Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Bocsánat,
de.
nekem is kicsit necces ez az öngyilkos típus és add meg a telefonszámod.
például én rendszeresen (tudom, hogy nem jó) írkálok olyat, hogy meg akarok halni, és hasonlók, van, hogy akár fantáziálok erről. van hogy csak szenvedek rajta.
ráadásul, az a tapasztalat, hogy amikor még jajgattam, addig oké volt. a baj előtt sosem jeleztem már.
igaz, elég régóta nem tettem magam ellen semmit (tudom, hogy a veszélyeztetett populációba tartozom, bizonyos szempontból). még mindig nem szólnék senkinek, ha cselekedni akarnék.
természetesen, tekintve az elmúlt idők eseményeit... egy ilyen olykor jobb sokkterápia, mint bármi más ...
értem, hogy feszült helyzetetket idézhet elő valakinek a krízise. azt is, hogy bizony kellett már használni mindenféle nyomozást valakik érdekében. de nekem kicsit szélsőséges megoldásnak tűnik a javaslat.
és ne felejtsük el: mindenki elsősorban önmagáért felelős!!!! a nagyon extrém szélsőségektől eltekintve (pl. pszichózis)
(nem ellenség akarok lenni... csak ez nekem sok(k) volt)
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: csillagocska
Kedves Doktornő!
Mint már írtam, Coaxilt és Mirzatent szedek. A kérdésem az lenne, hogy ihatok-e holnap a munkahelyi buliban? De nem csak egy pohárkával szeretnék!:) Vagy pedig ne vegyem be holnap a gyógyzert? Mit tanácsol?
Köszönettel:csillag
Kedves csillagocska!
Azt hiszem samubolynak válaszoltam egy hasonló kérdésére az ünnepekkel kapcsolatos hasonló problémájára. Neki a valódi pezsgőből készült nagyon finom alkoholmentes, azt hiszem BB márkájú pezsgőt ajánlottam. Lehet más megoldást is kitalálni, bámilyen ürügyet (gyomorfájdalmak, "ma még vezetni fogok", "ilyen-olyan gyógyszert szedek, amire tilos" - nem csak pszichiátriai gyógyszer van ilyen, pl. az allergia ellenesekre sem lehet, stb.stb.).
A megjelölt gyógyszerek antidepresszívumok. Az antidepresszívumok hirtelen kihagyása súlyos depressziós visszacsapást okozhat. Ezekre is és a legtöbb központi idegrendszerre ható gyógyszerre is érvényes, hogy alkohollal keverve kiszámíthatatlan hatások, mellékhatások jelentkezhetnek. Ezek megjelenése a munkahelyi bulin - amellett, hogy ártalmasak és veszélyesek lehetnek - még a munkatársakkal való kapcsolatában is nagyobb zavart okozhatnak, mint ha ellenáll a kínálgatásnak.
Ha már volt ilyen helyzet valakinél, és nem történt esetleg semmi, az semmi bizonyítékot sem jelent arra nézve, hogy egy más alkalommal nem történhet! Ugyanis tényleg kiszámíthatatlan!
Jó mulatást, jó bulit kívánok de alkohol nélkül, Éva
Köszönöm, Doktornő, akkor majd kocsival megyek 🙂
Udvozlet;
Nincs kedvem sokat irni.
Tobbek kozott: Meg csak meg se akarom olni magam.
Azert koszi a telefonszamot. Szeretnek ebben a topikban lenni.
Koszonom szepen, jol vagyok.
zsivany
Örülök, hogy sikerült feljutnom és visszajutnom,
azt hiszem, mindenre válaszoltam,
most már jóéjszakát, éva
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő!
igen, forgatom is a fejemben a történteket. már írtam a blogomban is róla. meg... sok minden eszembe jut.
és
sok minden jött a terápiába ebből, amit egyébként talán nem is mondtam volna el. az egzisztencialisták nagyon jó anyagnak tartanák 😀
és tényleg jó anyag. tanulságos. elgondolkodtató. fájdalmas. és örömteli is.
ez... mit egy új esély, egy új lehetőség. kegyelem.
a halálvágy???? hmmm. Na ez az. amikor azon gondolkodtam, mi is lenne a jó?
Azért most más. Kérdés meddig tart.
Egyet értek és remélem, hogy ki tudja használni. Ha sikerül a belső váltókat átállítani, akkor már csak haladni kell az eddig még járatlan, de már szabaddá vált sínen. Éva
Idézet tőle: IdőrablóÜdv Doktornő,
félig off, de talán mégsem....
Eszter azt írta, mindenki aki öngyilok szempontból veszélyeztetett, meg KELL hogy adja a telefonszámát. Hogy hogy KELL? Ezt nem értem..... Mi van, ha én úgy döntök, hogy nem kár értem? Mi van ha én azt mondom hogy jogom van eldönteni hogy mit akarok kezdeni magammal, az életemmel?
A kérdés csak elméleti. Szerencsére jelenleg nincs így, ha így lenne, nem járnék terápiára és nem túráztatnám az agyamat azért, hogy jobb legyen.
Nekem időnként vannak suicid gondolataim, kísérletem még nem. Voltam a jelenleginél sokkal rosszabb passzban is, ha likvidálni akarnám magam, már megtettem volna. Mostanában inkább úgy szokott felmerülni, hogy mi lenne ha történne velem valami. És az álmaimban jelenik meg gyakran a halál, csonkolás, betegség, baleset. De az öngyilkosság, a saját halálom gondolata nem tűnt el végleg azt agyamból.Akkor én most mennyire vagyok veszélyben?
Én nem érzem úgy, hogy veszélyben volnék. Volt amikor úgy éreztem, de MOST nem.
Kedves időrabló!
Aktuálisan nem látom veszélyeztetettnek és nagyon remélem, hogy soha nem is lesz az. Biztosra viszont ezt a jövőre nézve én senki emberfiával, még önmagammal kapcsolatban sem merném állítani. Ezen az alapon persze az lenne a logikus, ha a Búra mindenkitől elkérné a címét regisztráláskor, de más logika és sok más szempont is létezik.
Tudjuk hogy nincs 100%-os védelem (még a pszichiátriai osztály sem az), de azt is, hogy azok, akiket visszatérően foglalkoztatnak ilyen gondolatok, sokszorosan veszélyeztetettebbek azoknál, mint akiket nem. Hozzájuk képest is sokszorosan veszélyeztetettek azok, akik már megkíséreltek ilyen megoldást, még akkor is, ha azok nem voltak igazán veszélyesek. Minden újabb kísérlet tovább sokszorozza az öngyilkos halál jövőbeli valósnűségét, akkor is, ha aktuálisan módszerében komolytalannak látszik. Ezért nagyon fontos az öngyilkossági cselekmények megelőzése.
