Borderline
Megkérlek válogasd meg mit írsz ide és milyen stílusban.
Sok embernek segített, tőlem pedig a reményt akarod elvenni?
Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.
Idézet tőle: RókaSzia Eszter!
Azt mondták kodependens vagyok, meg borderline.
S azt is, hogy nem vagyok gyógyszerfüggő.
Nem értem, akkor miért szedtem 25 évig és miért kellett letennem?
Azóta mocskos módon rosszul vagyok.
2 hónapja már.
21 napig hasmenesem volt és 10 napig orrverzésem.
Ha nem függtem tőle, miért voltak megvonások?
Ennek hatására elhagyott a párom, aki félt, h visszaesik (alkohol és drogfüggő fiatal felépülő).
Nem lesznek teljesen sorrendben a válaszaim (ami nekem eléggé fáj 🙂 ), de így jobban érthetőek lesznek a válaszaim.
A dec.ben letett rivo miatt lehetsz rosszul.
És valóban, a benzo-k függőséget okoznak.
Elvileg akár járhatnánk 12 lépéses NA gyűlésekre is.
No de minek, ha egyszer nem jókedvünkben szedjük a benzo-kat??
A párod meg... hát sajnálom és no comment.
Idézet tőle: RókaNem a terápiában.
Anonym alkoholisták és más rendellenesen működő családok felnőtt gyermekei (ACA)..Ez a program neve.
Megsúgom, az ACA is egy baromság.
Ezt órákig ragozhatnám.
Nagyon röviden:
Az alkoholisták, drogfüggők, szerencsejáték függők, evési problémával küzdők esetében teljesen jogosak a 12 lépéses csoportok.
Az ACA (alkoholisták felnőtt gyerekei) egy totális tévedés, hiszen ki a fene tehet arról, hogy alkoholista szülő(k) gyermekeként nőtt fel?!
Felejtsd el. Engem is küldtek ide, tök hülység.
A 12 lépéses csopikban van önvizsgálat, az ACÁ-ban most mégis mit vizsgálsz meg, kinek és milyen kárt okoztál a nem-ivásoddal?
Amúgy anyád vagy apád ivott? Vagy más módon függő volt?
Idézet tőle: babarczyeszterSzia Lilla! Kösz a beszámolót. Ezek szerint neked jót tesz, ha keményebben szól rád a férjed, amikor hisztibe kerülsz?
Szia!
Kellett idő,mire eljutottunk erre a megoldásra. Akkor, abban a helyzetben,nagyon rosszulesik,ha rám szól,kicsit még durrogok magamban. És mikor elmúlik a nagy feszkó akkor rájövök,hogy annak nagyobb értelme volt, mintha hagyja hogy veszekedjek vele,pitiáner butaságokért.
De olyan jó érzés, mikor rá 1-2 órára jön hozzám, megsimogat,kedveskedik, meg megkérdezi jól vagyok e már.És mindig mondja,hogy ne haragudj de nem akartam hosszan vitatkozni stb. Szóval szerintem, ahol el tudja fogadni a társ ezt a betegséget, ott egy idő után kialakul egy szokás, ahogy kezelik a necces helyzeteket, sok féle próbálkozás után megtalálják a megoldást.Viszont évekkel egyre könnyebb kezelni, meg talán csitulnak a betegség tünetei is., a nagy feszülség.
Idézet tőle: RókaNem tudom. Ez egy addiktológiai gondozó.
Itt akit csak lehet leszednek minden szerről.
Amit írt Kleó a komorbiditásról, azt hiszem ez egy kezelési mód.
Azt mondják nem a gyógyszerelhagyástól vagyok rosszul.
Vagyis ez egyfajta identitásvesztés, hogy most hagyom el a gyógyszerező énemet, aki 25 évig gyógyszereken élt.
Meglátjuk...
Mekkora felháborító f.szság!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Idézet tőle: RókaSzia!
Mit jelent, hogy a borderline enyhe verziója?
Én erről még nem hallottam.
Meg mit jelent, hogy verziója van?
Én borderline vagyok és 3. éve vagyok terápiában, de ezt nem értem.
Nekem nem hivatalos bordi teszten 30 pontból 9 lett. Ez azért elég enyhe verzió, főleg ha hozzávesszük, hogy barátnőm, akivel csináltuk, na neki 21 vagy 22 pontja lett...
Mármint a komorbid vagy kettős diagnózisú személyeket így kezelik.
De még pontosan nem tudom.
Nem a terápiában.
Anonym alkoholisták és más rendellenesen működő családok felnőtt gyermekei (ACA)..Ez a program neve.
Nem tudom. Ez egy addiktológiai gondozó.
Itt akit csak lehet leszednek minden szerről.
Amit írt Kleó a komorbiditásról, azt hiszem ez egy kezelési mód.
Azt mondják nem a gyógyszerelhagyástól vagyok rosszul.
Vagyis ez egyfajta identitásvesztés, hogy most hagyom el a gyógyszerező énemet, aki 25 évig gyógyszereken élt.
Meglátjuk...
Szia Róka!
Bár a borderline zavart nem elsősorban gyógyszerrel szokták kezelni, nem teljesen értem, miért kell elhagynod a gyógyszert, ha most rosszabbul érzed magad. Nekem még nem mondta egy pszichiáter sem, hogy le kell tennem, pedig huszonöt éve szedek valamilyen gyógyszert. Szoktak új gyógyszert írni, ha a régi már nem hat, vagy úgy általában nem hat, de az nem kerül szóba, hogy hagyjam el. Esetleg tudsz másik pszichiátertől is véleményt kérni?
Szia Lilla! Kösz a beszámolót. Ezek szerint neked jót tesz, ha keményebben szól rád a férjed, amikor hisztibe kerülsz?
Szívesen. 🙂
A 12 lépésest az eddigi terápiádban csinálod? Ugyanaz a 12 lépés vajon, mint az alkohol-, drogfüggőknél?
Köszi Kleó!
