Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Idézet tőle: ZoliKedves Doktornő!
Sajnos ez a mostani Karácsony is olyan nehéz és hosszú mint a többi.Azt hiszem,hogy megint kezdek "elsötétedni"Az állandó visszatérő depresszióm mellet van egy borderline személyiségzavarom is,habár egy másik orvos szerint nem vagyok borderline,csak a Függők sokszor borderline-ként élik meg a felépülést.(alkoholista,drog és gyógyszerföggő vagyok.912-napja tiszta)
Egyedül is vagyok és nem is merek ismerkedni mert a legutóbbi párkapcsolatom is azzal ért véget,hogy a barátnőm azt mondta "-Te nem vagy normális!!!"Ezért inkább itthon írok állandóan valamilyen Színdarabot.De ez sem könnyíti meg az életemet, mert amíg nem készül el, addíg nem tudok belőle "kiszállni" és teljesen beazonosulok a szereplőkkel.És mivel elég "durva" dolgokat írok, sokszor teljesen kikészülök tőlük,mintha egy ilyen szellemi "szupercellában" lennék.De néha meg teljesen kiüresítt.(azaz néha a sírás kerülget,néha meg a sivár közöny.)
Azt szeretném megtudni,hogy Ön mit tanácsolna,hogy mit tegyek mert nem tudok "kilépni" az állapotaimból és ennek már megint csak befordulás lesz a vége.Gyógyszert nem szedhetek és semmilyen más tudatmódosítót sem.Sajnos rengeteg kávét iszom és folyamatosan dohányzom is.Az étvágyam normális de észrevettem,hogy ha írok azonnal és rohamosan fogyni kezdek.(most már állandóan írok valamit!)Járok gyűlésre( AA-ba Kaposváron.Na-ba Pécsen) és próbálom megtartani a Program ajánlásait,(van Szponzorom de ritkán beszélünk és még ritkábban találkozunk.)de úgy érzem,hogy ez már nem elég.
Köszönettel: Zoli
Kedves Zoli!
A visszatérő depresszió nagyon meghatározó, és külön pech (egyébként nem ritka), ha karácsonyra szokott valakinél megérkezni. Nem tudom , miért nem szedhet gyógyszert, ilyenkor, ha kis szerencséje vanb valakinek, azért nagyon sokat segíthetnek az antidepresszívumok, amelyekhez nincs olyan jellegű függőség, mint az alkoholhoz vagy a drogokhoz.
A borderline dg.-sal kapcsolatban már írtam arról, hogy gyakran nem értenek egyet a szakemberek a személyiségzavarokkal kapcsolatos dg.-okban, de ez áthidalható azzal, ha nem a dg.-ra koncentrálunk, hanem a problémákra, tünetcsoportokra. A bord. gyakran szövődik visszatéró depr.-val, a kettő között az a különbség, higy a bord.-ban rövid idejű hangulatingadozások vannak, a depr.-ban pedig tartósak. Ha tartósan rosszul van, akkor most vsz. ez inkább depressziós zavar, és emellett lehetnek általános hangulati és érzelemszabályozási nehézségei. Azt, hogy talán épp emiatt fordult régebben a droghoz, szerencsétlen öngyógyításként, vagy a dorghasználat miatt másodlagosan alakultak ki ezk a problémái, nehéz lehet utólag eldönteni, de találn nem is kell.
Az nagyon nagyon jó, hogy jár gyűlésekre, esetleg lehetne új szponzort kérnie, ha ez a mostani ilyen jellegű kapcsolata nem annyira működik, de abban igaza lehetm hogy mindezeken szüksége lehet még másféle segítségre. Az írás is nagyon jó dolog, amellett, higy értéket hoz létre, segíthet is, de önmagában az sem lehet elég, és lehet, hogy a mostani, feltételezhető depressziója miatt keveredik a szereplőivel is annyira össze, hogy az sem segít, sőt ront az állapotán. Nagyon fontos lenne, hogy ki tudjon lépni a bezártságából és elkezdjen ismét klapcsolatokat építeni. Ehhez kellene viszont talán másféle segítség is.
Nem tudom, nem lehetne-e felülvizsgálni a gyógyszeres tiltást, és meggondolni az antidpresszívumok beállítását.
Ha közelebb lenne, ajánlanám a Nap-Kör Alapítvány speciálisan a bord, zavarra kidolgozott, de a gyakorlatban egyáltalán nem feltétlenül ehhhez a dg.-hoz kötött készségfejlesztő csoportját és egyéni terápiáját. Gondolom viszont, hogy heti rendszerességgel ezt nehezen tudná hosszú távon megvalósítani, így a közelben kellene megpróbálni pszichoterápiás segítséget (is) találnia.
Komoly elköteleződést érzek ki a leveléből, és az eddigi próbálkozásaiból, és ilyenkor szokott sikerülni a változás is, de jól gondolja, hogy valószíanűleg további segítségek kellenek hozzá. Kapcsolatteremtésében a rossz tapasztalatai ellnére megpróbálhatna bátrabb lenni, mert az elvonulás, ezt is jól látja, csak ront az egészen. Üdv., Éva
Idézet tőle: IdőrablóKöszönöm Doktornő.
Az alkohollal könnyű lesz leállnom, ugyanis majdnem teljesen absztinens vagyok, sokszór hónapokig nem iszom egy kortyot sem, ha mégis akkor az 1-2 sörben kimerül nyári hőség idején. Szeretném leszögezni, hogy nincs alkoholproblémám.
Szilveszterre sem tervezek semmiféle jelentős italozást, most 4 dl bort ittam 1,5mg Xanaxra....
Nekem nem megy az, hogy a gondjaimról részletesen beszéljek itt, ilyenkor a "szavak" kifelé nem jönnek, belül őrlődöm csak. Én nem érzem azt, hogy feltétlen a nyilvánosságra tartoznak az én nyűgjeim, nem érzem hogy érdemben változtatna ez bármin. Délelőtt egy barátomnál voltam, akkor még semmi bajom nem volt, beszélgettünk, hülyéskedtünk, csak akkor zuhantam meg amikor amikor hazaértem. Nem akarom túlspirázni a bajaimat, mindenkinek megvan a sajátja, nem hiszem hogy elvárható lenne a közösségtől hogy az én lelkemet ápolgassák.
Most azért botlottam meg mert belémmart a tavalyi Karácsony, amit expárommal kettesben töltöttünk egy apartmanban, nagyon meghitt körülmények között. Kicsit még meg vagyok borulva, de jobb mint tegnap.
Köszönjük hogy ezen a napon is velünk volt.
A fájdalmas évfordulók mindenkinek nagyon nehezek, örülök, illetve remélem, hogy túl van a nehezén. Nem baj, ha itt nem tudja kiönteni a lelkét, fő, hogy találjon ilyet valahol. viszont a felszínesebb kapcsolatok is sokat segítenej ilyenkor, keressen minél több kommunikációs lehetőséget, akkor is, ha nem feltétlen mély kapcsolatokról van szó. Üdv, Éva
Kedves Doktornő!
Nagyon sajnálom,hogy az utóbbi napokban elszabadultak itt a "Karácsony Szellemei" .De megnézné és válaszolna arra amit kérdeztem pár napja?
Köszönettel és az "ünnepekbe" belefáradva: Zoli
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaKedves kisgábor, időrabló, mave, nett, csillagocska, és mások, akik a Feldmár téma iránt érdeklődnek!
Külön választanám előbb Feldmár személyétől a mai, általános pszichiátriai gyakorlattal szembeni egyéb kritikákat.
