Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Idézet tőle: IdőrablóÜdv,
a diagnosztikus zűrzavarról én is mesélhetnék.... előző áterem szerint ciklotimiára hasonlított legjobban a problémám, a jelenlegi azt mondja hogy poszttraumatikus stresszek rakódtak egymásra, de a receptemre F3320-at ír....
Mindazmellett az önbizalmammal vannak problémák, és egy fura étkezési zavar is van, ami természetesen nem anorexia és nem bulimia, de rapszodikusan ingadozik az étvágyam és a testsúlyom. Volt rá példa hogy néhány hónap alatt 15kg-t fogytam vagy híztam. Az alvászavaromat a Mirtazapinnal tartjuk karban, de néha meg kell tolni egy fél Stilnox-szal vagy egy kis xanax-szal, reggel meg Olwexyát veszek be.
Én ezt nem értem.
Hát én arra gondolnék, hogy időnként tartósan depressziós, és azzal együtt járhat mind az alvászavar, mind a nagy étvágy- és testsúly változás, depressziómentes szép ünnepeket, üdvözlettel, Éva.
Idézet tőle: zsivanyKedves Doktorno !
Azt szeretnem kerdezni, hogy ez jo-e vagy rosz??? :::
...az elviselhetetlen konnyusege a letnek...
kb ezt erzem. Ugy nem kell semmi, es minden van.
Es van mit enni, van hol lakni, van mivel kozlekedni, van kivel egyuttlenni,
es amikor valami nem ugy van ahogyan en gondoltam hogy lennie kellene;
akkor az engem nem zavar. Peldaul: kivettem egy uj lakast (nekem uj hely, amugy regi)
koltozkodes kozben esni kezdett az eso. A lakas beazott nagyon. Ott van sok holmim.
A holmik nem hianyzanak. Beszeltem a tulajjal. A tulaj nem tud semmi konkretat
mondani. Nem zavar engem. Varok. Videken van egy hazam. Hetvegen odamegyek.
Remelem az nem azott be. Nem parazok ezen se.
Jon a honap vege amikor at kell koltozzek a regi helyemrol az ujba. De az uj
beazott. Majd megoldodik, megoldom. Majd csinalok valamit. Meg nem tudom mit.
Nem zavar, hogy nem tudom. Tulsulyos vagyok. Nem annyira mint regen.
Eveszavaros vagyok: kenyszer tul evo es bulimias. Nem konnyu ferfinek bulimiasnak
lenni. Nem hanytam mar harom eve. Onsegito csoportokba jarok.
Megtanultam meditalni a buddhistaktol. Kb olyan erzes mint egy vonatallomason
lenni csomagok nelkul. Valaki megkerdi tolem: "hol vannak a csomagjaid?"
En szetnezek, es csodalkozok : csomagok? azok mik, azok minek?
Honnan josz es hova megy? Nem ertem a kerdest. Mit csinalsz itt?
Nem erzem azt hogy bar mit is meg kellene magyaraznom. Vagyok. Szia.
Orulok hogy te is itt vagy, igy nem vagyok egyedul.
Valaki azt mondta nekem hogy az elfogadhatatlan. Erre azt valaszoltam, hogy
sajnalom hogy o ezt erzi. Kozben vettem egy kocsit es butorokat a videki hazamba.
Mar nem lakok a kempingben mint harom evvel ezelott amikor a felesegem elvalt
tolem. Ugy erzen, hogy semmi kifogasom nincs a kemping ellen. Csak nem ott
vagyok. Talaltam egy baratnot aki mar nem ut engem meg.
Valas utan volt egy baratnom aki mindig megutott. Nem haragszok ra. Mar nem
tudom hol van, nem is keresem. Van egy masik.
Karacsony van. Nehezen tudok a karacsonyi ajandekozasba belekapcsolodni,
Nem zavar. Kaptam csokit es alkoholt karacsonyra. Nem iszok alkoholt
es nem eszek csokit. Onsegito csoportokba jarok ahol ez igy lehetove valik.
Nem haragszok azokra akik a csokit es a piat adtak. Megkoszontem szepen.
Eszem agaba sincs inni vagy csokit enni. Nem hianyzik, egyszeruen nem ertem.
Es nem zavar, hogy nem ertem. A karacsonyt sem ertem, es nem zavar se
a karacsony, se az hogy nem ertem. Nehany ember meregbe jon e miatt.
En csodalkozok. Azt gondolom roluk, hogy hianyozni fognak.
Testsulyom tul magas, BMI 25 felett, olyan 26.5, tehat nem ehezek. Az ehsegerzetnek
es az evesnek nalam semmi koze egymashoz. Az ora utan tudom csak mikor egyek.
Idonkent rosszul eszek. Ezt eszreveszem megjegyzem. Azt gondolom: tobbet kell
imadkoznom.
Katattonia ez, vagy normalis? Reszt veszek az eletben es elvezem, hogy reszt
tudok venni.
Most eppen valami ilyesmit erzek. Ha jo , ha rosz.
Tisztelettel;
zsivany
Kedves zsivány,
én úgy látom, boldog így, tud örülni mindennek ami megadatik, nem háborog azon, ami nem, és mások is csak megértést, elfogadást, szeretetet kapnak Öntől. Közben pedig minden problémáját megoldja, csak nem szorongva, mérgelődve, dühöngve, kétségbe esve, hanem szép nyugodtan, elfogadva, amit pedig még nem oldott meg, azon kirartóan munkálkodik. Én a buddhista szellemiség és gyakorlatok hatását látom a leírásában, csak írigyelni tudom. Talán azért nem érdekli a Karácsony, mert minden napja az. További szép állandó Karácsonyt kívánok, Éva
Idézet tőle: weepingwillowKedves Doktornő,
mit lehet tenni, amikor az ember nagyon üres belül, s olyan, mintha csak egy nagy lyuk lenne benne, s semmihez nincs kedve, s azt érzi, hogy nem tud érezni, nem tud szeretni és dolgokban igazán benne lenni? Ha a legjobb barátnőivel való beszélgetés után is csak azt érzi, katasztrofálisan sablonos volt az egész, s már azt sem tudja, mi az, hogy barátság, mi köti össze őket, vannak-e egyáltalán barátai, s képes-e arra, hogy szeresse őket Ha a vágás nem segít, mert már az sem okoz örömet, s közben mégis max. annyi van a fejében, hogy szeretné, ha folyna a vér a szájából, s szeretne vért köpni? Ha nincs ereje semmihez, csak szeretne aludni, aludni, aludni, sok-sok gyógyszert bevenni, nem öngyilkossági szándékkal, hanem mert így átvészelhetné ezt a nem érzést, ill. azt az érzést, hogy max. csak nyüszíteni tudna, de azt nem látja, merre tovább.
Ha már annyira merev, hogy egy szuper koncertet is végigáll, mint egy kőszobor, mert képtelen megmozdulni, énekelni, táncolni, mert retteg a kontroll legkisebb feladásától is, s ezért cserébe minden érzést elveszít és csak látszatlétezik? Van erre vmi technika, amivel picit jobb lesz?
Azért önnek szép estét ;), ww.
Kedves ww!
Úgy látom,hogy nagyon szépen eljut a valószínű okokig!