Először a szorongásoldót (Rivotril), most decemberben pedig antidepresszánst: Cymbalta.
Azt mondták, ennyi ideig nem lehet szedni, mert "debilizál" és én már 3. éve pszichoterápiában vagyok és nincs rá szükségem.
Hogy most induljak el a felépülés útján 12 lépéses programban.
Idézet tőle: babarczyeszterSzia Lilla!
Nagyon szép és megható, ahogy leírtad, hogy hogyan kezelitek ti a férjeddel a hangulatingadozásokat. Arra gondoltam, hogy nagyon sokat segítene másoknak, ha összeszednéd, hogy hogyan tudjátok karban tartani a házasságotokat. Sajnos sok border nem tanulja meg kezelni a kapcsolatait, és így magányos lesz, amitől még rosszabbul érzi magát.
Szia!
Őszintén szólva nagyon nehéz, de a férjem egy végtelen türelmes ember. 10 éve hogy együtt élünk, azóta rengeteg dolgon mentünk keresztül, oldottunk meg problémákat együtt. Néha nehéz, főleg ha valami rosz beüt,de megoldható. Nem is tudom talán a nagy szeretet,szerelem az ami összetart minket,meg hogy évről évre könnyebb velem, nem tudom. Annyira ismerjük egymást,hogy szinte a kitaláljuk mit akar mondani a másik. De szerintem a legfontosabb az volt, hogy mi úgy ismerkedtünk meg és költöztünk össze,hogy nem voltak problémáim. Vagyis voltak, de a szorongás amivel éltem, elfogadtam,hozzám nőtt. Semmiféle segítség nem jutott eszembe ez ügyben,megtanultam élni vele. Anyukám halála után borult minden, aztán szép lassan helyrejöttem, utána esküvő minden happy, történt egy újabb rossz dolog,ami miatt vissza estem,de 2-3 hónap alatt öszeszedtem magam. Ekkor bipolárisként kezeltek,mint kiderült soha nem voltam az,de ez már mindegy. Jó pár évig jártam terápiára,csoportterápiára,nagyon sokat köszönhetek a terapeutámnak. Mellettem állt a testvérem és apukám is. Tüneteim vannak, mert nagyon tudok rettegni a betegslgektől,orvosoktól, ha mennem kell mindig a lehető legrosszabb verzió zajlik le a szemem előtt, a párom szokott helyretenni ilyenkor. Meg hát mikor rámjön a veszekedés, sajnos mikor feszült vagyok rajta vezetem le, olyankor vagy nem áll velem szóba egy darabig, vagy úgy leteremt hogy befogom a szám. Kicsit furán hangzik, de kitapasztalta az évek során,hogy ilyenkor nem az kell,hogy kedves aranyos stb legyen. És ha akkor nem is esik jól, utána belátom igaza volt. Szóval szerintem semmi extra, közösen együtt tervezünk, Kitartunk egymás mellett.
Kedves Róka, nagyon sajnálom 🙁 Milyen gyógyszert tettél le? És miért akarják, hogy hagyd abba a gyógyszerszedést, ha egyébként nem voltál függő? Megvonási tünetek sajnos szinte mindig vannak, az még nem jelenti, hogy függő voltál. De ha most rosszabbul vagy, akkor kérdés, miért kellett egyáltalán elhagyni a gyógyszert.
Szia Eszter!
Azt mondták kodependens vagyok, meg borderline.
S azt is, hogy nem vagyok gyógyszerfüggő.
Nem értem, akkor miért szedtem 25 évig és miért kellett letennem?
Azóta mocskos módon rosszul vagyok.
2 hónapja már.
21 napig hasmenesem volt és 10 napig orrverzésem.
Ha nem függtem tőle, miért voltak megvonások?
Ennek hatására elhagyott a párom, aki félt, h visszaesik (alkohol és drogfüggő fiatal felépülő).
Nem tudom. Dühös vagyok erre a pszichológusodra. Egyrészt, hogy másokhoz hasonlítgatott téged, meg olyan bizonytalannak tűnik, mint aki nem érti a dolgát.
Persze mindegy is és innen nem lehet tudni.
Valami miatt kiváltotta belőlem ezt az érzést.
Szia Lilla!
Nagyon szép és megható, ahogy leírtad, hogy hogyan kezelitek ti a férjeddel a hangulatingadozásokat. Arra gondoltam, hogy nagyon sokat segítene másoknak, ha összeszednéd, hogy hogyan tudjátok karban tartani a házasságotokat. Sajnos sok border nem tanulja meg kezelni a kapcsolatait, és így magányos lesz, amitől még rosszabbul érzi magát.
Szia Róka! Mitől vagy függő, gyógyszer, alkohol vagy másik személy? Bármelyik is, a borderline esetében nem ritka az ilyen tünet. Most úgy érzed, rosszabbul vagy, mint mondjuk egy éve?
A szakirodalom szerint a borderek egy harmadánál kb. 10 év alatt elmúlik a probléma, másoknál kicsit javul, és egy harmada a betegeknek nem nagyon javul, vagy egyáltalán nem.
Szia!
Hogy őszinte legyek én sem igazán értettem/értem. Talán azt, hogy nálam szorongás van, vagyis nem nagyon van tipikus bordeline tünetem, azt mondta az pszichológus akinél csináltam a tesztet,hogy sokkal súlyosabb esetei is vannak. De én nem értek hozzá.
Idézet tőle: RókaNekem 41 évesen adtak borderline diagnózist.
Most 43 vagyok és bár elhagytam 25 év után a gyógyszereket, 26 napja vagyok tiszta, hát mocskos szarul vagyok sajnos.
Na de ez az én történetem, nem akartam beleszólni.
Csak sajnos a korra való megállapítás teljesen nélkülözi a valóságot.
Ez az én véleményem.
De tudom, hogy interneten is lehet erről olvasni.
Nos, nem hiszem, hogy ez magától enyhülne, csupán a kor előrehaladtával.
