Ratkóczi Éva doktornő válaszol
Kedves Doktornő!
Lehet, hogy megint olyat kérdezek, amire nehéz válaszolni, mert esetfüggő, de mit gondol, mitől alakulhat ki az, hogy valaki zsigeri szinten gyűlöli magát? Ha nincs épp aktuális örömteli vagy sikerélményt okozó történés vagy más személytől érkező pozitív visszacsatolás, akkor elég sokszor kellemetlen a saját társaságom önmagam számára vagy akár kisebb (pláne tényleg jogosan megítélt) bűnért is irgalmatlan bűntudatot érzek és elutasítom, nem akarom magam. Kevés az olyan időtartam, amikor nagy túlzással szeretem magam, valahogy legbelül mindig rossznak élem meg magam. Az egyedüllétet is kínnak élem meg, nagy szorongást, kétségbeesést vált ki. Mit gonol, ebből lehet esteleg arra következtetni, hogy korai időszakban az anya bármennyire is szerette a gyermekét, nem tudta dekódolni a gyermek érzelmeit és valahogy ő is úgy élte meg az anyaságot, mint terhet és ez 'íródik át'? Vagy milyen altenatíva lehetséges még? Nyugodtan írja meg, ha ez túlságosan az egyéni terápia keretében tárgyalandó, én csak elméletileg vagyok kíváncsi a magamhoz való viszonyulásom lehetséges okaira.
köszönettel,
gerda
Kedves Éva!
Most is vacakul érzem magam, és mindenféle gondolataim vannak, pl. vonat elé ugrok, vagy ilyesmi. Túl közel a vasúti töltés... Azt kérdezném, ha lehet ilyet, hogy a meglévő gyógyszereim mellett ez normális hogy nincs egy pillanat sem amikor jól lennék? Reggel szedek 120 mg Cymbaltát, 2 mg rivotrilt, 1 tbl. spitomint. Délben 2 mg rivotril. Este 2mg rivotril, 1 tbl.spitomin, 250 mg litium, 100 mg tiapridal. Ezt én soknak tartom főleg ahhoz képest hogy ennyire rosszul vagyok,kilátástalannak látom a helyzetet. Amikor mondtam a pszichiáteremnek azt mondta már nincs rám vonatkozóan több ötlete. Most is alig birok, enni, inni olyan feszült vagyok, hasmenésem van az idegességtől 3 napja, dührohamom van. Rombolni tudnék, persze ezt mind magam ellen forditom, inkább az öngyilkosságba menekülök. Már próbáltam berúgni is, hogy kikapcsoljak, de rengeteg alkohol után is szin józan maradtam, csak egy kis szédülés kisérte. Nekem már ez sem megy. .Üdv.C.
Kedves Éva!
Kérte, hogy jelezzem, hogy hogy alakulnak a dolgok. Sajnos meglehetősen vacakul vagyok. Az eddigi tünetek mellett(melyek erősödtek) már mások is jelentkeztek. Nem tudok aludni, csak forgolódok. Szörnyű szorongásrohamok jönnek-mennek sírógörcsökkel kombinálva. Remegek, izzadok. Fáj a gyomrom,nyugtalan vagyok. Ön szerint mit tegyek? Álljak vissza és lassan csökkentsem? Ez lenne a legjobb, ugyanakkor már egy hete egyáltalán nem szedem a Mirzatent, lehet, hogy a tünetek már lassan szünni kezdenek. Bár egyelőre nem így tűnik...
Köszönöm:Ági
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: spartacus100
Tisztelt Eva,
tudna nekem privatban kuldeni egy szakertot, akinel elvegezhetem a Szondi-tesztet? Nagyon erdekel, mit mond rolam, bar nagyjabol megvannak az elkepzeleseim.
Kedves spartacus,
ehhez nem kell spéci szakértő, a pszichológusok tudtommal mind tanulják a Szondi tesztet, habár a gyakorlatban nem nagyon alkalmazzák, elavult módszernek számít. Nem tudom, konkrétan mire kíváncsi, miért pont ez a teszt érdekli, de bárki pszichológust megkeres, az megmondja, hogy mit várhat ettől, és abban is biztos segít, hogy a kérdéseire választ kapjon önmagával kapcsolatban, esetleg nemcsak a Szondi segítségével. Ha az megfelel, az Alapítványunktól tudok pszichológust ajánlani, küldjön egy emlékeztető privát levelet itt a búrán. Üdv, Éva
Értem, hogy terápiára akar csábítani (ezek szerint leírtam itt a búrán ezt-azt, ami indokolná), de voltam én már rengeteg terápián, most egy kis "méregtelenítő kúrát" tartok...
27 éves vagyok. 2009. decembere óta vagyok pánikbeteg (a kisfiam ekkor volt 6 hónapos). Először Paroxatot és Frontint kellett szedjek, egy idő után gyógyszer mellett is jelentkeztek a tünetek, nem mertem kimenni az utcára egyedül, a gyerkőccel meg főleg, féltem hogy történik valami, de sose estem össze, hirtelen rosszullét , gyengeség fogott el. Később volt hogy ez otthon is előjött. Egy idő után abbahagytam a gyógyszert hirtelen letettem, mert nem éreztem változást, átáltunk a Sertralin Sandozra amitől gyomorpanaszaim lettek és abbahagytam az orvos javaslatára, pár hónap gyógyszer nélkül újra előjöttek a panaszok, és már 3 hónapja szedem a Cipralexet 1 egész szemet, és reggel este fél-fél Frontint.Most kb. 1 évig, mivel visszaestem.
Közben kerestem kineziológust, de nem igazán hatott. Mostanában fényterápiára is járok. Homeopátiás bogyókat is szedtem Schüssler sókat.
A panaszok szűnnek, de még most sem nagyon merek egyedül/ a gyerekkel hosszú útra indulni, tömegközlekedési eszközökön , tömegbe sem szeretek menni, a vezetést is hanyagolom. Lassan munkahelyet is kell nézzek.
Lesz még valaha teljes életem? Elfog ez múlni 100 %-osan?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Éva!
Már egyszer el akartam volna jutni pszichológushoz, de konkrétan senki sem tudott nekem segíteni... egyesek azt mondták hogy a háziorvostól kell beutalót kérni (bár ez sztem a pszichiáterre vonatkozik inkább), mások azt írták, fel kell hívnom az adott intézményt és időpontot kell kérnem.
Fizetős pszichológushoz sajnos nem tudok menni, mert tanuló vagyok, és nincs önálló keresetem.
Ön szerint ilyen nagy a probléma?
Köszönom a mai kérdéseket, aki kimaradt, szóljon, mindenkinek jó éjszakát, Éva
Idézet tőle: bello88Kedves Éva!
Látom itt mások jobban segítségre szorulnak, mint én. Kérlek hagyja figyelmen kívül a hozzászólásomat, mert nagyon időigényes lenne utána olvasnia, és segítsen azoknak akiknek komolyabb gondjaik vannak (vagy akiken még lehet).
További sikeres tanácsadást, és a "rászorulóknak" pedig jobbulást és kitartást kívánok!
Kedves bello,
beleolvastam a blogjába.
Nem intézhető el a problémája néhány okos tanáccsal, biztos vagyok viszont benne, hogy egy komoly egyéni pszichoterápia segíthetne, amit aztán ki lehetne egészíteni csoportos módszerekkel, ahol közvetlen visszajelzéseket kaphatna a viselkedésére, és mintát is kaphatna a hatékony kapcsolatteremtő viselkedésre. Segíthetne esetleg egy asszertív tréning, ahol gyakorolhatné is a kapcsolati helyzetekben való hatékony viselkedést.
Látatlanban is biztos vagyok benne, hogy nem a külső adottságaiban rejlik a probléma fő oka. Számtalan gyönyörű lányt és kifejezetten jó vágású csinos fiatalembert ismertem, akik nem tudtak kapcsolatot találni, köztük sok olyat, akik meg voltak győződve a csúnyaságukról, miközben nyugodtan elmehettek volna manökennek vagy fotómodellnek. Ugyancsak számtalan tartós és boldog párkapcsolatot láttam, ahol az egyik fél kifejezetten s látványosan előnytelen külsejű volt, vagy akár láthatóan testi hibás, ami egyáltalán nem akadályozta társát abban, hogy őszinte gyöngéd szeretettel és megbecsüléssel ragaszkodjon hozzá. Én inkább arra tippelek, hogy néhány korai kap solati kudarc, vagy más önbizalomromboló tapasztalat ásta alá az önértékelését, vagy esetleg kedvezőtlen családi körülmények miatt nem sikerült hatékony kapcsolati stratégiákat elsajátítania. Mindez persze csak találgatás, a valódi ok egy igazi pszichoterápiában derülhetne ki, érdemes lenne megpróbálnia. Szerintem ne küzdjön ezzel egyedül, és ne hagyatkozzon kizárólag az ismerősök tanácsaira. Nagyon fiatal, még semmiről nem késett le, viszont minél tovább vár, annál nehezebb lesz és annál jobban rögzül a problémája. Személy szerint is több ilyen kliensem volt, fiú is, lány is, és ha nem is túl gyorsan, de előbb-utóbb ki tudtak mozdulni kilátástalannak érzett helyzetükből, s megtalálták személyiségükhöz illő társaikat. Kár lenne ezt a lehetőséget kihagynia, és minderről lemondania. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: spartacus100Tisztelt Eva,
tudna nekem privatban kuldeni egy szakertot, akinel elvegezhetem a Szondi-tesztet? Nagyon erdekel, mit mond rolam, bar nagyjabol megvannak az elkepzeleseim.