Öngyilkossági gondolatba, késztetésbe, álomba még nem halt bele senki, de ezek (főleg, ha ismétlődnek), kimunkálhatják az utat a cselekvéshez. A szabályok, intézkedések, vagy a személyes illetve kórházi védelem nem képes befolyásolni a gondolatokat, késztetéseket stb., csak az aktuális öngyilkossági cselekményeket előzik meg. Ezzel nem veszik el senkinek a jogát az önkezű halál választásához, csak lehetővé teszik, hogy szabadon és ne egy esetlegesen múló hangulat, indulat alapján vagy betegség hatása alatt válasszon. Lehetővé teszik azt is, hogy felismerje, hogy hangulatai, késztetései esetleg változóak, még tartósnak tűnő kilátástalanságérzete sem annyira egyenletes és mozdulatlan, hogy ezekre ilyen súlyos döntést alapozzon. A krízisen túljutva dönthet az ember esetleg amellett, hogy változtatni próbál az életén, akár a külső, akár a belső körülményeken, esetlegesen egy olyan komoly terápia segítségével, ami mellett önnek már szerencsére sikerült elköteleződnie. Elkezdhet tehát azon munkálkodni, hogy az önmaga ellen forduló gondolatai, késztetései, erre utaló álmai is szép lassan megváltozzanak, ami hosszú távon ezerszer biztosabb védelem a kórháznál, de erre a változásra az esélyt, közvetlen veszély esetében éppen a kórházi védelem adhatja meg.
Az a kérdés, hogy van-e joga az embernek az önkezű halálhoz, nem orvosi, hanem filozófiai, illetve etikai kérdés, több féle válasz létezik rá. Orvosként, segítőként (és talán sorstársként is) viszont egy életveszélyben lévő ember nyílt vagy rejtett segélykérésére, vagy akárcsak magának az életveszélynek a külső észlelésére, csak egyféle választ lehet adni.
Képzeljen el egy olyan helyzetet, hogy mondjuk egy jó barátja ismeretlen helyről telefonál és elmeséli, hogy éppen most veszi be a halálos dózist valamiből, de nem akarja, vagy esetleg már nem tudja megmondani a tartózkodási helyét. Szabad döntésről van szó, vagy nem, segítséget akar tulajdonképpen a barátja vagy nem - nehezen eldönthető kérdések, de az biztos, hogy csak akkor tudna bármit tenni, ha már előzetesen valahonnan mégiscsak tudná, hogy honnan beszél.
Egyébként a "szabad" döntésű öngyilkossággal filozófiailag az a baj, hogy nem tudjuk, létezik-e? Ha igen, extrém ritka lehet. A betegség, a reménytelenség érzés, a szorongás, a harag, az elkeseredés, a zárt körben forgó negatív gondolatok, az ismeretlen jövő ismertként való "félrediagnosztizálása", szorosabb béklyót jelentenek minden bilincsnél.
Nagyon szépen köszönöm a jó és fontos kérdéseket!
Örülök a terápiás haladásának, üdvözlettel: Éva
Elnézést mindenkitől. A mobilnet -- főként a T-mobil -- ma rendetlenkedik, Éva mobilnetet használ. Remélem, holnapra megjavul.
Addig is üzeni, hogy fontosak a kérdéseitek, és feltétlenül válaszolni fog, a lehető leghamarabb.
Kedves Doktornő!
igen, forgatom is a fejemben a történteket. már írtam a blogomban is róla. meg... sok minden eszembe jut.
és
sok minden jött a terápiába ebből, amit egyébként talán nem is mondtam volna el. az egzisztencialisták nagyon jó anyagnak tartanák 😀
és tényleg jó anyag. tanulságos. elgondolkodtató. fájdalmas. és örömteli is.
ez... mit egy új esély, egy új lehetőség. kegyelem.
a halálvágy???? hmmm. Na ez az. amikor azon gondolkodtam, mi is lenne a jó?
Azért most más. Kérdés meddig tart.
[engem is kidobál a rendszer]
Jön Éva, megint ledobta a gép.
Idézet tőle: crazynagyon köszönöm a válaszokat.... majd odafigyelek ha lesz még hasonló, bár remélem ez egyszeri eset volt.....ezzel kapcsolatban lenne még egy kérdésem :
néhány hónapja a jobb lábam gondol egyet és kétszer akkora lesz mint a másik....tejesen bekeményedik, tehát nem hiszem h vizesedés lenne (és állítólag ha megnyomom és nem marad bent az ujjam nyoma akkor az nem vizes...ezt nem tom ).....eröltetéstől sem lehet, mert volt amikor semmit sem csináltam csak ültem egésznap, mégis bedagadt, feszült és kicsit zsibbadt is....szóval a kérdés az,h elképzelhető, h ez is keringési zavar?vagy mi lehet?.....ha nem muszáj nem mennék orvoshoz.... 🙂
Kedves crazy,
megértem (én sem szeretek orvoshoz menni!), de azt gondolom, "muszáj". Fontos, hogy mennyi edeig tartott, mekkora és mely területen dagadt be a lába, járt-e fájdalommal, elszíneződéssel stb. , tudta-e mozgatni az érintett izületeket, a mozgatás, nyomkodás járt- e fájdalommal. Ha orvoshoz megy, ezeket az adatokat érdemes összeszedni. Ha nincs újjbenyomat, az tényleg nem vizesedés, de több minden lehet, és semmiképen nem természetes dolog!
Üdvözlettel, Éva
Üdv Doktornő,
félig off, de talán mégsem....
Eszter azt írta, mindenki aki öngyilok szempontból veszélyeztetett, meg KELL hogy adja a telefonszámát. Hogy hogy KELL? Ezt nem értem..... Mi van, ha én úgy döntök, hogy nem kár értem? Mi van ha én azt mondom hogy jogom van eldönteni hogy mit akarok kezdeni magammal, az életemmel?
A kérdés csak elméleti. Szerencsére jelenleg nincs így, ha így lenne, nem járnék terápiára és nem túráztatnám az agyamat azért, hogy jobb legyen.