Igen, több helyen olvasható, hogy a borderline a középkorúsággal mintegy "kialszik". Nos, az egyik volt áternőm erre azt mondta, hogy "már akinél". Én ismertem nem egy 40 fölötti borderline-ost. Nekem speciel volt sok diag.om, ami borderline-ra utalt, de így, kifejezetten 51 éves koromban írták le először. A mostani áterem úgy írja, hogy "érzelmileg labilis személyiségzavar". Azzal magyarázta, hogy ha borderline-t ír, a többiek (más szakorvosok) rögtön azt mondják, hogy ááá pszichopata. Ennyit a tájékozottságról... és akkor mit várjunk egy "átlagembertől"?!
Idézet tőle: RókaDuáldiagnózis
Nekem ilyenem van: van itt valaki, aki tudna erről valamit mondani érdemben?
De nem bulvárosan, hanem úgy tényleg.
Márhogy borderline+függő.
De a pszichiáteremet ha kérdem, csak annyit mond, hogy ez a kettő összeér.
Ezt találtam: "Komorbiditás (Betegségtársulás, Kettős diagnózis) (Co-morbidity, Dual diagnosis). A komorbiditás a társuló betegségek és rendellenességek együttes előfordulását jelenti."
Lényegében a "kevert személyiségzavar" olyan formája, amiben "csak" két szem.zavar keveredik.
Duáldiagnózis
Nekem ilyenem van: van itt valaki, aki tudna erről valamit mondani érdemben?
De nem bulvárosan, hanem úgy tényleg.
Márhogy borderline+függő.
De a pszichiáteremet ha kérdem, csak annyit mond, hogy ez a kettő összeér.
Nekem 41 évesen adtak borderline diagnózist.
Most 43 vagyok és bár elhagytam 25 év után a gyógyszereket, 26 napja vagyok tiszta, hát mocskos szarul vagyok sajnos.
Na de ez az én történetem, nem akartam beleszólni.
Csak sajnos a korra való megállapítás teljesen nélkülözi a valóságot.
Ez az én véleményem.
De tudom, hogy interneten is lehet erről olvasni.
Nos, nem hiszem, hogy ez magától enyhülne, csupán a kor előrehaladtával.
Szia!
Mit jelent, hogy a borderline enyhe verziója?
Én erről még nem hallottam.
Meg mit jelent, hogy verziója van?
Én borderline vagyok és 3. éve vagyok terápiában, de ezt nem értem.
Idézet tőle: FosSziasztok. Segítsetek ha tudtok. A feleségemnél 3 hónapja állapították meg a bl-t aki 40!éves. Lassan 20 éve vagyunk együtt vannak gyerekeink is. Nagyon változó volt a közös életünk de az egyik legdurvább az az elmúlt 1 év. Nagyon sok mindent megmagyaráz hogy legalább tudom mi miért van de a sok sok kérdés közül az első hogy hogy ha azt mondod mérgedben hogy -utállak te vagy a legszarabb dolog az életben- honnan kell tudnom hogy ez a elkeseredetsége vagy az érzelmei? Tudom hogy ez a kérdés most gyerekesen hangzik de nagyon sokat olvasok és olvastam utána , nekem hús vér emberek válaszára ,tapasztalatára, érzéseire lenne szükségem. Köszi
Szia!
Nálam 35 évesen állapították meg a bd-t, egyik enyhe verzióját. Sajnos ezek az érzelmi hullámzások nálam is megvannak, szegény férjem,akit nagyon szeretek,fogalmam sincs hogy bírja. Bár talán az utóbbi időben mintha enyhűlne. De sokszor volt olyan helyzet mikor, válni akartam,mert utáltam szinte gyűlöltem. De igazából nem őt,csak ez a szar betegség az ami ezt teszi, annyira elviselhetetlen düh van ilyenkor az emberben, vagy inkább szorongás,amit mindenki másként vezet le. Sajnos általában a legközelebbi családtag akin csattan az egész. Pszichoterápia nagyon sokat segít,én évekig jártam/járok, meg hát bizonyos periodusokban gyógyszerre is lehet szükség. De ha az egyik dokimat idézném, akinél csupán 2-szer voltam, 37 évesen senki nem lehet bordeline-os, annak fiatalabb korban is vannak előzményei, és ennyi idős korra már nem jellemző. Szimplán szorongást írt a papíromra. Azóta már más dokihoz járok. De tényleg sok idő kell míg valaki felhozza magát, de ha ilyen van,gondolj arra,ez nem rád irányul,hanem a betegség mondatja vele. A férjem abban az időszakban, volt hogy elment sétálni órákra,megvárva,hogy lenyugodjak. Aztán fordítottunk én mentem el sétálni, és addig mentem míg ki nem ment belőlem a feszültség.
Idézet tőle: debut12Idézet tőle: FosSziasztok. Segítsetek ha tudtok. A feleségemnél 3 hónapja állapították meg a bl-t aki 40!éves. Lassan 20 éve vagyunk együtt vannak gyerekeink is. Nagyon változó volt a közös életünk de az egyik legdurvább az az elmúlt 1 év. Nagyon sok mindent megmagyaráz hogy legalább tudom mi miért van de a sok sok kérdés közül az első hogy hogy ha azt mondod mérgedben hogy -utállak te vagy a legszarabb dolog az életben- honnan kell tudnom hogy ez a elkeseredetsége vagy az érzelmei? Tudom hogy ez a kérdés most gyerekesen hangzik de nagyon sokat olvasok és olvastam utána , nekem hús vér emberek válaszára ,tapasztalatára, érzéseire lenne szükségem. Köszi
Szia! Ezt vhogy neked kell tudnod, hogy komolyan gondolja, vagy csak elgurult a gyógyszere.
Egy bordinak túl hamar mennek el otthonról, de optimális esetben elég hamar visszatérnek a valós világba, és utána meg sajnálkozhatnak minden indulatosan kimondott szavuk, vagy agresszív cselekedetük miatt.
