Borderline
Igen, jól. Akkor jött ki. Addig nem kötődtem senkihez ennyire szorosan és nem volt „játszmapartnerem”.
Nálam főleg a terap hozza ki az ingadozást.
(persze a többi tünet nem írható a számlájára..)
Várjál, lehet, félreolvastalak. Ezek szerint nálad akkor erősödtek a tünetek, mikor szerető párkapcsolatba kerültél? Jól értem?
Idézet tőle: EzvanSzóval aki border, annak nem lehetnek jobb hetei, hónapjai, kezelés nélkül?
Dehogynem. Nekem volt, hogy hetekig nem jött ki. Sőt, amíg nem voltam olyan kapcsolatban, amiben szerető párom volt, elő se jött ebben a formájában. Utána viszont példaszerűen szinte minden tünet kijött, amit írnak róla.
Nagyon megértem ezt a napi 20x hangulatingadozást.
És az a gáz (nálam legalábbis) hogy ugyanolyan valóságnak élem meg a jót, és az azt megelőző poklot is.
Szóval aki border, annak nem lehetnek jobb hetei, hónapjai, kezelés nélkül? Úgy értem, valami mondjuk aktiválja ezeket, és akkor előjön, aztán egyre gyakrabban megjelenik...
Nálam amúgy anyu utolsó hónapjai és halála meg az ezidőben zajló f@szságai a férjemnek verték ki véglegesen a biztosítékot. Azóta tényleg pocsék minden. Komolyan mintha eltört volna bennem valami, nemcsak az iránta érzett szeretetem, hanem maga az élethez való viszonyom is.
Amúgy lehet csak belekapaszkodom valamibe megint, talán ha van neve, könnyebben elviselhető, kezelhető....nem ok nélkül vagyok sárkány....
És ez a nárcisztikus dolog is telitalálat részedről.
Csak szörnyű, hogy mindent elveszítek, ha elhagy. OK, ez nem igaz, csak úgy élem meg.
Annyira rossz tud lenni, mikor 10(!) percen belül liftezik-ugrik a hangulat.
Múltkor voltam egy csoporton, ahol egymás után 2X relaxáltunk. Az első alatt elöntött a béke, kicsit eltompultam, punnyadtam, olyan jó meleg volt, zsibbadtak a végtagjaim, már csak egy ágy hiányzott.
majd kb 5 perc szünet-második relax. Sírós düh, harag, elkeseredés.
Persze volt ennek gondolati háttere is(elvileg minden érzelmi változás mögött áll valamiféle gondolat..). Viszont a kiváltó ok vagy személy az első relaxációs gyakorlat alatt se volt más, nem keletkezett új külső esemény a kettő közt, csak jobban eszembe jutott a "kiváltó"...
(A külvilág egyáltalán nem zavart.)
..és akkor ez napi 20X. 🙂
Az a szerencse, hogy ezt töredéknyi ember aktiválja nálam.
Továbbra is óvatosan kezeld, amit mondok, de: ha évekkel ezelőttről van emléked, hogy jobban vagy, akkor nem vagy border. A borderség kiskamasz kor környékén legkésőbb megjelenik.
Üresnek és értéktelennek érezheted magad akkor is, ha a párod nárcisztikus, és állandóan önmagával van elfoglalva, nem tud/akar "tükrözni" téged, nem jelzi, hogy értékes vagy (kivéve, amennyiben ez rá pozitív fényt vet), elvárja, hogy folyton csodáld és kiszolgáld.
A lényeg úgyis az, hogy legyél jól -- hogy érezd magad elég erősnek és eléggé önmagadnak, mindegy, hogyan hívjuk a problémát.
Persze, nem egy veszekedés indukálta a gondolatot, hogy borderline bajom van, inkább annak a milyensége. Amit leírsz tünetet, abból sok megvan nálam is.
Ami nincs az az önmagam fizikai bántása és hogy a gyerek felé nem jelentkezik. És a családban ahonnan jövök, ott sem volt ilyen körülmény,amit írsz. Szerintem.
Ő viszont (akaratlanul is, magam számára is érthetetlenül) a kapcsolat első percétől kezdve kiváltotta belőlem. Ezeket a ne hagyj el! meg üres vagyok és értéktelen vagyok -dolgokat.
De a többi mind stimmel.
Az a gáz, hogy még vannak emlékeim évekkel ezelőttről, hogy normális vagyok,és normális módon érzek és cselekszek, de ezek egyre halványabbak. Most már csak idegroncs vagyok.
