Beszéljünk a BPD-ről, avagy borderline a gyakorlatban
Szia zomebazam!
Beszámolnál nekünk részletesen ezekről a "módszerekről" és rokonaikról? Anélkül, hogy most állást foglalnék, fontosnak találnám, hogy az információs részben összeszedjünk róluk tudományosan alátámasztott, vagy legalább tapasztalatokkal megerősített információkat.
Sokat segítenél!
Eszter
Az a baj, hogy ilyen állapotban semmire nem vagyok jó. Takarítani se tudok (persze van kezem, meg lábam, szóval képes lennék rá, csak a lélek nem visz rá, mert nem érezném a késztetést). Azóta elmúlt, de az EFT közelébe se kerültem. Lehet hogy az volt a baj, lehet hogy nem, mindenesetre nem kockáztatok, mert míg nem tudom mi okozta, és nincs valami "szakember" aki alá tudja támasztani hogy mi lehetett ez, addig inkább nem próbálgatok.
Remélem azóta jobban vagy! Tornázz, takaríts az jót tesz. Én ezt csinálom, ha nem vagyok jól akkor is! Minden erőmmel, ez általában segít és persze mindenek előtt mellőzni mindenféle ezoterikus, spirituális dolgot, az csak bezavar.
Az EFT az a meridiánpont-kopogtatós és negatív-mondat ismétlős módszer, ha jól emlékszem.
Régebben csináltam, de se pozitív, se negatív hatása nem volt.
Remélem, már jobban vagy.
Nem hiszem, hogy ez okozta, hanem valszleg eleve szarul voltál, mikor elkezdted és ettől vártál valamit, csak tipp persze.
Én akkor kerültem pszichiáterhez legutóbb, mikor ún. közvetítéseket (Kryon) hallgattam és kezdtem azt érezni, hogy szabályos szívják le az agyamat (sosem haluztam, azóta sem).
Szerintem ez a setting-in-en múlik, hogy mit várok valami terápiától, módszertől, akár gyógyszertől.
A pszichológus szerencsére sikeresen visszahozott a földre, de ezek nagyon veszélyesek tudnak lenni egy lelkileg instabil állapotban.
Én nem ajánlom az ezót - de ez is csak egy vélemény.
A spiritualitás az más, de az nem a self-help két nap alatt gyógyulj meg! kategória.
Vigyázz magadra és jobbulást!
szia! én nem gyakorlok ilyen spirituális tanokat, meg perefrálom a megfoghatót tudományosan, a nem-megfoghatót meg a saját szimbólumaim szerint értelmezni, szóval fogalmam sincs, hogy az EFT mit tud kiváltani az emberből, de nekem enélkül is volt már ilyen élményem.
általában valami ijedség-üresség-elhagyatottság-szorongás kombónak titulálom, és el szokott múlni.
Igen, a szexualitás az nálam nagyon hangsúlyos, de mivel a szüleimnél tabu volt és apámnak két nője is volt és anyukám sohasem beszélt a szexről, annyit mondott csak, hogy mindenkineka magánügy
Ilyen volt már valakivel: Teljesen befordul, nem akar beszélni senkivel, rángatózik mint egy hülyegyerek, furcsán viselkedik. Leginkább magába fordul, lehajtja a fejét. Tisztára azt hittem úgy maradok, féltem, hogy nem jövök ki belőle és le se írom ezt se. megmagyarázhatatlan, de inkább nem is írom, mert újra átélem. Egyszóvel ez ment 5 órán keresztül. Előzőleg EFT gyakorlatokat végeztem. Szerintem soha többet. Az lehetett a kiváltó ok. hA meg nem az, akkor nem tudom, hogy mi, de félek hogy máskor is jön ilyyen és akkor bekattanok, és úgy maradok. Nem akarok. Anyám már a mentőt akarta hívni. Ajjjaj. Mi lehet ez? Lehet hogy ezek az okkult, spirituális dolgok ki tudnak ilyet váltani az emberből?
Kedves házimacskusz!
Ha gondolod, viszonyítási pontként olvasd el a történetek között borderlány történetét. Szerintem kevés ilyen szemléletes leírás van arról, hogy milyen is ezzel a személyiségzavarral élni.
Nyilvánvalóan nem vagyunk ugyanolyanok, nem vegytiszták a tünetprofilok, mindenkinél kicsit máshogy, más erősséggel vannak ugyanazok -- vagy éppen más -- tünetek (például én is borderlineként vagyok diagnosztizálva, nekem a belső világom nagyon hasonlít arra, amit borderlány megfogalmazott az írásában, viszont én teljesen máshogy élem a dolgaimat kifelé).
Az írásaid alapján nekem úgy tűnik, hogy azért gondolod, hogy van veled valami probléma, mert rosszul érzed magad, de elég tanácstalan vagy abból a szempontból, hogy mi is ez a probléma.
Ha jól értem, akkor drogfüggő voltál, jelenleg főleg alvásproblémáid vannak. Emellett van valamilyen számomra homályos szorongásod a szexualitással kapcsolatban és ezzel (szerintem) összefüggésben van az, hogy az alvásodat javító gyógyszert is szigorúan az alapján próbálod megtalálni, hogy a szedése közben el tudsz-e élvezni vagy sem.
A másik fórumban azért írtam, hogy pont olyan természetűnek látszanak a problémáid, amit tipikusan nem gyógyszerrel, hanem terápián lehet megoldani, mert ha az alvászavarod a szorongásodból fakad, a szorongásod pedig a szexualitással függ össze valamilyen módon, akkor ha ezt a szexuális szorongás-problémát feloldanád, valószínűnek tartom, hogy az alvászavarod mértéke is jelentősen enyhülhetne.