Mondjuk én eldurrant aggyal kb. annyira vagyok veszélyes, mint Lessie séta közben, de valakiknél tetlegességig is fajulhat.
Neked kell látnod, hogy komolyan megbánja-e amit kimondott, vagy a valós érzelmei törnek fel akkor, és még ha bántó, ki meri mondani, mert megszűnik a kontroll.
Ezt tök jól leírtad. Köszönöm.
Idézet tőle: FosSziasztok. Segítsetek ha tudtok. A feleségemnél 3 hónapja állapították meg a bl-t aki 40!éves. Lassan 20 éve vagyunk együtt vannak gyerekeink is. Nagyon változó volt a közös életünk de az egyik legdurvább az az elmúlt 1 év. Nagyon sok mindent megmagyaráz hogy legalább tudom mi miért van de a sok sok kérdés közül az első hogy hogy ha azt mondod mérgedben hogy -utállak te vagy a legszarabb dolog az életben- honnan kell tudnom hogy ez a elkeseredetsége vagy az érzelmei? Tudom hogy ez a kérdés most gyerekesen hangzik de nagyon sokat olvasok és olvastam utána , nekem hús vér emberek válaszára ,tapasztalatára, érzéseire lenne szükségem. Köszi
Szia! Ezt vhogy neked kell tudnod, hogy komolyan gondolja, vagy csak elgurult a gyógyszere.
Egy bordinak túl hamar mennek el otthonról, de optimális esetben elég hamar visszatérnek a valós világba, és
utána meg sajnálkozhatnak minden indulatosan kimondott szavuk, vagy agresszív cselekedetük miatt.
Mondjuk én eldurrant aggyal kb. annyira vagyok veszélyes, mint Lessie séta közben, de valakiknél tetlegességig is fajulhat.
Neked kell látnod, hogy komolyan megbánja-e amit kimondott, vagy a valós érzelmei törnek fel akkor, és még ha bántó, ki meri mondani, mert megszűnik a kontroll.
Ma nem vagyok ures
Sziasztok. Segítsetek ha tudtok. A feleségemnél 3 hónapja állapították meg a bl-t aki 40!éves. Lassan 20 éve vagyunk együtt vannak gyerekeink is. Nagyon változó volt a közös életünk de az egyik legdurvább az az elmúlt 1 év. Nagyon sok mindent megmagyaráz hogy legalább tudom mi miért van de a sok sok kérdés közül az első hogy hogy ha azt mondod mérgedben hogy -utállak te vagy a legszarabb dolog az életben- honnan kell tudnom hogy ez a elkeseredetsége vagy az érzelmei? Tudom hogy ez a kérdés most gyerekesen hangzik de nagyon sokat olvasok és olvastam utána , nekem hús vér emberek válaszára ,tapasztalatára, érzéseire lenne szükségem. Köszi
Idézet tőle: debut12Idézet tőle: alabamaFelejtsétek el a hpátiát és a kineziológiát.
Akupunktúra, ha már...
Érdekes dolog az akupunktúra.
Vki szerint hat, vki szerint nem.
Ez még a tudósokat is megosztja.
Viszont bizonyíthatóan 1-2 dologra valóban hat, főleg a fájdalom csillapításra.
Bizony, nem a levegőbe beszélek.
Hpátiával évekig kísérleteztem, nulla eredménnyel. Furcsa módon jó pár ismerősöm, barátom, családtagom hasonló kudarcról számolt be.
Kineziológia nettó baromság.
Nekem az akupunktúra a szorongáson semmit, a gyomorfájdalmaimon óriásit javított. (Úgy, hogy semmit nem vártam tőle tulképpen.)
Idézet tőle: alabamaFelejtsétek el a hpátiát és a kineziológiát.
Akupunktúra, ha már...
Érdekes dolog az akupunktúra.
Vki szerint hat, vki szerint nem.
Ez még a tudósokat is megosztja.
Viszont bizonyíthatóan 1-2 dologra valóban hat, főleg a fájdalom csillapításra.
Felejtsétek el a hpátiát és a kineziológiát.
Akupunktúra, ha már...
Idézet tőle: phoenixladySzerintetek a kinez tudna kezelni beteljesületlen vágyakat is? Mert megin ugyanaz borított ki mint ami szokott
Sztem ha hiszel benne, akkor igen.
Végül is egy érzést old fel, tehát még működhet is.
Szerintetek a kinez tudna kezelni beteljesületlen vágyakat is? Mert megin ugyanaz borított ki mint ami szokott
Valoban, Buddha is azt mondta: "A mentális állapotokat az elme előzi meg, uralja és hozza létre"
Nekem a kinez nagyon bejott, es az sem zavar ha placebo. Evtizedes beragadt fajdalmakat es nyomorokat oldott fol. Nagyon sokaig jol voltam utana, szo szerint konnyebben lelegeztem, mozogtam. Csak hat az embert mindig erik ingerek, es ujrarakodik a sok sz@r. Es ami szakomra meg nagyon szimpatikus a kezelesben, hogy nem kell locsogni! Ha nem akarod meg azt sem kell elarulnod miert vagy ott..bar teny hogy gyorsabban celt er ha par mondatban elmondod a fobb problemadat.
Idézet tőle: babarczyeszterKedves Setapalca,
szerintem az nagyon jó, hogy ezek a durva tüneteid elmúltak. Még ha most üresebbnek is érzed nélkülük az életed, majd megtalálod, ami kitölti.
Szia!
Ez most egy versike akar lenni, vagy tényleg így érzed magad?
Mert ez versnek se rossz. 
Kedves Setapalca,
szerintem az nagyon jó, hogy ezek a durva tüneteid elmúltak. Még ha most üresebbnek is érzed nélkülük az életed, majd megtalálod, ami kitölti.
Kedvse debut12!
