Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Idézet tőle: egytagT. Doktornő!
Ön szerint ha túl hosszan tagja valaki egy önsegítő csoportnak, akkor elképzelhető h az már számára nem jelent előnyt, sőt akár káros is lehet? Tehát ha nem ér el eredményt, annyit legalább, h meg tudjon lenni az illető önállóan, hanem mindig a csoportra van szorulva, nem tud róla leválni, miközben nem is képes meghaladni azt, akkor szóba jöhet-e, h az illetőt az akarata ellenére, de az ő érdekében távol tartsák a csoporttól?
Kedeves egytag!
Gyakori félreértés, még szakemberekkel is megesik, olyanokkal persze, akik nem nagyon ismerik a önsegítő rendszerek működési módját, hogy valamiféle kóros függőségnek gondolják, ha valakinek hosszú távon szüksége van az önsegítő csoportjárára. Az alkohol-, drog-, és egyéb függőségekben, és minden más tartósan fennálló probléma esetén szükség lehet akár egy életen keresztül is arra, hogy ezen speciális probléma kezeléséhez az érintett személy sorstársi segítséget kapjon. Ennek az az oka, hogy olyan problémákról van szó, amelyek kezelhetők, de véglegesen nem szüntethetők meg. Az érintett személyek tünetmentesen tarthatók, de ehhez folyamatos "karban tartás" szükséges, amihez a legnagyobb segítséget a hasonlóan érintett és a tünetmentességben hasonlóan elkötelezett sorstársak tudják nyújtani.
Léteznek persze destruktív szekták, destruktív közösségek is, de ezek jól elkülöníthetők az előbbiektől az egyén életére gyakorolt látható hatásuk alapján. Az utóbbiak beszippantananak, elvonnak az élet egyéb dolgaitól, és ez ideológiáikban, elvárásikban és céljaikban is tükröződik. Az előbbiek mindent abból a célból tesznek, hogy az életüket romboló problémáik kezelése által az érintettek hatékonyabban funkcionáljanak, és gyümölcsöző, kielégítő. stebil kapcsolatokat tudjanak múködtetni a mindennapi életükben. Az önsegíítő kapcsolatokhoz való tartós kötődésnek nem az az oka, hogy nem tud meglenni az illető "önmagában", hanem az, hogy egy adott konkrét problémájának folyamatos kezeléséhez szüksége van olyan személyek tapasztalataira és erősítésre, akik a problémát belülről ismerik, és ezt fel is ismeri.
Egyébként akarata ellenére (mondjuk másfél éves kortól, amikortól járni kezd) úgysem lehet senkit semmitől távol tartani, el sem tudom képzelni egy ilyen ötlet kivitelezését. Viszont, ha tényleg önsegítő csoportról van szó, akkor nem is kell.
Üdv, Éva
Kedves Doktornő!
Voltam az orvosomnál és elmondtam mi a helyzet. Az iszonyú hullámzásról is beszéltem. Azt mondta, ügyes vagyok de azért mindenből felírt és a paroxat mellé kaptam wellbutrint is. Így reggel 40mg paroxat, 150 mg wellbutrin, este 100mg truxal, 1,5 mg haloperidol. A convulexről még nem döntöttem, a dokinő szerint kéne szedni. A wellbutrinra azt mondta, hogy nagyon óvatosan bánjak vele, ha remegek, vagy szétzilálódok, azonnal álljak le. Most újra bízom, hogy talán jó lesz, végigolvastam a régi búrán amit a wellbutrinról írtak. Ha megint pofára esek, akkor nem tudom mi lesz.Az a baj, hogy naponta többször homlokegyenest más és más, nagyon intenzív érzéseket élek át. Ön szerint az ilyen típusú problémák stabilizálódnak valamikor hosszútávon, vagy ebbe kell beletörődni? Csökkentek a hullámok az antipszichok hatására, de zombi voltam tőlük...talán teljesen előről kellene kezdeni a gyógyszerelésemet úgy, hogy mindennel leállok és a domináns tünetek alapján kezdek boigyóhoz nyúlni. Kórházba a munkám miatt nem tudok menni..már arra is gondoltam, keresek egy magán pszichiátert aki végig csinálná velem ezt az egészet. Önnek mi a véleménye, tud vmit javasolni? Annyira bizonytalan vagyok bár meglepően egészben. Félek, ha dolgozni kezdek, megint szétesek...Arra is gondoltam, hogy az esti bogyókat szétosztom napközbenre is. Nem tudom. Az a baj, ha rosszul vagyok, akkor az igazán gáz.yan dolgokat csinálok, ami aztán utólag szégyenletes és abszurd. Nem tudom, mi legyen
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: VippaTisztelt Doktornő!
A neten fellelhető szakirodalom eléggé ellentmondásos számomra, miszerint a társfüggőség csak kamaszkortól vagy esetlegesen már kisgyermekkorban is kialakulhat.
Érdekelne az Ön álláspontja is evvel kapcsolatban.
Megtisztelő válaszát köszönöm.
Kedves Vippa, nem tudom, mit értenek gyermekkori függőségen abban a cikkben, ahol ilyet olvasott. Van olyan zavar, ami az anyához, gondozóhoz való túlzott kötődésben és a normális szeparációs szorongás idején túl is fennmaradó intenzív szeparációs szorongásban nyilvánul meg, de ezt nem hinném, hogy társfüggőségnek nevezné bárki is. Ezen kívül nem tudok mire gondolni. A gyerekpszi.-hez egyébként nem értek mélyebben, de azért erről a kifejezésről talán így is hallottam volna, ha ez egy használatos dg. lenne.
Nem tudom, hogy nem értett-e félre valamit. Arról olvashatott, és ezzel egyet is értek, hogy a társfüggő viszonyulás és viselkedés alapmintáját a gyermek a családban sajátítja el, akár már születésétől kezdve, amennyiben olyan családba születik, ahol ilyen minták élnek. Maga a társfüggő viselkedés azonban általában először a párkapcsolatokban szokott megnyilvánulni.
Tehát azt kellene tudni, hogy az a szerző, aki gyermekkori társfüggőségről írt, milyen konkrét viselkedémódokra gondolt és milyen jellegű kapcsolatokban. Üdv, Éva
Tisztelt Doktornő!
Köszönöm megtisztelő válaszát, később reagálok rá bővebben.
Boldog új évet kívánok Önnek!
T. Doktornő!
Ön szerint ha túl hosszan tagja valaki egy önsegítő csoportnak, akkor elképzelhető h az már számára nem jelent előnyt, sőt akár káros is lehet? Tehát ha nem ér el eredményt, annyit legalább, h meg tudjon lenni az illető önállóan, hanem mindig a csoportra van szorulva, nem tud róla leválni, miközben nem is képes meghaladni azt, akkor szóba jöhet-e, h az illetőt az akarata ellenére, de az ő érdekében távol tartsák a csoporttól?