Az utóbbiak nem alaptalnok sőt esetenként kifejezetten jogosak. A túlzottan biológiai és gyógyszercentrikus szemlélet és gyakorlat, valamint a gyógyszergyári érdeket túlzott előtérbe kerülése ellen a pszichiátrián belül is mozgalom indult, külföldön is és hazánkban is. Az utóbbi ellen biztosítékokat dolgoztak ki illetve igyekeznek továbbiakat kidolgozni. Az u.n.reformpszichiátria a 60-as évekkel induló szociálpszichiátriai szemléletét felélesztve, a biológiai, pszichológiai és a társas illetve közösségi szintű beavatkozások összehangolt egységére építő, és mindig az egyén igényeihez, céljaihoz illeszkedő komplex segítségnyújtás szükségességét hírdeti. Ebben a komplex segítségnyújtásban nem a pszichiáteré a fő szerep, de szükség van rá, mint ahogy a beavatkozások sem merülnek ki a gyógyszerelésben, de annak is meg lehet a maga helye. Ennek az u.n. reformpszichiátriai illetve közösségi pszichiátriai szemléletnek a kibontakozása érdekében hozta létre dr. Harangozó Judit a LEF -et (Lelki Egészség Fóruma) és www. lefnet.hu honlapot.
A gyógyszer kontra pszichoterápia témáról már több helyen írtam. Valóban van jelenleg egy olyan tendencia és gyakorlat, hogy olyan problémákat is gyógyszerrel oldjunk meg, aminek más megoldása is lehetséges sőt kívánatosabb. Az is igaz, hogy az utóbbi években az antidepresszíavumokhoz fűződő túlzott remények nem váltak valóra. A legújabb nemzetközi kutatások szerint az antidepresszívumok jól hatnak a súlyos depressziók többségében, de kevésbé a közepes és enyhe depresszióban. Ennek az lehet az oka szerintem, hogy a döntően biológiailag meghatározott depressziók szoktak (leglábbis tartósan) nagyon súlyosak lenni. Ugyancsak ezek között a leggyakoribb, hogy a depresszió testi tünetekben nyilvánul meg. Saját tapasztalatom, hogy ezekben az állapotokban az esetek többségében semmivel nem helyettesíthetőek ezek a gyógyszerek, és ha többnyire nem is teljesen, de lényegesen enyhítik, elviselhetővé teszik a depressziót. Sajnos van egy nagyon kis százaláka a betegeknek, akikre ezek a gyógyszerek nem hatnak, és sajnos nem mindig sikerül a mellékhatásokat kiküszöbölni. Ilyenkor kell valóban "mérlegelni", de ez a mérleglés közös mérleglés kell legyen a beteggel, az ő céljait, szempontjait figyelembe véve. Be szoktunk vonni a beteg beleegyezésével hozzátartozót is, aki jó szándékú külsö szemlélőként fontos adatokat adhat hozzá a közös mérlegléshez (néha pl. előbb észre veszi a javulást, vagy hamarabb észleli a visszaesés első jeleit, márpedig a korai beavatkozással gyógyszert lehet spórolni vagy kórházi kezelést megúszni.) A személyiségszerkezetből adódó illetve az aktuális környzeti hatások okozta depressziókban viszont jobban hatnak a pszichoterápiás és egyéb lelki hatásokra építő, vagy problémamrgoldást segítő beavatkozások.
Lényeg, hogy egyfelől jogosak a gyógyszerközpontú és a gyógyszerek hatáskörét és hatásosságát eltúlzó és a mellékhatásokat elbagatellizáló pszichiátriai szemlélettel és gyakorlattal szembeni kritikák, másfelől adott esetben ezek a gyógyszerek életmentőek lerhetnek, és megfelelően alkalmazva a pszichiátriai problémákkal küzdő emberek tömegeinek adják meg a lehetőséget (más módszerekkel kiegészítve) az élhető és ha nem is mindig teljesen szenvedésmentes, de elviselhető problémákkal járó életre. Gondoljunk arra, hogy a neuroleptikumok (antipszichotikumok ) megjelenése tette lehetővé az elme osztályok megnyitását és a betegek többségének benntartását a családban és a társadalomban. Mivel az előítéletek miatt mindenki titkolja, nem is tudjuk, hányan élnek köztünk jól beállított gyógyszerek mellett hasznos, értékes, szerethető és szeretni tudó emberként (szerencsére). Igaz ugyan, hogy sokszor a mellékhatások újabb panaszokhoz, testi-lelki tünetekhez vezetnek és nem könnyű velük megküzdeni, de mégiscsak kiküszöbölték az Ópium c. filmben igen reálisan bemutatott szörnyű és eredménytelen gyógymódokat és megszüntettek számos olyan szindrómát, amelyet régen a szkizofrénia tünetének tartottunk, de valójában a tartós intézeti lét tünetei voltak.
Feldmár András a Thomas Szasz által képviselt antipszichiátriai irányzat újabb képviselője, az antipszichiáter Laing tanítványa. Az antipszichiátria egy radikális kritikai irányzat, minden betegséget a társadalom hibáiból vezet le, illetve a társadalmat tartja betegnek és azt állítja, pszichiátriai betegségek nem léteznek. A műveiben lefektetett filozófiai alapelvek ellenében azonban Thomas Szasz maga is kezelt és kezel gyógyszeresen (is) betegeket az általa vezetett intézményben. Érdekes, megtermékenyítő gondolatokról van tehát inkább szó, mint egy az egyben követhető gyakorlatról.
Feldmár András sokfelől szedi össze a nézeteit, melyeket eredeti nézetekként ad elő, néha kellő homályossággal és sejtelmességgel ahhoz, hogy sokan guruként kövessék és tiszteljék. A Friderikusz interjú jó példa erre. "Ő nem csinál pszichoterápiát, sem beszélgető kúrát, csak beszélget..." - mondja. - Na és mi jellemzi ezt a "beszélgetést"? Miben különbözik egy szokásos kávéházi beszélgetéstől? Hát abban, hogy "ott mind a ketten veled foglalkoznánk..." - mondja Friderikusznak (mármint, ha F. elmenne hozzá egy ilyen beszélgetésre). Nos, ha a tisztelt néző nem tanult pszichoterápiát, aminek ugyancsak ez lenne a lényege, hát még azt hiszi, valami nagyon eredetit hallott. Nagyobb baj, hogy vissza hozná azt a meghaladott és már akkor sem bevált múltszázadfordulós gyakorlatot, hogy drogokat próbáltak használni a pszichoterápia elején "fellazításra", akkor, amikor még nem ismerték ennek a veszélyét. Erre aztán vannak tetszetős elméletei, amelyek szerintem nem mentik, csak veszélyesen vonzóvá teszik ezt a nem túl újk, de nem is túl jó ötletet.
Tehát szélsőségessége és a droghasználat veszélyeinek bagatellizálása miatt veszélyesnek tartom a nézeteit. Mivel a rajongók mindent benyelnek, eltérítheti az érintetteket attól, hogy megfelelő segítséget keressenek és ezzel sokaknak árthat. Kellő kritikával hallgatva/olvasva azonban lehet hasznos és igaz (ha nem is új) gondolatokat találni a műveiben.
Mindenkinek üdv. Éva
Köszönöm Doktornő!
Feldmár Andrásról körülbelül az a véleményem, mint Szendi Gáborról. Szendi technikája ugyanaz..Innen-onnan összeollózva írásait, könyvként kiadta..
De nem is ez a lényeg...hanem az, hogy Ön itt van velünk, és a felmerülő kérdésekre, problémákra választ ad nekünk!
Nagyon szeretném, ha nem offolnák szét ezt a topikot..nagy kár lenne érte
Üdv: csillag
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaKedves kisgábor, időrabló, mave, nett, csillagocska, és mások, akik a Feldmár téma iránt érdeklődnek!
Külön választanám előbb Feldmár személyétől a mai, általános pszichiátriai gyakorlattal szembeni egyéb kritikákat.