Észrevettem már h minden témában jártas vagy, nem kicsit. Egyáltalán nem beszélsz hülyeségeket. Régebben én is így kezdtem, minden kis szart elolvastam, h informált legyek, mert azt gondoltam attól talán h annyival is okosabb vagyok akkor minden megoldódik. Hát nem! A gyógyszerek is csak egy illúziót tartanak fent, vagy mondjuk inkább reménynek. A remény meg egy jó nagy rohadék! Nem a gyógyszerek által kéne jól érezned magad, nem azok által kéne várnod az áttörést, hanem saját magadtól. A lelkednek alapjáraton kéne jó közérzetet biztosítania. Ez az egyik indokom és az egyik egyéni véleményem. A másikat privátban megkapod.
És! Szarok én a meditáló buddhistákra meg mindeki másra! ÉN akarok jobban lenni, mert más az más, nem érzi és tudja azt amit én!
Mar nem duhongok nem csinalok semmit sem.nem vagom magam semmi.nem torok es nem zuzok.csak csendben vagyok es ures vagyok.erzelmek nelkul.egyedul a vilagban.elveszett minden.mar nem faj semmi sem
Idézet tőle: The EndIdézet tőle: phoenixladyEz ismerős.
Jó lenne nem kiakadni, nem...?
Kedves phoenixlady!
Nehéz nem kiakadni, de persze h jó lenne megőriznie az embernek a hidegvérét, úgy legalább nem járatná le saját magát...
Kedves debut12!
Most ezt végig olvasva tényleg jól mondtam, te is baszott makacs vagy mint én. Részemről kiakasztónak tartom h mindenféle szutyok gyógyszerrel tömöd magad.
Te drága, és miért is tartod kiakasztónak, hogy nagy vidáman dobálom a mosoly bogyókat?
Nézd, bármi amit érzel ebben az életnek becézett tetves hallucinációban, bármi ami számít, bármi amit szeretsz, ami kedves a szívednek, az bizony nem más, mint biokémiai folyamatok egyvelege.
Ha ennek a sok kis mocsoknak a mennyiségét, és arányát megváltoztatjuk, teljes tudatállapotok szivárványát lehet előcsalogatni, rgo kukázod a személyiségednek a gátlásos részét, tehát nincs félelem, szorongás, harag, düh.
Lehet vitatkozni a lélekről, hogy létezik-e vagy sem. Szeretném ha létezne, de inkább hiszem, hogy nincs, mint hogy van.
Ha a lelked a mozgatórugó, akkor hogy lehet az, hogy rosszul érzed magad a bőrödben? A lelked hogy-hogy nem kompenzál?
Erre lehet nagy bölcsen azt mondani, hogy nézzük meg a meditáló buddhistákat. Nézzük, nem csinálnak mást, csak azonos hullámhosszra hozzák az agyuk minden területét, így hozzáférést kapnak a vegetatív idegrendszerükhöz, tudnak vele variálni. A normál életben épp ezért működnek más hullámhosszon az agyad egyes területei, hogy tudatosan ne tudjál belepiszkálni, amolyan természetes tűzfal.
Jó lenne ha létezne a lélek a túlvilággal együtt, és lehetne tudni, hogy ha meghalsz, akkor az nem a vég, és kapsz egy újabb lehetőséget a boldog életre, mert az nagy rákefélés ha egy életed van, és elcseszetten kell leélned.
Valahol olvastam, hogy mindenkinek azért van meg a maga keresztje, hogy megoldja. Állítólag az angyali síkon minden egyszerre, egy időben zajlik, ezért ott nem tudod megoldani a problémádat, és azért jössz a világra, hogy ezen a síkon megold.
Minden egyes hülyeség amit kimondok azért van, mert engem legalább jobban érdekel az, hogy miért és hogyan működök, mint az, hogy mikor jön ki a következő ájfos vagy a következő droid.
Minden bizonnyal a jéghegy csúcsán lévő kis jégkitüremkedésnek a tetejét kapargatom, de így is többet tudok erről, mint a legtöbb ember.
Tehát a kérdésedre a válasz, azért dobálom a bogyókat, hogy helyrepofozzam az agyamat, és ha még nem is nyújt végleges megoldást, legalább addig jól érzem magam, ameddig szokássá nem alakítom, és el nem felejtem a negatív dolgokat. Mert az agyad úgy működik, hogy amit sokszor csinálsz, abból szokás lesz, úgy módosulnak az idegpályáid, hogy akaratlanul is azt csinálod amit nem kéne.
De az idegpályák nem vannak összekacsolva, módosíthatóak, ezért ha az adott szakaszon megszűnik a közös kisülés, megszűnik a hozzá társított szokás.
Tudom ez egy kicsit sok volt, talán hülyeség, talán nem, lehet velem nem egyetérteni, sőt az a jó ha valaki nem ért egyet ezzel a sok hülyeséggel amit szajkózok, mert akkor lehet véleményt cserélni, új ismereteket szerezni, más szemszögből látni dolgokat.
Idézet tőle: phoenixladyEz ismerős.
Jó lenne nem kiakadni, nem...?
Kedves phoenixlady!
Nehéz nem kiakadni, de persze h jó lenne megőriznie az embernek a hidegvérét, úgy legalább nem járatná le saját magát...
Kedves debut12!
Most ezt végig olvasva tényleg jól mondtam, te is baszott makacs vagy mint én. Részemről kiakasztónak tartom h mindenféle szutyok gyógyszerrel tömöd magad.
Idézet tőle: phoenixladySzia, köszi a választ.
Igen, tudom, hogy valami nem oké velem, hosszú évek óta kezdek valamit magammal, mégis még mindig időnként rámjön a dolog.
Hát, érettebb fejjel átírtuk kineziológussal a megélt rossz elszakadásaimat, mégis rettegetek még mindig az elhagyatástól.
Köszi a linkeket, de ismertem már őket
Te mit kezdesz magaddal? Hipnotizálás? Hogyan kezeled, amikor kiakadsz?
Szia!
Még nem voltam semmi ilyen terápián, meg hipnotizáláson, meg hasonló miegymáson.