Nekem időnként vannak suicid gondolataim, kísérletem még nem. Voltam a jelenleginél sokkal rosszabb passzban is, ha likvidálni akarnám magam, már megtettem volna. Mostanában inkább úgy szokott felmerülni, hogy mi lenne ha történne velem valami. És az álmaimban jelenik meg gyakran a halál, csonkolás, betegség, baleset. De az öngyilkosság, a saját halálom gondolata nem tűnt el végleg azt agyamból.
Akkor én most mennyire vagyok veszélyben?
Én nem érzem úgy, hogy veszélyben volnék. Volt amikor úgy éreztem, de MOST nem.
Idézet tőle: szörnyiKedves Doktornő!
Azt hiszem jó hírem van. A ct szerint nem látszik bennem végzetes kórság.
Ám azért a batyumban levő dolgokat nem árt nézegetnem (versem, amit a múltkor küldtem). Hogy jól megjegyezzem, mik a fontos dolgok számomra, ha és amikor elfelejteném.
Szörnyi
Nagyon örülök! Én is úgy láttam, különleges élményeken ment át, amelyek nemcsak halálközelben, hanem életközelben is hasznosak lehetnek. Jó, hogy egy részüket le tudta írni, versben, képekben is meg tudta formálni. Okos dolog lenne még minél többet mielőbb leírni, vagy megformálni ezekből az élményekből és gondolatokból, mielőtt még elszállnának és ily módon itt marasztalni őket, hogy segítsék az életében.
Kívánom, hogy sikerüljön
Idézet tőle: csillagocskaKedves Doktornő!
Mint már írtam, Coaxilt és Mirzatent szedek. A kérdésem az lenne, hogy ihatok-e holnap a munkahelyi buliban? De nem csak egy pohárkával szeretnék!:) Vagy pedig ne vegyem be holnap a gyógyzert? Mit tanácsol?
Köszönettel:csillag
Kedves csillagocska!
Azt hiszem samubolynak válaszoltam egy hasonló kérdésére az ünnepekkel kapcsolatos hasonló problémájára. Neki a valódi pezsgőből készült nagyon finom alkoholmentes, azt hiszem BB márkájú pezsgőt ajánlottam. Lehet más megoldást is kitalálni, bámilyen ürügyet (gyomorfájdalmak, "ma még vezetni fogok", "ilyen-olyan gyógyszert szedek, amire tilos" - nem csak pszichiátriai gyógyszer van ilyen, pl. az allergia ellenesekre sem lehet, stb.stb.).
A megjelölt gyógyszerek antidepresszívumok. Az antidepresszívumok hirtelen kihagyása súlyos depressziós visszacsapást okozhat. Ezekre is és a legtöbb központi idegrendszerre ható gyógyszerre is érvényes, hogy alkohollal keverve kiszámíthatatlan hatások, mellékhatások jelentkezhetnek. Ezek megjelenése a munkahelyi bulin - amellett, hogy ártalmasak és veszélyesek lehetnek - még a munkatársakkal való kapcsolatában is nagyobb zavart okozhatnak, mint ha ellenáll a kínálgatásnak.
Ha már volt ilyen helyzet valakinél, és nem történt esetleg semmi, az semmi bizonyítékot sem jelent arra nézve, hogy egy más alkalommal nem történhet! Ugyanis tényleg kiszámíthatatlan!
Jó mulatást, jó bulit kívánok de alkohol nélkül, Éva
Éva, alább voltak új kérdések.
Mindenkinek jó estét!
Én is szeretném hangsúlyozni, hogy közvetlen öngyilkossági veszély elhárítására a Fórum és a Búra nem alkalmas, mint ahogyan az ambuláns kezelés sem. Ráadásul a Fórum csak a megadott időben jelent biztos kontaktuslehetőséget, a köztes időben kiszámíthatatlan, hogy mikor nézem meg és mikor tudok válaszolni.
Közvetlen öngyilkossági veszély esetén kizárólag a folyamatos és személyes külső kontroll jelenthet védelmet, amit a Búra nem tud biztosítani, de terjesztheti azt a szemléletet, hogy nem szégyen vagy gyengeség ilyen veszély esetén kórházi segítséget kérni és elfogadni, illetve a kórházba kerülésig hozzátartozókat, barátokat megkérni arra, hogy a veszélyben lévőt ne hagyják egyedül.
Jó lenne, ha ennek a szemléletnek a terjesztésében együtt tudnánk működni.
Nem ritka, hogy a kórházi felvétel felvetésekor az érintett látszólag logikus ellenvetésekkel áll elő: pl. nem tudom kire bízni a gyermekemet;irúgnak a munkahelyemről, ha megint hiányzom; félek, hogy elhagy a párom, ha megtudja...; nem akarok elmebetegek közé kerülni; útálok kórházba kerülni; tudom, hogy ott csak gyógyszert írnak, és nem beszélgetnek eleget velem; egyedül sem tudok jól aludni, nemhogy másokkal egy teremben" . Ne felejtsük el, hogy mindezek a problémák érdektelenné válnak, ha az ember meghal. Nem az "alvás és nem alvás", a "gyógyszer és a beszélgetés" között választunk ilyenkor, haenm élet és halál között, és csak az élet teszi lehetővé mindezen problémák és minden más probléma megoldását vagy meghaladását. Nem azzal szállunk vitába, hogy igaza van-e vagy nincs a krízisben lévőnek akkor, amikor életét és problémáinak megoldását kilátástalannak látja, hanem azzal, hogy ezt akkor, abban a pillanatban kell véglegesen eldöntenie. Nem szeretnénk mást, csak azt, hogy halassza el a pillanatnyi késztetését és hagyjon esélyt az esetleges változásra, és ennek az esélynek az érdekében tegye félre a másodlagos szempontokat.
Közvetlen öngyilkossági veszélyben a kórházi felvétel vállalása nem gyávaság vagy gyengeség, hanem bátor, felelős döntés. Aki képes ilyenkor erre, joggal lehet büszke magára magas szintű tudatossága miatt. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a súlyos depresszió, krízis állapot megváltoztathatja az ítélőképességet és a tudatos döntés átmenetileg indulatvezéreltté válhat, és látszólag logikus, de valójában csalóka másodlagos ideológiák és magyarázatok foglalhatják el a reális ítéletek helyét. Ebben az esetben a krízist észlelő személy feladata, hogy akár aktuális döntése ellenében is intézkedjen a biztonsága érdekében. Ezt szolgálják az Eszter alábbi közlemyányáben található biztosítékok.