Az utóbbiak nem alaptalnok sőt esetenként kifejezetten jogosak. A túlzottan biológiai és gyógyszercentrikus szemlélet és gyakorlat, valamint a gyógyszergyári érdeket túlzott előtérbe kerülése ellen a pszichiátrián belül is mozgalom indult, külföldön is és hazánkban is. Az utóbbi ellen biztosítékokat dolgoztak ki illetve igyekeznek továbbiakat kidolgozni. Az u.n.reformpszichiátria a 60-as évekkel induló szociálpszichiátriai szemléletét felélesztve, a biológiai, pszichológiai és a társas illetve közösségi szintű beavatkozások összehangolt egységére építő, és mindig az egyén igényeihez, céljaihoz illeszkedő komplex segítségnyújtás szükségességét hírdeti. Ebben a komplex segítségnyújtásban nem a pszichiáteré a fő szerep, de szükség van rá, mint ahogy a beavatkozások sem merülnek ki a gyógyszerelésben, de annak is meg lehet a maga helye. Ennek az u.n. reformpszichiátriai illetve közösségi pszichiátriai szemléletnek a kibontakozása érdekében hozta létre dr. Harangozó Judit a LEF -et (Lelki Egészség Fóruma) és www. lefnet.hu honlapot.
A gyógyszer kontra pszichoterápia témáról már több helyen írtam. Valóban van jelenleg egy olyan tendencia és gyakorlat, hogy olyan problémákat is gyógyszerrel oldjunk meg, aminek más megoldása is lehetséges sőt kívánatosabb. Az is igaz, hogy az utóbbi években az antidepresszíavumokhoz fűződő túlzott remények nem váltak valóra. A legújabb nemzetközi kutatások szerint az antidepresszívumok jól hatnak a súlyos depressziók többségében, de kevésbé a közepes és enyhe depresszióban. Ennek az lehet az oka szerintem, hogy a döntően biológiailag meghatározott depressziók szoktak (leglábbis tartósan) nagyon súlyosak lenni. Ugyancsak ezek között a leggyakoribb, hogy a depresszió testi tünetekben nyilvánul meg. Saját tapasztalatom, hogy ezekben az állapotokban az esetek többségében semmivel nem helyettesíthetőek ezek a gyógyszerek, és ha többnyire nem is teljesen, de lényegesen enyhítik, elviselhetővé teszik a depressziót. Sajnos van egy nagyon kis százaláka a betegeknek, akikre ezek a gyógyszerek nem hatnak, és sajnos nem mindig sikerül a mellékhatásokat kiküszöbölni. Ilyenkor kell valóban "mérlegelni", de ez a mérleglés közös mérleglés kell legyen a beteggel, az ő céljait, szempontjait figyelembe véve. Be szoktunk vonni a beteg beleegyezésével hozzátartozót is, aki jó szándékú külsö szemlélőként fontos adatokat adhat hozzá a közös mérlegléshez (néha pl. előbb észre veszi a javulást, vagy hamarabb észleli a visszaesés első jeleit, márpedig a korai beavatkozással gyógyszert lehet spórolni vagy kórházi kezelést megúszni.) A személyiségszerkezetből adódó illetve az aktuális környzeti hatások okozta depressziókban viszont jobban hatnak a pszichoterápiás és egyéb lelki hatásokra építő, vagy problémamrgoldást segítő beavatkozások.
Lényeg, hogy egyfelől jogosak a gyógyszerközpontú és a gyógyszerek hatáskörét és hatásosságát eltúlzó és a mellékhatásokat elbagatellizáló pszichiátriai szemlélettel és gyakorlattal szembeni kritikák, másfelől adott esetben ezek a gyógyszerek életmentőek lerhetnek, és megfelelően alkalmazva a pszichiátriai problémákkal küzdő emberek tömegeinek adják meg a lehetőséget (más módszerekkel kiegészítve) az élhető és ha nem is mindig teljesen szenvedésmentes, de elviselhető problémákkal járó életre. Gondoljunk arra, hogy a neuroleptikumok (antipszichotikumok ) megjelenése tette lehetővé az elme osztályok megnyitását és a betegek többségének benntartását a családban és a társadalomban. Mivel az előítéletek miatt mindenki titkolja, nem is tudjuk, hányan élnek köztünk jól beállított gyógyszerek mellett hasznos, értékes, szerethető és szeretni tudó emberként (szerencsére). Igaz ugyan, hogy sokszor a mellékhatások újabb panaszokhoz, testi-lelki tünetekhez vezetnek és nem könnyű velük megküzdeni, de mégiscsak kiküszöbölték az Ópium c. filmben igen reálisan bemutatott szörnyű és eredménytelen gyógymódokat és megszüntettek számos olyan szindrómát, amelyet régen a szkizofrénia tünetének tartottunk, de valójában a tartós intézeti lét tünetei voltak.
Feldmár András a Thomas Szasz által képviselt antipszichiátriai irányzat újabb képviselője, az antipszichiáter Laing tanítványa. Az antipszichiátria egy radikális kritikai irányzat, minden betegséget a társadalom hibáiból vezet le, illetve a társadalmat tartja betegnek és azt állítja, pszichiátriai betegségek nem léteznek. A műveiben lefektetett filozófiai alapelvek ellenében azonban Thomas Szasz maga is kezelt és kezel gyógyszeresen (is) betegeket az általa vezetett intézményben. Érdekes, megtermékenyítő gondolatokról van tehát inkább szó, mint egy az egyben követhető gyakorlatról.
Feldmár András sokfelől szedi össze a nézeteit, melyeket eredeti nézetekként ad elő, néha kellő homályossággal és sejtelmességgel ahhoz, hogy sokan guruként kövessék és tiszteljék. A Friderikusz interjú jó példa erre. "Ő nem csinál pszichoterápiát, sem beszélgető kúrát, csak beszélget..." - mondja. - Na és mi jellemzi ezt a "beszélgetést"? Miben különbözik egy szokásos kávéházi beszélgetéstől? Hát abban, hogy "ott mind a ketten veled foglalkoznánk..." - mondja Friderikusznak (mármint, ha F. elmenne hozzá egy ilyen beszélgetésre). Nos, ha a tisztelt néző nem tanult pszichoterápiát, aminek ugyancsak ez lenne a lényege, hát még azt hiszi, valami nagyon eredetit hallott. Nagyobb baj, hogy vissza hozná azt a meghaladott és már akkor sem bevált múltszázadfordulós gyakorlatot, hogy drogokat próbáltak használni a pszichoterápia elején "fellazításra", akkor, amikor még nem ismerték ennek a veszélyét. Erre aztán vannak tetszetős elméletei, amelyek szerintem nem mentik, csak veszélyesen vonzóvá teszik ezt a nem túl újk, de nem is túl jó ötletet.
Tehát szélsőségessége és a droghasználat veszélyeinek bagatellizálása miatt veszélyesnek tartom a nézeteit. Mivel a rajongók mindent benyelnek, eltérítheti az érintetteket attól, hogy megfelelő segítséget keressenek és ezzel sokaknak árthat. Kellő kritikával hallgatva/olvasva azonban lehet hasznos és igaz (ha nem is új) gondolatokat találni a műveiben.
Mindenkinek üdv. Éva
Nem feltétlenül értünk egyet, de azért köszönöm megtisztelő válaszát!
Kedves Éva!
Ne haragudjon, hogy szólok, nagyon igyekszem úgy tenni,hogy a közlés ne sértse magát. Én voltam etikai bizottság előtt. Semmit nem ért. Csak megerősítették, hogy bolond vagyok, és a kórképemhez hozzátartozik,hogy etikai bizottsághoz fordulok ha nem tetszik nekem valami.
Abban az ügyben amivel odamentem SEMMIT nem léptek.
Kedves Doktornő!