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő, nagyon nyomott vagyok és a terapom is rettenetesen hiányzik. Nyomaszt hogy nemsokára munkába kell állnom, hogy le kell tennem a nyelvvizsgát és egyáltalán minden. Utálom amúgy is a szilvesztert, az olcsó poénok és felelőtlen dorbézolások napját. Olyan jó lenne ha jönne és írna pár vígasztaló sort. Most nagyon nehéz. A gyerekeim itt ricsajoznak, megy a tévé, nem csinálunk semmit, kötelezően bámulunk ki egymás mellett a fejünkből. Próbáltunk játszani de valamelyik kölyök a kettő közül tuti hogy bömböl én meg úgy érzem, már nem megy elviselni...a könyvem végére értem és nincs semmi ami örömet okozna. Holnap megyek a doktornőmhöz és azt sem tudom mit is mondjak neki. Hazudni nem akarok de egyre kevésbé bízom abban hogy továbbra is menni fog gyógyszer nélkül. Így meg mi értelme beszámolni a próbálkozásaimról? Egy csődtömegnek érzem magam
Névtelen, Nem szabad hazudnia, ha akarna, ha nem! Ne tegye! És ragaszkodjon a realitás érzékéhez!
Kedves Doktornő!
Köszönöm a válaszát.
Bajvívó
Kedves Doktornő, nagyon nyomott vagyok és a terapom is rettenetesen hiányzik. Nyomaszt hogy nemsokára munkába kell állnom, hogy le kell tennem a nyelvvizsgát és egyáltalán minden. Utálom amúgy is a szilvesztert, az olcsó poénok és felelőtlen dorbézolások napját. Olyan jó lenne ha jönne és írna pár vígasztaló sort. Most nagyon nehéz. A gyerekeim itt ricsajoznak, megy a tévé, nem csinálunk semmit, kötelezően bámulunk ki egymás mellett a fejünkből. Próbáltunk játszani de valamelyik kölyök a kettő közül tuti hogy bömböl én meg úgy érzem, már nem megy elviselni...a könyvem végére értem és nincs semmi ami örömet okozna. Holnap megyek a doktornőmhöz és azt sem tudom mit is mondjak neki. Hazudni nem akarok de egyre kevésbé bízom abban hogy továbbra is menni fog gyógyszer nélkül. Így meg mi értelme beszámolni a próbálkozásaimról? Egy csődtömegnek érzem magam
Kedves Doktornő!
Boldog új évet kívánunk.
memphis & samu
Köszönöm szépen. Nyulanna
Tisztelt Doktornő!
40-es értelmiségi nő vagyok, családom van, férjem, aki szeret, gyerekeim. Krízisben vagyok.
A férjem és a gyerekeim tegnap pornográf felvételeket találtak rólam az interneten. Ez már önmagában elég lenne, de a munkatársaim is látták. Úgy érzem a fél világ rajtam röhög.
A pornográf felvételek hamisítványok, de ezt hiába magyarázom.
50 órája nem aludtam, remeg a kezem, ismeretlenek hivogatnak a telefonomon. Mit lehet tenni ilyen helyzetben?
Kedves Doktornő, nekem miért nem írt???
B.U.É.K!
Kedves Doktornő!
Nem tudom mire véljem, de a #617-es számú hozzászólásomra nem reagált.
Ezért megismétlem a benne foglaltakat.
Köszönöm a tanácsát, sokat segített. Amikor valóban félreraktam a problémát egy kis időre, majd az intuíciómra hallgattam, kevéssel utána meg tudtam hozni a döntést.
Mit tud ajánlani számomra, ha a könyv kevés?
Ezúton is boldog sikeres új esztendőt kívánok!
Mindenkinek problémamentes és jó hangulatú szilvesztert kívánok, majd az előzőnél boldogabb (gondolom ez mindenkinek jól jön) Újévet, jóéjszakát, Éva
kérem nézzen be a privik közé....köszönöm.
Idézet tőle: nyúlannaTisztelt Doktornő!
Anyasági depresszió témakörben kérem szépen segítsen szakemberrel felvennem a kapcsolatot. Köszönöm
Kedves nyúlanna!
Két féle szülés utáni depresszió van. Az egyik közvetlenül a szülés utáni napokban jelentkezik és nam tart 5-6 napnál tovább, ezt nem kell kezelni, elég a hozzátartozók megértése és támogató segítsége. Ehhez viszont el kell nekik is magyarázni, hogy egy múló hangulatváltozásról van szó, a szülés utáni hatalmas hormonszintváltozás okozza.
A másik később kezdődik, komolyabb tünetekkel és hosszú ideig tart, ez már szaksegítséget igényel. Nem tudok róla, hogy lenne ennek a zavarnak specialistája, viszont nem is igényel más depressziókhoz képest speciális kezelést, legfeljebb annyiban, hogy egy plusz, nagyon fontos szempontot kell mérlegelni (szoptatás), a gyógyszerbeállítás szükségességének eldöntésénél. Nem tudom, mennyire súlyosak a tünetei, ha nem nagyon, akkor meg lehet próbálni pszichoterápiával kezdeni, annak reményében, hogy esetleg a kiküszöbölhető lesz a gyógyszer.
Amennyiben gondolja, a Nap-Kör Alapítvány is tudja fogadni, de csak 10-e után. Amennyiben a tünetei súlyosak, vagy addig súlyosbodnának, akkor legjobb, ha a területi Pszichiátriai (Mentálhigiénés) Gondozót keresi meg. Persze, hogy mi súlyos, mi nem, azt nem biztos, hogy egyedül kell megítélnie, ha ide, vagy az üzenőmbe megírja, akkor megpróbálok segíteni, üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: bajvivoKedves Doktornő!
Ezt a cikket találtam az nlc-n (internetes nők lapján).
http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20101226/psziches_beteg_a_csaladban
A cikk végén van egy kis keretes írás arról, hogy melyik betegségtípus milyen gyakori.
Igaz lenne, hogy az agorafóbia, a pánikbetegség és generalizált szorongás a lakosság egynegyedét érintik?
Én egy kicsit utána olvastam és úgy láttam, hogy kb. "csak" a lakosság 15 százaléka szenved ezekben.
Válaszát előre is köszönöm.
Bajvívó
Kedves Bajvívó!
Mindenki nevében köszönöm a cikket, átfutottam, nagyon jó, korrekt cikk, minden érdeklődőnek érdemes elolvasni. Az Ébredések Alapítvány munkatársai ihlették, ennek megfelelően a közösségi pszichiátriai, előítéletellenes szemléletet tükrözi. Hiányossága, hogy az elérhetőségek között kihagyja a Szigony Alapítványt, a Sotériát és a Nap-Kör Alapítványt is, lehet, hogy az utóbbit csak véletlenül, mert kifejezetten jó viszonyban vagyunk egymással.
