Tartalmak létrehozásához (vagy Regisztráció) szükséges.

Beszéljünk a BPD-ről, avagy borderline a gyakorlatban

Szia, Hóvirág, persze, létezik ember, akiben meg lehet bízni...

az, hogy visszajeleztél, és ilyen reakciót kaptál, ennek nem mond ellent.

Ha az ember visszajelez, az még nem jelenti azt, hogy meg is kell bíznia benne.

Persze, én is nagoyn óvatos vagyok már a visszajelzésekkel. Mert az munka.

Ha valakinek visszajelzek, akkor az azt jelenti, hogyf komolyan veszem őt, ő fontos nekem.

mert különben mostanában inkább már nem jelzek vissza, hanem inkább gondolok valamit az illetőről, és ha pl. ilyen, hogy folyamatosan megbánt - van ilyen az ismerőseim között!!! - akkor ahelyett, hogy visszajeleznék neki, inkább szépen leépítem a kapcsoaltot vele.

és ő majd szépen gondolkodjon el rajta, ohgy vajon miért...

és nem engedem közel magamhoz.

ügyes vagy, hogy észrevetted!!!

védd magad!!

olyan embereket kell választani, akik tudnak kedvesek lenni velünk.

ez is meglesz! 🙂

 

Idézet tőle: hóvirág.

Sziasztok!

Új vagyok itt a búrán, jelenleg közepes krízisben, és kissé összezavarodva, és csak kérdezni szeretnék tőletek valamit. Történt már veletek olyan, hogy egy hozzátok közel álló ismerősötök, akiben megbíztatok annyira, hogy elmondjátok neki a betegségeteket visszaélt vele?

Tehát az történt, hogy egy ismerősömmel kapcsolatban már hosszú ideje nyeltem bizonyos sértéseket, és sajnos olyan vagyok, hogy az adott helyzetben nem szólok semmit, nem is mutatom, hogy mennyire megbántott. és így szépen gyűlik, gyűlik bennem a feszültség, mígnem a végén fellrobbanok. Gondolom sokmindenkinek ismerős. A terapommal ezt konkrétan meg is beszéltük, a depresszióm egyik oka az, hogy folyamatosan elfojtom az érzéseimet, mert félek a konfrontációtól. Ezért elhatároztam, hogy igen, most felismertem egy érzést, azt, hogy ez az ismerősöm folyamatosan megbánt engem, amikor jól érzem magam azért, hogy elvegye az önbizalmamat. Tehát megvan az érzés, gondoltam akkor itt az ideje, hogy ki is fejezzem, vagyis hogy kiálljak magamért. És erre ő úgy reagált, hogy egyszerűen annyit mondott: "te beteg vagy". Tehát ugyanazt tette, mint amiben felnőttem: érvénytelenítette az érzéseimet. Létezik egyáltalán ember a világon akiben meg lehet bízni?

szia.

háát, nem tudom...

ki adta a diagnózist? ezek szerint csak járt szakembernél, akivel elbeszélgetett legalább egyszer...

sajnos, a legtöbbször az, aki terrorizálja a csaldot, nem kér segítséget.

nincs más hátra, mint a család többi tagja - akik talán eléggé szenvednek a jelenlegi helyzettül - saját maguk számára segítséget kérjenek.

valahogy a különlakást is meg kellene oldani...

szerintem.

 

sziasztok,

habár úgy látom, itt leggyakrabban érintettek szóltak hozzá, én megpróbálok segítséget kérni, mint hozzátartozó. az öcsém BPDs nálunk, és évről évre talán egyre rosszabb a helyzet, mostanra megint úgy érezzük, hogy családként és egyenként a szétesés szélén állunk. nagyon sokáig tartott, mire felismertük, hogy ez nem csak egy nehéz kamaszkor folytatása, hogy nem lesz jobb, hogy nem fog megváltozni. most 24éves, és minden évben ugyanaz megy: egy tűrhetőbb, nyugodtabb nyár, szeptemberre elhatározza, hogy tanulni akar, elkezdi, októberben kiderül, hogy valami okból nem megy neki (a betegségről olvasva megértem), és innen ellenünk fordul. sajnos rettenetesen agresszív, és mivel fiú és nem kis darab, egy pokol otthon az élet. a sérelmeit, a vélteket és valósakat mind rajtunk tölti ki, és semmi segítséget nem fogad el. ordibál, agresszív, többször tettlegesen bántalmazta a szüleim (engem csak azért nem, mert nem lakok otthon). 

