Gyógyszer
"A depi nem tudom, mit csinálna, ha nem szedném a remeront."
Helyesen: A depi ÉS az alvásprobléma nem tudom, mit csinálna, ha nem szedném a remeront.
Hát alvásproblémám nem volt idén májusig. A depivel jött.
A depi nem tudom, mit csinálna, ha nem szedném a remeront. Lehet, hogy ki kéne próbálni, de nem akarom össze-vissza rángatni a szervezetemet. Így is 30 mg remeronról (mindössze 5 hét szedés után) lementem 7,5 mg-ra.
A szorongásra meg talán antipszicho kéne.
Csak altatásra esélyesen felesleges többet szedni 15 mg-nál.
Igazad lehet.
"Ive been weaned down to 7.5 mg mirtazapine from 45mg. Ive been told that mirtazapine works better for sleep at lower doses."
valószínűleg depresszió szempontjából igen, ez nem számít hatékonynak....
Az elaltatás más eset.
nekem mindegyik szájban oldódó verzió könnyen morzsolódott, tudtam úgy kb. felezni
valószínűleg depresszió szempontjából igen, ez nem számít hatékonynak....
Az elaltatás más eset.
Asszem fog az sztk-s doki ismét nagyot nézni, ha elárulom, hogy 7,5 mg remeront szedek továbbra is. Már múltkor is sikerült meglepnem. (Ez talán szubdózisnak számít?)
Tényleg, van olyan mirtazapine hatóanyagú gyógyszer, amit könnyen lehetne felezni?
http://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/mirzaten_15_mg_filmtabletta/13337
Ez van nekem (krka a gyártó).
Értem. Örülök, hogy ilyen jó a kapcsolat vele. (És még ingyen is van.)
Zsolt, nekem nagyon tetszenek az írásaid. Teljesen normális hozzászólások, fel sem merülne bennem, hogy valami összeesküvésben hiszel. 🙂
Én őszintén szólva maradok két fontos tételnél:
a) anyám mondotta vala (és milyen igaza van), hogy a felírt gyógyszer felét szedjük be (bár ezt más gyógyszerekkel kapcsolatban mondta, a mi családunkban soha senki nem szedett semmilyen pszicho gyógyszert)
b) a józan ész uralkodjon.
Így aztán (biztos tök izgi) MEGINT visszamentem a remeronból 7,5 mg-ra. Ti. 15 mg-nál igaz, hogy többet alszom, de dagad a lábfejem (minimálisan). A 7,5 mg-nál viszont nem. Ergo a szervezetem valamit jelez, amire figyelnem kell.
A gyógyszergyártás és -kutatás nem jótékonysági intézmény, hanem egy nagyon sikeres és jövedelmező iparág. Ebben egyre komolyabb szerepe van a pszichiátria készítményeknek.
Ha nekem nem fáj semmim, senki nem tud rábeszélni, hogy fájdalomcsillapítót vegyek. Ha fáj, de nem hat egy készítmény, akkor sem veszek többé.
Hogy megy ez az antidepresszénsokkal és az antipszichotikumokkal? Akár segít, akár nem, de még ha árt, akkor is vesszük hosszú időn keresztül, mert kapszkodunk a szalmaszálba, reménykedünk a csodában, vagy csak mert a doktor azt mondja. lyen szempontból egy sokkal stabilabb piac, mint a többi készítmény. Nem csoda, hogy a kutatás ebben az irányban a legerősebb, az emberbaráti szeretet mellett ebben nagy szerepe van a várható profitnak is. Nagyon jó, hogy fejlődik a tudomány és enyhíti a szenvedéseket. A kérdés az, hogy meddig tágítjuk a morális határokat.
(Most lehet összeesküvés-elméletezni, meg szcientológusozni, de mielőtt valaki erre vetemedne, nézzen utána!)
Sajnos találgatnak. A bölcsek kövét ők sem tudják. Szerintem nagyon ritka, hogy betalál egy gyógyszer a nagy találgatásban.
Minden gyógyszernél olyan érzésem van, hogy a nagy átfogó kísérlet része vagyok csupán, biztosra senki nem tudja megmondani előre, hogy rám éppen hogy fog hatni. Erről senki nem tehet és azt hiszem annyi a lehetőségem, hogy a kisebbik rosszat válasszam, mert jó választás nincs.