Engem mindig a dolgok elméleti része érdekel, hogy mi és hogyan hat, és ami hat, az reprodukálható-e, vagy csak pillantanyi beleélés.
Én pl. a kinezológiát placebo hatásnak tudom be, mert senki ne magyarázza meg nekem, hogy a csuklóm tapogatásával érzi, hogy mi és mikor billentett ki.
Régebben hihetőnek találtam, de egyszer olvastam egy olyat, hogy egy szakzseni csuklósimogatással megállapította a delikvensnél azt, hogy azért lett elme roggyant, mert születésekor elakadt a szülőcsatornában, és ez olyan élmény volt, hogy meghatározta a következő 40évét.
Ott kínomban szó szerint fejelgettem az asztalt, hogy ekkora baromság hogy létezhet?
Ez számomra olyan, mint amikor egy volt kollégám zsibbasztott azzal, hogy a kezében tartott speciális kőnek olyan rezgése van, hogy ha a megfelelő csakrájára helyezi, akkor csodálatos változás történik vele.
Félre ne értsd, ha valaki hisz benne, és segít neki, akkor az örvendetes dolog, elvégre is a cél szentesíti az eszközt.
Én őszintén szólva semmit nem kezdek magammal, nem látom értelmét.
Jelen pillanatban agy lelkesedéssel dobálom a gyogyó bogyókat, mert ezektől várom a csodát.
Az én világomban minden a biokémiára vezethető vissza. Bármilyen érzésed van, az vegyi úton képződik.
Ha megváltoztatod az agyadban a hirvikők számát, arányát, akkor az a viselkedésedre is elég komolyan kihat.
És ez nem hókuszpókus, bizonyított tény, és saját magam által régebben elég sokszor tapasztalt dolog.
Minél többet olvasok tudományos dolgokról, annál inkább elvesztettem az érdeklődésemet a nem kézzel fogható, bizonyítható dolgok iránt.
Számomra az emberi ostobaság határtalan, mert egy átlagember tudja hogyan működik az autója, a mobilja, tud mindent a másik emberről, és még sorolhatnám, de félelmetes, hogy azt nem tudja, hogy ő saját maga miként működik, de még csak késztetést sem érez rá, hogy megtudja.
Amivel még próbálkozok, de inkább kevesebb, mint több sikerrel, az a viselkedésem megfigyelése, hogy mikor engedik le a redőnyt, és elkapjam azt a pillanatot.
Az igazat megvallva teljesen elbizonytalanodtam, hogy valóban meg akarok-e változni, mert a személyiségemnek van egy olyan részem amin ha fejre állok, akkor se tudok változtatni.
Nem írnám le, hogy mi az, mert már annyiszor írtam itt, hogy már én magam unom. Ha érdekel, akkor néz meg a profilomat, azt írtam be legelső bajnak.
Valószínűleg az engem mindig is visszaránt, tehát ha nagy erőfeszítések árán ki is vakarom magam, akkor egy gyors hátraarccal visszaküldöm magam a kiindulópontra.
Költői túlzások nélkül, engem iszonyatosan idegesít, és elkeserít, és hiába mondják, hogy az nem gáz, csak én tolom túl, de számomra ez a világvége.
Ez ismerős.
Jó lenne nem kiakadni, nem...?
Kedves phoenixlady!
Én ha kiakadok, azt ki is adom általában, főleg akkor ha valaki kihozza belőlem. Méghozzá úgy h kitörök mint a vulkán, ordítok, szarozok, káromkodok, megkeserítem a környezetem életét, nehogy már más jól érezze magát miközben én szenvedek. Ha nem kifelé adom ki akkor befelé, ilyenkor az önostorozás a kedvenc elfoglaltságom, amitől csak még rosszabbul vagyok. Egy ideig csendben szenvedek, aztán úgy is jön valaki aki eléri h kijöjjön belőlem az állat...
Szia, köszi a választ.
Igen, tudom, hogy valami nem oké velem, hosszú évek óta kezdek valamit magammal, mégis még mindig időnként rámjön a dolog.
Hát, érettebb fejjel átírtuk kineziológussal a megélt rossz elszakadásaimat, mégis rettegetek még mindig az elhagyatástól.
Köszi a linkeket, de ismertem már őket
Te mit kezdesz magaddal? Hipnotizálás? Hogyan kezeled, amikor kiakadsz?
Idézet tőle: phoenixladySziasztok!
Új vagyok az oldalon, egyféle menedék gyanánt regisztráltam, hogy amikor erőt vesz rajtam a szorongás, vagy düh tudjak hova fordulni.
Arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan tudjátok normális mederben tartani az életeteket? Van valami bevált módszer?
Esetleg tudtok olyant, akinél elmúlt ez a személyiségzavar az idő múlásával?
Sokszor nehéz elviselni önmagamat. Hát még a környezetem mennyire unhatja. Tudom hogy kéne viselkedni, mégse tudok úgy!
Állítólag az évek múlásával jobb lesz, bár ezt kötve hiszem. Elvileg a dolog nyitja az, hogy először is ismerd fel, hogy gáz van, és ha ez megvan, kezdj magaddal vmit.
A legtöbben nem akarják beismerni, hogy vmi bajuk van, még magukat is győzködik, hogy ez nem így van.
De ez egy ostobaság.
Állítólag a terápia az egyetlen megoldás, mégpedig, hogy változtasd meg a felfogókádat, de ez túl hosszú folyamat.
Én mondjuk a pszichomikivel folytatott traccsparti helyett inkább hinnék a hipnotizálásban, aminek ugyebár az a lényege, hogy érettebb fejjel éld át azokat az eseményeket, amelyek kibillentettek.
Érdekes olvasmány.
http://tudomany.blog.hu/2014/10/18/hatareseti_esetek_borderline_szemelyisegzavar
http://tudomany.blog.hu/2014/10/20/a_trauma_arnyekaban
Sziasztok!
Új vagyok az oldalon, egyféle menedék gyanánt regisztráltam, hogy amikor erőt vesz rajtam a szorongás, vagy düh tudjak hova fordulni.
Arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan tudjátok normális mederben tartani az életeteket? Van valami bevált módszer?
Esetleg tudtok olyant, akinél elmúlt ez a személyiségzavar az idő múlásával?
Sokszor nehéz elviselni önmagamat. Hát még a környezetem mennyire unhatja. Tudom hogy kéne viselkedni, mégse tudok úgy!
Na, szedjük össze a gondolataimat.
Hogy miért is érzem úgy, hogy border vagyok, és mi válthatta ki?
Őszintén szólva a doki még nem véste kőbe, de én valahol elhiszem, mert jobban hiszek magamnak, mint másnak, aki egy pár perces felületes beszélgetés, meg pár teszten való x-elgetés után levonja a konzekvenciát. Főleg ha azt vesszük alapul, hogy a beszélgetés során sajnos arra törekedtem, hogy minél kevesebb szóval minél több infót mondjak el. Úton a dokihoz cikáztak a gondolatok a fejemben, és egy olyan stand up-ot tudtam volna improvizálni, hogy a végén a doki állva tapsolt volna. De amikor beléptem a dokihoz, zárlatot kapott az agyam, és előbújt a jó öreg intró, szociális szorongós énem. Tehát a kevés rendelkezésre álló infó alapján besorolt bipolnak.
A tünetek alapján hihetőnek tűnt, de abban nem egyeztünk meg, hogy melyik csoportba tartozok, de tuti nem a klasszikus I, vagy II-br, hanem inkább ciklotímiának tűnik.
Közben olvasgattam a bajokról, mert imádok a témával kapcsolatban informálódni, kétségbeesetten keresem a kiutat ebből az állapotomból, és úgy érzem, hogy a megoldás bennem van.
Nem nagyon hiszek a terápiában, mert tudom, hogy miben kellene változtatnom, és a legtöbb dologban már változtattam is, mégsem tudok 5-ről a 6-ra lépni, mert nem érzem jól magam, van egy bizonyos fokú szorongás bennem, ami szó szerint fizikai érzés. Nem tudom leírni, hogy milyen, de egy izomlázszerű érzéshez hasonlítanám, és ha azt érzem, akkor másra se tudok figyelni.
Az elcseszettségemet bizonyos téren a saját hülyeségemnek köszönhetem, de a legnagyobb bibit egy családtag okozta.
Apám úgy 9-10 éves koromban úgy gondolta, hogy mekkora móka lesz, ha alkoholista lesz, és az esti főműsor időben a családját terrorizálja.
Vér nem folyt, de nagyon sokszor megközelítettük. Volt olyan, hogy konyhakéssel a kezében fogócskáztunk a ház körül úgy, hogy a haverom, aki a szomszédunk, ott futott mellettem. Valahogy az apámról nincs túl sok emlékem, főleg jó. Ami bevillan róla az is inkább csak egy érzés, nem konkrét emlék. De már nem él, de ezt a szívességet megtehette volna korábban is.
Gondolom az agyam letiltotta a vele kapcsolatos dolgokat. Lehet jó lenne a felszínre hozni, és felnőtt fejjel átgondolni, lezárni.
Valószínűleg tudjátok, hogy az a fránya tudat alatti úgy működik, hogy nem tud különbséget tenni a múlt és a jelen között, tehát ami ott beragadt, az ma is ugyanolyan intenzitással van jelen.
Ebből a szempontból viszont nagyon érdekel a hipnotizálás, mert ott felszínre lehet hozni ezeket az érzéseket.
Kisgyereknek igazi dumagép voltam, az oviban általában én voltam a központi személy, pl. egy nyári vakáció, vagy hétvégi nagyszülők látogatása után -majdnem egy erdő szélén laktak, és anyu mindig kivitt-
annyit meséltem, hogy még az óvónők is leültek a körbe és hallgatták a mesémet. Egyszóval nem az a szorongó intro voltam.
Életem másik fő meghatározója az igen kreatív bulizási szokásom volt. 
Ebbe azért nem merülnék bele túlzottan, de azért ne egy Trainspottingot képzeljetek el, mert attól elég messze álltam.
Csak bizonyos kereteken belül mozogtam.
Legyen annyi elég, hogy régebben a techno volt a kedvencem, sztem ez sokat elárul.
Akkor csuda jó mókának tűnt, élveztem, hogy a bulikban intróból extró lettem. 
A szókincsemből akkor hiányoztak azok a szavak, hogy szorongás, motiválatlanság, rossz kedv.
Lehet emiatt is nehéz elviselnem azt, hogy nem vagyok az a túlmotivált szószátyár, mint abban az állapotban.
Tudom hülyeség volt, de most mit csináljak? Köpjek fel és álljak alá?
Viccesen fogalmazva, leálltam az ostrommal, és most bajlódhatok a sok rommal. 
Szerencsére már nagyon sok éve a hátam mögött tudom azt a korszakot, bár néha hiányzik.
Azért 1-2 évente beesek egy B My Lake fesztiválra, de az untig elég.
Tehát nem tudom, hogy apám által elkövetett lelki sérülések, vagy az azt követő party korszak, vagy mindkettő billentett-e ki.
Valószínűsítem, hogy egyik se tett túl jót a lelki fejlődésemnek.
Végül is az ügy szempontjából teljesen lényegtelen.
A doki szerint a bulizással járó procedúra nem oszt, nem szoroz, túllihegem a jelentőségét, de ebben valahogy nem értek vele egyet.
Az egyik partykellék úgy működik, hogy átjut a vér-agy gáton, és utána az idegsejt végén található hólyagocskából kilöki az összes dopamint, noradrenalint, és nem engedi visszavenni.
Az agyad, hogy ne töltődjön túl, elkezdi lezárni a receptorokat, hogy megvédjen. Ezek utána vagy helyrejönnek, vagy úgy maradnak.