Azért nem írom, hogy elmúlna, mert a te konkrét esetedben figyelembe kell venni, hogy a drogfüggésnek vannak utóhatásai. A speed hosszútávú használata maradandó károsodásokat okoz az agyban, ennek folyományaként sok évvel a szer elhagyása után is okozhat alvásproblémákat, szorongást, hangulati labilitást. Emiatt nem gondolom, hogy esetedben szükségszerűen valamilyen pszichiátriai problémáról van szó.
Nem tudom, mennyi ideig és milyen szinten voltál függő, viszont azt ne felejtsd el, hogy a drogfüggőség nem úgy működik, hogy amikor abbahagyod, akkor eltűnik, mintha soha nem lett volna. A szervezetedben ugyanúgy nyomot hagy, ahogy heget hagy, ha az ember falcolt, vagy ahogy emésztőrendszeri problémákkal küszködnek az ex-evészavarosok.
Hát igen, az általad felsorolt tipikus borderline jegyek közül egyik sem jellemző rám.
Érdekes módon az üresség akkor jelentkezett, amikor a sertralinból másfelet szedtem és az ürességből éreztem, hogy ez így már biztos egy kicsit sok.
Egyébként ez a Sertralin nem igazán jó, csak tengődök vele, elvagyok, de ugyanúgy vannak problémáim, a mai napon pl.- iszonyatosan fáradt voltam és kissé zavart és dekoncentrált. Este elalvás elősegítéséhet bevettem 0,5 ös Rivotrill felét.
A tryptophant ismerem, meg is vettem de a papírjára van írva, hogy kedélyjavítóval tilos szedni, ez azért lehet mert MAOI-nek számít, amivel az SSRI-ket nem lehet szedni. A melatonint is ismerem, 16 éves korom óta súlyos inszomniám van, Citoprammal elvagyok/elvoltam 5 és fél évig, de abban az esetben, ha az életem szinte semmiről nem szól, csak arról, hogy időben vegyem be a gyógyszert és nagyjából tartsak rendet magam körül , lássam el a gyerekeket és magamat, vigyem el őket oviba, különböző fejlesztésekre és kész. De igazán önmagam nem merek lenni, mert az alvásom minőségétől teszem függőve azt, hogy másnap mit csinálok. Azaz nem merek tervezni. A naptáromban is csak a muszály időpontok vannak, azokat kell teljesítsem, még akkor is ha nem jól alszom, de ezeken felül még baráti kapcsolataimat sem tudom így ápolni, mert egy jó barát sem menne bele abba, hogy csak akkor megyek el vele kávézni, ha jól vagyok és ezt csak aznap tudom megmondani. Nagyon gyakran fája fejem is. Gondoltam már arra is, hogy lehet, hogy skizofrén vlennék, de ezt azért nem hinném, mert szerintem egyáltalán nem jellemzőek rám a skizofrének tünetei, egyet kivéve: ha egy nap többen kritizálnak, vagy azt mondják nem vagyok jó anya, akkor paraniod jellegű gondolataim lesznek, azaz attól félek el akarja vennia gyánhivatal tőlem a gyerekeket, mert valaki elmondta, hogy pszichiátriai kezelés alatt álló vagyok.
Persze még abban a zaklatott állapotban is tudom, hogy ez már paranoid gondolat és irreális, mert az emberek nem fognak a gyámhivatalra rohangálni merta buszon mondjuk sírt a gyerekem. Mégis átfut az agyamon, és nyájas májas vagyok, meg hízelgő az emberekkel, hogy kimagyarázzam miért sír a gyerek. Abszolúte konfliktuskerülő vagyok és szeretem az emebereket, így amikor rosszul érzem magamat, akkor nem olyan szívesen megyek a dolgaimat intézni, csak ha nagyon muszály, mert az embereket megkímélem magamtól, úgyis látszik rajtam olyankor hogy zavart vagyok, mint pl. ma.
Ez a zavartság amiatt van, hogy nem pihenem ki magam, egy éjjel többszőr is felébredek. Nem félek semmitől , semmi ilyesmi, csak nézem az órát, hogy hányra jön az óvodai kísérő, hogy nehogy elaludjak, de az nonszensz lenne, hiszen éjjel 3 kor már felébredek és óránként felkelek, hogy 7 kor tutira felébredjek.
Ilyen hülye vagyok,pdeig jobb lenne jól aludni. De tudom az állandó alataó szedés nem jó, a Sertralin megemelése sem jó, ha Rivotrillt vagy frontint és társait szedem az se jó, akkor mi marad??? vagy egy másik fajta sntidepresszáns, vagypedig az antipszichotikumok, vagypedig tényleg határproblémám van.
Halovány gőzöm nincs mi van velem. Ma pl. attól lettem jobban, hogy ovi után beültünk a KFC-be a gyerekkel, de még a KFC mellett vettem egy jó csípős gyroszt és attól valahogy kitisztult a fejem nyugodt és jókedvű vidám lettem. Pedig hidd el, az összes jó minőségű táplálékkiegészítőt szedem, mellette még Beef Aminot és Glicint is és a tryptophant i megvettem, csak azt sajnos nem lehet szedni, egy időben zsákszámra tömtem magamba a valeriána relaxot, de abban meg van az orbáncfű, ami szintén MAOI-nek számít és SSRI mellé nem szabad bevenni. Ja? és elfelejtettem, alkati szerekkel is kísérleteztem már önmagamon, Sepia, Nux Vomicca és még sorolhatnám 200 Ch-ban, de semmi nem vált be!!! 🙁
Úgyhogy elvagyok de csak úgy, ha minimális szinten növényként élmények nélkül telik el az életem, mivel másnapjaimra nem merek tervezni a rossz alvásom miatt!