Olyan sok orvossal találkoztam már, hogy végül belátom, hogy szélmalomharc lenne a korábban emlegetett levelem megírása. Egyszer skype-on elértem egy Orvost Washingtonban, egy kutatóintézetben, ahol a betegségemmel kapcsolatban kutatnak, és igazából Ő is csak 2-3 féle hatóanyagot tudott javasolni, amit már mindet próbáltam. Hiába írnék bárkinek ezek után, azt gondolom hiába várom a csodát.
De hiába biztos a szaktudásában, akkor se fogja tudni előzetesen, speciálisan rád hogyan hat majd az akár elméletileg a bajodra megfelelő gyógyszer. :S
A dokim kórházi. A SOTE-ről. Amikor bent feküdtem ő kezelt, és annyira összemelegedtünk, hogy felajánlotta, hogy járhatok hozzá. Nem fizetős. Havonta megyek, és kb 1-1,5 órát vagyok nála. De terápiát nem tart, ez pszichoedukáció.
Szia CatEye! 🙂
A te mostani dokid fizetős vagy sztk-s?
Gondoljatok bele, hogy abban a 15 percben amit egy sztk-s áter foglalkozik a beteggel, mit tud eldönteni, mérlegelni, vagy megismerni a beteg helyzetét? Semmit. Sarokba vannak ők is szorítva ezzel.
Egy fizetős áternek meg muszáj határozottnak lennie, mert azért fizetsz, hogy mondjon valami okosat, segítsen. Aztán persze ismerve azt, hogy mennyire nem tudnak az áterek sem semmit az agy működéséről, megkérdőjeleződik bennem, hogy érdemes-e ilyen fizetett áterekhez menni.
Szia Robinson!
Nyugodtan morogj csak. 🙂
Az én korábbi (három) áteremhez magánba jártam. Ők nem sokat vacakoltak, felírták, amit gondoltak és kész. Főleg a harmadik doki volt nagyon határozott, ő férfi. (A többiek nők.) Csak ugye ugyanezzel a határozottsággal sütötte rám, hogy bipol vagyok, ami marhaság.
Emiatt sem megyek hozzá többé, meg azért sem, mert nem bírom fizetni.
Ugyanakkor hálás vagyok neki, mert jó gyógyszert írt, a remerontól sokkal jobban lettem.
A tegnapi (sztk-s) dokinak "megbocsátok". Most mit mondjon? Életében először látott, semmit nem tud rólam. Elmondom, hogy váltogatom a dokikat, "nem" (azaz igen) variálok a gyógyszerekkel, hát ... nem tud mást, mint széttárni a karját.
Visszatérve, sok igazság van benne, amit írtál. sajnos ha gondolkodó ember vagy, akkor felmerül benned, hogy miért pont ez a gyógyszer, miért ennyi, satöbbi.
"Fontolgatok egy körlevelet a legnevesebb magyar Profoknak, hogy megtudjam mégis hol található olyan orvos, aki határozott, és pontosan ismeri a gyógyszerek hatásmechanizmusát és el tudja dönteni mikor emeljünk és mikor ne."
Szerintem írhatsz, érdekes lenne, hogy mit válaszolnak, de szerintem sajnos nem sok jó várható. Utálom, ha rálegyintenek emberek problémákra és nem tesznek semmit, mondván, hogy úgysem lesz semmi változás. Szóval lehet, hogy érdemes lenne megpróbálni, de nem lesz egyszerű, sőt. Ráadásul vedd számításba, hogy szinte semmit nem tudunk az emberi agy működéséről, a gyógyszerek teljesen másként hatnak különböző embereknél, satöbbi.
Éppen ezért az áterek számomra nagyon félelmetesek.
Idézet tőle: MálnaTegnap voltam egy új áternél. Mikor megtudta, hogy 2 év leforgása alatt elfogyasztottam 3 dokit, láttam, hogy rendkívül boldog. Főleg, mikor azt is megtudta, hogy (saját szavaimat idézem) "nem szoktam variálni a gyógyszerekkel". Ja, csak a convulexet hagytam abba, meg a lítiumot. Na mindegy.
Bevallotta, hogy fogalma sincs, mi a teendő, erre én megkérdeztem, hogy emeljem-e vissza a remeront 15 mg-ra (most 7,5 mg-ot szedek). Erre azt mondta, hogy igen. Kérdezte, hogy egy hónap múlva megyek-e, erre rávágtam, hogy dehogy, egy hét múlva. Beletörődött.
Szia Málna!
