amikor ide leírom, kapok egyfajta reakciót, kapok egyfajta elfogadást evvel kapcsolatban. Talán máris nem érzem magam annyira szörnyetegnek, talán csökken a félelmem, hogy elmondjam a terápiámban.
Azt tapasztaltam, hogy ELMONDOM! Azt is, hogy hallgatni akarok, de nem teszem. És a többi dolgokat is.
Ám, lehet, hogy nem tudnám bevinni, vagy csak sokkal később, amit így hamarabb odateszek.
Mert kapok visszajelzést... valamit, hogy tudjam mondani.
Az Ön tevékenysége segít nekem abban is, hogy jobban próbáljak bízni abban az emberben, akihez évek óta járok.
Hát... nem tudom normális-e, hogy mint egy emlékeztető vagy nem tudom mi... kell itt, hogy jobban menjen ott.
Nem gáz ez nagyon?
Kedves szörnyi,
az tényleg gáz lenne, ha miután itt megnyugszik, már nem is vinné vissza a problémát, mert akkor a terapeutája eltévedne a kilúgozott információk között és nem tudna segíteni. Örülök, és reméltem is, hogy nem így van, és a reflexióimat arra használja, amire szánom. Talán egyszer majd megerősödik a bizalma annyira, hogy nem lesz szüksége erre a kerülőútra ahhoz, hogy mindent ott elmondjon, akár azt is, hogy néha igénybe veszi, de aztán a visszatérésre használja fel ezt a lehetőséget. Jó volt olvasni, hogy ilyen jól megy ez a visszacsatolás, üdv., Éva
Idézet tőle: gemini_xKedves Éva!
Az elmúlt napokban nagyon stresszeltem a munkahelyen, de olyan szinten, hogy talán életem egyik legdurvább napjait éltem át. Három nap folyamatos idegeskedés, pánik.
Éjjel többször arra ébredtem, hogy kalapál a szívem ezerrel, fáj a mellkasom, izzadok, mint egy ló. Reggel tiszta véreres szemekkel ébredtem, persze fáradtan. Azóta mellkasomban állandó nyomást érzek, a diastolés vérnyomásom állandóan 100-110. Ez vajon elmúlik, ha megnyugszom? Mit tanácsol?
Eddig még nem voltak ennyire "ütős" rohamaim. Igazából nem is volt még ezelőtt ilyen pánikrohamom.
Ez annak a jele, hogy kezd súlyosbodni az állapotom? Pedig előtte pár nappal még jól éreztem magam és nap mint nap "dolgozom" magamon.
Előre is köszönöm a véleményét!
Kedves gemini,
bocs, hogy a végére maradt, de ha felülről lefele haladok, kevésbé fordul elő, hogy kihagyok egy levelet, így jobban tudom követni, hogy hol tartok, mert nem keverednek a saját leveleim bele.
Mivel a pánikrohamot a szorongás indítja el, érthető, hogy a munkahelyi feszültségek pánikrohamot okoznak. Ezek a rohamok légzéskontrollal (egyenletes, lassított légzés, 3-ig kell számolni mind a belégzés, mind a kilégzés alatt, és egy negyediket mindkét váltásnál a holtponton) leállíthatók. Igaz, hogy az infarktus is ízzadással jár, de hideg verítékkel és kórosan alacsony vérnyomással. A tartós vérnyomásemelkedés szintén lehet a stresszhatás következménye, de ettől még kezelni kell.
Javaslatom, hogy méregesse a vérnyomását naponta többször és menjen el belgyógyászhoz, mondja el neki az egész történetet a vérnyomásadatokkal és az éjszakai rosszulléttel együtt. Biztosan készít egy EKG-t, amivel teljesen ki tudja zárni az infartust vagy más szív eredetű problémát és be fogja állítani a vérnyomását. Utána továbbra is mérni kell, mert a vérnyomáscsökkentők túlságosan is levihetik (vagy a stressz csökkenésével magától is lemehet és akkor már árthat a csökkentő) és az is rosszullétet okozhat. Tehát, ha nagyon alacsony értékeket (is) mérne, ismét konzultálni kell az orvosával, és addig is csökkenteni, az adagot.