Több szerző és saját tapasztalatom szerint is ennek a feltehetően nagyon kellemetlen állapotnak a leggyakoribb oka az érzelmektől és az és érzelmi eredetű késztetések feletti kontroll elvesztésétől való félelem. Tapasztalatom szerint a kontroll megtanulása és az érzelmekkel való megbarátkozás, az érzelmektől való félelem csökkenéséhez és ennek a tünetnek a fokozatos enyhüléséhez vezet. Sajnos az alvásba menekülés is édestestvére az érzelemtelenségnek, ami ugye maga is menekülés.
Habár ez nem a reklám helye, elképzelhetőnek tartom, hogy nálunk, a Nap-Kör Alapítványnál alkalmazott komplex (készségfejlesztő csoportból és egyéniből álló) terápia másokhoz hasonlóan Önnek is segítene. Amennyiben van egyéni terapautája, akkor elég csak a csoportban résztvennie. Lehet az is, hogy amennyiben egy egyéni terápiában sikerül a mélyebb okok feltárása és ezen keresztül eljut az érzelmei elfogadásához szintén segíthet. Addig próbálja ezt egy átmeneti állapotnak tekinteni és mint ilyet átmenetileg elfogadni. Lehet, ha el tudja fogadni, kicsit enyhülni fog, de legalábbis nem romlik. Ez többet segít, mint az alvás, vagy vágás, mert az alvás méginkább érzelemtelenít, és megerősíti az elkerülő megoldásmódot, a vágásnál pedig a fizikai érzékelésre, testi fájdalomra is ráterjedhet az érzéketlenség, ami szintén tovább súlyosbaítja a tünetet. Tehát ezek a megoldások többet rontanak, mint segítenek, nagy valószínűséggel súlyosbíthatják ezt az állapotot, míg ha sikerül valahogy elviselni, lehet, hogy magától enyhülni fog, vagy szünetel időnként egy kicsit.
Megpróbálhatja még esetleg a memphisnek régebben ajánlott "visszahívási" technikát, ez az izmok erős megfeszítését és elengedését jelenti, esetleg ismételten. Feszítse addig az izmait, ameddig már kellemetlen kezd lenni, figyeljen az érzésre a testében, aztán engedje ki és azt is figyelje meg. Másik lehetőség, hogy próbáljon mások érzelmeire figyelni, és kitalálni, mit érezhetnek, a viselkedésük, mimikájuk alapján. Lehet, hogy másokkal tud együttérezni, és valamilyen érzelem ilyen kerülő úton megjelenhet. Ha igen, akkor ezt az érzést figyelje meg, tudatosítsa, és nevezze meg magában. Egyik sem biztos befutó. Akármi is vanm próbálja, mint átmeneti helyzetet elfogadni, és aztán belevágni egy hosszú távú terápiába.
Kívánom (ünnepi jókívánságként is), hogy valami az ajánlataim közül sikerüljön (legalább a rossz megoldásokról valü lemondás), és így megtörténjék a bármilyen kicsi elmozdulás egy hosszabb távú nagyobb változás irányában. Üdv., Éva
Idézet tőle: kiénT. Doktornő!
A fórum keretei a messzemenően megfelelnek a legkomplexebbek témák kifejtésére is akár magas, akár vulgáris színvonalon a résztvevők értelmi képességeinek, ill. a moderátorok tisztességének függvényében.
Más kérdés ha a doktornő elzárkózik a témától. Ebben az esetben a korrektség azt követeli meg, hogy ne a fórum nem létező – de a felállításukat a doktornőtől több ízben kért - kereteire hivatkozva tegye ezt, hanem valós indok alapján v. vállalva az indoklás nélküliség következményeit.
A felvetésemben sehol nem szerepelt genetikai meghatározottság (nem idézem be újból az egyébként teljesen pontos kérdésemet) így annak taglalása h a pszichiátria betegségek milyen mértékben határozottak meg genetikailag, ugyan fontos és érdekes téma, de pusztán annak bizonygatása, hogy nem teljesen/részben meghatározottak, nem érvényteleníti a felvetést (az sem érvénytelenítené, ha egyáltalán nem lennének azok)
Lényeges tényező, h Arany irodalmi alkotásának – és itt ezzel azt szeretném kifejezni, h nem képezheti vita tárgyát, h Arany felette áll az antiszemita és kontra-antiszemita, aktuálisan országosan űzött, sportnak - az a címe, h az Örök zsidó. Tehát nem a holokausztot túlélő, generációsan pszichés problémákat örökítő; és nem is az izraeli polgár zsidót jellemzi, - azokat is - hanem az állandóságot a zsidó létben, azokkal a szimptómákkal, melyek összecsengésének felismerése a fórum korábbi ill. ezen verziójának szereplői által írtakkal nem ragaszkodás, de még csak nem is negyvenévi tapasztalat, hanem egyszerű olvasás és szövegértés kérdése.
Nem zárkóztam el, elmondtam, amit szakmai ismereteim szerint tudtam. Nem tudok róla, hogy lenne, saját tapasztalataim sem támasztják alá, és meggyőzősésem, hogy nincs is olyan szakirodalmi adat, hogy a borderline zavar vagy bármely más lelki zavar vagy pszichiátriai betegség nagyobb arányban érinené a zsidó népességet, mint másokat, sem a diaszpórában, sem az Izraelben élőket. Az Arany János versben én semmilyen borderline vonást nem ismerek fel. Tudnám még bővebben részletezni a Fónagy féle kutatásra épülő Fónagy féle elméletet a taumaátöröklés magyarázatára vonatkozóan, de úgy látom, nem ez érdekli. Amit a felvetett témával kapcsolatban még gondolok, az nem szakmai, tehát nem tartozik ide.
Egyébként a fórum témakeretei tényleg minden pszichológiai, pszichiátriai és pszichoterápiás jellegű kérdést megengednek, de mindennek az a célja, hogy a Búrát kereső lelki problémákkal küzdő emberek segítséget kapjanak problémáik kezeléséhez illetve a kezelési lehetőségek közötti eligazodáshoz. Ezért értelemszerűen vigyáznom kell arra, hogy az általános elméleti jellegű kérdésekre szánt idő (a heti 2x2 óra időkeretben ) ne menjen a személyes lelki problémákhoz kapcsolt kérdésekre szánt idő rovására. Az is megírtam, hogy az általam terméketlennek ítélt vitákat lezárom, azaz egyszer mindenre elmondom a véleményemet vagy ellenvéleményemet, de amint azt látom, hogy a másik fél már nem hoz új érvet, csak ismétli vagy variálja az előzőt, ott befejezem. üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: nettudv kedves dr no
boldog unnepeket onnek meg akivel tolti
bocs hogy nem kuldok melle ilyen giccses kepeket, mert hanyingerem van toluk
Ki lehet fejezni képpel is kép nélkül is, az számít, amit közvetít, mármint a kép, vagy a betű - ezúttal betű, és nagyon köszönöm. Éva
T. Doktornő!
A fórum keretei a messzemenően megfelelnek a legkomplexebbek témák kifejtésére is akár magas, akár vulgáris színvonalon a résztvevők értelmi képességeinek, ill. a moderátorok tisztességének függvényében.
Más kérdés ha a doktornő elzárkózik a témától. Ebben az esetben a korrektség azt követeli meg, hogy ne a fórum nem létező – de a felállításukat a doktornőtől több ízben kért - kereteire hivatkozva tegye ezt, hanem valós indok alapján v. vállalva az indoklás nélküliség következményeit.
