Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Köszönöm a mai jó kérdéseket és nagyon jó megosztásokat.
Javaslatom, hogy esetleg itt a búrán is lehetne önsegítő topicokat nyitni az itt felmerült fontos problémákra, mint most a dohányzás, vagy régebben a kapcsolatfüggőség, az anorexia vagy a túlevés. Akik már előrébb vannak e problémák kezelésében, megoszthatnák tapasztalataikat és segíthetnének az "újoncoknak". A függőségek és a függőségekhez hasonló kényszeres viselkedésproblémák (mint pl. a túlevés) esetében kitüntetetten hatékonyak az önsegítő rendszerek. Ez a fórum jó lehetőséget nyújthat a problémák megfogalmazására és ezen keresztül a hasonló gondokkal küzdők egymásra találására. 2-3 érintett már nyithat egy új önsegítő topicot, aztán majd csatlakoznak hozzá mások.
Ha valaki kimaradt, szóljon, jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
Ma nagy sokk ért. Hosszú lenne elmondani az előzményeket, melyek évekre nyúlnak vissza. Nem tudom megoldani a problémát, és mint a ketrecbe zárt állat, pánikban vagyok. Agyalok a megoldáson, de jelenleg nincs, vagy még nem jöttem rá. Odáig jutottam hogy nincs megoldás, el kell tűnni, de a lelkiismeretem nem engedi hogy ne teljesitsem amit vállaltam. Próbáltam már beszélgetni barátokkal, zenét hallgatni, filmet nézni, Duna-part, kavics válogatás, felhő nőzegetés, de semmi változás, majd szét robbanok. Nem tudom mit tehetnék még. Tehetetlennek érzem magam. Persze most még tudom kontrollálni hogy ne likvidáljam magam, de erről nem vagyok meggyőződve, hogy továbbra is képes vagyok rá.
Nem szerencsés, hogy egyedül agyal a problémáján, gondolja végig, kit tud bevonni, és természetesen ossza meg a terapeutájával. Valószínüleg nem kell azonnal megoldást találni, és nem is várható ilyen lelki állapotban. Ha kicsit lenyugszik, és másokkal is meg tudja beszélni, bejöhetnek új szempontok, más nézőpontok, rátalálhat olyan lehetőségre, ami most fel sem merül. Ha legkisebb mértékben is bizonytalan abban, hogy kontrollálni tudja magát, kérjen kórházi védelmet. Addig se maradjon egyedül.
Ha a figyelem elterelő és nyugtató technikák ne elég hatásosak, próbálkozzon erős fizikai ingerekkel, mint jégkocka szorongatása, nagyon hideg-nagyon meleg zuhany váltogatása. Ha nagyon feszült és nem tud ellazulni, feszítse meg teljes erőből az összes izmait, az arcizmoktól kezdve, a kar, törzs, comb, lábizmokig, feszítse, amíg bírja, és lassan elgedje el; adja át magát ennek az ellazulásnak. Ha ismét kezd befeszülni, megismételheti. A problémával kapcsolatos gondolatokat képzelje el, hogy becsomagolja egy dobozba és félre teszi egy polcra mondjuk, azzal, hogy majd előveszi, ha jobban lesz, illetve, ha lesz kivel átbeszélni.
Mindaz, amit próbált jó, és lehet, hogy fog is használni, esetleg kiegészítve a fentiekkel, de persze, nem csodaszerek. Mindenképp kérjen ezek mellett külső segítséget!
Visszajelzést várok, vigyázzson magára, üdv, É.
Idézet tőle: szörnyiKedves Dokornő.
az imádott apámra még mindig haragszom. mert nem mentett meg a nem imádott anyámtól, hanem eltűrte őt, élete végéig.
mondtam a terapnak, apám szerezhetett volna egy jó vagy jobb anyát nekem. a terap meg azt mondta, hogy akkor már nem én lennék én....
és nem értette, hogy az nem baj. mert én nem is akarok én lenni. nem lenne kár ezért az énért. ez az én nem akarok lenni. de ez lettem... és nincs másik anya. és nem lesz soha. hiába kerestem.
szóval nem lett volna gond, ha én nem én leszek. az sem, ha nem is keszek. vagy nem is lettem volna.
utálom, hogy csak egy munkadarab vagyok. utálok munkadarab lenni. utálom a hülye szabályokat. és magamat is, mert én sem tudok jó anya lenni. és imádott apámat is utálom, hogy ennyire papucs volt.
és haragszom mindenkire, aki nem úgy bánt agyerekével, hogy egészséges felnőtt legyen. hanem egy életen át tartó szenvedést okozott neki.
Tudom, nehéz elfogadni, hogy a terapeutája sem lehet az anyja, de ahhoz hozzá segítheti, hogy saját belső gyermek-énje szerető és megértő belső szülőjévé váljon, s akkor majd nem gondol róla ilyeneket (mármint, hogy nem akarja, hogy legyen). A terapeutája valószínüleg azért mondott ilyet, mert ő elfogadja Önben ezt a gyermek-énjét, és nem feltétlenül azért, mert nem érti meg. Lehet, hogy az vinné előre, ha ezt sikerülne eltanulni tőle. É.
Idézet tőle: zsivanyTisztelettel szeretnek egy enkozles bejegyzest tenni: (Remusz Bacsi)
32 eves koromtol 42 eves koromig 10 even keresztul dohanyoztam.
6 eve nem dohanyzok. Sokan vannak korulottem akik dohanyoznak. Nem zavar. Ongyujtom is van. Kavet is iszok. Cigarettat is vehetnek, vagy kerhetnek. Nem zavar a fust, nem zavar a hamu, nem zavar a doboz, a karton.
Egyszer visszaestem: harom evvel ezelott elszivtam egy cigarettat. Az emlekek visszatertek tiz percre. Azota sem szivok cigarettat. Lehet hogy ez lesz, hogy harom -negy evente elszivok egy cigarettat.
Szeretnem kozolni magamrol, hogy ilyen is van.
Tisztelettel;
zsivany
Ezt is nagyon szépen köszönöm, tényleg van ilyen is,
üdv., É.
Tisztelettel szeretnek egy enkozles bejegyzest tenni: (Remusz Bacsi)
32 eves koromtol 42 eves koromig 10 even keresztul dohanyoztam.
6 eve nem dohanyzok. Sokan vannak korulottem akik dohanyoznak. Nem zavar. Ongyujtom is van. Kavet is iszok. Cigarettat is vehetnek, vagy kerhetnek. Nem zavar a fust, nem zavar a hamu, nem zavar a doboz, a karton.
Egyszer visszaestem: harom evvel ezelott elszivtam egy cigarettat. Az emlekek visszatertek tiz percre. Azota sem szivok cigarettat. Lehet hogy ez lesz, hogy harom -negy evente elszivok egy cigarettat.
Szeretnem kozolni magamrol, hogy ilyen is van.
Tisztelettel;
zsivany
Idézet tőle: IdőrablóKedves Doktornő,
elnézést, hogy bele koty-koty.
Fentermin, ami az amphetaminnak valami módosított molekulája. Illegálisan szlovákiából hordják be, tudomásom szerint ott törzskönyvezve van de szigorú orvosi kontroll mellett. Viszont itt az illegális forgalombahozatal miatt orvosi kontroll nélkül szedik fogyni vágyó evészavaros lányok is (konkrét példát tudok).
sajnálom.....
Nagyon szépen köszönöm, pont ilyesmire gondoltam; a Gracidin is amphetaminszármazék volt, az is lehet, sőt valószínű, hogy ugyanaz a gyógyszer, más néven. Benne is van a nevében egy szótagja a metilfenidátnak - ez volt a Gracidin hatóanyaga. Viszont erről a szlovák változatról nem hallottam és erről a gyógyszertúrizmusról sem, jó ártalmas.
Tehát akkor minden érvényes rá, amit mondtam. Kösz., É.