Nagyon nehéz így mondani valami értelmeset, de egy-két veszekedés nem borderség. A borderek többsége permanensen hintázik fel-le, és hol gyűlöl, hol imád, a kettő közt nem ismer semmit: a másik ember vagy tökéletes és megváltó, vagy szar és mindenért bűnös. A border harag gyakran fizikai formát is ölt, minimum kiabálás, de sokszor verekedés is belefér. Minden érzés láva-intenzitású, pusztító (de az intenzivitása miatt néha becses is).
A borderekben elég kevés az empátia a másik iránt (bár meg tudják tanulni), és hajlamosak kivetíteni a belső állapotaikat -- a másik ember számára ezért időnként teljesen érthetetlen reakciókat produkálnak. A saját gyerekeikkel kapcsolatban is tud jelentkezni ez a zavar; a gyerek szemében gyakran félelmetesek vagy kiszámíthatatlanok.
Borderek gyakran jönnek olyan családból, ahol valamilyen abúzust szenvedtek; vagy elutasították őket, vagy verték/alázták őket, vagy elhanyagolták őket, esetleg szexuálisan is abuzálták. Így nincs belső biztos énjük, gyakran üresnek érzik magukat, és minden kis kudarc megsemmisítő erejű. Gyakran mindent a másiktól várnak. Rendkívül erős szorongást éreznek.
Depresszió is sokszor társul ezekhez az érzésekhez, de nem az a fő motívum.
Köszi a választ és az együttérzést,
Miért most? A szinte állandó szomorúságom, negativizmusom mentén egyértelmű volt a depresszió számomra. Ennél mélyebbre nem nagyon ment a diagnózis, talán egyszer, de állítólag azt se kellett volna, azt mondta rám az egyik terapeuta, hogy disszociatív személyiség. Amivel kb nem tudtam mit kezdeni.
Mikor kerestem az okokat, ki miben hibás, milyen személyiségzavara van, ami miatt tönkrementünk (mert amúgy ő se 100% szerintem ) akkor már párszor olvastam a border-dologról, talán meg is ragadta a figyelmem...aztán ennyi.
De tegnap csúnyán összeszólalkoztunk a férjemmel (igazából csak hajtogattuk a szokásos lemezt, megoldás nélkül, neki ebből van elege, ezért akar válni, mert nem lát változásra esélyt + már nem szeret). Fél órán belül a teljes ürességtől kezdve a megyek a vonat alá érzésig, majd megnyugvásig minden volt, csak mert este hozzábújtam, szinte bocsánatot kértem. Ő pedig szerintem pofán vágott volna legszívesebben, de nem tette, csak elküldött hidegen, nem is akar beszélni velem. De én már ennyitől (hamisan) megnyugodtam.
És ezért kezdtem újra keresgélni a neten. hgy ez nem normális, hogy ilyen krízisben szinte pillanat alatt megváltozik bennem minden.
Szia harleyquinn!
A személyiségzavaroknál nem egyszerű tudni, nem nincs/van jellegű bajok. Ha vannak bizonyos tüneteid, amik rendszeresen előkerülnek, és bezavarnak az életedbe, a kapcsolataidba, akkor nyilván kéne ezekkel kezdeni valamit, függetlenül attól, hogy hogy nevezzük el a problémát. A haragjuk szabályozásával sokan küzdenek, a BPD egy komplex dolog, aminek a düh egy része.
Van egy border-tesztünk, természetesen nem jó arra, hogy diagnosztizáld magad, de fel vannak benne sorolva a jellegzetes problémák.
Szia Ezvan!
Ez nagyon fájdalmas lehet most 🙁 Nagyon sajnállak.
A Nap-kört ajánlom, ha budapesti vagy, ott van csoport, és egyéni terápia is, kifejezetten borderline-okra szakosodtak.
Ki lehet gyógyulni, vagy meg lehet tanulni kezelni az érzéseket, és hogy hogyan kommunikáljon jobban az ember. Miért merült most fel benned, hogy border vagy?
Eszter
Sziasztok!
40 leszek karácsonykor, ennek örömére a férjem válni akar, 20 év után. Kb belehalok.
MIndig is furán éreztem magam,nem találtam a helyem a világban, de inkább depresszióra gyanakodtam. de valahogy most állt össze, lehet, hogy borderline vagyok.....Minden tünet egyezik. Minden, amit itt olvasok róla, igaz rám, viszont így érthető, hogy miért elviselhetetlen velem az élet.
És ez azért is gáz, mert bár kb 10 éve járok pszichológushoz, ez sosem került szóba, tehát nem is kaptam megfelő kezelést, hogy élhetőbb életem, életünk legyen.
