Borderline
"A kezelt betegek 15-30%-át kitevő borderline személyiségzavar kezelése a hagyományos terápiás beavatkozásokkal – beleértve a szokványos viselkedésterápiákat és kognitív rövidterápiát is – általában eredménytelen, sőt a szokványos osztályos és ambuláns kezelések hatására rosszabbodhat is, pl. az öndestruktív viselkedés tekintetében."
https://hu.wikipedia.org/wiki/Dialektikus_viselked%C3%A9ster%C3%A1pia#A_DBT_Magyarorsz%C3%A1gon
Üdv itt! Jó helyen jársz 🙂
Én (részben) borderline vagyok, újra és újra kiújúló depresszióval. SOTE-ba jártam egy ideig, de ott csak stabilizálnak valamennyire. Személyiségzavarra sématerápiát ajánlották nekem, a VIKOTE-ban. SOTE 100%-osan TB-s, VIKOTE részben. SOTE-hoz kell szakorvosi beutaló. Én az első sémás alkalmamra novban megyek.
Ha szeretnél esetleg még beszélgetni, írj rám nyugodtan akár privátban is. Szép estét!
Sziasztok!
Ez az első hozzászólásom itt és egyben a bemutatkozásom is. 32 éves vagyok és 1,5 év Németországban töltött idő után ismét nulláról kezdem az életem. Ahogyan más(ok)tól is olvastam itt, én is keresem az utam és sajnos még nem igen tartok sehol. Jelenleg a szülői házban élek túl és reményeim szerint nemsokára (ismét) Budapesten élek és dolgozom majd.
Serdülőkorom óta küzdöm depressziós tünetekkel, ehhez képest idén voltam először pszichológusnál, ahová februártól júniusig jártam. Akkor egyrészt anyagi okok miatt (külföldön fél év után munkanélküli lettem), másrészt személyes okok miatt abbahagytam a terápiát (úgy éreztem, hogy egy másik pszichológussal könnyebben értenék szót, illetve olyan szakembert szerettem volna választani, aki kifejezetten járatos a BPD témában). Mivel rövid ideig jártam, nincs "kőbevésett" diagnózisom, a terapeutám végig nagyon óvatosan fogalmazott, egyedül a depresszióban volt 100%-ig biztos, felmerült benne a bipoláris 2 is (én úgy gondolom, hogy hypomanic szakaszaim nincsenek), illetve érzékelt nálam BPD személyiségjegyeket. A saját tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy borderline vagyok, depressziós epizódokkal.
A depresszió végigkísérte eddig az életem, hol kudarcélmények, hol munkahelyi szorongás, majd kiégést követően ütötte fel a fejét, a borderline tünetek viszont kifejezetten a partnerkapcsolataimban jelentkeznek. Sajnos (vagy nem sajnos) a legutóbbi, kétéves kapcsolatom ennek köszönhetően fuccsolt be (az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a volt párom is küzdött valamilyen személyiségzavarral, de a kapcsolatunk alatt sajnos az ő diagnózisa nem tisztázódott, így maradtam én a bűnbak).
Már a kintlétem alatt olvasgattam a BPD kezelési lehetőségeiről, mind dialektikus viselkedésterápia, mind fekvőbeteg ellátás keretein belül és sok néven (Tündérhegy, SOTE Pszichoterápiás osztály - Unoka Zsolt, Thalassa Ház, Nap-Kör alapítvány) és honlapon átrágtam magam.
A fókuszomba a Nap-Kör alapítvány és az ő DBT terápiájuk került, de még nem egyeztettem Ratkóczi Éva doktornővel a lehetőségeimet illetően (sejtem, hogy hosszú várólista lesz), mert első körben állást és albérletet szeretnék találni, utána jönnének a szórakoztató szabadidős tevékenységek. 