Idézet tőle: IdőrablóHát talán off....
de ez az Adipex-ügy engem is érdekelne. Korábban közvetett módon érintett voltam a témában. Nagyon haragszom erre a "gyógyszerre"(???) és arra is aki ezt illegálisan ide behozta és terjeszti.
Nem akarom pont itt leírni a részleteket, de máshol szívesen, még bővebben pedig esetleg privát üzenetben.
Egyáltalán nem off, nagyon is hasznos énközléses megosztás lenne, ha elmondaná saját tapasztalatait és sokat segítene is a kérdezőnek és más érdeklődőknek. Persze csak ha akarja, ezt is köszönöm, üdv. É.
Idézet tőle: _VAV_Üdvözlöm Doktornő!
Segítséget szeretnék kérni...
Egy hozzám közel álló személyröl a napokban kiderült hogy borderline-os, narcisztikus és antiszociális személyiség zavara van...3énje van....hogy melyik milyen arányban azt nem tudni...sajnos a az a pszihiáter nem vállalta el a terápiáját és azt mondta erre nincs gyógyszer...az illető 38 éves férfi és állitólag ebben a korban már elalvóban van ez a dolog de mégis ugy döntöttünk és döntött hogy szeretné ha kezelnék...mert ugye egyik pillanatban a kenyérre lehet kenni aztán egy idő után átgázol a szerettein...
Tanácsot szeretnék kérni hogy ki az aki az ilyen betegekkel foglalkozik...Ha esetleg tudna ajánlani egy orvost aki ennek a specialistája...magánrendelés is érdekel...
Köszönöm előre is a válaszát!
Kedves VAV,
látatlanban nem tudom megmondani, hogy van-e esélye ebben az esetben a kezelésnek, gyógyszer tényleg nincs rá, vagy legfeljebb csak kiegészítésként jön szóba, a pszichoterápia esélyéhez pedig nagyon mély és erős elkötelezettség kell, az ő saját részéről. Sajnos az a baj, hogy az átgázolás mindig a másiknak fáj (jobban), és nem az átgázolónak, ezért őt kevéssé feszíti a változás igénye. Ha mégis, keressen meg ő. Nekem ugyan nincs szabad kapacitásom, de addig tájékozódom, és lehet, hogy fogok tudni magánrendelést találni. Fontos, hogy ő fizesse, az is rontja a motivációt, ha más hoz helyette érte áldozatot. Üdvözlettel: Éva
Köszönöm szépen.
Most abban gondolkodom hogy valami internetes fórumot-közösséget keresek akik leszokóban vannak vagy már le is szoktak.
Idézet tőle: Rémusz bácsiHát üdvözlöm Doktornő.
Egy olyan problémában kérem tanácsát, amelytalán nem teljesen az Ön területe, de hátha mégis van ötlete hogy hogy fogjak neki ennek az egésznek.
Az a baj hogy néhány évvel ezelőtt (35 leszek) érzelmi és munkahelyi gondok miatt kissé megbillentem. Na és, ahogy szokták mondani: rossz társaságba keveredtem. Hát rágyújtottam cigire.... mire észbekaptam már rászoktam és aktívan cigiztem... azóta is.
Most itt az ideje hogy abbahagyjam. Anyagilag kész csőd, és az egészségem miatt is fontos lenne ez.
Amiért Önhöz fordulok, hogy úgy érzem nálam nem a nikotinfüggőség a fő baj. Azt talán le lehet győzni, és vannak már erre segédeszközök. Nem erős a nikotinfüggőség szerintem, mert pl. amikor egész nap nemdohányzók között vagyok, akkor eszembe se jut hogy rágyújtanék. De ha egyedül vagy dohányosok között, akkor bizony fogy rendesen.
Ennek vmi pszihés függőségi oka lehet. Mondhatnám: szeretek dohányozni annak ellenére, hogy érzem hogy fizikailag nem jó (egyre többet köhögök).
A kérdés az az, hogy mi lehetne az a motiváció, végső lökés, ami rá tudna bírni az elhatározásra. Mert azt hiszem az hiányzik még, és anélkül felelsleges belefogni.
A dohányzásleszoktató szakrendelések ugy tudom a tüdőgondozókban müködnek és legjobban a nikotinfüggőség csökkentésére koncentrálnak, a paciens pszichés vezetésével nem foglalkoznak. Háziorvosom nincs beavatva meert ha megtudnáá hogy cigizek elevenen megnyuzna.Köszönettel várom válaszát.
bb
Kedves Rémusz bácsi,
jól gondolja, hogy a kémiai függőség csak kis része a teljes függőségnek. Az alkoholisták is ritkán maradnak absztinensek az elvonó kezelés után, hacsak valami más is nem történik. Sajnos nincs dohányzós anoním, 12 lépéses csoport, többször szerveződött már ilyen, de nem maradnak meg. Ez is azt mutatja, hogy ez nehezebb ügy az alkokholnál. Azt is jól gondolja, hogy mindenképpen egy nagyon mély belső elköteleződés kell hozzá, és lehet, hogy jól érzi, hogy az még hiányzik, nem tudom, de sajnos épp az az, amit én nem tudok megmondani, hogy mi hiányzik, vagy mi kellene hozzá. Talán épp az, hogy ezen így jól elgondolkozzon, mint ahogy most itt tette. Az is lehet, hogy ez megvan, de nem elég következetes a visszahúzó körülmények kiiktatásában. Abban nincs semmi különös, hogy dohányzós társaságban beindul és ellenállhatatlanné válik a dohányfüst-, vagy akár nikotinéhsége.
Minden függőséget a függőségi viselkedéhez kötőtő feltételes reflexek és pozitív megerősítők tartanak fenn. Ez azt jelenti, hogy a függő viselkedéshez társuló körülmények önmagukban is ki tudják váltani az adott szer, vagy függő viselkedés iránti ellenállhatatlan vágyat és késztetést, ha pedig még kellemes, pozitív élmények is kapcsolódnak ahhoz, akkor meg jutalomként erősítik meg a viselkedést. Ezekből következik a megoldás: 1. Feltérképezni a társuló körülményeket, ez esetben a dohányzással szokványosan együtt járó ingereket, és ezeket kiiktatni. Ilyen a dohányos társaság, a füstszag, a dohányzó hely tárgyai, színei, hangulata, a dohányzáshoz kapcsolódó tárgyak,és társuló tevékenységek (pl. kávé ivás), stb. Feltérképezés után ezeket az ingereket szisztematikusan kiiktatni, legfőképp lehetőség szerint kerülni a dohányzó társaságot, megkérni az ismerőseit, hogy legyenek tekintettel az elhatározására, és ne dohényozzanak a jelenlétében; eltávolítani környezetében a dohányzással kapcsolatos tárgyakat, stb. 2. A dohányzás lecserélése más pozitív megerősítésekre, más jutalmazó, kellemes ingerekre. Ha pl. a dohányzásnak szorongásoldó funkciója van, akkor más szorongásoldó technikára; ha időstrukturáló funkciója van, akkor más időkitöltő tevékenységre; ha szociális illetve kommunikációkönnyítő funkciója van, akkor más ilyenre.
Nem könnyű tehát, de nem is lehetetlen. Próbáljon társakat szerezni hozzá, akár a búrán is, de akár máshol is, azaz kis önsegítő csoportot alakítani - hátha Önnek sikerül.
Sok erőt és leleményességet kívánok hozzá. Kis visszaeséstől ne ijedjen meg, kezdje előlről. Üdv. É.
Kedves Éva!
