Beszéljünk a BPD-ről, avagy borderline a gyakorlatban
Köszi, jó lenne.
Egyik ismerős a Márton utcába járt egyénire valamilyen úton módon, lehet, ez ugyanaz.
Tudomásom szerint van a Balassában egyéni is, csak roppant hosszú a várólista.
De ezt meg tudom kérdezni.
E
A Balassa utca inkább egy hónapos csoportokat visz, nem?
A Márton utcában(ez is a SOTE-hoz tartozik) pedig 2 hetes nappali kórházasas turnusok indulnak.
Persze lehet, utóbbiban indulnak egyéni terápiás ülések is?
Szia Rinki!
Minden borderline nevében megköszönöm, hogy ilyen építő és empatikus módon állsz a betegséghez!
A legjobb államilag finanszírozott egyéni terápiás ellátást a SOTE Balassa utcai Pszichiátriai Klinikája nyújtja. Nem tudok róla, hogy foglalkoznának párterápiával, de érdemes bemennetek és megkérdeznetek -- esetleg ők tudnak javasolni olyan terapeutát, aki kifejezetten ilyesmivel foglalkozik.
A másik hely, ahová érdemes elmenni -- bár nem ingyenes, de jóval olcsóbb, mint a piaci árak -- a Nap-kör klinika, ahol szintén főként borderline-okkal foglalkoznak, és a munkatársaik egyéni terápiát is tartanak.
Ha bármiben tudunk segíteni -- például azzal, hogy megpróbáljuk megfogalmazni, mi is megy végbe egy borderben, ami aztán ebben a hullámzó magatartásban tükröződik, rendelkezésedre állunk 🙂
Eszter
Sziasztok!
Ma reggel akadtam az oldalra, rögtön elnézést is kérnék, hogy rögtön egy bekegyzéssel kezdem, már lassan két órája olvasgat, de úgz érzem így célra vezetôbb.
Bordeline, sose hallotam róla azonbam az élet úgy hozta, hogy itt az ideje mindent megtanulnom róla.
Lassan eg éve vagyok együtt a szerelmemmel akinek a hangulata leginkább a sinus görbéhez hasonlítható, azt hiszem itt nem kell magyaraznom. Unszolàsomra lassan egy picivel több mint egy hónapja eljutottunk odáig, hogy elment egy pszichiaterhez (zoloft es nyugtato kombo).
Szeretnek neki illetve avagy akar magunknak (paros terapia) terapeutat talalni, de otletem sincs merre lenne erdemes elindulni.
Elore is koszonom!
A
Örülök, ha jobban van a kezed.
Ne haragudj én nem láttam a szomorú smileyt, azt hittem jó hír miatt.
Szia Dixi! Amikor depis vagy, akkor pontosan mit érzel? Pl: nem tudsz aludni, nem vagy éhes, hideg a kezed-lábad, nehezen tudsz fókuszálni, nehezen/lassan mozogsz/beszélsz -- vagy bármi más?
Nekem sokszor ok nélkül van rossz kedvem és depim.de nem tudom miért.
Sziasztok!
Megszületett a diagnózis, nem vagyok borderline. Ami viszont vagyok: kényszeres, depresszív, szomatizáló.
Ti minden nap ugyan olyan szarul eljeseredetten vagytok?vagy vannak olyan napjaitok mikor nincs semmi tünet és nincs depresszio.
Oké.
Van ehhez amúgy egy jó módszer Byron Katietől, ami segít tisztábban látnom a gondolataimat és ezáltal egy talán objektívebb valóságot.
Én ilyenkor jó esetben(ami egyelőre még nem túl gyakori) megnézem, hogy miért dühít az adott dolog, hogy mi játszódik le bennem, milyen gondolataim fűződnek a történéshez.
Próbáltad megfigyelni ilyenkor az éréseidet, gondolataidat, hogy mi van a vágy mögött, miből eredhet?
Még nrm voltam orvosnàl csak érzem hogy néha nincs minden rrndben velem.vanbak jobb meg rosszabb napjaim.
Ez a minden-mindegy érzés mi miatt van?
Amikor képes vagyok, és felrúgok magam körül minden értéket?
Ma egy picike előrelépés történt velem.
Kocsma és lóverseny helyett inkább hazamentem. Az a tépelődés, ami a kocsma előtt volt velem, azt senkinek sem kívánom, de DÖNTÖTTEM. Azt hiszem, jól.