A problémák megosztásának, feldolgozásának, kezelésének vagy megoldásának a fontosságát nem mondom, azt úgyis tudja, üdvözlettel, Éva
Kedves Doktornő!
szeretnék egy fontos (úgy érzem) dolgot megosztani Önnel.
Vannak/lehetnek emberek, akik úgy gondolják, hogy nem biztos, hogy jól hat egy terápiában levő személynek, ha pl. akár ide, akár más segítő helyekre ír. Esetleg kiírja itt, amit jobb lenne, ha a terápiába vinne be.
Tapasztalatom az, hogy -ahogy én megélem, pl. haragomban sértődöttségemben nem mondanám a terápiába a dolgaimat - amikor ide leírom, kapok egyfajta reakciót, kapok egyfajta elfogadást evvel kapcsolatban. Talán máris nem érzem magam annyira szörnyetegnek, talán csökken a félelmem, hogy elmondjam a terápiámban.
Azt tapasztaltam, hogy ELMONDOM! Azt is, hogy hallgatni akarok, de nem teszem. És a többi dolgokat is.
Ám, lehet, hogy nem tudnám bevinni, vagy csak sokkal később, amit így hamarabb odateszek.
Mert kapok visszajelzést... valamit, hogy tudjam mondani.
Az Ön tevékenysége segít nekem abban is, hogy jobban próbáljak bízni abban az emberben, akihez évek óta járok.
Hát... nem tudom normális-e, hogy mint egy emlékeztető vagy nem tudom mi... kell itt, hogy jobban menjen ott.
Nem gáz ez nagyon?
Kb.ezt, de visszafelé. Nem eszem, mert nem érzek éhséget, de tudom (megtanultam), hogy valójában amikor hevesen dohányzom, vagy folyamatosan iszom a teákat egymás után, akkor éhes vagyok. Annak ellenére, hogy ez kognitív szinten megvan, mégsem eszem. (Bár most lenyomtam két ischlert :-)).
p { margin-bottom: 0.21cm; }
Babarczyeszter írta:
„Én gyakran nem eszem akkor sem, ha éhes vagyok. És nem érzem, hogy éhes vagyok. „
Kedves Eszter!
Nem azt akartad írni, hogy:
„Ritkán érzek éhséget, de ha érzek, gyakran akkor sem eszem.”?
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
Nehéz helyzetben vagyok. A gyógyszereim: 300mg truxal, 3X1 tbl haloperidol, 900mg convulex,40mg paroxat. A terapom szerint borderline szem.zavarom van, az áterem szerint skizoaffektív zavar kevert típusa.
két napja nem eszek csak este 100mg truxalt, 300mg convulexet és 1 tbl haloperidolt. Reggel csak a paroxatot veszem be. Azért kisérletezem, mert első nap elfelejtettem bevenni a reggeli gyógyszert és sokkal élénkebb voltam. Ma nagytakarítanom kellett ezért célszerűnek tűnt elhagyni ismét. Dührohamom csak egy rövidke volt viszont egyre depisebb vagyok. Ön szerint lehet hogy ez a gyógyszerekkel való kavarás eredménye?
Annyi kombinációt kipróbáltunk már, se vele se nélküle nem jó. El vagyok keseredve. Terapon ezt meg sem merem említeni mert néhányszor kavartam már a bogyókkal és balul sült el. legutóbb 5 hét kórház+2 hét betegállomány. Azt hiszem fogok mégis beszélni róla csak félek. Addig is mit javasol, mit tegyek? Annyi dolgom van, fontos lenne hogy "magamnál" legyek. A gyogyik...tapasztalat szerint tompítanak. Ugyanakkor zűrt sem szeretnék az ünnepekre. Úgy érzem csapdában vagyok pedig az áterem és a terapeutám is annyit segítenek. Új kegyszert már nem akarok. Szedtem zyprexát, risperdált, amitrexet, abilifyt, ketileptet, seroquelt, leponexet és ezek csak az antipszichok.