Ami miatt írni kezdtem, hogy sokan írják, milyen támogató, elfogadó párjuk van. Hát mit mondjak ez rólam nem mondható el. Bár állítólag szeretett.
Abban nem reménykedek, hogy MEGÉRTI, min megyek keresztül, hiszen nem csak ő szenved, de én is, bár nem akarattal okoztam neki fájdalmat sosem. Meg ha eddig nem állt mellettem, akkor ez inkább csak fegyver a kezében.
De attól rettegek, ha tényleg ez a bajom, elveszik tőlem a gyerekeket. Tekintve hogy az életünk úgy alakult, hogy nincs önálló egzisztenciám, Ha most vége mindennek,
Ki lehet ebből gyógyulni? Depresszio kapcsán szedtem gyógyszert és emlékszem, az a hangulatingadozásaimat eléggé jól rendbetette. Az is valami.
Én mindig ezt éreztem. Sokszor vártam mikor jön valami apróság, ami a dühömet elveszi és újra vidám leszek, nincs több vita. És ez olyan jó mikor könnyedén jön. De mostanában főként csak az egyhangúságot érzem mikor az emberekre gondolok.Viszont fogalmam sincs, hogy valóban itt-e a helyem ebben a csoportban. Nemrég fedeztem fel ezt az egészet borderline témát. Én eddig azt hittem néha-néha mindenki így érzi magát. Honnan tudhatja az ember, hogy ő maga-e a más vagy csak túlbonyolít valamit?
Engem is apámra emlékeztet a viselkedésem. Ő tudott igy orditani. Utáltam is nagyon,ezért nem szeretnék gyermeket sem,addig ameddig nem tudom visszafogni magam.
A mi családunkban is van hagyománya az alkoholizmusnak. Fiatal koromban velem is előfordult, hogy agresszív lettem (magamhoz képest), ha ittam, ami nagyon megrémített, mert apámra emlékeztetett.
Nem tudtam mindent leirni. köszönöm a válaszod.Utánanézek:)
köszönöm a válaszokat
Nálunk is sok az alkesz a családban. Én csak akkor vagyok seggfej ha a barátom vagy valamelyik családtagom társaságában iszom.Őket bántom de nagyon durván,szavakkal,amiknek a nagyrészére másnap nem is emlékszem. De mindig nagyon megbánom. Ha pajtikkal iszom akkor meg vad idegenekkel ordibálok...Nagyon kellemetlen másnap szembesülni magammal.Sokszor jözanul sem tudok uralkodni a dühömön és nagyon ocsmányul beszélek a szeretteimmel. Olyan mintha olyankor nem is én lennék,hanem valami megvadult elmebeteg nőszemély. Hányingerem van utána magamtol.
Szia Mania! Ilyen kevés információból nehéz megállapítani, hogy szakemberhez kell-e fordulnod, de ha úgy érzed, hogy valami nem OK -- akár veled, akár azzal, ahogy más emberekhez viszonyulsz --, akkor mindenképp érdemes erről beszélgetni egy szakemberrel.
A SOTE Balassa utcai ambulanciáján kérhetsz időpontot, ha nem nagyon sürgős, tehát nem fenyeget semmi katasztrófa a következő hetekben (lehet, hogy pár hetet várni kell).
Budapest, VIII. Balassa u. 6.
Telefonszám: +36-1-210-0330
Ambulancia: 51243 mellék
Eszter
Szerintem egy pszichológust mindenképp érdemes lenne felkeresned.
Amúgy a pia belőlem az ellenkezőjét váltja ki: ha jó kedvemben iszom, akkor csak még jobb kedvem lesz és beszélek összevissza mindenféle hülyeségeket. Ha meg a mélyponton, amikor a másikat bántani akarom, akkor a bántás átmegy sajnáltatásba („ne haragudj, én olyan hülye vagyok, miért akartalak téged bántani, bűntudatom van és olyan szerencsétlennek érzem magam”). Ez mindenképp jobb érzés, mintha dühös és agresszív lennék, ezért is kell vigyáznom arra, hogy ne az alkohol legyen a megoldás. Na meg azért is, mert a családban van/volt elég alkoholista, úgyhogy nem kizárt, hogy nekem is megvan rá a hajlamom.
ja.