A felvetésemben sehol nem szerepelt genetikai meghatározottság (nem idézem be újból az egyébként teljesen pontos kérdésemet) így annak taglalása h a pszichiátria betegségek milyen mértékben határozottak meg genetikailag, ugyan fontos és érdekes téma, de pusztán annak bizonygatása, hogy nem teljesen/részben meghatározottak, nem érvényteleníti a felvetést (az sem érvénytelenítené, ha egyáltalán nem lennének azok)
Lényeges tényező, h Arany irodalmi alkotásának – és itt ezzel azt szeretném kifejezni, h nem képezheti vita tárgyát, h Arany felette áll az antiszemita és kontra-antiszemita, aktuálisan országosan űzött, sportnak - az a címe, h az Örök zsidó. Tehát nem a holokausztot túlélő, generációsan pszichés problémákat örökítő; és nem is az izraeli polgár zsidót jellemzi, - azokat is - hanem az állandóságot a zsidó létben, azokkal a szimptómákkal, melyek összecsengésének felismerése a fórum korábbi ill. ezen verziójának szereplői által írtakkal nem ragaszkodás, de még csak nem is negyvenévi tapasztalat, hanem egyszerű olvasás és szövegértés kérdése.
Kedves nett,
ahogy végigolvastam a szövegeit, az tűnt fel, hogy amint eljutna valahova, rögtön elkezdi önmagát cimkéznim, ócsárolni, és akkor mindig lesüllyed, elakad; aztán kezdi újra, megint előbbre jut, de akkor megint egy címke, egy ócsár, egy bunkó a saját fejére. Hát így nehéz messzire jutni. Azt javasolnám, hogy figyeljen a bunkókra, címkékre a gondolkodásában és próbálja kiiktatni őket. Amúgy szerintem ezek nélkül szépen haladna a problémái megértésében, és olyan irányban is, hogy túljusson ez eddigi előítéletein és megpróbáljon terápiás segítséget kérni.
Amúgy tényleg úgy tűnik, hogy kicsit fel van pörögve és ez is felőrölheti a tartalék energiáit. Kellene talán most egy kis gyógyszer is, akárcsak átmenetileg, ami lehet, hogy gyorsan hozna egy kis lassulást és megkönnyebbülést, a többivel meg hosszabb távon tudna mit kezdeni egy pszichoterápia.
Nem szerencsés, hogy belefutott az ünnepekbe, de ha rosszabbul lenne, nyugodtan kérjen az ügyelet közbeiktatásával segítséget, akár kórházban is. Mindenképp keressen segítséget ünnep után és addig is használja segítségként a meglévő kapcsolatait, ne maradjon hosszabb ideig egyedül, és próbáljon önmagával megértőbben és szeretetteljesebben bánni! Tudom, hogy nem könnyű, mert valószínüleg nagyon mély beidegzősdésekről van szó, de ha tudatosan törekszik erre, és figyeli, és "kijavítja" magát mindig, amikor címkéz, bunkóz - talán valamennyire sikerülhet. Hát ezt kívánom Önnek a szeretet ünnepén, mert minden tévhittel ellentétben a szeretetet és elfogadást csak önmagunkon lezdve lehet megvalósítani! Üdv, Éva
Idézet tőle: Kan_kalin_kanKEDVES DOKTORNŐ!
az a kerdesem,hogy ha kezeles alatt allok,honnan tudom,hogy nem a megfelelo terapeutanak vagyok?
sok gyogyit szedek,de le akar beszelni rola,mrt szerinte art.szerintem nm art, tudom milyen volt elitte,hogy nem szedtem ezeket.
a kezeloorvosomszerint kell a gyogyszer.
Kedves kalin-kalin-kan!
Gondolom a pszichoterapeutája szeretné megmenekíteni a mellékhatásoktól, míg az orvosa meg a visszaeséstől. Mindenképp az a cél, hogy mindkét szempont érvényesítésével a lehető legkevesebb gyógyszert szedje, ami még hatékony, és amennyire feltétlenül szüksége van. A gyógyszerbeállítást az orvosával kell eldönteni, de felvetheti neki, hogy mit gondol arról, lehetne-e idővel megpróbálni csökkenteni. Hirtelen elhagyni semmiképpen nem szabad, a lassú fokozatos csökkentés az orvosával egyeztetve azonban megkísérelhető egy tartós jóllét után azzal a hozzáállással, hogy amint visszaesési jelek mutatkoznak, vissza kell állni arra az adagra, ami mellett még jól volt.
Egyébként, ha valakit két terapeuta kezel (mondjuk egy orvos és egy pszichológus), akkor fontos (lenne), hogy azok egymással is együttműködjenek, egyeztessék a nézeteiket és kicseréljék a fontosabb információkat (itt nem a pszichoterápiban elhangzott konkrétumokról van szó, hanem a beteg állapotára, annak súlyosságára vagy változásaira vonatkozó adatokra, vagy a diagnosztkus feltételezésekkel és terápiás célokkal vagy a terápiás haladással kapcsolatos elképzelésekre). Természetesen mindezt a beteg beleegyezésével, illetve, ha ez nem történik meg, a beteg is kérheti. Így a nézetkülönbségeiket őnekik kell egyeztetniük.
Arra a kérdésre, hogy honnan lehet tudni, ha nem megfelelő valakinek az adott terapeuta, vagy annak megközelítése illetve módszere, az tudom mondani, hogy onnan, ha hosszú távon nincs semmi elmozdulás, vagy hosszú távon nem értik egymnást, nem tudnak egymáshoz illeszkedni. A terápia elején viszont, vagy rövidebb időkre később is, jó terápiában is előfordulhatnak illeszkedési szétválások, félreértések, feszültségek, ilyenkor ezeket nyiltan fel kell vetni és át kell beszélni. A jó terápiában minden megbeszélhető, és a megbeszélések általában segítenek, javítanak a helyzeten.
Mindenképp azt tanácsolom, bármiért is úgy érzi, nem jó irányba halad a terápiája, vagy akár, hogy nem megfelelő a gyógyszeres beállítása, vesse ezt fel és probálja megbeszélni a pszichológusával vagy orvosával. Ha mindennek ellenére sem változik semmi és hosszabb távon sem érzi hatékonynak a terápiát, akkor lehet gondolkodni azon, hogy változtasson. Üdv.,és szép ünnepeket, Éva
es akkor en most tenyleg eltunok
a tehetetlenseg. ez az ember gyilkosa. semmi mas
na bocs, hogy annyit irtam, csak micsoda....
mindegy is.
minden jot
tudom, hogy mi valtja ki, azt is tudom, mitol lett ez. deattol, hogy belemaszok a fagyasztoba, meg nem oldodik meg. sot,mar attol is felmegy apumpa, hogy nem tudom megoldani ezt a baromsagot magamban
nem akarom, hogy eletem hatralevo reszet az a ***** hatarozza meg. es itt nem is azon a szemelyen van a hangsuly. hanem azon, amitkivaltott belolem, sot ha tovabbmegyek, azon, hogy miert tudta kivaltani.
ergo meg meg iskoszonhetem neki, hogy az elet osszehozott vele, mert rajohettem, mekkora lelki toprongy vagyok. kb ez a valaszom magamnak arra, hogy miert?
