Ratkóczi Éva doktornő válaszol
köszönöm a válaszát..... az a baj,h a feszültséget állandóan érzem a 2x10 mg zyprexa ellenére is, így a pánik hirtelen jön... tegnap pl. sikerült az elején elcsípnem vhogy...már csak rá kellene jönnöm, hogyan....bár nem szívesen agyalok rajt, mert hajlamos vagyok megismételni, előhívni az érzést (nem tudatosan), leállítani meg nem mindíg megy.....majd csak hétfőn tudok menni teraphoz.... nagyon távolinak tűnik a hétfő.......
még annyit,h nem mentőt hívtam, csak az ügyeletes orvost...de a lényeg uaz.... 🙂
Idézet tőle: nememberDoktornő.
Annyira rosszul érzem magam hogy elmondani sem tudom. Nem is tudom leírni így, hogy mi a bajom. Talán cska együttérzést kérhetek most... meg akarok halni...
Kedves nemember!
Vannak nehezen megfogalmazható félelmetesnek tűnő élmények, tényleg ezek lehetnek a legrosszabbak, egy fokkal jobb, ha valaki legalább meg tudja fogalmazni a félelmeit. Több olyan lelki betegség is van, amiben előfordulhat olyen élmény átmenetileg, hogy az emberben, vagy a világban összezavarodnak a dolgok, vagy csak egyszerűen megfogalmazhatatlan rossz érzései , előérzetei vannak, de ezek megfelelő kezelésre általában viszonylag gyorsan el tudnak múlni. Remélem, megkereste a kezelő orvosát is ezzel, ha még nem, feltétlenül tegye meg soron kívül, ne halogassa! Feltehetően gyógyszermódosításra van szüksége (persze az együttérzésen kívül, ami tényleg nagyon fontos, de ilyenkor nem elég), és minél hamarabb kap segítséget, annál gyorsabban jobban lesz. A szaksegítség melletti együttérzésünk meg abban fog segíteni, hogy addig könnyebben kibírja, ameddig a gyógyszerek hatnak. Amennyiben viszont öngyilkossági késztetései is lennének, akkor viszont inkább kórházi védelem mellett vészlje át ezt az időt, megbeszélve ezt szintén a lehető leghamarabb a kezelő orvosával, és szervezze meg, hogy addig se maradjon egyedül!
Mielőbbi javulást kívánok, és visszajelzést várok, hogyan alakulnak a dolgai,
üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: nememberDoktornő.
Annyira rosszul érzem magam hogy elmondani sem tudom. Nem is tudom leírni így, hogy mi a bajom. Talán cska együttérzést kérhetek most... meg akarok halni...
Mi a baj?
Doktornő.
Annyira rosszul érzem magam hogy elmondani sem tudom. Nem is tudom leírni így, hogy mi a bajom. Talán cska együttérzést kérhetek most... meg akarok halni...
Köszönöm a nagyon jó leveleket, remélem, nem maradt ki senki, ha mégis, szóljon!
JMindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: reménytelenT. Doktornő!
Az lenne a kérdésem, hogy az én problémámra hol lehet választ találni?
Középkorú vagyok, vagy 12 éve nincs párkapcsolatom. 10 éve járok egyéni terápiába időközben jártam pszichodráma csoportokba, többe is.
A pszichodráma csoportokkal az a tapasztalatom, hogy mindenütt nagyon "jó" csoporttagnak tartanak, remek szerepfejlődést tudok felmutatni ami azokat a szerepeket illeti, amiket mások osztanak rám. A küzdőből eljutottam a rossz anyán keresztül a jó anyákig.
Mégis az a tapasztalatom, hogy valahogy mindig akad sürgősebb és fontosabb játék mint az enyém, ami úgy nagyjából az lenne, hogy miért vagyok egyedül és hogyan tudnék ezen változtatni.
Egyszerűen nem választanak ki játékra, akárhogy fogalmazom meg ezt a kérdést, és már hosszú ideje meg se fogalmazom, el se mondom. Vagy száz olyan játékban játszottam, ami arról szólt, hogy többgyermekes családanyák és családapák hogyan gondolkodnak párkapcsolatuk megszüntetésén, és azon, hogy mi a baj a párjukkal, miközben én ott állok valamilyen szerepben vagy ülök nézőként, és arra gondolok, hogy "bazdmeg, neked legalább van olyanod".
Az egyéni terapeutámtól felém jövő elvárás szerint én szép és jó vagyok, sikeres ember, hiszen van állásom, és eltartom magam. Tudom, hogy amikor hazamegy, a családja várja.
Azt is tudom, hogy nem sok jót gondolhat rólam, klinikai esetnek tarthat. "Úristen, egy egészségesnek mondott ember, akinek 12 éve nem volt párkapcsolata, milyen beteg is lehet."
Közben öregszem. Lassan gyerekem se lehet majd.
Azt gondolom magamról, hogy nem lesz aki segítsen nekem már. Egyszerűen nem hallják meg a problémámat és nem is akarnak rajta segíteni. Talán nem is lehet. Az ő gondjuk mindig nagyobb elsőbbséget fog élvezni, mindig fontosabb lesz, mint az enyém.
Maga szerint mi itt a megoldás?
reménytelen
Kedves reménytelen!
Választhatna jobb nevet, még leírni is rossz (ezzel persze nincs egyedül)!
Nem tudom látatlanban megítélni, mivel függhet össze a kapcsolati problémája. Némi gyanúm van azért, hogy köze lehet az önértékelési zavarához. Jó példa erre, hogy leírja a terapeutája pozitív véleményét, ami rögtön valami nagyon negatív elképzelésre készteti, "Úristen, milyen beteg lehet az, aki..." . Azt sem tudom megmondani, hogy miért nem jut soha játékhoz a pszichodrámában, azt a csoporttól és a csoportvezetőtől lenne érdemes megkérdeznie. Ha utána sem változik a helyzet, akkor lehet, hogy legalábbis aktuálisan, nem ezzel a módszerrel kellene próbálkoznia. Csoportból is van másféle. Egyéniben is megvan a határa annak, hogy milyen problémákat lehet megoldani, és meddig lehet eljutni egy bizonyos módszerrel. A terapeutájával kellen megbeszélnie, hogy ő hogy látja, mennyi lehetőséget lát még a terápiában, van-e valami gond, elakadás, ami miatt nem jutnak egyelőre tovább, de az elhárítható, és akkor további eredmények várhatók, vagy kimerítette már a terápia a saját lehetőségeit, és akkor valami mást kell próbálni, vagy esetleg mással kiegészíteni. Az is lehet, hogy a terápiás módszereket meghaladó körökben, pl. önsegítő csoportokban is lenne keresnivalója. Persze, látatlanban továbbra is csak vaktában keresgélek, ahhoz ismernem kellene, hogy ennél többet mondjak, de abban biztos vagyon, hogy nem reménytelen!