EZ van.Egyébként már abba is belemennék, ha mondjuk a seroquell antipszichotikumot írnák fel, ami ugyebár skizofréniára való, ebbe is belemennék, ha biztosan javítana az alvásomon és ez a buta rögeszmés determináltság, ez a rossz lemez nem futna többet az agyamban. Pl. még egy nagy bajom is van: idegen helyen egyáltalán nem alszom el.Nos ezek vannak, szerinted akkor mit vegyek be?
Itthon ülök, mint egy házimacska és nem az kellene a legnagyobb örömöm legyen, hogy hurrá felporszívóztam, vagy megcsináltam Bíró Icát!
Ma negatívabb vagyok, de ebből az aspektusból tekintek egyik nap a dolgaimra, a másik nap meg ha jól alszom, akkor azt mondom: hú de fasza csaj vagyok, elbizakodott vagyok. Na ez mi???
Szia házimacskusz!
Azért kérdeztem, hogy borderline vagy-e, mert nagyon sok borderline-t ismerek, de a tipikus borderline jegyeket nem látom nálad. Különösen nem látom, hogy komoly dührohamaid lennének, hogy irtózatos fájdalmas ürességet éreznél, és hogy állandó szeretem-gyűlölöm viszonyban lennél emberekkel.
Az alvászavart okozhatja a speed utóhatása, az pedig ronthatja a szorongást. A szorongás aztán rontja az orgazmuskészséget.
A szorongás és a depresszió tartozhat valamilyen személyiségbeli zavarhoz, de ez nem feltétlenül BPD. Nem annyira fontosnak egyébként ezek a címkék, de nem érdemes azt mondani magadról, hogy borderline vagy, ha nem vagy az... Elég rossz következményekkel járhat, mert sok orvos nagyon negatívan vélekedik borderline-okról.
A szorongást egyes antidepresszánsok is csökkentik. Például a Remeron/Mizapin (mirtazapine) és az Efectin/Olwexya (venlafaxin), nálam ezek csökkentették a szorongást. A leghatékonyabb szorongásgátlók az ún. benzodiazepinek (pl. a Frontin/Xanax, a Rivotril).
Az antidepresszánsok ugyanakkor egyénenként nagyon változóan hatnak; rosszul hangzik ugyan, de néha végig kell próbálni néhányat, míg rájössz, hogy melyik a legjobb neked. Nekem pl. az Anafranil, de én súlyos endogén depresszióban (bipolárisban ráadásul) szenvedek.
Amit még alvásra szoktak írni, az a Valdoxan, ami melatonint tartalmaz (egyébként ezt boltban is lehet kapni vény nélkül más néven) -- ez az anyag "mondja meg" a szervezetünknek, hogy mikor kell elaludni.
Ha kísérletező kedvű vagy, lehet gyógynövény (vagy gyúrós...) boltban kapni Tryptophan nevű vegyületet. Ez "lelazít", kicsit hasonlóan hat, mint egyes antidepresszánsok.
Fú, hát nagyon sok mindenből gondolom, h borderline vagyok. Meg még abból, hogy 2001-2002 körül jártam pszichológusnál, Karácsony Ági a neve, nagyon szerettem és ő mondta, hogy szerinte az vagyok, két év pszicholanalízis után mondta ezt, a másik, hogy egy pszichiáter orvos is személyiségzavart diganosztizált, le is írom ide hogy még mi álla papíron, hátha tudtok segíteni, hogy a Lamolep jó lenne-e nekem.
Szóval:
Tartósan kezelésünk alatt álló beteg 2001 óta szorongásos tünetek miatt, távolabbi anamnézisében drog indukálta pszichotikus zavar is szerepel. Öt éve folyamatosan szed citalopramot, elözőleg a panaszai áll.évek óta fennálltak, kezelés mellett többnyire panaszmente. Szociális elkerülő viselkedésre panaszkodik időnként.
Mérsékeltebb kedélyváltozásokat, affektív tüneteket, personopathiás vonásokat látunk, ill. időszakosan pszichotikus (paranoid) tünteképzés gyanuja felvetődik, de súlyosabb pszichés eltérést nem tapasztaltunk. A saját közlése szerint mindenféle pszichés eltérésből van benne egy kicsi.
Diagnózis: Kevert szorongásos és depressziós zavar és nem meghatározott személyiségzavar. Ez a legfrisebb.
A borderline azt a barátom miatt és jómagam plussz a pszichológusom miatt , no meg itt a búrán egy tesz miatt gondolom magamról.
Amit az egészből kiagyott, hogy gyógyszer nélkül egyszerüen nem tudok este aludni.
Kérdésem: A lamolep az szorongást is old e , mert a szorongásból kifolyólag nem alszom.
Szia N2013!
Mi a helyzet azóta?
Van kedved egy kicsit bovebben elmagyarazni hogy milyen hibak es nyomaszto dolgok vannak az eletedben?
Ennyire absztraktan eleg nehez barmit tanacsolni..
Szia, nincs olyan gyógyszer, amit tipikusan borderline-oknak adnak, vagy ha igen, az mostanában hangulatstabilizáló inkább. Azoknak előnye, hogy nem csökkentik az orgazmuskészséget, viszont a depressziót sem feltétlenül (a Lamolep elvben azt is megfogja, de nálam pl. nem).