Sajnos ez a mostani Karácsony is olyan nehéz és hosszú mint a többi.Azt hiszem,hogy megint kezdek "elsötétedni"Az állandó visszatérő depresszióm mellet van egy borderline személyiségzavarom is,habár egy másik orvos szerint nem vagyok borderline,csak a Függők sokszor borderline-ként élik meg a felépülést.(alkoholista,drog és gyógyszerföggő vagyok.912-napja tiszta)
Egyedül is vagyok és nem is merek ismerkedni mert a legutóbbi párkapcsolatom is azzal ért véget,hogy a barátnőm azt mondta "-Te nem vagy normális!!!"Ezért inkább itthon írok állandóan valamilyen Színdarabot.De ez sem könnyíti meg az életemet, mert amíg nem készül el, addíg nem tudok belőle "kiszállni" és teljesen beazonosulok a szereplőkkel.És mivel elég "durva" dolgokat írok, sokszor teljesen kikészülök tőlük,mintha egy ilyen szellemi "szupercellában" lennék.De néha meg teljesen kiüresítt.(azaz néha a sírás kerülget,néha meg a sivár közöny.)
Azt szeretném megtudni,hogy Ön mit tanácsolna,hogy mit tegyek mert nem tudok "kilépni" az állapotaimból és ennek már megint csak befordulás lesz a vége.Gyógyszert nem szedhetek és semmilyen más tudatmódosítót sem.Sajnos rengeteg kávét iszom és folyamatosan dohányzom is.Az étvágyam normális de észrevettem,hogy ha írok azonnal és rohamosan fogyni kezdek.(most már állandóan írok valamit!)Járok gyűlésre( AA-ba Kaposváron.Na-ba Pécsen) és próbálom megtartani a Program ajánlásait,(van Szponzorom de ritkán beszélünk és még ritkábban találkozunk.)de úgy érzem,hogy ez már nem elég.
Köszönettel: Zoli
T. Doktornő!
Értékelem és köszönöm részletes válaszat! Fogok rá érdemben reagálni!
Üdv!
A doktornő javaslatának teljesítése érdekében, kérem a moderatúrát, h törölje az 566 -os számú posztot! Mivel a művelet következtében a doktornő 580-as posztja is törlődni fog, ezért szükség volt erre az új posztra. A jelölt számú posztokra ne reagáljon senki, mert törlődésükkel a reakciók is törlődnek!
A doktornő eredeti levele:
Idézet tőle: belépésT. Doktornő!
Létezik a pszichológusi társadalmon belül valamiféle belső önszabályozás, h olyan emberek akik maguk is súlyos pszichiátria kórképekkel küzdenek, ne végezhessenek pszichológusi munkát?
T. belépés!
Tudomásom szerint ez egy olyan hely, ahol kérdéseket lehet feltenni pszichoterápiás és pszichiátriai témakörben. Ezen kívűl el lehet mondani (az egy hónapos kísérleti próbaidőn belül mindenlépp, aztán majd meglátjuk, mennyire sikerül az énközlést betartani és mennyire válik be ez az ötlet) énközlésként egy saját gondolatot vagy saját tapasztalatot más levélíró kérdéséhez illeszkedően, abban az esetben, ha az illető úgy gondolja, ezzel segíteni tud a kérdezőnek a problémája kezelésében. Az énközlés bevezetésének éppen ez lenne a célja, egymás segítése, és nem kritizálása. Az önsegítő aktivitást akartam ezzel támogatni ezen a helyen is, és nem az ellenkezőjét, egymás közvetlen vagy közvetett sértését, leminősítését. Ha Ön azt gondolja, hogy a Búra tagjait Önnek kell folyton megvédenie, mert ők nem tudják magukat megvédeni, nem tudják eldönteni, kit tartsanak jó segítőnek, kit nem, kiben bízhatnak, kiben nem, az már szerinten maga is leminősítés, a búrafelhasználók döntésképességének lebecsülése. Szakavatatlan segítőkről beszél, miközben én úgy látom, kéretlenül segítőként, sőt mindenki felett álló főigazgató segítőként próbál fellépni. Létezik ilyen szerephelyzet, ez nem az, de egy ilyen szerephelyzetben sem lenne szerintem hatékony ezzel a stratégiával.
Sérelmezi, hogy az adminisztrátorok letiltják a belépéseit, közben mindent megtesz azért, hogy áthágja a szabályokat, amiknek a fontosságát maga is hangsúlyozza. Ha nincs szüksége segítségre, sem válaszokra, hanem mindent úgyis jobban tud, akkor miért akar itt lenni? Ha ennyire rossz ez az egész, miért ragaszkodik hozzá, miért jön mindig vissza? Ha pedig fent akart maradni a Fórumon, akkor miért nem bírja betartani ezt a nagyon kevés szabályt, amivel az volt a baja, hogy keveselte, és további szabályokat várt volna tőlem? Én is azt szeretném ha fent maradna, mert azt gondolom, ha ennyire ragaszkodik az ittléthez, akkor csak lehet valami oka erre, de ehhez be kellene betartani a nagyon kevés szabályt. Javasolnám, hogy :
1. Ne tévessze össze a kérdésfeltevést a kérdőre vonással, vagy mások kérdőre vonásáról való beszámolással,
2. az énközléssel való tapasztalat- , vagy véleménymegosztást a kinyilatkoztatással,
3. próbálja meg tolerálni az ellenvéleményt (ami persze nem jelent elfogadást), ha esetleg egy kérdésre nem azt a választ kapja, amir (el)vár,
4. ne használja ezt a fórumot más célra, mint amiért létrejött, pl. a Búra megalkotóinak, szerkesztőinek, segítőinek a kritizálására és leminősítésére,
5. vigyázzon jobban arra, hogy ne sértsen másokat! Ha valakik sértőnek érzik a megjegyzéseit, higgye el nekik, és kérjen elnézést legalább, ahelyett, hogy újabb sértésbe vágna bele Pl. hogy "érdekeik sérelméről" kezd beszélni. Elképzelhető, hogy tényleg nem érzékeli, hogy mennyire sértőek a megjegyzései, de akkor meg különösen érdemes lenne odafigyelnie a visszajelzésekre. Ezennel visszajelezném és is, hogy rólam és az általam vezetett Alpítványról is sértően beszélt, ráadásul anélkül, hogy bármit tudna róla, ami nem azért zavar, mert "az érdekeimet sérti", mivelhogy nem is bírja sérteni, hanem azért, mert az a dolgom, hogy védjem a Fórumot ettől a hangnemtől.
Ezek után válaszolnék a levele első bekezdésére és egyben javasolnám, hogy törölje a levele többi részét, mint nem ide illő tartalmakat.
Tehát:
Pszichoterapeutáknál etikai szabály a tarápiát zavaró saját problémák kezelése, terápiás alakadás esetén szupervízió igénybe vétele. Ha valaki etikai szabályt sért, akkor az Etikai Bizottságnál lehet jelenteni, megfelelő adatokkal alátámasztva.
Nincs olyan bizottság, aki kiszűrné a betegeket és olyan szabály sem, hogy pszichológus vagy pszichiáter nem lehet beteg, és olyan sem, hogy ha valaki beteg, azt közölnie kell a klienseivel. A kimenet számít, hogy jól csinálja-e, amit csinál, vagy nem, és ha nem jól csinálja, azért felelős, akár beteg, akár nem. Ha beteg, akkor felelős azért, hogy megfelelően kezeltesse magát, és vegyen igénybe olyan szupervíziós segítséget, amely segít a tarápiát zavaró problémái felismerésében és kezelésében, beleértve az érintettségéből adódó problémáit is. (Mindez a pedagógusoknál vagy még jó pár szakmában legalább ilyen fontos lenne, de egyedül a pszichoterapeutáknál van meg ez az etikai szabály és egyedül itt megkövetelt a szupervízió, amelyre minden pszichoterápiás képzés rá is szocializálja a leendő szakembereket. )A nem szakember önkéntes segítőket szintén szupervízió védi a saját problémák bekeveredésétől a segítő kapcsolatba és fordítva.
Az érintettek segítőként való alkalmazása bevett gyakorlat akár laikus önkéntesként (ez esetben munkájáért a foglalkoztató intézmény, illetve az ottani szupervízora felel), akár kiképzett szakemberként (pl. addiktológiai érintettek addiktológiai konzultánssá való kiképzése, majd alkalmazása), aki magáért felel. Természetesen ilyenkor kötelező a saját probléma kezelése. Különösen hatékonyak az érintett segítők a krízismunkában és az addiktológiai problémák kezelésében, de sok más területen is, a fenti feltételek megtartása mellett.