Néhány napja (vagy inkább néhány héten keresztül, a szakítást követően) borzasztóan rosszul éreztem magam és akkor krízisközpontok után kutatva kötöttem ki ismét a Búra oldalán, így elgondolkodtam a pszichiátriai, kórházi kezelésen is, így gyakorlatilag a kérdésem is ezzel kapcsolatos lenne:
Megköszönöm, ha megírjátok, hogy a borderline-nal vagy major (esetleg) bipoláris depresszióval kapcsolatban felkerestétek-e a fenti intézmények bármelyikét és hogy mik a személyes tapasztalataitok?
Ezidáig sosem szedtem gyógyszert (kicsit kézzel-lábbal küzdöm is ellene), ugyanakkor a korábbi pszichológusom erősen ajánlotta, hogy vegyem fel a kapcsolatot egy pszichiáterrel és a depressziós epizódok idején szedjek valamit. Mivel az elmúlt hónap folyamán gyakran éreztem magam krízis helyzetben (és feltehetően az önértékelésem és a hangulatom instabil lesz még jóideig) így antidepresszánsra vagy hangulat stabilizálókra nagy eséllyel szükségem is lesz. 
Köszönöm a segítségeteket és hogy végigolvastatok!
Idézet tőle: hisztiKiscsillag
Nem mondta a lógus hogy ne hisztizzek, csak én éreztem ezt mikor elterelte a szót másra. Meg azt se mondta hogy ne beszéljek a gondjaimról, hanem elterelte a beszélgetést másfelé ha panaszkodásba kezdtem átmenni. Ő csak az érzéseimre lett volna kíváncsi, de az én érzéseim úgy jönnek elő ha előbb panaszkodok egy sort, rámjön a sírhatnék, kibőgöm magam és utána el tudom mondani, hogy mi volt ez az érzés... És az első lógus ezt a "sztorizva panaszkodó/önsajnáltató" részt akarta volna folyton skippelni.
Értem.
Annyiban más a szitu, hogy amikor a problèmáimról, rossz érzéseimről beszélek, akkor azt várom/remélem, hogy vmi konkrét javaslatot tegyen. Ehhez nem elég elmondanom, hogy mit érzek.
NarciMarci
Szerintem inkább borderline lehetsz, aki néha túlkompenzál, és ezért narcisztikusnak tűnhet. Valami ilyesmire tudok gondolni.
Kiscsillag
Nem mondta a lógus hogy ne hisztizzek, csak én éreztem ezt mikor elterelte a szót másra. Meg azt se mondta hogy ne beszéljek a gondjaimról, hanem elterelte a beszélgetést másfelé ha panaszkodásba kezdtem átmenni. Ő csak az érzéseimre lett volna kíváncsi, de az én érzéseim úgy jönnek elő ha előbb panaszkodok egy sort, rámjön a sírhatnék, kibőgöm magam és utána el tudom mondani, hogy mi volt ez az érzés... És az első lógus ezt a "sztorizva panaszkodó/önsajnáltató" részt akarta volna folyton skippelni.
Egyre többen vannak...Most az imént kitöltöttem az itteni tesztet, és azt mondták, azonnal menjek terápiába - csakhogy én már elég sokat és sokszor voltam. A narcizmus-tesztre meg enyhébb eredmény jött ki, nem mondták egyértelműen, hogy menjek a terápiába. A doktorok ingadoznak, hova soroljanak be. A festőnő, akihez jártam rajzolni tanulni, egyfelől tökre odavolt, milyen szépek a képek, zseniálisak - másrészt meg azt mondta: tök olyanok, mint a broderlineok képei. Mert ő olyanokkal is dolgozott művészetterápiában.
Én bizony sírtam, nem is egyszer. De jót tett.
Nekem nem rémlik, hogy valaha terapnál vagy lógusnál sírtam volna. (lehet hogy volt ilyen, de nem rémlik). Pedig sztem jó, ha valaki tud sírni.
Orvosnál sírtam egyszer. Hetek óta hetente min. 1 olyan nap volt, amikor éjjel nem tudtam elaludni és így nehezen ment a munka + sokféle tünetem volt.