Sziasztok! Kb egy hónapja fedeztem fel az oldalt. Meglepődtem,hiszen eddig nem tudtam a borderline-ról. Mindig voltak problémáim. Nem tudom kezelni a dühömet,főként ha iszom akkor bolondulok meg.Mindig azt bántom akit szeretek. A családom nem visel el két napnál tovább. Vad idegeneknek is elmondom a legféltettebb titkaim.Nagyon nehéz megállnom hogy igyak.Hirtelen hangulat ingadozásaim vannak és rögtönzött ötleteim,hogy éppen mivel is szeretnék foglalkozni.Persze ezek a fellángolások maximum 2 napig tartanak.Lehetséges,hogy szakemberhez kellene fordulnom?
Nekem is. De ha erre gondolok, akkor meg az villan be, hogy mások csak mennek és csinálják a dolgukat, egyszerűen nem érnek rá szorongani, én meg haszontalanul tengetem az életem. Valahogy ilyenkor bevonzom a negatív gondolatokat.
De! Csak most morc vagyok.
Jó! Nem szabad elégedetlennek lenni.
Elég kényelmes életem van és nincs is semmi baj.
Mindig ezek váltják fel? Nálad még nem volt olyan, hogy egyszercsak, megmagyarázhatatlan módon vagy csak valami apró hülyeség miatt teljes üresség vagy letargia után jó kedved lett? Nálam ez rendszeres.
Dehogy múlik!
Ja, de!
Felváltja a szorongás, vagy az intenzív dühösség, esetleg a letargia.
Jó lenne tudni... és ha tudnám, akkor már csak azt szeretném tudni, hogy hogyan töltsem meg az ürességet tartalommal.
Borderline. Ez ilyen. Elmúlik. Túl kell élni.
Krónikus üresség, krónikus unalom. Mitől van?
Nem vagyok összhangban magammal?
Még az ünnepek előtt új Támogató csoportot indítunk. Ez a csoport azoknak szól, akik nem kifejezetten terápiás munkára, inkább egy elfogadó, szerető, támogató közegre vágynak.
Az Elevo támogató csoport önsegítő jelleggel működik. A csoport tagja lehet bárki, bármilyen elakadással. Alapelve a nyitottság, egymás elfogadása és a segítőszándék. A csoport célja, hogy támogatást kaphassanak olyanok, akik máshonnan nem, vagy alig tudnak, például bonyolult családi helyzetek, csonka család, válóper, gyász, munkahelyi problémák, betegség, zárkózottság, magány.
A csoportban mindenki a saját tempójában nyílik meg és osztja meg problémáját a többiekkel. A csoport megtartó ereje, az elfogadás és támogatás élménye, a szégyenérzet enyhülése, és a lehetősége annak hogy minden csoporttag saját élményeivel és érzéseivel segítheti társait, nagyon lelkesítő. Határozott önbizalom növekedést, pozitív változásokat kelt életre.
Ha erre van szükséged, egy telefonos/e-mailes jelentkezés után gyere és csatlakozz hozzánk. Mi kíváncsiak vagyunk rád és meghallgatunk.
Minden kedd 18:00-19:30
Első alkalom december 6. Mikulás napja
A csoport jelképes hozzájárulási díja 1000 Ft/ alkalom (nem kötelező)
(Aki terápiára és gyors fejlődésre, megoldásokra vágyik, továbbra is jelentkezhet a csütörtöki anti-szorongás csoportba)
Új jelentkezőknek:
Lobmayer Erika +36 30 966 5194
erika.lobmayer@gmail.com
http://www.elevo.net/
Idézet tőle: RókaTi hogy hoztok döntéseket?
Pont így.
Akkor ebből a szempontból számodra inkább előnyös is lehet akár.
Idézet tőle: hisztiHát ez nagyon érdekes, amit írsz Róka, mert én is ilyen vagyok. Igazából én még csak másfél hete kaptam meg a borderline diagnózist, és most ismerkedek vele, de a döntésképtelenség teljesen igaz rám.
Én is leszervezek találkozókat, és aztán lemondom, azt állítom, hogy lebetegedtem stb.
De az egész életemet befolyásolja ez az állapot, nem csak a kapcsolataimat. Egyszerre két képzésen tanulok, és nem tudok választani a kettő közül. Így viszont persze egyikben sem tudok 100%-ot nyújtani. A legtöbb ember el van ámulva, amiért én egyszerre két egyetemi képzésen vagyok, azt mondják "Úrsiten akkor te biztos baromi okos vagy!", én meg magyarázkodok, hogy "áááá annyira nem vagyok okos", de ők ezt csak szerénységnek hiszik. Közben meg arról van szó, hogy borderline vagyok és nem tudtam választani 😀
Hát ez nagyon érdekes, amit írsz Róka, mert én is ilyen vagyok. Igazából én még csak másfél hete kaptam meg a borderline diagnózist, és most ismerkedek vele, de a döntésképtelenség teljesen igaz rám.