Az önsegítő rendszerek éppen a résztvevők érintettségére épülnek és hatékonyságukat is éppen ez alapozza meg. Az egyik leghatékonyabb hálózat, a 12 lépéses csoportok hálózata, akiknél jellemző, hogy a több éve stabil, "öreg" tagoknak kötelező u.n. "szponzorálást" vállaniuk a közösségen belül. Ez lényegében egyéni segítő kapcsolat létesítését jelenti egy másik, a rendszerben még "fiatalabb" taggal.
Üdvözlettel: Éva
Kedves kisgábor, időrabló, mave, nett, csillagocska, és mások, akik a Feldmár téma iránt érdeklődnek!
Külön választanám előbb Feldmár személyétől a mai, általános pszichiátriai gyakorlattal szembeni egyéb kritikákat.
Az utóbbiak nem alaptalnok sőt esetenként kifejezetten jogosak. A túlzottan biológiai és gyógyszercentrikus szemlélet és gyakorlat, valamint a gyógyszergyári érdeket túlzott előtérbe kerülése ellen a pszichiátrián belül is mozgalom indult, külföldön is és hazánkban is. Az utóbbi ellen biztosítékokat dolgoztak ki illetve igyekeznek továbbiakat kidolgozni. Az u.n.reformpszichiátria a 60-as évekkel induló szociálpszichiátriai szemléletét felélesztve, a biológiai, pszichológiai és a társas illetve közösségi szintű beavatkozások összehangolt egységére építő, és mindig az egyén igényeihez, céljaihoz illeszkedő komplex segítségnyújtás szükségességét hírdeti. Ebben a komplex segítségnyújtásban nem a pszichiáteré a fő szerep, de szükség van rá, mint ahogy a beavatkozások sem merülnek ki a gyógyszerelésben, de annak is meg lehet a maga helye. Ennek az u.n. reformpszichiátriai illetve közösségi pszichiátriai szemléletnek a kibontakozása érdekében hozta létre dr. Harangozó Judit a LEF -et (Lelki Egészség Fóruma) és www. lefnet.hu honlapot.
A gyógyszer kontra pszichoterápia témáról már több helyen írtam. Valóban van jelenleg egy olyan tendencia és gyakorlat, hogy olyan problémákat is gyógyszerrel oldjunk meg, aminek más megoldása is lehetséges sőt kívánatosabb. Az is igaz, hogy az utóbbi években az antidepresszíavumokhoz fűződő túlzott remények nem váltak valóra. A legújabb nemzetközi kutatások szerint az antidepresszívumok jól hatnak a súlyos depressziók többségében, de kevésbé a közepes és enyhe depresszióban. Ennek az lehet az oka szerintem, hogy a döntően biológiailag meghatározott depressziók szoktak (leglábbis tartósan) nagyon súlyosak lenni. Ugyancsak ezek között a leggyakoribb, hogy a depresszió testi tünetekben nyilvánul meg. Saját tapasztalatom, hogy ezekben az állapotokban az esetek többségében semmivel nem helyettesíthetőek ezek a gyógyszerek, és ha többnyire nem is teljesen, de lényegesen enyhítik, elviselhetővé teszik a depressziót. Sajnos van egy nagyon kis százaláka a betegeknek, akikre ezek a gyógyszerek nem hatnak, és sajnos nem mindig sikerül a mellékhatásokat kiküszöbölni. Ilyenkor kell valóban "mérlegelni", de ez a mérleglés közös mérleglés kell legyen a beteggel, az ő céljait, szempontjait figyelembe véve. Be szoktunk vonni a beteg beleegyezésével hozzátartozót is, aki jó szándékú külsö szemlélőként fontos adatokat adhat hozzá a közös mérlegléshez (néha pl. előbb észre veszi a javulást, vagy hamarabb észleli a visszaesés első jeleit, márpedig a korai beavatkozással gyógyszert lehet spórolni vagy kórházi kezelést megúszni.) A személyiségszerkezetből adódó illetve az aktuális környzeti hatások okozta depressziókban viszont jobban hatnak a pszichoterápiás és egyéb lelki hatásokra építő, vagy problémamrgoldást segítő beavatkozások.
Lényeg, hogy egyfelől jogosak a gyógyszerközpontú és a gyógyszerek hatáskörét és hatásosságát eltúlzó és a mellékhatásokat elbagatellizáló pszichiátriai szemlélettel és gyakorlattal szembeni kritikák, másfelől adott esetben ezek a gyógyszerek életmentőek lerhetnek, és megfelelően alkalmazva a pszichiátriai problémákkal küzdő emberek tömegeinek adják meg a lehetőséget (más módszerekkel kiegészítve) az élhető és ha nem is mindig teljesen szenvedésmentes, de elviselhető problémákkal járó életre. Gondoljunk arra, hogy a neuroleptikumok (antipszichotikumok ) megjelenése tette lehetővé az elme osztályok megnyitását és a betegek többségének benntartását a családban és a társadalomban. Mivel az előítéletek miatt mindenki titkolja, nem is tudjuk, hányan élnek köztünk jól beállított gyógyszerek mellett hasznos, értékes, szerethető és szeretni tudó emberként (szerencsére). Igaz ugyan, hogy sokszor a mellékhatások újabb panaszokhoz, testi-lelki tünetekhez vezetnek és nem könnyű velük megküzdeni, de mégiscsak kiküszöbölték az Ópium c. filmben igen reálisan bemutatott szörnyű és eredménytelen gyógymódokat és megszüntettek számos olyan szindrómát, amelyet régen a szkizofrénia tünetének tartottunk, de valójában a tartós intézeti lét tünetei voltak.
Feldmár András a Thomas Szasz által képviselt antipszichiátriai irányzat újabb képviselője, az antipszichiáter Laing tanítványa. Az antipszichiátria egy radikális kritikai irányzat, minden betegséget a társadalom hibáiból vezet le, illetve a társadalmat tartja betegnek és azt állítja, pszichiátriai betegségek nem léteznek. A műveiben lefektetett filozófiai alapelvek ellenében azonban Thomas Szasz maga is kezelt és kezel gyógyszeresen (is) betegeket az általa vezetett intézményben. Érdekes, megtermékenyítő gondolatokról van tehát inkább szó, mint egy az egyben követhető gyakorlatról.
Feldmár András sokfelől szedi össze a nézeteit, melyeket eredeti nézetekként ad elő, néha kellő homályossággal és sejtelmességgel ahhoz, hogy sokan guruként kövessék és tiszteljék. A Friderikusz interjú jó példa erre. "Ő nem csinál pszichoterápiát, sem beszélgető kúrát, csak beszélget..." - mondja. - Na és mi jellemzi ezt a "beszélgetést"? Miben különbözik egy szokásos kávéházi beszélgetéstől? Hát abban, hogy "ott mind a ketten veled foglalkoznánk..." - mondja Friderikusznak (mármint, ha F. elmenne hozzá egy ilyen beszélgetésre). Nos, ha a tisztelt néző nem tanult pszichoterápiát, aminek ugyancsak ez lenne a lényege, hát még azt hiszi, valami nagyon eredetit hallott. Nagyobb baj, hogy vissza hozná azt a meghaladott és már akkor sem bevált múltszázadfordulós gyakorlatot, hogy drogokat próbáltak használni a pszichoterápia elején "fellazításra", akkor, amikor még nem ismerték ennek a veszélyét. Erre aztán vannak tetszetős elméletei, amelyek szerintem nem mentik, csak veszélyesen vonzóvá teszik ezt a nem túl újk, de nem is túl jó ötletet.
