Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Idézet tőle: smipaja
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: smipaja
Kedves Doktornő!
Dr. Beck könyvéről, a Depresszió Kognitív Pszichoterápiája címűről van szó.
Úgy gondolom, hogy vannak olyan jelek az életemben, amelyek depresszióra utalnak, de nem áll módomban személyes segítséget igénybe venni.
Nagyon zárt közegben élek, hamar kitudódna, ha ideg- és elmegyógyászhoz fordulnék, ezért kértem tanácsát.
Tud olyan módszert, amit ha gyakorlok, akkor a depresszióm magától elmúlik?
Kedves smipaja!
Nagyon megértem a dilemmáját, volt ilyen betegem, több is, akik hasonló helyzetben voltak, tudom, mennyire nehéz egy ilyen közösségben akár depresszióval, akár más lelki problémával küzdeni, azt titokban tartani, és lehetőség szerint mégis kezelni és uralni.
Mégis azt mondom, ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, előbb legalább egy diagnosztikus beszélgetés erejéig ismernem kellene. Vannak iyen "pozitív gondolkodást" segítő kiadványok, de ezek vagy a pszichoterápia kiegészítéseként tudnak segíteni, vagy olyan személyeknek, akik nem depressziósak, csak általánosságban hajlanak a pesszimizmusra, a dolgok negatív szemléleű megközelítésére. Ezt az általános hajlamot nehéz megkülünböztetni a depressziótól és a kettő ráadásul együtt is lehetséges. Aztán a depressziókon belül is több féle eredetű, formájú, súlyosságú depresszió van. Tehát először is tudni kellene, hogy tényleg depressziós-e, és ha igen, akkor milyen fajta és súlyosságú depresszióról van szó.
Beck könyve pszichoterépiás szakemberek számára íródott, akik ezt megelőzően már minimum alap-pszichoterépiás, de általában specifikus pszichoterápiás képzettséggel is rendelkeznek. A módszert ők sem a könyvből tanulják meg, hanem nagy gyakorlatú kognitív terápiás szakemberek vezetésével, és a terápiáikat szupervízió mellett végzik. Általában rendelelkeznek a fent leírt diagnosztikai problémákban való eligazodáshoz szükséges képzettséggel, ha pedig bizonytalanok, gyakorlott pszichiáterekkel konzultálnak.
Mindezek tetejében elmondanám, hogy én magam, habár kiképző terapeutája vagyok a Beck féle módszernek, ha depressziós lennék, nem kezelném magam, hanem egy kollegámhoz fordulnék. Ha családtagom, jó barátom szorulna ilyen segítségre, őket sem kezelném, hanem kollegáimhoz irányítanám.
Tehát az önkezeléssel több probléma is van, miközben kiegészítésként, vagy egyszerű rosszkedvben, pesszimizmusban azért segíthetnek az ilyen könyvek.
Visszatérve az Ön nehéz helyzetéhez, én azért mindennek ellenére azt ajánlanám, hogy legalább egy titokban tartott diagnosztikus megbeszélésre el kelle szöknie, és utána kidolgozni a szakemberrel közösen egy stratégiát arra nézve, hogy mit lehetne tenni. Azt is fontos végig gondolnia, hogy amennyiben tényleg depressziós, lehet, hogy a közösségben hamarabb észre veszik a problémáját, mintha estleg egy ritka találkozásokban zajló szakirányítással megpróbálja azt kezelni. Érdemes lenne utána néznie annak is, hogy nincs-e a közösségében olyan mentálhigiénésen képzett ember, ha lehet, vezető, aki megértően viszonyulna a problémájához és támogatná ebben, anélkül, hogy kiszolgáltatná a többieknek.
Megértéssel, Éva
Kedves Doktornő!
Tudok magának segíteni a diagnosztikában. Interneten megrendeltem a BNO-10 Zsebkönyvet DSM-IV-TR meghatározásokkal és az abban leírt kritériumok szerint rám leginkább az F43.0 Akut stresszreakció leírás illik, illetve tartósan az F32.1 Közepes depressziós epizód.
Nekem nagyon szimpatikus volt Dr. Beck könyve, fiatalabb koromban versenyszerűen sportoltam és most is aktív életmódot élek, az edzéscélok kitűzéséhez és végrehajtásához hasonlatos a módszer.
Mivel Ön ennek mestere, de mégsem ajánlja, megrendeltem egy másik módszer könyvét, Harry Bliss könyvéről van szó, a címe: Psychoanalysis for Dummies és Psychoanalysis for Beginners címűeket.
Ön mit gondol a pszichoanalízisről, fogom tudni alkalmazni? Milyen más módszert tanácsol még esetleg számomra?
Köszönöm eddigi értékes segítségét is!
Kedves smipaja!
A pszichoanalízist mégkevésbé lehet ilyen módon megtanulni és alkalmazni! Nagyon kérem, ne kísérletezzen! A több évtizedes gyakorlattal rendelkező pszichoanalitikusok is kollegáikhoz fordulnak segítségért és velük kezeltetik magukat, ha gondjuk van, nem pedig önterápiával! Ez a dolog lényegéből fakadóan lehetetlen! A sebészek sem maguk veszik ki a vakbelüket, és könyvből sem tanult meg még senki sebészkedni.
A BNO10 és a DSM4TR alapján sem lehet gyakorlat nélkül öndiagnosztikát végezni. A kedvezményezett két diagnózis, a "akut stresszreakció" és a "közepes depressziós epizód" két teljesen más természetű és egészen más féle eredetű depresszióra utal, melyek egészen más terápiás segítséget igényelnek.
Meg kellene próbálnia mindennek ellenére eljutnia egy szakemberhez, legalább egy diagnózis erejéig, és utána gondolkozni a megoldáson. Az egészsége nem láthatja kárát semmilyen irracionális és tévhiten alapuló szabálynak. (Azért tartom irraciononálisnak, mert gondolom, olyan szabályról van szó, amely célja szerint a lelki zavaroktól akarja megóvni a közösséget, miközben az ellenkezőjét szolgálja, emellett pedig azon a tévhiten alapul, hogy a lelki zavarok gyógyíthatatlanok.)
Őszintén kívánom, hogy megtalálja a megoldást, Éva
Jó estét mindenkinek,
máris próbálom kiválogatni az ide valókat, és válaszolni, É.
Kedves Doktornő, néhány napi, talán 1,5-2 heti jóllét után kezdek kissé bezuhanni. Holnap lesz terapom, addig is, írna vmi bíztatót?
off
ww elküldenét azt privátban nekem? Megköszönném. Csak hogy tisztábban lássunk.
Ha gyermeket veszélyeztetnek, akkor is jelzési kötelezettsége van minden orvosnak, terapeutának stb, ami felülírja a titoktartást is, csak sajna ezt elég kevesen tudják még így 14 évvel a gyermekvédelmi törvény után is...
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: smipaja
Kedves Doktornő!
Dr. Beck könyvéről, a Depresszió Kognitív Pszichoterápiája címűről van szó.
Úgy gondolom, hogy vannak olyan jelek az életemben, amelyek depresszióra utalnak, de nem áll módomban személyes segítséget igénybe venni.
Nagyon zárt közegben élek, hamar kitudódna, ha ideg- és elmegyógyászhoz fordulnék, ezért kértem tanácsát.
Tud olyan módszert, amit ha gyakorlok, akkor a depresszióm magától elmúlik?
Kedves smipaja!
Nagyon megértem a dilemmáját, volt ilyen betegem, több is, akik hasonló helyzetben voltak, tudom, mennyire nehéz egy ilyen közösségben akár depresszióval, akár más lelki problémával küzdeni, azt titokban tartani, és lehetőség szerint mégis kezelni és uralni.
Mégis azt mondom, ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, előbb legalább egy diagnosztikus beszélgetés erejéig ismernem kellene. Vannak iyen "pozitív gondolkodást" segítő kiadványok, de ezek vagy a pszichoterápia kiegészítéseként tudnak segíteni, vagy olyan személyeknek, akik nem depressziósak, csak általánosságban hajlanak a pesszimizmusra, a dolgok negatív szemléleű megközelítésére. Ezt az általános hajlamot nehéz megkülünböztetni a depressziótól és a kettő ráadásul együtt is lehetséges. Aztán a depressziókon belül is több féle eredetű, formájú, súlyosságú depresszió van. Tehát először is tudni kellene, hogy tényleg depressziós-e, és ha igen, akkor milyen fajta és súlyosságú depresszióról van szó.