Ma nagy sokk ért. Hosszú lenne elmondani az előzményeket, melyek évekre nyúlnak vissza. Nem tudom megoldani a problémát, és mint a ketrecbe zárt állat, pánikban vagyok. Agyalok a megoldáson, de jelenleg nincs, vagy még nem jöttem rá. Odáig jutottam hogy nincs megoldás, el kell tűnni, de a lelkiismeretem nem engedi hogy ne teljesitsem amit vállaltam. Próbáltam már beszélgetni barátokkal, zenét hallgatni, filmet nézni, Duna-part, kavics válogatás, felhő nőzegetés, de semmi változás, majd szét robbanok. Nem tudom mit tehetnék még. Tehetetlennek érzem magam. Persze most még tudom kontrollálni hogy ne likvidáljam magam, de erről nem vagyok meggyőződve, hogy továbbra is képes vagyok rá.
Kedves Doktornő,
elnézést, hogy bele koty-koty.
Fentermin, ami az amphetaminnak valami módosított molekulája. Illegálisan szlovákiából hordják be, tudomásom szerint ott törzskönyvezve van de szigorú orvosi kontroll mellett. Viszont itt az illegális forgalombahozatal miatt orvosi kontroll nélkül szedik fogyni vágyó evészavaros lányok is (konkrét példát tudok).
sajnálom.....
Idézet tőle: akbarKedves Doktornő!
Köszönöm gyors válaszát! Más ügyben is szeretném véleményét kikérni.
Évek óta szenvedek a túlsúlyom miatt. Régebben kifejezetten sovány voltam, de amióta antidepresszánst szedek és kiderült, hogy jóindulatú agyalapimirigy daganatom van és prolaktin túltermelésem, rengetegett híztam.
Érdeklődnék, hogy tetszett-e hallani az Adipex(fenterminum) nevű étvágycsökkentő szerről? Ez nálunk nem kapható, de más országokban nagyon jó eredményeket értek el vele. Egyrészt elveszi az éhségérzetet, másrész enyhén felpörget, mely miatt az ember könnyebben rászánja magát a mozgásra és nagyobb a teljesítőképessége is. Nagyon jókat írnak róla, de mint minden gyógyszernek ennek is lehetnek mellékhatásai. Pl említik a hozzászokás és az ingerültség veszélyét. Én gyakran vagyok enyhén ingerült, melyre jelenleg amitrexet szedek. Az egyik antidepitől meg nem tudok megszabadulni pár éve(ez a cymbalta).
Ön szerint megpróbálhatnám az Adipexet? Mindig szörnyen fáradt, enervált vagyok, még a mindennapi feladatok ellátása is nehézkes,nemhogy a folyamatosi testedzés... Illetve az antidepresszánsok miatt állandóan éhes vagyok. Ezért jönne jól a gyógyszer éhségűző és felpörgető hatása.
Jellenlegi pszic.gyógyszereim: cymbalta, elontril,amitrex, rivotril, mirtazen
Önnek mi a véleménye eről a gyógyszerről?
Válaszát előre is köszönöm!
Ági
Nem ismerem ezt a gyógyszert, de a leírás alapján egy pszichostimuláns hatású étvágycsökkentő lehet, voltak ilyenek régebben itthon is, (Gracidin, Pondex) és a fentiek miatt vonták ki a forgalomból. Ezek egészséges embereknél is pszichiátriai tüneteket okoztak néha, pszichiátrai problémákra hajlamos személyeknél pedig különösen veszélyes szereknek számítottak, emellett gyakran vezettek függőséghez, tartós szedés esetén hozzászokáshoz. Majd megpróbálok utána nézni, mi van ebben a gyógyszerben, de tartok tőle, hogy hasonló ezekhez. Azt javaslom, valami más módszert válasszon, és mindenképp egyeztesse a kezelő orvosaival. Önnek is ajánlanám az életmódváltozást, rendszeres mozgással, nem éheztető, hanem jóllakató de nem hízlaló anyagokból összeállított étrenddel. A fokozott szénhidrátéhség a depressziótól is lehet, annak javulásával várható a csökkenése. A Nap-Kör Alapítvány most szerveződő fogyasztó-testsúlymegtartó testkontroll csoportjába is jelentkezhet.
Üdv., Éva
Idézet tőle: weepingwillowKedves Doktornő,
ugye önmagában egyetlen gyógyszer sem hízlal, csak max. étvágyfokozó, minek következtében az ember többet eszik, s meghízik. (Ha nem figyel.) De ha nem eszik többet, akkor csak a gyógyszertől nem lehet kövérebb.?
Mert fogok kapni Ketileptet, de csak estére, és csak 25 mg-ot. (Nem hagytam le egy 0-t, tényleg csak ennyit.) Ha u.annyit eszem, mint eddig, akkor ez a súlyomra nem lehet hatással, ugye? Amúgy még kapok mellé Wellbutrint és Rivotrilt.
Köszönöm a választ, szép napot (bár mire olvassa, addigra már úgyis éjszaka lesz), ww
Valóban ki lehet küszöbölni a gyógyszerek hízlaló hatását megfelelő étrenddel és egészséges mozgással. Vannak is ilyen életmódprogramok, a hasonló gyógyszereket szedő betegeknek, és nagyon eredményesek. Emellett ez tényleg nagyon kis adag, biztos, hogy lesz ilyen mellékhatása, a másik 2 gyógyszer meg egyáltalán nem hízlal.
Üdv. É.
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
Hétfőn lesz az orvosom, akkor beszélek vele. A kórház nem azért nem jó ötlet, mert a gyerekeket nem tudom megoldani, hanem mert már így is kaptam sokat amiatt hogy kórházban voltam, és a gyerekeket másra bíztam. Nem tudom felvállalni a külvilág ítéletét, holott tudom hogy ez csapda. Igyekszem, hogy a gyerekek minél kevesebbet lássanak ebből a krízisből. Az izoláció. Nagyon kevés kapcsolatom van, azokat igyekszem életben tartani. Hát, doktornő, nem tudom mi lesz velem. Néha úgy érzem, túljutok ezen is, néha azt hogy nem. Néha olyan mint egy örökös körforgás.
Sajnos, főleg hazai viszonyok között mindig sok az értetlenség a depresszióval szemben, azok az emberek, akik még nem éltek át hasonlót, nehezen tudják megérteni, hogy lehet az, hogy valakinek megvan keze lába, nem is lázas, mégsem tudja ellátni a feladatait, vagy azt, hogy miért aggodalmaskodik mindenen. Ha magas láza lenne, vagy kezét lábát begipszelték volna, nem csodálkoznának ezen, és nem ítélnék el, ha másra bízná a gyermekeit addig, amíg jobban lesz, sőt valószínüleg nagyon is felelős anyai viselkedésnek gondolnák. Ha úgy érzi, kifelé jön, jó kezelés mellett megpróbálhat még otthon maradni, ha viszont nem, akkor akárki akármit is gondol, tekintse magát életveszélyes állapotú begipszelt lázas betegnek, aki nem segít a gyerekein azzal, ha ott fekszik tehetetlenül, és végig kell nézniük a szenvedését. Jó, hogy vannak azért kapcsolatai, és meg is tudja tartani ezeket. Ha pesti, tudom ajánlani a Nap Kör önsegítő csoportját is. Üdv., Éva
Hát talán off....
de ez az Adipex-ügy engem is érdekelne. Korábban közvetett módon érintett voltam a témában. Nagyon haragszom erre a "gyógyszerre"(???) és arra is aki ezt illegálisan ide behozta és terjeszti.
Nem akarom pont itt leírni a részleteket, de máshol szívesen, még bővebben pedig esetleg privát üzenetben.
Mindenkinek jó estét, Éva
Üdvözlöm Doktornő!
Segítséget szeretnék kérni...
Egy hozzám közel álló személyröl a napokban kiderült hogy borderline-os, narcisztikus és antiszociális személyiség zavara van...3énje van....hogy melyik milyen arányban azt nem tudni...sajnos a az a pszihiáter nem vállalta el a terápiáját és azt mondta erre nincs gyógyszer...az illető 38 éves férfi és állitólag ebben a korban már elalvóban van ez a dolog de mégis ugy döntöttünk és döntött hogy szeretné ha kezelnék...mert ugye egyik pillanatban a kenyérre lehet kenni aztán egy idő után átgázol a szerettein...