tehat egyolyan ember vagyok, aki ilyen toprongy. ja es nyilvan nem ezzel kene foglalkoznom, hanem 'elfogadni' es tenni erte, es elkezdteni egy terapiat.csak epp meginkabb kijon toprongysagom abban, hogy sehova sem jutok, mert leragadtam annal a 'pszichologushoz jarok, uristen' erzesnel....es nem olyan ertelemben mondom, hogy ez bena dolog lenne, mert tudom, hogy epp, hogy tok jo, hogy legalabb magammal foglalkozom, de megsem tudok haladni, mert vagyok olyan idiotan maximalista onmagammal, hogy epp ezzel akadalyozom.
ja mert hinni sem hiszek magamban, ugy tunik,...es akkor maris visszatertem a kiindulasi pontra...hogy 'sajnaltatja magat a hulyegyerek, jajj bantottak, lealaztak, senki vagyok'..........
ez egy rohadt korforgas. ezert utalom magam. ezert utalok mindenkit.
ha igy haladok...par ev mulva egy pszichiatriai osztalyon valok hires muvessze
az van, hogy utalok mindenkit
ami nyilvan azt jelenti, magamat utalom
de nehogymar en legyek a hibas
es minel tisztabban akarjuk latni a tortenteket, annal jobban belekavarodunk
rohadt jo. mar kimaszni ebbol csak ugy lehet, ha csak siman tullepunk rajta.
mintha meg sem tortent volna
de mi a jo abba, ha becsapjuk magunkat
bar az a boldog ember
de en utalom, ha valaminek nem jarok vegere, amugyis onmagaban kudarc, igy meg duplan
a durva az, hogy ettol fuggetlenul meg mindig annyi az energiam, hogy szet tudnek bontani egy falat.
na jo,volt, mikor korhazba kerultem. mert elkezdtem szedulni,nem kicsit. volt ott minden. agykoponya ct, nyaki er uh, vervetelek, ideggyogyasz stb...minden eredmeny tokeletes.
gondolom en, hogy ilyen le nem irhato lelki allapotbol lett ez a szedules. vagy attol nem lehet, hogy leall az egyensulyozo ideg?
Idézet tőle: nettszoval mit kell csinalni tulzott erzekenyseg, duh eseten?
Kedves nett,
nagy dolog, hogy ezt felismerte. Nálunk a Nap-Kör Alaípítványbanegy egy több éves komplex pszichoterápiás program ( készségfejlesztő csoport, plus egyéni ) segítségével próbálunk az ilyen jellegú problémákon segíteni, és azok esetében, akik kitartóan részt vesznek ezeken a foglalkozásokon, elég eredményesen. I
Itt most annyit tudnék javasolni, hogy meg kell próbálni azonosítani és tudatosítani azokat a jeleket, érzéseket, amikor az érzékenysége beindul, és amikor a pumpa elkezd felfele menni a fejében. Ha ezt idejében észre veszi, akkor csaknem nyert ügye van, akkor ki kell valamit gyorsanb találni, ami eltávolítja a helyzetből (valóságosan, fizikailag, vagy csak képzeletben, illetve valamilyen torlasz közbeiktatásával). Ilyen ötletekre gondolok, mint elmenni sétálni, elköszönni valamilyen ürüggyel, "húszig" vagy tovább számolni, vagy megszámlálni képzeletben a környezetben lévő tárgyakat, vagy elképzelni, hogy önmagát és az egész helyzetet kívülről-felülről egy távoli pontból szemléli, és megfogalmazza magában mit lát és mit gondol "azokról az alakokról ott lent". Tartósabb indulati állapoton segíthet a meleg-hideg zuhany, jégkocka megmarkolása és más hasonló fizikai ingerek. Más kérdés az érzékenység okának feltárása és az okokon való módosítás, ami szintén fontos, ezzel foglalkozunk az egyéni terápiában.
Örülök tehát, hogy felismerte a problémát és kívánom, hogy megtalálja a segítséget is a változáshoz, addig is indulatmentes szép ünnepeket, Éva
Idézet tőle: Időrabló
Köszönöm szépen, én is... Éva
Idézet tőle: crazy
talán korainak tűnik, de itt már holnaptól jövés-menés lesz....én meg nem tudom,h kibírom-e vagy ide menekülök majd....(vagy az ágy alá) 🙂
Köszönöm szépen! Kívánom, legyen egy kis béke is a jövésmenési szünetekben, Éva
udv kedves dr no
boldog unnepeket onnek meg akivel tolti
bocs hogy nem kuldok melle ilyen giccses kepeket, mert hanyingerem van toluk
Idézet tőle: nettamugy nem tudom, mi van a szerzodeseben, ugyhogy bocs
torolje olvasatlanul
minden jot
Nem ezért írtam, csak megmagyaráztam, miért nem jutottam még hozzá, de előbb-utóbb sikerül, és ha tudok, válaszolok, Éva
Idézet tőle: atiati100Mért vonták ki a tardylt ? az egyik legjobb gyógyszer volt idegesség ellen ?
Ezek a benzok nem sokat érnek sztem
Kedves atiati!
Biztos nagyon rossz lehet ilyenkor kórházban lenni (meg persze máskor is), de gondolom, szükség volt rá és akkor az adott helyzetben ez a legjobb megoldás. Jó ötlet, hogy olvasással szépítse meg és tegye hasznossá ezt az időt, de hogy mivel, azt nem tudom megmondani, mert mindenkinek más a jó. Én több könyvet vinnék be, könnyebbet is, nehezebbet is, különböző témákban, ha beleúnok vagy fáradok az egyikbe, még érdekelhet a másik, aztán lehet, fordítva. És vinnék (vagy hozatnék) be böngészgethető újságokat vagy magazinokat, olyan könnyebbeket is, amiket egyébként nem is szoktam megvenni. Na meg fülhallgatós rádiót feltétlenül. Eszerint laptopot is vitt be, vagy valahogy hozzájut ott internethez, ez is nagyon jó. Sokan a betegtársakkal (vagy egy részükke3) való is ismerkedést, beszélgetést is érdekesnek találják.
Mindenképp arra bíztatnám, beszélje meg a gyógyszerelését, kérdezze meg nyugodtan, mit miért adnak, milyen hatást várhat tőlük stb., mert ehhez joga van. Sajnos van, ahol ezt nem annyira szeretik, de akkor is meg kell próbálni, szépen, kedvesen. Magyarázza el nekik, hogy érdeklődő ember, szereti érteni a dolgokat, és hogy türelmesebben el tudja viselni a betegséggel, kórházzal, gyógyszermegvonással stb. járó kellemetlenbségeket, ha érti, hogy mi miért történik és mire számíthat. Meg kell hogy értsék.
Az említett gyógyszernév vsz. fluvoxamint takar, ha igen, akkor az egy antiedepresszívum. A Tardyl egy nagyon erős altató haátsú, nagyon ártalmas, erősen májkárosító, nagy adagban halálos, valamint súlyos függőséget okozó gyógyszer volt, jó, hogy kivonták. A benzók veszélytelenebbek, de én azokat sem szeretem hosszú távon adni.
A gyógyszerelevonás mindig nehéz, de pár nap múlva könnyebb lesz.