mit tudunk tenni? ha ez így marad, egyszer felgyújtja a házat vagy egyéb nagy bajt csinál. arról nem is beszélve, hogy állandó rettegésben élünk. párszor kihívtuk a rendőrséget, de tudjuk, milyen a családon belüli erőszak kezelése Mo-n... szóval nem jutottunk sehova tovább. amikor nagyon-nagyon eldurvul a helyzet, akkor az elmúlt 5évben kétszer bekerült a pszichiátriára is. de az nyilván nem oldott meg semmit, sőt.

Nekem talan vegre sikerul lekuzdenem azt, hogy mindent halalosan komolyan vegyek es probaljak analizalni minden emberi kapcsolatot ill. helyzetet, sok szomorusagtol es folosleges idegessegtol lehet igy magunkat mentesiteni.. Remelem nem csak most erzem igy es kitart ez az erzes, bar nalam soha nem lehet tudni..

Az alkohol az nagyon undorito drog, szerencsem, hogy soha nem ereztem magam jol tole, igy nem probalom altala enyhiteni a depresszios fazisaim, mondhatni egyaltalan nem iszom alkoholt...

pitypang, remelem jobban vagy! jobban vagytok!

Nagyon nagyon félénken... Ma este 2szer kezdeményeztem beszélgetést egy szórakozóhelyen régi ismerősökkel, és mind a kétszer rosszul végződött. Régi ismerősökkel, akiket ezer éve nem láttam. Csak szerettem volna olyan lenni, mint mások, akik ha elmennek szórakozni, és kedves régi barátokkal találkoznak, akkor nagy örömmel odarohannak, körbeölelik egymást, és hosszan elbeszélgetnek egyszerű dolgokról. persze senkit sem szoktam ölelgetni, a karomat inkább összefonom a mellem alatt jó szorosan. És most ahelyett, hogy bennem oldódott volna a feszkó az által, hogy a másik megörül nekem, és kedvesen érdeklődik, ahelyett amikor megszólítottam, ő is összefonta a karját... Mintha az én szorongásom ráterjedne, mintha fertőző lennék. "Vagy ennyire utál?" Hogy ilyen rossz neki engem látni? Najó persze vannak ennél nagyobb tragédiák is az életben, tudom. De bárcsak ne érezném ilyen sokszor ilyen kínosan magam... Mindketten amint lehetett leráztak. És már megint rengeteget ittam. És már megint cigiztem...


 

Hogy vagytok?

Koszi a hozzaszolast bunny!

Ja, en is orulok, hogy vegre sikerult terapot talalnom, remelem lesz is majd ra eleg idom..

Kedves MB!

Ez nagyon szuper, hogy nem önköltséges a terápiád! 🙂 Jó, hogy vannak még ilyenek a világon... ha itt nem is így működik... pedig milyen sok ember azért nem megy mondjuk dolgozni és kér betegszabit, mert valójában depressziós...

A magánéletben témához: NYILVÁN okoz problémát. Nekem személy szerint az a legnagyobb bajom, hogy akkora falat építettem magam köré, hogy ihajcsuhaj. Senki de senki nem jöhet át. Ha meg is próbál a szerencsétlen megmászni, szurkot öntök a fejére... 🙁 pedig nem vagyok egri...

Sikerult terapot talalnom, mar egyeztettunk is es megbeszeltuk az elso talalkozast - es fizeti az allam ill. a biztosito ami meglepett, mert azt hittem, csak onkoltseggel lehetseges..