Magamról annyit, hogy két kisgyerekem van, segítő szakmában dolgozom. Több öngyilkossági kisérletem volt, feküdtem tündérhegyen...mit is írhatnék még. Többszörösen traumatizált életút, rengeteg nehézség, félelem, küzdelem és időnként feladás. Egyik pillanatról a másikra tudok nagyon rosszul lenni. Ilyenkor vagy agitáltság vagy teljes bezárkózás és iszonyú félelmek,időnként kontrollálhatatlan dühkitörések jellemeznek. Ez főleg a férjem felé irányul és nemegyszer a tettlegességig fajul.
Kérem, segítsen . Az előbb beszéltem telefonon egy barátommal de se ő se én nem voltunk túl kommunikatívak. Szóba se tudtam hozni a gyógyszerekkel való problémámat. Sehogy sem jó. Most estére 1 helyett3 haloperidolt vettem be, hogy minél hamarabb kidőljek. Ilyenkor és ennyi persze nem hat. Lehet, megeszek még + 100 truxalt, meg 900convulexet is az estin kívül. Ez még belefér. Nem akarok semmit csak aludni, aludni és aludni. Elegem van a szenvedésből. Bocsánat hogy hosszúra sikerült, csak annyira....remélem érti
Kedves névtelen!
Nekem is ijesztő, nemcsak a terapjának, hogy így egyedül küzd, kapkod a gyógyszereivel. Ennél csak az lenne az ijesztőbb, ha ez így is maradna és nem beszélné meg mindkét segítőjével. Teljesen megértem, hogy zavarják a mellékhatások, és szeretné magát élénkebbnek érezni, de akkor ezt a problémát kellene megbeszélnie az áterével. Feltételezem, hogy amennyire lehet, segítene abban, hogy minél kevesebb mennékhatás mellett stabilizálódjon. Az is lehet, hogy egyelőre vállalni kell valamennyi mellékhatást annak érdekében, hogy nagyobb baj ne legyen, de később lényegesen csökkenthetőek lesznek a gyógyszerek. Állandóan jönnek ki újabb gyógyszerek, abban is lehet bízni, hogy a közeljövőben sikerül megtalálni az Ön számára "igazit", a legkevesebb mellékhatású leghatékonyabbat. Hosszú távon pedig a pszichoterápia segítségével nagy valószínűséggel elérhető lesz a gyógyszermennyiség csökkentése, ha esetleg nem állandóan, akkor az egyre hosszabbra nyúló viszonylag stabilabb időszekokban. Nagyon kérem tehát, hogy próbáljon őszintén beszélni velük a gyógyszerekkel kapcsolatos gondjairól. Persze, hogy nem örülnek neki, de attól még segíteni fognak, üdvözlettel, Éva
köszönöm....az jutott eszembe,h ha beszélgettem vkivel egy idő után el kezdtem , kezdek remegni, de az egész testem....mert csak beszélgetünk, és nem tudom mit is mondjak....viszont ha valaki idegesít, akkor is remegek de nem úgy, mint az előbb írtam...és kis idő múlva már nem is remegek annyira, csak szeretnék beszólni neki...persze nem teszem, de az a helyzet vhogy jó.... mert asszem ha vki "köpköd" a másikra sokkal kevesebb mint én...bármilyen szerencsétlen is vagyok...ez lehet megint hülyeség.....
Idézet tőle: babarczyeszterÉva, ha nem látnád: 436-440-ben kérdeztek tőled különféle Búralakók.
sőt!
a 435-ben is, ha jól láttam
miket nem írsz te... 🙂 a dohányzás....valóban lehet evés helyett....van egy idószak naponta amikor többet szívok mint egyébként....és a hányinger, meg nem tudok fent lenni is akkor van.....tényleg kínzás....önkínzás...
drnő mit gondol erről?
Idézet tőle: nettkdves doktorno
rajottem hogy semmi ertelme az eletnek
miert szenvednek megis hatmilliardan?
Lehet, hogy mást értenek értelem alatt.