Sok türelmet és mindenféle jó ötletet kívánok a kórházi időszak lehető legkellemesebb átvészeléséhez és utána jobb egészséget, Éva
Idézet tőle: memphisgirlKedves Doktornő!
Boldog karácsonyt kívánunk
memphis & samu
Kedves memphis, samu, nagyon szépen köszönöm. Kívánom, hogy repüljenek így együtt sokáig és messzire, és persze szép karácsonyt, Éva
Idézet tőle: szörnyiDoktornő,
évek óta nagyon megvisel a karácsony. régen nem volt evvel bajom, vagy kevesebb. sok minden adódik ebben össze.
nagyon nehéz, hogy mindenért én vagyok/lennék a felelős. nem is birom. az utóbbi negyed évben folyamatosan csúszok lefelé. erőben, energiában. meg van ennek is az oka.
már most rettegek, hogy januártól vissza kell menjek dolgozni az egyik munkahelyemre. azt hiszem abba belefáradtam. ám anyagilag nem engedhetném meg magamnak, hogy ne dolgozzak ott.
tulajdonképpen mindegy.
csak pár jó szóra vágyom, meg egy kis megértésre.
limonádét kellene csinálnom a citromból...
Szerintem ez kezd menni. Mármint a limonádé készítés. Lehet, hogy ez a "imonádé" lesz a legszebb ajándék a gyermekeinek. Minden gyermeknek az a legnagyobb öröm, az adja a legnagyobb biztonságot, ha a mamáját nyugodtnak és boldognak látja.
Köszönöm szépen a valóban meghitt hangulatot sugárzó szép képeslapot és én is nyugodt, szép karácsonyt kívánok, Éva
Mindenkit szeretettel köszöntök és köszönöm szépen a szép karácsonyi üdvözleteket és képeket, mindjárt jönnek a válaszok is, Éva
Kedves Doktornő!
Boldog karácsonyt kívánunk
memphis & samu
és a holnapi köszöntő:
a keresztény körökben a karácsony Jézus Krisztus születésnapját jelképezi (akkor is, ha nem tudható, pontosan mikor történt ez). Ebben az értelemben senki nem kívánja tőlünk a rohanást, a költekezést. Sokkal inkább a meghittséget az intimitást. Az együttlétet. Ki gondol ilyenkor valóban az Úr születésére. Már sok keresztény család sem.
Nos, én békés és Istentől áldott ünnepet kívánok Önnek és kedves családjáak!
Doktornő,
évek óta nagyon megvisel a karácsony. régen nem volt evvel bajom, vagy kevesebb. sok minden adódik ebben össze.
nagyon nehéz, hogy mindenért én vagyok/lennék a felelős. nem is birom. az utóbbi negyed évben folyamatosan csúszok lefelé. erőben, energiában. meg van ennek is az oka.
már most rettegek, hogy januártól vissza kell menjek dolgozni az egyik munkahelyemre. azt hiszem abba belefáradtam. ám anyagilag nem engedhetném meg magamnak, hogy ne dolgozzak ott.
tulajdonképpen mindegy.
csak pár jó szóra vágyom, meg egy kis megértésre.
limonádét kellene csinálnom a citromból...
Mért vonták ki a tardylt ? az egyik legjobb gyógyszer volt idegesség ellen ?
Ezek a benzok nem sokat érnek sztem
T. Doktornő van valami könyv ami segít átvészelni a korházi idoszakokat ?
Volt régen az a nagy zold psziho konyv azt szerettem, ilyen libris, álomfejtés és társai tipusu konyveket nem akarok venni ...
Mi az a fluvoxal mert olyat akarnak adni nantarid megvonassal kombozva jo lesz ez nekem vagy meg hulyebb leszek ?
amugy nem tudom, mi van a szerzodeseben, ugyhogy bocs
torolje olvasatlanul
minden jot
talán korainak tűnik, de itt már holnaptól jövés-menés lesz....én meg nem tudom,h kibírom-e vagy ide menekülök majd....(vagy az ágy alá) 🙂
szoval mit kell csinalni tulzott erzekenyseg, duh eseten?
KEDVES DOKTORNŐ!
az a kerdesem,hogy ha kezeles alatt allok,honnan tudom,hogy nem a megfelelo terapeutanak vagyok?
sok gyogyit szedek,de le akar beszelni rola,mrt szerinte art.szerintem nm art, tudom milyen volt elitte,hogy nem szedtem ezeket.
a kezeloorvosomszerint kell a gyogyszer.
én "border" vagyok papíron, recepten meg bipol....de csak azért, mert a gyszert arra a kódra írhatja ki a terap....
Üdv,
a diagnosztikus zűrzavarról én is mesélhetnék.... előző áterem szerint ciklotimiára hasonlított legjobban a problémám, a jelenlegi azt mondja hogy poszttraumatikus stresszek rakódtak egymásra, de a receptemre F3320-at ír....
Mindazmellett az önbizalmammal vannak problémák, és egy fura étkezési zavar is van, ami természetesen nem anorexia és nem bulimia, de rapszodikusan ingadozik az étvágyam és a testsúlyom. Volt rá példa hogy néhány hónap alatt 15kg-t fogytam vagy híztam. Az alvászavaromat a Mirtazapinnal tartjuk karban, de néha meg kell tolni egy fél Stilnox-szal vagy egy kis xanax-szal, reggel meg Olwexyát veszek be.
Én ezt nem értem.
Kedves Doktornő
Olyan fura. Képtelen vagyok összehozni magam eggyé. Ha összeér a múltam és jelenem, kiszállok, nem tudom elviselni. Kívülről látom magamat. Mégis, az a célom hogy egységes érző emberré váljak és ne meneküljek el az érzéseim elől. Így ünnepek táján és gyógyszer nélkül még nehezebb de nem akarok krónikus pszichiátriai beteg lenni ezért igyekszem kibírni. Mit tudna javasolni, van valamilyen technika amivel jobban benne tudnék maradni az egységes énben? Lehet, kicsit zavaros amiket írok de remélem Ön érti...
Köszönöm a válaszait!!!
Kedves Doktorno !
Azt szeretnem kerdezni, hogy ez jo-e vagy rosz??? :::
...az elviselhetetlen konnyusege a letnek...
kb ezt erzem. Ugy nem kell semmi, es minden van.
Es van mit enni, van hol lakni, van mivel kozlekedni, van kivel egyuttlenni,
es amikor valami nem ugy van ahogyan en gondoltam hogy lennie kellene;
akkor az engem nem zavar. Peldaul: kivettem egy uj lakast (nekem uj hely, amugy regi)
koltozkodes kozben esni kezdett az eso. A lakas beazott nagyon. Ott van sok holmim.
A holmik nem hianyzanak. Beszeltem a tulajjal. A tulaj nem tud semmi konkretat
mondani. Nem zavar engem. Varok. Videken van egy hazam. Hetvegen odamegyek.
Remelem az nem azott be. Nem parazok ezen se.
Jon a honap vege amikor at kell koltozzek a regi helyemrol az ujba. De az uj
beazott. Majd megoldodik, megoldom. Majd csinalok valamit. Meg nem tudom mit.
Nem zavar, hogy nem tudom. Tulsulyos vagyok. Nem annyira mint regen.
Eveszavaros vagyok: kenyszer tul evo es bulimias. Nem konnyu ferfinek bulimiasnak
lenni. Nem hanytam mar harom eve. Onsegito csoportokba jarok.
