Borderline
Köszi, de csak szenvedek, és ez így is marad amíg meg nem tanulok nem-szenvedni. Vagy elviselhi.
kedves eszter
Ha kell még segitség vmiben szóljál?
hát ha nincs pénz otthon is csinálhatod, akár könyvből is, ajánljak egyet?
egyébként csak addig kell okató mig meg nem tanulsz jógázni, utána már egyedül is csinálhatod minden napp
Hát pénzhiány miatt, marad a házi jóga, de az nem az igazi, egy oktatóval sokkal jobb. Kijavítja a rossz gyakorlatokat, légzéstechnika stb
na de akkor elég egy cd lejátszó is, bár lehet hogy hanganygara nem tudsz mindenféle jógagyakorlatot beszerezni, mert ez igy mégiscsak pazarlás, de akinek van pénze jógastudióra, az inkább járjon oda, bár ez csak az én véleményem
hallgatom, amit mond, meg egy idő után megjegyzed
videórol mondjuk inkább taj csit érdemes csinálni, a fekvő gyakorlatok közben hogy nézed a tv-t?
Hát, én ha csinálom akkor vagy egy 30 perces videóról, aminek a fele pofázás, vagy elmászok egy jógastúdióba és az másfél órás
jógából legalább 1 órát kell csinálni. Próbáld ki a Jóga -Nidrát is, valami tanfolyamon csak oktatják, csak lehet hogy pont most nem indul, az nagyon jó és tetszett nekem, csak abbahagytam két alkalom után, mert beteg voltam oszt nem akartam mások társaságát megzavarni, meg rosszul éreztem köztük magam, mert rossz állapotban voltam, de nagyon rosszban, annyira hogy én még a számitógép elé sem ültem le, nálad ez még nem fordul elő
Én a Khatu - Pranamot szoktam csinálni,mint jógagyakorlat, hasonlit a napüdvözlethez, most nem irom le melyik jóga-mester találta, mert igy fejből nem mennek az indiai nevek, de ha kell utánanézek. Egy jógi tiszteletére lett kiatlálva, aki aztszem Khatu környékén lakott.
De a jógát rendszeresen kell csinálni, és reggelente, munka, iskola, ilyesmik előtt.
Nem, csak jóga, abból is csak kábé napi 10-15 perc. Olyan szomorú vagyok..pedig még vasárnap sincs.
ja kifelejtettem, de gondolom ha jógázól akkor szoktál pranayamazni is, az is hasznos még
nekem kb a hajlattól 15 cm-re van középen, lehet máshol is van, én azt szoktam nyomkodni, meg a segu pontot, de mondjuk az alakromon a csuklótól 4 ujj távolságnyira középen a pontot nem szeretem maszirozni, pedig az annyira nem is fáj, csak kellemetlen érzés
nyomd erősebben és akkor majd érezni fogod mennyire tud fájni
Hűű, igen a vagdosás után valóban szarul érzem magam + az alapdolog ami miatt szarul voltam. A vádlimon viszont sehogyse találom a pontot..
Eszter
És csak jazz zenét hallgas, vagy néha netán valami spirituálisat.
meditálj, akkor nem lesz furcsán jó kedved.előtte olvass spirituális könyveket hogy ráhangolódj, vagy mondjuk a Bhagavad Gitát. Szerintem a Biblia nem hangol rá a meditációra.Aztán miután meditáltál kezdj el mantrázni vagy csak csendben ülni, hogy amit elértél a meditációdban az meg is maradjon benned. Érdemes minden reggel, persze egész nap, lehet bármikor, de a reggeli fontos, ugyanis az az egész napodra kihat, mig este már lefekszel utána. Hajnalban kell amikor még nem kelt fel a nap és nem indult be az élet...