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
Minden elismerésem és tiszteletem az Öné, hogy ennyire lelkiiemeretesen végzi a munkáját, és ennyire mindenre kiterjedő válaszokat ad. Sokat tanulok én személy szerint belőle. Ki lehet egyűltalűn gyógyulni ebből a bordeline személyiségzavarból és a bipoláris affektiv zavarból? A pszichiáterem azt mondta hogy kifogyott az ötletekből és nem tud milyen gyógyszert már felirni. Az amitrexet leállitotta, de helyette nem irt fel semmit. Nem tudom miben bízzak. Üdv
kedves choice,
Köszönöm az elismerést, igyekszem továbbra is megfelelni neki.
A bord. személyiségzavar nagy elköteleződéssel és időráfordítással, megfelelő pszichoterápiás segítséggel igen lényegesen javítható, ha nem is nyom nélkül, azaz némi maradék érzékenység nélkül, de mondhatjuk úgy is, hogy arra is van esély, hogy gyakorlatilag gyógyítható.
A bipoláris zavar súlyossága csökkenhet az idővel, és az esetek többségéban gyógyszeresen és azt kiegészítő pszichoterápiával elég jól egyensúlyban tartható lehet, de végleges gyógyulásra - úgy, hogy soha egy szem gyógyszert se kelljen szedni - kevés az esély. Sokat segít viszont, ha kiismeri a saját betegsége természetét, mikor (esetleg bizonyos évszakokhoz kötötten), milyen előjelekkel szoktak kezdődni a visszaesések, akkor bizonyos mértékig fel lehet rá készülni és már az első jeleknél megtenni a megfelelő lépéseket. Sajnos van olyan, nagyon ritkán, hogy nem nagyon hatnak valakire az antidepresszivumok. Ilyenkor nagyobb szerepe van a pszichoterápiának és minden más lelki segítségnek, a közösségi lehetőségeket is beleértve. Érdemes megelőző szereket szedni, és gondolni kell arra, hogy akinek szájon át nem hatnak a gyógyszerek, még intravénásan akár látványos, gyors hatásuk is lehet, erre érdemes rászánni egy kórházi próbálkozást, u.i. a súlyos depresszió sokszor felszívódási zavarral is jár. Neuroleptikumra, mint amilyen az Amitrex, egyáltalán nem mindig van szükség állandó jelleggel, legfeljebb átmenetileg ennél a kórképnél, tehát az nem bizos, hogy baj, hogy nem kapott helyette semmit. Végezetül, állandóan jönnek ki új gyógyszerek, amelyek lehet, hogy más hatásmechanizmusúak is az előzőeknél, mindig érdemes ezeket kipróbálni. Nekem volt ilyen semmire nem reagáló betegem, vagy amire reagált volna, nagyon erős, viselhetetlen mellékhatásokat okozott nála, és akkor egyszercsak kijött a Cymbalta, hát miért ne próbáljuk meg, mondtam, de őszintén szólva, már nem nagyon bíztam benne! Hát, azóta is boldogan él, alig látom, csak fél évenként 1-szer, amikor gyógyszerfelírási javaslatot kell írni a Cymbaltára a háziorvosának. Tehát, sose lehet tudni! Előtte egyébként nála is csak a pszichoterápia és egyéb segítő kapcsolatok maradtak, amivel azért sokat el lehetett érni, ha nem is mindent. Nagyon mély depressziót viszont nem ér el a pszichoterápia, ilyenkor, ha a gyógyszer nem használ (eléggé), akkor be kell iktatni mindenképpen kórházi kezelést beteg védelmére, és akkor már érdemes az infúziós antidepi kezelést megpróbálni. Mániában a neuroleptikumoké a döntő szerep, általában fékezik valamennyire a pörgést, inkább a mellékhatások jelentenek gátat, de itt is áll, hogy várjuk az újabb, enyhébb mellékhatású gyógyszereket.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Írjon tehát ezek figyelembe vételével nyugodtan továbbra is, ez a levele is érdekes és fontos levél volt, biztos, hogy sokakat megérintett. Számomra kifejezetten szívszorító, és nagyon szeretnék is segíteni, de ebben a helyzetben ennyit tudtam tenni.
Üdvözlettel: É.
Annyira rugalmas, és tágasan kezeli azok véges türelmét, akik küszködnek valamivel. Köszönöm, hogy ez így lehet. Most éppen annyira nem küszködök, jobb periódus van, de tudom, amikor rettenetesen kínlódok nagyon sokat számít valaki, aki felismeri, ami van.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Kedves kabpacb.sze!
egy egyéni pszichoterápián belül ennek a problémának a fókuszba állítását, emellett minden létező módon az önértékelése, önbizalma, magabiztossága, önállósága növelését. Nagyon hasznos lenne itt a burán is nyitni egy ilyen önsegítő fórumot.
Gratulálok, hogy eddig eljutott, menjen tovább, a CODA nagyon jó csoport! Üdv., É.
Kedves Doktornő!
Köszönöm a válaszát! Nagyon sokat segített!!
Akkor azt javasolja ezt próbáljam meg legelsősorban az előtérbe állítani? Igazából van 2-3 problémakör, de ez okozza a legnagyobb fennakadást. Ennek meg vannak bizonyos gyerekkorban gyökerező inceszt élményen alapuló gyökerei...
Idézet tőle: kabpacb.szeKedves Doktornő!
Sokat olvasom a fórumot, és eddig nem igazán írtam semmit, de máris úgy érzem sokat segített rajtam. Úgyhogy gondolkodtam egy darabig, hogy írjak-e, és ha igen, hogyan tegyem fel a kérdéseimet. Nagyon sokban hasonlítok szörnyire, főleg amióta a kapcsolatfüggést hozta szóba, azóta meg aztán tökéletesen magamra ismertem abban a kritériumrendszerben, meg a kielemelt részeiben.
Egy értek vele, rohadt dolog a kapcsolatfüggés, és tökmindegy, hogy tudati szinten az ember tudja azt, hogy x illetőre nincs szüksége annyira, mint azt a kapcsolatfüggése sugalmazza, ettől még x illető hiányában a lelki elvonás minden tünetét produkálja a függő. Egészen konkrétan én. A ciki az, hogy ha végigmegyek az elvonáson x illetővel, semmi nem véd meg, hogy ne essek bele egy újabb szerelem címszava mellett z illetővel, később pedig y illető következik majd.... minden esetben pedig a függő kapcsolatot alakítok, de ez csak az egyik, a másik pedig, hogy még csak észre sem veszem ki elég domináns ahhoz, hogy ezt lelkileg tudja kezelni. Hogy lehetne magából a függőségből kigyógyulni, és nem csupán keresztülmenni x illetővel az elvonón, hanem megmaradni x illető mellett, és vele egészséges kapcsolatban élni?A másik kérdésem hasonló ehhez, szintén x illetőről van benne szó. Az a helyzet, hogy x illető tudja nagyon jól, hogy borderline vagyok, átélt velem egy Péterfy krízisintervenciót (ide akárki mehet, beutaló nélkül is, ha csak odamegy avval, hogy szarul van, de engem speciel mentő vitt oda) egy kevésbé megfontolt szuicid szándékot, előtte egy több hónapos depressziót, most jön egy Tündérhegy, ennek ellenére x illető gyakran kezel úgy, mintha semmi bajom nem lenne, és nem érti meg, hogy bizonyos "kulcsingerekre" rosszul reagálok, ezért ezeket szanálnia kellene. Azt mondja a jellembeli és a borderline dolgok különválaszthatóak, és bizonyos reakcióim a kezelhetetlen bord. tünet, mások jellemből adódóak. Vajon igaza van?