Es ilyenkor van az amikor napi 12-14 orat dolgozom, ha otthon vagyok nem erzem jol magam. Munkaterapia 😛

Sziasztok, Nalatok is gondot okoz a BPD a maganeletben, ugy ertem ami a kapcsolatokat illeti? Nem tudom, en vagyok-e annyira visszataszito, vagy nem viselkedem megfeleloen, de valszeg bennem van a hiba 🙁 megint eluralkodott rajtam a depresszio, brrr!! Most nagyon sz.rul vagyok 🙁 Szornyu vagyok, hogy panaszkodom, de elegge elhagyatottnak erzem magam most.

annyira jól esik, hogy ezt mondod...

annyira jól esik. nagoyn köszönöm. máris egy kicsit jobban vagyok.

nagyon nagoyn nagyon köszi. 🙂 nagoyn helyes vagy. igazán. nagyon. 🙂 nagyon kedves tőled, hogy tudsz most kcisit figyelni rám.

én most képtelen vagyok bárkire is figyelni.

már írtam a pszichomnak.

hamarosan jobban leszek.

ölelés.

nagy.

egy NAGOYN KLASSZ NŐ.

Na megint beleptem valaki nek az irasaba ... bocs

A lenyeg , hogy klassz no vagy

Idézet tőle: amarilla

 

Hei, Molacular...

Ari vagy, én már nem vagyok akkora nagyon nagy szarban, mint a többiek, akik még terápia előtt és feldolgozatlan rettenetekkel a szívükben...

ld. történeteink - amarilla...

de nagyon tetszik a weboldal. szerintem meg kéne csinálnom nekem is magyarul!!! 🙂 🙂

most megyek viszont a blogomba, mert ilyen szarul régen nem voltam...

lezabáltam magam csokival, leittam magam sörrel, aludtam fél délután, bőgök az utcán, a férjem hiába vigasztal, a kisfiam csak sírva tud közeledni ma hozzám.

nem bírok talpra állni, pedig hát nagyon jó lenne mindannyiunk érdekében...

Annyira klassz no lehetsz ..... es ebben BIZTOS VAGYOK

megprübálom megérteni magam, mi történik.

aztán hátha vega arra jár, vagy valaki jópofa, és vállon vereget, hogy aszongya, ne búsulj, fel a csőrökkelk,

mindenem fáj.

tükörbe inkább nem nézek, mert megijednék.

 

Hei, Molacular...

Ari vagy, én már nem vagyok akkora nagyon nagy szarban, mint a többiek, akik még terápia előtt és feldolgozatlan rettenetekkel a szívükben...

ld. történeteink - amarilla...

de nagyon tetszik a weboldal. szerintem meg kéne csinálnom nekem is magyarul!!! 🙂 🙂

most megyek viszont a blogomba, mert ilyen szarul régen nem voltam...

lezabáltam magam csokival, leittam magam sörrel, aludtam fél délután, bőgök az utcán, a férjem hiába vigasztal, a kisfiam csak sírva tud közeledni ma hozzám.

nem bírok talpra állni, pedig hát nagyon jó lenne mindannyiunk érdekében...

megprübálom megérteni magam, mi történik.

aztán hátha vega arra jár, vagy valaki jópofa, és vállon vereget, hogy aszongya, ne búsulj, fel a csőrökkelk,

mindenem fáj.

tükörbe inkább nem nézek, mert megijednék.

Thumbs up amarilla, orulok, hogy tetszik, legalabb egy picit tudtam valakinek segiteni..

fú, nagyon király!! köszi!!

http://www.youtube.com/user/MeAndMyBlackTable

Nezzetek meg ennek a sracnak az oldalat, rengeteg hasznos informacioval es tippekkel szolgal BPD-ben szenvedoknek. Gondoltam hasznos lehet, ezert linkelem, de ha mar ismertetek, akkor sorry a spamert!

Köszi szépen a válaszokat, nagyon jól esett. Azért a helyzet nem lett jobb, mint előtte volt, mert mostmár az érzelmeim kiélése miatt bűntudatom is van, és nem is tudom, hogy a kóros személyiségtorzulásom miatt éreztem, érzek fájdalmat, vagy azért mert valóban bántanak. Vagyis ez állandó dilemma. Jogom van az önbecsülésem védelméhez ha az esetleg túl is lép az átlagos határokon, vagy nincs? na ezért kellemetlen amikor az emberre ráaggatják a borderline címkét, még az a kevés bizonyossága is elvész, ami korábban megvolt. 