Tehát szélsőségessége és a droghasználat veszélyeinek bagatellizálása miatt veszélyesnek tartom a nézeteit. Mivel a rajongók mindent benyelnek, eltérítheti az érintetteket attól, hogy megfelelő segítséget keressenek és ezzel sokaknak árthat. Kellő kritikával hallgatva/olvasva azonban lehet hasznos és igaz (ha nem is új) gondolatokat találni a műveiben.
Mindenkinek üdv. Éva
Kedves Doktornő!
Én úgy gondolom, elég nagy hiba, hogy az államnak könnyebbnek tűnik gyógyszerrel tömni az embereket, mint pszichoterápiát fizetni...
Ha jól tudom, tőlünk nyugatabbra már köztudott, hogy hosszú távon jobban megéri a pterápia finanszírozása vagy hozzájárulás az állam részéről, mint a gyógyszeres kezelés. Hallottam olyan helyekről Angliában, ahol egész kis faluféléket csináltak pszichés problémákkal küzdőknek, ahol évekig éltek, kaptak terápiát - a terapeuták, pszichológusok is ott éltek - majd, aki "rendbejött" útjára bocsátották. Ám nem akárhogyan. Munkát és lakhatást kapott. Elindították az életben. Ami azt jelentette, hogy ugyan évekig élt ott abban a terápiás falufélében, de még vagy 30 évig is termelő munkát folytathatott.
Ez mondjuk sarkított példa.
Én nem vagyok senki pártján. Talán lehet némi igaza Feldmáréknak is... és ahogy írtad, bizonyára olykor szükséges a gyógyszerelés is.
Üdv
S.Zs.
amit írtál tanulságos, és nem is ezekkel van a gond.....mással.....de sztem te is látod...csak nem szeretném,h ebből megint hosszas beszélgetés legyen... 🙂
Idézet tőle: crazyne itt dumáljatok már légyszi....ezt az egy topicot hagyjátok már meg arra amire való....van egy csomó másik topic....
Oké,igazad van! Üdv!
ne itt dumáljatok már légyszi....ezt az egy topicot hagyjátok már meg arra amire való....van egy csomó másik topic....
Ez mondjuk nem igaz!Járok önsegítő csoportokba AA,NA ahol az egyik alapelv az,hogy "Az ahogy az egyik Függő tud segíteni a másiknak az páratlan." Mivel csak mi tudjuk igazán,hogy a másik épp most min megy át mert mi is megéltük.
Nekem akinek volt két öngyilkossági kisérletem és totál betudok fordulni ma is,sokat számít,hogy egy olyan emberrel tudok beszélni aki már ezeket átélte.Más egy orvos és más egy szenvedő látásmódja, de mindkettő elengedhetetlen!
Különben meg azt hiszem,hogy a Búra nem azért jött létre,hogy egymást sanyargassuk hanem,hogy egymást elfogadjuk!
.
Viszket a tenyered, ütni akarsz...bocs nem hagyhattam ki..:)
Tegnap már megkíséreltem, de vagy elveszett az éterben, vagy kitörölték "belépés"-nek az 566 számú hozzászólásához tett rövid kis mondandómat, így hát ismét felteszem a kérdést: Gondolod, hogy egy kerekesszékhez kötött orvos nem érthet a mozgásszervi rehabilitációhoz? Esetleg akarod, hogy tovább magyarázzam, miért tartom visszataszítónak a hozzászólásodból áradó mentalitást? (Különösen ezen a fórumon...)
Kedves Éva!
Mitől lehet az, hogy ha nagyon felidegesítenek el kezd zsibbadni az egyik kézfejem? Válaszát nagyon várom.
Nagyon boldog névnapot kívánok én is Önnek, és Kellemes Ünnepeket!
Tisztelt Doktornő!
Jó ideje már fokozatosan egyre agresszívebb leszek. Sok gyógyszert szedek(cymbalta, lamolep, elontril, trittico és alkalmanként Rivotril,ezt kifejezetten a dührohamok ellen), de érzem egyre rosszabb a helyzet. Mindig nagy volt az önuralmam, de mára már egyre nehezebben fogom magam vissza. Bár nagyon nem szeretnék még egy gyógyszert szedni, de úgy érzem egyre kiszámíthatatlanabb vagyok.Dolgozom és nem engedhetem meg magamnak ezt a viselkedést. Sajnos ez a családi életemre is kihat, amit útólag nagyon megbánok. Kérem, ha tud valami hatékony gyógyszert ezekre a problémákra, írja meg nekem!
Előre is köszönöm!
Tisztelettel:Ági
Kedves Éva!
Minden jót kívánok névnapja alkalmából! Boldog karácsonyt is természetesen!
Kedves Éva!
Szeretnék én is boldog névnapot, és
Kellemes Ünnepeket kívánni!
Gemini
KEDVES DOTORNŐ!
UTÓLAG S BOLDOG NÉVNAPOT ÉS BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK MAGÁNAK!
Moderációs topik tényleg kellene, továbbítani fogom babarczyeszternek.
Kérek minden érintettet hogy ezt a vitát ebben a topikban fejezzék be. Keressetek másik topikot, van kifejezetten a vitáknak egy topik, vagy egyéb szabadon választott helyen lehet folytatni. A doktornő emlékezetem szerint közölte hogy a téma további boncolgatása túllépi a topik kereteit.
Ha nem, akkor törölni fogjuk az ebben a témában keletkezett off hozzászólásokat és a vitában résztvevő nickeket pár napra kitiltjuk tekintet nélkül arra hogy ki kezdte.
Köszönöm Doktornő.
Az alkohollal könnyű lesz leállnom, ugyanis majdnem teljesen absztinens vagyok, sokszór hónapokig nem iszom egy kortyot sem, ha mégis akkor az 1-2 sörben kimerül nyári hőség idején. Szeretném leszögezni, hogy nincs alkoholproblémám.
Szilveszterre sem tervezek semmiféle jelentős italozást, most 4 dl bort ittam 1,5mg Xanaxra....
Nekem nem megy az, hogy a gondjaimról részletesen beszéljek itt, ilyenkor a "szavak" kifelé nem jönnek, belül őrlődöm csak. Én nem érzem azt, hogy feltétlen a nyilvánosságra tartoznak az én nyűgjeim, nem érzem hogy érdemben változtatna ez bármin. Délelőtt egy barátomnál voltam, akkor még semmi bajom nem volt, beszélgettünk, hülyéskedtünk, csak akkor zuhantam meg amikor amikor hazaértem. Nem akarom túlspirázni a bajaimat, mindenkinek megvan a sajátja, nem hiszem hogy elvárható lenne a közösségtől hogy az én lelkemet ápolgassák.
Most azért botlottam meg mert belémmart a tavalyi Karácsony, amit expárommal kettesben töltöttünk egy apartmanban, nagyon meghitt körülmények között. Kicsit még meg vagyok borulva, de jobb mint tegnap.
Köszönjük hogy ezen a napon is velünk volt.
Igazad van, elnézést, részemről lezártnak tekintem a dolgot.
légyszi ezt ne ebben a topicban beszéljétek meg....minden rosszindulat nélkül kérem.... ezzel a drnő dolgát nehezítitek meg.... köszi
feldmarnak egyertelmuen igaza van, bar nem minden esetben. dehat ezt is,mint minden teruletet befertozte a ........
egy sima egeszseges ember, ha ebben a rohadt manipulalt vilagban egy kicsit padlot fog, ami egyebkent torvenyszeru, a pszichiater elso dolga, hogy felcimkezi, aztan a nyomorult ember minel inkabb 'tiltakozik', annal inkabb erositi a masik felet, a nagy szakertelmet, a betegsegeben. merthat mik ezek? egyetemet vegzett, millio konyvet bemagolt emberek, akik sablon alapjan dolgoznak.
ezt most itt a doktorno is bebizonyitotta. meghozta az iteletet par sor utan, aztan mar tok mindegy, mit ir az ember, rakerult a belyeg. ilyenkor mar csak ket dolgot lehet tenni, vayg behodolunk neki, es hagyjuk, hogy elvigyek az eletunket a rossz iranyba, vagy probaljuk a lenyeget megertetni, amivel pedig egyre jobban betegnek neznek
ennyit errol a 'szakmarol'
h1n1 is volt..nem a gyogyszer reszvenyek zuhantak meg...persze
dehat amortizaljuk a nepet...butitsuk. birka nepet a konnyu iranyitani
Idézet tőle: IdőrablóKedves Éva,
ez régebben valóban így volt. A tartósan depressziós fázidokban nem tudtam enni. Most relatíve egyemsúlyban van a hangulatom. De mégis vannakaz étkezés terén "lyukas napok" amikor nem tudok enni, de ehhez nem társul feltétlen depresszív hangulat. Általánosságban viszont jó étvágyam van (talán túl jó) gondolom a Mirtazapinnak köszönhetően.