Beck könyve pszichoterépiás szakemberek számára íródott, akik ezt megelőzően már minimum alap-pszichoterépiás, de általában specifikus pszichoterápiás képzettséggel is rendelkeznek. A módszert ők sem a könyvből tanulják meg, hanem nagy gyakorlatú kognitív terápiás szakemberek vezetésével, és a terápiáikat szupervízió mellett végzik. Általában rendelelkeznek a fent leírt diagnosztikai problémákban való eligazodáshoz szükséges képzettséggel, ha pedig bizonytalanok, gyakorlott pszichiáterekkel konzultálnak.
Mindezek tetejében elmondanám, hogy én magam, habár kiképző terapeutája vagyok a Beck féle módszernek, ha depressziós lennék, nem kezelném magam, hanem egy kollegámhoz fordulnék. Ha családtagom, jó barátom szorulna ilyen segítségre, őket sem kezelném, hanem kollegáimhoz irányítanám.
Tehát az önkezeléssel több probléma is van, miközben kiegészítésként, vagy egyszerű rosszkedvben, pesszimizmusban azért segíthetnek az ilyen könyvek.
Visszatérve az Ön nehéz helyzetéhez, én azért mindennek ellenére azt ajánlanám, hogy legalább egy titokban tartott diagnosztikus megbeszélésre el kelle szöknie, és utána kidolgozni a szakemberrel közösen egy stratégiát arra nézve, hogy mit lehetne tenni. Azt is fontos végig gondolnia, hogy amennyiben tényleg depressziós, lehet, hogy a közösségben hamarabb észre veszik a problémáját, mintha estleg egy ritka találkozásokban zajló szakirányítással megpróbálja azt kezelni. Érdemes lenne utána néznie annak is, hogy nincs-e a közösségében olyan mentálhigiénésen képzett ember, ha lehet, vezető, aki megértően viszonyulna a problémájához és támogatná ebben, anélkül, hogy kiszolgáltatná a többieknek.
Megértéssel, Éva
Kedves Doktornő!
Tudok magának segíteni a diagnosztikában. Interneten megrendeltem a BNO-10 Zsebkönyvet DSM-IV-TR meghatározásokkal és az abban leírt kritériumok szerint rám leginkább az F43.0 Akut stresszreakció leírás illik, illetve tartósan az F32.1 Közepes depressziós epizód.
Nekem nagyon szimpatikus volt Dr. Beck könyve, fiatalabb koromban versenyszerűen sportoltam és most is aktív életmódot élek, az edzéscélok kitűzéséhez és végrehajtásához hasonlatos a módszer.
Mivel Ön ennek mestere, de mégsem ajánlja, megrendeltem egy másik módszer könyvét, Harry Bliss könyvéről van szó, a címe: Psychoanalysis for Dummies és Psychoanalysis for Beginners címűeket.
Ön mit gondol a pszichoanalízisről, fogom tudni alkalmazni? Milyen más módszert tanácsol még esetleg számomra?
Köszönöm eddigi értékes segítségét is!
Kedves Doktornő!
Nagyon köszönöm a segítségét, bíztató szavait. Valóban szeretem a munkám és igyekszem jól csinálni. Az a baj, hogy bent nincs szupervízió és eléggé magunkra vagyunk utalva abban hogy a felmerülő problémákat hogyan kezeljük. Számtalan kérdésem lenne amit senkinek sem tehetek fel.
ugy ertettem, nem szeretem, ha hozzamernek, tok mindegy ki, es szeretni sem szeretek, vagyis annal mar csak az a rosszabb erzes, ha szeretnek. attol egyenesen hanyingerem van. es par eve olvastam az oxitocinrol egy cikket, azota "rafogom" es persze anyamra
de kar, hogy azt a cikket, mar ugysem fogom megtalalni, pedig felcsillantak a szemeim, hogy nem kell tovabb erolkodni, nyugodtan hatradolhetek, es beletorodhetek sorsomba, ami nem esne nehezemre, ha nem mindenki ezzel az idiota hazassaggal meg szereteteszmennyel jonne
Kedves Doktornő!
Köszönöm a válaszát. bocsánat, elfelejtettem írni, hogy az 50 mg-os Velaxinból szedek negyedet már kb. fél éve. Ezt megelőzően 1 hónapig szedtem csak teljes tablettát, majd követte a tabletta felezése fél évig, és most már újabb fél éve szedek negyedet. Este Valdoxant szedek, azt nem is akarom abba hagyni. De mivel a vérnyomásomra is kaptam gyógyszereket időközben, a gyomrom nehezen bírja a strapát, és mindenképp csökkenteni akartam/akarom ezt a sok szert. A legkézenfekvőbb a Velaxin, mert abból már eleve csak negyedet szedek, és az elmútl fél évben kiegyensúlyozott voltam, igaz karácsony előtt történt egy kisebb trauma, szóval lehet tényleg nem volt jó az időzítésem, de nem éreztem, hogy baj lenne velem mindaddig, míg nem kezdtem másnap szedni. Az orvosom is mondta, hogy nyugodtan rakjam már le, de vagy a vegetatív tünetek miatt, vagy most utóbb a rossz lelki állapotom miatt ez nem ment. Mégegyszer köszönöm a felviágosítást!
Üdv: M.
Közben megint volt valami rendszerhiba, de sikerült visszajönnöm, és azt hiszem mindenre válaszoltam is, jó éjszakát mindenkinek, Éva
Idézet tőle: f1kedves doktorno
van olyan esemeny, korulmeny, idohatar vagy nem tudom, ami mentesiti a terapeutat a titoktartas alol? van arra akarmilyen mod, hogy a terapian elhangzottakat hozzatartozo megtudja? a paciens beszamithatatlan, onveszelyes allapota indokolhat ilyesmit?
elnezest
es koszonom
Kedves F1!
A titoktartás alól a terapeutát csak a súlyos veszélyeztető állapotok mentesítik. Egyik ilyen helyzet, ha készülő gyilkossági előkészületről szerez tudomást a terápiában, és emiatt valaki más van életveszélyben - ez jelentéskötelezett. A másik, az önveszélyes állapot, amikor a terapeutának szövetkeznie kell a beteg érdekében a hozzátartozókkal. Ilyenkor ellentétben azzal, hogy egyébként ezt a beteg akarata ellenére és/vagy háta mögött nem teheti meg, ebben az esetben az életveszély ezt a szabályt felülírja. De ekkor sem arról van szó, hogy a terapeuta bármit elmondhat a hozzátartozóknak, csak a veszélyeztetettséggel kapcsolatos adatokat közölheti, és a beteg védelméhez szükséges strattégiákat beszélheti meg a hozzátartozókkal (vagy szerezhet tőlük információkat ahhoz, hogy ő meg tudja szervezni kellő időben a beteg védelmét).
Üdv., Éva
Idézet tőle: malya1Kedves Doktornő!
Az egyik gyógyszeremet negyedére csökkentettem már kb. 1,5-2 hónapja (nem emlékszem rá pontosan), aztán elkezdtem minden másnap bevenni. Nem a szokásos elvonási tüneteim jelentkeztek, ami nálam szédülésben jelentkezik, hanem idnulatossá váltam és idegeskedtem folyamatosan, viszont az emésztésem beindult - ez volt az egyetlen pozitívum. Néhány nap után azonban kénytelen voltam visszaállni a minden napos szedésre - újra csak negyed szemet bevéve, mert nem voltam jól lelkileg. Ma voltam az orvosomnál és elmondtam neki a tapasztalataimat, ami szerinte azt mutatja, hogy szükségem van erre a szerre is. Nem akartam neki mondani, hogy szerintem ez inkább függőség, nem pedig a valódi szükség. A Xanaxot is sikerült letenni, ezzel a gyógyszerrel pedig több mint fél éve kínlódok. Mit tehetek még és egyáltalán mennyi ideig nyúlhat el egy leállás? Szedek egyébként másik antidepit is, azt nem akarom letenni.
Köszönöma segítségét!
Üdv: M.
Kedves malya1!
Nehéz erre így konkrétan mit mondanom. Nem tudom, melyik szerről van szó, milyen adagnak szedi a negyedét, stb.