A kérdezett adatokat illetően azt tudom mondani, hogy a különböző felmérések eredményei elég nagy szórást mutatnak, így mind a kettő igaz lehet. Függ attól, hogy kiket vizsgálatak, milyen mérőeszközökkel, és mikor? Juhász Pál a 80-as évek elején Csengersimán 30%-os neurózis arányt talált a Juhász kérdőívvel. A probléma a cikkben inkább az, hogy az elején 25%-ra ("minden 4-ik ember") mondja a pszichés zavarok arányát általában, és akkor nem lehet a szorongásos zavarok aránya önmagában 25%, mert akkor hol a többi? Egyébként az európai depressziós érintettséget szokták 25%-ra mondani, de az nem az aktuális állapotra vonatkozik, hanem az élethossz alatti megjelenésre (tehát, hogy a lakosság 25%-ánál fordul elő az élete folyamán valamikor depresszió).
Mindegy, ettől még jó a cikk, érdemes elolvasni! Éva
Idézet tőle: VippaTisztelt Doktornő!
A neten fellelhető szakirodalom eléggé ellentmondásos számomra, miszerint a társfüggőség csak kamaszkortól vagy esetlegesen már kisgyermekkorban is kialakulhat.
Érdekelne az Ön álláspontja is evvel kapcsolatban.
Megtisztelő válaszát köszönöm.
Kedves Vippa, nem tudom, mit értenek gyermekkori függőségen abban a cikkben, ahol ilyet olvasott. Van olyan zavar, ami az anyához, gondozóhoz való túlzott kötődésben és a normális szeparációs szorongás idején túl is fennmaradó intenzív szeparációs szorongásban nyilvánul meg, de ezt nem hinném, hogy társfüggőségnek nevezné bárki is. Ezen kívül nem tudok mire gondolni. A gyerekpszi.-hez egyébként nem értek mélyebben, de azért erről a kifejezésről talán így is hallottam volna, ha ez egy használatos dg. lenne.
Nem tudom, hogy nem értett-e félre valamit. Arról olvashatott, és ezzel egyet is értek, hogy a társfüggő viszonyulás és viselkedés alapmintáját a gyermek a családban sajátítja el, akár már születésétől kezdve, amennyiben olyan családba születik, ahol ilyen minták élnek. Maga a társfüggő viselkedés azonban általában először a párkapcsolatokban szokott megnyilvánulni.
Tehát azt kellene tudni, hogy az a szerző, aki gyermekkori társfüggőségről írt, milyen konkrét viselkedémódokra gondolt és milyen jellegű kapcsolatokban. Üdv, Éva
Megérkeztem, mindenkinek üdv, Éva
Tisztelt Doktornő!
Anyasági depresszió témakörben kérem szépen segítsen szakemberrel felvennem a kapcsolatot. Köszönöm
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: smipaja
Kedves Doktornő!
Ma egy nagyon fontos döntést kell meghoznom. Olvastam Dr. Beck könyvében, hogy a szorongásomat csökkentendő listázzam fel az érveket a döntés ellen és mellette, és úgy válasszam ki a megfelelő megoldást, de nem megy.
Itt ülök órák óta, rágom a ceruzám végét, sokan vannak körülöttem akik segítenek ellene és mellette érveket felsorakoztatni, mégse tudok döntést hozni.
Úgy érzem, mintha beszorultam volna valahová.
Tud esetleg más technikát is javasolni?
Kedves smioaja, az a baj, hogy nem tudom, mibe és miért szorult bele.
Van amikor az intuició többet segít, mint a logikai érvek, de azért azokat is érdemes végig gondolni, aztán viszont meg kell próbálni félre tenni az egészet és csendben befelé figyelni, hogy mi jön onnan.
Amennyiben a saját problémájáról van szó, (és nem valamilyen közödsségi döntést kell hoznia), lehet, hogy csak zavaró, ha mások is beleszólnak, hiszen csak saját maga tudhatja, hogy Önnek mi szól mellette és mi ellene!
Az is lehet, hogy a módszert rosszul alkalmazza, csak könyv alapján próbálkozva ez előfordulhat.
Lehet bármilyen lelki oka annak, hogy valamiért tart mindegyik megoldástól vagy egyáltalán az egész ügytől, amiben döntést akar hozni. Ez esetben ezt kellene megértenie, hogy mi ez.
Lehet, persze, hogy közben már döntött is, üdvözlettel, Éva
Kedves Doktornő!
Sokat segített a válasza, valóban, egy kicsit félreraktam a dolgot, majd az intuíciómra hallgattam és döntöttem.
Nagyon nagy megkönnyebbülés ez számomra.
A könyvön kívül mit javasol számomra?
Kedves Doktornő, egész jól bírom gyógyszerek nélkül, bár ezt az önmagamból való kilépést elég nehéz kordában tartani. A terapnak már beszéltem, a doktornőmet nem akarom az ünnepek alatt zaklatni. Csak az a nehéz hogy a férjem folyamatosan monitoroz, megjegyzéseket tesz, hogy furcsán csillog a szemem, meg hogy bevettem-e a gyógyszeremet meg ilyesmi. Zaklatott vagyok, hol így hol úgy, de szerintem ez normális hiszen évek óta leszedálva éltem. Mától megpróbálom az esti gyógyszereket (haloperidol, truxal, convulex) is elhagyni de félek, mert eddig csak ezekkel tudtam aludni. Mindegy, próba-szerencse. Eddig jól alakultak a dolgaim és az antidepresszánst eszem rendesen(40mg paroxat). Ön szerint miért van, hogy a pszichiáterek, még a leg empatikusabbak és lelkiismeretesebbek is, előnyben részesítenek kemény gyógyszereket, holott szemmel láthatóan nélkülük is el tud lenni nem is egy paciens. Amit írt Feldmárról, nem tudom, nekem nagy aha élményeket jelentettek Feldmár könyvei, különösen a szégyen és szeretet c. könyve...doktornőén igyekszem kitörni a pszichiátria kötelékéből, de elég nehéz, főleg egyedül. Mindenki a gyógyszerszedésre akar rábeszélni és a kutya sem kiváncsi igazából rám. Látom a patológiámat, érzékelem mikor csúszok szét teljesen. Most csak annyit tapasztalok, hogy minden sokkal élesebbb, hogy sokszor kívül kerülök önmagamon de ezzel nem ártok senkinek, ráadásul sokkal aktívabb is lettem. Sosem gondoltam magamról, hogy mankók helyett egyszer csak az "absztinens"létet fogom választani, gyógyszerfüggőség helyett a szabadságot. Egyszer csak sikerül a paroxatot is elhagyni. A terápiám sokmindenben segít és ha baj lenne, ott az orvosom, akinél lelkiismeretesebbel még nem találkoztam. Csak le akartam írni önnek és a többieknek a tapasztalataimat. Doktornő, nem az lenne a cél, hogy minél többen mankó nélkül éljenek? Bánt a rosszallása és hogy nem bízik bennem...csupán azért mert eldobtam a mankóimat. Érzésem szerint az ilyen lépéseket támogatni kell. Én megértem, hogy jót akar, de én nem akerom már hogy mérgekkel tömjenek. és szeretném ha ember lennék és nem valami kocsonyás massza, amivé a gyógyszerek tesznek.