Tanácsot szeretnék kérni hogy ki az aki az ilyen betegekkel foglalkozik...Ha esetleg tudna ajánlani egy orvost aki ennek a specialistája...magánrendelés is érdekel...
Köszönöm előre is a válaszát!
Hát üdvözlöm Doktornő.
Egy olyan problémában kérem tanácsát, amelytalán nem teljesen az Ön területe, de hátha mégis van ötlete hogy hogy fogjak neki ennek az egésznek.
Az a baj hogy néhány évvel ezelőtt (35 leszek) érzelmi és munkahelyi gondok miatt kissé megbillentem. Na és, ahogy szokták mondani: rossz társaságba keveredtem. Hát rágyújtottam cigire.... mire észbekaptam már rászoktam és aktívan cigiztem... azóta is.
Most itt az ideje hogy abbahagyjam. Anyagilag kész csőd, és az egészségem miatt is fontos lenne ez.
Amiért Önhöz fordulok, hogy úgy érzem nálam nem a nikotinfüggőség a fő baj. Azt talán le lehet győzni, és vannak már erre segédeszközök. Nem erős a nikotinfüggőség szerintem, mert pl. amikor egész nap nemdohányzók között vagyok, akkor eszembe se jut hogy rágyújtanék. De ha egyedül vagy dohányosok között, akkor bizony fogy rendesen.
Ennek vmi pszihés függőségi oka lehet. Mondhatnám: szeretek dohányozni annak ellenére, hogy érzem hogy fizikailag nem jó (egyre többet köhögök).
A kérdés az az, hogy mi lehetne az a motiváció, végső lökés, ami rá tudna bírni az elhatározásra. Mert azt hiszem az hiányzik még, és anélkül felelsleges belefogni.
A dohányzásleszoktató szakrendelések ugy tudom a tüdőgondozókban müködnek és legjobban a nikotinfüggőség csökkentésére koncentrálnak, a paciens pszichés vezetésével nem foglalkoznak. Háziorvosom nincs beavatva meert ha megtudnáá hogy cigizek elevenen megnyuzna.
Köszönettel várom válaszát.
R.
Kedves Doktornő!
Köszönöm gyors válaszát! Más ügyben is szeretném véleményét kikérni.
Évek óta szenvedek a túlsúlyom miatt. Régebben kifejezetten sovány voltam, de amióta antidepresszánst szedek és kiderült, hogy jóindulatú agyalapimirigy daganatom van és prolaktin túltermelésem, rengetegett híztam.
Érdeklődnék, hogy tetszett-e hallani az Adipex(fenterminum) nevű étvágycsökkentő szerről? Ez nálunk nem kapható, de más országokban nagyon jó eredményeket értek el vele. Egyrészt elveszi az éhségérzetet, másrész enyhén felpörget, mely miatt az ember könnyebben rászánja magát a mozgásra és nagyobb a teljesítőképessége is. Nagyon jókat írnak róla, de mint minden gyógyszernek ennek is lehetnek mellékhatásai. Pl említik a hozzászokás és az ingerültség veszélyét. Én gyakran vagyok enyhén ingerült, melyre jelenleg amitrexet szedek. Az egyik antidepitől meg nem tudok megszabadulni pár éve(ez a cymbalta).
Ön szerint megpróbálhatnám az Adipexet? Mindig szörnyen fáradt, enervált vagyok, még a mindennapi feladatok ellátása is nehézkes,nemhogy a folyamatosi testedzés... Illetve az antidepresszánsok miatt állandóan éhes vagyok. Ezért jönne jól a gyógyszer éhségűző és felpörgető hatása.
Jellenlegi pszic.gyógyszereim: cymbalta, elontril,amitrex, rivotril, mirtazen
Önnek mi a véleménye eről a gyógyszerről?
Válaszát előre is köszönöm!
Ági
Kedves Doktornő!
Hétfőn lesz az orvosom, akkor beszélek vele. A kórház nem azért nem jó ötlet, mert a gyerekeket nem tudom megoldani, hanem mert már így is kaptam sokat amiatt hogy kórházban voltam, és a gyerekeket másra bíztam. Nem tudom felvállalni a külvilág ítéletét, holott tudom hogy ez csapda. Igyekszem, hogy a gyerekek minél kevesebbet lássanak ebből a krízisből. Az izoláció. Nagyon kevés kapcsolatom van, azokat igyekszem életben tartani. Hát, doktornő, nem tudom mi lesz velem. Néha úgy érzem, túljutok ezen is, néha azt hogy nem. Néha olyan mint egy örökös körforgás.
Kedves Éva! 🙂
Az utolsó mondatát külön nagyon szépen köszönöm! 🙂 🙂
Üdvözlettel:
Mariann 🙂
Idézet tőle: akbarKedves Doktor Nő!
Sajnos mostanában nagyon vacakul érzem magam. Bár szedek több antidepit, mégis nagyon depressziós vagyok, illetve ami még szörnyűbb,az az, hogy dühkitöréseim vannak, agresszív vagyok. Ezért komolyan fontolgatom hogy kórházba megyek. Megkérdezném, hogy egy ilyen gyógyszerbeállítás hány napig tart?Muszály bent aludni(sajnos csak otthon tudok, ez is a betegségem része sosem tudtam máshol...),vagy "bejáró" is lehet az ember? Az orvosommal már felvettem a kapcsolatot, de kiváncsi vagyok az Ön véleményére is. Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:Ági
Kedves akbar,
a depresszióhoz valóban kapcsolódhatnak dühkitörések és ezen tényleg segíthet a gyógyszerátállítás, vagy a jelenlegi gyógyszerek kiegészítése. A kórházi kezelés előnye, hogy gyorsabb és biztonságosabb az átállítás, és depresszióban az infúziós kezelés is szóba jön, főleg, ha a tablettás adás hatástalannak látszik. A beállítás ideje általában 2-3 hét, hogy haza engedik-e vagy mikor engedik haza aludni, az az osztály gyakorlatán múlik. Van olyan, hogy "nappali kórházi kezelés", pl. a Pszichiátriai Klinikán, ott haza lehet délután menni. Üdv., Éva
Idézet tőle: LilalibaT. Ratkóczi Éva doktornő!
Azt szeretném megkérdezni, hogy meg tudná-e mondani nekem, meddig fognak még kísérletezni velem.
Három év után már illene ezt megmondani, habár véleményem szerint az én beleegyezésem nélkül ez nem is lett volna szabad elkezdeni. De az, hogy engem a maguk körei egy szóra sem méltatnak az felháborít és annak veszem, hogy nem tekintenek engem embernek.
Tehát ha tudja esetleg elárulhatné nekem, ha már itt van, ahol ez zajlik. Illetve miután már ezt mindenki tudja, csak én nem. Mert a patánynak nem szokták megmondani hogy meddig szórakoznak vele, de esetleg kivételt tehetne.
Tisztelettel
Lilaliba
Kedves Lilaliba,
bár nem osztotta meg, miféle élmények alapján gondol ilyeneket, de azok biztosan szörnyűek lehetnek. Nem tudom, van-e kezelő orvosa, ha igen, beszélje meg vele ezeket az élményeit. Vannak olyan gyógyszerek, amelyek képesek az idegrendszert az ilyen hatásokkal szemben megerősíteni és így védelmet jelentenek. Ezeket feltétlenül érdemes szedni, a kezelő orvosa javaslata szerint. Ezen kívül azt tanácsolom, hogy próbáljon figyelni itt azokra, akik felől pozitív erőket érez, akikről úgy érzi, hogy jó szívvel vannak Ön iránt, megértik, elfogadják és segíteni szeretnék. Próbáljon hozzájuk kapcsolódni, a velük való kapcsolat is védelmet jelent. Mielőbbi megszabadulást kívánok a kellemetlen élményektől és minél több pozitív kapcsolatot itt a búrán és mindenhol máshol,
Üdv., Éva
Remélem, minden kérdésre válaszoltam, akinek nem, szóljon, jó éjszakát, É.