Kedves spartacus,
ehhez nem kell spéci szakértő, a pszichológusok tudtommal mind tanulják a Szondi tesztet, habár a gyakorlatban nem nagyon alkalmazzák, elavult módszernek számít. Nem tudom, konkrétan mire kíváncsi, miért pont ez a teszt érdekli, de bárki pszichológust megkeres, az megmondja, hogy mit várhat ettől, és abban is biztos segít, hogy a kérdéseire választ kapjon önmagával kapcsolatban, esetleg nemcsak a Szondi segítségével. Ha az megfelel, az Alapítványunktól tudok pszichológust ajánlani, küldjön egy emlékeztető privát levelet itt a búrán. Üdv, Éva
Idézet tőle: akbarKedves Éva!
Múlt hét szerdán kezdtem csökkenteni az adagot, és csütörtök óta vannak a tüneteim. Ezért nem hiszem, hogy vírus lenne,ahhoz már túl régóta tart.És amióta végleg elhagytam(tegnap előtt óta) jelentősen erősődött....Meg valahogy az antidepikkel én így járok. Jellenleg 2-t is szedek(cymbalta, elontril) amit egyszerűen nem tudok elhagyni olyan fokon rosszul vagyok nélkülük. Pedig a hangulatomon nem segítenek már. Nyárra tervezem, hogy kórházba mennék és megkisérlem legalább az egyiket elhagyni. Leírná, hogy egy ilyen leállítás hogy zajlik? Kap az ember valamit ami enyhíti a tüneteket? Ha nem szedném ezt a 2-t előszőr emésztési problémák, majd szörnyű szorongás, nyugtalanság, szívdobogás halálfélelem..stb jelentkezne. A legdurvább leállási kisérletet 2 hétig bírtam, végül kiszáradás miatt kórházba kerültem. A betegségem egyik fricskája az, hogy nem tudok az otthonomtól távol aludni,ezért is nem feküdtem be eddig.
Pécsi vagyok, tudna esetleg egy olyan pszichiátert ajánlani aki tudna segíteni?Mind a leállásban, mind a megfelelő gyógyszer megtalálásában? Kb 10 éve állok gyógyszeres kezelés alatt, az SSRI-t már végig próbáltam, és sok mást is. Egy darabig segítenek, majd teljesen visszaesek.
Köszönöm:Ági
Kedves akbar,
sajnos nem ismerek senkit Pécsről, akiket ismertem, eljöttek onnan. Valahogy helyben kellene tájékozódnia. A kórházi elvonás során, ha muszáj, adnak enyhítő gyógyszereket, de azt ambulánsan is meg lehet próbálni, csak arra kell vigyázni, hogy ne váljon azokra függővé. Az antidepresszívumok esetében a legjobb megoldás a nagyon lassú, több hónapra elhúzott fokozatos elhagyás. A lehető legkisebb töredék adaggal kell elkezdeni csökkenteni és csak akkor továbblépni a következő töredéknyi csökkentésre, ha már egyáltalán nincsek megvonásos tünetek. Viszont azért kellene a depresszióját is kezelni, megnézni a még nem próbált új szereket, és talán gondolni kellene a pszichoterápiás lehetőségekre is. Érdeklődjön Pécsett, hogy ki foglalkozik kognitív pszichoterápiával, aminek a segítségével konkrét technikákat sajátíthat el a tünetei csökkentésére.
Üdv., Éva
Idézet tőle: lipuszandiKedves Doktornő!
Én vagyok az autista anyuka, emlékszik?
Már nagyon régen szerettem volna megkérdezni a következőt: Napi 35 mg Olwexya és 3x0,5 Frontin mellett állandóan álmos vagyok, mindig aludni szeretnék, még olyankor is, ha véletlenül a kisfiam mellett kipihenhettem magam. Az antidepreszáns álmosít?
Másik kérdésem: Nekem 75 mg Olwexya-t kellene szednem( ettől jelentősen jobban és tettrekészebbnek is érzem magam) de fizikailag nem bírom! Izzadok, és a pulzusom 90-100 lesz tőle. Mondtam a doikmnak, aki azt mondta, akkor felezzem, hátha így is elég. De azt érzem nem! Kérem, mondjon valamit, mert úgy érzem az orvosom már nemigen akar kisérlezegetni a gyógyszereimmel...
Köszönöm!
lipuszandi
Kedves lipuszandi,
remélem ez a levél megmarad, már másodszos tűnik el, amit írtam. Sajnos előfordul, hogy hosszú türelemjáték a megfelelő gyógyszerkombináció megtalálása, mert nagyon egyéniek lehetnek a reakciók, mind a hatások, mind a mellékhatások tekintetében. Ez nem kísérletezés, hanem gyógyszerbeállítás. Nyugodtan mondja meg a kezelő orvosának, hogy a csökkentett adag nem elég hatékony, viszont még így is vannak mellékhatások, nem fog meglepődni, ez gyakran előfordul. aZ Olwexia okozhat ilyen pulzusváltozást, és néha álmosságot is, viszont a 35 mg ritkán elég belőle. Valószínüleg mást kell keresni, vagy kiegészíteni valamivel. Szerencsére rengeteg antidepresszívum van, nagyon ritka, hogy nem sikerül megfelelőt találni. Az, hogy az eredeti adagra jól reagált, jó jel, valószínű, hogy másra is jól fog reagálni, nem biztos viszont, hogy komolyabb mellékhatása is lesz. Érdemes tovább próbálkozni és a legjobbat kihozni a gyógyszerek adta lehetőségekből. Üdv., Éva
Mindenkinek jó estét, Éva
Tisztelt Eva,
tudna nekem privatban kuldeni egy szakertot, akinel elvegezhetem a Szondi-tesztet? Nagyon erdekel, mit mond rolam, bar nagyjabol megvannak az elkepzeleseim.
Kedves Éva!
Látom itt mások jobban segítségre szorulnak, mint én. Kérlek hagyja figyelmen kívül a hozzászólásomat, mert nagyon időigényes lenne utána olvasnia, és segítsen azoknak akiknek komolyabb gondjaik vannak (vagy akiken még lehet).
További sikeres tanácsadást, és a "rászorulóknak" pedig jobbulást és kitartást kívánok!
Kedves Éva!
Múlt hét szerdán kezdtem csökkenteni az adagot, és csütörtök óta vannak a tüneteim. Ezért nem hiszem, hogy vírus lenne,ahhoz már túl régóta tart.És amióta végleg elhagytam(tegnap előtt óta) jelentősen erősődött....Meg valahogy az antidepikkel én így járok. Jellenleg 2-t is szedek(cymbalta, elontril) amit egyszerűen nem tudok elhagyni olyan fokon rosszul vagyok nélkülük. Pedig a hangulatomon nem segítenek már. Nyárra tervezem, hogy kórházba mennék és megkisérlem legalább az egyiket elhagyni. Leírná, hogy egy ilyen leállítás hogy zajlik? Kap az ember valamit ami enyhíti a tüneteket? Ha nem szedném ezt a 2-t előszőr emésztési problémák, majd szörnyű szorongás, nyugtalanság, szívdobogás halálfélelem..stb jelentkezne. A legdurvább leállási kisérletet 2 hétig bírtam, végül kiszáradás miatt kórházba kerültem. A betegségem egyik fricskája az, hogy nem tudok az otthonomtól távol aludni,ezért is nem feküdtem be eddig.
Pécsi vagyok, tudna esetleg egy olyan pszichiátert ajánlani aki tudna segíteni?Mind a leállásban, mind a megfelelő gyógyszer megtalálásában? Kb 10 éve állok gyógyszeres kezelés alatt, az SSRI-t már végig próbáltam, és sok mást is. Egy darabig segítenek, majd teljesen visszaesek.
Köszönöm:Ági
Kedves Doktornő!
Én vagyok az autista anyuka, emlékszik?
Már nagyon régen szerettem volna megkérdezni a következőt: Napi 35 mg Olwexya és 3x0,5 Frontin mellett állandóan álmos vagyok, mindig aludni szeretnék, még olyankor is, ha véletlenül a kisfiam mellett kipihenhettem magam. Az antidepreszáns álmosít?
Másik kérdésem: Nekem 75 mg Olwexya-t kellene szednem( ettől jelentősen jobban és tettrekészebbnek is érzem magam) de fizikailag nem bírom! Izzadok, és a pulzusom 90-100 lesz tőle. Mondtam a doikmnak, aki azt mondta, akkor felezzem, hátha így is elég. De azt érzem nem! Kérem, mondjon valamit, mert úgy érzem az orvosom már nemigen akar kisérlezegetni a gyógyszereimmel...
Köszönöm!
lipuszandi
Mindenkinek jó éjszakát, remélem, nem hagytam ki senkit, bello88 levelére még reagálok többet, ha utána néztem, Éva
Idézet tőle: bello88Kedves Éva!
Mit gondolsz az önismeretről és a jellemfejlesztésről?
Ismerőseimtől kértem véleményeket magammal kapcsolatban és kb. összeállt a kép, hogy milyennek látnak (nem sokat tévedtem, úgyhogy új dolgokat nem mondtak, csak megerősítették a véleményemet magammal kapcsolatban).
Tulajdonképpen egy se füle se farka hozzászólást sikerült produkálnom.
Bármiféle gondolatodat észrevételedet szívesen veszem.
Ha nem lennél elfoglalt azt is mondanám hogy olvasgass bele a blogomba, de az szerintem túl időigényes lenne. Ha mégis az adatlapomon megtalálod a linket.