Közben azt láttam, hogy a kollégáim szedik a nyugtatót (ingerlékenységre, szorongásra)...és baromira igazságtalannak éreztem, hogy én nem kapok gyszert. Sírva fakadtam. Ekkor alkalmi szedésre felírta. Szó szerint kisírtam.
Nem tudom, hogy panaszkodás v hiszti alatt mit értett az a lógus. Engem sokat kérdeztek gyerekkorról, aktuális gondokról. Meg szoktâk kérdezni, hogy vagyok. Erre mit mondjak? Ha rosszul vagyok, akkor azt mondom. Ha jól, akkor azt.
Nekem még sosem mondták terápián, hogy ne panaszkodjak vagy ne beszéljek a rossz érzéseimről, gondjaimról.
"Ne hisztizz, vagy adok neked okot a sírásra." – ezt a mondatot én is sokszor hallottam. Most már ott tartok, hogy közlöm: "Ez nem hiszti, ez borderline düh". És mi a különbség? – Mindjárt megtudod, ha nem hagysz békén. Viszont könnyeim már nincsenek, hosszú évek óta. Azt mondta egy barinőm, hogy befelé sírok...
Az én tapasztalatom az, hogy egy ideig takaródzni is kell vele. Hogy elfogadd, átérezd. Kicsit el kell merülni az önsajnálatban. Olyan ez, mint a gyász. Kell gyászolni különben nem dolgozod fel soha. Ha valahol megrekedsz a gyász folyamatában, akkor örökké veled lesz. Ezt a jelenlegi terápiámban sikerült megfigyelnem.
Előtte is jártam egy pszichológushoz, aki mindig félbeszakított, ha panaszkodni kezdtem, és készültem önsajnálatba merülni, és azt vettem észre, hogy nem is használt a terápia. Mindig úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, mikor rámszoltak, hogy "ne hisztizz!". És mindig rám szóltak, akkor is ha valami tényleg fájt, és tényleg sírtam. Sose fogadták el ha sírtam, agresszívan reagáltak rá. "Ne hisztizz, vagy adok neked okot a sírásra." (innen a nevem: hiszti) Fél év után abba hagytam, mert nem volt semmi változás. Ráadásul úgy éreztem, hogy ő igazából nem ért meg engem, ő is csak rámszól, hogy ne hisztizzek.
A mostani terapeutám mindig hagyta, hogy elmerüljek, és jól kisírjam magam. Utána mindig sokkal jobban voltam. Sőt imaginációs gyakorlatokkal szándékoltan is előhívtuk ezeket az érzéseket bennem. Szinte minden ülésen sírtam. És tudod mit… egyszer csak kisírod magad végleg, és elkezded érezni, hogy már elmúlt a fájdalom nagy része (nekem ez másfél év volt). Én ekkor abba hagytam a terápiát egy időre, tartottam egy szünetet, úgy 9-10 hónapnyit... Leülepedett… Ez kellett nekem is és a pszichológusomnak is.
Aztán egyszer csak rám jött, hogy változni akarok, és hogy folytatni kellene… Visszamentem hozzá azzal a határozott terápiás céllal, hogy most már kész vagyok a változásra. Nem tudom, hogy ennek én vagy ő örült-e jobban, de nagyon lelkes lett. Most itt tartunk.
Szia! De rég láttunk...
Hát, én sajnos "takarózom" vele, nekem van dg.-m, és ilyen vagyok, így kell elfogadni. Nem is vittem semmire... Becsülöm a küzdelmedet.
Hello,
mostanában senkit nem foglalkoztat a bordi, vagy csak nem osztja meg?
Feléleszteném a topicot...Nekem mostanában van "szerencsém" megtapasztalni mit jelent így élni.
Nehéz a saját belső élményeimet artikulálni kifelé, illetve várnám h a környezet értse, és csak nem érti... miért lenne fontos? Hogy ne maradj egyedül, hogy jobban érezzem amgam azáltal hogy tudják mi zajlik, és nem mondanak olyat, ami nekem árt, vagy úgy vélem hogy árt. Az eredmény "kiakadás, kiabálás" szempontjából mind1 hogy ki a "ludas" a cél h ezek elkerülődjenek.