Koszi a biztatast bunny, nagyon kedvesek vagytok!

hovirag, nagyon jokat irsz!

Nalam nem sok valtozott, 1 het korhaz, plusz maganeleti nehezsegek 🙁 Hetfotol megint a munkaba temetem magam, csak aludni fogok hazajarni szerintem.

Nyilván könnyebb volt neki így kezelni a dolgot, mint szembenézni azzal, hogy esetleg rosszat cselekedett. Önző dolog, a legjobb védekezés a támadás. Szerintem nagyon nagy lépés, hogy felvállaltad a konfrontációt. Ha rosszul sült el a másik fél miatt, az nem a te hibád.

Szerintem büszke lehetsz magadra, nagy lépést tettél meg. Fel a fejjel, tényleg! 🙂

Most próbálom mondogatni magamnak. Szeretem magam, szeretem magam. Sorolgatom a jó tulajdonságaimat. Hál istennek a több éves terápia után már meg tudok nevezni néhányat. A fejem majd szétrobban, mintha az agytekervényeim feszítenék szét a koponyámat. Fekvőtámasz és guggolás ilyenkor segít. Elsoroltam ki volt ma kedves velem. Igen, engem lehet szeretni. Sokan szeretnek. Szabad vagyok ezen túl, és senki sem kontrollál. Kihúzhatom magam megpróbálok egyenes háttal magabiztosan sétálni, nem hezitálni, hanem menni előre. Erős vagyok... Nem félek.

Sziasztok!


Új vagyok itt a búrán, jelenleg közepes krízisben, és kissé összezavarodva, és csak kérdezni szeretnék tőletek valamit. Történt már veletek olyan, hogy egy hozzátok közel álló ismerősötök, akiben megbíztatok annyira, hogy elmondjátok neki a betegségeteket visszaélt vele?


Tehát az történt, hogy egy ismerősömmel kapcsolatban már hosszú ideje nyeltem bizonyos sértéseket, és sajnos olyan vagyok, hogy az adott helyzetben nem szólok semmit, nem is mutatom, hogy mennyire megbántott. és így szépen gyűlik, gyűlik bennem a feszültség, mígnem a végén fellrobbanok. Gondolom sokmindenkinek ismerős. A terapommal ezt konkrétan meg is beszéltük, a depresszióm egyik oka az, hogy folyamatosan elfojtom az érzéseimet, mert félek a konfrontációtól. Ezért elhatároztam, hogy igen, most felismertem egy érzést, azt, hogy ez az ismerősöm folyamatosan megbánt engem, amikor jól érzem magam azért, hogy elvegye az önbizalmamat. Tehát megvan az érzés, gondoltam akkor itt az ideje, hogy ki is fejezzem, vagyis hogy kiálljak magamért. És erre ő úgy reagált, hogy egyszerűen annyit mondott: "te beteg vagy". Tehát ugyanazt tette, mint amiben felnőttem: érvénytelenítette az érzéseimet. Létezik egyáltalán ember a világon akiben meg lehet bízni?

Nos, a terápiát én nem befektetésnek tekintem, bár tképpen ez is igaz rá, de nálam inkább ilyen szükséges mankó az életben. Szükséglet, mint az evés, ivás, alvás. Egyelőre legalábbis. Majd ha már magamtól is jól tudok "járni", akkor nem kell mankó. Legalábbis remélem 🙂

Engem egyébként baromira idegesítene, ha a terapom csak ülne és bámulna rám, mint borjú az új kapura. Nekem fontos, hogy reagáljon (szerencsére meg is teszi dögivel), mert amúgy beszélhetnék csak a macskámhoz is 🙂 Azt gondolom erről, hogy van ilyen szakasz is, mikor jólesik csak megfogalmazni a gondokat és kiönteni magunkból, de nekem - legalábbis mostanában - más kell. Én most azt tanulom, hol vannak a határaim. Mármint meddig érek én és hol kezdődik a másik ember, aki mondjuk fontos nekem. Hát most még elég rosszul megy, mindig túl sokat akarok nyújtani és sokszor olyanokba is belemegyek, amibe nem kellene. Mindezt úgy, hogy közben meg teljesen öntörvényű vagyok. 🙂 De gondolom ezzel nem vagyok egyedül hihi...