Megtanultam meditalni a buddhistaktol. Kb olyan erzes mint egy vonatallomason
lenni csomagok nelkul. Valaki megkerdi tolem: "hol vannak a csomagjaid?"
En szetnezek, es csodalkozok : csomagok? azok mik, azok minek?
Honnan josz es hova megy? Nem ertem a kerdest. Mit csinalsz itt?
Nem erzem azt hogy bar mit is meg kellene magyaraznom. Vagyok. Szia.
Orulok hogy te is itt vagy, igy nem vagyok egyedul.
Valaki azt mondta nekem hogy az elfogadhatatlan. Erre azt valaszoltam, hogy
sajnalom hogy o ezt erzi. Kozben vettem egy kocsit es butorokat a videki hazamba.
Mar nem lakok a kempingben mint harom evvel ezelott amikor a felesegem elvalt
tolem. Ugy erzen, hogy semmi kifogasom nincs a kemping ellen. Csak nem ott
vagyok. Talaltam egy baratnot aki mar nem ut engem meg.
Valas utan volt egy baratnom aki mindig megutott. Nem haragszok ra. Mar nem
tudom hol van, nem is keresem. Van egy masik.
Karacsony van. Nehezen tudok a karacsonyi ajandekozasba belekapcsolodni,
Nem zavar. Kaptam csokit es alkoholt karacsonyra. Nem iszok alkoholt
es nem eszek csokit. Onsegito csoportokba jarok ahol ez igy lehetove valik.
Nem haragszok azokra akik a csokit es a piat adtak. Megkoszontem szepen.
Eszem agaba sincs inni vagy csokit enni. Nem hianyzik, egyszeruen nem ertem.
Es nem zavar, hogy nem ertem. A karacsonyt sem ertem, es nem zavar se
a karacsony, se az hogy nem ertem. Nehany ember meregbe jon e miatt.
En csodalkozok. Azt gondolom roluk, hogy hianyozni fognak.
Testsulyom tul magas, BMI 25 felett, olyan 26.5, tehat nem ehezek. Az ehsegerzetnek
es az evesnek nalam semmi koze egymashoz. Az ora utan tudom csak mikor egyek.
Idonkent rosszul eszek. Ezt eszreveszem megjegyzem. Azt gondolom: tobbet kell
imadkoznom.
Katattonia ez, vagy normalis? Reszt veszek az eletben es elvezem, hogy reszt
tudok venni.
Most eppen valami ilyesmit erzek. Ha jo , ha rosz.
Tisztelettel;
zsivany
Idézet tőle: kiénp { margin-bottom: 0.21cm; }
T. Doktornő!
Sajnálatosan, félre értett! Pedig jó volt a kérdés („Tapasztalata szerint a zsidó populáció pszihiátriai érintettsége mutat szignifikáns eltérést a nem-zsidó populációhoz képest?”). Semmi közöm a magánéletéhez!
Ha pedig arra lettem volna kíváncsi, h a betegek között mi a helyzet, akkor csak rájuk szűkítettem volna a kérdést.
Magam részéről semmi kivetni valót nem találnék abban, ha megkérdezné az orvos, h milyen nációhoz tartozom. Sőt példa is volt rá, egy nehezen diagnosztizálható belgyógyászati betegséggel kapcsolatban, mely statisztikailag -pont- a zsidó populációban gyakrabban fordul elő. Mivel ebben a konkrét esetben létezett ilyen jellegű statisztika, meglepett, hogy Ön azt tartja természetesnek, hogy nem létezik ilyen.
Arany verse természtesen egy irodalmi alkotás, a "hivatalos elemzés" a világosi fegyverletétel utáni deprimált magyarországi társadalmi állapotokat magyarázzák bele. Én ezzel nem vitatkozom, jóllehet nem látok semmit, ami konkrétan erre utalna. A felvetésem szempontjából ugyanis teljesen lényegtelen, hogy mi a mű mögöttes tartalma, amit az „Örök zsidó” jellemrajzán keresztül kíván bemutatni Arany, mert a felvetés magára a jellemrajzra irányult. Az pedig olyan szimptómákat ír le, amiket akár itt a burán is olvashatunk borderline-nak diagnosztizált fórumozóktól.
T. kién,
40 éve foglalkozom borderline személyiségzavarral élő személyekkel, de az Arany versről semmi ilyesmi nem jut eszembe. Ragaszkodhat persze a saját elképzeléséhez, de ehhez nincs szüksége az én válaszomra.
Valóban van 1-2 belgyógysászati betegség, ami a zsidó, és olyan is, amelyik a cigány népességben gyakoribb, ezek genetikailag öröklődnek. A pszichiátriában viszont nincs tisztán genetikailag meghatározott betegség, a leginkább genetikailag meghatározottak pedig köztudottan nagyjából egyenletes megoszlást mutatnak a világon térben és időben.
A borderline zavar bioszociálisan meghatározott, tehát a szociális hatások átlagosan felerészben felelősek, többnyire összeadódnak (egyedi esetben persze lehet, egészen más az arány egyik vagy másik oldal javára) és ezek a szociális hatások nagy százalékban traumatikus eseményeket jelentenek. Ha bármely pszichiátriai zavar gyakoribb lenne a zsidó népességben, akkor ez Izrael állam léte óta már kiderült volna, mert feltűnt volna, ha valamely epidemiológiai vizsgálatban ott lényegesen nagyobb betegségarányt találtak volna valamely dg. tekintetében. Az általam említett másodgenerációs vizsgálatokban sem találtak több borderline személyiségzavart, csak egyes borderline jellegű vonásokat, amelyek leginkább csak olyan speciális helyzetekben aktiválódtak, amikor a személy külső okból fenyegetettnek érezte magát.
Köszönöm mégegyszer a verset és az érdekes témát, aminek a bővebb kifejtése vagy további tárgyalása már meghaladná a fórum kereteit, üdvözlettel, Éva
T. Doktornő!
Gondoltam, h ilyesmit fog válaszolni, és persze eleve illuzórikus volt azon reményem, h állást foglalna pro v. kontra. De azért köszönöm a válaszát!
Kívánom, h örömteli ajándékokat hozzon Önnek a jézuska!
Idézet tőle: szörnyinem csak Névtelen gondja ez. Nem is szeretik, ha kérdezünk, ha tudni akarjuk, mit miért kapunk.
Az én pszicchiáterem meg pont nem ért egyet az én dg-el, amit a terapom adott. ez is érdekes.
az áterem szerint nem vagyok borderline. a terapom szerint de. az áterem vagy 2 évig hetente egy órát beszélgetett velem, nem terápiázott, csak beszélgetett. 30 éves gyakorlata után is azt mondta, szerinte én nem vagyok bordi. hmmm...
a klinikán a kezelőm szintén kételkedik benne. sőt! más szakik is említették már ezt.
nekem is necces.
szerintem vannak bordi vonásaim. elsősorban az elhagyatástól való rettegés. olyankor is amikor nem is tudatos, vagy indokolatlan.
vannak jó kis nárcisztikus vonásaim is.
ám mégis sántít a dolog.
magam csak azért tartozom oda,... mert valahova tartoznom kell.
elnézést, hogy megint belekotyogtam
Kedves szörnyi és mindenki más, aki hasonló problémákkal küszködik!