Kedves Doktornő!
Ezt a cikket találtam az nlc-n (internetes nők lapján).
http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20101226/psziches_beteg_a_csaladban
A cikk végén van egy kis keretes írás arról, hogy melyik betegségtípus milyen gyakori.
Igaz lenne, hogy az agorafóbia, a pánikbetegség és generalizált szorongás a lakosság egynegyedét érintik?
Én egy kicsit utána olvastam és úgy láttam, hogy kb. "csak" a lakosság 15 százaléka szenved ezekben.
Válaszát előre is köszönöm.
Bajvívó
Rendben, köszönöm!
Tisztelt Doktornő!
A neten fellelhető szakirodalom eléggé ellentmondásos számomra, miszerint a társfüggőség csak kamaszkortól vagy esetlegesen már kisgyermekkorban is kialakulhat.
Érdekelne az Ön álláspontja is evvel kapcsolatban.
Megtisztelő válaszát köszönöm.
Idézet tőle: smipajaKedves Doktornő!
Ma egy nagyon fontos döntést kell meghoznom. Olvastam Dr. Beck könyvében, hogy a szorongásomat csökkentendő listázzam fel az érveket a döntés ellen és mellette, és úgy válasszam ki a megfelelő megoldást, de nem megy.
Itt ülök órák óta, rágom a ceruzám végét, sokan vannak körülöttem akik segítenek ellene és mellette érveket felsorakoztatni, mégse tudok döntést hozni.
Úgy érzem, mintha beszorultam volna valahová.
Tud esetleg más technikát is javasolni?
Kedves smioaja, az a baj, hogy nem tudom, mibe és miért szorult bele.
Van amikor az intuició többet segít, mint a logikai érvek, de azért azokat is érdemes végig gondolni, aztán viszont meg kell próbálni félre tenni az egészet és csendben befelé figyelni, hogy mi jön onnan.
Amennyiben a saját problémájáról van szó, (és nem valamilyen közödsségi döntést kell hoznia), lehet, hogy csak zavaró, ha mások is beleszólnak, hiszen csak saját maga tudhatja, hogy Önnek mi szól mellette és mi ellene!
Az is lehet, hogy a módszert rosszul alkalmazza, csak könyv alapján próbálkozva ez előfordulhat.
Lehet bármilyen lelki oka annak, hogy valamiért tart mindegyik megoldástól vagy egyáltalán az egész ügytől, amiben döntést akar hozni. Ez esetben ezt kellene megértenie, hogy mi ez.
Lehet, persze, hogy közben már döntött is, üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: maveKöszönöm válaszát.
igazából már 1 napos böjtöket csináltam többször és egyszer 3 naposat is, egyáltalán nem drasztikus szerintem, és kis fejfájás után csak jótékony hatását éreztem, pl. az emésztésem több hónapra rendeződött, amit nem tudtak/tudok másképp helyre tenni (se pszichésen, se fizikailag). Régen is csináltak ilyet az emberek, szóval nem értem, miért idegenkedik pár nap nem evéstől (legalább is ez jött le a leveléből). Csak arra gondoltam, hátha van vmi konkrét felmérés, de ha nincs, akkor csak feltételezés, hogy nem tesz jót.
kedves mave, nem idegenkedem a böjttől, tényleg vannak pozitív hatásai, nem véletlen, hogy több vallás is beiktat ilyen napokat.
Csak arra akartam utalni, hogy mostanság a hosszú böjtök propagálói sokszor eltúlozzák a hatásait, és elfelejtik felhívni a figyelmet veszélyeire. Azért nincsenek ilyen felmérések, mert akik alkalmazzák, nem fektetnek súlyt sem a tudományos igazolásra, sem a mellékhatások megkutatására. Persze azért annyit tud az ember, hogy sem testileg, sem lelkileg nem veszélytelen, ami felől még lehet alkalmazni, de kellő elővigyázatossággal.
Nekem volt olyan kliensem és ismerősöm is, akire rossz hatással volt, de olyan is, akire nem, csak éppen csalódott, mert nem oldotta meg mindazon bajait, amelyek miatt odament, és olyanokat is ismerek, akik jó hatásúnak tartják, ha elmennek néha egy ilyenre, de nem várnak tőle csodát és nem is csalódnak. Olyan barátom is van, aki minden héten böjtöl egy napot és a kutyáját is böjtölteti, mind a ketten jól megvannak. Barátom nem fanatikus, ha sem tenne jót neki, nem csinálná.
(Hasonlókat válaszoltam volna az előző levelmhez, ha az alvásmegvonásról kérdezett volna, ami átmeneti terápiás hatású lehet bizonyos típusú depressziókban, és alkalmaztuk is régebben a Klinikán, osztályon is és a régi Nap u.-ban, ambulánsan is, de mindig felkészült szakember jelenléte mellett. Abból állt, hogy behívtuk estére a betegeket, és egy kiképzett és tapasztalt szakasszisztens elvitte őket egy éjszakai filmre, majd utána a Nap utcában társasjátékozott, beszélgetett velük reggelig. Senki nem kapott közben epilepsziás rohamot, és más baja sem lett senkinek, de tudjuk, hogy lehetett volna, ezért megszerveztük a kellő biztonságot.
Tehát arról van szó, hogy nem egyformán hatnak az ilyen megterhelések az emberekre és az érzelmi labilitás vagy pszichiátriai betegség nagyobb kockázatot jelenthet. Viszont ha Önnek eddig pozitív tapasztalata volt a 3 napos böjttel kapcsolatban, akkor azon nincs mit megkérdőjelezni, és ha gondolja, a javasolt biztonsági intézkedések mellett nyugodtan kísérelje meg újra. Tényleg az a lényeg, hogy ha mégis lenne valami probléma, legyen segítség kéznél, és abba tudja hagyni.
Amennyiben belevág, jó és hatékony böjtölést kívánok, Éva
Kedves Doktornő!
Ma egy nagyon fontos döntést kell meghoznom. Olvastam Dr. Beck könyvében, hogy a szorongásomat csökkentendő listázzam fel az érveket a döntés ellen és mellette, és úgy válasszam ki a megfelelő megoldást, de nem megy.
Itt ülök órák óta, rágom a ceruzám végét, sokan vannak körülöttem akik segítenek ellene és mellette érveket felsorakoztatni, mégse tudok döntést hozni.
Úgy érzem, mintha beszorultam volna valahová.
Tud esetleg más technikát is javasolni?