Aki borderline, annak a hosszú terápia szokott segíteni leginkább. Miből gondolod, hogy te borderline vagy?
Eszter
Sziasztok!
Kételkedem abban, hogy jó gyógyszeren vagyok, mert valahogy nem az igazi. Borderline vagyok és napi 75 mg Sertralint szedek. Ha úgy érzem nem tudok aludni 0,5 Rivotrillt felezek. Érdeklődöm egy igazi borderline mit szed?
Mit szedhet, ami segít de nem okoz anorgazmiát?
Sziasztok,
rólam, röviden: borderline...a legsúlyosabb eset...jelenleg elég sötét gondolatokkal
pár éve már írtam ide, de valahogy képes vagyok újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni
okos ember más kárán, a hülye sajátján sem. és a vicc, hogy nem is vagyok hülye
de most akkora a nyomás, ami kezd kezelhetetlenné válni
aztán már nem is akarja kezelni az ember
pár éve volt néhány érdemleges tanács. lesz talán most is
vagy nem
N
Premortem:
Meg hát ! 😛
Köszi a bíztatást, már sokkal jobban érzem magam, amióta itt vagyok ... <3
Eszter:
Én eddig semmit sem fejeztem be, utólag morbid vicc, de anno azon is elszontyolodtam, hogy még egy öngyit se ... XD
Jól mondod, én is bizok benne, hogy ha van motiváció, pl család, párkapcsolat nekem a kutyáim is, azért felkelek, magam miatt még arra se vagyok képes. Nekem ugyan nincs családom, mármint férj, gyerkőc stb, bár nagyon szeretnék, de evvel is még pár évig asszem ráérek... bár ez is komoly nyomás volt az elmúlt pár évben...
Ez --- a segítés, a kutyafuttató, az otthoni munka -- nagyon konstruktívan hangzik! De az is biztos, hogy sokat számít, ha a magad lábán állsz, és ezért mindenképpen érdemes dolgozni. Érzelmileg teljesen más helyzet, és önbizalmat is ad.
A "nem fejezem be" számomra is ismerős, nekem például jelenleg ez az egyik legaggasztóbb tünetem 🙂 Szerintem főként szorongásos tünet, de lehet, hogy nálad valami más.
Ami a gyógyulást illeti, igaz, hogy nem mindenki akar meggyógyulni vagy akár jobban lenni. Van, akinek teljesen összeforr az identitása, az életvitele a problémáival. Azt is szokták mondani, kicsit kegyetlenül, hogy akit nem "nyom" eléggé a szenvedés, az nehezebben halad.
Engem főként az "nyomott", hogy mindig fenn kellett tartanom magam, aztán a családom, nem eshettem teljesen össze. Sokszor ez a kényszer ez nagyon rossz volt, de valószínűleg életmentő is.
Ez a percenként változik ismerős... :S
Muszály szigorúnak lennem, eddig ez kimaradt az életemből... 😛
"Az életem sajna pont hogy irányíthatatlan, szinte csak sodrodok, Szeretnék talpraállni és jobb napokon rajta vagyok viszont vannak napok amikor ugyan úgy csak vagyok és nem történik semmi"
Szerintem nem kell szigorúnak lenned magaddal, bármi kicsit elérsz az is jó.
-
Szia Blacka!
Hát igen de azért ez még változhat.
Amúgy amit akkor leírtam az őszinte de percenként változik az egész. :puzzled:
Örülök hogy írsz.
Kedves Premortem!
Szoktam mondani, amit nem kapok meg az nem is kell, tudom hogy ez hülyeség de eddig így voltam szinte mindennel, a legnagyobb parám,hogy a gyógyulni akarásom is csak egy szalmaláng...
A döntéseim alapjáva véve jók, csak hamar feladom, így tele vagyok tervekkel, ötletekkel, de enyiben is maradnak általában, ami kiborító, hogy a legaprobb élethelyzetekkel is így vagyok, gondot , komoly gondot okoz egy hivatalos dolog elintézése, ebből rengeteg minuszt csináltam már anyagilag, erősen korlátozza a mindennapjaimat, az ötleteimet jobb esetben véghezviszi valaki más, bosszant de legalább jó érzéssel tölt el...
Eredetileg pesti vagyok, de az elmúlt 12 évet egy vidéki nagyvárosban dekkoltam, kijártam jópár iskolát, és megannyi szakmát kitanultam, de persze papirom a feléről sincs, és kedvem se sok azokkal a dolgokkal foglalkozni. Aki az önéletrajzomat olvassa vagy kamnak gondol vagy zseninek, de igazából semmihez se értek, mindenhez csak egy kicsit. Mondjuk az azért mellettem szól, hogy amit csináltam azt maxon, és jó is voltam benne, míg bele nem fáradtam és meg nem undorottam tőle.
Nemrég költöztem vissza pestre, így került muterka megint tul közel, többek között ezért is fokozódtak a tünetek, így derült fény a borderline gyanúra.