Idézet tőle: placiKedves Éva!
Ma nem tudok itt lenni,mert dolgozom viszont a problémám nem oldódott meg
azt szeretném kérdezni,hogy itt pesten ki írná fel nekem a gyógyszeremet?nem vagyok ide bejelentve (albérlet) már az utólsó szemeknél tartok Ketilept 300-ast szedek.kérem segítsen!!
üdv placi
Kedves placi,
sajnos nem tudom sokat hozzá tenni ahhoz, amit előzőleg írtam. Gyógyszert csak a kezelő orvosa írhat fel. A jelenlegi orvosával le kell zárni vagy vele egyeztetve szüneteltetni ott a kezelését, és megkezdeni itt egy másik kezelést. Jó, ha a kezelő orvosától kér egy rövid összefoglalást és terápiás javaslatot. Ha TB-s rendszerben akarja kezeltetni magát, akkor be kell jelentkeznie ideiglenesen egy bámilyen lakcímre és a területi Pszichiátriai Gondozóban jelentkezni. Azt javasolnám, hogy amennyiben a főbérlője nem engedi bejelentkezni, és nem talál senkit, akihez bejelentkeznetne, az albérletének megfelelő területi gondozóban kérdezze meg, hogy fogadnák-e.
Ha magánrendelést szeretne, akkor ha kéri, küldök nevet, de hát az nem olcsó. Az Alapítványunknál azoknak írunk fel gyógyszert, akik hozzánk járnak valamilyen pszichoterápiába vagy csoportba, de átmenetileg átvehetjük esetleg. Viszont ezekhez a megoldásokhoz is le kell zárnia az otthoni terápiáját, vagy egyeztetni ezt az ottani orvosával. Üdv É.
Idézet tőle: gerdaKedves Doktornő!
Huszonéves nő vagyok borderline-nal, az egész jól funkcionáló kategóriába tartozom, eltartom magam, csak a szeretteim tudják, hogy van ez a kattom, mások csak kisebb tüneteket vehetnek észre.
Szeretnék két kérdést feltenni a doktornőnek, jártam régebben az egyik nap utcai csoportba is, ezért sokat számítana a véleménye. Van egy 3 éve tartó, nagyon jó, sokat jelentő egyéni terápiám. Folyamatosan szóba kerül a gyerekkorom, valamiért fontosnak tartom, hogy világossá váljon számomra, hogy miért alakult ki a személyiségzavarom, most nem teljesen érzem 'indokoltnak', kicsit zavaros az egész. Mit gondol arról a Doktornő, hogy az egyéni terápia megtartása, beavatása mellett kockázatos lenne-e hipnoterápiába fogni? Létezik-e olyan rövid időt felölelő formája, ami kifejezetten gyerekkori traumákat tár fel? Úgy gondolom, hogy 'magamtól' nem fogom tudni összerakni a képet és ennyi belső szenvedés után, ami ezzel a betegséggel jár, megnyugtató lenne legalább tisztán látni azt, hogy miért lettem ilyen (nem azért mert vádolni akarok valakit, csak jót tesz ha átlátok valamit, úgy nem tűnik olyan kaotikusnak).
A másik kérdésem, hogy (mitől lehet és) mit lehet tenni az ilyen passzivitással: hiába szeretnék valamit csinálni, esetleg el is tervezem és lelkesedem is azért, hogy mit fogok tenni (pl. tanulás - olyan szakra kezdtem járni, ami borzasztóan érdekel, de nem tanulok, folyamatosan halogatom), végül nem fogok bele mikor kéne. Valami olyasmit érzek, hogy nincs hozzá személyiségem és hiányzik a belső váz, szorongással keveredik. Sok idő megy el semmit tevéssel így, mintha a passzivitás biztonságot adna.
Előre is köszönöm szépen a válaszát.
Minden jót kívánok,
gerda
Kedves gerda,
nagyon nehezeket kérdez, olyanokat, amiket csak a problémái nagyon alapos ismeretében lehetne megválaszolni és úgy gondolom, erre leginkább az egyéni terápiájában lenne lehetősége. Nem szokás a terápiákat keverni, nem is mindenkinek tesz jót a hipnózis, és nem is kötelező konkrét dúrva traumákat találni a bord. zavar hátterében. Genetikai okok is, és szülők saját személyiségproblémáiból, vagy hátrányos szociális körülményekből adódó, enyhébbnek látszó nevelési illetve kapcsolati problémák is elégségesek lehetnek. Minderről terapeutája biztosan sokat tud, és azt is tudja, hogy vérható-e valami plusz egy hipnózistól. A halogatásnak is sok féle oka lehet, annak az okát is a közös munka során lehetne megtalálni. Ha átmeneti, vagy időszakos, akkor depresszió is szóba jön, ha általános, akkor a személyiségproblémáival kapcsolatos, ha csak bizonyos helyzetben, vagy bizonyos típusú helyzetekben, akkor a helyzethez való viszonyulásával, esetleges ahhoz kapcsolódó félelmeivel.
Ha nagyon megszokta valaki a halogatást, akkor nagyon nehéz változtatni rajta, úgy kell bánni vele, mint valami függőséggel, kemény viselkedésstratégiákat kiépíteni vele szemben. Megfigyelni, mi az, ami beválik, és azt tudatosan alkalmazni, a halogatáshoz vezető viselkedéseket elkerülni, a halogatást megtörő viselkedést jutalmazni, utána valami kellemes vagy vágyott dolgot csinálni. A halogatást rontó pótcselekvéseket, ha azok haszontalanok, felszámolni, ha hasznosak, vagy legalábbis nem értalmasak, de kellemesek, akkor jutalmazásként a kívánt feladat elvégzése utánra halasztani. Mindezt naplóban vezetni. Ezen kívül a halogatás közben megjelenő gondolatokat, félelmeket kellene megfigyelni, megcsípni és a terápiában ezek okait megkeresni és feldolgozni.
Üdv. É.
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő, ismét állás nélkül, ismét elkeseredve írok. Az életem krízistől krízisig tart amit magamnak okozok. Tele vagyok baljós érzésekkel, nem tudom hogy fogok a jelenlegi állapotomból kikecmeregni. Öngyilkossági vágyaim is vannak, de leginkább befeküdnék egy kórházba csak nem tehetem meg. Kicsik még a gyerekek. Halálosan fáradtnak érzem magam és rettegek mindentől. Mi lesz, ha lesz állásom és mi, ha nem? Nem tudom, megállnám-e a helyem új körülmények között. Félek, egyre jobban izolálódok és nem látom a kiutat.
Kedves névtelen,
úgy emlékszem, tényleg hajlamos nagyon súlyos, veszélyes állapotba sodródni. Beszélje meg sürgősen a kezelőorvosával; a gyermekek átmeneti elhelyezése biztosan megoldható valahogy; ha a barátok, rokonok, szomszádok, ismerősők nem tudnak segíteni, akkor még mindig lehet a Családsegítőkben szervezett pótszülő szolgálatra, vagy az Otthon Segítünk Alapítványra gondolni. Ne felejtse el, hogy gyermekeinek semmivel sem ártana jobban, mintha a depressziója valóban öngyilkosságba kergetné, de az sem igazán jó nekik, ha tartósan ilyen súlyos állapotban marad. Próbálja felidézni a jobb állapotait és tudatosítsa magában, hogy ez ismét elérhető még akkor is, ha e pillanatban ezt nem tudja elképzelni. Adjon esélyt magának és gyermekeinek arra, hogy túljutva ezen a lehúzó állapoton, ismét megerősödjék, a távolabbi gondokat pedig próbálja meg egyelőre félre tenni. Minden erejével álljon ellen az izolációnak, erősítse meg kapcsolatait, ossza meg problémáit és kérjen segítséget a megoldásukban, most aktuálisan a gyermekei ellátásában a kórházi kezelése alatt.