A hasonló tapasztalat nekem is ismerős, és engem az ilyesmi nagyon zavar. Egy Orvostól, legyen az "áter" azt várnám, hogy legyen határozott és biztos a tudásában, mit mikor és mennyit kell szedni és vegye figyelembe, hogy ki hogy tolerálja a különböző gyógyszereket. Ez adna biztonságérzetet. E helyett én is "fogyasztom" az orvosokat, mert gyakorlatilag én dozírozom a gyógyszereimet, Ő csak azért kell, hogy felírja. Ha azt látom, hogy bizonytalan próbálkozgatások vannak, akkor úgy érzem magam mint egy állatorvosi ló. Fontolgatok egy körlevelet a legnevesebb magyar Profoknak, hogy megtudjam mégis hol található olyan orvos, aki határozott, és pontosan ismeri a gyógyszerek hatásmechanizmusát és el tudja dönteni mikor emeljünk és mikor ne. Nem lehtünk farmakológusok, hogy tudjuk melyik gyógyszer milyen dózisnál a leghatásosabb... mégis mintha nekünk kéne ezt eldönteni. Emeljünk ne emeljünk...? Ha magamat kell dozírozni akkor fel is csaphatok egy farmakológia könyvet és elkezdhetem kipróbálni az ottan gyógyszereket.. Nem személyeskednék az áterekkel, mert vélhetően ez a szakmai protokoll, és ennek megfelelően teszik a dolgukat csak nem értem, hogy miért ez az eljárásrend? Vagy nem mindenhol ilyen? Ezzel most ki morogtam magam a nem tetszik dolgok miatt.
Csumpika! Komolyan érdekelnek a gyógynövények,és nem az előre bekapszulázott xarok,akkor itt érdemes nézelődnöd! http://www.teautja.hu/online-teabolt/herbarium/rodiola-rosea-aranygyoker-803
Tegnap voltam egy új áternél. Mikor megtudta, hogy 2 év leforgása alatt elfogyasztottam 3 dokit, láttam, hogy rendkívül boldog. Főleg, mikor azt is megtudta, hogy (saját szavaimat idézem) "nem szoktam variálni a gyógyszerekkel". Ja, csak a convulexet hagytam abba, meg a lítiumot. Na mindegy.
Bevallotta, hogy fogalma sincs, mi a teendő, erre én megkérdeztem, hogy emeljem-e vissza a remeront 15 mg-ra (most 7,5 mg-ot szedek). Erre azt mondta, hogy igen. Kérdezte, hogy egy hónap múlva megyek-e, erre rávágtam, hogy dehogy, egy hét múlva. Beletörődött.
Sziasztok! Rhodiolint szedett már valaki? Tapasztalat?
Szerintem sem rossz. 🙂 (Bár a Roxy talán jobb volt, de mindegy.)
Kár, hogy neked most bosszú a neved. Olyan jó lenne valami szép / kellemes hangzású név.
"Lehet pár hét alatt enyhült volna vagy elmúlik.
CItapramnál és Abilifynál tapasztaltam ilyet..."
Ezt nekem írtad, ugye? Köszönöm, hogy leírtad. Igen, gondolkozom rajta, hogy megint lassan vissza kéne menni a 15 vagy 22,5 vagy 30 mg-ra. Mert már megint felébredek hajnali 4-kor és ez nem annyira jó.
Hétfőn vagy kedden megyek pszichiáterhez (sztk-s, a magánt már nem tudom fizetni), megkérdem tőle, hogy mi legyen.
Igen, de milyen már, hogy egy antidepresszáns mellékhatása a szorongás? Durva.
Tul.képpen maga az antidepi hatás is egy mellékhatása a gyógyszernek.Nekem sima prozac volt,amivel kezdtünk,kihúzott a gödörből,viszont annyira pörgetett,feszült lettem,hogy jött a rivotril.Először 0.25.Hamar hozzászoktam,emelni kellett.Gyógyszerváltás etc.Hosszú történet.Kicsit fájlalom,hogy anno nem kaptam megfelelő pszichoterápiát,talán segített volna,s nem nyúlunk egyből az antidepihez.Így visszagondolva nem tudom,a,borderline személyiségzavart inkább terápiával lehett volna kezelni.Késő bánat...
Ezt Málna korábbi gondolataira írtam, csak elbénáztam
Úgy látom, hogy az az elsődleges tájékoztatás azt feltételezi, hogy a mellékhatások rendszerint pár hét után megszűnnek. De ahogy többen tapasztaljuk, vannak állandósuló mellékhatások is, amit ha elmondok az Orvosnak, akkor tudomásul veszi, és nekem azt szokták mondani, hogy az a maximum elérhető cél ha a kissebbik rosszat választjuk..