Nem dolgozok jelenleg, nem is tervezem, ha tehetem ki se teszem itthonról a lábam, mondjuk van dolgom itthon is dögivel, egy ismerősöm aki befogadott annak fejében hogy segítek itthon, ez nekem teljesen megfelel, csak néha rugdosnia kell hogy megmozduljak, persze nem szó szerint. Egy alkalmi munkát vállaltam el heti 1-2 nap 6 orában hogy azért antiszoc ne legyek, mert a hajlamom megvan rá, ha tehetem ki se teszem a lábam itthonról,így volt ez vagy 2 hónapig, aztán elkezdtem egy közösségbe járni, egy kutyafuttatóra, mivel ezen a környéken nőttem fel sok ismerősöm, gyerekkori barát jár oda, szinte haza megyek oda is, jókat dumcsizgatunk, nosztalgiázunk, és legalább az ebugattáim is le vannak mozgatva, ez jót tett, ezért gondoltam hogy azért valamit kéne kezdeni ha nem is napi nyolc órába, de na... és a lové se jön rosszul, annyival is kevesebbet kell otthonról kuncsorogni, ami ugye gátat szab a kis leválasztás projektnek :S Azt azért leszögezném, félreértés ne essék, nekem van a világ legjobb anyukája, csak sajna evvel b.szott el engem nagyon....
Szia Blacka! Értem. Azért ha "érzelmi zsarolós" kapcsolat van anya és gyereke között, az sem könnyű, az egyik borderline tünet az, hogy nem tudjuk, hol a határ köztünk és a másik ember között, azt gondoljuk, hogy a másik mindent elbír és mindent tudnia kell, noha általában vannak az embereknek korlátai, és van, amitől jobb, ha megkíméljük a partnerünket vagy a barátainkat. Ezt is meg kell tanulni például.
Tanulsz vagy dolgozol valamit? Az "irányvesztés" számodra mit jelent, mit jelent, hogy sodródsz? Úgy érzed, nem tudsz dönteni az életedben fontos dolgokról, vagy nem tudod végrehajtani a döntéseket?
Eszter
Szia Eszter!
A párkapcsolatom sajnos nem volt stabil, azaz remélem múlt időben írhatom ezt, és részemről nem volt az. Ami a bordira jellemző, csodálom,hogy nem öltem meg az emberem... mármint lelkileg. Tisztelem és becsülöm az miatt hogy egyáltalán még szóba áll velem, szerencsére megtudtuk beszélni és a felismerés segített ebben is, mostmár ennek tudatában kezdjük újra, és motivál, hogy nem akarom többet bántani, viszont félelemmel tölt el és nem csak vele kapcsolatban,hogy tudom e viszonozni, jóvá tenni valaha ezt a segítséget, törödést, támogatást.
itt a burán, anonim, anonim emberek közt nincs ilyen kényszerérzetem. Szívesen kibeszélném magamból a gondolataimat, de a már már paranoiás bizalmatlanság néha olyan szinten eluralkodik bennem, hogy ésszel meg a tapasztalataim alapján tudom kiben bízhatok, mégis ott a félsz, hogy bántanak, sérülhetek. Korábban beszélgettem idegenekkel a neten és az jó volt, mert egy tiltás gombal, mindenféle magyarázat nélkül megszüntethettem a kapcsolatot, beszélegtést mindent. De már tudom hogy ez nem megoldás a gondjaimra,
Az életem sajna pont hogy irányíthatatlan, szinte csak sodrodok, Szeretnék talpraállni és jobb napokon rajta vagyok viszont vannak napok amikor ugyan úgy csak vagyok és nem történik semmi, sodrom magammal a környezetem vagy megy a vetítés ezerrel...
Érdekes, hogy sok cikkben olvasom, hogy a borderline hátterében valami sanyarú gyermekkor áll, nálam az a helyzet, hogy azt leszámítva hogy a szüleim egész pici koromban elváltak és édesanyám egyedül nevelt fel, valójában csodaszép gyermekkorom volt, van... 🙂
Talán pont ez a baj forrása hogy zacsiba nevelt, a mai napig (31 éves vagyok) édesanyám szemefénye, megold helyettem mindent, de azért még nevelgetne, ha tudna... Ha olyan szitu van ami nekem nem tetszik vagy nem kényelmes akkor hatalmas vita hiszti stb aminek persze az a vége hogy az van amit én akarok... ami persze a legnagyobb esztelenség. Utána meg az én megmondtam... ujjabb kökemény viták, durculás, oda-vissza, kicsináljuk egymást muterkával, ami miatt meg ujjabb lelkiismeretfurdalásom van, mert alapjában véve imádom szeretem. Nem mai darab már, többen mondták jót tenne a leválasztás, rajta vagyok , csak azt meg ő éli meg rosszul és őt se akarom bántani...
szóval ezen agyalgatok, néha az is eszembe jut ezzel is mennyit ártok, de sodródni se szeretnék már tovább, olyan jó lenne egy csettintésre megoldani mindent, de tudom hogy nem lehet és bosszant, hogy azokhoz a dolgokhoz amik megoldanák a helyzetet idő kell, másom nincs is, de az idő nem ad időt... 🙂
Szia Blacka! Sajnálom, hogy ennyire kiütött a diagnózisod. Sokan érzik úgy egyébként, hogy a borderline mindennél borzalmasabb diagnózis, de ennek részben az az oka, hogy a szakma nehezen tudott mit kezdeni a bordikkal. Nagyon eltérő, hogy ki mennyire képes vinni az életét -- ha neked stabil párkapcsolatod van, barátaid, és viszed-irányítod az életed, akkor már eleve nincs veled óriási nagy baj!
Nekem is volt borderline diagnózisom egy időben, és azt gondolom, hogy az alapvető bajom nem ez, de az, ahogy az alapvető bajommal meg a gyerekkori élményeimmel próbálni kezdtem valamit, borderline mintázatokat mutatott. Amit úgy foglalnék össze, hogy destruktív és öndestruktív voltam. Ez az alapprobléma kezelésével és a saját destruktivitásom felismerésével végül enyhült.
Szerintem fontos, hogy az ember lássa, hogy hol destruktív, és akkor azon lassan tud változtatni.