A másik kiborító szokása pedig, hogy nem ismeri el, hogy ha van egy szitu amiben ketten vagyunk, Ő meg én, akkor igaz ugyan, hogy nem okvetlenül "egészségesen" reagálok, de azért annak ami történik Ő is részese, szóval Ő is felelős részben a kialakuló szituért. Vagy rosszul gondolom, és Neki van igaza, hogy "belehúzom magam a lefelé menő spirálokba és azokból nem hagyom magam kimozdítani" ? Vajon jogos a gondolatom, hogy értse meg végre, EZ itt ez beteg, AZ ott egy klinika, AMAZOK ott a gyógyszereim, OTT pedig az orvosaim. Nem cvitamint szedek, hanem olyan tablettákat, amelyek egyenletesebbé teszik a magatartásomat.... ki van merülve már tőlem, és nem is csodálom, félek is az elvesztésétől, amivel visszakanyarodunk az 1) számú problémához, hiszen ez felerősíti a függőségi tüneteimet.Azért eszelős dolog így írni erről, tudati szinten értem a folyamatokat, de érzelmi szinten megállíthatatlanul működik tovább. Kétségbeejtő.
Midenkinek kitartást!Kedvellek szörnyi
Köszönöm a válaszát előre is.
Kedves kabpacb.sze!
Örülök, hogy eddig is tudta hasznosítani a fórumot, az meg mégjobb, hogy megosztja a problémáit, ezzel további sokaknak (is) segít. A függőség nehezen, lassan kezelhető probléma, mint minden függőség, főleg azért, mert az éritettek gyakran ragaszkodnak hozzá, az illúzió hatása alatt, hogy tényleg nem tudnak és nem is akarnak a kiszemelt személy nélkül élni, vagy tényleg elvárhatónak tartják, hogy a másik változzon, és ehhez kötik a saját jóllétüket. Ezen a problémán Ön részben már túllépett, mert felismerte, hogy nem az adott személyhez kötődik a probléma, hanem belül van, és azon kell változtatni. A másik broblémával kapcsolatban azt kell megértenie, hogy hiába van esetleg százszorosan igaza abban, hogy a másik is benne van a dologban (persze, hogy benne van!) , ő nyomogatja a gombokat, neki kellene máshogy viszonyulni, stb., ez nem változtat a kiszolgáltatottságán, sőt! A másik ember viselkedését csak igen záros határok között tudjuk befolyásolni, a sajátunkét ahhoz képest sokkal tágabb határok között. Ha nem megy, tudunk segítséget kérni és elfogadni hozzá, míg a másikat erre sem tudjuk rákényszeríteni, ha ő nem akarja. Azért is nehéz függőség ez, mert mondjuk, alkohol nélkül lehet élni, lehet teljes absztinenciát kialakítani, de kapcsolatok nélkül nem. Nagyon helyesen mondja tehát, hogy a kiút itt nem egyszerűen a kapcsolatmegvonás, hanem az egészen más típusú, egészséges kapcsolatokra való áttérés. Éppen ezek tudatosítása hozza meg az esélyt a változásra, habár még persze messze van attól. Ugyancsak nagyon melegen ajánlanám a CODA (anonim kidependensek csoportja) csoportot, és egy egyéni pszichoterápián belül ennek a problémának a fókuszba állítását, emellett minden létező módon az önértékelése, önbizalma, magabiztossága, önállósága növelését. Nagyon hasznos lenne itt a burán is nyitni egy ilyen önsegítő fórumot.
Gratulálok, hogy eddig eljutott, menjen tovább, a CODA nagyon jó csoport! Üdv., É.
Idézet tőle: crazyüdv drnő!
a "némaságom", a sok stressz, a szorongás, a folyamatos aggódás ( mindez tizes skálán tizenkettes erősséggel) megtette a hatását....tegnap olyan szintű pánikrohamom volt,h ügyelet lett a vége. a kérdésem az lenne,h mit lehet tenni ha nem segít a légzés, a friss levegő, a figyelem elterelés ami egyszerűen nem ment ...annyit sikerült,h a kicsit gyűrött terítőt simogattam mint egy idióta az segített pár percig, meg fel alá mászkáltam, mert szédültem és rosszabbul lettem ha leültem....a tévét kerültem (állítólag az sem jó ilyenkor)...ettem is, mert tudom,h ha nem is érzem h éhes vagyok az is fokozhatja a rosszullétet....szóval a kérdés annyi, ezen kívül mit lehet tenni itthon....
azért is írtam le, mert szeretném ha tudnák a többiek, ha rosszul vannak nyugodtan lehet szólni az orvosnak, nem esznek meg...hozzám 20 km-ről jött ki, úgy h a környék összes orvosa arról ismer,h amiatt kell jönniük mert gyszert szedtem be, vagy vágtam...volt is amikor volt konfliktusom velük nem kicsi,de mégis hívtam, mert számíthatok az ügyeletre, bennem volt a félsz,h vajon ki fog jönni....de nagyon rendes volt az orvos, nyugtatott és a szurit se észnélkül adta (pedig az egyik volt akivel volt nézeteltérésem korábban)....szal,ha baj van, bátran emeljetek telefont....
Kedves crazy,
nem tudom,szabályosan csinálja-e a légzés tréninget, ilyenkor állítólag nagyon nehéz arra koncentrálni, de ha sikerül, kell, hogy segítsen. Egyenletesen és lassan kell lélegezni, 1-2-3-szün, 1-2-3-szün ütemben. Tehát 3-at számolni a belégzés alatt, utána kis szünet a holtponton, utána megint 3-at a kilégzés alatt és kis szünet a holtponton. Ne legyen kapkodó, hanem egyenletes a belégzés, ha a kilégzést tudja egy kicsit még megnyújtani, annak kifejezett szorongásoldó hatása van. Ha az egészet tudja még egy kicsit lassítani, az is nagyon jó, de nem szabad nagyon eröltetni, az a cél, hogy egy lassabb, egyenletes, de kényelmesnek érzett légzésre tudjon áttérni. Ha nem azonnan segít, nem kell megijedni, próbálja tovább, ha kiesik a ritmusból újra. Ezen kívül a rosszulléttel kapcsolatos gondolatokon lehet még módosítani, de ahhoz már kognitív terápia kell, azt nehezebb megtanulni, viaszont hosszú távon a leghatékonyabb.