Kedves bello,
ha lesz egy kis időm, utána nézek a blogjának. A feltett kérdés nyilván költői. Persze, hogy fontos az önismeretfejlesztés és a tudatos önnevelés, minden pszichoterápia az, és azon kívül is jó erre minden lehetőséget megragadni. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: bummi
Kedves Doktornő!
Szükségem lenne a tanácsára, a véleményére mert nagyon össze vagyok zavarodva.Több mint 3 éve párkapcsolatban élek, össze is költöztünk és ez tényleg egy igaz szerelem.Sajnos külföldön kellett munkát vállania és már 3 hónapja nem találkoztunk.Minden nap beszélgetünk és 2 nappal ezelőtt történt a részéről egy meghökkentő vallomás.Azt tudni kell róla,hogy számos jó tulajdonságai mellett szerepel némi igen rossz is.Sajnos sűrűn menekül hazugságokba,meggondolatlan és sokszor igen vissza húzodó, már-már néha túl nyugodt természetű.Azt tudom,hogy nagyon jó ember és sokkal több lehetett volna ha nem olyan családba születik.Sajnos a nem megfelelő példát látta otthon és a megszokott családi dolgokat erősen hordozza magában. Én hiszem, hogy türelemmel,szerelemmel és kitartó munkával lehet formálni ezeket a családi berögzüléseket. Tudom, hogy ő is és én is szeretem annyira,hogy sikerre vigyük egymást.Két nappal ezelőtt fény derült a multbéli szörnyű sérelmeire, elmondta nekem,hogy 5 éves korától a nála 5 éveel idősebb báttya sexuálisan bántalmazta, kényszeritette dolgokra és ez 11 éves koráig tartott.Elmondta, hogy a tanulmányai nem mentek jól ezért 2.-os korában az édesanyja beadta napközibe, ami abból állt, hogy reggel fél 8-tól, d.után 4-ig iskolába volt.Számára ez az időszak mégborzalmasabb lett mert ott az iskolában is rendszeresen megtámadták nagyobb, idősebb fiúk és durván kényszeritették mindenféle sexuális tevékenységre.Elmondása szerint ezt megszokta és otthon is megszokottá vált. Soha nem mert senkinek erről szolni és össze is volt zavarodva.Mindig is benne volt, hogy ez nem helyes, de 2.-os korában tudatosodott benne az, hogy mi is történik.De ellene nem mert és nem is tudott tenni.Én megkérdeztem tőle, hogy ebből lett e aztán együttmöködéses szint, amire ő azt mondta, hogy nem igazán.Rákérdeztem, hogy az idő mulásával élvezni kezdte ezt,és azt mondta, hogy 9 éves korától igen.Elmondása szerint 5.-kes volt mikor a báttya abba hagyta és soha többé nem kényszeritette semmire és azóta soha nem beszéltek erről, azonban bevalotta nekem, hogy sajnos 12 ves korában már ő is megtett volna ilyet mással ,de soha nem kezdeményezett és ez nem történt meg.Ekkora az iskolai támadások is abba maradtak.Akkoriban jobban felkeltette 1 fiú az érdeklődését mint 1 lány.Elitélte magát,utálta magát,bűntudta volt, de lassan kezdtek megváltozni a dolgok és a lányokat kezdte nézni.Nyolcadikos korában megcsokolta egy lány és nagyon jó érzésse töltötte el, ez után kezdte levőtközni a multbéli dolgokat és a fiúkra többé nem gondolt, sőt ahogy teltek az évek undorral gondolt vissza, hogy hogy lehetett ilyesmi a fejében.Ha arra gondolok, hogy milyen velem soha nem gondoltam volna ilyesmire, mert tényleg tökéletes vele és egyszerűen hihetetlennek hangzik ez az egész mert, teljesen normális hétközani srác, soha semmi gond nem volt vele.Azt tudom, hogy szeret és ez az információ nem változtatta meg az iránta érzett szerelmemet,de mégis félek. Az a tudat, hogy később élvzte és a fiúk után érdeklődött megrémiszt, nem tudom hova tenni. Persze belegondolva a helyzetébe, hiszen kisfiú volt nem tudta mi történik leblokkolt és védekező mechanizmusként megprobált azonosulni inkább az őt támadó egyénekkel.Teljesen megértem, de ugyanakkor össze is vagyok zavarodva,mert attol is félek, hogy esetleg még eltitkol valamit, nem teljesen őszinte, mert ha így van akkor az akadályt fog húzni kettőnk közt.Félek attol is, hogy esetleg még benne van a fiúk utáni érdeklődés,de nem tudom,ha megérzéseimre halgatok akkor nincs mitől félnem.Ismerem milyen ember és óvatosan kell bánni ezzel az információval mert ő az az ember akit én ismerek és nem más.De egy ilyen dolgot magában az ember nem tud feldolgozni.Nagyon nehéz így írásba foglalni a gondoltaim és a mondani valóm mert, nagyon sok mindent kérdeznék,de így nehéz. Segitsen, hogy megfelelő képpen tudjam kezelni ezt az információt és kérem mondja el a véleményét, ön szerint mennyire van félni valóm.nem akarom elveszíteni a szerelmemet és nem akarom,hogy ez az információ örökre megmérgezze a kapcsolatunkat. Válaszát nagyon várom.
Üdv:
Bummi
Kedves Bummi,
nagy dolog, hogy a társa ilyen őszinte tudott lenni, és nagy teher is. Lehet, hogy érdemes átbeszélnie ezt bővebben egy értő szakemberrel. Jóslatokba nem mernék bocsátkozni, de annyit mondhatok, hogy a szeretet és elfogadás, az igazi szerelem sokat segíthet a lelki sérelmeken és a szexuális irányultság megerősítésében is, amennyiben serdülőkortól már ez az irányultsága a domináns. Minden kapcsolatban, a legjobban is jöhetnek később váratlan problémák, amik megrontják a kapcsolatot, viszont, ameddig ilyen nem történik, nem érdemes ezt előre vetíteni. Ha jó a kapcsolatuk, lehet bízni abban, hogy társa továbbra is őszinte lesz, ha pedig netán mégsem, akkor abban, hogy észre fogja venni, ha valami gond lenne. Amíg viszont nincs ilyen, nyugodtan hallgathat a szívére, nincs értelme rosszat fantáziálni. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: memphisgirlIdézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: memphisgirlkedves Doktornő
most én is beírhatnék ide, ahogy mások szokták, de nem hiszem,hogy sok értelme lenne.
és nem akarom,hogy bárki sajnáljon
Kedves memphis?
Örülök, higy jelentkezik. Miért ne írhatna be? Hogy van-e értelme, az aztán derül ki, az együttérzés nem feltétlenül sajnálat, és erőt is adhat. É.
nem akartam beírni,hogy elterveztem,hogy fogom kinyírni magamat.
minek?
ha akarom, úgyis megteszem, ha meg nem, akkor nem.
csak benne voltam egy olyan gödörben, ahonnan nem láttam kiutat.
Kedves memphis, a gödörből nem lát rá az ember a helyzetére, külső segítséget kell kérnie. Örülök, hogy már múlt időben ír, de azért ez még nem elég megnyugtató. Fontos lenne, hogy segítséget találjon és fogadjon el annak érdekében, hogy biztonságos védekezést tudjon kiépíteni a jövőre nézve is a gödrök ellen és biztonságos stratégiát a gödörből való kijutáshoz, ha mégis ismét belekerülne. Ezek a gondolatok és késztetések nagyon veszélyesek, ismét előjöhetnek, és igazi veszélybe sodorhatják, ha nem védekezik ellenük tudatosan, illetve nem von be ehhez külső segítséget. Remélem, sikerül, É.
Idézet tőle: IdőrablóEgy rövid észrevétel, saját tapasztalat:
Expárommal hasonló helyzetben voltunk. Tapasztaltam, hogy nem jó ha a probléma az egyetlen kapcsolódási pont. Többet vettem magamra párom bajaiból moint amennyit elbírtam. Végül az én lelki egészségem is ráment részben. Bebuktuk.... Nehéz megtalálni az együttérzés/szeretet és a bajokba való teljes közös belesüppedés között az arany középutat.
Remélem ez is hasznos információ és talán nem minősül offolásnak.
Egyet értek, jó megosztás. É.
Idézet tőle: akbarKedves Doktornő!
15 napja szedek 30mg-os Mirzatent. Az első 4 napban 15mg-ot, majd kb 1hétig 30-at szedtem. De mivel iszonyatos étvágyat csinált és a hangulatom nagyon rossz lett tőle, 4 napja 15 mg-t szedek és tegnap el is hagytam. 4 napja jelentkezett a hasmenés és hányinger. Tegnap nem vettem be először, egész éjjel és azóta nagyon vacakul vagyok. Hasmenés, hidegrázás, hányinger...stb Sajnos nem ez az első ilyen esetetem, tudom, hogy elvonási tüneteim vannak.Ön szerint hány nap múlva szünnek meg kb? Ha rosszabbodna a dolog és kórházba mennék tudnák ott a tüneteket kezelni, megszüntetni? Esetleg álljak vissza 15mg-ra és még azt is fokozatosan felezzem? Valami gyógyszert(Lopedium, illetve hányás ellen) ajánlott szedni?
Válaszát előre is köszönöm!
Bár már mindjárt vége, de Kellemes Húsvéti Ünnepekeket Kívánok!