Az antidepresszívumokhoz nincs olyan jellegű függőség, mint a kéíbtószerekhez, vagy a Rivotrilhoz, Xanaxhoz, altatókhoz, de hosszabb szedés után lehetnek kellemetlen megvonási tünetek, amelyeket valóban nehéz megkülönböztetni a visszaesési tünetektől, amelyek valóban a szer adásának szükségességére utalnak, ráadásul ezek keveredhetnek. Ha tényleg csak elvonási tünetekről van szó, akkor a lassú elhagyás kivitelezhető, ez fél évig is eltarthat egy előzetes hosszabb szedés esetén. Ha visszaeseési tünetekről, akkor azok csak az előzetessen hatékony adag visszaállítására múlnak el, és akkor szedni is kell tovább, és egy későbbi időpontban, hosszabb tünetmentesesség után megpróbálni ismét a nagyon lassú, fokozatos elhagyást. A kettő leginkább úgy különböztethető meg, hogy az utóbbi esetben a vegetatív zavarok és közérzeti tünetek mellett, vagy azok nélkül, hangulati visszaesés (is) jelentkezik, esetleg negatív, pesszimista gondolatokkal, és más egyéb olyan kísérőtünetekkel, ami az adott személy depresszióját eredetileg jellemezte, míg a tiszta megvonáskor csak vegetatív, főleg testi jellegű, közérzeti tünetek (ezek típusos változata a már leírt szédülés).
Ha mindenképpen meg akarja próbálni elhagyni, maradjon hoszabb ideig azon az eredetihez képest csökkentett adagon, ami mellett még jól van, és egy hónap múlva próbálja tovább csökkenteni. Viszont, ha ez nem megy, tehát ha a kicsit csökkentett naponkénti adaggal is rosszabb lenne a hangulata,illetve a lelki állapota, akkor térjen vissza az eredeti adagra, és halassza el az elhagyási próbálkozást, amit egy hosszabb stabil időszak után a kezelőorvosával egyeztetve esetleg újból megkísérelhet, a mostaninál jóval hosszabb időt szánva a fokozatos elhagyásra.
Üdv., Éva
üdv., Éva
Idézet tőle: nettudv drno
ha valaki nem szereti, ha hozzaernek, annak ellenere, hogy nem vertek, utottek, eroszakoltak soha, az mitol van? az oxitocintol?)))
nett, aki lany,
es majd megtudja,miket el meg gyerekmeretu ruhaiban a nett......ha elvallalja
ugye elvallalja? ((((:
Hát, nem tudom, de szegény oxitocint nem hibáztatnám ebben. OK. A többinek állok elébe, üdv., Éva
Idézet tőle: weepingwillowKedves Doktornő,
Ön szerint lehetséges olyan, hogy egy lányt csak gondolatban "zaklattak" szexuálisan, s ettől is kialakuljanak olyan tünetek, mintha valóban történt volna vmi?
Pl. ha egy kamaszlány nem a vérszerinti apjával él, s ennek az apának az anyával évek óta nincs szexuális kapcsolata, de a válásig még nem jutottak el, akkor lehet, hogy a lányról fantáziál? S ha ezt a lány nem érzi, nem tud róla, ennek ellenére is lehetnek olyan reakció, viselkedésmódjai, gátlásai később, mintha abúzus érte volna? S úgy (is), ha esetleg maga a férfi sem tud a dologról, csak tudatalatt vágyakozik?
S olyan lehetséges, hogy vkit zaklattak, s az illető valóban annyira elfelejti, hogy nem tud róla? Nincsenek álmai, rossz érzései, előjövő flashbackjei, semmi. Csak a viselkedésével kapcsolatban lenne sok mindenre magyarázat, de semmilyen ilyen emléke nincs, s mégcsak rossz érzései sem. Ugye így kizárt a dolog?
Remélem, értehően írtam, kicsit össze-vissza, bocsánat.
Jaj, még sok dolog eszembe jutott.
Szóval ww sosem jár orvoshoz, gyógyszert se szed, de tegnap elment a körzeti orvoshoz (így hívják?) feliratni egy üveg rivotrilt, s felírták, úgy, hogy orvost se látott, csak az előtérben az asszisztens vagy nővérke vagy hogy hívják kérdezte, mit szeretne. S ww azt mondta, egy szemcseppet, meg egy Rivotrilt, s megkapta. S most boldog. De azért tudja, ez nem jó. Vajon ha elmenne a pszichiátriára, s Wellbutrint rendelne, azt is így megkapná?
Jut eszembe, ha áter írja ki az embert betegszabadságra, az látszik a papírján, amit a munkáltatónak le kell adnia? S ha az átrián is akar Rivotrilt, ott látják a számítógépen, hogy a körzetitől most kapott? Húúú, nagyon nem tudom, hogy működnek ezek a dolgok. (Amúgy nem akarok, csak érdeklődöm.:D)
He vége van egy terápiának, ill. csoportnak, 2,5 év, fél év szünet, 2,5 év, akkor szabad ajándékot adni a csoportvezetőknek? Mondjuk ha odaadja a naplóját, amit a terápiájáról írt? Ezzel kellemetlen helyzetbe hozza őket? Vagy ez illentlen dolog? Vagy ha vmi szép személyes apróságot? Ez "gáz"?
Azon hogy lehet segíteni, ha az ember nem akar javulni, mert fél, elveszti a segítői érdeklődését, törődését, figyelmét? Nem, ez így nem igaz, hogy nem akar, csak megijed, ha javul, s fél, hogy már nincs olyan nagy baja, amiért ő "különleges" lehetne. Azon túl, hogy megbeszéli velük? Mert nálam ez nem hozott javulást. Egyelőre, de nincsenek nagy reményeim, csak nagy félelmeim.:(
A Nap-Körnél nem baj, ha vki most még nem szeretne ott terápiát, de diagnózist igen? Így is szívesen fogadják az embert vagy inkább lerázzák?
Előre is köszönöm a választ és az energiát, amit erre szán, ww
Kedves ww.!
Hát ez tényleg jó sokféle! Megpróbálom sorra venni, ha valamit kihagynék, szóljon!
- Az abúzussal kapcsolatban feltett kérdések körül szakmai körökben is vita zajlik. Én úgy gondolom, lehetnek a fantáziának is komoly lelki következményei, de nem teljesen azonosak és nem azonos súlyosságúak a megtörtént traumákkal. Lehetséges tökéletesen elfelejteni, elfojtani traumatikus eseményeket, amelyek esetleg különleges módszerekkel felszínre hozhatók. Biztosnak azért csak abban lehet lenni, amire van valamilyen egyértelműen arra utaló adat. Az önmagában, hogy "ez minent megagyarázna" nem elég. Viszont, ha valakiben ez bármiért is felmerül, azért azzal lehet és érdemes is egy terápiában foglalkozni.
- Valóban nagyon szomorú, ha a háziorvosnál így mennek a dolgok, szerencsére azért nem mindenhol. Azt, hogy pszichiátriai rendelésen így - pláne elsőre - bármit is felírnának, nem tudom elképzelni. Azért viszont, hogy egy beállított betegnél (ha az illető bejön, hogy elfogyott a gyógyszere, vagy hogy megint depressziós, és kérné az orvos által már beállított és régóta, vagy régebben szedett gyógyszerének felírását) ilyesmi nem történik meg, nem tenném tűzbe a kezem. Az is igaz, hogy a túlzsúfolt pszichiátriai gondozókan előforordulhat, hogy egy első vizsgálat esetében is kevesebb idő jut, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy minden fontos adat és szempont előkerüljön, de azt kizárt dolognak tartom, hogy és alapvizsgálat és diagnosztizálás nélkül bármilyen gyógyszert felírnának.
- A táppénzes papíron nincs diagnózis, legfeljebb kód, viszont rajta kell legyen a rendelő bélyegzője. Tehát a rendelőt nem lehet letagadni, de a problémát lehet bagatellizálni, illetve egy kevésbé előítéletterhelt elnevezéssel ellátni, mint pszichoszomatikus tünetek, alvászavar, kimerültség stb. Másik lehetőség, az áter szakembertől javaslatot kérnbi a háziorvos számára, hogy vegye téppénzre (ez egy lehatárolt ideig lehetséges), és a téppénzes igazolást a háziorvostól vinni, az ő bélyegzőjével.