Elképzelhető, hogy aktuális helyzetben, főleg, amint mondjuk a légzés technikával kissé jobban lett, vagy amikor még csak a feszültséget érzi, de a pánikroham még nem alakult ki, sok egyszerű praktika segíthet, figyelem elterelés, megnyzgtató zene, film, meleg fürdő, vagy éppen valamilyen erőteljes inger, mint jégkocka szorongatása, kapcsolat, beszélgetés, ezek közül ami esetleg már bevált, azokat alkalmazni, de újakat is ki lehet próbálni.
Köszönöm a többiek nevében is a felhívását a mentőhívás lehetőségére. Szeretné, azzal kiegészíteni, hogy ez öngyilkossági veszély esetében is szóba jöhet, éppúgy, mint az ügyelet kihívása, akkor az hív mentőt. Főleg, ha valakinek depressziós előzményei vannak, pláne zárójelentéssel, előzetes öngyilkossági kísérletekkel, de ha nincs ilyen előzmény, akkor is meg lehet győzni a mentőket, hogy komoly öngyilkossági késztetései vannak valakinek, és ezzel nem is merik otthon hagyni.
Visszatérve: tudni kellene persze azt is, hogy mi a szorongásfokozódásának a konkrét oka, mi az amin jelenleg leginkább izgatja magát, mi a fő gondja jelenleg az életében, és azzal is foglalkozni.
Mielőbbi javulást kívánok, üdv., Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
Régen írtam ide, azóta sokminden történt. Állás nélkül maradtam, aztán most találtam munkát...mégis depressziós vagyok. Hol erősödő, hol gyengülő de elég intenzív szuicid késztetéseim vannak. Nem tudom kezelni. Terápiám csak pénteken lesz, de addig is ki kéne bírni valahogy. Nem tudom mi tévő legyek. Félek, teljesen összeomlok.
Kedves névtelen!
Ha ilyen rosszul van, ne várjon péntekig! Amennyiben gyógyszert is szed, konzultáljon azonnal az orvosával az állapotáról és az esetleges gyógyszerváltoztatási, gyógyszer emelési lehetőségekről. A pszichoterápia pénteken sem biztos, hogy csodát fog tenni, egy súlyos depresszióban gyógyszeres segítségre is feltétlenül szükség van. Ha jelenleg nem szed antidepresszívumot, akkor sajnos csak hosszabb idő mulva fog hatni a beállítás után, akkor mérlegelni kellene a kórházat, ha pedig legkisebb mértékben is bizonytalannak érzi magát a késztetései kontrollálásában, akkor meg azonnal kórházi segítséget kell kérjen. Addig is szervezz, meg, hogy nem maradjon soha egyedül! Használjon fel minden olyan lehetőséget, tevékenységet, kapcsolatot, ami enyhíti a panaszait, eltereli a figyelmét, kicsit javítja a hangulatát.
Örülök, hogy van megint munkája, a munkahelye megtartása érdekében is az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban rendbe jőjjön, az sokkal kisebb probléma, ha táppénzre megy, ahhoz mindenkinek joga van, hogy beteg legyen, ahhoz meg senkinek semmi köze, hogy mi baja van, főként azoknak, akik esetleg nem értik meg. Tehát jobb, ha elvonul gyógyulni és mielőbb visszajön.
Vigyázzon magára, és szervezze meg, hogy mások is vigyázzanak! Gyógyulást kívánok, Éva
Kedves Éva!
Minden elismerésem és tiszteletem az Öné, hogy ennyire lelkiiemeretesen végzi a munkáját, és ennyire mindenre kiterjedő válaszokat ad. Sokat tanulok én személy szerint belőle. Ki lehet egyűltalűn gyógyulni ebből a bordeline személyiségzavarból és a bipoláris affektiv zavarból? A pszichiáterem azt mondta hogy kifogyott az ötletekből és nem tud milyen gyógyszert már felirni. Az amitrexet leállitotta, de helyette nem irt fel semmit. Nem tudom miben bízzak. Üdv
Idézet tőle: reménytelenT. crazy!
Köszönöm a kiegészítést, de azt hiszem ez a tényen nem változtat. A Doktornőnek bizonyára dolga volt itt. Valószínűnek tartom, hogy másoknak válaszolt.
Nem probléma: a kérdésfelvetésből már rájöhetett, hogy én szokva vagyok az olyan helyzetekhez, amikor más problémája fontosabb és előrébb való, mint az enyém. Ez 12 éve van így, pont most miért változott volna meg?
reménytelen
Kedves reménytelen, ez könnyen leellenőrízhető, senkinek nem válaszoltam. De még, ha úgy lett volna is, akkor is nagyon korai lenne egy ilyen megállapítás, minden alap nélkül, mielőtt tudná az én konkrtét indokaimat és körülményeimet. Ezt csak amiatt írom, mert ezzel az észrevétlen lelki mechanizmussal sok más helyzetet is könnyen negatívan értékelhet, anélkül, hogy erre a jelenben biztosan alapja lenne. Persze meggyőződésem, hogy - miként írja is - van azért komoly alapja erre, de inkább a múltban gyökerezik, mint a jelenben, ami teljesen érthető lehet a több évtizedes előzmények ismeretében, csak az a baj vele, hogy tönkre teheti a jelent. Kimaradhat olyan helyzetekből, ahol pozitív élményekhez (is) juthat, amiatt, mert túl korán "reménytelennek" ítéli meg. Ez az viszont többek között, amin megfelelő segítséggel nem reménytelen változtatni.
Reményteljes üdvözlettel: É.
Idézet tőle: crazyreménytelen! a drnő kedden és csütörtökön válaszol a kérdésekre este 10-től..... az,h ezenkívül is bejelentkezik nem jelenti,h itt válaszol...
bocsánat mindenkitől az offért!
Köszönöm az eligazítást, az új felhasználók ezt esetleg tényleg nem tudják, É.
Idézet tőle: reménytelenT. Doktornő!
Délután itt voltam, és láttam, hogy be van jelentkezve. Nagyon örültem, azt gondoltam, hogy válaszolni fog a kérdésemre.
Úgy látom tévedtem.
Ne fáradjon, sejthettem volna, hogy magát se érdekli.
kedves reménytelen!