Szeretettel:
Eszter
Köszi, bízok benne én is bár ahogy elnézem nincs akkora élet itt mintahogy gondolnám vagy szükségét érzem.
Infinity, most néztem a profilodat, azt hiszem kezet foghatunk... 😛
Szia Blacka!
Döbbenetes feilsmerni ezeket.
Örülök hogy regisztráltál.
Remélem hasznodra válik a Búra.
Sziasztok!
Nem rég regeltem a oldalra, eddig csak olvasgattam, de gondoltam most beköszönök és röviden bemutatkozok neketek.
Pár hónapja sokkolt a téma, hogy valószínűleg borderlány vagyok, elkezdtem utánanézegelődni elöször neten, majd szakkönyvekben és utána jutottam el ide. Szó szerint sokkolt, kb 1 hétig totális megsemmisülés, a tüneteket nem részletezem, mert ahogy olvastam a korábbi bejegyzéseket, 100%-ig tudok azonosulni akármelyikőtökkel. Azt hittem a világ szar amiben élek, mostanra tudatosult hogy nagy részben én voltam szar a világommal. Nem akarom ezt folytatni, nem tudok már így élni, totál elegem van az életemből, rengeteg tervem, ötletem és szerencsére lehetőségem van, mégis évek óta egyhelyben topogok, nem jutok egyről a kettőre.
A családom sajna homokba dugja a fejét, inkább elviselnek mintsem elfogadják,hogy problémáim vannak, azaz a problémáim gyökere saját magam vagyok, persze az életem illetve életvitelem nagyrészéről gőzük sincs, max annyit amit nemrég odaböfögtem.
Viszont baromi szerencsés vagyok mert van egy barátom aki szinte 0-24 orás felügyelet alatt tart és tudja is mivel áll szemben, valamint a párom is teljes mellbedobással támogat, amennyire tőle telik, és azért nem sikerült minden ismerőst kiírtani az elmult féléves ámokfutás alatt, akad még egy két ismim akik vállalnak így is , többre meg úgy gondolom nincs is jelenleg szűkségem.
Szóval az elhatározás megszületett, szeretném magam gatyába rázni és ehhez kérem a segítségeteket, jó tanácsokat, támogatást...
Köszönöm, megnézem az oldalt.
mi a nem túl drága?
nekem a régi terapeutám vállal skyposat, 6000 egy alkalom.
egy nagyon kedves nő, Kardos Eszternek hívják és a Nap Kör Alapítványon keresztül lehet elérni.
Szia Tigerlily!
Találnom kell olyat, aki nem túl drága és erőt kell hozzá gyűjtenem, hogy bele merjek vágni.
Osztom, "nekem" van tapasztalatom skypeossal. Az ugyanúgy "rendes" terápia.
szia layuda!
a skypeos tud legalább olyan jó lenni, mint a "rendes". próbáld ki!:)
Egyelőre én se tudok, esetleg csak skype-os megoldásra, de amire igazán szükségem lenne, rendes terápiára, oda majd csak később.
:/ Hát, szerintem mindenképp el kéne menned szakemberhez. Mondjuk nekem is. Csak ne lenne ilyen drága... 🙁 Én pár évig még biztos nem tudok menni. De ha te tudsz, akkor szerintem mindenképp! Csak megéri!
Igen, nem tudom a dühömet kontrollálni, úgy érzem olyankor, hogy ha nem tudom rögtön levezetni, akkor megőrülök, és általában magamon vezetem le ( volt már késsel vagdosás, falba vagy asztalra verni a kezemet, stb. ).
Ezen kívül hangulat ingadozások, érzelmi labilitás, ürességérzet, gyakori öngyilkossági gondolatok, társfüggőség, nagyon félek attól, hogy a társam nélkül maradok, betegesen féltem őt mindentől és mégis olykor meg belékötök olyan dolgokért is, amiket jobb hangulatomban fel sem veszek, meg ha nem megy valami és segíteni akar, nem tudom elviselni, hogy nekem nem megy és csak idegesít, hogy segíteni akar és nem fogadom el, inkább kínlódok tovább egyedül.
Lehet hogy off-topic, de van itt valaki olyan, aki szedett antipszichotikumot, majd leállt vele, és rosszabbul lett? Csak azért kérdezem, mert nekem az AP már nagyon az agyamra megy, kb. 0 aktivitás, az agyam mintha satuban lenne, és kéne már valami mozgás, pörgés, mer ez nem élet, hanem vegetáció. persze az orvosom azt mondja, "jól vagyok". Persze, mintha 2 szóval el lehetne intézni, akkor intézzük is.
Ó igen...emlékszem. Azt hiszem azt írtad, hogy nem tudod irányítani a dühödet, nem?
Mondjuk nálam ilyen nincs, úgyhogy ez kizárva. Vannak tippjeim, de ezeket meg nem akarom elhitetni magammal inkább. Annak nem lenne értelme...meg hát, azért mégsem tudom magam diagnosztizálni csak mert olvastam pár dolgot. Sajnos nem ilyen egyszerű. :/
Én meg nem tudom, hogy borderline vagyok-e. Másik topikban egyszer írtam olyan problémáimról, amiket nem tudok hova tenni és ott került szóba, hogy borderline gyanús vagyok.
Csatlakozom, sajnos ez nálam is így van.... én még azt sem tudom konkrétan mi bajom. De biztos nem vagyok borderline.
Szia, ahogy 50373 és layuda mondja, ez a depresszió eredménye (ami gyakran együtt jár borderline zavarral). Szóval nem lusta vagy, ne vádold magad, mert belepörögsz a bűntudatba, ami még rosszabb.