Vigyázzon magára, illetve engedje meg másoknak, hogy vigyázzanak,
jelezzen vissza, É.
Idézet tőle: 5678Kedves Eva
Koszonom a valaszat . Szeintem a tarsadalmi problemak ellen nincs semmilyen gogyszer amely kepes lenne olyan hatast kivaltani az emberbol , hogy nyitottabb legyen az elet oromeire . Mivel szakmai viszonyban voltam nagyon sok szakemberrel tisztaban vagyok vle , hogy milyen velemnyen vannak a pacienseikrol kezeltjeikrol amit szepn ki is targyalnak egymas kozott , sot egymast is gyogyitgatjak es egymasnak irnak fel receptket . Kerem ne gondolja , hogy tamadni akarom ezzel ont , mivel csak a sajat tapasztalataimrol beszelek. A gyogyszeripar mint uzlet viragkorat eli , a topon a bezodiazepin tartalmu gyogyszerek vannak illetve azok a keszitmenyek amelyek befolyasoljak a serotonin szintet . Biztos vagyok , hogy vannak olyan mentalis betegsegek ahol elengedhetetlen a gyogyszeres kezeles , de nagyon sok esetben csak kiegeszito kezeleskent kellen alkalmazni ha egy adott terapia eppen nem elegseges vagy nem myujt szemottevo eredmenyeket . Ugye egyetert ebben .Nalunk ugy mukodik es jelzem ezt is tanultam , hogy az elso amit egy szakemberenek meg kell tennie az az anamnezis felvetele ., en csupan csak egy szituaciot emeltem ki amelyek miatt sotet gondolataim tamadnak . Sem az eletemet sem semmilyen momentumat elozmenyt nem ismertettem konkretan , on ennek ellenere ahogy szavaibol kivettem megis javasolna nekem gogyszeres terapiat . Latok embreket akik szedik a gyopgyszereiket mar szinte alig allnak a labukon , hat mindent mondhatnek rajuk csak azt nem , hogy lassak az elet oromeit..kizartnak tartom , hogy ettol ok boldogok csak annyira le van topintva az agyuk , hogy esetleg nem tesznek kart magukba .Ha valakit a tarsadalom es a politika taszit a godorbe akkor meg vegkepp nem latok kezenfekvo megoldasokat , mert azok a szemelyek akik formaljak a rendszert szinte elmozdithatatlanok , nem olyan helyre valok ahol vannak de megis ott vannak , es ha elmegy jon helyette egy masik akit szinten iranyitanak es megformaltak aki majd iranyitja a tobbseget es taszitja oket az elkseredettsegbe .
Kivanok meg hosszu eveket onnek itt a Buran
Szeretettel
Köszönöm a levelét.
Sok mindenneL egyetértek, legfeljebb árnyaltabban gondolom. Nem akartam semmit javasolni, csak a lehetőségeket vetettem fel, gyógyszereket is, pszichoterápiát is természetesen úgyis csak rendes szakvizsálat alapján lehet választani. Szakvizsgálat alapján elkülönthető lehet a depresszió és a társadalmi bajok miatti szomorkodás vagy pesszimizmus, habár összefügghetnek, a kettő nem ugyanaz. A depresszió, akár mitől van is, tapasztalatom szerintem jó eséllyel enyhíthető. (A társadalmi bajok attól persze nem javulnak, de a depressziótól sem. ) Ha nem akar mindjárt szakembert megkeresni, barátait, családtagjait is megkérdezheti, mit gondolnak, depressziósnak látják-e, vagy nem, mert belről senki sem láthatja tökéletesen önmagát. Üdv., ÉvA
Idézet tőle: MemorialsKedves Éva!
Köszönöm a válaszait 🙂 A gyermekkori élményeim... elfogadom, hogy ezek történtek velem, látom itt, hogy mással még sokkal rosszabbak is. Ami nem dolgozható fel részemről, "csupán" annyi, hogy nagyon szerettem az apukámat és nagyon hiányzik, mindazok ellenére, hogy olyanná vált az évek során, amilyennek a blogban is leírtam. Fáj a halála, de borzasztó kettős érzés,hogy tulajdonképpen ez így volt jó, ahogy történt. Anyukám a napokban mesélte el, hogy apunak kamasz korában már észrevehető jelei voltak, hogy valami nincs rendjén. Majd fiatal felnőttként, katonaságnál is. Sőt, anyu tudott is róla, mert házasságuk elején is már egyre konkrétabb történések voltak. Icipicit megnyugodtam, nekem semmiféle ilyesmi élményem, gondolatom soha nem volt, mint neki. Soha senki nem is figyelmeztetett, hogy "hékás, te kezdesz fura lenni, stb". Így aztán merem remélni, sosem leszek skizofrén. Mivel azt olvastam, hogy fiatal korban kezd jelentkezni.
Az Ön múltkori leveléből nagyon megragadt bennem egy mondat, nem szó szerint idézve, hogy ugyan valószínűleg genetikai dolog ez a depresszió nálam, de semmi köze a skizofréniához, amitől rettegek. (persze, kicsit sarkítva, én akartam így érteni) Tudom jól, hogy valószínűleg újra és újra vissza fog térni a tél végén, hiszen, ha belegondolok, régebben is éreztem hasonlót, csak a tavalyi év hajszája és az idei év rémes hírei (munka, anyagiak), besegítettek, hogy igazán észrevegyem. Az egyéni pszichoterápia alatt a családállítást érti? Egy ismerősöm javasolta, neki bevált, segített neki feldolgozni a történteket. Már önmagába megnyugvás volt nekem az is, hogy találtam egy közeli helyet, ahová bármikor bejelentkezhetek, ha úgy érzem, hogy "itt a vég". És az Ön válaszai is sokat segítenek.
Üdv,
M.
A családállítás nem egyéni pszichoterápia, nem értek hozzá, így nem nyilatkoznék róla. Ha gondolja, próbálja meg, majd érzi, hogy segít-e vagy nem. Ha nem, vagy nem eléggé, azt javaslom, mégis kezdjen egy egyéni terápiába. A depressziója kezelésével ne várja meg a tél végét, feltehetően téli depresszióról van szó, ami ősz elején kezdődik, és semmi köze a skizofréniához. Üdv., É.
Kedves zsivany,
a tévhitek vagy előítéletek, amikre utaltam társadalmi tévhitek, nem gondolnám, hogy Ön tehetne róluk, csak ezek hatását véltem felfedezni az írásában, amiben tévedhetek, és akkor annál jobb, viszont, ha nem tévedek, akkor is áldozatnak gondolom és nem tévhitképzőnek. Éppen azért harcolok a lelki zavarban szenvedőket sujtó társadalmi előítéletek ellen, hogy az érintettek vagy potenciálisan érintettek (mindannyian azok vagyunk) ne essenek áldozatul sem az alaptalan és igazságtalan megbélyegzésnek, sem a megbélyegzés veszélye miatti félelemnek, amely akár tragédiákhoz vezető módon vissza tarthatja és így elzárhatja őket a segítségtől.
Sem a lelki problémák, sem a pszichiátriai diagnózisok nem mondanak semmit egy ember értékéről, nem alkalmasak senki leértékelésére, leminősítésére; a velük foglalkozó segítőket sem jogosíthatják fel az érintettek uralására. A normális segítő, legyen az pap vagy orvos, nem képzeli magát istennek, nem uralkodni akar, hanem egyenrangú emberként megérteni és segíteni, annak tudatában, hogy ez nem mindig sikerül. (Most pl. nekem nem sikerült.)