Ági
Kedves Ági, nehéz elhinnem, hogy a Mirzaten elhagyása ilyen súlyos tüneteket okoz, és nem egy vírussal találkozott össze. Ha nem enyhül 3 napon belül, akkor megpróbálhatja a 15 mg visszaállítását, és még fokozatosabb csökkentését, ha arra hirtelen elmúlik, akkor mégiscsak attól volt. Az is szokatlan, hogy egy antidepresszívum depressziót okozzon, de ilyennel találkoztam már egyetlen esetben. Érdekelnek a további fejlemények. Üdv., Éva
Idézet tőle: névtelenKedves Doktornő!
A truxal, haloperidol és a konvulex mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből teljesen?
Válaszát előre is köszönöm
Jó pár nap, attól is függ, hogy milyen adagok. Ha régen szedi ezeket, és el akarja hagyni, akkor csak a kezelőorvosával egyeztetve, egyenként, és nagyon fokozatosan csökkentve lehet veszélytelenül megvalósítani. A konvulex stabilizáló szer, azt nem szoktuk elhagyni, legfeljebb más stabilizálóra cserélni. A másik 2 gyógyszer fokozatos elhagyása megkísérelhető, de csak akkor, ha tartósan jól van. Egyszerre elhagyni ezeket a gyógyszereket még tartósan jó állapotban sem ajánlott. Üdv., É.
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: memphisgirlkedves Doktornő
most én is beírhatnék ide, ahogy mások szokták, de nem hiszem,hogy sok értelme lenne.
és nem akarom,hogy bárki sajnáljon
Kedves memphis?
Örülök, higy jelentkezik. Miért ne írhatna be? Hogy van-e értelme, az aztán derül ki, az együttérzés nem feltétlenül sajnálat, és erőt is adhat. É.
nem akartam beírni,hogy elterveztem,hogy fogom kinyírni magamat.
minek?
ha akarom, úgyis megteszem, ha meg nem, akkor nem.
csak benne voltam egy olyan gödörben, ahonnan nem láttam kiutat.
Idézet tőle: memphisgirlkedves Doktornő
most én is beírhatnék ide, ahogy mások szokták, de nem hiszem,hogy sok értelme lenne.
és nem akarom,hogy bárki sajnáljon
Kedves memphis?
Örülök, higy jelentkezik. Miért ne írhatna be? Hogy van-e értelme, az aztán derül ki, az együttérzés nem feltétlenül sajnálat, és erőt is adhat. É.
Egy rövid észrevétel, saját tapasztalat:
Expárommal hasonló helyzetben voltunk. Tapasztaltam, hogy nem jó ha a probléma az egyetlen kapcsolódási pont. Többet vettem magamra párom bajaiból moint amennyit elbírtam. Végül az én lelki egészségem is ráment részben. Bebuktuk.... Nehéz megtalálni az együttérzés/szeretet és a bajokba való teljes közös belesüppedés között az arany középutat.
Remélem ez is hasznos információ és talán nem minősül offolásnak.
Idézet tőle: bummi
Kedves Doktornő!
Szükségem lenne a tanácsára, a véleményére mert nagyon össze vagyok zavarodva.Több mint 3 éve párkapcsolatban élek, össze is költöztünk és ez tényleg egy igaz szerelem.Sajnos külföldön kellett munkát vállania és már 3 hónapja nem találkoztunk.Minden nap beszélgetünk és 2 nappal ezelőtt történt a részéről egy meghökkentő vallomás.Azt tudni kell róla,hogy számos jó tulajdonságai mellett szerepel némi igen rossz is.Sajnos sűrűn menekül hazugságokba,meggondolatlan és sokszor igen vissza húzodó, már-már néha túl nyugodt természetű.Azt tudom,hogy nagyon jó ember és sokkal több lehetett volna ha nem olyan családba születik.Sajnos a nem megfelelő példát látta otthon és a megszokott családi dolgokat erősen hordozza magában. Én hiszem, hogy türelemmel,szerelemmel és kitartó munkával lehet formálni ezeket a családi berögzüléseket. Tudom, hogy ő is és én is szeretem annyira,hogy sikerre vigyük egymást.Két nappal ezelőtt fény derült a multbéli szörnyű sérelmeire, elmondta nekem,hogy 5 éves korától a nála 5 éveel idősebb báttya sexuálisan bántalmazta, kényszeritette dolgokra és ez 11 éves koráig tartott.Elmondta, hogy a tanulmányai nem mentek jól ezért 2.-os korában az édesanyja beadta napközibe, ami abból állt, hogy reggel fél 8-tól, d.után 4-ig iskolába volt.Számára ez az időszak mégborzalmasabb lett mert ott az iskolában is rendszeresen megtámadták nagyobb, idősebb fiúk és durván kényszeritették mindenféle sexuális tevékenységre.Elmondása szerint ezt megszokta és otthon is megszokottá vált. Soha nem mert senkinek erről szolni és össze is volt zavarodva.Mindig is benne volt, hogy ez nem helyes, de 2.-os korában tudatosodott benne az, hogy mi is történik.De ellene nem mert és nem is tudott tenni.Én megkérdeztem tőle, hogy ebből lett e aztán együttmöködéses szint, amire ő azt mondta, hogy nem igazán.Rákérdeztem, hogy az idő mulásával élvezni kezdte ezt,és azt mondta, hogy 9 éves korától igen.Elmondása szerint 5.-kes volt mikor a báttya abba hagyta és soha többé nem kényszeritette semmire és azóta soha nem beszéltek erről, azonban bevalotta nekem, hogy sajnos 12 ves korában már ő is megtett volna ilyet mással ,de soha nem kezdeményezett és ez nem történt meg.Ekkora az iskolai támadások is abba maradtak.Akkoriban jobban felkeltette 1 fiú az érdeklődését mint 1 lány.Elitélte magát,utálta magát,bűntudta volt, de lassan kezdtek megváltozni a dolgok és a lányokat kezdte nézni.Nyolcadikos korában megcsokolta egy lány és nagyon jó érzésse töltötte el, ez után kezdte levőtközni a multbéli dolgokat és a fiúkra többé nem gondolt, sőt ahogy teltek az évek undorral gondolt vissza, hogy hogy lehetett ilyesmi a fejében.Ha arra gondolok, hogy milyen velem soha nem gondoltam volna ilyesmire, mert tényleg tökéletes vele és egyszerűen hihetetlennek hangzik ez az egész mert, teljesen normális hétközani srác, soha semmi gond nem volt vele.Azt tudom, hogy szeret és ez az információ nem változtatta meg az iránta érzett szerelmemet,de mégis félek. Az a tudat, hogy később élvzte és a fiúk után érdeklődött megrémiszt, nem tudom hova tenni. Persze belegondolva a helyzetébe, hiszen kisfiú volt nem tudta mi történik leblokkolt és védekező mechanizmusként megprobált azonosulni inkább az őt támadó egyénekkel.Teljesen megértem, de ugyanakkor össze is vagyok zavarodva,mert attol is félek, hogy esetleg még eltitkol valamit, nem teljesen őszinte, mert ha így van akkor az akadályt fog húzni kettőnk közt.Félek attol is, hogy esetleg még benne van a fiúk utáni érdeklődés,de nem tudom,ha megérzéseimre halgatok akkor nincs mitől félnem.Ismerem milyen ember és óvatosan kell bánni ezzel az információval mert ő az az ember akit én ismerek és nem más.De egy ilyen dolgot magában az ember nem tud feldolgozni.Nagyon nehéz így írásba foglalni a gondoltaim és a mondani valóm mert, nagyon sok mindent kérdeznék,de így nehéz. Segitsen, hogy megfelelő képpen tudjam kezelni ezt az információt és kérem mondja el a véleményét, ön szerint mennyire van félni valóm.nem akarom elveszíteni a szerelmemet és nem akarom,hogy ez az információ örökre megmérgezze a kapcsolatunkat. Válaszát nagyon várom.
Üdv:
Bummi
Kedves Bummi,
nagy dolog, hogy a társa ilyen őszinte tudott lenni, és nagy teher is. Lehet, hogy érdemes átbeszélnie ezt bővebben egy értő szakemberrel. Jóslatokba nem mernék bocsátkozni, de annyit mondhatok, hogy a szeretet és elfogadás, az igazi szerelem sokat segíthet a lelki sérelmeken és a szexuális irányultság megerősítésében is, amennyiben serdülőkortól már ez az irányultsága a domináns. Minden kapcsolatban, a legjobban is jöhetnek később váratlan problémák, amik megrontják a kapcsolatot, viszont, ameddig ilyen nem történik, nem érdemes ezt előre vetíteni. Ha jó a kapcsolatuk, lehet bízni abban, hogy társa továbbra is őszinte lesz, ha pedig netán mégsem, akkor abban, hogy észre fogja venni, ha valami gond lenne. Amíg viszont nincs ilyen, nyugodtan hallgathat a szívére, nincs értelme rosszat fantáziálni. Üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: zsivanyKellemes Husveti Unnepeket Kivanok !!!!!!!!!!!!!
Köszönöm szépen, utólag is, mindannyiunk nevében, Éva
Idézet tőle: reménytelenKedves weepingwillow (remélem jól írtam), ez nem ilyen egyszerű. De én se akarok itt beszélgetni erről, megvárom a doktornő mit mond.
Rám igenis lehet úgy hatni, hogy valaki vagdossa magát, meg nem jön, mert fontos a másik is, meg a testi épsége is. És szerintem fontos tudni, hogy ha bármi történik is, akkor a másik vigyáz magára és épségben tartja magát.
Van a neten egy pszichológus szakember, aki valami olyasmit ír, hogy amikor ő dolgozik valakivel, akkor szerződést köt, hogy a másik nem lesz öngyilkos, nem sérti meg magát, nem lesz balesete, nem lesz súlyos beteg és nem hal meg. Azt is írja, hogy ezt érdekes módon be szokták tartani.