Lehet egy testi tünet depresszió jele akkor is, ha a depresszió a szubjektív élményekben nem jelenik meg. De végülis az a lényeg, hogy ez csak ritka, és egészében jól van, Éva
Kedves Mindenki!
Nagyon szépen köszönöm a kedves névnapi köszöntéseket, még jó, hogy felnéztem a Fórumra, a sokkal nagyobb ünneppel egybe folyó névnapom el szokott sikkadni a saját fejemben is, és mindig kellemes meglepetés, ha másoknak eszébe jut.
Fogok bővebben válaszolni az alábbi Feldmár stb. témára, röviden csak annyit, hogy leginkább mavével értek egyet, hogy "ezek nem fekete-fehér dolgok".
Mivel az eljövendő 2 napom zsúfoltnak ígérkezik, lehet, hogy nem fogok tudni erre felé nézni, de mindenkinek javasom, hogy akik nem ennyire lekötöttek, viszont rosszul érzik magukat vagy egyedül vannak, használják a Búrát, keressék és segítsék egymást! Éva
Idézet tőle: Időrabló
Üdv Éva.
Szeretnék én is Boldog névnapot kívánni.
Idén nehéz nekem ez a mai nap. Nehezebb mint máskor. Bevallom, vétkeztem.... ittam bort, és eszegettem némi Xanaxot.... így kicsit jobb, de azok a letisztult gondolatok amiket a terápián sikerült rendberakni, megint összekuszálódtak. Ma megtört az a harmónia, ami kezdett bennem kialakulni. 4-én megyek legközelebb terapra, valahogy ki kell bekkelnem addig.....
Ez baj, de ha már megtörtént, azt kell nézni, hogy jőjjön ki belőle. Próbáljon leállni az alkohollal, és a Xanaxot se aktuális ötlet szerint, hanem a beállítás szerinti fix napi adagban szedje. A fennmaradó feszültséget inkább valami elfoglaltsággal vagy lehetőség szerinti kapcsolatteremtéssel oldja, ha máshol nem, akkor itt a Búrán, látom, nincs egyedül. Sok embernek nehéz az ünnep, de össze lehet fogni, együtt könnyebb. fő, hogy sikerüljön teljesen leállnia, és ezt a két ünnep között, majd a szilveszteri kötelező ivászat ellenében is megtartani, és a letisztult gondolatok vissza fognak térni. Ami egyszer sikerült az embernek, másodszor is menni szokott. Drukkolok, higy sikerüljön, és nagyon szépen köszönöm a névnapi köszöntést, Éva
Kedves Éva,
Boldog névnapot kívánok Önnek!
Kedves Doktornő!
Boldog névnapot kívánunk
memphis & samu
Üdv Éva.
Szeretnék én is Boldog névnapot kívánni.
Idén nehéz nekem ez a mai nap. Nehezebb mint máskor. Bevallom, vétkeztem.... ittam bort, és eszegettem némi Xanaxot.... így kicsit jobb, de azok a letisztult gondolatok amiket a terápián sikerült rendberakni, megint összekuszálódtak. Ma megtört az a harmónia, ami kezdett bennem kialakulni. 4-én megyek legközelebb terapra, valahogy ki kell bekkelnem addig.....
Idézet tőle: IdőrablóJó a kérdés, engem is érdekelne, csak nem mertem feltenni itt most nem részletezendő okok miatt.
Van egy tábor ebben az országban (illetve máshol is) akik azt állítják hogy a szerotoninnak semmi köze a depresszióhoz, az egészet a gyógyszeripar találta ki manipulált kutatási eredményekre alapozva, a pszichiáterek pedig a gyógyszeripar fizetett csatlósai. Én eléggé meg vagyok botránkozva ezen. Az lehet hogy manapság olyanok is kapnak antidepresszánst, antipszichotikumot akiknél ez nem lenne indokolt, de az is biztos hogy a pszichés problémákkal küzdők egy része nem jut el pszichológushoz, pszichiáterhez, egyéb testi betegségekkel kezelik őket, vagy még azzal se.
Igen..ez így van! engem is szervi bajokkal kezeltek évtizedekig..negatív lelettek mellet..emésztésgondok, étvágytalanság.stb..erről már írtam..
Valahol olvastam,. hogy majdnem minden szervben jelen van a szerotonin..még a belekben is..(lehet, hogy hülyeség) de én akkor bizonyosodtam meg arról, hogy a gyógyszer hatásos, mikor a soha nem volt étvágyamat visszahozta, a szervi tüneteimet megszüntette..a gyomrom 15 hónapja nem fájt..nem volt hányingerem, nem volt "epegörcsöm"..hát persze, hogy ezek megszűntek, de nem a célzott gyomorsavlekötőnek köszönhetően, és nem az espumisan golyócskáknak, mert ezek xart sem értek..a tüneteim megmaradta..
Nos ,én áldom annak a nevét, aki kitalálta a gyógyszert..mert igenis nagyon, de nagyon sokat segített!!!!
Sok beteg jár hozzánk pontosan ilyen tünetekkel,,, negatív lelettel a kezükben távoznak...úgy három havonta megjelennek..
Talán még most is csőnyelésre, ultrhangra és laborba járnék, ha nem kezdtem volna el gyanakodni, hogy a hiba nem a szerveimben van, hanem az agyamban!
Bocsánat..kicsit hosszúra sikerült! Sok beteget félrekezelnek, évtizedek után sem jönnek rá az orvosok, hogy mi a fenétől vannak a panaszok, ha a betegnek az összes lelete rendben van.Nos..ilyenkor kell gondolni arra,hogy más a gond..csak sajnos kevés gyógyítónak jut eszébe a beteget "továbbküldeni"!
Ezeken én átestem, és ha ez nem velem történik meg, nem is hiszem el..
Békés karácsonyt és boldog névnapot kívánok a kedves Doktornőnek! Több,sokkal több ilyen orvos kellene az országnak, mint Ön!