Amit valaki a kiabálásról mondott: persze, ott a racionális ész felfüggesztődik. Nem is arról szól a sztori hogy egy bordi minden pillanatba raionális (ez egyébként egészséges emberekre sem igaz). A sztori szerintem inkább arról szól, hogy ezeket a hangulati ingadozásokat hogy tudja modulálni valaki. Talál e megfelelő értő közeget erre? Ha igen, van esély h jobb legyen. Vagy tud e úgy viselkedni hogy ne jöjjenek ezek elő? Legtöbbször ez se megy, mer ha menne, nem lenne bordi az illető.
Ami fontos hogy a borderek más világban élnek, másként gondolkoznak, éreznek, de nem NAGYON másként. mert ha elfogadjuk hogy NAGYON mások, akkor az pl egy bélyegként is képes hatni "én border vagyok, velem nem beszélhetsz úgy" és innentől kezdve a diagnózis külön életet él, holott ez nem szerencsés mert így nem marad nyitva a javulás kapuja. Lehet hogy attól még mer kimondom h bordi vagyok vagy nem vagyok, ez indifferens, a valóságba zajlanak a doldok, viszont nem mind1 hogy közelítem meg ezt a problémát: hagyok e exit lehetőséget, és nem erre kenek mindent, mikor tudnék normálisan viselkedni akkor emiatt nem viselkedek úgy, vagy pedig ez egy bélyeg hogy "hát ilyen vagyok, nem megy". Nem mind1.
Amit viszont borderként fontosnak tartok, és akár körömszakadtáig is kéne ragaszkodni hozzá, hogy bármi is van, amíg szakember által és belsőleg szubjektívan nem visszaigazolható hogy az ember jobban van, addig nem szabad feladni hogy neked mint bordernek igenis baja van, és "eltakarni" csak mert a környezet ezt kívánja tőled. Ő nincs a te bőrödbe, te meg megzavarodsz ha ezt várják tőled, mer az belső állapotaid jönnek kérés nélkül, és ezeket megtagatni hazugság lenne, önbecsapás. Igenis fel kell vállalni ezt (persze csak olyanoknak akire ez tartozik) és kiállni magadér hogy veled ez van- Bírom mikor azzal jön apám hogy "kezdd el csinálni, és máris jobban lennél". Egyrészről frusztrál rohadtul az ilyesmi, másrészről meg megértem teljesen. Csak ő a dolog 1 részét látja ennek, nem a teljes képet, ezért a frusztráció. Az igazat adás meg az adott szituációban (ha az ember épp nyugodt, és képes ezen filózni) akkor meg akár igazat is elhetne adni egy ilyen gondolatnak, csakhát globálisaan kell szemlélni a dolgokat nem szituációfüggően. A bordiknak egyébknt is a szituációfüggőség nagyon jellemző rájuk. Adott szituációban másképp viselkednek, ezér nem halad pl az én életem, mer néha nem tudom a helyes irányt. Keresem, de nem találom. Néha meg nem kell keresni. Na erre sincs senki, aki ilyenkor segítene. Máskor meg rossz tanácsot ad. Na ebben igazodj el... NEM LEHET.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Borderline_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar
Tök jó összefoglaló. Na, csak ízelítőnek:
"A diagnózis megállapításához az alábbiak közül legalább ötnek teljesülnie kell:
| Érzelmileg labilis személyiségzavar | |
| BNO-Kód: | F.60.30 |
| DSM IV-Kód: | 301.83 |
Identitászavar
DSM-IV(6). Kifejezett és állandósult identitászavar az alábbiak közül legalább két vonatkozásban:
- önkép
- szexuális irányultság
- hosszú távú célok, pályaválasztás
- barátok megválasztása
- értékrend
Hangulatzavar
- Érzelmi instabilitás DSM-IV(3)
- Az alaphangulat depresszió, irritábilitás vagy szorongás felé való eltolódása, mely néhány óráig, de legfeljebb néhány napig tart.
- Krónikus üresség- és unalomérzet. DSM-IV(7).