Crazynek igaza van. A megjelölt időpontokat vállaltam kötelezően, amire legtöbbször úgyis ráduplázok, mert nem jövök ki az időből. Ezen kívül többször benézek, lehet, hogy csak egy pllanatra, lehet, hogy csak a leveleimet nézem meg, vagy néha más fórumokat. Ha van időm, akkor válaszolok is, de ezt nem ígérem, és erre nem lehet számítani. Az is előfordul, hogy annyi időm van, hogy 1-1 levelet megválaszoljak, de még ez sem jelenti azt, hogy a többi nem érdekel, és nem is aszerint válogatok, hogy melyiket találom fontodsabbnak, vagy érdekesebbnek. Az is előfordul néha, hogy a válaszolós napon is kifelejtek valakit, mert eltévedek a megválaszolt és megválaszolatlan levelek között, de ez sosem szándékos, és semmi köze a levél tartalmához vagy küldőjéhez, csak az én fáradtságomhoz és figyelemzavaromhoz.
Írjon tehát ezek figyelembe vételével nyugodtan továbbra is, ez a levele is érdekes és fontos levél volt, biztos, hogy sokakat megérintett. Számomra kifejezetten szívszorító, és nagyon szeretnék is segíteni, de ebben a helyzetben ennyit tudtam tenni.
Üdvözlettel: É.
Idézet tőle: spartacus100Idézet tőle: reménytelenT. Doktornő!
Az lenne a kérdésem, hogy az én problémámra hol lehet választ találni?
Középkorú vagyok, vagy 12 éve nincs párkapcsolatom. 10 éve járok egyéni terápiába időközben jártam pszichodráma csoportokba, többe is.
A pszichodráma csoportokkal az a tapasztalatom, hogy mindenütt nagyon "jó" csoporttagnak tartanak, remek szerepfejlődést tudok felmutatni ami azokat a szerepeket illeti, amiket mások osztanak rám. A küzdőből eljutottam a rossz anyán keresztül a jó anyákig.
Mégis az a tapasztalatom, hogy valahogy mindig akad sürgősebb és fontosabb játék mint az enyém, ami úgy nagyjából az lenne, hogy miért vagyok egyedül és hogyan tudnék ezen változtatni.
Egyszerűen nem választanak ki játékra, akárhogy fogalmazom meg ezt a kérdést, és már hosszú ideje meg se fogalmazom, el se mondom. Vagy száz olyan játékban játszottam, ami arról szólt, hogy többgyermekes családanyák és családapák hogyan gondolkodnak párkapcsolatuk megszüntetésén, és azon, hogy mi a baj a párjukkal, miközben én ott állok valamilyen szerepben vagy ülök nézőként, és arra gondolok, hogy "bazdmeg, neked legalább van olyanod".
Az egyéni terapeutámtól felém jövő elvárás szerint én szép és jó vagyok, sikeres ember, hiszen van állásom, és eltartom magam. Tudom, hogy amikor hazamegy, a családja várja.
Azt is tudom, hogy nem sok jót gondolhat rólam, klinikai esetnek tarthat. "Úristen, egy egészségesnek mondott ember, akinek 12 éve nem volt párkapcsolata, milyen beteg is lehet."
Közben öregszem. Lassan gyerekem se lehet majd.
Azt gondolom magamról, hogy nem lesz aki segítsen nekem már. Egyszerűen nem hallják meg a problémámat és nem is akarnak rajta segíteni. Talán nem is lehet. Az ő gondjuk mindig nagyobb elsőbbséget fog élvezni, mindig fontosabb lesz, mint az enyém.
Maga szerint mi itt a megoldás?
reménytelen
Kedves Éva, a pszichodrámával kapcsolatos válasza engem is érdekel, mert hasonló tapasztalataim vannak a módszer hasznosságáról.
Kedves spartacus!
Semmilyen módszer nem jó mindenre, és nem jó mindenkinek. Ráadásul, mint minden terápiánál, itt is elengedhetetlen a terapeutával való megfelelő illeszkedés, sőt a csoport egészével is, ha nem is állandóan, de többnyire. Illeszkedés alatt azt értem, hogy többnyire fennáll a kölcsönös bizalom, megértés, elfogadás, megbecsülés, egymásra hangolódás, együttműködés, illetve, amikor ezekben zavar támad az megbeszélhető, tisztázható és helyre állítható. Ezen kívül a pszichodráma, habár sokat segíthet, és nagyon mély, és komoly változáskoat hozó élményekhez juttathat, ritkán elégséges önmagában egy súlyosabb, rögzült, esetleg klinikai tünetekkel is járó lelki zavar felszámolásához. Szükséges lehet tehát egy jól működö és hatásos dráma csoport mellett is (illetve előtt, után), még egy jól működő egyéni terápia is.
Üdv., Éva
Idézet tőle: patricia1968?tisztelt dr.nö?
?még gondolkodok azon amit irt nekem?
?ebben a világban vajon kiben is bizhattok meg,mert ha nem vagyok magammal kibékülve akkor nem is tudom hogy kell-e nekem a segittség amit felajánlott nekem?
?az állapotom az változattlan és ki is tudhatja hogy mikor leszek majd más mint ami eddig voltam?
Kedves patricia,
persze, hogy az lehet a gond, hogy nincs önmagávak kibékülve, de mások is leginkább emiatt járnak terápiába és nem feleslegesen, többnyire nem is eredménytelenül. Ne várjon semmire, keressen s próbáljon meg elfogadni mielőbb segítséget. Nem kell másnak lennie, mint ami, ahhoz kell a segítség, hogy megtalálja saját belső lehetőségeit, hozzáférjen a saját erőforrásaihoz, esetleg felfedezvén és elhárítván az eddigi akadályozó tényezőket.
Üdv., É.
Jó estét mindenkinek, Éva
üdv drnő!
a "némaságom", a sok stressz, a szorongás, a folyamatos aggódás ( mindez tizes skálán tizenkettes erősséggel) megtette a hatását....tegnap olyan szintű pánikrohamom volt,h ügyelet lett a vége. a kérdésem az lenne,h mit lehet tenni ha nem segít a légzés, a friss levegő, a figyelem elterelés ami egyszerűen nem ment ...annyit sikerült,h a kicsit gyűrött terítőt simogattam mint egy idióta az segített pár percig, meg fel alá mászkáltam, mert szédültem és rosszabbul lettem ha leültem....a tévét kerültem (állítólag az sem jó ilyenkor)...ettem is, mert tudom,h ha nem is érzem h éhes vagyok az is fokozhatja a rosszullétet....szóval a kérdés annyi, ezen kívül mit lehet tenni itthon....
azért is írtam le, mert szeretném ha tudnák a többiek, ha rosszul vannak nyugodtan lehet szólni az orvosnak, nem esznek meg...hozzám 20 km-ről jött ki, úgy h a környék összes orvosa arról ismer,h amiatt kell jönniük mert gyszert szedtem be, vagy vágtam...volt is amikor volt konfliktusom velük nem kicsi,de mégis hívtam, mert számíthatok az ügyeletre, bennem volt a félsz,h vajon ki fog jönni....de nagyon rendes volt az orvos, nyugtatott és a szurit se észnélkül adta (pedig az egyik volt akivel volt nézeteltérésem korábban)....szal,ha baj van, bátran emeljetek telefont....