Az is jó ha ilyenkor egyedül csak Istenre szögezed az elmédet és ugy próbálsz meditálni.
sirni nem jó, vagdosni meg egyáltalán nem kéne magad.A lelki fájdalmak elmúlnak, idővel, lehet rövöid idő alatt, lehet hosszú idő alatt, de a vagdosás nem megoldás.Megvágod magad, majd jól érzed magad tőle, majd elszégyelled magad hogy vágtál, aztán emiatt majd ujra elkezdesz vágni..., főleg mert a fájdalom az még mindig ott marad
van aki elaborálja a betegségét. a vagdosás az szerintem nem olyan betegség amit elaborálni lehet.
majd még gondolom mit lehet kezdeni a vagdosással. De ha mondjuk fáj a fogod, vagy valamid akkor csinálsz valamit ami még ennél is jobban fáj,és akkor arra koncentrálsz. Mondjuk lehetne a segu pontot nyomkodni az elég fájdalmas, de van ennél még jobb is, a vádlid közepén van egy pont ami nagyon tud fájni ha nyomod. Ennél erősebbet nem tudok, a többi már önsértés.
persze nem mindenféle fájdalomra jó az ha másikfajta fájdalmat okozunk magunknak hogy elterelje a figyelmünket az egyikről a másikra.
Aztán ha nyomod azt a pontot és ugy érzed kicsit megnyugodtál, akkor elengeded.
Nem tudom, pénteken is, furcsán jó kedvem volt, aztán egy perc alatt kb. eszembe jutott minden rossz, és mintha nem is én lettem volna...sírtam, vagdosni akartam magam, gyógyszer stb .. fel le, fel le, próbáltam régebben lenyugtatni magam, hideg vízzel, gondolkodással de..semmi
tintahal mintahal
pici türelem és kész
a ropogós karika
mit kitúzhetsz
zászlód cimerére
kivágták azt
és forradalmat hirdettek
felrobbant, és csak
ketchap volt
mit hozzá adtak
szerezd be a Kabbala-t is
Akkor kezd az Evangéliumot.A legelejétől. A Mi Atyánkot igy is tudod mondani hogy nem tudsz teljesen hinni benne, attól még segit.Ha kicsit hiszel benne az is jó, ha egyáltalán nem... talán akkor is.Nem ugy működik hogy valaki elolvas valamit aztán másodperc pontosságra már teljes hite alakult ki benne aziránt..
Rámerőszakolták a keresztény vallást elég sokáig, ami természetesen azt vont maga után, hogy nem tudok teljesen hinni bármiben is.
Bár a Bibliából van kedvenc részem, de már nem emlékszem rá..
kezdj el imádkozni, a Mi Atyánkot, az is segit ilyenkor, hamár a mantra sem jön be.
aztán ha kifáradtál benne olvasd a kedvenc részeidet a Bibliából
Nem tudok mantrázni. Így alkalmazni se tudom ezt. A rossz dolgok pedig mintha csak jönnének és jönnének, tudom, hogy egy szintig én keresem őket mégse tudok tenni az ellen, hogy eltünjenek.
Mivel elvonulni sajnos nem tudok így..marad az ami eddig is.
hát ne csak egy jelentéktelen dolgot mondj el hanem próbáld átbeszélni az életed vagy magaddal vagy mással.A beszélgetés gyógyit.
hát ha mondjuk nem tudod félválról venni , akkor próbálj meg ilyenkor a supreme szót mantrázni magadban.ez csak egy ötlet, nem pont ilyen villamosos esetre lett felhozva mint megoldás, mert nemigen látom mit is okoz ez neked.
Ha mondjuk rossz gondolatok törnek rád akkor olyan gyorsan kell mantrázni ahogy csak tudod, mert ilyenkor a mantranak az erősség aspektusa nyilvánul meg, vagy valami ilyesmi, lényeg gyorsan kell.Annit nem foglalkoztam ezzel hogy mindent pontosan megfogalmazzak emlékből.