Vannak sajnos rossz példák, sokaknak lehetnek rossz tapasztalataik a magyar egészségügyben, de ez nem általánosítható és hiszem, hogy a még meglévő rossz gyakorlat megváltoztatható. Nem vagyok egyedül sem a szemléletemmel sem a küzdelmemmel a kollegáim körében. A pszichiátriai betegekkel szembeni előítéletek ellen küzdő Antistigma Egyesületet, melynek tagja vagyok, éppen egy pszichiáter, dr. Harangozó Judit alapította, az Egyesület tagjai részben érinettek, részben segítők. Mivel az előbbiek vannak többségben, itt éppenséggel a demokratikus elveknek megfelelően döntően ők irányítanak.
Egyébként, ha valakinek van kedve a Búráról hozzájuk csatlakozni, szívesen közvetítek.
Amit a 9. lépéssel kapcsolatban írt, nagyon szép, köszönöm, hogy leírta (annak, aki nem tudja, mondanám, hogy egy "12 lépéses" önsegítő csoport lépéseiről van szó.) Visszavonom a tévhitet.
Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
Köszönöm amúltkori instrukcióit, hogy figyeljem a felhőket, ahogy változnak, jönnek-mennek. Kimentem a Duna-partra, ami nekem a szivem csücske, és nagyon lenyugodtam. A héten nem is volt öngyilkossági kirohanásom. Most egész jól vagyok. Csak hogy ne mindig a rosszat és a siránkozást osszam meg Önnel. Köszönettel: choice
Örülök és gratulálok, É.
Elnézést kérek, későn értem haza és nagyon lassan jutottam fel, de már itt vagyok, mindenkinek jó estét! Éva
Ha csak belebeszélik a bornyút a paciensbe, az tényleg gáz. Ezért nem igazán szeretem, ha valakit 'visznek' pszichiátriára vagy pszichológushoz, mert akkor beindul a találgatás, áterek esetében még esetleg 'talán ez lenne jó... hoppá, mégse, akkor ez!' jeligés gyógyszerfelírásokkal megfejelve. És nem feltétlenül az orvos hibájából (nem hiszem el, hogy mind tojik a paciense fejére, ezt aztán ne magyarázza nekem senki), hanem mert ezek az ideggyógyszerek elég rapszodikusan hatnak (látványos példa: kicsinek istennek nem bírtam elaludni. Bipol ismerősöm az ennedik egyre parább inszomniás összecsaládi őrülési jelenet közepette megetetett velem egy fél Seduxent, mondván attól ő lenyugszik, akkor biztos én is le fogok. Hógyne, felugrottam tőle a plafonra:/// Plö. De neki is írtak fel olyan bogyókat, amiktől csak még furább lett az ember... közben terápiában meg semmi irány nem volt, semmit nem bányásztak, csak bejárt dumálgatni a nénivel)
Viszont nem mindegyik orvos van elszállva magától egyfelől, másfelől meg ha valóban valami baj van, akkor viszont tudnak (ha tudnak) segíteni. Szkeptikusnak lenni sose árt, de nem olyan szinten, hogy az bármi érdemi változás útját elvágja.
Kedves Éva!
Ma nem tudok itt lenni,mert dolgozom viszont a problémám nem oldódott meg
azt szeretném kérdezni,hogy itt pesten ki írná fel nekem a gyógyszeremet?nem vagyok ide bejelentve (albérlet) már az utólsó szemeknél tartok Ketilept 300-ast szedek.kérem segítsen!!
üdv placi
Kedves Doktor Nő!
Sajnos mostanában nagyon vacakul érzem magam. Bár szedek több antidepit, mégis nagyon depressziós vagyok, illetve ami még szörnyűbb,az az, hogy dühkitöréseim vannak, agresszív vagyok. Ezért komolyan fontolgatom hogy kórházba megyek. Megkérdezném, hogy egy ilyen gyógyszerbeállítás hány napig tart?Muszály bent aludni(sajnos csak otthon tudok, ez is a betegségem része sosem tudtam máshol...),vagy "bejáró" is lehet az ember? Az orvosommal már felvettem a kapcsolatot, de kiváncsi vagyok az Ön véleményére is. Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel:Ági
Tisztelt bíróság!
Hozzászólásomat visszavonom, mert feltételezhető hogy egyesek szmélyiségégét sérti.
Ülés berekesztve
Kedves Doktornő!
Huszonéves nő vagyok borderline-nal, az egész jól funkcionáló kategóriába tartozom, eltartom magam, csak a szeretteim tudják, hogy van ez a kattom, mások csak kisebb tüneteket vehetnek észre.
Szeretnék két kérdést feltenni a doktornőnek, jártam régebben az egyik nap utcai csoportba is, ezért sokat számítana a véleménye. Van egy 3 éve tartó, nagyon jó, sokat jelentő egyéni terápiám. Folyamatosan szóba kerül a gyerekkorom, valamiért fontosnak tartom, hogy világossá váljon számomra, hogy miért alakult ki a személyiségzavarom, most nem teljesen érzem 'indokoltnak', kicsit zavaros az egész. Mit gondol arról a Doktornő, hogy az egyéni terápia megtartása, beavatása mellett kockázatos lenne-e hipnoterápiába fogni? Létezik-e olyan rövid időt felölelő formája, ami kifejezetten gyerekkori traumákat tár fel? Úgy gondolom, hogy 'magamtól' nem fogom tudni összerakni a képet és ennyi belső szenvedés után, ami ezzel a betegséggel jár, megnyugtató lenne legalább tisztán látni azt, hogy miért lettem ilyen (nem azért mert vádolni akarok valakit, csak jót tesz ha átlátok valamit, úgy nem tűnik olyan kaotikusnak).
A másik kérdésem, hogy (mitől lehet és) mit lehet tenni az ilyen passzivitással: hiába szeretnék valamit csinálni, esetleg el is tervezem és lelkesedem is azért, hogy mit fogok tenni (pl. tanulás - olyan szakra kezdtem járni, ami borzasztóan érdekel, de nem tanulok, folyamatosan halogatom), végül nem fogok bele mikor kéne. Valami olyasmit érzek, hogy nincs hozzá személyiségem és hiányzik a belső váz, szorongással keveredik. Sok idő megy el semmit tevéssel így, mintha a passzivitás biztonságot adna.
Előre is köszönöm szépen a válaszát.
Minden jót kívánok,
gerda
De jo , hogy ismet itt vagy, en orulok neki
T. Ratkóczi Éva doktornő!
Azt szeretném megkérdezni, hogy meg tudná-e mondani nekem, meddig fognak még kísérletezni velem.
Három év után már illene ezt megmondani, habár véleményem szerint az én beleegyezésem nélkül ez nem is lett volna szabad elkezdeni. De az, hogy engem a maguk körei egy szóra sem méltatnak az felháborít és annak veszem, hogy nem tekintenek engem embernek.
Tehát ha tudja esetleg elárulhatné nekem, ha már itt van, ahol ez zajlik. Illetve miután már ezt mindenki tudja, csak én nem. Mert a patánynak nem szokták megmondani hogy meddig szórakoznak vele, de esetleg kivételt tehetne.
Tisztelettel
Lilaliba
Kedves Doktornő, ismét állás nélkül, ismét elkeseredve írok. Az életem krízistől krízisig tart amit magamnak okozok. Tele vagyok baljós érzésekkel, nem tudom hogy fogok a jelenlegi állapotomból kikecmeregni. Öngyilkossági vágyaim is vannak, de leginkább befeküdnék egy kórházba csak nem tehetem meg. Kicsik még a gyerekek. Halálosan fáradtnak érzem magam és rettegek mindentől. Mi lesz, ha lesz állásom és mi, ha nem? Nem tudom, megállnám-e a helyem új körülmények között. Félek, egyre jobban izolálódok és nem látom a kiutat.
?kedves dr.nö?
?a segittségét kérem 5678 védelmében??????????????????????
?miért is bántják meg öt,hiszen ö az én lelki társam????????????
?