- Kedves személyes ajándékot adni egy csoport végén: Nem szokványos, de nem is gáz. Legfeljebb azért, mert a többiek kellemetlennek érezhetik, azt gondolhatják, nekik is "illett" volna. Tehát nincs ilyen illem, sem ellenillem. Talán, ha elmagyarázza, hogy miért érzi úgy, hogy erre szüksége vanm, segíthet. A napló egyébként jó ötlet, mert nem olyan ajándék, mint egy bombon vagy hasonló, hanem végülis a terápia része, vagy dokumenntációja - mégis a legnagyobb ajándék egy csoportvezetőnek. A csoport végén általában el szokták mondani a csoporttagok, miben használt nekik a csoport, így ez ehhez is kapcsolódik.
- A megbeszélés néha "csodaszer", azonnali változást hoz, de nem mindig. Ilyenkot tovább beszélni róla és foglalkozni a félelmeivel. A félelmekhez egyébként hozzájárulhat, hogy ilyenkor a jelent vetítik ki a jövőbe, amit viszont nem ismernek, mert nem ismerhetnek, illetve nehezen tudják elképzelni, hogy éppen a terápia által elért belső változások következtáben el fognak múlni a jelenbeli félelmek, és a terápiás módszer belsővé tétele után már nem lesz olyan mértékű szüksége magára a terápiára és a terapeutára sem, mint ahogyan ezt jelenleg érzi, és a találkozások gyakorisága akkor majd fájdalommentesen csökkenthetővé, vagy akár teljesen feleslegessé válik. Ettől még szeretheti, megtarthatja jó emlékei közt a terapeutáját, és felteszem, ha mégis lenne gondja, ismét fel is keresheti.
- A Nap-Kör szolgáltatásai között ott szerepel (önállóan is) a pszichiátriai, pszichológiai szakvizsgálat. Tehát lehet (csak) ilyen igénnyel ott jelentkezni.
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: névtelenDoktornő, gyógypedagógus vagyok, voltam ma egy szoc.gondozói állást megnézni. 30000 ft-tal kapnék kevesebbet, idősekhez kéne kijárni. Tudom hogy mind szakmailag mind pedig anyagilag visszalépés. Úgy érzem, valamit lépnem kell és pont az állásváltoztatás jutott eszembe. Pedig a baj valószínűleg bennem van. Úgy érzem depressziós vagyok de pörgök is ezerrel. Mától kezdtem el normálisan, 3X1 300 mg-os convulexet szedni. Mennyi idő kell hogy hatni kezdjen és csökkenjenek a hullámzásaim? Doktornő, azért is írom le ezeket, hogy valóságos bizonyítéka legyen, tudom, hogy őrültség lenne szoc.gondozónak mennem. De olyan rohadtul nehéz nap mint nap bejárni dolgozni hogy az nem emberi. Szenvedek és nem tudom a megoldást. Illetve tudom, hogy ki kell bírni amig jobb nem lesz, de szinte lehetetlennek tűnik. Valószínűleg a szoc.gondozói állással is ugyanez lenne a helyzet, mármint nehéz lenne bemenni, de ezt csak az agyam tudja. Nem tudom mi tévő legyek, adna tanácsot? Előre is köszönöm
Kedves névtelen,
szerencsére úgy látom, tudja a választ (mert én úgysem adhatnék ebben tanácsot), hát hallgasson az "agyára"! Meg a szívére is, mert úgy tűnik, szereti azt, amit most csinál. Ismét csak azt tudom mondani, hogy még mindig jobb táppénzre mennie addig, ameddig jobban nem lesz, mint feladni egy munkát, amit szeret, főleg akkor, ha a visszajelzések szerint azzal a kliensei, munkatársai hosszú távon meg vannak elégedve.
Alapszabály, hogy krízisben, depresszióban, vagy bármilyen rossz lelkiállapotban nem szabad fontos ügyekben döntést hozni! Ilyenkor mindig meg kell várni a rendeződést, vagy a hangulat alapvonalra való visszarérését ahhoz, hogy reálisan és helyesen tudjon az ember dönteni.
Egyelőre az a következő lépés, hogy ebből a mostani hullámvölgyből kijőjjön, és megtapasztalja, hogy ismét hatékonyan el tudja látni a munkáját. A tertós stabilizálódáshoz hosszabb idő kell. Ha a Convulex netán nem elég hatékony, akkor van még más stabilizáló szer, amit be lehet vetni. Érdemes egy visszatekintést végeznie, hogy az utóbbi 1 évben milyen gyakoriak és mennyire mélyek voltak a lehangolt időszakai, mennyire zavarták meg a munkájában és általában az életében, és mostantól kezdve ugyanezt vezetni egy naplóban. Az csak egy hosszabb idő után ítéljető meg, hogy a megelőző szerek mellett mennyiben csökkennek időben, és mennyit enyhülnek mélységben a rossz periódusai. Általában ez azért már pár hónap távlatában is megmutatkozik, ha nem, akkor még mindig ott van a többi stabilizáló, amiket meg kell próbálni. Ritka pech kell hozzá, hogy ezek egyike se segítsen (illetve némelyiküket szükség esetén még lehet kombinálni is egymással, ezzel is erősítve a hatásukat).
Úgy látom, hivatásának érzi, szereti a munkáját és ragaszkodik hozzá. Ez erős motiváció lehet arra, hogy minden lehetőséget megragadjon a stabilizálódásért, beleértve a gyógyszeres lehetőségeket is, és persze minden egyebet, ami kiegészítésként segíthet. Sok lelkierőt, kitartást kívánok hozzá, Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő, a wellbutrin ssri?
Válszát köszönöm
Kedves névtelen,
az u.n. SSRI-k a szerotoninnek a szinaptikus résből az idegsejtbe való visszavételét gátolják , ezért növelik a szerototnin mennyiségét a szinaptikus résben, ezáltal gyorsítva az ingerület terjedését a sejtek között. A Wellbutrin ugyanezt teszi, de nem elsősorban a szerotonin, hanem a noradrenalin és a domamin visszavételével. A szerotininrendszerre csak igen kis mértékben hat. A három rendszer viszont kapcsolatban áll és mindegyiknek a befolyásolása a többire is hat valamennyire. Viszont a leírt különbség miatt a Wellbutrinnak különbözik a mellékhatásprofilja az SSSI-ktől. Üdv., Éva
Idézet tőle: sanTisztelt Doktornő!
Ifjúságomban sok hülyeséget is elkövettem, ahogy egyébként mindenki, és így nem biztos, hogy a környezetem meg van arról győződve, hogy a fotók nem valódiak. Legalábbis aki nem hisz abban, hogy az ember idővel változik az ugyanannak a felelőtlen fruskának tekint, mint amilyen 20 éves koromban voltam.
Megfogadtam a tanácsát és jogi, rendőrségi alapokra helyeztem az ügyet, minden olyan lehetséges hely ellen, ahol a nevezett képeket reklámozhatják. Sajnos a képek késztőit nem tudom utolérni. Ez sokat segít, mert nagyon dühös vagyok, és legalább van ki ellen dühösnek lennem, és most nagyon jól vagyok.
Köszönöm értékes segítségét!
Igen, talán ismerős közegben a legnehezebb változni, de előbb-utóbb csak felfogják és tudomásul veszik a változást. Ha lesz, aki mégse... hát akkor lehet, hogy az már az ő problémája. Ha a saját részéről mindent megtett, amit tudott, akkor szerintem nyugodt lehet a lelkiismerete és nem érdemes a többin izgatnia magát. Szerintem ez kifele is nagyon meggyőző lehet, többet ér, mintha végtelenségig védekezik, magyarázkodik. Az viszont jó, hogy megtette a visszaélések elleni lépéseket, üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: zsivanyUdvozlet mindenkinek.
En ugy erzem hogy ez a topik nekem segit.
Koszonom szepen a segitseget.
Tisztelettel;
zsivany
Örülök neki, Éva
kedves doktorno
van olyan esemeny, korulmeny, idohatar vagy nem tudom, ami mentesiti a terapeutat a titoktartas alol? van arra akarmilyen mod, hogy a terapian elhangzottakat hozzatartozo megtudja? a paciens beszamithatatlan, onveszelyes allapota indokolhat ilyesmit?
elnezest
es koszonom
Kedves Doktornő!