Igen, ezt mondták már...de nekem nem megy, túl sokat látok bele és rágódok rajta.
Pluszban a fel le ingázás is fáj, úgy értem..kinyílok, elmondok egy apró, jelentéktelen dolgot egy ismerősnek, utána rosszul érzem magam.. körbe-körbe
hát figyelj nem kell törödni azzal ha bántanak, vagy beszólnak, próbáld félvállról venni a dolgot. a gond akkor van ha nem hagyják abba.
A Picurka szerintem nagyon szép szó, eszembe jutott, persze lehet ennek 1000 más szinonimája is.
Fáj, fáj, fáj...a megfoghatatlan és magad által sem ismert érzéseket nehéz leírni.
Példákat tudok csak felhozni úgy, mint a folyamatos lelkiismeretfurdalásom, félelmeim, szégyenem.
Az emberek viselkedését hipererzékenyként élem meg, így akár egy villamoson történő igazságtalan anyázáson sem tudok túllépni egy vállándítással.
Nem tudnám megmondani, hogy mi fáj, olyan mintha külön szervem lenne, ami termeli.
Mi fáj Eszter?
képzeld a terapommal most tartottam a kezelésen a 7. évben, szóval egész pici voltam
az volt a talizmánom ami összefoglalja ezt az évemet, és ezt elvileg ismételkedni kéne, mondjuk esténként mikor lefekszek. A talizmánom: Használom az intelligenciámat és élvezem a napjaimat.Ugyanis ekkor mentem ovodából iskolába.Mármint ez van a központjában a dolognak,nem tudok ennél pontosabban fogalmazni most.
Madder :
Elég sokat írhatnék (ha gondolod privátban le is írom) az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Nekem a szorongás, mint jelenség kb úgy 10 éves korom óta áll fenn, bár egész életemben pánikolós, 'idegbeteg' ember voltam, de ezt inkább a családból hoztam.
Én a borderline nevű jelenséget úgy élem meg, hogy bár a létező összes tünet igaz rám( ami néhol elég nevetséges, mert így elég sok embert lehetne ezzel diagnosztizálni)
hogy..az élet egy vonat, rajta a 'családom', az élet többi része és suhan, én pedig kívűlűllóként a saját fájdalmamba burkolózva nézem, ahogy telik az idő, az évek, történnek események, de mintha nem is velem, mintha üres lennék, mintha az eddigi összegyűlt szenvedést kihánytam volna, és csak vagyok, létezek, de nem vagyok része semminek. Vagyok és mégsem.
Nehéz szó nélkül eltűnni, és biztos, hogy van benned harag vagy nem érted, miért tette ezt; lehet, hogy ez a leírás könnyebbé tette Neked megérteni, csak vigyázz vele, nem biztos, hogy minden az, aminek elsőre tűnik, nehéz megfogalmazni, de most ami eszembe jutott és nem akarlak felzaklatni: lehet, hogy ő sem volt rendben magával valami miatt, vagy nem vállalta fel magát, téged, de ez nem biztos, hogy "borderline". Lehet, hogy az, vagy valami olyasmi, de amíg csak gyanítod, hogy köze lehet hozzá, csak magyarázat. Kívánom, hogy jól alakuljanak a dolgaid!
talán megértem, a barátom, exem, miért tünt el úgy egy szó nélkül, miután házasságot és közös életet igért.
Szívesen!!! Milyennek látod most a dolgot, miben változott a kép benned?