A cigaretta adagomat ötödére sikerült lefogni.
Azt hiszem, lesz még belőlem valami. Nagy szeretettel fordulok magamhoz, és ha eszembe jut valami baromság, igyekszem lecsillapítani magam. Bár borult volna a bili, ha egy kicsi dolog nem úgy alakul - tehát beszól valaki, akitől nem vártam. Ez majdnem a munkahelyembe is kerülhetett volna, mert tutira elmentem volna inni.
Kedves Dixi!
Keress fel egy pszichoterapeutát!
Jobbulást! 🙂
Sziasztok.én azért irok mert azt hiszem BPDm van.ma fedeztem fel.milyen orvoshoz menjek vele?ti miket tapasztaltatok?nekem a depresszio és a hangulat ingadozás a legrosszabb.
Szia! Ilyen ámokfutásokat sajnos rendez néha az ember, ha borderline vagy hasonló zavarral küzd. Meg kell tanulni -- nem könnyű -- ezeket az impulzusokat felismerni (aha! ez most rossz ötlet!), és akkor meg lehet tőlük szabadulni.
Egy terápiában meg lehetne vizsgálni, milyen impulzív viselkedéstípusok jönnek elő nálad, és hogy lehet kiváltani valami kevésbé veszélyessel.
Mellesleg nekem nagyon imponál, hogy tudsz írni működő kereskedőszoftvert, szóval nem vagy elveszve...
Sziasztok!
Voltam dokinál. MMPI teszt. Eredménye nem valami biztos volt, csütörtökön mentem vissza azt a képes (motoros jetis) tesztet csinálni. A kettő együtt már csak mutat valamit.
25-én kell visszamennem.
Tegnap viszont megint szarul voltam. A reggel még nem is úgy indult. Feladtam egy lóversenyszelvényt. Felkeltem, mire kezdődött a futam, és megnéztem. 4 pacit eltaláltam az ötből. Hú, de izgi volt, mennyit nyertem. Nézem később a neten az eredményt, és nem hittem a szememnek. Teljesen megváltoztatták, kizártak egy lovat, így már csak 3-at találtam el. 150 ezer helyett nyertem 3 ezer ft-ot. Na itt kezdődött a cérnaszakadás.
Este lementem, és idegből feladtam egy másik szelvényt, természetesen nem nyertem rajt. Elkezdtem inni. Még nem is volt gond a 4 sör után, hazajöttem, és idegből elkezdtem tőzsdézni. Gyorsan el is buktam a számlámon lévő összes pénzt, ne legyen rá gond.
Pedig amit írtam automata kereskedőszoftvert, az szépen keresett a héten. Viszont napok óta csak stagnált, untam az egészet.
Később újra lementem 9 körül, és éjfélig vedeltem, minden mindegy alapon, az utolsó pénzemet is elszórtam. Most szarban vagyok, mert jövő hónap 10-ig nem lesz pénzem. De még csak egy sört se tudok inni, cigit se tudok venni. Olyan szépen elkezdtem épülgetni, tényleg visszafogtam a piálást, és tessék, jön egy szabadnap, és vége mindennek. Ráadásul még milyen messze van a 25-e. Jövő héten délelőttös leszek, az valami katasztrófa lesz, nem tudok mit kezdeni magammal. Tegnap még a jövő hónapra félretett pénzemet is elcsesztem. Jó, anyám segíteni fog, mert ilyenkor szokott segíteni. Csak bosszant a dolog. És még 9 nap, míg kiderül, mi bajom van. Bár tök jó valamilyen szinten, hogy nem maradt pénzem, mert így nincs kísértés nagy berúgásra, viszont baj az is, ha nem tudok inni, mert nagyon feszélyezett leszek. Cigizni se fogok tudni.
Mit tegyek?
Köszi Marci! Persze vannak hatások, pláne hogy ha az ember túlérzékeny, én pl. egy hanglejtésen vagy nézésen is fel tudom húzni magam, vagy belelátni mindenféle ellenségességet, bántó szándékot. Pláne egy szülő-gyerek kaocsolat lehet nagyon érzékeny...
Ha eljutottál így is a célig, plusz 20 perc árán, akkor eljutottál, az a lényeg. És így is tömegközlekedtél, nemde? Persze nem jó ha teljesen elhatárolódik az ember attól amitől fél vagy rosszul van. De apránkénk talán hozzá lehet szokni. Ha nem azon parázok hogy miért parázok már megint. mert az csak olaj a tűzre. és egy újabb negatívan megerősítő kudarcélmény.