Viselkedés
- Gyenge önkontroll DSM-IV(4). A helyzetnek nem megfelelő heves düh, vagy a düh feletti kontroll hiánya, például gyakori indulathullámzások
- Stresszválasz: dühkitörések.
- „Súlyos disszociatív tünetek” (nem a DSM-IV része) Átmeneti stresszhez kapcsolódó paranoid elképzelések vagy súlyos disszociatív tünetek: rövid, de heves dühkitörésekre kerülhet sor. Ilyenkor a csalódottság és tehetetlenség érzése miatt az elfojtott keserűség tör ilyen formában utat magának. Dührohamukban szétzúzhatnak tárgyakat vagy pedig önkárosító módon viselkedhetnek, mint például összeszaggathatják a ruhájukat, vagy fejüket a falba verik, a csuklójukat felmetszhetik stb.
Kapcsolati instabilitás
DSM-IV(1). Kapcsolatokban a túlzott idealizálás és a leértékelés közötti ingadozás
- Távolságtartás: DSM-IV(8). A valóságos vagy elképzelt elutasítás elkerülése érdekében tett heves erőfeszítések (melyek a személyközi kapcsolataiban távolságtartásban nyilvánulnak meg, illetve nem tartja meg/nem ápolja hosszabb távon barátságait/kapcsolatait)
- Kétségbeesett igyekezet valós vagy vélt elhagyatás elkerülésére.
Önkárosító impulzivitás
DSM-IV(2). Minimum két területen megjelenő önkárosító impulzivitás a következők közül:
- költekezés
- szexualitás
- túlzott gyógyszerfogyasztás, alkohol vagy egyéb tudatmódosítók használata.
- falánk evés
- felelőtlen autóvezetés
- bolti lopás
- Öngyilkossági gesztusok, tendenciák: öngyilkossági fenyegetőzések-gesztusok, öncsonkító viselkedés. (ismétlődő rendszerességgel) DSM-IV(5)"
Ezekből csupán 15 jellemző rám...
Felőlem inkább legyen mogorva, de jó szakember. Juszt se írom le ezzel kapcs. – a gasztroenterológusomat. Akinek "egy mosolya nem volt" – mondta sok beteg.
Annyi ilyen bölcsességet hordanak össze nhéa az áterek meg lógusok... Sokszor semmi köze a valósághoz.. Nálam is volt nem egy ilyen. Ettől még lehet kedves meg jószándékú.
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
(J. A. – kiemelések tőlem)
Idézet tőle: TündėrIlletve en azt vettem meg észre egy-egy ilyen roham utan, hogy meg igaz is lehet amit akkor érzek, de nem azzal a szemellyel kapcsolatban, akire epp zuditom. Es ezért hajlok en is arra, hogy ezek a kitörések nagyon régi serelmekbol táplálkoznak- akar csecsemokorig visszanyulva-, ám az indikator barki/barmi lehet, ami az epp aktualis szeszelynek nem felel meg.
Igen, igen és igen.
Illetve en azt vettem meg észre egy-egy ilyen roham utan, hogy meg igaz is lehet amit akkor érzek, de nem azzal a szemellyel kapcsolatban, akire epp zuditom. Es ezért hajlok en is arra, hogy ezek a kitörések nagyon régi serelmekbol táplálkoznak- akar csecsemokorig visszanyulva-, ám az indikator barki/barmi lehet, ami az epp aktualis szeszelynek nem felel meg.
Idézet tőle: murray headHú, nagyon durva dologra jöttem rá.
A bordi dühöngésnek van alapja!
Amit érzünk és mondunk a dühöngés közben, annak valószínűleg az égvilágon semmi köze a valósághoz, sőt, valószínűleg pont az ellenkezője igaz, DE valami egészen mélyről jövő igazságérzet jól súg. Valóban van valami sérelmünk, amit temetgetünk, púderezünk, szőnyeg alá lökdösünk és aztán egyszercsak bumm! robban.
Pontosan murray head.