Lehet, hogy jelenség, de ez a személyiséget érinti leginkább. Valami olyan állapot, amikor tervek, célok és a magadról alkotott kép között összevisszaság van, összevissza pakolod az embereket magadban időnként, ez így hülyén hangzik, de nehezen tudsz közeledni, illeszkedni hozzájuk. Az, normális, ha újrakezdesz dolgokat, vagy hátatfordítasz a régi életednek és mész tovább előre, és végigcsinálod. Az a baj, ha ezt megtetted és utána megteszed még egyszer, és akkor sem jó és alig van olyan terv, cél, amit megvalósítottál. A valósághoz nem mindig találsz kapaszkodókat, félsz és hiába vagy társadalmi/biológiai stb. szempontból felnőtt, valahol megvan egy gyerek benned, aki nem tud megküzdeni a problémákkal hatékonyan. Érzelmi labilitás, egymással ellentétes érzelmek, düh... nagyjából valami ilyesmi; szükség van az állandóságra és az irányításra, de valahol van egyfajta megvetés és utálat az iránt, aki irányítani próbál. Ha veszel egy vonalat, egyik vége a pszichózis, amikor elveszik a valósággal való kapcsolat egy időre, a másik vége a neurózis, amikor megvan a kontroll, de valamilyen formában kisül mégis a feszültség. Minden ember más, és másként éli meg a személyiségzavart és a betegséget is, nehéz általánosítani, főleg, ha magadról is kell nyilatkozni. Azért rossz, mert az érzelmekről az egyik legnehezebb feladat kézzelfogható leírást adni. Ettől még nem lehet azt mondani, hogy nincs élet, van, nagyon is élet ez, csak elég hepehupás. Persze, rengeteg magyarázat van, hogy miért, milyen okból... igazából ez ahhoz kell, hogy az ember megismerje magát, ezt a részét és kezdjen vele valamit.
madder, köszi a leirást, ez most sokat segitett megérteni a dolgokat...
egy pszichológus hallgató írása erről: http://mipszi.hu/cikk/091023-apro-villanasok-egy-borderlany-eletebol?page=0,0
ott, hogy valakinek rengeteg terve volt és barátai, ÉLETE, és hirtelen megszakitotta az egészet ismeretlen ok miatt.
ebbe te hol látsz patológiát?
az borderline jelenség ha valaki egy nap feláll és mindent otthagyva elmegy? terveket, barátokat, társat, munkát, mindent és hátra se néz?
vagy ez csak amolyan "új életet kezdek" normál felnött dolog?
Sziasztok!
Eszter, magam is borderline vagyok, diagnózist három hónapja kaptam, 18 éves korom után jött elő a depresszió és a szorongás mögül valami más, amit nem tudtam megnevezni. Kívülállóság, gyökértelenség, mint egy darab hús, amiben idegrostok, erek, s az erekben vér van. Amit meg akartam tudni, az az, hogy emögött mi vagyok, ki vagyok, van-e lelkem, s mi fáj ennyire, miért érzem magam úgy, mint akiből kiszívták az erejét?
Aztán szép lassan jött minden, a sok-sok ötlet, pályaválasztás, költözés, ismerősök, de mindenki elkopott mellőlem vagy én hajtottam el őket. Meg akartam mutatni, hogy van valami a külső, a felszín mögött és ne csak azt lássák bennem, ami általánosság, hanem rakjanak össze.. ha már nekem nem megy.
Olyan dolgokat vártam el másoktól, amit elsősorban nekem kell megtennem és ennek érdekében átformálni, gyúrni magam. Ehhez kellett a segítség, voltam egy féléves terápiában, ott tudtam először elmondani, hogy dühös vagyok, csak nem tudom mire.
Aztán szünet, nyugodtabbak lettek a körülmények, volt három állandó dolog az életemben (párkapcsolat, iskola, munka), de önmagammal nem tudtam mit kezdeni továbbra sem, hiába tűntem stabilnak, nem akartam mutatni kifelé, mi van belül.
Rámjött a pánik, sokszor nem mertem, vagy alig-alig tudtam kimenni az ajtón, segítség kellett, hogy ne legyek "annyira egyedül". Ez most tavasszal volt, azóta vagyok terápiában, gyógyszer+beszélgetés.