Tűzz ki valamilyen kis célt -- például hogy elmész sétálni, vagy a könyvtárba, vagy bárhová, ahová egyébként szerettél járni. És megpróbálunk itt drukkolni neked. Néha könnyebb, ha tudod, hogy mások drukkolnak...
Szia Wannabe!
Én is pont így vagyok ezzel, ahogy te. Nálam a depresszió okozza, még ha körvonalazódik is előttem valami cél, akkor sincs hozzá elég akaraterőm, nem tudom rávenni magam, hogy elkezdjek bármit is, nincs hozzá kedvem, energiám, állóképességem, önbizalmam, teljesen motiválatlan vagyok, sokszor érzem magam fáradtnak, pedig még nem is csináltam semmit, szóval ugyanúgy előfordul már a nap elején is.
Szia, szerintem a motivációhiány az inkább depresszió miatt van, ami persze függhet a borderlinetól is. Kis célokkal lehet érdemes megpróbálkozni amikből aztán születhet sikerélmény, ami elősegítheti a későbbi motiváltságot.
Sziasztok!
Egy régebbi pszichiáterem borderline-t állapított meg rólam, kb 2010 körül.Utánaolvastam a dolgoknak és a tünetek nagy része teljesen igaz rám, még a gondolkodásomra is.
Viszont van egy nagy problémám, hiába vannak céljaim, egyszerűen olyan bénító lustaság vesz rajtam erőt, amit nagyon nehéz leküzdeni.Szinte semmi akaraterőm sincsen.Azt szeretném kérdezni hogy más borderline személyiségzavarral küzdő betegtársam is tapasztalta ezt magán?Lehet összefüggés a kettő között?Vagy más betegség lehet okozója a túlságosan elhatalmasodó lustaságnak, akaraterő hiánynak?
Köszönöm a válaszokat!
Talán testmozgást? vagy mit kell itt gyakorolni?, gondolom ide is irok hisz a skizoba is irtam pedig nem vagyok skizo
GYAKOROLJATOK!
Szia! Borderline-, hisztrionikus személyzavarral küzdök. (korábban már volt bipoláris diagnózisom is.) Elhiszem, hogy nagyon nehéz volt együttélni a testvéreddel. (remélem, hozzászólásodat követően azért tudtatok vele találkozni).
Nagyon nehéz lehetett megélni testvéred állapotait, de megjegyzem, az ezt követő törvényszerűen bekövetkező kérdések és a családtagok támához és hozzá való viszonyulása a beteg számára először szégyenletes, majd ellenségességet kiváltó tud lenni. Az a "másvilág", amiben ő tartózkodik akkor, mikor megéli a betegnek tulajdonított élményeit az övé. Ez az állapot olyan élményeket tud adni számára, ami -lelki alkata miatt- egy kis pluszt tud adni ahhoz az élethez, amit betegsége miatt élni kényszerül.
Velem ugyanígy volt. A családom a szégyentől és extraságaimat elkövetve megszégyenülve érezték magukat miattam, de én az epizódjaim alatt különlegesnek érezhettem magam, bár "alvilági és nem "anyák álma" kategóriájú férfiak az én életemben is megjelentek.
Testvéred a megnemértettség miatt, a kirekesztés miatt és a boldog élet reményében nem tartja veletek testi valójában a kapcsolatot. Biztosan nagyon nehéz volt rávenni őt a kezelésre, ha sikerült, de én úgy szoktam mondani, hogy a léleknek méregtelenednie kell, ki kell "játszani" a betegséget az életben, nekem a mostani, viszonylag józan gondolkodású életemnek jót tesz, hogy anno feszegettem a határaim és mások határait.. 😛
Biztos nehezetekre esik, de partnerként kellene kezelnetek, ha legközelebb találkoztok vele, és nem számon kérni az eltelt idő és tettei miatt.. Az ő életét elég kockázatosan éli és számára az nem megemészthető, ahogy ti, "számára valószínűleg unalmasan" élitek az életetek, semmi akció nélkül. Rajtam a gyógyszeres kezelés, és több éves pszichoterápia segített, de mivel a gyógyszereket ANNo erőszakosnak tűnően rám erőltették, állandóan elhagytam.. és folyt.köv., ámokfutás. .. Egy -szerintem női pszichiáter, és egy pszicológus tenne jót neki (és nektek), akinek segítségével fel tudja dolgozni múltbeni ámokfutásait, és boldogabb, teljesebb élethez tudná segítheti.
orvoshoz kene vinni es gyogyszert kene szednie.
Sziasztok. Én is teljesen új vagyok itt az oldalon, és talán még béna is, még nem tudom pontosan, midnent jó helyre írok-e, kérlek legyetek elnézőek.
Hozzátartozó vagyok jómagam is, akárcsak anan. Nekem a nővérem borderline és bipoláris egyben. Blogot is indítottam ezügyben, idemásolom röviden, amiért némi hozzászólást, segítséget, tapasztalatokat szeretnék kérni tőletek. A kérdésem, hogy mit ajánlotok, hova fordulhat egy család, ha már a padlón vannak a beteg cselekényei miatt.
Nővérem 36 éves. 12 éves korában állapítottak meg nála depressziót, persze akkor még nagyon gyerekcipőben járt az ezzel kapcsolatos tudomány. Mára kiderült, nővérem bipoláris, és borderline, ráadásul autoimmun betegsége is van. Szegényt a sors azzal verte meg, amivel csak lehetett.