Ha tudsz dolgozni,aludni s családot fentartani alkalmi 0.25 - ös frontin bevételével,akkor már bocs,miről beszélünk.Alvászavara mindenkinek van alkalmanként.Amikor már semmire sem javul,sport,olvasás,anyámkínja,s nem segít az altató s csak az antipszicho üt ki,na szerintem akkor van klinikailag is komoly helyzet.Félre ne érts!De a 21.században mindenki kikészül,s a létbizonytalanság,ma van állásom,holnap nincs,a munkahelyi feszültségek,öljük egymást ahol lehet...Szóval nem csoda,ha néha az egészséges ember is bekap egy fesz.oldót.Vagy iszik.Ha egész éjjel nem alszol napokig,akkor viszont komolyabban oda kellene figyelni gyógyszer szempontjából is.A suicid késztetéseket sem lehet szőnyeg alá söpörni.A végén hamarabb meghalsz egy rossz döntés miatt,mint a belgyógyászati betegségedben.
Jelen pillanatban milyen antidepit szedsz?A 0.25 -ös frontin nagyon pötty adag,jó,hogy tudsz aludni vele.Nekem az 1 mg rivo semmire sem jó,kell hozzá antipszicho.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon a kezdeti mellékhatásoknak mekkora jelenetőséget kell tulajdonítani. Az első három antidepivel gyakorlatilag nem volt semmi különösebb mellékhatás. A negyedikkel viszont volt egy nap (talán a negyedik), amikor azt hittem, bedilizek. Iszonyú rossz közérzet, szorongás... És aztán később lám, ez a szorongás lett a későbbi mellékhatás.
(Fura, hogy a kezdeti mellékhatásoknak nincs más nevük, mint a későbbi mellékhatásoknak. Későbbi mellékhatásnak azt nevezem, ami "állandósult", tehát a gyógyszer már kifejti a hatását és a mellékhatás is többé-kevésbé ott lábatlankodik.)
Nagyon szívesen, és tényleg lehet hogy jobb ha Orvossal is beszélsz.
Én meg a Teperinnél hívtam fel az Orvost, mert azt hittem, hogy totál megzavarodtam.
Köszönöm Málna!
Köszönöm a válaszodat Kedves Robinson.
Azért lehet.hogy felhívom a pszichiatriat hogy megnyugodjak kicsit
Tudt hogy az elejèn erősödhetnek a tünetek de most nagyon rossz.
Köszönöm Parrot!
Szia Evus!
Szedtem Cymbaltát kb két évig, és az elején nekem is voltak hasonló érzésem, de ha jól emlékszem 2-3 hét volt mire a gyógyszer beállt, és ezek a mellékhatások lecsilllapodtak. Azt olvastam, hogy idő kell a szervezetnek, mire átáll arra az állapotra, hogy a két idegsejt közötti kommunikációt egy külső kemikália befolyásolja. Ezek a szerek viszont nem válogatnak, hanem ha pl a szerotonin receptorra hatnak, akkor a test minden ilyen típusú idegsejtjére hatást gyakorolnak, nemcsak az agyban, ahol a kedélyállapotot javítani hivatottak. Nekem hosszú távon az emésztő rendszerben maradt meg egy fura érzés, amit tudtam, hogy gyógyszer csinál, mert a bélrendszerben is rengeteg szerotonin receptorral rendelkező idegsejt van. Ezért van akinek szorulása van, vagy hasmenése stb. Nekem fura zsongás volt ott bent :)), de az elején még olyat is éreztem, mintha a koponyám alá az agyamra egy szúk gumisapka lenne rászorítva és a bőröm mintha nem az enyém lett volna. De ha tartós a nagyon rossz közérzet, akkor lehet hogy érdemes beszélni az orvossal. Egyébként olyan ismerősöm is van, aki semmilyen mellékhatást nem érzett a Cymbaltától..nem vagyunk egyformák.
Furcsán gyengènek kábultnak érzem magamat. Mintha nem lennèk itt csak félig.. szedtem már Zoloftot, Tepetint meg Assentrat de egyikkel sem éreztem ilyen rosszul magamat.
Nem tudom hogy szedjem-e tovább vagy hagyjam abba.
Vagy ez normális?
Szia!
Örülök, hogy írtál! Olvastam egyszer már a bemutatkozásod, most megint elolvastam.