Amikor fordítva mondjuk, akkor a tudattalan beszél. Egy jó pszichológus meg tudja fejteni, hogy mi az ellenkezője.
Lehet, hogy ezért mondta egykor az áterem, hogy amig nem teszem helyre a kapcsolatom a párommal addig beteg maradok? Csak az a bibi, hogy közben ő lelépett én pedig maradtam betegen
Idézet tőle: murray headHú, nagyon durva dologra jöttem rá.
A bordi dühöngésnek van alapja!
Amit érzünk és mondunk a dühöngés közben, annak valószínűleg az égvilágon semmi köze a valósághoz, sőt, valószínűleg pont az ellenkezője igaz, DE valami egészen mélyről jövő igazságérzet jól súg. Valóban van valami sérelmünk, amit temetgetünk, púderezünk, szőnyeg alá lökdösünk és aztán egyszercsak bumm! robban.
Hú, nagyon durva dologra jöttem rá.
A bordi dühöngésnek van alapja!
Amit érzünk és mondunk a dühöngés közben, annak valószínűleg az égvilágon semmi köze a valósághoz, sőt, valószínűleg pont az ellenkezője igaz, DE valami egészen mélyről jövő igazságérzet jól súg. Valóban van valami sérelmünk, amit temetgetünk, púderezünk, szőnyeg alá lökdösünk és aztán egyszercsak bumm! robban.
Elnézést kérek. Nem akartam kötözködni, csak szerettem volna megnyugtatni. Biztos nem véletlenül tettétek fel a teszteket és nyilván érdemes odafigyelni. Mégegyszer elnézést, ha galibát okoztam!
A teszt csak tájékoztatásul van, természetesen nem ad orvosi diagnózist, ahogy jeleztük is. De ha sok pontot ér el az ember, akkor érdemes megmutatnia egy orvosnak, vagy más szakembernek, hogy miért jöhetett ki ez az eredmény.
Nem ismerem a border tesztet, bár állítólag én is az vagyok, viszont két dolgot megtanulam a munkkám során. Első egy teszt nem teszt. Magyarul több teszt egybeesése kell egy diagnózis felállításához. Kettő ha valaki valamilyen tünetet produkál az nem jelenti feltétlenül azt, hogy az is. Csak úgy megemlítem
Persze,nem kaptam frászt,de attól hogy van egy macskám az még nem jelent semmit sem. Sajnos még ugyanúgy szarul leszek. :/
egy teszttől azért nem érdemes helyből frászt kapni. különben is, van cicád, mi baj történhet?
49 pontos lett a Borderline tesztem. Az elég nagy baj? 😀 Túl sok a stressz manapság.
Felhoztam ezt a fórumot, hogy a border (vagy ahogy manapság mondják: borderline-os) regisztrálók megtalálják.
Idézet tőle: RókaAz antidepresszáns elhagyása húzta ki a lábam alól a talajt.
Attól voltak ezek a megvonási tünetek.
A Rivot könnyebben leteszem, ha úgy döntök.
A Rivot fokozatosan szoktam.
Az antidepit egyszerre hagytam el, mivel összesen 1 szem volt.
60 mg.
Igaz, lehetett volna még felezni 30-ra.
De a dokim azt mondta, jó így.
Ó, értem.
Nagyon sajnálom.
Szerintem semmilyen gyógyszert nem lehet abbahagyni csak úgy, se nyugtatót, se antidepit, se antipszichotikumot, se hangulatstabi-t, bár én mindig csak úgy hagytam abba a hangulatstabi-kat és nem volt gond.
A remeron-t csökkentenem kellett, 7,5 mg-jával mentem le 30 mg-ról 7,5 mg-ra. És még az is durva volt.
A cymbalta tesóját, az olwexyát is fokozatosan hagytam el talán (erre már nem emlékszem, köszi xanax), de elég durva volt. De én csak hozzávetőleg fél évig szedtem.
Az antidepresszáns elhagyása húzta ki a lábam alól a talajt.
Attól voltak ezek a megvonási tünetek.