Kedves Doktornő!
Régen írtam ide, azóta sokminden történt. Állás nélkül maradtam, aztán most találtam munkát...mégis depressziós vagyok. Hol erősödő, hol gyengülő de elég intenzív szuicid késztetéseim vannak. Nem tudom kezelni. Terápiám csak pénteken lesz, de addig is ki kéne bírni valahogy. Nem tudom mi tévő legyek. Félek, teljesen összeomlok.
T. crazy!
Köszönöm a kiegészítést, de azt hiszem ez a tényen nem változtat. A Doktornőnek bizonyára dolga volt itt. Valószínűnek tartom, hogy másoknak válaszolt.
Nem probléma: a kérdésfelvetésből már rájöhetett, hogy én szokva vagyok az olyan helyzetekhez, amikor más problémája fontosabb és előrébb való, mint az enyém. Ez 12 éve van így, pont most miért változott volna meg?
reménytelen
reménytelen! a drnő kedden és csütörtökön válaszol a kérdésekre este 10-től..... az,h ezenkívül is bejelentkezik nem jelenti,h itt válaszol...
bocsánat mindenkitől az offért!
T. spartacus100!
Megkérem, hogy ne hivatkozzék rám, mikor a módszer hatásosságáról beszél. Több esetben láttam és tapasztaltam, hogy vannak olyan emberek, akiknek a javára válik a módszer.
Valószínűleg nem azzal van a probléma.
T. Doktornő!
Délután itt voltam, és láttam, hogy be van jelentkezve. Nagyon örültem, azt gondoltam, hogy válaszolni fog a kérdésemre.
Úgy látom tévedtem.
Ne fáradjon, sejthettem volna, hogy magát se érdekli.
Idézet tőle: reménytelen
T. Doktornő!
Az lenne a kérdésem, hogy az én problémámra hol lehet választ találni?
Középkorú vagyok, vagy 12 éve nincs párkapcsolatom. 10 éve járok egyéni terápiába időközben jártam pszichodráma csoportokba, többe is.
A pszichodráma csoportokkal az a tapasztalatom, hogy mindenütt nagyon "jó" csoporttagnak tartanak, remek szerepfejlődést tudok felmutatni ami azokat a szerepeket illeti, amiket mások osztanak rám. A küzdőből eljutottam a rossz anyán keresztül a jó anyákig.
Mégis az a tapasztalatom, hogy valahogy mindig akad sürgősebb és fontosabb játék mint az enyém, ami úgy nagyjából az lenne, hogy miért vagyok egyedül és hogyan tudnék ezen változtatni.
Egyszerűen nem választanak ki játékra, akárhogy fogalmazom meg ezt a kérdést, és már hosszú ideje meg se fogalmazom, el se mondom. Vagy száz olyan játékban játszottam, ami arról szólt, hogy többgyermekes családanyák és családapák hogyan gondolkodnak párkapcsolatuk megszüntetésén, és azon, hogy mi a baj a párjukkal, miközben én ott állok valamilyen szerepben vagy ülök nézőként, és arra gondolok, hogy "bazdmeg, neked legalább van olyanod".
Az egyéni terapeutámtól felém jövő elvárás szerint én szép és jó vagyok, sikeres ember, hiszen van állásom, és eltartom magam. Tudom, hogy amikor hazamegy, a családja várja.
Azt is tudom, hogy nem sok jót gondolhat rólam, klinikai esetnek tarthat. "Úristen, egy egészségesnek mondott ember, akinek 12 éve nem volt párkapcsolata, milyen beteg is lehet."
Közben öregszem. Lassan gyerekem se lehet majd.
Azt gondolom magamról, hogy nem lesz aki segítsen nekem már. Egyszerűen nem hallják meg a problémámat és nem is akarnak rajta segíteni. Talán nem is lehet. Az ő gondjuk mindig nagyobb elsőbbséget fog élvezni, mindig fontosabb lesz, mint az enyém.
Maga szerint mi itt a megoldás?
reménytelen
Kedves Éva, a pszichodrámával kapcsolatos válasza engem is érdekel, mert hasonló tapasztalataim vannak a módszer hasznosságáról.
?tisztelt dr.nö?
?még gondolkodok azon amit irt nekem?
?ebben a világban vajon kiben is bizhattok meg,mert ha nem vagyok magammal kibékülve akkor nem is tudom hogy kell-e nekem a segittség amit felajánlott nekem?
?az állapotom az változattlan és ki is tudhatja hogy mikor leszek majd más mint ami eddig voltam?
T. Doktornő!
Az lenne a kérdésem, hogy az én problémámra hol lehet választ találni?
Középkorú vagyok, vagy 12 éve nincs párkapcsolatom. 10 éve járok egyéni terápiába időközben jártam pszichodráma csoportokba, többe is.
A pszichodráma csoportokkal az a tapasztalatom, hogy mindenütt nagyon "jó" csoporttagnak tartanak, remek szerepfejlődést tudok felmutatni ami azokat a szerepeket illeti, amiket mások osztanak rám. A küzdőből eljutottam a rossz anyán keresztül a jó anyákig.
Mégis az a tapasztalatom, hogy valahogy mindig akad sürgősebb és fontosabb játék mint az enyém, ami úgy nagyjából az lenne, hogy miért vagyok egyedül és hogyan tudnék ezen változtatni.
Egyszerűen nem választanak ki játékra, akárhogy fogalmazom meg ezt a kérdést, és már hosszú ideje meg se fogalmazom, el se mondom. Vagy száz olyan játékban játszottam, ami arról szólt, hogy többgyermekes családanyák és családapák hogyan gondolkodnak párkapcsolatuk megszüntetésén, és azon, hogy mi a baj a párjukkal, miközben én ott állok valamilyen szerepben vagy ülök nézőként, és arra gondolok, hogy "bazdmeg, neked legalább van olyanod".
Az egyéni terapeutámtól felém jövő elvárás szerint én szép és jó vagyok, sikeres ember, hiszen van állásom, és eltartom magam. Tudom, hogy amikor hazamegy, a családja várja.
Azt is tudom, hogy nem sok jót gondolhat rólam, klinikai esetnek tarthat. "Úristen, egy egészségesnek mondott ember, akinek 12 éve nem volt párkapcsolata, milyen beteg is lehet."
Közben öregszem. Lassan gyerekem se lehet majd.
Azt gondolom magamról, hogy nem lesz aki segítsen nekem már. Egyszerűen nem hallják meg a problémámat és nem is akarnak rajta segíteni. Talán nem is lehet. Az ő gondjuk mindig nagyobb elsőbbséget fog élvezni, mindig fontosabb lesz, mint az enyém.
Maga szerint mi itt a megoldás?
reménytelen
Kedves Doktornő!