Sajnos a bonyolult és szerteágazó problémák esetén nem ritka az efféle diagnosztikus zűrzavar. Ez a diagnózisaink természetéből adódik, már írtam erről, hogy ezek a dg.-k sok esetben nem a valóságban egymástól élesen elhatárolt betegségeket fednek le, hanem csak mi, szakemberek próbáljuk elhatárolni és kategorizálni a gyakran együtt járó tünetcsoportokat vagy személyiségvonásokat a gyakorlat kedvéért és arról álmodunk, hogy ezek valóban önálló betegségegységek. Valószíanű azonban, hogy inkább "spektrumok" vannak, és azokon belül nem élesek, hanem fokozatosak az átmenetek, mint ahogy személyiségzavar és betegség között valamint egészség és betegség között is. A személyiségzavarkategóriák között meg aztán végképp sok az átfedés. Nagyon gyakori, hogy a diagnosztikus kritériumok vagy a tesztvizsgálatok alapján úgy jön ki, hogy valakinek több személyiségzvara is van. Nyilván egy van neki, de az nem fedhető le egyik kategóriával sem, viszont mindegyikből jut rá valamennyi. A diagnosztikai rendszerek mindezek miatt állandóan változnak, míg a lelki zavarok nem annyira (habár valamennyire azok is). Jelenleg is változtatás alatt áll a DSM rendszer.
Mindez nagy lehetőséget teremt a szakmai nézetkülönbségekre. Különosen a borderline jellegű problémákkal küzdők esetében találkozunk sok olyan beteggel, aki dossziényi különböző dg.-sal érkezik hozzánk. Lehet nézetkülönbség az áterek és lógusok között a képzettségbeli, tapasztalatbeli különbségek miatt; az áterek szoktak inkább a biológiailag meghatározott betegségekre szavazni míg a lógusok vagy nem pszichiáter-orvos pszichoterapeuták a személyiségzavarra.
Szerintem a dg.-beli különbségeknek ott van jelentősége, ha az terápiás konzekvenciával jár, pl., hogy kell-e gyógyszert szedni vayg nem, milyet, állandóan vagy csak időszakosan, lehet-e pszichoanalízist vagy más stabilan integrált személyiséget igénylő pszichoterápiás módszert választani vagy nem, stb. Ezért lehet, hogy amikor a beállított kezelés valamiért nem látszik megnyugtatónak, vagy eredményesnek, vagy éppen feleslegesnek tűnik, akkor érdemes újragondolni a dg.-t is, esetleg óvatosan kipróbálni egy másik megközelítést a kezelés terén; néha diagnosztikus értékű lehet, hogy ez vagy az a gyógyszer használ-e, vagy hogy ez vagy az a gyógyszer elhagyható-e, vagy akár az is, hogy miként reagál valaki valamely pszichoterápiás módszerre.
Egyébként pedig szerintem az a legjobb, amit szörnyi csinál, hogy nem lezárt dg.-okban , hanem problémacsportokban gondolkodik: vannak ilyen, meg ilyen problémáim, ilyen meg ilyen dg.-okhoz kapcsolható vonásaim, de nem feltétlenül a dg. a lényeg, hanem az, hogy mik ezek a problémák, milyen terápiás célokat lehet ezek alapján kitűzni, és milyen módon sikerülhet továbbjutnom, mit próbáltam eddi, mi vált be, stb.
Az sajnos a hazai elavult gyakorlat része, hogy sok helyen nem mondják el a szakemberek a betegséggel és kezeléssel kapcsolatos információkat. Tudni kell, hogy ehhez a betegnek a betegjogok és az etikai kódex szerint is joga van, tessék tehát kérdezni (!), nem követelőzően, de nyugodtan és határozottan.
Úgy sejtem, nem túl megnyugtató körképet festettem a problémáról, de ez az igazság, és egy ismerős dzsungelben még mindig könnyebb eligazodni, mint egy ismeretlenben.
Mindenkinek üdv., Éva
p { margin-bottom: 0.21cm; }
T. Doktornő!
Sajnálatosan, félre értett! Pedig jó volt a kérdés („Tapasztalata szerint a zsidó populáció pszihiátriai érintettsége mutat szignifikáns eltérést a nem-zsidó populációhoz képest?”). Semmi közöm a magánéletéhez!
Ha pedig arra lettem volna kíváncsi, h a betegek között mi a helyzet, akkor csak rájuk szűkítettem volna a kérdést.
Magam részéről semmi kivetni valót nem találnék abban, ha megkérdezné az orvos, h milyen nációhoz tartozom. Sőt példa is volt rá, egy nehezen diagnosztizálható belgyógyászati betegséggel kapcsolatban, mely statisztikailag -pont- a zsidó populációban gyakrabban fordul elő. Mivel ebben a konkrét esetben létezett ilyen jellegű statisztika, meglepett, hogy Ön azt tartja természetesnek, hogy nem létezik ilyen.
Arany verse természtesen egy irodalmi alkotás, a "hivatalos elemzés" a világosi fegyverletétel utáni deprimált magyarországi társadalmi állapotokat magyarázzák bele. Én ezzel nem vitatkozom, jóllehet nem látok semmit, ami konkrétan erre utalna. A felvetésem szempontjából ugyanis teljesen lényegtelen, hogy mi a mű mögöttes tartalma, amit az „Örök zsidó” jellemrajzán keresztül kíván bemutatni Arany, mert a felvetés magára a jellemrajzra irányult. Az pedig olyan szimptómákat ír le, amiket akár itt a burán is olvashatunk borderline-nak diagnosztizált fórumozóktól.
Idézet tőle: kién
T. Doktornő!
Furcsa kérdés talán, ráadásul azt hiszem képes vagyok pontos/megalapozott értékítéletet alkotni, mégis szükségem lenne egy független véleményére.
Ön szerint tekinthető -e az ego[t]izmus markáns jelének, ha valaki karácsonyi ajándék gyanánt saját magát ábrázoló 53 különböző fényképből készített heti naptárral lep meg valakit - relációtól függetlenül?
Ugye a _személyes_ajándék_ félreértelmezése h az ajándék témaszerűen az ajándékozóról szól, és nem az ajándékozott számára való testreszabásról?
Hát ez sem egy olyan kérdés, amire itt válaszolni tudnék vagy kellene, de semmilyen más helyzetben sem tudnék nagyon hozzászólni. Nem lehet ugyanis egy ilyen eseményt kiemelni összefüggéseiből és nem lehet valakinek a jelenléte és ismerete nélkül egy ilyen összefüggéseiből kiollózott viselkedés alapján róla semmit mondani.
Sokan tévesztik el az ajándékot, eléggé általános, hogy az ajándék inkább az ajándékozóról szól mint az ajándékozottról, és van viszont olyan helyzet, amikor valakinek épp az ajándékozót ábrázoló képek vagy azokkal díszatett tárgyak jelentik a legnagyobb örömöt.
Önnek viszont jól eltalált ajándékokat kívánok, Éva
Idézet tőle: kién
T. Doktornő!
Miért természetes, hogy nincs ilyen felmérés? Egyébként a tapasztalata érdekelt volna...
Persze annyi rejtett csavar volt a kérdésben, h nem csak a páciensekre irányult.