Olvastad, esetleg csináltad is a szocfób terapot?
Köszönöm Eszter! Az a helyzet, hogy a mostani dokimhoz 4 éve járok, és ő Elvileg ismer, mégis ahányszor rákérdezek (kb. fél évente), hogy szerinte kiféle-miféle vagyok, mármint szakmai szemmel, szinte mindig mást mond. A számomra is legmeglepőbb válasz az volt kb. 1 éve, hogy szerinte nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkezem! Ezek után kénytelen voltam, vagyis inkább kíváncsiságból utánaolvastam a dolognak. És, hát.... Van amit magamra tudok vonatkoztatni a leírásból, de könyörgöm, nem attól vagyok rosszul valószínűleg tizenix éve, mert nárcisztikus személyiségzavarom van... Ezzel nem magát a pszichiátriai kórképet akarom lebecsülni, hanem inkább a saját problémahalmazomat érzem ennél komplexebbnek, mélyebbnek.
Legutóbb pedig, 1 hónapja ismét feltettem a nagy kérdést neki! Errea válasz "érzelmileg labilis személyiségzavar"! Na, megint utánanéztem a frissen kapott diagnózisomnak, és lássanak csodát; ez a borderline régi elnevezése! Azóta beleástam mélyebben a "témába" magam, és valóban vannak olyan jellemzők, ami rám illenek. De, bár gyerekkorom óta vannak öncsonkítás jellegű tevékenységeim, sohasem falcoltam. És az "üresség érzés" alatt sem teljesen értem mit kell érteni. Unalom, unottság, érzelemmentesség?
Persze, igazad van, jobb ha nem aggatunk vagy aggatnak ránk konkrét diagot és tünetek, problémák alapján próbáljunk meg alakítani, javítgatni magunkon. De ahhoz hogy az ember tudjon változtatni, megoldást találni, valami kapaszkodó mégiscsak kell, hogy honnan induljon el. Vagy konkrétan itt a búrán tudja melyik fórumban van a "helye".
A gyógyszerszedés illetve a pozitív hatásának kialakulása előtt is tök hullámzó volt a hangulatom, talán ennél is jobban, csak valahogy most vagyok képes ezt észrevenni, felismerni.
Milyen amikor hipomániás vagy, szimplán fel vagy pörögve, a föld fölött pár centivel repdesel és Mindenre képesnek érzed magad vagy azért az jóval durvább és kikészíted a környezeted?
Idézet tőle: tortaSziasztok! Egy kis segítségre lenne szükségem, mert az utóbbi időben nagyon belegabalyodtam a diagnózisok és önmagam elemezgetésének kuszaságába. Annyit az "előéletemről", hogy 13 éve járok pszichiátriai kezelésre, több szakembert elfogyasztottam már, szedtem gyógyszereket. Mindenféle szorongásos-depressziós diagot kaptam már, de valahogy csak nem jutok dűlőre, hogy mi is van velem. Az tény, hogy szomatikus tüneteket produkálok, és elsősorban szociális helyzetekben. Sokszor nehezen megy a kommunikáció , leblokkolok, "beégek" családtagok, barátok előtt is. Máskor vadidegen emberrel elcseverészek a boltban, és még szinte élvezem is. Néha flegma, cinikus, sőt agresszív vagyok, főleg a hozzám közelállókkal, máskor kedves, szeretetre vágyó "kiscica". Most nemrég itt volt nálam jóapám és egy óra leforgása alatt ezerféle képpen éreztem és láttam magam és őt is. Az intenzív szorongás és " ezt nem bírom ki Menjen már el" érzéstől a " jól érzem magam akár maradhatna is még" érzésig. Egyszerűn nem tudom irányítani az érzéseimet, a viselkedésemet, össze vagyok zavarodva. Ugyanakkor érzem magamon, hogy a rexetin sokat segít a mindennapokban, jelentősen jobban vagyok, mint a dózisemelés előtt, de mégis valami nem stimmel...
Azért biztos vannak valamilyen hatások amik kiváltják ezeket a hangulatváltozásokat belőled, még ha észre sem veszed ezeket a dolgokat. Gondolom édesapáddal nem egy témáról beszélgettetek a múltkor.