Úgy gondolom, hogy nagy küzdő lehetsz.
Nos, a te esetedben természetes, hogy gyógyszert kell szedned.
Én nagyon sokáig nem akartam gyógyszert szedni.
Az alapproblémám a szorongás.
A xanaxot nem szedem soha "soron kívül", hanem mindig naponta 3x. Azt, hogy miért csak ilyen sok hat, azt nem egészen értem. Egyéni dolog lehet.
Az antidepik közül az első hármat még a szorongásra kaptam. Nulla javulás.
A negyediket sajnos már a depresszióra. Az nagyon jelentősen javult, viszont mellékhatásként... hoppá... szorongás jött elő.
Szóval "we are not pleased".
Sziasztok!
Cymbaltaról van valakinek valmilyen tapasztalata esetleg?
Kèt napja szedem és nagyon furcsa nyomott a közérzetem tőle.
Hú de jó írás!
Sziasztok!
Ha nem gond leírnám, amit én gondolok, mert elég szoros kapcsolatot kell ápolnom a gyógyszerekkel
Alapvetően sosem voltam gyógyszer párti, ezért bizonyos elveket próbáltam lefektetni, hogy milyen esetben gondolkodom el a gyógyszeres kezelésen.
A betegségem elején elsők között generálódott a probléma, hogy nagyon nehezen aludtam el, és ha mégis sikerült akkor annyiszor felébredtem, hogy úgy éreztem mintha ébren töltöttem volna az éjszakát. 4-5 ilyen nap és általában belázasodtam, és a láz kiütött, de pár ilyen kör után rájöttem, hogy alváshiány súlyosabb, mint a gyógyszer hatása. Nálam emiatt elfogadott lett, hogy estére vegyekbe valamit. A frontintól elég jól elalszom, de reggelre néha nagyon nyomott vagyok, szóval a megoldás nem tökéletes de ez van.
A másik, amikor nagyon erős motiválatlanság uralkodik el rajtam, sötét gondolatokkal, teljes céltalansággal és öngyilkossági gondolatokkal. Egy Doki elmondta, hogy az állandó fájdalmaim, gyakorlatilag "feldarálják" a szerotonint a véremben, így természetes biokémiai következmény ez az állapot amiben vagyok. Ez indokolja, hogy időnként antidepi kúrán vagyok.
Nyílván vannak olyan kórképek, amiknél a pszichotikumok használata életmentő lehet, pl epilepszia, de ilyesmiket a fájdalmaimra írnak fel nekem, viszont nem nagyon szedem be, mert úgy kiüt, hogy életképtelenné válok és a fájdalmak sem múlnak el érdemben.
Összegzésként a saját szempontoból nézve, nagyon indokolt esetben használom a gyógyszereket, mert ha napközben minden feszültségre frontitn kapkodnék be, akkor félnék, hogy teljesen ráállok, és a gyógyszer lesz azon problémákkal szemben is a megoldási stratégiám, amiket egyébként gyógyszer nélkül is meg lehetne oldani.
Türelemet és ügyvédet kérsz? 🙂 Ez nagyon aranyos.
Legyél lécci te is nagyon türelmes.
Szóval. Ha valakinek mondjuk szívbaja van, akkor oké a rivo szerinted.
Ha mondjuk nagyon szorong? Akkor is? De ha már nem szorong "nagyon", akkor ne szedje?
Ezt akarod mondani?
És milyen pszichés/pszichiátriai okoknál látod indokoltnak
a nyugtatót
az antidepit
az antipszicho-t?
NEM kötekedésből kérdem.
Ha simán le tudsz tenni egy rivo-t,vagy antidepit,mert azt az orvos kéri,javasolja,s így is el tudod látni a munkád,ok.szar közérzettel stb.ami szintén rossz,de valahogy mégis megy,akkor ezen a téren nincs nagy gáz.Nem a belgy.betegségről beszélek.Na,felb.az agyam,türelmet s ügyvédet kérek.
jaj de utálom ezt, hogy két hozzászólás közé mutat az előzmény....
Igen,Málna megfogalmazta,én tényleg ilyen vagyok.Sarkított.Sokáig csak nyelek ilyen témákban,olvasom a hozzászólásokat,aztán katt,meghülyülök.S beírok.De ilyenkor már az indulat beszél,s nem a higgadtság.Ezért szeretem a gyógyszer témát,itt annyira nem dühöngök,leírom ,amit tudok róla,oszt kész.