Depresszióról: én most jobban vagyok *lekopog*, de amikor éppen mélyen vagyok, akkor a magamban fortyogáson kívül igyekszem arra gondolni, hogy hányszor volt már ez és MINDEN EGYES ALKALOMMAL csillapodott, jobb lett, nem is kellett olyan nagyon sokat várni rá. Mert így működöm. És lassan elfogadom, hogy ez már kb. így is marad egész életemben, szerintem mindig jönni-menni fognak az ilyen időszakok. Max azon tudok változtatni, hogy hogyan kezelem, mennyire esek kétségbe.

Remélem, mostanra jobban vagy, MB! Ha nem, öntsd csak ide, ami mérgez bentről, ezért vagyunk! De tényleg. *bólogat*

Valaki aki jartas a bilogia es a kemia teruleten jo lenne ha tudna nekem segiteni . A ngy mennyisegu hidrokortizon adasa intravenasan , mondjuk egy honapon keresztul  milyen tipusu karosodast okazhat a szervezetben ?

Koszi meg 1x amarilla! Egyebkent a depresszio nalatok is jelen van? Nalam meghatarozo szerepet tolt be 🙁 es most eleg rosszul vagyok, az utobbi 2 hetben, hetfon megyek az ateremhez - valszeg uj gyogyszer lesz.

Úgy értettem, nem is "drága" nő, hanem "értékes"


Visszakaptam az önértékelésemet!!


és szerintem ehhez igenis hozzátartozott hogy enniy pénzt kifizettem étre.


a terapnak is élni kell valamiből. és nagyon nagy szakértelmet igényel egy bordi kezelése. tehát ő is sok igen-igen drága magyar és külföldi kurzuson vett részt, elmélyült a szakirodalomban és a gyakorlati alkalmazásban, konferenciákra járt és sokat tanult és sokat olvasott és utazott és a többi.


ezért kerül ez ennyibe.


a fűszereshez nem ülnél be beszélgetni, nem igaz?


tehát ennek ennyi az ára.


és ez egy jó befektetés, - érdemes jó teraphoz járni. akkor még jobb.


ha csak ül és figyel, már az is nagyon nagyon nagyon jó.


(az én terápiámban 80 %ban csak ez történt - istenem, annyira ki voltam éhezve rá, hogy valaki már rám figyeljen, hogy csak úgy ömlött belőlem a szó néha.


és aztán amikor mondottvalamit, az kurvára a helyén volt.


hát így.)


sok sikert!!

Nem voltam tisztaban a Mo.-i arakkal, sorry! igy tenyleg nem tunik olyan soknak.

6000 Ft/óra nagyon kedvező árnak tűnik nekem.

Ha heti egyszer mész, az 24-30 ezer forint per hónap.

Életed legjobb befektetése lehetne...

Én úgy 9-10 éve 3 év alatt kb. 190 órát vettem - mai áron ez 190 szorozva mondjuk 7000-rel, az annyi mint

kb. 1 millió 330.ezer forintomba fájtam magamnak.

Azóta is úgy gondolok magamra, mint egy rendkívül drága nőre!!!! 🙂

és ami ennél még érdekesebb ,mások is úgy néznek rám, mint egy nagyon nagyon drága nőre!!! 🙂 🙂

De érdekes, én egy éve (soksok év másik egyetem feladásával - mert az szinte (hm, csak szinte?) megbetegített, annyira utáltam) döntöttem úgy, hogy gyógypedagógiát akarok tanulni 🙂 Mert úgy érzem, hogy segíteni akarok azoknak, akiknek szintén volt és van sok nehézségük. Azt még nem döntöttem el, hogy pontosan milyen sérültekkel akarok foglalkozni, de erre még van egy kis időm.