És én nagyon szeretnék olyan helyre menni, ahol ilyen szerződés van, hogy attól mert mondjuk engem választanak és nem a másikat, attól nekem nem kell rettegnem, hogy a másik csinál magával valamit. Ez nyújtana némi biztonságot nekem is. Így meg zsarolható vagyok én is, meg a többiek is, gondolom, de szerintem ez így neki se jó, meg nekem se, meg másoknak se.
De ha kell, akkor elmegyek máshová, csak megvárom mit mond a doktornő.
reménytelen.
Ezt is mind elmondhatja szerintem, akár azt is, hogy fél attól, hogy a egyesek így reagálnak, és szeretné biztonságban érezni magát afelöl, hogy ez nem történik meg.
Egyébként szokásos dolog az öngyilkossággal kapcsolatos szerződéskötés, de olyat még nem hallottam, hogy betegségre stb. ilyet kössenek. Az öngyilkosság esetében arra kötünk szerződést, hogy amennyiben a kliensnek ilyen késztetései vannak, és bizonytalan a kontrollálásukban, kórházi segítséget kér. É.
Idézet tőle: reménytelenNem tudom, hogy lehet-e erre válaszolni itt. Ha nem, akkor elnézést kérek. Ha igen, akkor pedig azért, mert a két szerencsétlen már így is minden hülyeséget megcsinál magával, az egyik még öngyilkos is akart már lenni, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha kiállnék magamért, akkor azt utána nagyon "leverné" a csoporton valamivel. Vagy úgy, hogy többet nem jönnének, mert megsértődnek vagy úgy, hogy összevagdosná magát vagy valami más módon. Csoda lenne, ha ez nem így történne. Úgy meg nincs kedvem kiállni magamért, hogy ha engem választanak, akkor utána bűntudatot keltenek bennem azért, mert megtettem. Nem fair így zsarolni embereket.
Az nem segít a "szerencsétleneken", ha mindent ők irányíthatnak. A csoport nem egyéni terápia, nem egy emberről szól. Ha támadás nélkül elmondja, hogy mi zavarja a csoporton, és hogy szeretne játékhoz jutni, mert Önnek is vannak komoly problémái és nem azért jött a csoportra, hogy ezekkel a csoport ne foglalkozzon, azzal senkit nem sért meg. Ha gondolja, nem muszáj őket megneveznie, az a lényeg, hogy nem jut játékhoz, nem érzi, hogy segít ez a csoport, és ez már nagyon zavarja és dühíti. É.
Idézet tőle: reménytelenIdézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: reménytelenKedves Doktornő!
Köszönöm a múltkori tanácsát!
Megfogadtam és felvetettem ezt a csoport előtt. Nem történt túl sok változás. A csoport egy kicsit elnémult, majd az a két ember, aki amúgy is minden témára jelentkezik, érzelmileg azonosultak velem, és elmondták, hogy ők is láthatatlannak érzik magukat a csoportban, mintha nem is léteznének. Hárman húztuk be a székünket, és a csoport egyiküket választotta ki játékra, aki a bejelentkező körben szinte már nem is tudott beszélni, annyira sírt. Az már egy másik kérdés, hogy én úgy vélem, hogy ő majdnem mindig protagonista játékot játszik én pedig a csoport története óta még egyet se játszottam, csak ilyen kicsiket.
Most mit tegyek?
Ha lehet, még észrevehetetlenebbnek érzem magamat, mint előtte bármikor, még jobban útálom azokat az embereket, akik mindig találnak azonosulni valót az én témámmal és mindig jobban sírva jelentkeznek be, mint én, és mindig ők játszanak. Mindig mindenről csak önmaguk és a maguk nyomora jut az eszükbe, állandóan ők a szegények, akik vígasztalásra szórulnak és muszáj mondaniuk valamit, mert különben krízisbe kerülnek, és a csoport míndíg velük foglalkozik, de eszük ágában nincs észrevenni, ha a másiknak van baja.
Azt hiszem az én problémám végképp reménytelen.
A csoporton keletkező érzéseivel kapcsolatban továbbra sem tudok mást tanácsolni, mint hogy újból és újból oda vigye vissza. Én kívülről azt mondom, ha ennyire idegen lenne a csoportban, akkor nem azonosulnának ketten is a problémájával. Annak, hogy játékra mást választanak, millió oka lehet, nem biztos, hogy mindent magára kell vennie. Abból, ha ezen a csoporton hosszú távon sem sikerül elérnie, hogy a problémáiban tovább jusson, én nem vonnék le semmi más következtetést, mint hogy más módszert vagy akár másféle csoportot kellene keresnie, aminek mások a szabályai. É.
Kedves Doktronő!
Mielőtt más csoportot vagy módszert keresnék, tudna néhány olyan okot mondani, hogy miért választanak a csoporttagok mást a témám lejátszására?
Akkor is, ha én alig jelentkezem játékra, a másik kettő pedig szinte felváltva játszik? Az a helyzet, hogy nagyon szkeptikus vagyok velük szemben, a tapasztalatom szerint az zajlik ilyenkor, hogy "levadásszák" a másik témáját. Tehát ha a csoport rajtuk kívül választana valaki mást, akkor egy kicsit eltúlozva, felnagyítva és érzelmileg jobban megjelenítve mondják be szinte ugyanazt a témát, amit mások is. Ha tehát valaki mondjuk azt mondja, hogy észrevehetetlennek érzi magát és ez rosszul esik számára, akkor ők azt mondják, hogy soha senki nem is vette őket észre, és ez kibírhatatlanul rossz, kellő sírásbeli aláfestéssel. A két téma ugyanaz, de mintha nem hagynának mást szóhoz vagy játékhoz jutni, Ez viszont paradox hatással jár, hiszen őket folyton észreveszi a csoport, hiszen csak ők játszanak, engem pedig mégjobban mellőznek.
Tényleg dühítő ez, attól tartok, hogy ha ez így megy tovább, otthagyom a csoportot. Vagy ha nem hagyom ott, akkor meg esetleg olyat teszek, amit nem szeretnék, pl. bármennyire is sajnálom azt a két szerencsétlent, egyszer azért meg fogom nekik mondani, hogy szerintem kurvára önzők. Az isten szerelmére, lassan már vége lesz a csoportnak, én nem is játszottam még, a többiek is alig, és lassan kezdem úgy érezni magam, mintha díszletnek lennék ott két hülye versengéséhez. Csak attól félek, hogy ezt nem lehet egyes szám első személyben megfogalmazni, hogy a másik kurva önző és ez nem válik majd gyógyulásukra. Csak azt fogom elérni vele, hogy a csoport ennél is jobban nem fog észrevenni.
reménytelen
Nem azt kellene szerintem elmondania, hogy a 2 csoporttag k. önző, hanem azt, hogy mennyire dühös rájuk, azért, mert úgy találja, elviszik mások alől a játéklehetőségeket, és hogy mennyire zavarja, hogy nem jut játékhoz, és emiatt már ott szeretné hagyni a csoportot, stb., tehát mindazt, amit itt nekem leírt. Azt is, hogy végképp feldühítette, hogy hiába próbálta behozni már ezt a problémát, még azt is ők játszották el, és kezdi tehtetlennek érezni magát és haszontalannak maga számára a csoportot.
Minden csoportnak megvan a saját dinamikája, én látatlanban nem tudom megmondani, hogy alakulhatott ez ki. Egyébként nem vagyok drámaterapeuta, de koterapeutaként már vettem részt ilyen csoportban és sok drámacsoportbeszámolót hallottam, de ezek alapján sincs ötletem. Inkább az szokott a probléma lenni, hogy a félénkebbek nem akarnak játékot behozni, mint az, hogy aki nagyon akar, sosem jut játékhoz. Tehát egy sajátos dinamikájú csoport lehet. Ne húzódjon vissza, mondja el az egész problémát, álljon ki az érdekeiért, de ne támadjon, beszéljen csak a saját érzéseiről. Ha támad, visszatámadják, vagy a 2 "szerencsétlent" kezdik sajnálni és nem éri el a célját. Üdv. É.
Idézet tőle: choiceKedves Éva!
A bátyám jól kiosztott hogy mindazt a pszichés problémát ami nekem van (borderline,bipoláris depi) azt az én tudatom hozta létre. Ezért fölösleges bárhova is menni és bármilyen gyógyszert szedni, csak rajtam és egyedül rajtam múlik mikor leszek jobban, mert a tudatomat én irányitom. Úgyhogy kiadta utasitásba hogy dobjak el minden gyógyszert és hagyjak a p....-ba mindenkit aki "hülyeségekkel" zaklat (ezek lennének a terap+pszichiáter), mert igy sosem leszek jobban. Na most aztán jól megkaptam hogy nem elég hogy hülye vagyok és dilis, de még én is vagyok az okozója. Tényleg hagyjak el minden gyógyszert, sokszor én is ugy érzem hogy nem érnek semmit, de persze azt sem tudom hogy mi lenne nélkülük, mert most ugyahogy rendesen szedem. Megkattantam. nem tudom mit csináljak, hát eddig sem voltam a magabiztosság netovábbja, de most....????