Nagyon örülök, hogy ez a fontos téma előkerült, lehet ezzel kapcsolatos kérdéseket feltenni, közvetlen veszély esetén viszont az előbbi és alábbi elvek érvényesek és kérek is ezennek mindenkit, hogy segítsék és segítsük egymást ezeknek az érvényesítésében.
Várom a továbbiakat, mindenkinek üdv.,Éva
Éva jön hamarosan; valami okból időnként ledobja a rendszer, de megoldjuk 🙂
Addig néhány kérés hozzátok:
- a Búra NEM nyújt krízisintervenciót, erre nem vagyunk felkészülve.
- MINDEN Búralakó, akiben időnként öngyilkossági gondolat fogalmazódik meg, meg kell hogy adja a telefonszámát nekem privát üzenetben. Nem akkor, amikor már ott a krízis, hanem most. Azt hiszem, aki erre jár, nagyjából tudja magáról, hogy meg szokott-e fordulni a fejében öngyilkossági gondolat, kísérelt-e meg öngyilkosságot. Bármilyen enyhe kísértés is számít!
- Én is megadom nektek a telefonszámomat (+36302317228), és ha krízisben volnék, megírnám itt, hogy krízisben vagyok. Kérlek, ti is adjátok meg a számotokat, hogy ne álljunk itt tehetetlenül, ha nagyon rosszul vagytok. Ahogy a régi Búrában gyakorlattá vált, a krízis azonnali beavatkozást von maga után.
- Másokat is kérek, hogy figyelmeztessék a krízisben lévőt, vagy öngyilkossági gondolatok megfogalmazására hajlamos Búralakót erre. Aki krízisben van, azonnali orvosi beavatkozásra szorul, kórházba kell vinni, de minimum mellette kell hogy legyen egy hozzátartozója addig is, míg szakmai segítséghez jut.
- Ne egymástól kérjetek segítséget: fontos, hogy mindenki megfogalmazza, ha öngyilkossági gondolata van, és ki lehet fejezni az ezzel kapcsolatos érzéseinket, de sose felejtsétek el, hogy mindannyian sorstársak vagyunk, és nem vállalhatjuk a felelősséget egymás életéért.
- Aki bármilyen fórumban, blogbejegyzésben öngyilkosságra buzdít, vagy öngyilkossági módszereket propagál, azonnal ki lesz tiltva.
Még mielőtt megijednétek: nem történt semmi különös, de Évával ezt a stratégiát alakítottuk ki (ami egyébként megegyezik a régi Búra stratégiájával) egy itteni hozzászólást átgondolva.
Kedves Doktornő!
Mint már írtam, Coaxilt és Mirzatent szedek. A kérdésem az lenne, hogy ihatok-e holnap a munkahelyi buliban? De nem csak egy pohárkával szeretnék!:) Vagy pedig ne vegyem be holnap a gyógyzert? Mit tanácsol?
Köszönettel:csillag
Kedves Doktornő!
Azt hiszem jó hírem van. A ct szerint nem látszik bennem végzetes kórság. 
Ám azért a batyumban levő dolgokat nem árt nézegetnem (versem, amit a múltkor küldtem). Hogy jól megjegyezzem, mik a fontos dolgok számomra, ha és amikor elfelejteném.
Szörnyi
nagyon köszönöm a válaszokat.... majd odafigyelek ha lesz még hasonló, bár remélem ez egyszeri eset volt.....ezzel kapcsolatban lenne még egy kérdésem :
néhány hónapja a jobb lábam gondol egyet és kétszer akkora lesz mint a másik....tejesen bekeményedik, tehát nem hiszem h vizesedés lenne (és állítólag ha megnyomom és nem marad bent az ujjam nyoma akkor az nem vizes...ezt nem tom ).....eröltetéstől sem lehet, mert volt amikor semmit sem csináltam csak ültem egésznap, mégis bedagadt, feszült és kicsit zsibbadt is....szóval a kérdés az,h elképzelhető, h ez is keringési zavar?vagy mi lehet?.....ha nem muszáj nem mennék orvoshoz.... 🙂
Idézet tőle: crazyköszönöm..
a vérnyomásommal nincs baj.....ezért enm értem mi is volt ez....se fejfájások sem semmi...
Ha nincs is magas vérnyomása, a pánikroham éppen felviheti. Mindenképpen érdemes ezt a két próbát mgcsinálni, ha megismétlőden, a vérnyomásmérést és a már ajánott légzés-szabályozást. Éva.
Idézet tőle: IdőrablóParkinson kórhoz nem tudom nem vagyok-e fiatal, és nem volt a családban, tehát a genetikai faktor nagyjából kizárható.
Antidepresszánsokat szedek, Olwexya 75mg és Mirtazapin 45mg.
A béta izgatók fő mellékhatása a vázizomremegés. Ebből kétfélét használok, fenntartó terápiának a Foster/ formoterol / és alkalomszerűen Berodual /fenoterol / , valamint rosszabbodás esetén Retafyllin. Akávét egyáltalán nem tudom meginni, attól még jobban remegek, teker a szívem ezerrel, és tiszta idegbeteg leszek tőle.
Alkoholfogyasztásom kimerül a kánikula időszakbanelfogyasztott 1-2 hideg sörben.
Drog, ilyesmi kizárt. Xanaxot régóta szedek, az adag emelése nélkül, sőt csökkentettük is, esetleg nem tudom ez állhat-e a dolog hátterében.
Olyan érzés, mintha a lábam össze akarna csuklani alattam, főleg ha lépcsőzök. Fura... lehet hogy tényleg kell keresnem egy neurológust.
Szerintem megérné, mert így csak találgatunk. Lehet, hogy csak összeadódik a kétféle gyógyszer mellékhatása, plusz a Xanaxcsökkentés, de azért ez kevésnek tűnik, és a láb-összecsuklás meg már egyáltalán nem típusos. Ezt a panaszát ne felejtse ki, ha elmegy. Több féle remegés van kinézetre is, ami alapján egy jó neurológus már ránézésre is elkülönít bizonyos kórokokat. Jóéjt, Éva
Kedves fórumozók,
ma ügyes voltam, mindenre sikerült válaszolni, legalábbis remélem. Majd csak felgyorsulok.
Arra gondoltam, hogy esetleg más is ránézhetne helplessre, lehet, hogy akik régebben "ismerik", könnyebben kapcsolatba tudnak vele kerülni, és hátha segít neki. Lehet,
Mindekinek jó éjszakát, Éva
Parkinson kórhoz nem tudom nem vagyok-e fiatal, és nem volt a családban, tehát a genetikai faktor nagyjából kizárható.