Én már nem elemezgetem magam, inkább megpróbálok változtatni (ha tudok, de általában nem tudok) magamon, vagy kikerülök bizonyos helyzeteket. Például nem bírom a tömeget, és a múltkor inkább utaztam 40 percet 20 perc helyett csak hogy, ne kelljen olyan sok ember között lennem.
Vannak olyan dolgok is amiken lehet változtani, mint amiről az a blogod szólt, Hangosan olvasni, hogy szokjuk a saját hangunkat. Az érdekes blog volt. 🙂
Szia torta! Én nem "ismerek rá" semmilyen diagnózisra abban, amit írsz, úgyhogy ebben az értelemben nem tudok segíteni, és erre nem is vállalkozhatom, hiszen egy diagnózis felállítása orvos feladata, aki többször és személyesen találkozik veled jó esetben.
A saját stratégiámról tudok mondani valamit. Én is mindenféle diagnózist kaptam már, részben attól függően, mi volt épp divatban, részben attól függően, mi volt a domináns tünetem, amivel az orvosnál jelentkeztem. Mostanra arra jutottam, hogy mi tudjuk saját magunkról a legjobban, hogy mi a problémánk -- mi akadályoz abban, hogy élni tudjuk az életünket --, második helyen pedig a közeli hozzátartozóink állnak. Az orvos csak ezekkel az információkkal tud dolgozni (jó esetben -- ha egyáltalán érdeklődik például a hozzátartozók tapasztalata iránt).
Ha úgy érzed, hogy nagyon gyorsan változnak az érzéseid, és ez zavar, akkor érdemes azon gondolkodni, hogy mi válthatja ezt ki, és mi segíthet rajta, teljesen függetlenül attól, hogy mi a diagnózisod.
Az antidepresszánsok néha kiváltanak hangulatingadozást, bár elvileg nem ilyen gyors ciklusban. Lehet, hogy ami a szorongásodon segít, az egy kicsit el is bizonytalanít abban, hogy most hol is vagy és mit is érzel. Tapasztalatom szerint még a gyógyszerek pozitív hatásait is meg kell tudni tanulni "kezelni" -- én például könnyen hipomániába csúszom, ami kellemes, de általában rossz a vége.
Sziasztok! Egy kis segítségre lenne szükségem, mert az utóbbi időben nagyon belegabalyodtam a diagnózisok és önmagam elemezgetésének kuszaságába. Annyit az "előéletemről", hogy 13 éve járok pszichiátriai kezelésre, több szakembert elfogyasztottam már, szedtem gyógyszereket. Mindenféle szorongásos-depressziós diagot kaptam már, de valahogy csak nem jutok dűlőre, hogy mi is van velem. Az tény, hogy szomatikus tüneteket produkálok, és elsősorban szociális helyzetekben. Sokszor nehezen megy a kommunikáció , leblokkolok, "beégek" családtagok, barátok előtt is. Máskor vadidegen emberrel elcseverészek a boltban, és még szinte élvezem is. Néha flegma, cinikus, sőt agresszív vagyok, főleg a hozzám közelállókkal, máskor kedves, szeretetre vágyó "kiscica". Most nemrég itt volt nálam jóapám és egy óra leforgása alatt ezerféle képpen éreztem és láttam magam és őt is. Az intenzív szorongás és " ezt nem bírom ki Menjen már el" érzéstől a " jól érzem magam akár maradhatna is még" érzésig. Egyszerűn nem tudom irányítani az érzéseimet, a viselkedésemet, össze vagyok zavarodva. Ugyanakkor érzem magamon, hogy a rexetin sokat segít a mindennapokban, jelentősen jobban vagyok, mint a dózisemelés előtt, de mégis valami nem stimmel...
Viszont akkor terápiába kezdhetnél preventíve, ha fennáll az élethelyzeti konfliktus.
Tulajdonképpen nekem kellene terápia is, csak nem tudom megoldani.
Ezt meg csak te magad érezheted, hogy milyen állapotban vagy. Mint írod, pillanatnyilag a gyógyszer nélküliség a jobb, mint egy esetleges kockázatú gyógyszer, pláne preventíve.
Ha nincs visszaesés, fölösleges is terhelni a szervezetet gyógyszerrel.
Tényleg nem egyszerű. Akkor valami mást, hogy ne szorongj...
Elég összetett probléma, ha a helyzeten nincs módod változtatni.