Az a legfontosabb, hogy az ember ki tudja várni az időt, amíg ezt megtalálja, mert az esélyt erre mindenkinek, önmagunknak is meg kell adni. Ezért (is) fontos, hogy aki úgy érzi, hogy fogyóban van a türelme az élettel járó szenvedések elviseléséhez, kérjen átmenetileg külső segítséget, ha kell biztos védelmet annak érdekében, hogy legyen elég ideje e valóban fontos "értelem" megtalálására. Üdvözlettel, Éva
Kedves Doktornő,
nem, ma sajnos nem. Reggel szét sírtam az agyam, azt sem tudom miért. Hihetetlenül egyedül éreztem magam. De felhívtam a barátnőmet, és elmondtam neki, hogy nem vagyok jól. Kérdezte, baj van-e. Mondtam neki, nincs. Megijedt, mert azt gondolta, akkor most rágyújtok. Mondtam eszembe sem jutott. (Meglepő, de ha eszembe jut is, lebeszélem magam a cigiről, nem egészen értem, hogyan történt velem ez)
Tulajdonképpen úgy gondolom "éretten" reagáltam a hangulatom hirtelen elromlására. Végre avval hívtam fel valakit, hogy ezt elmondtam. Aztán jobb lett. De sajnos egész nap szétszórt és fáradt voltam. A sírás már nem jött rám. ( A terápiás szünetre meg igyekszem nem gondolni... ha mégis, akkor próbálok a citromból limonádét csinálni)
De, nincs baj, szerintem 
Bocsánat, hogy belekotyogok. Én gyakran nem eszem akkor sem, ha éhes vagyok. És nem érzem, hogy éhes vagyok. Anorexiás időkből való önkínzás, azt hiszem. Evés helyett folyamatosan dohányzom. Megtanultam, hogy ilyenkor vagyok éhes, de ettől még továbbra sem eszem. Szeretem kínozni magam, mint te is.
Idézet tőle: crazydrnő!
lehet vki úgy rosszul az éhségtől,h nem érzi,h éhes? szédülés, remegés, gyengeség, feszültség....eddig sokmindenre gondoltam, de arra nem h ennem kellene mert nem érzem se közben, se előtte....bocs,h ilyen semmiséggel zavarom.... ez így elolvasva elég hülyén hangzik....
még annyi lenne,h van egy ézrevételem (?) .... írtam múltkor a születésemről....engem már akkor bántottak, úgy pofoztak fel.....és én nem tartom jogosnak akkor sem ha az életemről volt szó...szóval, lehet az, h ez vagy hasonló miatt nem érzem jól magam ha minden simán megy és nem köt belém , nem bánt meg senki? persze az is rossz,ha bánt, de vhogy nem érzem haladásnak ha nem.....lehetnek ilyen emlékeink? lehet h ez annyira berögzült még akkor,h nem tudok másként "örülni" a sikernek? nem tudom értékelni ha csak simán sikerül vmi? ez érdekes lehet ha tényleg így van ahogy gondolom....
de az is lehet, megint hülyeségeket írok....
Kedves crazy, nem ír hülyeségeket,
több borderline zavarral élő személytől hallottam már hasonlókat, és sokkal többnél tapasztaltam ennek megfelelő viselkedést anélkül, hogy magát az élményt és a problémát ilyen szépen meg tudták volna fogalmazni. Sokan arról számolnak be, hogy annyira hozzászoktak az intenzív és szenvedésteli érzelmi állapotokhoz, hogy élettelennek érzik magukat, unalmasnak az életüket ezek nélkül. Nem biztos tehát, hogy ez pont a születési pofonoktól van.
A terápiás segítségnyújtás egyik legnagyobb nehézségét éppen a pozitív élményekhez és a pozitív változásokhoz való sajátosan váltakozó, ambivalens viszony okozza. Nincs tehát ezzel egyedül, nagy dolog viszont, hogy a problémát ilyen pontosan meg tudja fogalmazni. Innen kezdve van esélye a választásra és indennek ellenére a pozitív oldal melletti elköteleződésre. Lehet olyan célt kitűzni, hogy "tudjak örülni a jó dolgoknak", vagy hogy "vegyem észre mielőbb magamon, amikor kezdem rosszul érezni magam amiatt, hogy jól mennek a dolgaim, és próbáljam hosszabb ideig kibírni ez a helyzetet anélkül, hogy ellene tennék, vagy valamilyen konfliktust vagy bántást provokálnék a környezetemből". Kellően hosszú idő után hozzá lehet szokni az "új élethez" és meg lehet benne találni az addig ismeretlen izgalmakat és örömöket, emellett kiszélesedik lassan az a belső talaj, amire az önmagába és szerethetőségébe vetett bizalom, a jó dolgok megtarthatóságának hite épülhet.