Kedves Eva
Koszonom a valaszat . Szeintem a tarsadalmi problemak ellen nincs semmilyen gogyszer amely kepes lenne olyan hatast kivaltani az emberbol , hogy nyitottabb legyen az elet oromeire . Mivel szakmai viszonyban voltam nagyon sok szakemberrel tisztaban vagyok vle , hogy milyen velemnyen vannak a pacienseikrol kezeltjeikrol amit szepn ki is targyalnak egymas kozott , sot egymast is gyogyitgatjak es egymasnak irnak fel receptket . Kerem ne gondolja , hogy tamadni akarom ezzel ont , mivel csak a sajat tapasztalataimrol beszelek. A gyogyszeripar mint uzlet viragkorat eli , a topon a bezodiazepin tartalmu gyogyszerek vannak illetve azok a keszitmenyek amelyek befolyasoljak a serotonin szintet . Biztos vagyok , hogy vannak olyan mentalis betegsegek ahol elengedhetetlen a gyogyszeres kezeles , de nagyon sok esetben csak kiegeszito kezeleskent kellen alkalmazni ha egy adott terapia eppen nem elegseges vagy nem myujt szemottevo eredmenyeket . Ugye egyetert ebben .Nalunk ugy mukodik es jelzem ezt is tanultam , hogy az elso amit egy szakemberenek meg kell tennie az az anamnezis felvetele ., en csupan csak egy szituaciot emeltem ki amelyek miatt sotet gondolataim tamadnak . Sem az eletemet sem semmilyen momentumat elozmenyt nem ismertettem konkretan , on ennek ellenere ahogy szavaibol kivettem megis javasolna nekem gogyszeres terapiat . Latok embreket akik szedik a gyopgyszereiket mar szinte alig allnak a labukon , hat mindent mondhatnek rajuk csak azt nem , hogy lassak az elet oromeit..kizartnak tartom , hogy ettol ok boldogok csak annyira le van topintva az agyuk , hogy esetleg nem tesznek kart magukba .Ha valakit a tarsadalom es a politika taszit a godorbe akkor meg vegkepp nem latok kezenfekvo megoldasokat , mert azok a szemelyek akik formaljak a rendszert szinte elmozdithatatlanok , nem olyan helyre valok ahol vannak de megis ott vannak , es ha elmegy jon helyette egy masik akit szinten iranyitanak es megformaltak aki majd iranyitja a tobbseget es taszitja oket az elkseredettsegbe .
Kivanok meg hosszu eveket onnek itt a Buran
Szeretettel
Kedves Éva!
Köszönöm a válaszait 🙂 A gyermekkori élményeim... elfogadom, hogy ezek történtek velem, látom itt, hogy mással még sokkal rosszabbak is. Ami nem dolgozható fel részemről, "csupán" annyi, hogy nagyon szerettem az apukámat és nagyon hiányzik, mindazok ellenére, hogy olyanná vált az évek során, amilyennek a blogban is leírtam. Fáj a halála, de borzasztó kettős érzés,hogy tulajdonképpen ez így volt jó, ahogy történt. Anyukám a napokban mesélte el, hogy apunak kamasz korában már észrevehető jelei voltak, hogy valami nincs rendjén. Majd fiatal felnőttként, katonaságnál is. Sőt, anyu tudott is róla, mert házasságuk elején is már egyre konkrétabb történések voltak. Icipicit megnyugodtam, nekem semmiféle ilyesmi élményem, gondolatom soha nem volt, mint neki. Soha senki nem is figyelmeztetett, hogy "hékás, te kezdesz fura lenni, stb". Így aztán merem remélni, sosem leszek skizofrén. Mivel azt olvastam, hogy fiatal korban kezd jelentkezni.
Az Ön múltkori leveléből nagyon megragadt bennem egy mondat, nem szó szerint idézve, hogy ugyan valószínűleg genetikai dolog ez a depresszió nálam, de semmi köze a skizofréniához, amitől rettegek. (persze, kicsit sarkítva, én akartam így érteni) Tudom jól, hogy valószínűleg újra és újra vissza fog térni a tél végén, hiszen, ha belegondolok, régebben is éreztem hasonlót, csak a tavalyi év hajszája és az idei év rémes hírei (munka, anyagiak), besegítettek, hogy igazán észrevegyem. Az egyéni pszichoterápia alatt a családállítást érti? Egy ismerősöm javasolta, neki bevált, segített neki feldolgozni a történteket. Már önmagába megnyugvás volt nekem az is, hogy találtam egy közeli helyet, ahová bármikor bejelentkezhetek, ha úgy érzem, hogy "itt a vég". És az Ön válaszai is sokat segítenek.
Üdv,
M.
Kedves Doktorno;
Hat most meg azzal bellyegez engem hogy nekem tevhiteim vannak.
Tehat On eldontotte hogy ezek tevhitek, es On azt is kepzeli hogy
ezeket a tevhiteket On meg tudja akadalyozni. Es az is hogy ezt
Onnek kell megakadalyoznia.
Hat nem vagyok ugy jo ahogy vagyok? En is azt hittem, csokolom.
Hinni azt lehet mindent.
De az ugy nevezett 9-dik lepes amikor az ember az ugynevezett (angolul)
'amend' -eket csinalja. Hogy jovatenni amit a multban tettem vagy csinaltam.
Ez nehez, mert egyre csak elrontom. En mindig megbeszelem egy masik emberrel hogy
ha a multat jova akarom tenni, hogy ez jo lesz-e ha ilyet mondok?
Mert meg netalan azt mondanam valakinek , hogy "tevhit"-ei vannak. Es ilyen elnezes
keres egybol elrontja az elnezeskerest.
Elnezest kerek.
Tisztelettel;
zsivany
ui: Ezt a bejegyzest is Enkozles- nek szantam.
Kedves Éva!
Köszönöm amúltkori instrukcióit, hogy figyeljem a felhőket, ahogy változnak, jönnek-mennek. Kimentem a Duna-partra, ami nekem a szivem csücske, és nagyon lenyugodtam. A héten nem is volt öngyilkossági kirohanásom. Most egész jól vagyok. Csak hogy ne mindig a rosszat és a siránkozást osszam meg Önnel. Köszönettel: choice
Idézet tőle: zsivanyKedves Doktorno!
Koszonom szepen a kioktatast
az enkozlesemmel kapcsolatban.
zsivany
Kedves zsivany,
nem akartam kioktatni, csak talán túl tömören fogalmaztam sietségből és fáradtságból. Hogy újból elolvastam, látom, hogy kicsit sűrűre, pattogósra sikerült, ami hathat kioktatásként. Lehet, hogy csak valami megnyugtatást kellett volna mondanom azzal kapcsolatban, hogy nem biztos, hogy fennállnak azok a veszélyek, amelyek miatt így látja a dolgokat. Túl gyorsan akartam eloszlatni az énközlése mögött sejtett tévhiteket, miután évtizedek óta próbálok küzdeni ezek ellen, ugyanis sokakat tartanak vissza a segítségkéréstől. Természetesen sok más módja is van a lelki segítségnek, senkire nem akarom a miénket ráeröltetni, csak azt nem szeretem látni, amikor tévhitek tartanak valakit vissza ettől. Azt hittem, segítek vele, sajnálom, ha nem sikerült. Üdv. É.
Jó éjszakát mindenkinek, É.
Kedves ww.,
ha őszinte akar lenni, annak az a legjobb módja, hogy mindezeket a gondolatait, szándékait, vágyait, aggodalmait elmondja a csoporton. Nem az számít, hogy kívülről mit mutat meg és mit titkol el, és nem az segít, ha akár egyiket, akár másikat megteszi, hanem az, ha mindezekkel kapcsolatos gondolatait, a belső világát meg tudja mutatni, meg tudja osztani a csoporttal, és a visszajelzések segítségével jobban meg tudja érteni.
Üdv. É.
Szall a kakukk feszkere.