Az egyik gyógyszeremet negyedére csökkentettem már kb. 1,5-2 hónapja (nem emlékszem rá pontosan), aztán elkezdtem minden másnap bevenni. Nem a szokásos elvonási tüneteim jelentkeztek, ami nálam szédülésben jelentkezik, hanem idnulatossá váltam és idegeskedtem folyamatosan, viszont az emésztésem beindult - ez volt az egyetlen pozitívum. Néhány nap után azonban kénytelen voltam visszaállni a minden napos szedésre - újra csak negyed szemet bevéve, mert nem voltam jól lelkileg. Ma voltam az orvosomnál és elmondtam neki a tapasztalataimat, ami szerinte azt mutatja, hogy szükségem van erre a szerre is. Nem akartam neki mondani, hogy szerintem ez inkább függőség, nem pedig a valódi szükség. A Xanaxot is sikerült letenni, ezzel a gyógyszerrel pedig több mint fél éve kínlódok. Mit tehetek még és egyáltalán mennyi ideig nyúlhat el egy leállás? Szedek egyébként másik antidepit is, azt nem akarom letenni.
Köszönöma segítségét!
Üdv: M.
udv drno
ha valaki nem szereti, ha hozzaernek, annak ellenere, hogy nem vertek, utottek, eroszakoltak soha, az mitol van? az oxitocintol?)))
nett, aki lany,
es majd megtudja,miket el meg gyerekmeretu ruhaiban a nett......ha elvallalja
ugye elvallalja? ((((:
Doktornő, gyógypedagógus vagyok, voltam ma egy szoc.gondozói állást megnézni. 30000 ft-tal kapnék kevesebbet, idősekhez kéne kijárni. Tudom hogy mind szakmailag mind pedig anyagilag visszalépés. Úgy érzem, valamit lépnem kell és pont az állásváltoztatás jutott eszembe. Pedig a baj valószínűleg bennem van. Úgy érzem depressziós vagyok de pörgök is ezerrel. Mától kezdtem el normálisan, 3X1 300 mg-os convulexet szedni. Mennyi idő kell hogy hatni kezdjen és csökkenjenek a hullámzásaim? Doktornő, azért is írom le ezeket, hogy valóságos bizonyítéka legyen, tudom, hogy őrültség lenne szoc.gondozónak mennem. De olyan rohadtul nehéz nap mint nap bejárni dolgozni hogy az nem emberi. Szenvedek és nem tudom a megoldást. Illetve tudom, hogy ki kell bírni amig jobb nem lesz, de szinte lehetetlennek tűnik. Valószínűleg a szoc.gondozói állással is ugyanez lenne a helyzet, mármint nehéz lenne bemenni, de ezt csak az agyam tudja. Nem tudom mi tévő legyek, adna tanácsot? Előre is köszönöm
Kedves Doktornő, a wellbutrin ssri?
Válszát köszönöm
Tisztelt Doktornő!
Ifjúságomban sok hülyeséget is elkövettem, ahogy egyébként mindenki, és így nem biztos, hogy a környezetem meg van arról győződve, hogy a fotók nem valódiak. Legalábbis aki nem hisz abban, hogy az ember idővel változik az ugyanannak a felelőtlen fruskának tekint, mint amilyen 20 éves koromban voltam.
Megfogadtam a tanácsát és jogi, rendőrségi alapokra helyeztem az ügyet, minden olyan lehetséges hely ellen, ahol a nevezett képeket reklámozhatják. Sajnos a képek késztőit nem tudom utolérni. Ez sokat segít, mert nagyon dühös vagyok, és legalább van ki ellen dühösnek lennem, és most nagyon jól vagyok.
Köszönöm értékes segítségét!
Udvozlet mindenkinek.
En ugy erzem hogy ez a topik nekem segit.
Koszonom szepen a segitseget.
Tisztelettel;
zsivany
Mindenkinek jó éjszakát, viszlát csütörtökön,
Éva
Idézet tőle: kisgaborTeljes mértékben igazad van!
Nem tudom, kinek, miben, üdv, Éva
Idézet tőle: smipajaKedves Doktornő!
Dr. Beck könyvéről, a Depresszió Kognitív Pszichoterápiája címűről van szó.
Úgy gondolom, hogy vannak olyan jelek az életemben, amelyek depresszióra utalnak, de nem áll módomban személyes segítséget igénybe venni.
Nagyon zárt közegben élek, hamar kitudódna, ha ideg- és elmegyógyászhoz fordulnék, ezért kértem tanácsát.
Tud olyan módszert, amit ha gyakorlok, akkor a depresszióm magától elmúlik?
Kedves smipaja!
Nagyon megértem a dilemmáját, volt ilyen betegem, több is, akik hasonló helyzetben voltak, tudom, mennyire nehéz egy ilyen közösségben akár depresszióval, akár más lelki problémával küzdeni, azt titokban tartani, és lehetőség szerint mégis kezelni és uralni.
Mégis azt mondom, ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, előbb legalább egy diagnosztikus beszélgetés erejéig ismernem kellene. Vannak iyen "pozitív gondolkodást" segítő kiadványok, de ezek vagy a pszichoterápia kiegészítéseként tudnak segíteni, vagy olyan személyeknek, akik nem depressziósak, csak általánosságban hajlanak a pesszimizmusra, a dolgok negatív szemléleű megközelítésére. Ezt az általános hajlamot nehéz megkülünböztetni a depressziótól és a kettő ráadásul együtt is lehetséges. Aztán a depressziókon belül is több féle eredetű, formájú, súlyosságú depresszió van. Tehát először is tudni kellene, hogy tényleg depressziós-e, és ha igen, akkor milyen fajta és súlyosságú depresszióról van szó.
Beck könyve pszichoterépiás szakemberek számára íródott, akik ezt megelőzően már minimum alap-pszichoterépiás, de általában specifikus pszichoterápiás képzettséggel is rendelkeznek. A módszert ők sem a könyvből tanulják meg, hanem nagy gyakorlatú kognitív terápiás szakemberek vezetésével, és a terápiáikat szupervízió mellett végzik. Általában rendelelkeznek a fent leírt diagnosztikai problémákban való eligazodáshoz szükséges képzettséggel, ha pedig bizonytalanok, gyakorlott pszichiáterekkel konzultálnak.
Mindezek tetejében elmondanám, hogy én magam, habár kiképző terapeutája vagyok a Beck féle módszernek, ha depressziós lennék, nem kezelném magam, hanem egy kollegámhoz fordulnék. Ha családtagom, jó barátom szorulna ilyen segítségre, őket sem kezelném, hanem kollegáimhoz irányítanám.
Tehát az önkezeléssel több probléma is van, miközben kiegészítésként, vagy egyszerű rosszkedvben, pesszimizmusban azért segíthetnek az ilyen könyvek.
Visszatérve az Ön nehéz helyzetéhez, én azért mindennek ellenére azt ajánlanám, hogy legalább egy titokban tartott diagnosztikus megbeszélésre el kelle szöknie, és utána kidolgozni a szakemberrel közösen egy stratégiát arra nézve, hogy mit lehetne tenni. Azt is fontos végig gondolnia, hogy amennyiben tényleg depressziós, lehet, hogy a közösségben hamarabb észre veszik a problémáját, mintha estleg egy ritka találkozásokban zajló szakirányítással megpróbálja azt kezelni. Érdemes lenne utána néznie annak is, hogy nincs-e a közösségében olyan mentálhigiénésen képzett ember, ha lehet, vezető, aki megértően viszonyulna a problémájához és támogatná ebben, anélkül, hogy kiszolgáltatná a többieknek.
Megértéssel, Éva
Idézet tőle: IdőrablóÜdv Doktornő,
a depressziós panaszaim enyhültek, a szorongásos tünetek romlottak az elmúlt hetekben. Kezelőorvosom annyit módosított, hogy a Mirtazapint lecsökkentette 45mg-ról 30 mg-ra, az Olwexyát pedig megemelte 75mg-ról 150mg-ra. És azt mondta hogy a terápia hamarosan véget ér. Még 4 időpontom van, azzal együtt lesz 16 ülés. Én valahogy úgy érzem hogy kevés lesz. Kicsit olyan ez, mint amikor kinyitunk egy szekrényajtót, és a mindenféle holmival teletömött szekrényből rámborul az összes oda gyűjtögetett kacat, amelyből ásom magam kifelé, de még sokmindent le kell dobálnom magamról. El is mondtam ezt az érzésemet, de a doktornő megismételte, hogy szerinte addigra rendben lesz minden és nem lesz szükség további terápiára.
Ön szerint mi a teendő? Várjam meg a 4 ülést, és utána véleményezzem hogy elég-e, vagy már most csapjak az asztalra?