Azt a kérdést, hogy az éhségből adódnak-e a rossz érzései könnyen megválaszolhatja, ha végiggondolja, hogy mikor evett utoljára. Ha már fél napja nem evett, akkor lemehet a vércukra akkor is, ha nincs éhségérzete. A vércukorszintcsökkenés cukorfogyasztással, a pánikroham légzéskontrollal (egyenletes, lassított légzés) gyorsan oldható.
Üdv. Éva
Éva, ha nem látnád: 436-440-ben kérdeztek tőled különféle Búralakók.
ne aggódj!! már hetek óta válaszol....nem minen az aminek látszik....nyugi...
ez nem az a hly ahol ezeket megbeszélhetitek...keressetek egy aktuális topicot....nett és mimoza...
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő,
ma... JÓL érzem magam!
ezért fogadja szeretettel:
Remélem, holnap is! Köszönöm szépen, Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő, leírná nekem konkrét tünetekben hogy mi a különbség a borderline szem.zav. és a skizoaffektiv zavar kevert tipusa között? Az áterem szerint skizoaffektív zavarom van, a terapom szerint borderline szem.zavarom.
Kedves névtelen,
tényleg sok a hasonlóság és keveredhet is a bord. zavar a bipoláris zavarral, ami viszont a skizoaffektavhoz hasonlít.
A legfontosabb különbség, hogy a bord. szem. zavarban többnyire az aktuális külső hatásokhoz kapcsolódó rövid idejű, szélsőségek közt mozgó hangulatingadozásról van szó, míg a bipoláris és a szkizoaffektív zavarban hosszabb ideig (heteki, hónapokog) tartó hangulati változásokról, amelyek nem feltétlen kapcsodnak külső kiváltó ténnyezőkhöz, mint stressz, konfliktus, veszteség stb. A szkizoaffektív zavarban emellett tartósabban fennálló u.n. pszichotikus tünetek, téveszmék és más gondolkodázi zavarok, valamamint hallucinációk is előfordulnak, míg a bord. zavarban ezek szintén csak stresszhatásra, ritkán és rövid ideig fordulnak elő. Nem tudom, segítettem-e, ha nem, kérdezzen, tovább, Éva
[quote=nett]
jelentem innen az alvegrol. nincs problema
[/quote
Örülök, maradjon így! Éva
KEDVES DOKTRONŐ!
HA MAGA AZ,ÁLLANDÓAN ÜLDÖZNEK,ITT IS TÖRLIK AMIT ÍROK.
Idézet tőle: mimozaKEDVES DOKTORNŐ4
KÉREM SEGÍTSEN!
ÜLDÖZNEK! KI AKARNAK TÖRÖLNI A VILÁGBÓL,ELTÜNTETIK MINDENEMET!KUTAKODNAK UTÁNAM MINDENÜTT OTT VANNAK ÉS LE AKARNAK ÖRÖLNI MINDENHONNÉT4
Kedves mimóza, ez túl kevés információ ahhoz, hogy megértsem a problémáját. Kellene tudni, hogy kik, mit akarnak letörölni, és azt is, hogy mi volt ennek az előzménye. Az is fontos lehet, hogy mióta fordul ez elő, voltak-e már hasonló problémái régebben is. Üdv., Éva
jelentem innen az alvegrol. nincs problema
ma itt is csiga....mobilnet....t....
Mindenkinek üdv, sikerült feljutnom, kezdem a régiekkel, várom az újakat, Éva
elnézést kérünk mindenkitől. A szerver nagyon lassú -- ha ti is tapasztaljátok, írjátok meg, mert nem tudjuk, hogy mindenkinek nehézséget okoz-e, vagy a mi végünkön van a probléma.
Éva próbálkozik bejutni. Kérlek, legyetek türelmesek.
KEDVES DOKTORNŐ4
KÉREM SEGÍTSEN!