Antidepresszánsokat szedek, Olwexya 75mg és Mirtazapin 45mg.
A béta izgatók fő mellékhatása a vázizomremegés. Ebből kétfélét használok, fenntartó terápiának a Foster/ formoterol / és alkalomszerűen Berodual /fenoterol / , valamint rosszabbodás esetén Retafyllin. Akávét egyáltalán nem tudom meginni, attól még jobban remegek, teker a szívem ezerrel, és tiszta idegbeteg leszek tőle.
Alkoholfogyasztásom kimerül a kánikula időszakbanelfogyasztott 1-2 hideg sörben.
Drog, ilyesmi kizárt. Xanaxot régóta szedek, az adag emelése nélkül, sőt csökkentettük is, esetleg nem tudom ez állhat-e a dolog hátterében.
Olyan érzés, mintha a lábam össze akarna csuklani alattam, főleg ha lépcsőzök. Fura... lehet hogy tényleg kell keresnem egy neurológust.
Kedves helpless, érdekelne, hogy van, milyen irányban mozdult el a depressziója, sikerült-e segítséget kapnia? Üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: crazyén "pánikbeteg" vagyok, ez hasonló volt, de mégsem olyan mint a roham eleje.....régebben írtam h nem nagyon tudok aludni....ami annyit változott, h 4-5 óra forgolódás után elalszom, de még 10 óra "alvás" után sem tudok felkelni...fáradtnak érzem magam.....nem tudok pihenni....hülye álmaim vannak amiket úgy érzem be kell fejeznem. mármint a történetet ami épp a fejemben zajlott......
A kétféle rosszullét biztosan elkülöníthető a leírt légzéspróbával, amitől a pánik eredetű zsibbadás elmúlik, a keringési, vagy neurológiai eredetű nem.
Azért nem szeretem a "pánikbetegséget", mert az a látszatot kelti, mintha valami önálló betegség lenne, közben pedig csak egy tünetcsoport, más szóval szindróma, ami több féle betegség talaján kialakulhat. Lehet egy önálló szorongásos zavar (régi elnevezéssel neurózisforma), de lehet depresszió részjelensége, és fennállhat depresszó mellett attól függetlenül is. Azért írom mindezt, mert a leírások alapján nekem erősen gyanús a depresszióra, ami az elég jó terápiás lehetőségek miatt fontos. Éva
Idézet tőle: IdőrablóJó hülyeséget kérdeztem, éppen most olvasom hogy crazynak is éppen neurológia témában írt.
Nekem az a gondom (régóta) hogy remegek. Különösen a kezemen látszik, de néha a lábaim, a térdeim is remegnek, különösen ha fáradt, feszült, vagy kialavatlan vagyok.
Asztmára Berodualt és Fostert használok, tudom hogy ez elvileg okozhat remegést, de normál terápiás adagokban szedem, az inhalációs technikám jó, 25 éve vagyok a pályán, ennyi ideje használok hörgőtágítókat (természetesen végig inhalált steroiddal). Próbáltam néhány napig kihagyni, tesztelésképpen, de a remegés nem csökkent. Egyre zavaróbb, a munkámban, és már nem csak nekem tűnik fel. Neurológiára kéne mennem? A hipochondrián kívül már így is minden bajom van....
Neurológiába csak eligazítás szinten mennék bele, mert több évtizede nem gyakorlom, habár volt ilyen időszaka is az életemnek és szakvizsgám is van, az újabb dolgokban már nem vagyok otthon. Az aszthmás gyógyszereket sem ismerem annyira, hogy megítéljem a remegésben való szerepüket.
Szorongás, feszültség okozhat is remegést és fokozhatja is az egyéb eredetű remegéseket. Egyes pszichiátriai gyógyszerek is okozhatnak ilyet és persze köztudottan drog, alkoholmegvonás, vagy régebbi fogyasztás miatti alkohlos neuropátia - de gondolom, nem ezekről szó. Kezdődhet remegéssel a parkinzon kór, főleg én emiatt gondolnám, hogy megérne az ügy egy neurológiai kivizsgálást, üdv, éva
én "pánikbeteg" vagyok, ez hasonló volt, de mégsem olyan mint a roham eleje.....régebben írtam h nem nagyon tudok aludni....ami annyit változott, h 4-5 óra forgolódás után elalszom, de még 10 óra "alvás" után sem tudok felkelni...fáradtnak érzem magam.....nem tudok pihenni....hülye álmaim vannak amiket úgy érzem be kell fejeznem. mármint a történetet ami épp a fejemben zajlott......
Idézet tőle: crazyszorongáshoz köthető?
Szorongásos rohamhoz kapcsolódhat kéz-zsibbadás, de az szimmetrikus szokott lenni, nincs hozzá ilyen látászavar és egyebek, és szünetekkkel igen, de egyfolytában sosem tart ilyen hosszú ideig. Mindig nagyon erős tudatos szorongás kíséri - ha nem is az elejétől, de a tünetek megjelenése után biztosan, akár halálfélelemig fokozódóan. Ezt hívják pánikrohamnak, vagy (szerintem helytelenül) "pánikbetegségnek". Ha szorongás okozza, akkor a szorongás hatására automatikusan felgyorsuló légzéssel és a vér O2-CO2 arányának emiatti átmeneti megváltozásával függ össze. Ez könnyen elkülöníthető, ha megismétlődne, meg kell próbálni tudatosan lassítani a légzését, és ha ettől van, akkor garantáltan elmúlik, É.
Jó hülyeséget kérdeztem, éppen most olvasom hogy crazynak is éppen neurológia témában írt.
Nekem az a gondom (régóta) hogy remegek. Különösen a kezemen látszik, de néha a lábaim, a térdeim is remegnek, különösen ha fáradt, feszült, vagy kialavatlan vagyok.
Asztmára Berodualt és Fostert (ez utóbbit személyesen Hannibal Lechter írta fel!) használok, tudom hogy ez elvileg okozhat remegést, de normál terápiás adagokban szedem, az inhalációs technikám jó, 25 éve vagyok a pályán, ennyi ideje használok hörgőtágítókat (természetesen végig inhalált steroiddal). Próbáltam néhány napig kihagyni, tesztelésképpen, de a remegés nem csökkent. Egyre zavaróbb, a munkámban is, és már nem csak nekem tűnik fel. Neurológiára kéne mennem? A hipochondrián kívül már így is minden bajom van....