Én főleg a dopmaint csíptem, tehát ezért is lett az az elméletem, hogy a dopamin pályákat sikerült leamortizálnom, ezért is erőltetem a dokinál a dopaminra ható gyogyikat, de egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Hogy miért gondolom, hogy border vagyok? Az ezzel kapcsolatos tesztek ezt dobják ki, meg a a felsorolt tünetek közül nagyon sok mindenben magamra ismertem. Túl sok mindenben. Ok, azért nem teljesen biztos, hogy az vagyok. Tehát ha az értelmező kéziszótárt felcsapjátok a borderline-nál, nem biztos, hogy az én nevem szerepel ott.
A legfőbb tünet amit 0-24ben produkálok az a hangulatingadozás, néha saját magamat cukkolom fel agyilag, ingerlékeny vagyok, főleg azokkal akiket szeretek, és ezt gyűlölöm magamban. Egy szerettem felé elkövetett bunkóságom után hajlamos vagyok egész nap azon rágódni.
Valahogy egyszerűen nem tudom elkapni azt a pillanatot amikor a váltás, kifakadás jön.
Képes vagyok nagyon sokáig visszapörgetni a negatív eseményeket, és rágódni rajtuk.
Stressz hatására úgymond összeomlok, mindent megkérdőjelezek. Azt, hogy nem bírom elviselni a stresszt magam körül, azt tuti apámnak köszönhetem.
Olyankor szívem szerint bemenekülnék egy sarokba.
Iszonyatosan félek az elutasítástól, ezért inkább nagyon bele se megyek olyan helyzetekbe ahol megvan a pofára esés lehetősége, még ha csak minimális is.
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy jó is történhet, és valaki szeretetből tesz nekem valamit, és nem pedig érdekből.
Néha görcsösen ragaszkodok dolgokhoz, személyekhez, és ha mondjuk elvesztem, akkor jön a világvége hangulat, a kilátástalanság.
Öngyilkossági gondolatok? Vannak, de azt egy életeseményhez kötöm, és ha az bekövetkezik, és nincs stabil hátterem, akkor megszűnik az értelme ennek az egésznek, tehát pá-pá.
Az, hogy miként, még nyitott kérdés.
Basszus ha annyi energiát fektetnék a pozitív gondolatokba, mint a negatívokba, akkor én lennék a legboldogabb ember az egész univerzumban.
Amit még nem tudtam lezárni, az a nagyszülők elvesztése. Nagyfater épp azokban az időkben halt meg, amikor apám úgymond lemében volt.
10en évesen nehéz volt értelmezni a halált.
Az egész családból már csak anyum él.
Az élet értelme? Valahogy nagyon nem találom.
Nézem az embereket akik élik a kis életüket, és élvezni tudják a semmit.
Én kb. úgy tekintek rá, mint ha úgy néznél egy filmet, hogy tudod, hogy nem valóság, csak egy színjáték. Úgy elég nehéz élvezni.
Nem vesztettem el a kapcsolatomat a valósággal, csak túl reálisan, racionálisan nézem az életet, egyre kevésbé hiszek a csodákban, a megmagyarázhatatlan dolgokban, tehát ami a rejtélyt adja.
Egyszerűen hülyét kapok a motiválatlanságtól, nincs ami lekössön, unom saját magam, mégse érzek késztetést, hogy emberek közé mennyek, akármennyire is hiányzik.
De az utóbbi lehet csak intro power. 
Van egy nagyon rossz munkám, ahol lényegében emberekkel kell foglalkoznom. Szervizes vagyok, tehát ha valakivel beszélnem kell, akkor az tuti nyűgös, idegbeteg, kötekedő, lekezelő, üvöltöző.
Mindenki türelmetlen, nem bírja megvárni amíg valami kész lesz, vagy ha saját maga által tönkretett dolgot elutasítok, akkor jön a fenyegetőzés.
Olyankor úgy rendeznék egy kis vérfürdőt, tehát a negatív gondolataimra rátesz még jó pár lapáttal ez a meló.
Hogy miért nem váltok? Mert nem tudok. Valahogy megszoktam, ezért görcsösen ragaszkodok hozzá, mert nem tudok elképzelni egy másik helyet.
Mindig az a parám, hogy nem fogom tudni azt csinálni, nem tudok majd beilleszkedni.
Tavaly nyáron végre ki akartam lépni, már be is jelentettem, de visszaléptem az elképzelésemtől, mert az az egy gátolt meg benne, hogy itthon kellett volna lennem amíg nem találok másik melót. Itthon lenni nem szeretek, mert egyszerűen elhatalmasodik rajtam a motiválatlanság, és attól elkezdek szorongani.
Múlt nyáron az 1 hét szabimat úgy tudtam elviselni, hogy megittam 70 üveg sört. Lényegében non-stop fejre voltam állva.
Ott undorodtam meg a sörtől, azóta borozok. 
Nem vagyok alkesz, van olyan, hogy 2-3 hétig egy kortyot se iszok, nemrég pl. lenyomtam egy 4 hónapos abszolút pia nélküli korszakot.
Ha iszok, akkor is csak hétvégén, és max 1-2 üveg bort. Ha bemegyek egy boltba, nem csorgatom a nyálam a pia részlegnél. Most is pl 5 napig itt állt előttem egy üveg bor, és eszembe se jutott kibontani, még péntek este se.
Szombatra tartogattam.
Mint később kiderült, az egyik volt kollégámhoz el mehettem volna melózni 2 héten belül, de nem szeretek segget csinálni a számból, ezért ha megígértem, hogy maradok, akkor maradok. Azóta már nagyon bánom.
Ezen a helyen nincs életem, napi szinten 1-2 óra túlóra, tehát a 2x1.5 óra utazás, és a túlórák mellet van napi kb 1-1.5 óra magánéletem.
Mint intro, nekem szükségem lenne arra, hogy ki tudjam pihenni a napi stresszt, mert különben megbolondulok.
Na mindegy, a lényeg, hogy jobban örülnék ha border lennék, és nem bipol, mert elvileg a borderből van kiút.