Mondjuk én is nehezen szántam el magam arra, hogy lítiumot (Liticarb) szedjek, annál is fennáll pl. a túladagolás veszélye, ill. felgyűlik a szervezetben. Talán megpróbálhatnád a Leponexet, és úgyis hamar kiderül, ha nem jó; és még lehet mással kísérletezni.
Érdekes, hogy ilyen jó fej a dokid, hogy nem akar mindenáron gyógyszerezni, rám ha rámnéz egy áter, már soroltatja is, hogy miket szedek, és tuti "belenyúl" még valami változtatással. Mondjuk a Xanax SR-t én "találtam ki" magamnak, és most már a napi 2x1 0,5-össel jól elvagyok; pedig előtte a sima Xaniból állandóan bekapkodtam néhányat, ha éreztem a szorongást; most meg minimális. A Balassában a doki azt mondta, hogy ezek a gyógyszerek együtt csökkentik a szorongást. Legalább az nincs állandóan, de viszont egy kis "pörgést" nem bánnék, talán ha egyszer lesz tavasz, az is megjön.
A gyógyszerezés elég kétélű, vagyunk itt néhányan, akik végigpróbáltuk szinte az egész palettát.
Nem azt írtad, hogy a hallu tulajdonképp nem zavar, mert tudod, hogy csak hallu?
Ne abban gondolkodj, hogy fellángolnak a tünetek, akkor mi lesz, inkább próbáld megelőzni - aztán ha nagyon nem jó, még mindig jöhet a gyógyszer mankónak.
Miért nem pártolja a dokid az antipszichót? A nyugtatót értem, mert függőséget okoz.
Valóban merész így leállítani a gyógyszereket, de ha eddig jól voltál, valószínűleg a problémák ellenére megleszel nélkülük.
Nem érzem, hogy olyan sokat segítene a gyógyszer, legfeljebb a felszínen maradok. Most már odáig "fejlődött" a diagnózisom, hogy nincs BPD, csak érzelmileg labilis személyiségzavar, meg egyéb bipoláris zavar stb. Persze a BPD meg a bipoláris zavar hasonlóan "mozognak", szerintem egy jelenség másféle megközelítése.
Csak a gondozóba járok, és a doki nem említette a gondozói pszichológust, és anyagi lehetőségem nincs egy terápiát végigfizetni.
A legjobban a depis tehetetlenség zavar, már az önellátás sem megy; mondjuk így, hogy anyáméknál lakom, ez nem is gond - egyelőre. Csak zavar 🙁
Szia, Kiscsillag!
Igen, többnyire csak olvasgatok itt, nemigen tudok "beszállni" a beszélgetésekbe. Talán egyszer. Amúgy szedek egy négy gyógyszeres kombót, járok a Gondozóba. Doki jó fej, de hát ott nincs sok ideje egy betegre. A környezetem szerint jobban vagyok, én nem igazán érzem. Te mintha jobban lennél, nagyon értékes bejegyzéseket írsz!
Talán mert nagyon kíváncsi vagy a válaszra 😛
Igen, én is azért monmdtam, hogy szerintem nem jó, hogy itt vannak ezek a tesztek. Sokakat megijeszthet a (fals) eredmény. Nekem is kihozta a bordert..
Szerintem aki eljut erre az oldalra, az már tudja, hogy baj van, és kér segítséget. Nem egy ilyen teszten fog múlni. De a szelfdiagnózis nem feltétlen jó. Ez olyan, mint hogy az orvosok sem szeretik, ha nem a tüneteidet sorolod fel, hanem az internetről lehalászott "diagnózist".
De ezt nem azért mondom, hogy kötekedjek, fontos nekem ez az oldal, és amit csinál, de a legelejétől kicsit kétkedve fogadtam a fentlévő teszteket. Valós teszteket illegális lenne így terjeszteni. Azért hívtam őket inkább "iránymutatóknak". De bocsánat, ha nagyon erőszakosnak tűntem, vagy ilyesmi.
Ez nagyon jó.
Nekem is szoláriumba kéne járjak...
😀
Én is, nagy könnyebbség és végre édesanyám is támogat ebben, a párom meg elkísér. Holnap mesélek....
Napok óta tök szarul vagyok, de nem úgy, mint eddig, hogy totál rotty. Már panaszkodni sincs kedvem, még a falcolás meg az egyéb agyament szokásaimhoz, semmihez, idén még nem is ettem semmit. Nem is akarok beszélni a gondjaimról, mert már azt is unom, a halál gondolata is, uncsi.... nullás állapot, csak vegetálok. Jó így , mert ez legalább nem zavar senkit, bár engem meg ez az egy zavar, de beláttam, nekem is jobb így. Békén vagyok hagyva. Eddig kedvem, mostmár erőm nincs semmihez, totál legyengültem.