Szépek, köszönöm, Éva
szorongáshoz köthető?
köszönöm..
a vérnyomásommal nincs baj.....ezért enm értem mi is volt ez....se fejfájások sem semmi...
Üdv Doktornő,
rövid leszek.
Neurológiai kérdésekre is válaszol?
Idézet tőle: crazyüdv drnő!
furcsa dolog történt ma velem....még most smem vagyok teljesen tiszta....
az történt,h nem sokkal felkelés után ami nem előttem volt az hullámzott, vibrált és fényes volt....mint amikor sokáig néz vki a fénybe....zúgott a fejem, a bal oldalam olyan fura volt....a bal kezem bizsergett,nehéz volt megfognom bármit, mintha nem is az én kezem lett volna... majd amikor már majdnem rendesen láttam, annyira elzsibbadt a kezem h nehezen tudtam fogni vele.....így kicsit visszafeküdtem, és mintha kicsit rángatózott volna a szám vagy zsibbadt vagy nem is tudom milyen érzés volt....aztán ezek elmúltak mostanra, de nem egészen tiszta mi is volt ez......
talán haluztam???
Kedves crazy, ez nem halu.
Leginkább múló agyi keringési zavarnak imponál, de más oka is lehet. Keressen fel egy neurológust, illetve olyan szakrendelést, ahol szervi neurológiai kivizsgálást tudnak kezdeményezni.
Addig is elkezdhetné méregetni a vérnyomását, nincsenek-e nagy ingadozások, vagy vérnyomáskiugrások. Addig, amíg jól emlékszik rá, írja le nagyon pontosan mindazt, amit a rosszullét alatt észlelt, annak időbeli lefolyását, körülményeit, előzményeit is, annak érdekében, hogy a szakembernek minél pontosabban el tudja mondani. Figyelje, hogy nem ismétlődik-e, akár csak enyhébb formában, nem észlel-e időnként bármilyen zsibbadást, mozgás- vagy beszédzavart, nem válik-e asszimmetrikussá a szája vagy a szemjéja, illetve nem észlel-e bármilyen hasonló furcsa jelensége, nincsenek-e múló vagy tartós fejfájásai, esetleg hányingere. Minél pontosabb adatokat tud gyűjteni, annál többet segít a szakembernek, hogy megtalálja a leggyorsabb utat a rosszullét okainak kiderítéséhez. Amennyiben nem találnak semmit, akkor egy múló funkciózavarnak lehet tekinteni, mondjuk egy vérnyomáskiugrás miatt. Ez a legvalószínübb és a leggyakoribb, de ki kell zárni minden komolyabb okot, és ha pedig erről van szó, akkor a vérnyomását kell rendben tartani. Üdv, Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő
Fogalmam sincs mihez kezdjek. Úgy érzem, láthatatlan vagyok. Fórumokon kevesen válaszolnak a beírásaimra, a munkahelyemen is inkább meghúzom magam, folyton bocsánatot kérek. Nem voltam mindig ilyen. Tiniként kifejezetten lázadtam, nagy volt a szám, felbőszülten lázadtam minden ellen. Most 34 éves vagyok, csak sejtéseim vannak arról kicsoda és mi keresnivalóm van itt a földön. Járok terápiába, jól is működik, csak sokszor érzem azt, hogy kevés. Nem az órák minősége, a mennyisége. Több pénzt viszont nem tudok erre fordítani. Megértettem, hogy a terápiának fontos része, hogy az ott tapasztaltakat terápián kívüli kapcsolatokban is kamatoztassam, vagyis ne tapadjak a terapeutára, hanem próbáljak külső forrásokhoz is fordulni. De nem megy. Félek az emberektől, ugyanakkor szeretném a figyelmüket. Mit tanácsol, hogyan váljak "láthatóvá"?
Kedves névtelen!
A félelmeket 2 irányból lehet csökkenteni. Az egyiket már csinálja; gondolom a terápiában sok segítséget kap a félelem okainak, jelentésének, eredetének megértéséhez és tudatosításához. Feltételezem, hogy ezek a múlt beli élményeiben és az ezzel kapcsolatos negatív beállítódásaiban gyökereznek. Ezt a tudását elő lehet szedni minden olyan helyzetben, amikor a félelmek előjönnek és megakadályozzák, hogy kilépjen a láthatatlanságból. Ezek segítségével mindig tudatosan nmérlegelni kell, hogy van-e oka a jelenben félelemre, vagy ezek csak a múltból jönnek. Ha úgy találja, hogy van oka, azt kell tisztáznia, hogy mi lehet a legrosszabb, ami történhet, és azt, hogy mi az előnye és mi a hátránya annak, ha továbbra is láthatlan marad. Ez a belső illetve gondolati irány. A másik a külső, viselkedés felől indító megküzdés. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy szembe megy a félelmeivel. Ahelyett, hogy elkerülné az emberi kapcsolatokat, mondjuk egy listát készít arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolati helyzetekben gyakorolhatná ezt. Lehet egy szorongás-sorrendet is kialakítani, a lista elejáre venni a kevéssé nehéznek érzett helyzteket és a végére a legnehezebbeket. Ezek alapján készíthet heti és napi terveket, fő, hogy pár hlten keresztül minden napra jusson egy "megpróbáltatás". Amikor már a könnyebb helyzetek ben enyhülni kezd a szorongása, lépjen tovább a nehezebbre. Lehet, hogy itt a Búrán is megnyilvánulhatna többet. Gratulálok hozzá, hogy ma elkezdte. Éva
Mindenkinek jó estét,
máris nézem a leveleket és várom az újakat, Éva
bocsánat...de ezt magának küldöm...
üdv drnő!
furcsa dolog történt ma velem....még most smem vagyok teljesen tiszta....
az történt,h nem sokkal felkelés után ami nem előttem volt az hullámzott, vibrált és fényes volt....mint amikor sokáig néz vki a fénybe....zúgott a fejem, a bal oldalam olyan fura volt....a bal kezem bizsergett,nehéz volt megfognom bármit, mintha nem is az én kezem lett volna... majd amikor már majdnem rendesen láttam, annyira elzsibbadt a kezem h nehezen tudtam fogni vele.....így kicsit visszafeküdtem, és mintha kicsit rángatózott volna a szám vagy zsibbadt vagy nem is tudom milyen érzés volt....aztán ezek elmúltak mostanra, de nem egészen tiszta mi is volt ez......
talán haluztam???