Köszönöm válaszát.
igazából már 1 napos böjtöket csináltam többször és egyszer 3 naposat is, egyáltalán nem drasztikus szerintem, és kis fejfájás után csak jótékony hatását éreztem, pl. az emésztésem több hónapra rendeződött, amit nem tudtak/tudok másképp helyre tenni (se pszichésen, se fizikailag). Régen is csináltak ilyet az emberek, szóval nem értem, miért idegenkedik pár nap nem evéstől (legalább is ez jött le a leveléből). Csak arra gondoltam, hátha van vmi konkrét felmérés, de ha nincs, akkor csak feltételezés, hogy nem tesz jót.
Idézet tőle: kisgaborArra szeretném megkérni az összes fórumozót és lehetőség szerint a doktornőt is, hogy NE VÁLASZOLJANAK, NE REAGÁLJANAK kilépés üzeneteire. A moderátorok automatikusan rakják át az üzeneteit (bármilyen nicknév alatt is jönnek azok) a Moderált üzenetek topikba. Nem parancsolgatni akarok, de egyértelművé vált, hogy kilépésnek komoly problémái vannak, és soha nem fogja ezt abbahagyni amíg reakció érkezik a viselkedésére. Meg kell próbálni izolálni, ha senki nem válaszol neki egy idő után úgyis megunja hogy magában beszélget...
Igen..ebben van valami..de olyan nehéz megállni szó nélkül..ám a tanácsokat megfogadom..köszi:) Mindenkinek BUÉK!
Arra szeretném megkérni az összes fórumozót és lehetőség szerint a doktornőt is, hogy NE VÁLASZOLJANAK, NE REAGÁLJANAK kilépés üzeneteire. A moderátorok automatikusan rakják át az üzeneteit (bármilyen nicknév alatt is jönnek azok) a Moderált üzenetek topikba. Nem parancsolgatni akarok, de egyértelművé vált, hogy kilépésnek komoly problémái vannak, és soha nem fogja ezt abbahagyni amíg reakció érkezik a viselkedésére. Meg kell próbálni izolálni, ha senki nem válaszol neki egy idő után úgyis megunja hogy magában beszélget...
Tisztelt Doktorno!
Koszonom a kedves szavait. Nalam ez egy ilyen uj allapot,
es idonkent nem tudom hogy jo irany vagy rosz.
Ugy latszik jo irany. Gondoltam, de nem voltam ebben biztos.
Nem annyira biztos vagyok, hanem csak kevesbe bizonytalan.
Nekem jot tesz az amikor hallok egy masik embertol egy velemenyt.
Koszonom szepen.
Remelem minden Bura lakonak Kellemes Karacsonyi Unnepei voltak, vannak.
Kivanok mindenkinek Boldog Uj Evet!
Tisztelettel;
zsivany
Mindenkinek jóéjszakát, remélem, minden nekem feltett kérdésre válaszoltam,
mégegyszer köszönöm a jókívánságokat, én is minden jót, és további óvatosságot kívánok az itallal a még eljövendő ünnepekre, Éva
Idézet tőle: Sallay ZsuzsannaEbben a mostani zűrzavarban nehogy elmaradjon egy-két hsz. #566 ; #575 például
Kösz, de az 575-ös szerinten az én válaszom (a feldmáros), az 566-ost megtaláltam és megválaszoltam. Hát kicsit tényleg nehezebb volt most az eligazodás, remélem, végül nem maradt ki senki, aki tőlem kérdezett, Éva
Idézet tőle: nettlatom az on agyabol sem mosom ki ezt a gyogyszer dolgot, akkor sem fogok bevenni semmi ilyen gyogyszert. leszarom a gyogyszereket, semmit nem oldanak meg, csak hamarabb megdoglok toluk. es ha van ra mod, nem szeretnem tonkrebaszni az eletem ido elott.....
Ebben a mostani zűrzavarban nehogy elmaradjon egy-két hsz. #566 ; #575 például
bocs, takarodok mar.........
ja amugy paranoid szardarab vagyok, gyogyszert kerek
na legalabb okot adook arra, hogy "gyogyszert" neki
nincs mit
Nos, épp az ellenkezőjét gondolom. Azt, hogy nem kellene a gyógyszerrel foglalkoznia egyáltalán, amíg rendesen meg nem vizsgálták, ráér akkor, ha ez tényleg felmerül. Én csak általánosságban beszélek, meg sosem vizsgáltam. Csak azt látom, hogy szenved, amihez eddig nem kapott érdemi segítséget és szeretném, ha sikerülne ilyet találnia. Az csak az elő lépés, hogy tisztázni kellene a problémái eredetét, mert csak arra épülhetne bárnilyen terápiás javaslat. Üdv., Éva
Idézet tőle: vagyokKedves Éva!
Mitől lehet az, hogy ha nagyon felidegesítenek el kezd zsibbadni az egyik kézfejem? Válaszát nagyon várom.
Kedves "vagyok",
a pánik rosszulléthez, hírtelen megemelkedő szorongáshoz, feszültséghez kapcsolódhat ilyen tünet; ilyenkor a betegek zsibbadásról panaszkodnak, ami alatt furcsa bizsergő érzést értenek az újjaikban, kezükben. Ennek az oka a szorongás miatt felgyorsuló légzés következtében átmenetileg felszaporodó túl sok oxigén a vérben, ami csökkent széndioxid arányhoz és ezen keresztül megváltozott PH-hoz vezet. Az utóbbi megváltoztatja a kálcium-foszfor arányt a foszfor javára és kálcium kárára, ami befolyásolja az izomműködést és ez leghamarabb a kéz illetve újjak izmaiban jelentkezik finom kis összehúzódásokként, később kifejezettebb feszülésként; az előbbit szokták bizsergésként, "zsibbadásként" érzékelni. Nem tudom, erről van-e szó Önnél, de amit leír, leginkább ehhez hasonlít. Amennyiben a zsibbadás alatt mást ért, mondjuk érzéketlenséget (pl. nem érzi, ha tűvel szúrkálja a bőrét), akkor annak más oka van. Üdv. Éva
latom az on agyabol sem mosom ki ezt a gyogyszer dolgot, akkor sem fogok bevenni semmi ilyen gyogyszert. leszarom a gyogyszereket, semmit nem oldanak meg, csak hamarabb megdoglok toluk. es ha van ra mod, nem szeretnem tonkrebaszni az eletem ido elott.....
Ebben a mostani zűrzavarban nehogy elmaradjon egy-két hsz. #566 ; #575 például
bocs, takarodok mar.........
ja amugy paranoid szardarab vagyok, gyogyszert kerek
na legalabb okot adook arra, hogy "gyogyszert" neki
nincs mit
Idézet tőle: nettIdézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: nettpszichiater csak ugy terapeutal, ha kozben gyogyszert is adagol?