A gyerekvállalás mostanában nálam valahogy aktuális téma, mármint sokszor töröm a fejemet azon, hogy - pontosan, ahogy mondtad - mennyire könnyű is valakinek elrontani az életét, kicsinek tűnő tévedésekkel is. Emiatt nagyon rettegek ettől, pedig valahol vágyom is egy saját gyerkőcre. De ismerem magam, nehéz velem, és sajnálnám a gyereket... Nem ronthatok el egy ártatlan lelket, aki teljesen rám van utalva... Meg a páromra, ha lenne. De egy anyának akkor is ott kell lennie a szeren, akkor is, ha a párja mindenben segíti...

Molecular Biology: Magyarországon kb 8e/50 percnél kezdődnek az árak. Kivéve a Napkört 🙂

Nem Magyarorszagrol van szo esetemben, de forintra atszamitva kb. 6000 Ft/óra...

mennyi az a horribilis összeg, ha nem vagyok indiszkrét?

Nekem a munkam a legjobb terapia, legalabb kozben nem gondolok semmire, senkire ill. nincs nagyon idom gondolkodni a gondjaimon, otthon persze mindig elojon a hangulatingadozas, onkarosito gondolatok etc...

Amugy talaltam pszichoterapeutat aki bordikkal is foglalkozik, de valahogy elemnt tole a kedvem - horribilis osszeget ker egy orara es amugy sem garantalt a siker 🙁

Én csak olyan munkában éreztem jól magam anno, ahol békén hasgytak.

az újságkihordás volt végül is a legjobb befutó. 🙂

a többi helyen nemigen tudtam beilleszkedni.

szerintem az egyik legjobb lehetőség, ha az ember meggyógyul, és megpróbálja valahogy azt a tapasztalatát kamatoztatni, amit az élet a nyakába sózott.

tehát gyermekvédelem, vagy ilyesmi.

rengeteg a tennivaló ezen a területen.

én most gyerekekkel dolgozom, és nagoyn élvezem. és akarok tovább tanulni és hallatni a hangomat. hogy nem kell ahhoz szörnyetegnek lenni, hogy totál agyon tudjanak vágni egy gyereket érzelmileg lelkileg.

egésen kis dolgokba is iszonyatosan lehet sérülni és aztán egy élet is kevés hozzá hogy kikeveredjen belőle az ember.

és azt is nagyon szeretném már megérni, hogy leülhetek egyszer a seggemre, sé rendesen megírhatom a történetemet, könyv formájában.

beleértve a terápiámat, a fordulpontokat ,és egy-két hülye pszichológust is, mert iklyenekkel is találkoztam a páyám során persze.

és szeretném emgérni, hogy katedráról tanítok.

na nm filozófiát, de talán gyermekvédelmet.

mittudomén. megláétjuk, mit hoz még az élet.

most a gerekemet tutujgato, annyira édes, oylan elmondhatatlan  boldogság látni, hogy milyen magabiztos, milyen vaágány, belevaló, édes, huncut, bátor, ügyes, okos, találékony, kedves, vicces, kreatív, stb. stb. stb.

szóval, egy gyerek az nagyon nagy dobás az életben, és érdemes vele jól foglalkozni. akkor talán valamit visszakap az ember mégis az élettől. úgyértem, hogy kontrollt. és sikerül elengedni tényleg a múltat. mert egy gyerek mellett örülök, hogy levegpt tudok ám vennni!! annyira sok a tennivaló mellette!!

FOKOZATOKBAN KELL GONDOLKODNI. NEM LEHET RÖGTÖN MEGGGYÓGYULNI.

DE BBA LEHET HAGYNI A FALCOLÁST MONDUK, VAGY A CSOKIZABÁLÁST.

 FALCOLNI NEM JÓ.nem tudom miért nem, de önsértésnek minősül, és enniyben nem jó.

szerintem az ereknek sem.

és a léleknek sem.

nem jó. mélyebben vésődik be a lélekbe, hogy az önsértés jó. és ez egy hibás program.

az önsértés egyszeűen nem lehet jó. ne legyen jó.

mert ez az út csak a még nagyobb önsértésekhez vezet.

szerintem. hm? mások?