Köszönjük, hogy itt van velünk
ja meg azt akarom mondani, hogy boldog nevnapot, dr no (:
en biztos, hogy nem fogok egy gyogyszert sem bevenni. foleg, mert amit leirtam problemat, az csak az egesznek az egy tizede kb.
voltam mar rosszabbul es tartosabban is, megis valahogy tulveszeltem orvos, gyogyszer es minden nelkul. az ido az jo baratom, bar attol meg bennem vannak azok...csak mar ritkabban tornek felszinre. fogalmam sincs, mi iranyitja ezt, de probalok nem foglalkozni vele. csak amikor eljon, ketsegbeesemben menekulok valami szakemberhez.
gyogyszert pedig biztos nem...az csak elinditana egy ujabb lavinat,egy ujabb korforgast. nem fogok kiserletezni magamon, ha beledoglok sem.
fokent tesomat latva (ikertestverem)...aki panikbeteg, hiaba a pszichiater, pszicholoogus, uj pszichiater, pszichologus...gyogyszerek, uj gyogyszer....ma is mi van?????? (ez a problemam masik egy tizede) amikor szarul van, probalok neki 'ertelmeseket' mondani, amitol o lenyugszik altalaban...dehat en sem vagyok mindig eleg..szokasa az ugyeleten kikotnie.......hat igy ezt sem konnyu vegignezni, meg tartania magat az embernek. mi lenne, ha bemondanam, hogy szarul vagyok? amilyen...osszedolne a vilag, nagyobbat artanek neki, mint ami van:)))) (mosolygok, mert mar mast nem tudok. amugy is infantilis vagyok. a rorschach teszt is megmondta,dehat lehet ezt mashogy birni?)))))))))))
eshat persze megint en vagyok a szar, mert 'ellenkezek' egy orvossal. hat minek kerdezzen az ember, es minek kerjen tanacsot, ha nem teszem))))))
semmit nem kell komolyan venni az eletben. ennyi a megoldas. csak odaig el kell jutni. igaz, hogy senkikent halunk meg, de legalabb tuleltuk)))
szerintem ezek nem ilyen fekete-fehér dolgok, és nagyon nagy egyéni különbségek vannak.
pl. attól még h nekem 11 különböző gyógyszer (és ezek kombinációja) nem használt egyáltalán, nem éreztem semmit az esetleges mellékhatásokon kívül és ezért 3 év után feladtam a gyógyszerekkel való próbálkozást, még másnak segíthetnek.
ezzel együtt ott van a rivotril, aminek érzem a hatását, és már 0,5mg-os fele elég ahhoz h kicsit visszarázódjak és a teljes bénultságomat feloldja valamelyest, ha épp nem vagyok képes semmire a szorongástól.
Doktornő, maga szerint lehetséges, h nem használ egyik antidepresszáns se? Mert értem, h személyiségzavarosokra kevésbé hatnak a gyszerek, még akkor sem ha rendesen szedik őket, Ez miért van? Vagy a gyógyszerek nem is minden depresszoóra jók, csak bizonyos depresszióra, amit előre meg nem lehet tudni?
Abban osztom Feldmár véleményét, h egyes gyszereknek nagyon durva mellékhatásaik vannak, és sokszor ennek a kínzó voltát nem vették tudomásul a gyógyszereket felíró orvosok, ami nagyon dühítő volt. Mindig jött ez a mérlegelni kell duma, de hogy ők mérlegelnek vagy én mérlegelhetek, az nem mindegy...
Jó a kérdés, engem is érdekelne, csak nem mertem feltenni itt most nem részletezendő okok miatt.
Van egy tábor ebben az országban (illetve máshol is) akik azt állítják hogy a szerotoninnak semmi köze a depresszióhoz, az egészet a gyógyszeripar találta ki manipulált kutatási eredményekre alapozva, a pszichiáterek pedig a gyógyszeripar fizetett csatlósai. Én eléggé meg vagyok botránkozva ezen. Az lehet hogy manapság olyanok is kapnak antidepresszánst, antipszichotikumot akiknél ez nem lenne indokolt, de az is biztos hogy a pszichés problémákkal küzdők egy része nem jut el pszichológushoz, pszichiáterhez, egyéb testi betegségekkel kezelik őket, vagy még azzal se.
Tisztelt Doktornő!
Szeretném megkérdezni Öntől hogy mi a véleménye a "Feldmári pszichológiai felfogásmódról"? Hogy elmagyarázzam mire gondolok a legjobb két idézet tőle:
"Thomas Szász (egy amerikai magyar) azt mondja – és én teljesen egyetértek vele –, hogy vagy agybetegségről beszélünk, vagy arról van szó, hogy az embernek nehézségei támadnak az életben. Elmebetegség azonban nincs. Ez megint nyelvi kérdés. Szavakat találunk ki, és azt hisszük, hogy amire szavunk van, az létezik. Elmebetegség nincs."
vagy egy másik a pszichiáterekről:
" A pszichózis vagy skizofrénia jelenlegi orvosságai olyanok, hogy a mellékhatásaik gyógyításához más orvosságok szükségesek, amelyeknek azonban szintén vannak mellékhatásai, és azokat is gyógyítani kell. Ha kb. három hónapnál tovább kezelnek ilyen gyógyszerekkel, akkor úgy fogsz kinézni, mintha nagyon beteg lennél, de nem fogsz hallucinálni, nem leszel mérges, nem fogsz úgy kinézni, mint egy bolond, csak úgy, mint egy súlyos beteg. Szelíd leszel. Megszelídítenek. Nem kell fizikailag bezárni, mert kémiailag zárnak be. A pszichiáterek ártanak. Ez biztos."
Érdekelne az Ön álláspontja ezzel kapcsolatban. Mint tudjuk a Feldmár maga is gyakorló pszichiáter de szembe megy minden ismert "iskolai" irányzattal, és a maga útját járja. A tapasztalatok szerint rendkívül eredményesen.
Kedves Doktornő és mindenki!
BOLDOG KARÁCSONYT!!!
Kedves Éva,
ez régebben valóban így volt. A tartósan depressziós fázidokban nem tudtam enni. Most relatíve egyemsúlyban van a hangulatom. De mégis vannakaz étkezés terén "lyukas napok" amikor nem tudok enni, de ehhez nem társul feltétlen depresszív hangulat. Általánosságban viszont jó étvágyam van (talán túl jó) gondolom a Mirtazapinnak köszönhetően.
Kedves Fórum!
Kívánok mindenkinek a saját aktuális lehetőségei közt elérhető lehető legnagyobb belső békességet és lehető legtöbb örömöt az ünnepekben! Én is igyekszem hasznosítani a sok kedves jókívánságot, és köszönöm őket, Éva
Idézet tőle: crazyén "border" vagyok papíron, recepten meg bipol....de csak azért, mert a gyszert arra a kódra írhatja ki a terap....
Persze, ez így van, nem lehet mást tenni, É.
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő
Olyan fura. Képtelen vagyok összehozni magam eggyé. Ha összeér a múltam és jelenem, kiszállok, nem tudom elviselni. Kívülről látom magamat. Mégis, az a célom hogy egységes érző emberré váljak és ne meneküljek el az érzéseim elől. Így ünnepek táján és gyógyszer nélkül még nehezebb de nem akarok krónikus pszichiátriai beteg lenni ezért igyekszem kibírni. Mit tudna javasolni, van valamilyen technika amivel jobban benne tudnék maradni az egységes énben? Lehet, kicsit zavaros amiket írok de remélem Ön érti...
Köszönöm a válaszait!!!
Kedves névtelen, ez egy gyakori félreértés!
Nem attól válik valaki pszichiátriai beteggé, hogy kezelteti a problémáit, akár ha kell gyógyszerrel is átmenetileg, hanem attól, ha nem, de kellene!
Ha már szedett, és hirtelen abba hagyta, abból mégnagyobb baj lehet. Akárhogy is, ne egyedül döntse el a gyógyszerek szedését vagy elhagyását, hanem szakorvos segítségével, akinek mondja el előbb a problémáit. A leírt lelki problémákon is valószínüleg enyhítenének a gyógyszerek, könnyebben érezné esetleg magát az ünnepekben. Hosszú távon pedig (a később esetleg tartósan, vagy időszakosan, de mindenképp fokozatosan elhagyható gyógyszerek melletti) pszichoterápiától várható a leírt problémájának megoldása. Technikát csak annyit tudnék, hogy próbálja meg átmenetileg félre tenni egyelőre ezt a problémáját, ha tudja, és az aktuális dolgokra koncentrálni. Ha nem megy, akkor pláne meg kellene gondolnia a régi gyógyszere visszavételét és az orvosával, terapeutájával való mielőbbi konzultációt. Azzal nem kerül közelebb az egyébként teljesen átérezhető és megérthető céljához, ha egyedül, gyógyszer és minden más segítség nélkül szenved miatta.
Kívánom, sikerüljön elfogadnia segítséget és kicsit könnyebb lélekkel eltöltenie most az ünnepeket is, később pedig igazi változásig jutni, üdvözlettel, Éva