A Rivot könnyebben leteszem, ha úgy döntök.
A Rivot fokozatosan szoktam.
Az antidepit egyszerre hagytam el, mivel összesen 1 szem volt.
60 mg.
Igaz, lehetett volna még felezni 30-ra.
De a dokim azt mondta, jó így.
Róka, én nagyon durván mondtam meg a véleményem először.
Most óvatosabb próbálok lenni.
A rivo-t hogy hagytad el? Hirtelen vagy lassan?
Most mennyiből szeded a napi 3 szemet? 0,5 mg-ból?
Megértem a dühödet.
Szerintem a benzo-k függőséget okoznak. És nem kicsit. Legális drogok, amik tönkreteszik a rövid távú memóriát és egyéb durva hatásaik vannak. Viszont dokim megmondta, hogy van, akinek szednie kell.
Mit szóltok emberek?
Nektek mi a véleményetek?
Mit szóltok emberek?
Nektek mi a véleményetek?
Sok mindenkire haragszom.
S azt mondta a dokim, hogy már lehet meg sem tudná adni a borderline diagnózist, annyira szépen kijöttem belőle.
Most a korábbi fél vagy 1 szemek helyett, beveszek napi 3-at.
Legalább buszon nem jön annyir a dühösség és a gyilkolásvágy.
Egyedül voltam egy albérletben, mikor le kellett jönnöm a gyógyszerről.
Senkit nem tudtam felhívni, haldokoltam.
Nem tudom megbocsátani!
S akkor hagyott el a párom!
Neki sem tudom megbocsátani, bár nem is kérte.
Neki mégis megtudnám, mert annyira súlyos társfüggő vagyok.
Most úgy alakult, hogy két napja megint szedek szorongásoldót.
Nem antidepit, hanem Rivotrilt.
Azt mondta a dokim, hogy nem vgyok gyógyszerfüggől
Akkor miért mondta, hogy ne szedjek?
Úgy döntöttem, hogy mivel piszok módon szenvedek, főleg szorongás, így szedek.
Mondjuk ezt csak kb. asszem 20 napig lehet szedni, de akkor majd veszek interneten vagy iratok fel háziorvossal.
Ha elbagatellizálta azt a szenvedésemet, ami Karácsonykor történt, mert akkor hagytam el a gyógyszert és elhagyott a párom, mert megijesztette a látványom, akkor majd bebizonyítom, hogy nem ilyen tündérmese ez.
Neki nagyon jó Karácsonya volt.
Én 21 napig fostam napi 17-szer és vérzett az orrom.
Erre azt mondta, hogy ez az identitásvesztés miatt volt.
Amúgy szeretem őt, mint embert.
De ezt nem tudom lenyelni.
Azert hagytam ott oket mert nem nem volt mar penzem fizetni a pszichologust a pszichiater munkaja meg csak a gyogyszertukmalasbol allt,meg amikor felhivtam idopontert ugyanis a korhazban nem tudtak adni mar vagy a franc tudja de nem emlekezett ram aztan ilyen banalis dolgok miatt.. De utolag sajnalom hogy ilyen csokonyos fasz voltam,mert ha kitartottam volna akkor sokkal elorebb jarnek az eletemben es nem szerencsetlenkednek...
Idézet tőle: babarczyeszterKösz a választ, Lilla! Akkor úgy foglalhatjuk össze, hogy megértéssel kezel, és éppen mivel megérti a helyzetet, nem hagyja elharapózni a lángokat azzal, hogy leáll veled veszekedni, de amikor megnyugodtál, biztosít róla, hogy szeret?
Szia!
Tökéletesen összefoglaltad a lényeget. Ez így van.
Rendben van!
Az én pszichiáterem maga is függő és jár 12 lépésesbe.
De persze megértem valahol a te dühödet is Alabama.
Lehet emögött fájdalmad stb..
Kösz a választ, Lilla! Akkor úgy foglalhatjuk össze, hogy megértéssel kezel, és éppen mivel megérti a helyzetet, nem hagyja elharapózni a lángokat azzal, hogy leáll veled veszekedni, de amikor megnyugodtál, biztosít róla, hogy szeret?