Kedves időrabló,
szerintem sejti a válaszomat, hogy ebbe nem szólnék bele. Mindenképp jó, hogy ilyen őszintén el tud mindent mondani, ezt érdemes folytatni.
Nem tudom, milyen terápiás célt tűztek ki, lehet, hogy két malomban őrölnek. Gondolja végig, hogy ahhoz képest a célhoz képest, amit az elején kitűztek, hol tart most. Sosem az a cél, hogy teljesen elmúljon minden probléma vagy minden szorongás, hanem ez, hogy azokkal az eszközökkel, amelyeket valaki a terápiában elsajátított, már nagyjából elboldoguljon ugyanazokkal a gondokkal.
Az nagyon gyakori, hogy az eredeti probléma megoldódása, illetve kezelhetővé válása után újabbak kerülnek elő, ilyenkor lehet ilyen "szekrénykidőlés" érzés. De ez lehet, hogy már egy új terápiát kíván, az előző lezárása után. Ez történhet ugyanannál a terapeutánál, vagy nem, de az előző esetben is egy új fejezetről van szó, új célok kitűzésével.
Vannak időhatáros és nem időhatáros terápiák. Az előző esetben mindenképp egy újratárgyalást igényel, ha valamelyik fél mégsem érzi elégségesnek a kitűzött időt. A nem időhatárosaknál bármelyik fél felvetheti, hogy lezárhatónak látja a terápiát, és akkor azt közösen végig kell gondolni.
Olyan is van, hogy érdemes megpróbálni szünetet tartani, és megnézni, hogy mi az, ami egyedül is megy, mi az, ami nem, és aztán újra tárgyalni a dolgot.
Hát mindezt, meg mindazt ami még foglalkoztatja, mind érdemes átbeszélni, és akkor gondolom, majd kialakul valami, amiben meg tudnak egyezni.
Üdv., Éva
koszonom
ismerek egy jo szakembert. dr Ratkoczi Eva a neve. de o majd csak 10-e utan er ra valamikor, azt mondta. de az is jo, ha meg vallal majd...
Idézet tőle: nettudv drno
mit kell akkor csinalni, ha valaki hajnalban valamifele sirogorcs szeru allapotra ebred es aztan ettol szenved 3 oran keresztul
nett
Kedves nett,
addig is, amig rászánja magát egy egy szakemberrel való átfogó megbeszélésre a problémáit illetően, azt tudom mondani, hogy próbáljon olyasmit csinálni, amiről tudja, hogy meg szokta nyugtatni, javítani szokta a hangulatát, vagy amiben hatékonynak, kompetensnek érzi magát, legyen az bármilyen rüvid vagy egyszerű tevékenység. Ezen kívül használja ki az emberi kapcsolatai adta lehetőségeket arra, hogy kikapcsolódjon a saját gondjaiból, illetve, hogy meg tudja osztani azokat másokkal.
Csodát ezek nem tesznek, de segíthetnek valamit, hosszú távon pedig remélem, hogy célzottabb segítséghez is hozzá fog jutni. Üdv, Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő, megfogadom a tanácsát és beveszem a 3X1convulexet. Nem akarok elbillenni semerre. A terapommal szoktunk arról beszélni, mit jelent nekem a gyógyszer. Hol támasz, hol ellenség, de most lehiggadtam. Az én érdekem, bár olyan furi ez mert egy ideig nagyon élvezem amikor felpörgök csak utána nem szeretem a következményeket meg a bekövetkező mélypontokat. Aztán van olyan is, amikor pörgök, de iszonyú feszült vagyok és ki tudnék rohanni a világból is. Ilyen állapotban égettem szét a kezem, lábam. Nem ment elviselni. Pedig akkor kórházban voltam és injekciót, bogyókat is kaptam. Hát ez van. De most jól érzem magam, a férjem szerint kicsit pörgök de nem gáz. Szerdán megyek terapra, már alig várom. Ön szerint gond, ha az ember nagymértékben függ a terapeutájától? Néha úgy érzem, a világ összeomlik ha a terápiám végetér. Ő a legbizalmasabb kapcsolatom, többet tud rólam, mint az anyám és a férjem együtt.
Kedves névtelen,
lehet egy hosszú terápiának ilyen függő szakasza, és ezt a problémáját épp úgy meg lehet beszélnie a terapeutájával, mint bármi mást. Egy későbbi szakaszban ez magától is változhat, még akkor is, ha ezt most elképzelhetetlennek tartja. Ennek a szakasznak éppúgy sok haszna lehet, mint a későbbinek. Probléma mindig azzal van ha ez az érzés magát a terápiás haladást akadályozza, pl., ha valaki attól való félelmében, hogy nehogy vége legyen a terápiának, nem mer változni, vagy "egy lépést előre, kettőt hátra" módon halad. Ha ilyen helyzet alakul ki, azon is segít a megbeszélés. Már az is segíthet, ha valaki megérti, hogy ebben a szakaszban nincs mitől félni, mert még messze van a terápia lezárása, amikor meg ez időszerű lesz, akkor meg már nem lesz miért (mivel akkor már nem is fogja igényelni a szoros kapcsollatot). Azt is fontos tudni, hogy egy hosszú terápiát általában nem egyik napról a másikra szoktak befejezni, hanem fokozatosan, és utána is megmarad a lehetősége a kapcsolatfelvételnek, ha valami probléma adódna.
Kicsit más a helyzet, ha valakinek eleve kapcsolatfüggőségi gondjai vannak, és ez jelenik meg a terápiában (is), akkor ennek a problémának a kezelését a terápiás célok közé kell beiktatni, esetleg a terápiát társfüggők önsegítő csoportjával kiegészíteni. A végeredmény ugyanaz, a terápiás cél elérésével maga a probléma megszűnik, így nem fog gondot okozni a leválásnál.
Gondolom Önnél találn inkább az alőző helyzetről van szó, de akárhogy is vanm mindenképp érdemes ezt a problémáját is a terápiában elmondania.
További szép terápiát, üdv. , Éva
Mindenkinek jó estét, boldog Újévet,
kezdem a régiekkel, várom az újakat,
Éva
marmint eloszor nem szolitottam meg, ezert a T/2....de nem nehez rajonni...csak meg mielott valamelyik ertelmes belekot
drno!
nem ertem, minek jartok terapiara, ha nem biztok az orvosotokba. egyaltalan hogy haladtok igy elore?
vagyis a doktornotol kerdezem, nem toletek. pl idorablo kerdesere hogy tudna valaszolni, ha egyaltalan nem is ismeri a szituaciot, ami igy meg egyoldalunak is mondhato....
nett
Üdv Doktornő,
a depressziós panaszaim enyhültek, a szorongásos tünetek romlottak az elmúlt hetekben. Kezelőorvosom annyit módosított, hogy a Mirtazapint lecsökkentette 45mg-ról 30 mg-ra, az Olwexyát pedig megemelte 75mg-ról 150mg-ra. És azt mondta hogy a terápia hamarosan véget ér. Még 4 időpontom van, azzal együtt lesz 16 ülés. Én valahogy úgy érzem hogy kevés lesz. Kicsit olyan ez, mint amikor kinyitunk egy szekrényajtót, és a mindenféle holmival teletömött szekrényből rámborul az összes oda gyűjtögetett kacat, amelyből ásom magam kifelé, de még sokmindent le kell dobálnom magamról. El is mondtam ezt az érzésemet, de a doktornő megismételte, hogy szerinte addigra rendben lesz minden és nem lesz szükség további terápiára.
Ön szerint mi a teendő? Várjam meg a 4 ülést, és utána véleményezzem hogy elég-e, vagy már most csapjak az asztalra?
Kedves Doktornő!
Dr. Beck könyvéről, a Depresszió Kognitív Pszichoterápiája címűről van szó.
Úgy gondolom, hogy vannak olyan jelek az életemben, amelyek depresszióra utalnak, de nem áll módomban személyes segítséget igénybe venni.
Nagyon zárt közegben élek, hamar kitudódna, ha ideg- és elmegyógyászhoz fordulnék, ezért kértem tanácsát.
Tud olyan módszert, amit ha gyakorlok, akkor a depresszióm magától elmúlik?