A környezetem nem tud ebből az állapotból kimozdítani, hiába, legtöbbször többet ártanak, inkább kizárom őket, evvel védve saját magamat és őket is, mindenkinek jobb így.
Ezt már többször tapasztaltam, nekem az segít ha süket fülek vagy bologató jancsikák helyett egy olyan hallgat meg, aki ért is. Nem kell mondania semmit, csak meghallgat és megért, akármilyen hülyén fejezem ki magam, tudja miről beszélek, hisz átélte.
Amikor itt a burán olvasom az álltalatok írt problémákat, szorongásokat különböző élethelyzeteket, nagyon sokkal tudok azonosulni, legtöbbszőr odaírnám énis énis, és kiváncsian várok egy választ ami majd rajtam is segít, aztán rájövök ezekre nincs tuti recept, jó válasz,de mégis jó, a tudat hogy nem vagyok egyedül ezekkel a borzasztó érzésekkel, gondolatokkal. Most is, abba fáradtam bele, hogy az értetlen közönségemnek magyarázzam miért nem eszek, miért döglök egy hete
.... mert csak. Tököm tudja. Így keltem és így maradtam.
De nem vagyok evvel egyedül, és ezt jó tudni.
Ma nagyon aggódtam egy barátom miatt, az ünnepek alatt nem nagyon zavargolódtam, pedig lett volna mit mondanom, de már unok neki is mindíg csak rinyálni. Rég hallottam felőle, aztán amit ma hallottam az aggodalommal töltött el. Magam miatt sose kelek fel, más miatt, főleg aki meg is érdemli, inkább. Persze a forgatókönyv a szokásos, a kurva nagy segítségnyujtásom: hallgathatta a rinyámat vagy másfélórán keresztül....
Sajnálom, én ilyen vagyok! Igyexem, de nem tudok megváltozni! Miután letettük lementem szoliba, (kis d vitamin pótlás) és megvilágosodtam!
Tudom mit akarok, van egy nagyon fain ötletem amivel leköthetem magam és még hasznomra is válhat és szereztem időpontot holnapra egy dokihoz (border specialista)!
Ez nekem azért nagy szó, mert vagy fél éve nem tudom eldönteni mit akarok, pedig lehetőségem ezer, jódolgomban nem tudok mit kezdeni magammal csak az idiótaság meg az önpusztítás, és a dokihoz menés is hát... nem vitt rá a lélek.
Ez úton szeretném neked megköszönni, hogy vagy nekem és hogy mindíg vagy nekem, és megigérem, hogy a magam módján te is mindíg számíthatsz rám és tudod mit? ha a hallgatásoddal ekkora lökést adsz, ne csodálkozz ha nem hagylak szóhoz jutni! 😉
És nektek is köszi Burások, mert ha titeket olvaslak, akármit, jót, rosszat, Huligánt ... 😉
...máris egy kicsit jobb, legalább nem érzem magam egyedül és megnemértettnek.
Sztenderd teszteket teszünk fel (általában angolból magyarítom), de természetes, hogy nem diagnosztizálhatja magát senki! Egy teszt semmi mást nem tud mutatni, mint hogy egy szimpla tünetlista alapján a problémáid beleillenek-e valamelyik diagnózis "tipikus" képébe. Mindenki egyéni és egyedi, egyes tünetek hasonlóak, és ezeket szokták diagnózisnak nevezni, de hogy egyénileg milyen kategóriát érdemes rád aggatni (és érdemes-e egyáltalán), azt csak egy szakember tudja hosszabb konzultáció után eldönteni.
Azt nem találom problémának, hogy közlünk ilyen teszteket. Aki nagyon nem tudja, mi van vele, annak egy egyszerű lista is segít elrendezni a fejében, hogy mik a főbb problémái. Egy teszt nem határoz meg, nem ír le, de ad egy fogózót, ha szükséged van rá.
Nekem igen jól jött volna 14 évesen, ha egy teszt alapján látom, hogy klasszikus depressziós tüneteim vannak. Hamarabb eljutottam volna szakemberhez.
Hogy ilyenek alapján próbálja kideríteni, hogy border-e. De tényleg, a félreértés nem a legmegfelelőbb szó, csak nem jutott jobb eszembe.