Sziasztok, még új vagyok itt. Végig is olvastam az egész topicot 🙂 Azt látom, hogy sajnos most már eléggé inaktív, de azért remélem, hogy lesz még, aki benéz ide... Ha nem is így az éjszaka közepén, mint én 🙂

A munka kérdés valóban érdekes. Nekem volt olyan, hogy kénytelen voltam elmondani a főnökömnek, hogy pánikbetegségem van. Egy seggfej volt, de ha nem mondtam volna el, akkor azt hitte volna, hogy csak ennyire nem érdekel a munkám, és kirúgott volna, a pénz meg nagyon kellett.

Utána mindig furcsán kezelt, próbált vicceskedni vagy keménykedett. (pedig még mennyi mindent nem mondtam el, na nem mintha akartam volna...) Veletek volt már ilyen helyzet?

Szeretnék még egy polgárpukkasztó kérdést feltenni a falcolásról. Miért kellene tulajdonképpen leszoktatni magamat valami olyasmiről, ami nekem segít? Félelmetes, hogy mennyire segít. Ne értsetek félre, tisztában vagyok vele, hogy ez nem normális, nem helyes, mittudomén. Csak azt nem tudom, hogy MIÉRT nem az. Szóval miért KELL más módot keresni arra, hogy levezessem a szorongásomat? Csak azért, mert heges leszek? Vagy van más oka is annak, hogy ezt mondják?

Azt azért elmondom magamról, hogy nem vagyok mániákus vagdosó, tán két kezemen meg tudnám számolni, hányszor tettem ilyet (vagy csak az emlékezetem szépíteni akar...), de néha igenis úgy érzem, hogy ha nem teszem meg, szétrobbanok.

A válaszokat előre is köszi!

Hidd el az is nagy dolog, amit a munkádban elértél!!! Ezt mindenképpen NAGY csillagos ÖTÖSként kellene értékelned!!! Talán ez a tudat is segít!!!

Idézet tőle: Molecular Biology

Ismet felerosodtek az ongyilkos gondolataim 🙁

És tudod mi válthatta ki? És most hogy vagy?

Ismet felerosodtek az ongyilkos gondolataim 🙁

Csatlakozom az álláskereső klubhoz, holnap megyek egy interjúra

sziasztok,

én is állásinterjúkra járok mostanában...

minden interjúra érdemes elmenni, ez olyan, mint egy vizsgahelyzet.

az írásbeli vizsga a jó CV meg a jó pályázati levél, a szóbeli meg az interjú.

én minden interjún tanulok valamit, és azt a tudásomat viszem a következő interjúra.

ma is voltam- nagoyn bólogatott a főnökasszony.

Mondja is a féjrem - a végéra úgy kikupálódok, hogy csak a jó gombokat fogom megnyomni. 🙂 : )

ma elég jól nyomogattam. kis hibát is csináltam, de gyorsan korrigáltam.

igaz, van már állásom. ez most igzi, mert igent mondtam valamire, amivel nem vagyok száz százalékig elégedett....

de a férjem tanácsára nem beszéltem erről -sőt, hallgattam róla, amikor rákérdeztek.

a múltkori elcseszett interjúmból azt tanultam, hogy túlságosan lelkesedni sem szabad ...

úgy kell csinálni, mint ők. Nekem is van több választási lehetőségem. Nem csak nekik.

szóval, hajrá mindenkinek,

legyünk pozitívak!!

 

sziasztok,

én is állásinterjúkra járok mostanában...

minden interjúra érdemes elmenni, ez olyan, mint egy vizsgahelyzet.

az írásbeli vizsga a jó CV meg a jó pályázati levél, a szóbeli meg az interjú.

én minden interjún tanulok valamit, és azt a tudásomat viszem a következő interjúra.

ma is voltam- nagoyn bólogatott a főnökasszony.