Érdekesnek találom, h Arany 1860-ban született versében már jelen vannak – mintegy diagnózisként – olyan borderline jellegű tünetek mint pl. táplálkozási zavar: „Éhes vagyok: ennem iszony”, v. az emberekkel való kapcsolat leírása: „Ködfátyol-kép az emberek: Én egy arcot sem ismerek.../.../mind rám csapott”, amiket most az említett kutatások egy ~85 évvel későbbi történelmi esemény traumájának generációkon keresztül átörökített hatásaként írnak le.
Tisztelt kién!
Szerintem írtam a tapasztalataimról. A magánéletemben nem szoktam sem orvosilag vizsgálni, tesztelni, diagnosztizálni, sem származásuk vagy vallásuk szerint osztályozni az embereket. Utóbbit persze a munkámban sem, más kérdés, hogy erről a klienseim esetleg maguktól beszélnek.
Az Arany János verset köszönöm, mert nem ismertem. Szerintem a vers a kitaszítottság élményéről és a költő együttérzéséről és szolidaritásáról szól - semmi köze semmiféle borderlinehoz vagy bármilyen más patológiához. Nagyon veszélyesnek is tartom az ilyen belemagyarázásokat. (Arany J. maga sem szerette, ha külső gondolatokat magyaráztak bele a verseibe - erre válaszolta egyszer, hogy "gondolta a fene!).
Az említett kutatások nagyon részletes egyéni feltáró munkával találtak összefüggéseket a vizsgált személyek lelki problémái és a nagyon konkrét családi adataik és emlékeik között, nem hasra ütve kapcsolták azokat egymáshoz.
Üdvözlettel, Éva
nem csak Névtelen gondja ez. Nem is szeretik, ha kérdezünk, ha tudni akarjuk, mit miért kapunk.
Az én pszicchiáterem meg pont nem ért egyet az én dg-el, amit a terapom adott. ez is érdekes.
az áterem szerint nem vagyok borderline. a terapom szerint de. az áterem vagy 2 évig hetente egy órát beszélgetett velem, nem terápiázott, csak beszélgetett. 30 éves gyakorlata után is azt mondta, szerinte én nem vagyok bordi. hmmm...
a klinikán a kezelőm szintén kételkedik benne. sőt! más szakik is említették már ezt.
nekem is necces.
szerintem vannak bordi vonásaim. elsősorban az elhagyatástól való rettegés. olyankor is amikor nem is tudatos, vagy indokolatlan.
vannak jó kis nárcisztikus vonásaim is.
ám mégis sántít a dolog.
magam csak azért tartozom oda,... mert valahova tartoznom kell.
elnézést, hogy megint belekotyogtam
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
Köszönöm a választ. Még annyi lenne a kérdésem, hogy kaphat valaki skizoaffektív diagot ha nem hallucinál?
Köszönöm a válaszát!
Nem kell hallucinálni hozzá, ez csak egyike az u.n. pszichotikus tüneteknek; lényeg a valóságtól való időnkénti elszakadás valamilyen vonatkozásban, vagy valamilyen témában (ide tartozhatnaknak bizonyos megdönthetetlen tévgondolatok, téves meggyőződések),illetve esetleg a gondolkodás formai jegyeinek (menetének, lefolyásának) a megváltozása. Ez a leírás nem biztos, hogy jó válasz arra, amit tudni szeretne, gondolom azt, hogy miért kapta ezt a dg.-t. Emberi számítás szerint, ha megkérdezné az áterét, akkor ő meg tudná mondani. Nem szoktak hozzá (sajnos) az orvosok az érdeklődő, ráadásul "képzett" beteghez. Mondja el neki, hogy utána olvasott, kérdezett ezeknek a betegségeknek, és szeretné megérteni a betegségét és a dg.-sait. Kérje meg, hogy segítsen ebben. Üdv., Éva
T. Doktornő!
Furcsa kérdés talán, ráadásul azt hiszem képes vagyok pontos/megalapozott értékítéletet alkotni, mégis szükségem lenne egy független véleményére.
Ön szerint tekinthető -e az ego[t]izmus markáns jelének, ha valaki karácsonyi ajándék gyanánt saját magát ábrázoló 53 különböző fényképből készített heti naptárral lep meg valakit - relációtól függetlenül?
Ugye a _személyes_ajándék_ félreértelmezése h az ajándék témaszerűen az ajándékozóról szól, és nem az ajándékozott számára való testreszabásról?
Idézet tőle: nettudv
szovlonnek nem lehet irni uzenetet privatban? azert nem valaszolt? vagy mert nem vette eszre? vagy mert a tegnapi mimozas dolog miatt?
nett
Kedves nett,
lehet írni, mert van ilyen hely, de mivel ez nem tartozik a szerződésben vállalt feladataim közé, nem mindig nézem meg, hanem, ahogy időm adódik. Amíg vannak itt megválaszolatlan levelek, addig azokat általában előre veszem, de majd sor kerítek rá, üdv., éva
Idézet tőle: crazynem egészen erre 🙂 arról van szó,h ha akivel beszélgetek elkezd szidni másokat, akkor nem érzem annyira kínosnak, mint ha csakúgy beszélgetük vmiről...persze nem szoktam belemenni a játékába, de akkor úgy érzem,h ő sokkal kevesebb mint én, mert nem tudja elfogadni az illetőt, még akkor sem ha jogosak a szidások...és csak azt hajtogatja,h mennyire rohadék akiről beszél, de arra nem gondol,ill nem mondja,h miért lehet olyan amilyen....mert sztem mindennek oka van....
bár ez sem teljesen igaz, mert nekem is lenne okom az egész világot gyűlölni, mégsem teszem...de nem is beszélek ki senkit, nem szidok senkit a háta mögött....nem tudom mennyire érthetően írtam le, de nem tudom megfogalmazni....
Igen, eszerint félreértettem. A biztonságérzést tehát az adja, ha azt látja, hogy a másik sokkal intoleránsabb és sokkal kevéssé képes más szempontjainak megértésére, mint Ön, és ettől többnek érzi magát nála. Tehát máskor meg kevesebbnek, és olyankor emiatt szorong. Stabilitást az adna, ha el tudná hinni, és biztonságos meggyőződésévé válna, hogy nem kevesebb másoknál, függetlenül attól, hogy azok hogyan viselkednek. Ekkor a többieket egyenrangú félként kezdené megélni, akiktől nincs semmi félnivalója vagy szégyellnivalója. Segítséggel ezt el lehet érni, Éva
nem egészen erre 🙂 arról van szó,h ha akivel beszélgetek elkezd szidni másokat, akkor nem érzem annyira kínosnak, mint ha csakúgy beszélgetük vmiről...persze nem szoktam belemenni a játékába, de akkor úgy érzem,h ő sokkal kevesebb mint én, mert nem tudja elfogadni az illetőt, még akkor sem ha jogosak a szidások...és csak azt hajtogatja,h mennyire rohadék akiről beszél, de arra nem gondol,ill nem mondja,h miért lehet olyan amilyen....mert sztem mindennek oka van....
bár ez sem teljesen igaz, mert nekem is lenne okom az egész világot gyűlölni, mégsem teszem...de nem is beszélek ki senkit, nem szidok senkit a háta mögött....nem tudom mennyire érthetően írtam le, de nem tudom megfogalmazni....