Csak pont a lényeget nem értem, bocsánat. Itt mit akarsz mondani?
Hogy csak az szedjen gyógyszert, akinek nagyon muszáj?
Vagy ha valaki gyógyszert szed, akkor sem biztos, hogy jól lesz?
Ugyanez érvényes a munkaképtelenségre(családi támogatás nélkül!).
Bosszú leírta, hogyha nem dolgozik, bedől náluk a rendszer.
Én nem tudom, velük(akiket emlegettél) mi lesz, de nem is feladatunk megoldani. Sajnálatos dolog, de elkezdtem mostanság kapiskálni, hogy nem tudok segíteni másoknak, ha nem vagyok legalább derékig kinn a szarból.
Mikor nagyon súlyos szorongásom volt, nemhogy nem tudtam kimenni a lakásból, hanem kb menekültem el otthonról a szabadba(természet, emberek, busz), szval ez is egyéni.
Nagyon sokan gyógyszerrel is munkaképtelenek.A helyzetük Mo-n abszolút nem megoldott.Lógnak a levegőben..Gyógyszerrel sem tudnak kimozdulni a házból.S ha valaki nem támogatja őket,családtag stb.akkor mi lesz?Nekik nem a közérzetükről van szó!!!!
Sztem parrot úgy értette, hogy nem súlyos szorongásra, depresszióra, pusztán közérzetjavítási célzattal nem annyira életbevágó a gyógyszer, nem magában úgy, h a szorong-depi mint kórkép nem elég súlyos.
De majd biztos leírja.
Parrot, te olyan jókat írsz, de annyira sarkosan is tudsz fogalmazni / véleményt nyilvánítani. Ha valaki szorong, depressziós, az elég kemény. Nyilván vannak fokozatok. Azért azt a depressziót, ami nekem most egy rövid ideig volt, hát nem kívánom senkinek. És még ez nem is a legrosszabb fajta volt. (Láttam egy "skálát", onnan gondolom.)
Hú, de remélem, hogy nem jön vissza.
A gyógyszer sokunk számára nem csak azért van,mert akkor munkaképes leszek stb.
Pedig szerintem ez egy nagyon nyomós szempont, hogy hozzájárul-e a munkaképességhez. Bosszúnál mintha úgy lenne, hogyha nincs munka, nincs pénz, ha nincs pénz, nincs megfelelő lakhatás, nincs kaja, nincs semmi, veszélyezteti a kezelését-->veszélyezteti az életben maradását. Végső soron pont ugyanúgy az életben maradása a tét, csak áttételesebben. Ez nem egy "csak" szempont, legalábbis sokaknál nem.
Elhiszem,s megértem,hogy a belgyógyászati betegséged súlyos.Viszont ha csak azért kell antidepi,rivo,s egyéb gyógyszerek,hogy a közérzeted jobb legyen,pszichiátriai szempontból nem tartozol szerintem a súlyos kórképek ,,közé.Ezt most a depresszió,szorongás stb.-re értem.Ha én nem szedném az antidepresszánst,már valszeg nem élnék,öngyilkosság lenne a vége.Tehát itt nem csak közérzetjavításról beszélek.Ha a rivo nem lenne,már a szorongástól ki sem tudnék menni az ajtón,s a szívritmuszavar olyan mértékű lenne,hogy kardiológus sem tudna mást mondani,csak hogy szedjem.,,ideges szív,,.Az alvásom pedig nem a ,,nem alszom jól kategória,,.Egyáltalán nem alszom,akár egy hétig non stop gyógyszer,konkrétan antipszicho nélkül.Ezt érdemes kipróbálni vállalkozó személyeknek,milyen állapotba kerülhetsz.Lényeg a lényeg...A gyógyszer sokunk számára nem csak azért van,mert akkor munkaképes leszek stb.Hanem akkor életben maradok!!Na,nehogy már a körzeti bírálja felül egy szakorvos véleményét!!Sajnos,mégegyszer mondom,itt nem az ,,akarom vagy nem akarom kérdése a lényeg...
Én 3 x 1,5 mg xanaxot szedtem (gyakorlatilag elsőre ennyi lett az adagom, szóval nem "emelgetéssel" jutottunk ide). Egyszerűen ennyi "kellett", hogy kicsit jobban legyek. Semmiféle álmosság, hízás, tompaság nem volt. Egy kicsit kevésbé szorongtam.
Most 3 x 1 mg-ot szedek. Ebből viszont nem tudok lejjebb menni.