Mondja is a féjrem - a végéra úgy kikupálódok, hogy csak a jó gombokat fogom megnyomni. 🙂 : )

ma elég jól nyomogattam. kis hibát is csináltam, de gyorsan korrigáltam.

igaz, van már állásom. ez most igzi, mert igent mondtam valamire, amivel nem vagyok száz százalékig elégedett....

de a férjem tanácsára nem beszéltem erről -sőt, hallgattam róla, amikor rákérdeztek.

a múltkori elcseszett interjúmból azt tanultam, hogy túlságosan lelkesedni sem szabad ...

úgy kell csinálni, mint ők. Nekem is van több választási lehetőségem. Nem csak nekik.

szóval, hajrá mindenkinek,

legyünk pozitívak!!

 

Szia Molecular Biology!

Ügyes vagy! Örülök h. sikerült egy jó helyet találni. Én még sajna keresgélek, de lesz még így sem! Egyébként elég sok a nagy játszmás a munkaadók között (is).

Sziasztok, szia resdi!

Remelem jol ment az allasinterju 😉 En tul vagyok az elso 2 hetemen az uj munkahelyen, eddig minden ok! Remelem jol vagytok mindannyian!!!

 

Idézet tőle: Molecular Biology

Koszi a valaszt! Biologus vagyok - genetikus es sikeresen palyaztam egy kutatoi allasra, ott kezdek hetfon... Majd megirhatom hogy megy. es Te? Drukkolok, hogy sikeruljon!

Szia!

Ez szép pálya!

Én régebben múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveztem és tartottam gyerekeknek, aztán most elég régen munkanélküli vagyok. Olyan régen, hogy már ott tartok bármilyen irodai munka jó lenne csak legyen már vmi!

A tegnapi állásinterjú katasztrófa volt! Na nem én voltam az, hanem a leendő főnök! Azt mondta a nyelvtudásom érdekli,ehhez képest egy szót se kérdezett se németül, se angolul csak másfél órán át előadást tartott a magyar tankönyvkiadás helyzetéről, ami még érdekelt is volna, de konkrétumokat nem mondott a munkával kapcsolatban majd abba maradtunk, hogy majd nyár végén lesz aktuális a kezdés...

Na mindegy a férjemnek már kiventiláltam magam és ha minden igaz jövő héten megyek máshova interjúzni.  Na ezt gyorsan le is kopogom!

Koszi 😉

Köszönöm aranyos vagy,én meg neked és biztos megállod a helyed,ne is gondolj ilyenekre:)

Szia!

Egeszsegugyi okok miatt sajnos lecsusztam a PhD - kepzesrol, de jovore keszulok ra es ha minden jol megy akkor jovo even kezdem a PhD - t. Amugy en Pragaban elek, itt is tanultam es itt kaptam ezt az allast is... Szoritok Neked!!

Szia!

Örülök,hogy te eltudtál helyezkedni molekuláris biológusként,én is az vagyok csak orvosbiológia szakirány és januárban végeztem.Mgekérdezhetem doktori címed van vagy folyamatban lévő Phd tanulmányok?Azért érdekel,mert már kezdem úgy érezni csak azzal lehet érvényesülni.Engem most másodjára hívtak be Bp.-re interjúra,de nem tudom érdemes-e elmennem.

Koszi a valaszt! Biologus vagyok - genetikus es sikeresen palyaztam egy kutatoi allasra, ott kezdek hetfon... Majd megirhatom hogy megy. es Te? Drukkolok, hogy sikeruljon!

Az Abilify egy jó szer, az elején egy kicsit még pörget is, aztán beáll.  Mondjuk este egy 0,5-ös Xanaxot ettem mellé hogy könnyebben elaludjak, na meg a szocfóbom miatt, de szerintem a citromfűtea is bőven  jó mellé.  Úgyhogy nyugodj meg.Én ma is azt szedném, ha a családomban nem lenne minden felmenőm cukorbeteg,amivel ugye az A. ellenjavalt, de így is 2 évig szedtem.

Az Nekem is nehéz reális célokat kitűzni magam elé, mert elég maximalistának neveltek, de ezen is lehet változtatni. Drukkolok az új munkahelyhez, bevallom ha minden igaz én is új helyen kezdek hosszú idő után. Kivácsiskodhatok? Mit fogsz dolgozni? Ha van kedved írd meg hogy megy a meló.