Egyáltalán nem feltétlenül. Meg egyébként sem veheti be a beteg helyett a gyógyszert, és nem is tudja erőszakkal beletömni. Tehát a szabadságát nem korlátozza semmiben, csak megmondja, hogy szerinte mi segítene. Aztán úgyis azt csinál, amit akar. Üdv., Éva
aha. de egy pszichologus befenyitheti, hogy addig nem mehet, amig nem ment el pszichiaterhez. oke, ebben van logika, meg ertheto, de az nem annyira, hogy egy alkalommal mentem el a pszichiaterhez, 60 perc beszelgetes, ennyitol megnyugszik?
ha akarom, siman megjatszom, hogy nem vagyok orult. nem mintha errol lenne szo, de erti?
Értem, de nem kellene ennyire tartania ettől az egésztől. Mint már írtam, nem attól lesz valaki pszichiátriai beteg, hogy pszichiáterhez jár, hanem attól, ha nem, de kellene. Vannak olyan állapotok és tünetcsoportok, ameyekben nem segít a pszichoterápia, vagy nem segít önmagában, és akkor hiába tölti az idejét és költi esetleg a pénzét is ott. A pszichológusnak ezért kötelessége pszichiáter szakmebert bevonnia minden esetben, amikor ennek az esélye felmerül. Persze, ha nem mond el mindent őszintén, akkor a pszichiáter sem tud segíteni, sőt senki más sem. Üdv,Éva
Ebben a mostani zűrzavarban nehogy elmaradjon egy-két hsz. #566 ; #575 például
Idézet tőle: maveKedves Doktornő!
Azt olvastam egy ismert internetes életmód magazin oldalán, hogy egyes pszichiátriai betegségeknél nem ajánlatos böjtölni. Milyen betegségekben nem jó, ha böjtölök? (igazából 3-5 napos léböjt a kérdés, +1-2 nap le- és felvezetés).
üdv. mave
Kedves mave, arra gondolhatnak, hogy egy ilyen több napos éhezés megzavarhatja a szervezet biológiai egyensúlyát és természetesen lelkileg is megterhelő. Ezért egészséeges emberek is kiakadhatnak egy ilyen kúrán. Igazából az ilyen programokat szerintem nem lehetne szabad orvos és pszichológus nélkül csinálni. Ezen túlmenően természetesen minden lelki zavar és pszichiátriai betegség fokozottan hajlamosít a leki egyensúly felborulására egy ilyen helyzetben. A hangulati labilitás, depresszió és más negatív érzelmi állapotok elleni tudatos küzdelem egyik eleme, hogy együnk és aludjunk rendszeresen és eleget (nem túl sokat és nem túl keveset), mert ezek hiánya fokozza az érzelmi és hangulati labilitásra való hajlamot.
Sokan csodát várnak és ígérnek ezektől a komoly böjtöktől, de nem gondolnak a kockázataira, és ráadásul a csoda is elmarad. Én, inkább valamilyen kevésbé drasztikus diétát vagy maximum 1 napos böjtöt ajánlanék, ha ilyesmiben gondolkodik. Ha mégis ragaszkodik egy ilyen programhoz, tudja meg, hogy van-e jelen orvos és pszichológus, és csak egy olyan előzetes elhatározással kezdjen bele, hogy amint rosszul kezdi lrezni magát, abba hagyja - és ezt az abbahagyást nem kudarcnak, hanem bölcs döntésnek tartja. A program vezetőivel mindenképpen ossza meg a pszichiátriai problémáját, mielőtt jelentkezik, ha mégis emellett dönt, de mondom, én inkább kihagynám.
Üdv., Éva
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: nett
pszichiater csak ugy terapeutal, ha kozben gyogyszert is adagol?
Egyáltalán nem feltétlenül. Meg egyébként sem veheti be a beteg helyett a gyógyszert, és nem is tudja erőszakkal beletömni. Tehát a szabadságát nem korlátozza semmiben, csak megmondja, hogy szerinte mi segítene. Aztán úgyis azt csinál, amit akar. Üdv., Éva
aha. de egy pszichologus befenyitheti, hogy addig nem mehet, amig nem ment el pszichiaterhez. oke, ebben van logika, meg ertheto, de az nem annyira, hogy egy alkalommal mentem el a pszichiaterhez, 60 perc beszelgetes, ennyitol megnyugszik?
ha akarom, siman megjatszom, hogy nem vagyok orult. nem mintha errol lenne szo, de erti?
Idézet tőle: nettpszichiater csak ugy terapeutal, ha kozben gyogyszert is adagol?
Egyáltalán nem feltétlenül. Meg egyébként sem veheti be a beteg helyett a gyógyszert, és nem is tudja erőszakkal beletömni. Tehát a szabadságát nem korlátozza semmiben, csak megmondja, hogy szerinte mi segítene. Aztán úgyis azt csinál, amit akar. Üdv., Éva
Idézet tőle: Zoli
Kedves Zoli!
A visszatérő depresszió nagyon meghatározó, és külön pech (egyébként nem ritka), ha karácsonyra szokott valakinél megérkezni. Nem tudom , miért nem szedhet gyógyszert, ilyenkor, ha kis szerencséje vanb valakinek, azért nagyon sokat segíthetnek az antidepresszívumok, amelyekhez nincs olyan jellegű függőség, mint az alkoholhoz vagy a drogokhoz.
A borderline dg.-sal kapcsolatban már írtam arról, hogy gyakran nem értenek egyet a szakemberek a személyiségzavarokkal kapcsolatos dg.-okban, de ez áthidalható azzal, ha nem a dg.-ra koncentrálunk, hanem a problémákra, tünetcsoportokra. A bord. gyakran szövődik visszatéró depr.-val, a kettő között az a különbség, higy a bord.-ban rövid idejű hangulatingadozások vannak, a depr.-ban pedig tartósak. Ha tartósan rosszul van, akkor most vsz. ez inkább depressziós zavar, és emellett lehetnek általános hangulati és érzelemszabályozási nehézségei. Azt, hogy talán épp emiatt fordult régebben a droghoz, szerencsétlen öngyógyításként, vagy a dorghasználat miatt másodlagosan alakultak ki ezk a problémái, nehéz lehet utólag eldönteni, de találn nem is kell.
Az nagyon nagyon jó, hogy jár gyűlésekre, esetleg lehetne új szponzort kérnie, ha ez a mostani ilyen jellegű kapcsolata nem annyira működik, de abban igaza lehetm hogy mindezeken szüksége lehet még másféle segítségre. Az írás is nagyon jó dolog, amellett, higy értéket hoz létre, segíthet is, de önmagában az sem lehet elég, és lehet, hogy a mostani, feltételezhető depressziója miatt keveredik a szereplőivel is annyira össze, hogy az sem segít, sőt ront az állapotán. Nagyon fontos lenne, hogy ki tudjon lépni a bezártságából és elkezdjen ismét klapcsolatokat építeni. Ehhez kellene viszont talán másféle segítség is.
Nem tudom, nem lehetne-e felülvizsgálni a gyógyszeres tiltást, és meggondolni az antidpresszívumok beállítását.