Teljes mértékben igazad van!
udv drno
mit kell akkor csinalni, ha valaki hajnalban valamifele sirogorcs szeru allapotra ebred es aztan ettol szenved 3 oran keresztul
nett
Kedves Doktornő, megfogadom a tanácsát és beveszem a 3X1convulexet. Nem akarok elbillenni semerre. A terapommal szoktunk arról beszélni, mit jelent nekem a gyógyszer. Hol támasz, hol ellenség, de most lehiggadtam. Az én érdekem, bár olyan furi ez mert egy ideig nagyon élvezem amikor felpörgök csak utána nem szeretem a következményeket meg a bekövetkező mélypontokat. Aztán van olyan is, amikor pörgök, de iszonyú feszült vagyok és ki tudnék rohanni a világból is. Ilyen állapotban égettem szét a kezem, lábam. Nem ment elviselni. Pedig akkor kórházban voltam és injekciót, bogyókat is kaptam. Hát ez van. De most jól érzem magam, a férjem szerint kicsit pörgök de nem gáz. Szerdán megyek terapra, már alig várom. Ön szerint gond, ha az ember nagymértékben függ a terapeutájától? Néha úgy érzem, a világ összeomlik ha a terápiám végetér. Ő a legbizalmasabb kapcsolatom, többet tud rólam, mint az anyám és a férjem együtt.
Egytag!
A úgy gondolom, hozzászólásod feszegeti a moderációra váró hsz-ek sorát. Az, hogy marad-e itt, még függ többektől.
T. Doktornő!
Kicsit az az érzésem, hogy amit ír az a félig-teli / félig-üres pohár esete. Játék a szavakkal, mögöttes, nehezen vitatható, azonban tudományosnak kevéssé tekinthető ideológiával.
És hát az olyan kategorikus kijelentés, mint:
„a legnagyobb segítséget a hasonlóan érintett és a tünetmentességben hasonlóan elkötelezett sorstársak tudják nyújtani”
sem hordozza önmagán a mindent kételyt eloszlató érvet.
Egy valódi keresztény közösség is képes megtartani az eltévedt bárányt, jóllehet a tagjai nem alkoholisták és nem kábítószer élvezők. És elnézést is kérek a dehonesztáló hasonlatért. Bizonyítja bármi azt, h egy sorstársi/önsegítő közösség képes a legnagyobb segítséget nyújtani, vagy egyáltalán nagyobb segítséget tud nyújtani, mint más - kellő erkölcsi tartással rendelkező - emberek közössége?
Másik kategorikus kijelentése:
„olyan problémákról van szó, amelyek kezelhetők, de véglegesen nem szüntethetők meg”
És ha mégis megszüntethetők? Abból, h Ön [v. bárki] nem tudja, h hogy lehet megszüntetni, nem következik az, h nem is szüntethető meg! Lényegi különbség van megszüntetés mikéntjének nem tudása, és a megszüntethetetlenség tudása között. Az utóbbit csak akkor lehetne érvényesen kijelenteni, ha meg nem cáfolt logikai bizonyítás támasztaná azt alá. Az ilyen-olyan statisztikai adatok, a szakértők véleményei nem [logikai] bizonyítások. Nem azt kéne igazolni, h az eddig megpróbált módszerekkel nem sikerült végérvényesen megszüntetni a problémát, hanem, h nem-létezhet olyan módszer amivel meg lehet szüntetni a problémát végérvényesen.
A saját véleményem, ezen honlapot tekintve sorstársi/önsegítő közösségnek az, hogy csak átmeneti jelleggel szolgálja a közösség tagjának az érdekét. Érzésem szerint ez az átmeneti időszak max. hat hónap lehet kb., utána többet árt mint használ az ide való kötődés. A kötődés, mely addig támogató jellegű (akár a közösség tagjának azon élményszerű felismerésének köszönhetően is, hogy vannak a világon mások is akiknek olyan problémái vannak mint neki) volt, akkorra átalakul, segítség nyújtó hely helyett, otthonként tekintenek rá. Ez az otthonként-való-tekintés értékrend torzulást is eredményez, kialakul a világ felosztása azon elv szerint, hogy vannak az ellenséges, meg nem értő normális emberek/közösségek (az otthonon kívüliek); és vannak a megértő, toleráns abnormális közösségek (az otthoniak), ahol látszólag (most nem fejtem ki, h miért csak látszólag)minden bolondéria elfogadott. Itt már könnyű összekeveredni, abnormálist tekinteni normálisnak, és fordítva.
Köszönöm a válaszát!
Idézet tőle: smipajaKedves Doktornő!
Nem tudom mire véljem, de a #617-es számú hozzászólásomra nem reagált.
Ezért megismétlem a benne foglaltakat.
Köszönöm a tanácsát, sokat segített. Amikor valóban félreraktam a problémát egy kis időre, majd az intuíciómra hallgattam, kevéssel utána meg tudtam hozni a döntést.
Mit tud ajánlani számomra, ha a könyv kevés?
Ezúton is boldog sikeres új esztendőt kívánok!
Bocsánatot kérek, annyira megörültem a leírt sikerének, hogy a levél végén levő kérdésen átsiklottam.
A könyvet biztos érdemes elolvasni és onnan ötleteket venni bizonyos problémák kezeléséhez (gondolom, Beck valamelyik kognitív terápiás könyvéről van szó), de azért ezeket a pszichoterápiás módszereket nem lehet csak könyvből elsajátítani. Tehát, ha úgy gondolja, hogy Önnek is vannak olyan problémái, mint amilyenekre Beck a terápiás módszerét kidolgozta, akkor érdemes egy kognitív pszichoterápiában képzett szakemberhez elmennie. A könyv elolvasása biztos megkönnyítené, hogy egy ilyen terápiás segítséget (amennyiben szükségét érzi ennek) jól ki tudjon használni. Üdv, BUÉK, Éva
Idézet tőle: sanTisztelt Doktornő!
40-es értelmiségi nő vagyok, családom van, férjem, aki szeret, gyerekeim. Krízisben vagyok.
A férjem és a gyerekeim tegnap pornográf felvételeket találtak rólam az interneten. Ez már önmagában elég lenne, de a munkatársaim is látták. Úgy érzem a fél világ rajtam röhög.
A pornográf felvételek hamisítványok, de ezt hiába magyarázom.
50 órája nem aludtam, remeg a kezem, ismeretlenek hivogatnak a telefonomon. Mit lehet tenni ilyen helyzetben?
Kedves san,
sajnos ez nem egyedülálló eset, bizotosan mindenki, ismerősei is hallottak már ilyen esetekről. Akik ismerik Önt, biztosan nem feltételezik, hogy eredetiek lennnének a képek és biztosan hisznek Önnek. Akik nem, azokkal szerintem nem kell törődnie, legfeljebb csak védekezést kell kiépítenie velük szemben. Ne engedje, hogy ez a gazság krízisbe sodorja, kérjen ehhez támogatást a családjától, barátaitól! Dolgozzanak ki stratégiát a védekezésre, változtassa meg esetleg a telefonszámát, mailcímét. Lehet, hogy segít, ha elégtételt vesz, és ezzel esetleg meg is előzi, hogy ezt másokkal is elkövessék. Ha így érez, jelentse a rendőrségen, mert ez bűncselekmény! Ha nem, és inkább úgy gondolja, hogy a rendőrségi, bírósági procedúra csak mégjobban felzaklatná, akkor várjon egyelőre ezzel. Ha mágis elmegy a rendőrségre, kísérje el a férje vagy más olyan hozzátart, akit támasznak érez!
Semmiképp ne egyedül rágódjon ezen, beszélje át az eseményeket és a gondolatait, félelmeit több olyan emberrel, akikben teljesen meg tud bízni, beleértve férjét, családját is. Kérjen tőlük segítséget, a probléma átbeszéléséhez és a stratégiák kidolgozásához is, de ahhoz is, hogy ne mindig ezzel foglalkozzon, tehát a figyelme időnkénti eltereléséhez, pl. közös programokkal!
Ha mindez nem segítene, ha az idő előre haladásával nem javulna, hanem romlana a lelkiállapota, akkor szóba jön szaksegítség igénybe vétele is, vagy krízismunkára, lelki kísérésre és támogatásra kiképzett önkéntes segítőké, mint akiket a Nap-Kör Alapítványnál foglalkoztatunk.