Kedves choice, sajnos ez is a gyakori tévhitek közé tartozik, sokan még ma sem tekintik a depressziót és a szorongásos zavarokat betegségnek, hanem lustaságnak, gyengeségnek, erkölcsi hibának és egyebeknek, mintha szabad döntés kérdése lenne, hogy depressziós-e az ember, vagy nem. Sok mindent lehet tudaton keresztül befolyásolni, de semmiképpen nem így, hanem pl. pszichoterápis eszközökkel, vagy esetleg más lelki ráhatásokkkal, sok mindent pedig nem, pl. a (döntően) biológiailag meghatározott, genetikus alapú depresszióformákat. Semmiképpen ne hagyja abba a gyógyszereket, mert a hirtelen elhagyás további bajokat okozhat. Esetleges elhagyást csak tartós jó állapotban, fokozatosan és a kezelőorvosável és terapeutájával egyeztetve lehet megkockáztatni. Bátyja vsz. nem élt még át hasonló állapotot, és nem is kezelt ilyeneket. Ezen kívül lehet, hogy más oka is van arra, hogy ilyen negatívan viszonyuljon a lelki bajokhoz, de az az ő problémája. É.
Kedves Éva!
Mit gondolsz az önismeretről és a jellemfejlesztésről?
Ismerőseimtől kértem véleményeket magammal kapcsolatban és kb. összeállt a kép, hogy milyennek látnak (nem sokat tévedtem, úgyhogy új dolgokat nem mondtak, csak megerősítették a véleményemet magammal kapcsolatban).
Tulajdonképpen egy se füle se farka hozzászólást sikerült produkálnom.
Bármiféle gondolatodat észrevételedet szívesen veszem.
Ha nem lennél elfoglalt azt is mondanám hogy olvasgass bele a blogomba, de az szerintem túl időigényes lenne. Ha mégis az adatlapomon megtalálod a linket.
Idézet tőle: choiceIdézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: choiceKedves Éva!
Mennyi idő mire hat a tegretol? Nagyon rosszul vagyok, a gyengeség egy kicsit javult, de a szorongás, a gyomorgörcs, az izzadás, remegés,mellkas nyomás az nem múlik.
A Tegretol már az első naptól kezdve oldja a szorongást, de nem tesz csodát, önmagában nem biztos, hogy elég. Kellene tudni a szorongás eredetét és azt kezelni, akár inkább biológiai, akár inkább lelki. Ha depresszió talaján alakult ki, azt kell kezelni. Ha már kap antidepresszívumot, de az nem hat, kórházba kellene mennie. É.
Kedves Éva!
Jól elnéztem,most látom nem is tegretolt irt fel a pszichiáter, hanem tiapridalt. Az mennyi idő alatt hat és mire jó? Mert még most is nagyon rosszul érzem magam. Gyenge vagyok és nem tudok enni, inni már egy kicsit igen. Persze idegroncs is vagyok, nem tudom ezek re ez a gyógyszer jó-e? A.
A Tiapridal is gyorsan hat, erős nyugtató, ami az irreális gondolatokat tudja csillapítani. Ennyiből nem tudom megmondani, milyen eredetűek a tünetei, tehát azt sem, mi lenne a legmegfelelőbb gyógyszer, mert ha lehet, az alapbetegséget, az okokat (is) kell kezelni. Változatlanul arra bíztatnám, a kezelő orvosával konzultáljon, jelezzen vissza neki a gyógyszerek hatásáról és az állapotáról, és ha nem javul, mérlegeljék együtt a kórházi kezelés szükségességét. Mielőbbi javulást kívánok, ÉvA
Elnézést kérek, váratlan elfogaltság miatt csak most értem ide, mindenkinek jó estét, Éva
Kedves Doktornő!
A truxal, haloperidol és a konvulex mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből teljesen?
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Éva!
A bátyám jól kiosztott hogy mindazt a pszichés problémát ami nekem van (borderline,bipoláris depi) azt az én tudatom hozta létre. Ezért fölösleges bárhova is menni és bármilyen gyógyszert szedni, csak rajtam és egyedül rajtam múlik mikor leszek jobban, mert a tudatomat én irányitom. Úgyhogy kiadta utasitásba hogy dobjak el minden gyógyszert és hagyjak a p....-ba mindenkit aki "hülyeségekkel" zaklat (ezek lennének a terap+pszichiáter), mert igy sosem leszek jobban. Na most aztán jól megkaptam hogy nem elég hogy hülye vagyok és dilis, de még én is vagyok az okozója. Tényleg hagyjak el minden gyógyszert, sokszor én is ugy érzem hogy nem érnek semmit, de persze azt sem tudom hogy mi lenne nélkülük, mert most ugyahogy rendesen szedem. Megkattantam. nem tudom mit csináljak, hát eddig sem voltam a magabiztosság netovábbja, de most....????
kedves Doktornő
most én is beírhatnék ide, ahogy mások szokták, de nem hiszem,hogy sok értelme lenne.
és nem akarom,hogy bárki sajnáljon
Kedves Doktornő!
15 napja szedek 30mg-os Mirzatent. Az első 4 napban 15mg-ot, majd kb 1hétig 30-at szedtem. De mivel iszonyatos étvágyat csinált és a hangulatom nagyon rossz lett tőle, 4 napja 15 mg-t szedek és tegnap el is hagytam. 4 napja jelentkezett a hasmenés és hányinger. Tegnap nem vettem be először, egész éjjel és azóta nagyon vacakul vagyok. Hasmenés, hidegrázás, hányinger...stb Sajnos nem ez az első ilyen esetetem, tudom, hogy elvonási tüneteim vannak.Ön szerint hány nap múlva szünnek meg kb? Ha rosszabbodna a dolog és kórházba mennék tudnák ott a tüneteket kezelni, megszüntetni? Esetleg álljak vissza 15mg-ra és még azt is fokozatosan felezzem? Valami gyógyszert(Lopedium, illetve hányás ellen) ajánlott szedni?
Válaszát előre is köszönöm!
Bár már mindjárt vége, de Kellemes Húsvéti Ünnepekeket Kívánok!
Ági
Kedves Doktornő!
Szükségem lenne a tanácsára, a véleményére mert nagyon össze vagyok zavarodva.Több mint 3 éve párkapcsolatban élek, össze is költöztünk és ez tényleg egy igaz szerelem.Sajnos külföldön kellett munkát vállania és már 3 hónapja nem találkoztunk.Minden nap beszélgetünk és 2 nappal ezelőtt történt a részéről egy meghökkentő vallomás.Azt tudni kell róla,hogy számos jó tulajdonságai mellett szerepel némi igen rossz is.Sajnos sűrűn menekül hazugságokba,meggondolatlan és sokszor igen vissza húzodó, már-már néha túl nyugodt természetű.Azt tudom,hogy nagyon jó ember és sokkal több lehetett volna ha nem olyan családba születik.Sajnos a nem megfelelő példát látta otthon és a megszokott családi dolgokat erősen hordozza magában. Én hiszem, hogy türelemmel,szerelemmel és kitartó munkával lehet formálni ezeket a családi berögzüléseket. Tudom, hogy ő is és én is szeretem annyira,hogy sikerre vigyük egymást.Két nappal ezelőtt fény derült a multbéli szörnyű sérelmeire, elmondta nekem,hogy 5 éves korától a nála 5 éveel idősebb báttya sexuálisan bántalmazta, kényszeritette dolgokra és ez 11 éves koráig tartott.Elmondta, hogy a tanulmányai nem mentek jól ezért 2.-os korában az édesanyja beadta napközibe, ami abból állt, hogy reggel fél 8-tól, d.után 4-ig iskolába volt.Számára ez az időszak mégborzalmasabb lett mert ott az iskolában is rendszeresen megtámadták nagyobb, idősebb fiúk és durván kényszeritették mindenféle sexuális tevékenységre.Elmondása szerint ezt megszokta és otthon is megszokottá vált. Soha nem mert senkinek erről szolni és össze is volt zavarodva.Mindig is benne volt, hogy ez nem helyes, de 2.-os korában tudatosodott benne az, hogy mi is történik.De ellene nem mert és nem is tudott tenni.Én megkérdeztem tőle, hogy ebből lett e aztán együttmöködéses szint, amire ő azt mondta, hogy nem igazán.Rákérdeztem, hogy az idő mulásával élvezni kezdte ezt,és azt mondta, hogy 9 éves korától igen.Elmondása szerint 5.-kes volt mikor a báttya abba hagyta és soha többé nem kényszeritette semmire és azóta soha nem beszéltek erről, azonban bevalotta nekem, hogy sajnos 12 ves korában már ő is megtett volna ilyet mással ,de soha nem kezdeményezett és ez nem történt meg.Ekkora az iskolai támadások is abba maradtak.Akkoriban jobban felkeltette 1 fiú az érdeklődését mint 1 lány.Elitélte magát,utálta magát,bűntudta volt, de lassan kezdtek megváltozni a dolgok és a lányokat kezdte nézni.Nyolcadikos korában megcsokolta egy lány és nagyon jó érzésse töltötte el, ez után kezdte levőtközni a multbéli dolgokat és a fiúkra többé nem gondolt, sőt ahogy teltek az évek undorral gondolt vissza, hogy hogy lehetett ilyesmi a fejében.Ha arra gondolok, hogy milyen velem soha nem gondoltam volna ilyesmire, mert tényleg tökéletes vele és egyszerűen hihetetlennek hangzik ez az egész mert, teljesen normális hétközani srác, soha semmi gond nem volt vele.Azt tudom, hogy szeret és ez az információ nem változtatta meg az iránta érzett szerelmemet,de mégis félek. Az a tudat, hogy később élvzte és a fiúk után érdeklődött megrémiszt, nem tudom hova tenni. Persze belegondolva a helyzetébe, hiszen kisfiú volt nem tudta mi történik leblokkolt és védekező mechanizmusként megprobált azonosulni inkább az őt támadó egyénekkel.Teljesen megértem, de ugyanakkor össze is vagyok zavarodva,mert attol is félek, hogy esetleg még eltitkol valamit, nem teljesen őszinte, mert ha így van akkor az akadályt fog húzni kettőnk közt.Félek attol is, hogy esetleg még benne van a fiúk utáni érdeklődés,de nem tudom,ha megérzéseimre halgatok akkor nincs mitől félnem.Ismerem milyen ember és óvatosan kell bánni ezzel az információval mert ő az az ember akit én ismerek és nem más.De egy ilyen dolgot magában az ember nem tud feldolgozni.Nagyon nehéz így írásba foglalni a gondoltaim és a mondani valóm mert, nagyon sok mindent kérdeznék,de így nehéz. Segitsen, hogy megfelelő képpen tudjam kezelni ezt az információt és kérem mondja el a véleményét, ön szerint mennyire van félni valóm.nem akarom elveszíteni a szerelmemet és nem akarom,hogy ez az információ örökre megmérgezze a kapcsolatunkat. Válaszát nagyon várom.