Sokat olvasom a fórumot, és eddig nem igazán írtam semmit, de máris úgy érzem sokat segített rajtam. Úgyhogy gondolkodtam egy darabig, hogy írjak-e, és ha igen, hogyan tegyem fel a kérdéseimet. Nagyon sokban hasonlítok szörnyire, főleg amióta a kapcsolatfüggést hozta szóba, azóta meg aztán tökéletesen magamra ismertem abban a kritériumrendszerben, meg a kielemelt részeiben.
Egy értek vele, rohadt dolog a kapcsolatfüggés, és tökmindegy, hogy tudati szinten az ember tudja azt, hogy x illetőre nincs szüksége annyira, mint azt a kapcsolatfüggése sugalmazza, ettől még x illető hiányában a lelki elvonás minden tünetét produkálja a függő. Egészen konkrétan én. A ciki az, hogy ha végigmegyek az elvonáson x illetővel, semmi nem véd meg, hogy ne essek bele egy újabb szerelem címszava mellett z illetővel, később pedig y illető következik majd.... minden esetben pedig a függő kapcsolatot alakítok, de ez csak az egyik, a másik pedig, hogy még csak észre sem veszem ki elég domináns ahhoz, hogy ezt lelkileg tudja kezelni. Hogy lehetne magából a függőségből kigyógyulni, és nem csupán keresztülmenni x illetővel az elvonón, hanem megmaradni x illető mellett, és vele egészséges kapcsolatban élni?
A másik kérdésem hasonló ehhez, szintén x illetőről van benne szó. Az a helyzet, hogy x illető tudja nagyon jól, hogy borderline vagyok, átélt velem egy Péterfy krízisintervenciót (ide akárki mehet, beutaló nélkül is, ha csak odamegy avval, hogy szarul van, de engem speciel mentő vitt oda) egy kevésbé megfontolt szuicid szándékot, előtte egy több hónapos depressziót, most jön egy Tündérhegy, ennek ellenére x illető gyakran kezel úgy, mintha semmi bajom nem lenne, és nem érti meg, hogy bizonyos "kulcsingerekre" rosszul reagálok, ezért ezeket szanálnia kellene. Azt mondja a jellembeli és a borderline dolgok különválaszthatóak, és bizonyos reakcióim a kezelhetetlen bord. tünet, mások jellemből adódóak. Vajon igaza van?
A másik kiborító szokása pedig, hogy nem ismeri el, hogy ha van egy szitu amiben ketten vagyunk, Ő meg én, akkor igaz ugyan, hogy nem okvetlenül "egészségesen" reagálok, de azért annak ami történik Ő is részese, szóval Ő is felelős részben a kialakuló szituért. Vagy rosszul gondolom, és Neki van igaza, hogy "belehúzom magam a lefelé menő spirálokba és azokból nem hagyom magam kimozdítani" ? Vajon jogos a gondolatom, hogy értse meg végre, EZ itt ez beteg, AZ ott egy klinika, AMAZOK ott a gyógyszereim, OTT pedig az orvosaim. Nem cvitamint szedek, hanem olyan tablettákat, amelyek egyenletesebbé teszik a magatartásomat.... ki van merülve már tőlem, és nem is csodálom, félek is az elvesztésétől, amivel visszakanyarodunk az 1) számú problémához, hiszen ez felerősíti a függőségi tüneteimet.
Azért eszelős dolog így írni erről, tudati szinten értem a folyamatokat, de érzelmi szinten megállíthatatlanul működik tovább. Kétségbeejtő.
Midenkinek kitartást!
Kedvellek szörnyi
Köszönöm a válaszát előre is.
Remélem, minden kérdésre válaszoltam, jó éjt, Éva
Mindenkinek jó estét, Éva
Idézet tőle: zsivany
Kedves Doktorno!
Nem ertem ezt a javulhatast. Nem vagyok jo ahogy vagyok?
Ki donti el?
Hat eddig minden jo, csak egy kicsit szomoru vagyok.
Olyan 'Viragot algernonnak' erzesem van. Onben nincs ilyen erzes
sajat Magarol?
Tisztelettel;
zsivany
Kedves zsivány, természetesen a problémái enyhülésére gondoltam, amúgy persze hogy jó úgy, ahogy van. Az Algernon hasonlatot nem értem, É.
Idézet tőle: choice
Kedves Éva!
Vágyom egy illető után, de nem merem kinyilvánítani. Félek megnyílni, de viszont olyan játékokba megyek bele amibe nem kéne. Annyira menekülök előle, hogy már megint az öngyilkosság határán mozgok. Csak azt nem értem magamon ha akarom, hova menekülök? Mi ez? Ki vagyok én? Vagy mondjam meg nyíltan hogy megszerettem az illetőt? Félek az elutasítástól amit árnyaltan ugyan de megkaptam az illetőtől. Pedig leszívesebben a nyakába ugranék. Nem tudom mit tegyek. Vagy felejtsem el? Kivagyok. Choice
Kedves choice, úgy látom, Ön is tovább jutott, ahogy leírta a problémáját, és arra fele mozdult el, hogy jó lenne felszámolnia ezt a bizonytalanságot, és tisztázni a helyzetet. Ugyanakkor fél is a visszautasítástól, sőt még az öngyilkosság is eszébe jut. Meg kell tahát erősödnie, akár terápiás segítséggel annyira, hogy ne omoljon össze semmilyen választól, el tudja viselni, ha esetleg az derülne ki, hogy érzelmei nem egészen kölcsönösek, és ez esetben le tudja zárni ezt a kapcsolatot és tovább tudjon lépni. Üdv., É.
Idézet tőle: patricia1968
?itt van dr.nő mert akkor válaszolhattnamár nekem?
?sokáig vártam önre igy most várom a válaszát de azt sürgösen?
?SOS?
Kedves patricia,
Kiscsillag válaszából kiderül számomra, hogy krízishelyzetben kér segítséget. Majd én is megnézem a topicját, de itt a gyors válaszolgatás közben nem volt még időm. Sajnos a bura nem alkalmas arra, illetve kevés ahhoz, hogy komoly krízisben azonnali és elégséges segítséget nyújtson. Mindenben egyetértek azzal, amiket Kiscsillag írt, én is csak ezeket tudom elismételni. Feltétlenül kérjen mielőbb szaksegítséget, lehetőleg kórházi kezelést addig, amíg túl nem jut a krízisen, utána pedig mérlegelni kell a további ambuláns pszichoterápiás és esetleg gyógyszeres segítséget mindaddig, ameddig biztosan nem stabilizálódik. És valóban ne maradjon addig sem egyedül, ameddig a kórházi segítséget meg tudja szervezni, ha közvetlen veszélyben érzi magát, akkor a mentő kihívásával. Kiscsillag minden egyéb javaslatát csak meg tudom erősíteni, köszönöm szépen neki a gyors tanácsokat, remélem időközben már jobban lett, illetve sikerült megfelelő terápiás segítséghez jutnia.