Kedves Doktornő
Fogalmam sincs mihez kezdjek. Úgy érzem, láthatatlan vagyok. Fórumokon kevesen válaszolnak a beírásaimra, a munkahelyemen is inkább meghúzom magam, folyton bocsánatot kérek. Nem voltam mindig ilyen. Tiniként kifejezetten lázadtam, nagy volt a szám, felbőszülten lázadtam minden ellen. Most 34 éves vagyok, csak sejtéseim vannak arról kicsoda és mi keresnivalóm van itt a földön. Járok terápiába, jól is működik, csak sokszor érzem azt, hogy kevés. Nem az órák minősége, a mennyisége. Több pénzt viszont nem tudok erre fordítani. Megértettem, hogy a terápiának fontos része, hogy az ott tapasztaltakat terápián kívüli kapcsolatokban is kamatoztassam, vagyis ne tapadjak a terapeutára, hanem próbáljak külső forrásokhoz is fordulni. De nem megy. Félek az emberektől, ugyanakkor szeretném a figyelmüket. Mit tanácsol, hogyan váljak "láthatóvá"?
Idézet tőle: gyogyszerkonyvT. Doktornő!
40 körüli férfi vagyok. Valami nem működik az életemben, nem tudom mi. Gyűlölöm az érzelmeket, az őszinteséget, szerintem a világ nem ezeken alapul, hanem a tudományosan bizonyított tényeken.
Nem bízom az orvosokban, amiket ők tudnak, azt én is tudom, megvettem a könyveiket, elolvastam, megtanultam, bárminek utána tudok nézni. A falumban a dokinak én szoktam megmondani,hogy mit írjon fel, ha nem írja, akkor megrendelem interneten,nem olyan nagy cucc.
Engem arra neveltek, hogy ha nem tudok valamit, akkor nézzek utána és tanuljam meg. Borzalmasan irritálnak az okostojások, akik azt hiszik, hogy nálam jobban tudnak bármit is. Ez főleg férfiakra igaz, gyűlölöm őket, nőkre annyira nem, de őket meg lenézem, végülis mit tudhat bármit jobban egy nő, mint egy férfi? Kis buták. Meg kell védeni őket a saját butaságuktól.
Mostanában viszont valamiért nem alszom,és már a gyógyszerek se segítenek. Elmentem pszichoterápiába,de nem tartom túl sokra,az illendőség megköveteli, hogy ne adjam ki ezt a maga számára,de azon kívül, hogy kb. két hónapja csak beszélünk beszélünk,nem történik semmi, a rémálmaik egyre rosszabbak lesznek, de a csaj (a dokinő) értelmesnek tűnik, meg lehet, hogy szeret is,akkora figyelemmel hallgatja a hülyeségeimet.
Maga szerint mikor fog történni valami?
Kedves gyogyszerkönyv, eszerint ez a dokinő ismeri önt pillanatnyilag legjobban az eddigi dokifélék közül. Ha nem látná értelmét, hogy "csak beszéljenek, beszéljenek", ha nem látna reményt arra, hogy ez idővel önnek segítsen, illetve, ha ebben nem lenne már pozitív tapasztalata, biztosan nem csinálná. Forduljon hozzá nyugodtan bizalommal ebben a kérdésben is. Sokszor nehéz megjósolni, mikor indul el a változás, de még leginkább az tud erre valamit mondani, aki ismeri a beteget és aki a terápiát csinálja. Az sincs kizárva, hogy máris elindult valami, aki benne van, nem mindig érzi azonnal.
Üdv., Éva
Idézet tőle: celebÜdv doktornő!
Az a kérdésem, hogy celebként hová forduljak segítségért?
A háttér: középkorú egyedülálló vagyok, a nevem ismert az országban. Nem kifejezetten mindenki ismeri, de az ú.n. értelmiségi réteg igen.
A problémám az, hogy eddig akárhová fordultam segítségért, sose sikerült megbíznom a segítőben. Valahogy úgy érzékelem, hogy ez rajtam múlik elsősorban, talán nem fizetem meg őt annyira, hogy figyeljen rám és ne adjon ki engem - legalább ő. Jómagam abból élek, hogy kiadom magam, a gondolataimat, az érzéseimet, gyakorlatilag mindenemet, ez nagyon zavaró, de az még inkább, amikor csökken irántam az érdeklődés.
Sokféle képpen próbálom megszerezni a csak nekem szóló figyelmet. Jószolgálati nagykövetként felvállalom a kisebbségek ügyét, támogatom az elesetteket, népszerűsítem a különféle segítő intézményeket, Vöröskereszt, örökbefogadás, depresszió elleni küzdelem, stb. Munkát szerzek orvosoknak, kifejezem, hogy nagyra tartom őket és értékesnek, amit csinálnak, de valahogy úgy érzem, mintha ezek ellenére rám sose figyelnének, csak arra, hogy népszeűsítem őket és fizetett munkát szerzek nekik, csak az lényeges számukra, amiből ők részesülnek, az, hogy mi van velem, az nem sámít nekik.
Az idővel is jár talán, de magányos vagyok. Minél több ilyesmiben veszek részt, annál nyilvánvalóbbá válik számomra, hogy egyedül vagyok, és nincs segítség, hiszen ha lenne, akkor rám is figyelnének.
Celebsors?
Kedves celeb!
Öröm volt olvasni és nagy tiszteletet ébresztett bennem, hogy ilyen társadalmilag hasznos, értékes munkát végez. Sajnos nem ritka dolog, hogy a másokért élő, szociálisan érzékeny emberek miközben túl sokat adnak önmagukból, elfelejtenek, vagy nem tudnak visszatöltődni; nem mernek vagy nem tudnak bajukban segítséget kapni vagy elfogadni. Az is gyakori, hogy kiterjedt, szerteágazó munkakapcsolataik annyira kitöltik az életüket, hogy nem is veszik észre, hogy közben a magánkapcsolataik leépülnek. Mindez felerősítheti a minden segítőt fenyegető kiégési folyamatot és akkor már a különböző eredetű problémák összeadódnak.
Nem tudom, milyen jellegű pszichoterápiával próbálkozott eddig és miért veszítette el a bizalmát. Lehet, hogy tényleg komoly hibákat követtek el az eddigi segítői és joggal csalódott bennük ; lehet, hogy eredendően, vagy speciális helyzetéből adódóan sérülékenyebb és nehezebben tud az átlagnál bizalmi kapcsolatot kialakítani. Akárhogyan is volt eddig, az semmiképpen sem indokolja (még ha érthetővé teszi is), hogy általánosítson a régebbi pasztalataiból és lemondjon segítség reményéről.