ÜLDÖZNEK! KI AKARNAK TÖRÖLNI A VILÁGBÓL,ELTÜNTETIK MINDENEMET!KUTAKODNAK UTÁNAM MINDENÜTT OTT VANNAK ÉS LE AKARNAK ÖRÖLNI MINDENHONNÉT4
Kedves Doktornő, leírná nekem konkrét tünetekben hogy mi a különbség a borderline szem.zav. és a skizoaffektiv zavar kevert tipusa között? Az áterem szerint skizoaffektív zavarom van, a terapom szerint borderline szem.zavarom.
Kedves Doktornő,
ma... JÓL érzem magam! 
ezért fogadja szeretettel:
T. Doktornő!
Tapasztalata szerint a zsidó populáció pszihiátriai érintettsége mutat szignifikáns eltérést a nem-zsidó populációhoz képest?
Arany János verséről juott eszembe:
Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélű bárd...
Tovább! tovább!
Az út, hová talpam nyomul,
Süllyed, ropog, átvékonyul:
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!
Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő:
Új léptem új kígyón tapod:
Gyűlölöm a mát s a holnapot...
Tovább! Tovább!
Éhes vagyok: ennem iszony:
Láng az ital midőn iszom:
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megöl szivembe kés...
Tovább! tovább!
S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak:
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!
Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!
Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyűl:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rámcsapott...
Tovább! tovább!
Az üstökös meg' visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!
Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!
Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad:
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!
Szegény zsidó...Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen,
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
drnő!
lehet vki úgy rosszul az éhségtől,h nem érzi,h éhes? szédülés, remegés, gyengeség, feszültség....eddig sokmindenre gondoltam, de arra nem h ennem kellene mert nem érzem se közben, se előtte....bocs,h ilyen semmiséggel zavarom.... ez így elolvasva elég hülyén hangzik....
még annyi lenne,h van egy ézrevételem (?) .... írtam múltkor a születésemről....engem már akkor bántottak, úgy pofoztak fel.....és én nem tartom jogosnak akkor sem ha az életemről volt szó...szóval, lehet az, h ez vagy hasonló miatt nem érzem jól magam ha minden simán megy és nem köt belém , nem bánt meg senki? persze az is rossz,ha bánt, de vhogy nem érzem haladásnak ha nem.....lehetnek ilyen emlékeink? lehet h ez annyira berögzült még akkor,h nem tudok másként "örülni" a sikernek? nem tudom értékelni ha csak simán sikerül vmi? ez érdekes lehet ha tényleg így van ahogy gondolom....
de az is lehet, megint hülyeségeket írok....
kdves doktorno
rajottem hogy semmi ertelme az eletnek
miert szenvednek megis hatmilliardan?
Kedves Doktornő,
az jutott eszembe, hogy a személyiségnek épp az a tuilajdonsága, hogy valamiképp vannak állandóságok benne. Gondolom itt azért nem a merevségről van szó.
És akkor elcsodálkoztam. Hogy van az, hogy én nem érzem annyira az állandóságot. sőt! minden képlékeny és bizonytalan.
nem ritkán előfordul, hogy a környezetem is meg tudom lepni. persze vannak stabilan rossz szokásaim/tulajdonságaim is.
de az alapélmény a bizonytalanság, az állandóság hiánya, az állandóan változó énkép. és azt hiszem el sem tudom képzelni azt, amikor más máshogyan éli meg magát.
üdv
Kedves Doktornő!
Nehéz helyzetben vagyok. A gyógyszereim: 300mg truxal, 3X1 tbl haloperidol, 900mg convulex,40mg paroxat. A terapom szerint borderline szem.zavarom van, az áterem szerint skizoaffektív zavar kevert típusa.
két napja nem eszek csak este 100mg truxalt, 300mg convulexet és 1 tbl haloperidolt. Reggel csak a paroxatot veszem be. Azért kisérletezem, mert első nap elfelejtettem bevenni a reggeli gyógyszert és sokkal élénkebb voltam. Ma nagytakarítanom kellett ezért célszerűnek tűnt elhagyni ismét. Dührohamom csak egy rövidke volt viszont egyre depisebb vagyok. Ön szerint lehet hogy ez a gyógyszerekkel való kavarás eredménye?