Ha közelebb lenne, ajánlanám a Nap-Kör Alapítvány speciálisan a bord, zavarra kidolgozott, de a gyakorlatban egyáltalán nem feltétlenül ehhhez a dg.-hoz kötött készségfejlesztő csoportját és egyéni terápiáját. Gondolom viszont, hogy heti rendszerességgel ezt nehezen tudná hosszú távon megvalósítani, így a közelben kellene megpróbálni pszichoterápiás segítséget (is) találnia.
Komoly elköteleződést érzek ki a leveléből, és az eddigi próbálkozásaiból, és ilyenkor szokott sikerülni a változás is, de jól gondolja, hogy valószíanűleg további segítségek kellenek hozzá. Kapcsolatteremtésében a rossz tapasztalatai ellnére megpróbálhatna bátrabb lenni, mert az elvonulás, ezt is jól látja, csak ront az egészen. Üdv., Éva
Köszönöm Doktornő!
Én is azt hiszem,hogy a visszatérő depresszióval van inkább a gond.Azok a nagy irányíthatatlan érzelemhullámzások már ritábban vannak.De a gyógyszerektől félek és idegenkedek.(mióta két levél Xanaxal ittam a konyakot)De rákeresek a Nap-Kör Alapítványra és "lépek" valamerre.
Üdvözlet.
ű
Igen, így megértem az idegenkedését, de nem is Xanaxra, és nem is konyakra gondoltam. Az viszont igaz, hogy az antidepresszívumokat sem lenne jó ilyen mennyiségben alkamazni még konyak nélkül sem. Ha van hozzátartozója, akiben megbízik, akkor vele lehet szövetkezni arra, hogy csak kisebb adagokabn jusson hozzá a gyógyszerhez, legalábbis addig, amíg nem stabilizálódik. Üdv., Éva
Kedves gyogyszerkönyv, ebben igazán nincs semmi sértő, és nem is értem, miért jönne ez itt szóba.
Sajnos konkrétumok nélkül nem tudom megítélni a helyzetet, sem azt, hogy ki, miben tévedett, sem azt, hogy a panasza tényleg etikai jellegű volt-e. Természetesen ez a Bizottság is tévedhet, mint ahogy a bíróságok is tévednek sajnos néha, de azért jó, hogy vannak, és az is jó, hogy vannak törvények - legalábbis jobb, mintha nem lennének. Én azért tudok néhány konkrét esetről, amikor az Etikai Bizottság elmarasztalt kollegákat etikai vétségért, tehát az biztos, hogy nem általánános, hogy minden esetben a kollegának adnának igazat. Több személyt közelről is ismerek, mármint a Pszichoterápiás Etikai Bizottságból, akik az én megítélésen szerint elég komolyan veszik a funkciójukat és nem hiszem, hogy elviselné a lelkiismeretük, hogy egy hamis, részrehajló döntésben részt vegyenek. Ez persze nem zárja ki, hogy tévedhetnek.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, nekem az a tapasztalatom, hogy a kliensekkel jó kapcsolatot kiépítő és hatékony kollegák híre éppúgy elterjed, mint az ellenkezője, és a kliensek az előbbieket szokták keresni, amennyiben van választási lehetőségük. Lehet, hogy egy jól karban tartott pszichiátriai betegség kevésbé akadályozza egy szakember hatékony működését, mint az esetlegesen enyhébb, de merev és kezeletlen, akár normál személyiségen belüli személyiségproblémák, amelyek aztán végképp nem szűrhetők ki. A bármely okból rosszul működő terapeuták viszont előbb-utóbb háttérbe szorulnak, vagy szorulnának egy olyan rendszerben, ahol bőségesebb lenne a választék. Tehát egy fejlettebb ellátási rendszer lenne a legjobb biztosítéka szerintem a (bármely okból, így többek között a kezeletlen személyiségproblémákból vagy betegségekből adódóan) hatástalan terapeuták kiküszöbölésének is.
Üdv., Éva
Kedves Doktornő!
Azt olvastam egy ismert internetes életmód magazin oldalán, hogy egyes pszichiátriai betegségeknél nem ajánlatos böjtölni. Milyen betegségekben nem jó, ha böjtölök? (igazából 3-5 napos léböjt a kérdés, +1-2 nap le- és felvezetés).
üdv. mave
Idézet tőle: Sallay ZsuzsannaKedves Doktornő!
Én úgy gondolom, elég nagy hiba, hogy az államnak könnyebbnek tűnik gyógyszerrel tömni az embereket, mint pszichoterápiát fizetni...
Ha jól tudom, tőlünk nyugatabbra már köztudott, hogy hosszú távon jobban megéri a pterápia finanszírozása vagy hozzájárulás az állam részéről, mint a gyógyszeres kezelés. Hallottam olyan helyekről Angliában, ahol egész kis faluféléket csináltak pszichés problémákkal küzdőknek, ahol évekig éltek, kaptak terápiát - a terapeuták, pszichológusok is ott éltek - majd, aki "rendbejött" útjára bocsátották. Ám nem akárhogyan. Munkát és lakhatást kapott. Elindították az életben. Ami azt jelentette, hogy ugyan évekig élt ott abban a terápiás falufélében, de még vagy 30 évig is termelő munkát folytathatott.
Ez mondjuk sarkított példa.
Én nem vagyok senki pártján. Talán lehet némi igaza Feldmáréknak is... és ahogy írtad, bizonyára olykor szükséges a gyógyszerelés is.
Üdv
S.Zs.
Kedves Zsuzsa, ezzel kapcsolatban nincs vita. Feldmárral, Szendi Gáborral csak az a bajom, hogy nem szeretem az igazságok, féligigazságok és valótlanságok keverését, és a mindkettőjükre jellemző fölényes, megfellebbezhetetlen kijelentéseket. Ettől függetlenül abban igazuk van, hogy a dehumanizálódott pszichiátriát bírálják, de ezzel nincsenek egyedül, csak akik nem ennyire szélsőségesek, nem vernek fel ekkora port.
Azért nyugaton sem minden fenékig tejfel, habár sokkal előbbre tartanak nálunk, azért ott is jellemző a biológiai és gyógyszerközpontú beállítódás túlsúlya, ezért is indult el onnan a már emlytett reform-mozgalom. Pszichoterápiához különböző mértékben kehet kint hozzájutni. Németorszégban fizeti a TB a pszichoterápia egy részét, de Ausztriában pl. nem. Onnan tudom, hogy egy kliensem, amikor kiment Bécsbe tanulni, évekig inkább hazajárt hozzám terápiába, mert a biztosítás csak rövid krízisbeavatkozást fizet. Amerikában több féle biztosítás van, csak a drágábbak foglalják magukba a pszichoterápiát. Olaszországban betegek tömegei kerültek utcára a pszichiátriai intézmények bezárásakor, mert nem építették ki a bezárással párhuzamosan a szükséges közti intézményeket.