Magam is több '"híres" embert kezeltem már eredményesen és kollegáim között is bőven tudok ilyenről (természetesen név, foglalkozás nélkül). A pszichoterápiás képzésben a kiemelten oktatott szempontok közé tartozik a titoktartás, és ezen belül az , hogy erre többszörös figyelmet kell fordítani ismert emberek esetében. Nálunk a Nap-Kör Alapítványban alapvető követelmény, hogy az egyébként is szigorú titoktartás alá eső belső szupervíziós megbeszéléseinken, az ismert személyek esetén nemcsak a nevet, hanem az egyéb, felismerést segítő adatokat (pl. foglalkozás, egyéb, azonosításra alkalmas speciális információk) is meg kell változtatni, annak érdekében, hogy még a zárt kör számára sem jusson ki felismerhető módon egy személyről titoktartás alá eső információ.
Azt javaslom tehát, keressen mielőbb pszichoterápiás segítséget és rögtön az elején beszélje meg ezt problémáját, kérjen biztosítékot a fokozott titokvédelemre. Azt is megteheti, amennyiben nem TB-s rendszerben kér segítséget, hogy nem saját nevén jelentkezik be. Nálunk pl. lehetőség van arra, hogy valaki anoním módon, X-ként, Y-ként, keresztnéven vagy fantázianéven vegyen részt a pszichoterápián, és így szerepeljen az adminisztrációban is. (Kivétel perszi a gyógyszeres kezelés, mert receptet nem lehet névtelenül felírni, de végső esetben még erre is ki lehet találni valamilyen megoldást.) Ha nem is gyakren, de azért többször előfordult ilyen, és eddig mindig működött, azaz képesek voltak bent maradni bizalomproblémával küzdő vagy előzetes családósok után érkező klienseink a terápiában anonimitásigényük tisztelete mellett.
Üdvözlettel, Éva
Idézet tőle: MsHideKedves Éva!
Nagyon örülök annak, hogy itt van és anoním kérdésekre is válaszol!
Különösen jól jön az anonimitás az én esetemben, nem szívesen fedem fel magam.
A problémám a következő: súlyproblémákkal küszködő, félig gyógyult borderline paciens vagyok, és én is segítőként dolgozom egyelőre ingyen. Állandóan az az érzésem, hogy csak adok és adok, de kapni nem kapok vissza semmit, ha én vagyok bajban vagy nekem kell segítség, akkor senki nem figyel rám.
Olyan mértékben tudom megosztani magam, hogy időm egy részében professzionális tanácsokkal látom el a hozzám fordulókat, és utána egy másik segítőtől tanácsot kérek, mert úgy érzem, hogy szinte ugyanazokkal a problémákkal kell nekem is megküzdenem, amivel mások hozzám fordulnak.
Segítsen kérem, jómagam egyre nehezebben bírom ezt az állapotot, hogy mint segítő kellek, mint segítségre szoruló nem: maga mit tenne a helyemben?
Kedves Ms Hide!
Attól, hogy ugyanolyan problémái vannak, még igenis jó segítő lehet, sőt! De önmagát kell első helyre tennie! Csak olyan segítői feladatot vállaljon (mennyiségben is, minőségben is), ami biztosan nem terheli meg, olyan problémákat, amelyeket ha hasonlít is a sajátjaihoz, önmaga már többnyire elég jól tud kezelni (mindig mindent senki nem tud!). És a legfontosabb, saját problémái kezeléséhez vegyen igénybe pszichoterápiás segítséget és a segítői munkájában szupervízori segítséget (ez utóbbi természetesen mindenki más számára is, aki ilyen munkát végez elengedhetetlen).
Nálunk a Nap-Kör Alapítványnál senki nem dolgozhat szupervízió nélkül, a képzéseinkben, miként általában a pszichoterápiás képzésekben, elengedhetetlennek tartjuk a saját, u.n. kiképző terápiát. Most indítunk önismereti csoportot kifejezetten segítők és leendő terapeuták számára. Pszichoterápiás szolgáltatásaink is nyitva állnak a problémákkal küzdő kollegák illetve bármilyen területen dolgozó segítő szakemberek és önkéntes segítők számára. Természetesen ilyen jellegű segítséget számos más helyen is találhat, fő, hogy feltétlenül keressen ilyet!
Eredményes segítő munkát és biztonságot adó jó segítőket kívánok, Éva
Üdv doktornő!
Ezek szerint számomra nincs javaslata hol keressek segítséget.
Értem. Úgyis mindegy már.
Kedves Doktornő!
köszönöm a válaszait, nagyon hasznosnak találtam őket!
üdvözlettel
Szörnyi
Tisztelt Fórum! Igaz, azt írtam, hogy minden nekem szóló levélre reagálok (legalábbis első körben), de ez nem vonatkozik a nyilvánvalóan kamu levelekre, azokat nem tekintem nekem szólónak, É.
Kedves helpless!
Jobban van? Intézett valamit? Várom a visszajelzését, Éva
Idézet tőle: gemini_xKedves Éva!
Van annak reális alapja, hogy valaki - mondjuk én - egy szakirányú könyv segítségével képes legyen javítani a mentális állapotán, viselkedésén, és ezáltal jelentős életminőség javulást érjen el?
Ez egy nagyon jó könyv, kognitív terápiás technikákat tartalmaz, szoktuk ajánlani a klienseinknek. Hogy elég vagy nem, az attól függ, hogy milyenek a problémái és mit szeretne elérni. (Meg persze attól, hogy mennyire lesz kitartó.) Biztos, hogy nem árt mellette egy vezetés, de ha erre nincs módja, nyugodtan megpróbálhatja egyedül is, nem hiszem, hogy van káros mellékhatása.
Gratulálok az ötlethez, ajánlom másoknak is, akár terápia mellett, akár anélkül, üdv, Éva
Idézet tőle: zsivanyHat igen. Nem ertjuk egymast. Van ez igy. En elfogadom ezt igy ahogy van.
Tisztelettel;
zsivany
Lehet, de azért, ha nem írja meg, hogy "mit nem tud..." és "mit nem ért" (egy hosszú levélen belül) akkor azért nehéz kitalálni, pedig visszakerestem a levelet. Ez szerintem még nem értetlenség, csak információhiány. Ha meg akarja írni, várom, üdv., Éva
Hat igen. Nem ertjuk egymast. Van ez igy. En elfogadom ezt igy ahogy van.
Tisztelettel;
zsivany