Üdv:
Bummi
Kellemes Husveti Unnepeket Kivanok !!!!!!!!!!!!!
Kedves weepingwillow (remélem jól írtam), ez nem ilyen egyszerű. De én se akarok itt beszélgetni erről, megvárom a doktornő mit mond.
Rám igenis lehet úgy hatni, hogy valaki vagdossa magát, meg nem jön, mert fontos a másik is, meg a testi épsége is. És szerintem fontos tudni, hogy ha bármi történik is, akkor a másik vigyáz magára és épségben tartja magát.
Van a neten egy pszichológus szakember, aki valami olyasmit ír, hogy amikor ő dolgozik valakivel, akkor szerződést köt, hogy a másik nem lesz öngyilkos, nem sérti meg magát, nem lesz balesete, nem lesz súlyos beteg és nem hal meg. Azt is írja, hogy ezt érdekes módon be szokták tartani.
És én nagyon szeretnék olyan helyre menni, ahol ilyen szerződés van, hogy attól mert mondjuk engem választanak és nem a másikat, attól nekem nem kell rettegnem, hogy a másik csinál magával valamit. Ez nyújtana némi biztonságot nekem is. Így meg zsarolható vagyok én is, meg a többiek is, gondolom, de szerintem ez így neki se jó, meg nekem se, meg másoknak se.
De ha kell, akkor elmegyek máshová, csak megvárom mit mond a doktornő.
reménytelen.
Nem tudom, hogy lehet-e erre válaszolni itt. Ha nem, akkor elnézést kérek. Ha igen, akkor pedig azért, mert a két szerencsétlen már így is minden hülyeséget megcsinál magával, az egyik még öngyilkos is akart már lenni, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha kiállnék magamért, akkor azt utána nagyon "leverné" a csoporton valamivel. Vagy úgy, hogy többet nem jönnének, mert megsértődnek vagy úgy, hogy összevagdosná magát vagy valami más módon. Csoda lenne, ha ez nem így történne. Úgy meg nincs kedvem kiállni magamért, hogy ha engem választanak, akkor utána bűntudatot keltenek bennem azért, mert megtettem. Nem fair így zsarolni embereket.
Idézet tőle: reménytelenIdézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: reménytelenKedves Doktornő!
Köszönöm a múltkori tanácsát!
Megfogadtam és felvetettem ezt a csoport előtt. Nem történt túl sok változás. A csoport egy kicsit elnémult, majd az a két ember, aki amúgy is minden témára jelentkezik, érzelmileg azonosultak velem, és elmondták, hogy ők is láthatatlannak érzik magukat a csoportban, mintha nem is léteznének. Hárman húztuk be a székünket, és a csoport egyiküket választotta ki játékra, aki a bejelentkező körben szinte már nem is tudott beszélni, annyira sírt. Az már egy másik kérdés, hogy én úgy vélem, hogy ő majdnem mindig protagonista játékot játszik én pedig a csoport története óta még egyet se játszottam, csak ilyen kicsiket.
Most mit tegyek?
Ha lehet, még észrevehetetlenebbnek érzem magamat, mint előtte bármikor, még jobban útálom azokat az embereket, akik mindig találnak azonosulni valót az én témámmal és mindig jobban sírva jelentkeznek be, mint én, és mindig ők játszanak. Mindig mindenről csak önmaguk és a maguk nyomora jut az eszükbe, állandóan ők a szegények, akik vígasztalásra szórulnak és muszáj mondaniuk valamit, mert különben krízisbe kerülnek, és a csoport míndíg velük foglalkozik, de eszük ágában nincs észrevenni, ha a másiknak van baja.
Azt hiszem az én problémám végképp reménytelen.
A csoporton keletkező érzéseivel kapcsolatban továbbra sem tudok mást tanácsolni, mint hogy újból és újból oda vigye vissza. Én kívülről azt mondom, ha ennyire idegen lenne a csoportban, akkor nem azonosulnának ketten is a problémájával. Annak, hogy játékra mást választanak, millió oka lehet, nem biztos, hogy mindent magára kell vennie. Abból, ha ezen a csoporton hosszú távon sem sikerül elérnie, hogy a problémáiban tovább jusson, én nem vonnék le semmi más következtetést, mint hogy más módszert vagy akár másféle csoportot kellene keresnie, aminek mások a szabályai. É.
Kedves Doktronő!
Mielőtt más csoportot vagy módszert keresnék, tudna néhány olyan okot mondani, hogy miért választanak a csoporttagok mást a témám lejátszására?
Akkor is, ha én alig jelentkezem játékra, a másik kettő pedig szinte felváltva játszik? Az a helyzet, hogy nagyon szkeptikus vagyok velük szemben, a tapasztalatom szerint az zajlik ilyenkor, hogy "levadásszák" a másik témáját. Tehát ha a csoport rajtuk kívül választana valaki mást, akkor egy kicsit eltúlozva, felnagyítva és érzelmileg jobban megjelenítve mondják be szinte ugyanazt a témát, amit mások is. Ha tehát valaki mondjuk azt mondja, hogy észrevehetetlennek érzi magát és ez rosszul esik számára, akkor ők azt mondják, hogy soha senki nem is vette őket észre, és ez kibírhatatlanul rossz, kellő sírásbeli aláfestéssel. A két téma ugyanaz, de mintha nem hagynának mást szóhoz vagy játékhoz jutni, Ez viszont paradox hatással jár, hiszen őket folyton észreveszi a csoport, hiszen csak ők játszanak, engem pedig mégjobban mellőznek.
Tényleg dühítő ez, attól tartok, hogy ha ez így megy tovább, otthagyom a csoportot. Vagy ha nem hagyom ott, akkor meg esetleg olyat teszek, amit nem szeretnék, pl. bármennyire is sajnálom azt a két szerencsétlent, egyszer azért meg fogom nekik mondani, hogy szerintem kurvára önzők. Az isten szerelmére, lassan már vége lesz a csoportnak, én nem is játszottam még, a többiek is alig, és lassan kezdem úgy érezni magam, mintha díszletnek lennék ott két hülye versengéséhez. Csak attól félek, hogy ezt nem lehet egyes szám első személyben megfogalmazni, hogy a másik kurva önző és ez nem válik majd gyógyulásukra. Csak azt fogom elérni vele, hogy a csoport ennél is jobban nem fog észrevenni.
reménytelen
Reménytelen, miért nem állsz ki magadért? Hisz tudod, hogy mit kell tenned:)
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi Éva
Idézet tőle: reménytelen
Kedves Doktornő!
Köszönöm a múltkori tanácsát!
Megfogadtam és felvetettem ezt a csoport előtt. Nem történt túl sok változás. A csoport egy kicsit elnémult, majd az a két ember, aki amúgy is minden témára jelentkezik, érzelmileg azonosultak velem, és elmondták, hogy ők is láthatatlannak érzik magukat a csoportban, mintha nem is léteznének. Hárman húztuk be a székünket, és a csoport egyiküket választotta ki játékra, aki a bejelentkező körben szinte már nem is tudott beszélni, annyira sírt. Az már egy másik kérdés, hogy én úgy vélem, hogy ő majdnem mindig protagonista játékot játszik én pedig a csoport története óta még egyet se játszottam, csak ilyen kicsiket.
Most mit tegyek?
Ha lehet, még észrevehetetlenebbnek érzem magamat, mint előtte bármikor, még jobban útálom azokat az embereket, akik mindig találnak azonosulni valót az én témámmal és mindig jobban sírva jelentkeznek be, mint én, és mindig ők játszanak. Mindig mindenről csak önmaguk és a maguk nyomora jut az eszükbe, állandóan ők a szegények, akik vígasztalásra szórulnak és muszáj mondaniuk valamit, mert különben krízisbe kerülnek, és a csoport míndíg velük foglalkozik, de eszük ágában nincs észrevenni, ha a másiknak van baja.
Azt hiszem az én problémám végképp reménytelen.
A csoporton keletkező érzéseivel kapcsolatban továbbra sem tudok mást tanácsolni, mint hogy újból és újból oda vigye vissza. Én kívülről azt mondom, ha ennyire idegen lenne a csoportban, akkor nem azonosulnának ketten is a problémájával. Annak, hogy játékra mást választanak, millió oka lehet, nem biztos, hogy mindent magára kell vennie. Abból, ha ezen a csoporton hosszú távon sem sikerül elérnie, hogy a problémáiban tovább jusson, én nem vonnék le semmi más következtetést, mint hogy más módszert vagy akár másféle csoportot kellene keresnie, aminek mások a szabályai. É.