Kb. ez az öt hónap segített abban, hogy próbáljam saját magam kezembe venni az irányítást és megismerni magam, a nulláról kezdve. Csomó mindent kidobni, átrakni máshová--- és hogy tanuljak meg nemet mondani. Elsősorban magamnak, ha "határeseti" módon akarok megszabadulni valamitől, ami bennem van... vagyis próbálom lehetőleg tisztán és átláthatóan megfogni a szándékot, összeszedem apránként az akaratot és őszinte vagyok.
Magamtól, de mástól is elvárom az őszinteséget, hogy össze tudjam tartani a darabjaimat és ebből nem fogok engedni egyelőre, amíg nem jutok ki a partra. Aztán meglátjuk... érdekesen alakulnak az emberi kapcsolataim, azt hittem, nem tudok megtartani senkit sem, de valahogy körvonalazódott egyfajta állandóság, valami "egy kezemen meg tudom számolni", valahogy úgy, hogy "fölvállaltam" a bizonytalanságomat sok mindennel szemben... de próbálok bizalmas is lenni, bár ez törékeny egyensúly. Még sok-sok kérdés és gubanc van és sokszor esek kétségbe, de valahogy kezdem elfogadni nagyon-nagyon óvatosan... hogy ez van és ez egy feladat. ??
Hosszú lett a monológ, nem tudom, tudok-e segíteni! Te miben érzed a legnagyobb akadályt, mik azok a "határok" számodra?
Minden jót!
harmony :
Köszönöm a tanácsokat, de hiába (lenne) olyan amit szívesen csinálnék, már azt sem tudom élvezni, elvonja a figyelmem a problémáim halmaza és dekomcentráltá tesz, és bűntudatot szül az, hogy korábban képes voltam erre vagy arra most pedig nem, és ez az önutálatomat mélyíti tovább.
Louise Hay: You Can Heal Your Life = Te meg tudod a sajat eletedet gyogyitani
film youtube :
Erdemes megnezni, meg ha nem is erted az angolt. Vannak benne kep szimbolumok, amikhez nem kell sok angol nyelvtudas.
Köszönöm Mobid 🙂
harmony, ez egy nagyon szép beirás lett, sok megfogadni való van benne! 🙂
Jelenleg az élni akarásért kűzdök, nem akarom ezt folytatni, mókuskerék az egész életem.
Ha van olyan tevékenység/hobbi, amit szeretsz csinálni, akkor próbáld meg minél többet! Elmerülsz benne, és közben kizárod a külvilágot. Ez lehet pl alkotói munka, írás, festés, éneklés, ilyesmi. Adsz valamit a világnak, alkotsz, létrehozol egy új szép dolgot - ez már eleve örömmel tölthet el! Próbáld meg! Sok sikert! 🙂
Kedves Eszter. Elhiszem hogy így érzed. Illetve nekem is volt az életemben egy periódus amikor lent voltam, na akkor a külvilág megítélése határozott meg, és nagyon nem volt jó. A saját magamról gondolt képet a külvilág alakította. Ez nem jó. És ezt akkor szerintem nem tudtam, hanem teljesen belemerültem, hogy én tényleg "rossz" vagyok, értéktelen. De tudod mire jöttem rá? Hogy magunkat mi magunk alakítjuk, és nem a külvilág és az emberek fogják megmutatni milyen is vagy. Szerintem te is valami ilyenben vagy, hogy túlzottan befolyásol mások mit gondolnak rólad. Pedig aki a legjobban ismeri magát az te vagy! És ne haragudj, de nem hiszem, hogy te tényleg azt gondolod magadról hogy értéktelen vagy, szerintem ha azt is gondolod, az tényleg csak azért van, mert túlzottan adsz az emberek megítélésére. Ezt kell legyőznöd magadban. sok módja van. Pl én úgy győztem le, hogy elkezdtem magamon "dolgozni". Elkezdtem tornázni, elkezdtem kevesebbet