Annyi kombinációt kipróbáltunk már, se vele se nélküle nem jó. El vagyok keseredve. Terapon ezt meg sem merem említeni mert néhányszor kavartam már a bogyókkal és balul sült el. legutóbb 5 hét kórház+2 hét betegállomány. Azt hiszem fogok mégis beszélni róla csak félek. Addig is mit javasol, mit tegyek? Annyi dolgom van, fontos lenne hogy "magamnál" legyek. A gyogyik...tapasztalat szerint tompítanak. Ugyanakkor zűrt sem szeretnék az ünnepekre. Úgy érzem csapdában vagyok pedig az áterem és a terapeutám is annyit segítenek. Új kegyszert már nem akarok. Szedtem zyprexát, risperdált, amitrexet, abilifyt, ketileptet, seroquelt, leponexet és ezek csak az antipszichok.
Magamról annyit, hogy két kisgyerekem van, segítő szakmában dolgozom. Több öngyilkossági kisérletem volt, feküdtem tündérhegyen...mit is írhatnék még. Többszörösen traumatizált életút, rengeteg nehézség, félelem, küzdelem és időnként feladás. Egyik pillanatról a másikra tudok nagyon rosszul lenni. Ilyenkor vagy agitáltság vagy teljes bezárkózás és iszonyú félelmek,időnként kontrollálhatatlan dühkitörések jellemeznek. Ez főleg a férjem felé irányul és nemegyszer a tettlegességig fajul.
Kérem, segítsen . Az előbb beszéltem telefonon egy barátommal de se ő se én nem voltunk túl kommunikatívak. Szóba se tudtam hozni a gyógyszerekkel való problémámat. Sehogy sem jó. Most estére 1 helyett3 haloperidolt vettem be, hogy minél hamarabb kidőljek. Ilyenkor és ennyi persze nem hat. Lehet, megeszek még + 100 truxalt, meg 900convulexet is az estin kívül. Ez még belefér. Nem akarok semmit csak aludni, aludni és aludni. Elegem van a szenvedésből. Bocsánat hogy hosszúra sikerült, csak annyira....remélem érti
Kedves Doktornő!
Úgy örülök hogy itt van!
valami baj lehe,mert nem találom amit írtam magátnak, biztos haluzom megint.
rEMÉLem, mindenre válaszoltam, ami nekem szól. A csetelős leveleket, ha már bekerültek, ki lehetne esetleg utólag törölni, mert félek, hogy elkevednek köztük a nekem szóló levelek, és kihagyok valamit, ami egyébként is előfordul velem. Ha kimaradt volna nekem szóló kérdés, akkor kérek figyelmeztetést. Egyébként az előzőekben már nagyon jól kezdett menni ez az énközlés.
Jó éjszakát, Éva
Kedves Doktornő!
Köszönöm, hogy elmondta a lehetséges megoldásokat. Egészségügyi dolgozó az érintett hölgy, és - ha lehet így fogalmazni - benfektesként mégnehezebben lehet rávenni bármiféle orvosi segítségkérésre. Sajnos nem tudom ki a háziorvosa, de próbálom kideríteni, és szólok neki - erre nem is gondoltam, de jó ötletnek tartom, bízom benne komolyan vesznek. Én kb. egy éve próbálom rávenni, hogy keressen fel pszichiátert, mert amellett, hogy lelkileg is rosszul van, ott van vezető tünetként az alvászavar. "Kapóra jött" a saját helyzetem, mert én is emiatt fordultam orvoshoz. Csak mindenre az a válasza, hogy úgysem tud rajta senki segíteni, neki kell megoldania -és ezt hallgatom egy éve....
Mégegyszer köszönöm, hogy figyelmet szentelt a kérdésemnek és tiszteletre méltó, hogy időt, energiát nem kímélve próbál a fórum adta kereteken belül is mindannyiunknak segíteni.
Üdvözlettel:
M.
Tisztelt új (és régi) fórumozók!
Az offolások elkerüléséhez szeretnék egy kis segítséget nyújtani.
A fórumok főoldalát az alábbi linken találjátok:
Itt ki lehet választani a témakört amiben szertnétek megszólalni.