Kedves Doktronő!
Mielőtt más csoportot vagy módszert keresnék, tudna néhány olyan okot mondani, hogy miért választanak a csoporttagok mást a témám lejátszására?
Akkor is, ha én alig jelentkezem játékra, a másik kettő pedig szinte felváltva játszik? Az a helyzet, hogy nagyon szkeptikus vagyok velük szemben, a tapasztalatom szerint az zajlik ilyenkor, hogy "levadásszák" a másik témáját. Tehát ha a csoport rajtuk kívül választana valaki mást, akkor egy kicsit eltúlozva, felnagyítva és érzelmileg jobban megjelenítve mondják be szinte ugyanazt a témát, amit mások is. Ha tehát valaki mondjuk azt mondja, hogy észrevehetetlennek érzi magát és ez rosszul esik számára, akkor ők azt mondják, hogy soha senki nem is vette őket észre, és ez kibírhatatlanul rossz, kellő sírásbeli aláfestéssel. A két téma ugyanaz, de mintha nem hagynának mást szóhoz vagy játékhoz jutni, Ez viszont paradox hatással jár, hiszen őket folyton észreveszi a csoport, hiszen csak ők játszanak, engem pedig mégjobban mellőznek.
Tényleg dühítő ez, attól tartok, hogy ha ez így megy tovább, otthagyom a csoportot. Vagy ha nem hagyom ott, akkor meg esetleg olyat teszek, amit nem szeretnék, pl. bármennyire is sajnálom azt a két szerencsétlent, egyszer azért meg fogom nekik mondani, hogy szerintem kurvára önzők. Az isten szerelmére, lassan már vége lesz a csoportnak, én nem is játszottam még, a többiek is alig, és lassan kezdem úgy érezni magam, mintha díszletnek lennék ott két hülye versengéséhez. Csak attól félek, hogy ezt nem lehet egyes szám első személyben megfogalmazni, hogy a másik kurva önző és ez nem válik majd gyógyulásukra. Csak azt fogom elérni vele, hogy a csoport ennél is jobban nem fog észrevenni.
reménytelen
Idézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: choiceKedves Éva!
Mennyi idő mire hat a tegretol? Nagyon rosszul vagyok, a gyengeség egy kicsit javult, de a szorongás, a gyomorgörcs, az izzadás, remegés,mellkas nyomás az nem múlik.
A Tegretol már az első naptól kezdve oldja a szorongást, de nem tesz csodát, önmagában nem biztos, hogy elég. Kellene tudni a szorongás eredetét és azt kezelni, akár inkább biológiai, akár inkább lelki. Ha depresszió talaján alakult ki, azt kell kezelni. Ha már kap antidepresszívumot, de az nem hat, kórházba kellene mennie. É.
Kedves Éva!
Jól elnéztem,most látom nem is tegretolt irt fel a pszichiáter, hanem tiapridalt. Az mennyi idő alatt hat és mire jó? Mert még most is nagyon rosszul érzem magam. Gyenge vagyok és nem tudok enni, inni már egy kicsit igen. Persze idegroncs is vagyok, nem tudom ezek re ez a gyógyszer jó-e? A.
Mindenkinek jó éjszakát, ha valaki kimaradt, szóljon, É.
Idézet tőle: SanyaTisztelt Doktornő!
Üdvözlöm.
Sándor vagyok!
VAV párja,és ezúton szeretnék segitséget kérni öntől!
nagyjábol tudja már a történetünket és szeretnék meggyógyulni.
nagyon bánom elmult tetteimet és tiszta a gondolkodásom és céljaim vannak de Nyíregyházán voltam orvosnál Budapestről utaztam le ezért és kiderült 3 személyiség zavarom van.Borderline Antiszociális és Nárcisztikus
Nagyon rosszul érintett hogy nem gyógyitható gyógyszerrel de én nem adom fel.szeretnék kezelésen átesni és mindent megtennék a gyógyulásom érdekében magyam miatt és kedvesem miatt is.
Segitségét kérném!
tudna esetleg szakembert ajánlani nekem?
minden anyagi vonzatát vállalom és minden erőmmel együttműködnék az orvossal!
akár magánrendelés is érdekelne.
előre is köszönettel!
Horváth Sándor
Kedves Sándor,
még egy kis türelmet kérnék, gondoltam néhány kollegára, de megkérdezném még, hogy van-e szabad kapacitásuk, mert nem szeretném, hogy megint tovább küldjék. Én szívesen megnézném, de nekem nincs a közeljövőben szabad helyem. Kérem, írjanak egy emlékeztető kérdést itt a Búrán a privát levelezésbe, és akkor megírom a kollega vagy kollegák elérhetőségét.
Előre is eredményes terápiás munkát kívánok, üdvözlettel: Éva
Idézet tőle: nettIdézet tőle: Dr. Ratkóczi ÉvaIdézet tőle: nettudv
a feldolgozás az mit jelent? amikor azt mondják, a pszichológus segít feldolgozni, az annyi, hogy megérteni? kulső szemlélőkéntlátni? tehát a fájdalom megszűntetése nem egyenlő a feldolgozással.a pszichlógus munkája edidg tart? a fájdalom ott marad, csak nem elviselehtetlenül napi szinten? ott marad, nem szívódik fel, csak kiesik a méregfoga?
vagy ha személyiségi problémái vannak az embernek a pszichologus majd jól átkódolja? tehát ha valaki nem tud teljes mértékben illeskedni, akkor adja fel önmagát? van olyan, aki valóban tud illeszkedni? aki nem csak becsapja önmagát és másokat? csak a biztonság érzés miatt, hogy tartozik valahova.
az ember jól ki van találva. annyira jól, hogy a saját csapdájában vergődik. csak sokaknak az a kényelmes, hogy becsukják szemüket, vagy akiknek mégjobb, azok, akik eléggé szellmi toprongyok ahhoz, hogy egyáltalán meglássák.
ha most erre olyan reakció jön, hogy ez túl általános vayg valai hasonló terelő reakció, akkor abból azt fogom igen erősen érezni, hogy nem veszi komolyan a kérdésem ami pedig szörnyen el tudja csapni az elmém.
szeretnék őszinte véleményt kapni a kérdéseimre, de majd kiderül, ön e az én emberem
Kicsit sok a kérdés, de megpróbálom
- Feldolgozásnak valóban fontos része a megértés, ami által azonban az események és érzelmek beilleszthetővé válnak egy narratívába, ezen keresztül az élettörténetbe; mi, miért történt, mi miből ből mi következett, ki hogyan vett részt a történetben, és persze ezen belül az ember saját maga; hogyan élte meg a helyzetet, mit miért csinált; mit gondol erről utólag, mit gondolt, érzett ott, akkor - és hasonlók. A fájdalmat nem lehet kivenni, de ennek a folyamatnak a végére enyhülni szokott, és a másodlagos fájdalmak, másodlagos negatív érzelmek, mint az esetleges szégyen, bűntudat, harag gyűlölet, eltűnnek, vagy legalább enyhülnek; emellett a törések, az élettörténetben, identiátsban keletkezett lyukak, hézagok, amiket a trauma okozott így megszünnek és mindezáltal felszámolható az újabb traumákkal szembeni védtelenség, az éppúgy káros túllvédekezés, vagy az újratraumatizációhoz vezető lelki alapsémák és ezekből adódó viselkedésformák.
A pszichológus nem kódol át semmit. Az egész terápiás munkát nagyobbrészt maga a kliens végzi, a terapauta csak a figyelmét, megértését, emellett az együttérző (de mégis) külső szemlélő, valamint a tapasztalt szakember külső szempontjait, visszajelzéseit, bizonyis módszerek esetében speciális technikáit, az otthoni terápiás munkát segítő javaslatait adja hozzá. Ezért van az, hogy a legfontosabb gyógytényező a változás iránti elkötelzettség.
Az egészséges illeszkedés nézetünk szerint nem önfeladás, hanem önmegvalósítás. Úgy gondoljuk, nem lehet önmegvalósítani a külső és belső realitás figyelembe vétele és kreatív felhasználása nélkül. A kreatív önmegvalósítás elválaszthatatlan önmagunk és mások megértésétől és elfogadásától. Az elfogadás és változás nem egymás kizáró ellentétei; az elfogadás a változás alapfeltétele. Nem kell tehát szerintem szellemi toprongynak lenni ahhoz, hogy az ember lássa is, el is fogadja a problémákat, együtt is tudjon élni velük, miközben folyamatosan változtatni is próbál rajtuk, és miközben folyamatosan változik, újakat meg újakat fedezzen fel és fogadjon el ismét, és akarjon tovább és tovább változni, tudván, hogy nem lesz és nem is lehet sohasem tökéletes (ő sem és mások sem). Szerencsére. É.
az, hogy a pszichologus átkódol nem egyenlő azzal hogy ő végzi a munkát. főleg engem ne világosítson fel arról, ki végzi a munkát! a célra gondoltam, a közös célra, ha az még vlójábn csak a kliens célja, de ha bevon ebbe egy szakembert, akkor nyilván neki is az a célja, hogy elérje a kliens, amit kitűztek (együtt).
az átkódolás alatt pedig pont az illeszkedési gondokat értettem. nem hinném, hogy önmagunk feladása jelentené az önmegvalósítást. pont hogy nem. legalábbis nekem nem az az életcélom, hogy alázkodjak, feladjam önmagam csak azért, hogy érezhessem, tartozok valahova.
Akkor eszerint egyetértnünk, É.