Egészében persze tényleg sokkal jobb ott a helyzet, sokkal enyhébbek az előítéletek, kiterjedtebbek az önsegítő hálózatok, beleértve az internetes önsegítő fórumokat is, és sokkal elterjedtebb, természetesebb ezeknek a lehetőségeknek az igénybe vétele, sokkal nagyobb pszichoterápiás választék, és sok helyen sokkal kiépítettebbek a rehabilitációs lehetőségek, a közti intézmények legkülönfélébb formáit beleértve. Sokkal jobb az együttműködés az önsegítő és a professzionális rendszterek között, elterjedtebbek az érintetteket is alkalmazó, és az önsegítő rendszerekbe szocializáló Minnesota modell szerű ellátási formák. Svédországban - és nyilván sok más helyen, csak mi velük vagyunk kapcsolatban - az általunk (Nap-Kör Alapítvány) is alkalmazott Linehan féle program alkalmazására egész intézmények szakosodtak, a TB nemcsak az intézmény munkáját és fenntartását finanszírozza (ellentétben mondjuk a mi alapítványunkkal), hanem a részt vevő betegek megélhetését is, ugyanis az egész program idejére táppénzsan tartja őket, így a miénknél sokkal intenzívebb programot tudnak megvalósítani, naponkénti csoportfoglalkozásokkal.
Kösz a hozzászólást, szia, Éva
pszichiater csak ugy terapeutal, ha kozben gyogyszert is adagol?
Kedves Fórumozók!
Elnézést a késésért, kicsit késve értem haza egy utókarácsonyból, és nehezen is tudtam feljutni, de itt vagyok!
Köszönöm szépen az újabb jókívánságokat, igyekszem élni velük. Éva
Kedves Zoli!
A visszatérő depresszió nagyon meghatározó, és külön pech (egyébként nem ritka), ha karácsonyra szokott valakinél megérkezni. Nem tudom , miért nem szedhet gyógyszert, ilyenkor, ha kis szerencséje vanb valakinek, azért nagyon sokat segíthetnek az antidepresszívumok, amelyekhez nincs olyan jellegű függőség, mint az alkoholhoz vagy a drogokhoz.
A borderline dg.-sal kapcsolatban már írtam arról, hogy gyakran nem értenek egyet a szakemberek a személyiségzavarokkal kapcsolatos dg.-okban, de ez áthidalható azzal, ha nem a dg.-ra koncentrálunk, hanem a problémákra, tünetcsoportokra. A bord. gyakran szövődik visszatéró depr.-val, a kettő között az a különbség, higy a bord.-ban rövid idejű hangulatingadozások vannak, a depr.-ban pedig tartósak. Ha tartósan rosszul van, akkor most vsz. ez inkább depressziós zavar, és emellett lehetnek általános hangulati és érzelemszabályozási nehézségei. Azt, hogy talán épp emiatt fordult régebben a droghoz, szerencsétlen öngyógyításként, vagy a dorghasználat miatt másodlagosan alakultak ki ezk a problémái, nehéz lehet utólag eldönteni, de találn nem is kell.
Az nagyon nagyon jó, hogy jár gyűlésekre, esetleg lehetne új szponzort kérnie, ha ez a mostani ilyen jellegű kapcsolata nem annyira működik, de abban igaza lehetm hogy mindezeken szüksége lehet még másféle segítségre. Az írás is nagyon jó dolog, amellett, higy értéket hoz létre, segíthet is, de önmagában az sem lehet elég, és lehet, hogy a mostani, feltételezhető depressziója miatt keveredik a szereplőivel is annyira össze, hogy az sem segít, sőt ront az állapotán. Nagyon fontos lenne, hogy ki tudjon lépni a bezártságából és elkezdjen ismét klapcsolatokat építeni. Ehhez kellene viszont talán másféle segítség is.
Nem tudom, nem lehetne-e felülvizsgálni a gyógyszeres tiltást, és meggondolni az antidpresszívumok beállítását.
Ha közelebb lenne, ajánlanám a Nap-Kör Alapítvány speciálisan a bord, zavarra kidolgozott, de a gyakorlatban egyáltalán nem feltétlenül ehhhez a dg.-hoz kötött készségfejlesztő csoportját és egyéni terápiáját. Gondolom viszont, hogy heti rendszerességgel ezt nehezen tudná hosszú távon megvalósítani, így a közelben kellene megpróbálni pszichoterápiás segítséget (is) találnia.
Komoly elköteleződést érzek ki a leveléből, és az eddigi próbálkozásaiból, és ilyenkor szokott sikerülni a változás is, de jól gondolja, hogy valószíanűleg további segítségek kellenek hozzá. Kapcsolatteremtésében a rossz tapasztalatai ellnére megpróbálhatna bátrabb lenni, mert az elvonulás, ezt is jól látja, csak ront az egészen. Üdv., Éva
[/quote]
Köszönöm Doktornő!
Én is azt hiszem,hogy a visszatérő depresszióval van inkább a gond.Azok a nagy irányíthatatlan érzelemhullámzások már ritábban vannak.De a gyógyszerektől félek és idegenkedek.(mióta két levél Xanaxal ittam a konyakot)De rákeresek a Nap-Kör Alapítványra és "lépek" valamerre.
Üdvözlet.
Idézet tőle: akbarTisztelt Doktornő!
Jó ideje már fokozatosan egyre agresszívebb leszek. Sok gyógyszert szedek(cymbalta, lamolep, elontril, trittico és alkalmanként Rivotril,ezt kifejezetten a dührohamok ellen), de érzem egyre rosszabb a helyzet. Mindig nagy volt az önuralmam, de mára már egyre nehezebben fogom magam vissza. Bár nagyon nem szeretnék még egy gyógyszert szedni, de úgy érzem egyre kiszámíthatatlanabb vagyok.Dolgozom és nem engedhetem meg magamnak ezt a viselkedést. Sajnos ez a családi életemre is kihat, amit útólag nagyon megbánok. Kérem, ha tud valami hatékony gyógyszert ezekre a problémákra, írja meg nekem!
Előre is köszönöm!
Tisztelettel:Ági
Kedves Ági! Sajnos, mivel nem tudom, mi az eredete az agresszívitásának, nehezen tudok erre konkrét ötlettel szolgálni. Az előfordulhat, higy a Rivotril fokozza az agressziót, mivel csökkenti a tudatos kontrollt. Próbálja ki, hogy azzal jobb, vagy nélküle! Vannak betegségek, amelyek ilyet okozhatnak (nem feltétlenül), pl. a depresszió is, de a mánia, vagy a szkizofrénia és szkizoaffektív zavar is, de okozhat ilyet a stressz, krízis, megoldatlan konfliktushelyzet is. Előbbi esetekben az alapbetegtsgé javulásával, kezelésével elmúlik, utóbbi esetben a probléma elmúlásával, vagy megoldásával. Ilyet okozhatnak még személyiségzavarok, de azok nem időszakosan, hanem inkább hosszú távon. Üdv., Éva