Róka, ne haragudj, hogy az exedet kritikus szavakkal illettem, bizonyára nem érdemli. Csak hirtelen elgurult a gyógyszerem és nagyon felháborodtam azon, hogy milyen indokkal hagyott téged el. De ez a ti kettőtök története és nekem semmi közöm hozzá. Elnézést.
Idézet tőle: babarczyeszterSzia Róka!
Alabama csak a személyes, hozzá nem értő véleményét fogalmazta meg. Szerintem nyugodtan menj el és próbáld ki ezt a csoportterápiát, hiszen egy jó erős csoportnak mindenképpen van segítő, megtartó hatása.
Igen, elnézést kérek.
Valóban nem vagyok szakember és a korábbi hsz-aim valóban csak az én véleményemet tükrözik.
Ahogy debut12 fogalmazott, "Egy bordinak túl hamar mennek el otthonról, de optimális esetben elég hamar visszatérnek a valós világba, és utána meg sajnálkozhatnak minden indulatosan kimondott szavuk, vagy agresszív cselekedetük miatt."
Ezt nem rólam írta. 🙂
De rám is vonatkozik.
Kedves Catlady! Miért hagytad ott a terapeutád és a pszichiátered? Volt valamilyen konfliktus, vagy csak úgy kikoptál?
Vannak ingyenesen is elérhető kezelések, amiket nagyon jó szakemberek tartanak, de általában várólistás helyekről van szó. A SE Balassa utcai Pszichoterápiás Klinikáját, a Tündérhegyet, az Ébredések Alapítványt jó szívvel tudom ajánlani.
Evek ota kiestem a rendszerbol,ergo nincs terapeutam,se aterem,ott hagytam oket 3 eve.. De csoportozasra szoktam jarni havonta egyszer. A nem itt kene tartanom gondolatmenet pedig azt jelenti hogy 27 evesen mar nem az egyetem padjait kene koptatnom,hanem sajat biztos egzisztenciat kellene kiepitenem,csaladot alapitani... Amugy tervezem hogy keresek vmi szakembert,de sajnos mivel a jok penzbe kerulnek nekem nincs eselyem a gyogyulasra...
Kedves Catlady,
ezek sajnos normális érzések borderline zavarban. Van terapeutád, akinek tudsz erről beszélni, és segít neked kibogozni, hogy ki is vagy? Mit jelent az, hogy "nem itt kéne tartanod"?
Szia Róka!
Alabama csak a személyes, hozzá nem értő véleményét fogalmazta meg. Szerintem nyugodtan menj el és próbáld ki ezt a csoportterápiát, hiszen egy jó erős csoportnak mindenképpen van segítő, megtartó hatása.
Nalam ujonnan a szorongas resze erosodott fel manapsag es a magany erzese,illetve teljesen megkerdojelezem manapsag az identitasomat is es azon agyalok ki vagyok valojaban es minek elek.. Pedig nem itt kene tartanom..
Mar jo regota nem ereztem a border tunetit csak a hatalmas ursseget es maganyt de ma kitort rajtam.tortem zuztam uvoltoztem utanna pedig nem voltam hajlando beszelni.leget hogy kezd visszaterni.hat nem tudom...
Idézet tőle: RókaMegkérlek válogasd meg mit írsz ide és milyen stílusban.
Sok embernek segített, tőlem pedig a reményt akarod elvenni?
Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.
Majd ha lenyugodtál, akkor elgondolkozol azon, amit írtam.
Teljes mértékben távol áll tőlem, hogy a reményt elvegyem tőled!
De ha neked így jó, ha ezt akarod hinni-gondolni, akkor gondold-hidd ezt.
Sajnálom.
🙁
ÉN NEM TÉGED KRITIZÁLTALAK, hanem azokat a "szakembereket", akik soha életükben nem szedtek gyógyszert, soha nem jártak 12 lépéses csoportokba és egyáltalán: soha nem gondolkoztak el dolgokon.