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: patricia1968
?itt van dr.nő mert akkor válaszolhattnamár nekem?
?sokáig vártam önre igy most várom a válaszát de azt sürgösen?
?SOS?
Kedves patricia, nem tett fel konkrét kérdést, így nem tudom, mire vár választ. Üdvözlettel: Éva
Kedves Doktornő!
Szeretem az írásait!:)
És ezúton szeretném megköszönni őket.:)
Idézet tőle: Elinor
Kedves Doktornő!
Lélektani szempontból ki minősül filmfüggőnek?
Köszönettel
Elinor
Minden lelki függőség kritériuma, hogy a függőség tárgyával való foglalkozás az élet más területeinek, céljainak a háttérbe szorulásához, az életvitel beszűküléséséhez és más lelki és szociális veszteségekhez, hátrányokhoz vezet, és a hátrányok nem képesek visszatartani az érintett személyt károsnak bizonyuló viselkedéstől. A filmfüggőségek között a pornó- és egyéb szexuálisan izgató filmek nézése a leggyakoribb, ennek speciális hátránya, hogy gátolja és a szociálisan elfogadott illetve reálisan elérhető és megvalósítható szexuális vonzalmat és viselkedést. Kialakulhat más tematikával is, pótcselekvésként pl. depresszióban, vagy serdülőkori válságban, amikor az aktív cselekvést súlyos depreassziós indítékhiány, önértékelés zavar, vagy belső konfliktus, egzisztenciális válság blokkolja. A változás pszichoterápiát, depresszió esetében emellett gyógyszeres terápiát igényel, és emellett nagyon ajánlatos egy önsegítő közösséghez való csatlakozás, vagy ilyen kezdeményezése a konkrét tematikával. Üdv., Éva
Idézet tőle: Időrabló
Jó estét Doktornő,
kérrdésem a következő:
létezik-e arra vonatkozóan adat, hogy poszttraumatikus stressz esetén egy újabb, a korábbiaknál nagyobb sokkhatás mintegy "felülírja" korábbi megrázó élményeket, és ezáltal javul, vagy elmúlik a poszttraumatikus tünetegyüttes? Ha fontos, akkor privát üzenetben leírom a részleteket.
Köszönöm.
Kedves időrabló! Általános jelenség, hogy egy súlyosabb aktuális stressz háttérbe szoríthatja a régebbi élmények okozta, vagy a személyiség belső konfliktusaiból adódó szorongásokat. A háború alatt állítóleg megszűntek a neurózisok, azaz a neurotikus eredetű szorongások és egyéb tünetek. Lehetséges tehát, hogy az Ön esetében is ez történik, és remélhető, de persze nem biztos, hogy nem is fognak visszatérni később a tünetei. Mindezek ellenére azért ez nem a legjobb terápia. Kívánok mielőbbi felépülést ebből a mostani sokkhatásból is, akár pszichoterápiás segítséggel. Üdvözlettel, Éva
Tisztelt Fórum! Az elmardt tegnapi helyett jövök ma, és persze holnap is. Az ünnep egy kicsit megzavarta az időszámításomat. Mindenkinek üdv., Éva
Kedves Éva!
Vágyom egy illető után, de nem merem kinyilvánítani. Félek megnyílni, de viszont olyan játékokba megyek bele amibe nem kéne. Annyira menekülök előle, hogy már megint az öngyilkosság határán mozgok. Csak azt nem értem magamon ha akarom, hova menekülök? Mi ez? Ki vagyok én? Vagy mondjam meg nyíltan hogy megszerettem az illetőt? Félek az elutasítástól amit árnyaltan ugyan de megkaptam az illetőtől. Pedig leszívesebben a nyakába ugranék. Nem tudom mit tegyek. Vagy felejtsem el? Kivagyok. Choice
?itt van dr.nő mert akkor válaszolhattnamár nekem?
?sokáig vártam önre igy most várom a válaszát de azt sürgösen?
?SOS?
?nagyon kedves dr.nő már várom a válaszát hogy jelentkezzen az én ügyemben?
?itt olvashattja az én oldalamat<?még is kinek az élete?>cim alatt?
?patricia 1968 vagyok?
?csak már tudnánk beszélgetni..............?
?
?kedves dr.nö ha tud akkor segitsen rajtam nagyon sürgös,kell nekem az ön szakértelme és a megértése elöre is köszönöm?
?patricia1968 vagyok?
?nézzen utánam nagyon kérem?
?SOS SOS SOS?
?várom a válaszát már ha fent tudok lenni addig??????????????
?
Kedves Doktorno!
Nem ertem ezt a javulhatast. Nem vagyok jo ahogy vagyok?
Ki donti el?
Hat eddig minden jo, csak egy kicsit szomoru vagyok.
Olyan 'Viragot algernonnak' erzesem van. Onben nincs ilyen erzes
sajat Magarol?
Tisztelettel;
zsivany
-
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaPersze, csak ha volt ilyen, mert ha nem, az persze sokkal jobb, de akkor nincs mit ezzel kapcsolatban megosztania. É.
Ez a mondat szenzációs, megnevettetett.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: mákvirágAzt olvastam a neten, hogy pszichoanalízis segíthet, a gyógyszer csak másodlagos bpd esetén.Ez így van?Milyen gyógymódot keressek Ön szerint, ha nem szeretnék gyógyszert szedni?Ezek a gyógymódok nagyon drágák?Azt olvastam, hogy nem támogatja a TB, ezért drága.
A dühkitörések és más érzelmi labilitásból adódó problámák leginkább az egyéni pszichoterápia mellett végzett Linehan féle csoportos készségtréning segítségével kezelhetők eredményesen. [...] ambuláns Linehan tréning pedig egyelőre sajnos nincs is máshol, Tündérhegyen lehet még belőle osztályos körülmények között ízelítőt kapni.
Én voltam Tündérhegyen, ha valaki elszánt a gyógyulásra, annak segít, pont írok is egy blogot erről.
Kedves Doktornő!
Lélektani szempontból ki minősül filmfüggőnek?
Köszönettel
Elinor
Jó estét Doktornő,
kérrdésem a következő:
létezik-e arra vonatkozóan adat, hogy poszttraumatikus stressz esetén egy újabb, a korábbiaknál nagyobb sokkhatás mintegy "felülírja" korábbi megrázó élményeket, és ezáltal javul, vagy elmúlik a poszttraumatikus tünetegyüttes? Ha fontos, akkor privát üzenetben leírom a részleteket.
Köszönöm.
bennem még intenzíven élnek a régi búrán történtek....az elveszett üzenetek, a segítőt leszóló hszek....egyre jobban hasonlít ez az egész arra....de... csinálják.....velem nem vesztenek semmit ha nem jövök ide.....van lehetőség topicot nyitni mindenkinek ahol lehet beszélgetni...de nem..itt kell...hajrá.....