Aki ismeri a betegséget, annak nem kell ecsetelni, hogy a borderline/bipoláris (igazűból tényleg nem tudom, melyik dolog melyikből fakad, mindenesetre e kettő együtt a legszörnyűbb) személyiség micsoda képtelen, irrocainális, sokszor rémséges és hihetetlen történetekbe megy bele. Így volt ez eddig is a nővéremmel, és - ahogyan az orvosa fogalmazott - eddig azért "úszta meg" a legtöbbször általa generált borzalmas eseményeket, mert valószínűleg egy angyal fogta a kezét és vigyázott rá. Máskülönben többször is komolya baja eshetett volna (megölhették volna/megerőszakolhatták volna/ stb. stb.)
Most azonban az eddigieknél még durvább történik vele, és a családunkkal, és fogalmunk sincs, mit tegyünk.
Nővéremnek 3 éve született egy kislánya egy menekült arab férfitól - hozzáteszem, befogadtuk a barátját családba, bár ez a történet is épp olyan irracionális volt a maga módján, ahogyan az ő esetei lenni szoktak -, a gyerek csodálatos, gyönyörű, teljesen egészséges kis hercegnő, az egész család körbeugrálja, imádja, óvja és aggódik érte.
A nővérem nagyjából két hónapja azonban megint elérkezett állapota csúcsára, mikor is kiderült, összekaadt az interneten India bugyraiból valami férfival, akibe állítása szerint szerelmes (a mániája általában férfiakkal kapcsolatos - borzalmas, aljas és kapcsolatokat és őt totálisan kihasználó, megalázó férfiakat vonz be az életébe, a gyermeke apjáról szerencsére ez többnyire nem mondható el, bár azt hiszem ő sem teljesen 100-as).
Nagyon hosszú lenne leírni, hogy hogyan sikerült neki, és hogy mit éltünk meg az elmúlt hetekben, de hosszú történések során kilopta a párja szinte összes pénzét, a szüleimnél gondosan eldugott útlevelét (valamint a gyermekéét is), és minket teljesen átverve és kijátszva elutazott külföldre.
NEM TUDJUK HOL VAN, nem tudjuk mit csinál, MIÉRT VAN ott, ahol, MIÉRT VITTE el a gyerekét. A párja - akivel a kommunikáció hát, hogy is mondjam, nehézkes - azt mondja, ne aggódjunk, tartják a kapcsolatot, csak "pihen" Los Angelesben (!!!???) (megjegyzem, a család egyáltalán nincs jó anyagi helyzetben).
Nővérem napi egy emailt ír édesanyámnak, amiben annyit közöl, remekül vannak, rántottát esznek reggelire, és fáj a lába.
Arra már nem válaszol hogy mindezt miért, hol és meddig teszi.
Nem tudjuk mit tegyünk. Egyelőre várunk, nem akarunk hivatalos úton lépni egyelőre, mert azt ugye mindenki tudja, az mivel jár.
Ha valakinek - családtagnak, vagy betegnek - van tapasztalata, mit lehet tenni, mit javasol, és főleg, HOGYAN ÉLJE TÚL EZT AZ EGÉSZ CSALÁD (édesapám már túl van egy infakrtuson), akkor írjon. Hálásan köszönöm, és mindenkinek kitartást, erőt kívánok.
Köszönöm.
szia amarilla,
köszönöm a választ!
az a helyzet, hogy az egész történet sokkal bonyolultabb, csak nem tudtam ilyen röviden leírni. a diagnózist akkor adták, amikor mintegy 4évvel ezelőtt bekerült a pszichiátriára, de az alapján, amiket a borderline-ról olvastam, majdnem minden teljesen ráillik. (azt kivéve, hogy ő talán sosem bántotta magát, a falcolás és az egyebek nem voltak jellemzőek - rajtunk vezette le a feszültségét). a különlakást már az elejétől próbáljuk megoldani, csakhogy mindenhonnan hazajön. ez így nagyon furcsán hangzik, de teljesen olyan, mintha a BPD miatt magát zárná keretek közé. többször megpróbálkozott valami felsőfokú képzést, főiskola elkezdésével, de sikertelenül, és nyilván nem az eszével volt gond. jelenleg a szüleim fizetik neki a főiskolát illetve egy albérletet, ehhez képest mostanra annyira "lerobbant", hogy hazajött azzal, hogy az albérletben "nagyon meleg van, nem lehet meglenni", és a főiskolát utálja, mert mindigis mást akart tanulni. így otthon a nappaliban alszik, és azt mondja, hogy tönkretettük az életét és megöli magát vagy ránkgyújtja a házat. közben pedig rettenetesen agresszív, egy nap vele teljesen lemerít, mivel végig ordít, hibáztat és esetenként bántalmaz minket. hívjuk ki erre a rendőrséget? ők nem tudnak semmit csinálni, csak komoly tettlegesség esetén, az ügyelet pedig szintén nem tesz semmit azért, mert zaklat minket.
nagyon nehéz az ő valóságérzékelését és a miénket összeegyeztetni, és amint mondtam, semmilyen segítséget nem fogad el. egyesek mondták, hogy tegyük ki végleg, de nyilván ez egyrészt a szüleimnek rettenetesen nehéz lenne, másrészt pedig egyáltalán nem könnyű megoldani. a zárat le lehet cserélni, de attól még ott lesz az ajtó előtt, a távoltartásról hallottunk, de nem tudjuk, a valóságban hogy működik. és itt az örök örlődés, hogy magunkat védjük, mielőtt történik valami rettenetes, vagy még nem tart ott a helyzet, és ő nem tehet ezekről, és esetleg tudunk még valahogy segíteni....