Együttérzéssel, Éva
Kedves memphis és samu, nagyon szépen köszönöm és én is szép új ávet, további sok boldogságot kívánok, Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő, nagyon nyomott vagyok és a terapom is rettenetesen hiányzik. Nyomaszt hogy nemsokára munkába kell állnom, hogy le kell tennem a nyelvvizsgát és egyáltalán minden. Utálom amúgy is a szilvesztert, az olcsó poénok és felelőtlen dorbézolások napját. Olyan jó lenne ha jönne és írna pár vígasztaló sort. Most nagyon nehéz. A gyerekeim itt ricsajoznak, megy a tévé, nem csinálunk semmit, kötelezően bámulunk ki egymás mellett a fejünkből. Próbáltunk játszani de valamelyik kölyök a kettő közül tuti hogy bömböl én meg úgy érzem, már nem megy elviselni...a könyvem végére értem és nincs semmi ami örömet okozna. Holnap megyek a doktornőmhöz és azt sem tudom mit is mondjak neki. Hazudni nem akarok de egyre kevésbé bízom abban hogy továbbra is menni fog gyógyszer nélkül. Így meg mi értelme beszámolni a próbálkozásaimról? Egy csődtömegnek érzem magam
Kedves névtelen, közben már a későbbire válaszoltam.Örülök, hogy elment a kezelőorvosához, remélem, hogy rövidesen igazán egyensúlyba kerül, Éva
Kedves vippa, köszönöm szépen, én is. Éva
Idézet tőle: IdőrablóKedves Doktornő,tegnap csak teát ittam.BUÉK!!!!!!!
Ez szuper, és gondolom, meg is érte! Lám az Újév így is eljött, én is minden jót kívánok hozzá, Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
Voltam az orvosomnál és elmondtam mi a helyzet. Az iszonyú hullámzásról is beszéltem. Azt mondta, ügyes vagyok de azért mindenből felírt és a paroxat mellé kaptam wellbutrint is. Így reggel 40mg paroxat, 150 mg wellbutrin, este 100mg truxal, 1,5 mg haloperidol. A convulexről még nem döntöttem, a dokinő szerint kéne szedni. A wellbutrinra azt mondta, hogy nagyon óvatosan bánjak vele, ha remegek, vagy szétzilálódok, azonnal álljak le. Most újra bízom, hogy talán jó lesz, végigolvastam a régi búrán amit a wellbutrinról írtak. Ha megint pofára esek, akkor nem tudom mi lesz.Az a baj, hogy naponta többször homlokegyenest más és más, nagyon intenzív érzéseket élek át. Ön szerint az ilyen típusú problémák stabilizálódnak valamikor hosszútávon, vagy ebbe kell beletörődni? Csökkentek a hullámok az antipszichok hatására, de zombi voltam tőlük...talán teljesen előről kellene kezdeni a gyógyszerelésemet úgy, hogy mindennel leállok és a domináns tünetek alapján kezdek boigyóhoz nyúlni. Kórházba a munkám miatt nem tudok menni..már arra is gondoltam, keresek egy magán pszichiátert aki végig csinálná velem ezt az egészet. Önnek mi a véleménye, tud vmit javasolni? Annyira bizonytalan vagyok bár meglepően egészben. Félek, ha dolgozni kezdek, megint szétesek...Arra is gondoltam, hogy az esti bogyókat szétosztom napközbenre is. Nem tudom. Az a baj, ha rosszul vagyok, akkor az igazán gáz.yan dolgokat csinálok, ami aztán utólag szégyenletes és abszurd. Nem tudom, mi legyen
Kedves névtelen, válaszoltam az előző levelére is, de valahogy eltűnt.
Röviden: azt írtam benne, hogy ha tényleg jól van, annak örülök, de ha nincs jól, akkor ne csináljon önértékelési vagy önérzeti kérdést abból, hogy szed-e gyógyszert vagy nem, mert annak semmi köze sem az akaraterejáhez, sem az egyéb személyes értékeihez. Én sem azért ajánlottam a gyógyszerekre való viisszaállást, mert nem bíznék Önbenm hanem azért, mert arról számolt be, hogy rosszul van a gyógyszerek kihagyása óta. Ha viszont mégis meg akarja próbálni a kihagyást, azt ne egyedül tegye, hanem beszélje meg a kezelőivel, egy jó kapcsolatban ez nem okozhat problémát.
Különösen akkor, ha olyan az életvitele, hogy nem engedheti megt magának most sem a visszaesést, sem a kórházba vonulást, most mindenképpen azt javasolnám, hogy vegye igénybe a gyóygszerek stabilizá hatását. a Convulex pont ha hangulatingadozások kiegyensúlyozásában tud segíteni. Az antipszichotikumok tekintetében meg kellene keresnie a kezelőorvosa segítségével azt a legkevesebb mellékhatással járó de elég hatékony szert, ami nem zombisítja, de elég jó biztonságot nyújt a visszaeséssel szemben. Ezt amennyiben jól van, egy alacsonyabb adagban megelőzésgyanánt szedni, és csak amikor esetleg mégis a visszaesés előjelei mutatkoznak, akkor megemelni. Így a jó időszakaiban minimalizálhatók lennének a mellékhatások, az esetleges visszaeseési időszakban pedig mérlegelni kell és esetleg el kell fogadni valamennyi mellékhatást annak érdekében,ioló hogy ne alakuljanak ki súlyosabb tünetei. Ehhez míg kell határozni a visszaesés fonom előjeleit, amelyek ugyanannál a személynél ugyanazok szoktak lenni. A visszaesés olyan, mint az eső vay a vihar. Jobban járunk, ha felkészülünk rá, mintha nem, és azt mondjuk mit nekem eső, mit nekem vihar! Jó, ha mindig tartunk magunknál egy kis összehajtható esernyőt, és emellett figyeljük az előrejelzéseket, hogy mikor kell egy komolyabb, erősebb esernyőt is magunkkal vinnünk, mert a kis összehethetót a vihar kifordíthatja.
Vannak olyan nagyrészt biológiailag meghatározott pszichiátriai zavarok, amelyek a személyiség stabilitásától vagy egyéb jellemzőitől teljesen függetlenül is visszatérhetnek, időnként megismétlődhetnek, minden különösebb ok nélkül. Ettől függetlenül igaz, hogy a stresszhelyzetek, vagy a negítív önértékeléssel és hamgulati labilitással járó személyiségproblémák fokozzák a valószínűségét, gyakoriságát és súlyosságát ilyen esetekben is a visszaeséseknek. Az eredményes stresszkezelés és a személyiségproblémák kezelése, a személyiség stabilizálása tehát sokat segíthet a visszaesések minimálisra csökkentésében, a tejes kiküszöbölésükre viszont nem nyújtanak garanciát. Bizonyos zavarok később enyhülnek, ritkulnak, vagy teljesen el is tűnhetnek az élet folyamán. Tehát nem lehet a jövőre nézve biztos jóslatokat tenni.
Annyit lehet biztosan tudni, hogy érdemes mind a stresszcsökkentés, mind a személyiség stabilizásása terén mindent megtenni és ezt kiegészíteni egy jól bállított, és a beállítást mindig az aktuálus állapothoz igazított gyógyszereléssel.
Mindenképp azt ajánlom, hogy a gyógyszerbeállítással, változtatással, kihagyással vagy megszüntetéssel kapcsolatos minden gondját és ötletét próbálja folyamatosan megbeszélni a kezelőorvosőval és valamennyire a pszichoterapeutájával is. Mondja el a zavaró mellékhatásokat és úrra meg újra beszéljék át a lehetőségeket, mind a változtatási, mind a kihagyási, ekhagyási megoldásokat illetően. Állandóan jönnek ki új gyógyszerek, amelyek nem annyira a hatékonyságukban különböznek, hanem inkább a mellékhatásaikban. Lehet tahát bízni abban, hogy előbb utóbb sikerül olyan gyógyszerelést kialakítani, ami nem jár az életét, aktivitását és kreativitását megzavaró mellékhatásokkal. Ezzel nem azt akarom ezzel mondani, hogy a jövőben biztosan elérhetetlen lenne egy későbbi gógyszermentesség, hiszen nem is ismerem a betegségét, csak azt, hogy ezzel az egésszel ne egyedül küzdjön, hanem a lezelőorvosa és pszichoterapeutája beavatásával és segítségével. Úgy írt róluk, mint akikkel jó a kapcsolata, és mint akikben meg tud bízni. Ha ez igaz, meggyőződésem, hogy ezeket a dilemmáit megértően fogadják és támogatni fogják a továbblépésben, még akkor is, ha esetleg nem minden elképzelésével vagy próbálkozásával értenek egyet. Mielőbbi, zombiság nélküli stabilizálódást kívánok az új évben, sok örömmel és eredményes, megbecsült munkával, Éva