#verébnapiokoskodása
Nem tartom jó dolognak, hogy ilyen tesztek vannak ezen az oldalon, pont az ilyen félreértések miatt. Amikor az ember maga alatt van, nagyon kellemetlen lehet egy ilyen "eredmény". "Aha, szóval ilyenem is van.."
Azért egy diagnózis messze komplexebb, sőt, egy igazi személyiségteszt is. Ez inkább csak útmutató, bár nem értem mihez, és minek ide. Így is van elég bajunk itt...
Ha a dokim lemondana nekem is az jutna eszembe, hogy nincs kedve hozzám, amúgy is ezt érzem, pedig nem borderes, hanem szocfóbos vagyok. Annyira nem szétválaszthatók a lelki nyavaják, mint ahogy hisszük. Sok a metszet és a hasonlóság.
Én megosztottam számtalanszor, egyből boszorkányüldözés lett a vége:DD
Szia Chs34,
Örülök, hogy megtaláltad a Búrát.
Hétfőn kezdesz terapot? Wow.
Kívánom, sikerüljön kimászni.
Sziasztok!
Nagy nehezen találtam ide hozzátok, ennek is komoly előzménye van.
20 éven keresztül kutattam, mire ideértem. Kerestem magamat, de nem találtam. Jártam pszcihológushoz két évig, akit aztán otthagytam, mert rájöttem, hogyan lehet átvágni, mert azt éreztem, hogy nem tud segíteni.
Ez a 2000-es évek elején volt. Aztán minden egyre rosszabb lett. És nagyon halvány átmenetekkel jelentkezett. Dohányoztam, és kártyáztam. A célom az volt, hogy nyerjek, persze mindenemet elveszítettem. És elkezdtem inni. Aztán ördögi kör alakult ki.
Jött más is. Lányok, szerencsejáték, alkohol, cigi, .. Nem találtam a helyem a világban, és nem értettem, miért is lett a kedves, szeretetreméltó, mindig megbízható emberből egy ekkora borzadály. Kerestem magam, és nem találtam.
Párkapcsolataim a nagy nullával voltak egyenlőek, és mindig úgy gondoltam, hogy ez az én szerencsétlenségem, senki olyannal nem tudtam összejönni, aki iránt éreztem valamit. Akik pedig maguktól jöttek, azokat persze nem hajtottam el addig, míg úgy éreztem. Ez max. 1-2 hónap volt.
Karácsony előtt úgy éreztem, szerelmes lettem valakibe. Persze nem tudom, hogy valós-e. Eddigi szerelmeim mind olyanok voltak, hogy soha nem volt viszonzott.
Születésnapomon totál berúgva megírtam mindenkinek, hogy mennyire szeretem ezt a lányt. Persze mindenki kiröhögött. Nem is ismerem.
Azon a héten nagyon ki voltam akadva. Úgy éreztem, tényleg semmi esélyem a túlélésre. Ekkor kezdtem keresni a neten. És megtaláltam a Borderline személyiségzavarban szenvedőket. Olvastam, és rájöttem, lehet, én is ilyen vagyok.
Karácsony napján történt a családban egy kisebb katasztrófa. Másnap finoman falcoltam. Akkor esett le, hogy néhány évvel ezelőtt is ugyanezt tettem. Kezdett elszállni a köd eddigi életemről, hogy mit-miért tehettem. Gyorsan bejelentkeztem pszihóhoz, hétfőn megyek. Nagyon várom már. Mert az biztos, hogy most kigyógyulok ebből, nem érdekel, bármi áron. Tudom, meg tudom csinálni. Mégha nem is ezzel a pszihomókussal, akkor is megcsinálom. Akkora erőt adott, hogy rájöttem, valószínűleg mi baj van, hogy robbanásszerűen akarok ebből kitörni. Ha nem találok rátok, már biztosan nem ezt a kommentet írnám, hanem már az anyaföld szeretetét élvezném. Köszönöm, hogy meghallgattok.
Kedves vagy, bár ilyen egyszerű lenne.
Szia 50373! Azt látom, hogy törlöd a hozzászólásaidat. Nem kell félned, itt nem lehet rosszat mondani (hacsak nem bántasz valakit). Persze teljes jogodban áll bármit törölni, amit írtál, csak azt akartam mondani, hogy bármit mondasz is, nyitottan fogadjuk.
.