enni, egészségesen, elkezdtem odafigyelni a belső érzéseimre. És megfigyeltem azokat. Megfigyeltem az emberek viselkedését, és megláttam benne a jót. Voltam már nagyon mélyponton, de kimásztam belőle egyedül. Vagyis az, hogy elkezdtem magamért tenni, ez segített abban, hogy elfogadjam, sőt szeressem magam. Van hogy másra akarok hasonlítani, de az csak átmeneti és a felszín. A legcsodálatosabb feladat az önmagunk beteljesítése és megvalósítása! Ezt ne feledd, remélem te is rájössz, hogy a legjobb barátod önmagad, és ha barátságot kötsz magaddal, soha nem lehetsz igazán egyedül. Tudom azt mondanád, ez nem így működik, nem ilyen egyszerű. De csak elhatározás kérdése. Azért mondom ezt mert én már mindkét oldalt megtapasztaltam. Nem akarok tényleg okoskodni, de csodálatos lenne, ha mindenki szeretné magát és másokat! Az öngyilkosság nem megoldás, lehet hogy meghalsz, de mi lesz utána? Vagy megszületsz újra, és akkor "kezdheted előlről", vagy vége, de akkor viszont "kudarcot vallottál önmagaddal szemben", mert kinyírtad magad. Ennél erősebb az ember, mintsemhogy feladja! Remélem rájössz, hogy mindig van mit tenni, ami jó, és mindig lehet változtatni jobb irányba! Én sem jöttem rá addig erre, míg el nem kezdtem magamon dolgozni, de mikor tettem azért, hogy jobb legyen a közérzetem, akkor rájöttem, hogy eddig az volt a baj, hogy nem tetszettem magamnak. Miután lefogytam vagy 16 kg-ot egészen megbarátkoztam magammal. Nem tudom nálad mi a helyzet, de remélem boldog leszel. Őszintén szeretném és kívánom.
különben sokszor én sem tetszem magamnak, de tudok úgy nézni magamra, hogy látom a szépet, meg úgy is hogy rondának látom magam. Attól függ hogy Meg akarom e látni a jót. A szándéktól függ tényleg. Ha a szépet keresem magamban akkor megtalálom, ha a gyengeségeimre koncentrálok, akkor az fog kihangsúlyozódni. Tényleg te döntesz! Hát dönts helyesen. De komolyan.
Nem hiszek,vagyis, de, de nem tudnám körülhatárolni, hogy miben, a másik pedig, hogy nagyon-nagyon nem szeretem magamat, se a változtatható, se a nem megváltoztatható dolgokra értve.
hát most nem jut szembe mit csinálj hogy legyen , majd utána olvasok, ha jutok valamire elmondom
azért konkretizáld hogy mi az a mindakettő, mire gondolsz itt
Nálam mind a kettő hiányzik.
ha ugy gondolod hogy más nem láthat jót benned,akkor gyenge az önszereteted, ami igen fontos dolog, (talán) ennél ami fontosabb azaz Istenszeretet.Ha az megvan nagy gond nem lehet.az önszeretet is a szeretet egy formája.Akkor van gond az életben ha szeretet törvényt nem tartjuk be.
önbizalom:valódi természeted iránti szereteted
harmony :
Akkor most jól megleplek : sokszor azért akarom megölni magam, mert a többi emberhez képest egy alacsonyabb rendű, ocsmányabb, butább, rossz embernek tartom magam. És így nem akarok élni egész egyszerűen.Nem tudom elképzelni azt, hogy valaki BÁRMI jót lásson bennem.
Nem tudok elaszakadni attól, hogy a legjobb legyek, talán az önbizalom hiányát akarom ezzel kompenzálni, hogy beteges módon akarok a legjobb lenni, de ha megkérdeznék, hogy valójában, de tényleg valóján (azon kívűl, hogy mondjuk egy új nyelv elsajátítása hasznos stb stb) miért teszem, nem tudnék válaszolni rá.