Én is leszervezek találkozókat, és aztán lemondom, azt állítom, hogy lebetegedtem stb.
De az egész életemet befolyásolja ez az állapot, nem csak a kapcsolataimat. Egyszerre két képzésen tanulok, és nem tudok választani a kettő közül. Így viszont persze egyikben sem tudok 100%-ot nyújtani. A legtöbb ember el van ámulva, amiért én egyszerre két egyetemi képzésen vagyok, azt mondják "Úrsiten akkor te biztos baromi okos vagy!", én meg magyarázkodok, hogy "áááá annyira nem vagyok okos", de ők ezt csak szerénységnek hiszik. Közben meg arról van szó, hogy borderline vagyok és nem tudtam választani 😀
Ti hogy hoztok döntéseket?
Én eleve bizonytalan vagyok sokszor.
(nyilván vannak kivételek),
de amikor szétesettebb vagyok, akkor még a legapróbb dolgokban is nagyon nehezen döntök.
Szinte egyidejűleg két ellentétes érzést érzek, de volt már olyan is, hogy egyszerre kívántam sósat és édeset is enni.
Vagy hogy menjek-e valahova, vagy sem.
Pl. nagyon nehéz emberi kapcsolatokban az,
hogy leszervezek egy találkozót egy barátnővel és utána nincs kedvem elmenni mégsem.
Akkor durva, ha őt erre esetleg rá kellett beszélni, vagy esetleg lemondott miattam egy programot, mert mondjuk mondtam, hogy nem vagyok jól stb.
Volt régen, hogy miattam egy egész társaságot összehozott, aztán képtelen voltam elmenni.
Tényleg azt éreztem, hogy képtelen vagyok.
Ezek a hangulatok nagyon erősek.
Azért már kicsit javult a helyzet általánosságban.
Így egy év intenzív terápia után.
Szóval?
.
Egy borderline kismama története címmel felkerült egy újabb történet.
Fogadjátok szeretettel!
Kellemes kikapcsolódást kívánok az olvasásához!
Üdv,
Krisz
Szerintem ezek a szemzavarok is "tól-ig" kategóriákat alkotnak. Egy durván személyiségzavaros, önkritika nélküli, "elszállt" ember rendesen tönkre tudja tenni a másik lelkivilágát. Úgyhogy meg lehet őket is érteni, viszont nem jó dolog mindenkire ráhúzni ezt.
Sztem jó, ha komplexebb gyógyszerfelírási igénynél egy a terap és a gyógyszerfelíró, praktikus tud lenni.
Avana,Kiscsillag,Parrot! Terápiára járok,igaz nem hetente,mert arra nem futja, 2 hetente és ha jól megy akkor lesz csoport terápia is nemsokára. A Lamolep-nél sajnos olyan allergiás kiütéseim lettek,hogy hülyére vakartam magam, tele voltam kisebb nagyobbm volt amelyik szúnyogcsipés nagyságú volt. Pár éve már szedem, semmi problémám nem volt tőle,csak mikor egyik napról a másikra felemelték a dózist (2*200mg-ról 3*200mg-ra).Pedig addigra már olyan jól voltam tőle, igazából nem tudom mi ütött a dokimba hogy ilyen lépést tett. Az a gáz hogy hétfőn van csak rendelése. A nagyobbik lányom apja,nem a férjem, és ezáltal akislányom minden 2. hétvégét az apjánál tölt. Aki arra tette fel az életét hogy engem idegileg tönkrevágjon. A gyereket használja fel, sajnos, bár a lányom már 12 éves és nem hagyja magát, visszaszól és megvéd. Ez nekik nem tetszik( az apja az anyjával és apjával él együtt falun, nincs neki senkije). A helyzet tavaj óta lett durvább, mert akkor jöttek rá hogy már nem tudják befolyásolni a lányomat. De állandó lelki terror alatt van, mikor ott van,és persze mivel nem hagyja magát hisztis az apja szerint és bezárkózott szorongó. Legalábbis ott. De ez mind az én bűnöm. 2-4 hetente ordibál velem a telefonon,elmond mindennek, hogy ilyen hü...-től nem akart h..-e gyereket, meg idióta nevel idióta gyereket stb. És ezek még a lightos dolgok. 2 hete úgy jött haza a lányom hogy az apja lefogta mindkét kezét a nyakát meg eltekerte hogy befogja a száját és ne tudja védemi anyukámat mikor szidták. Szerencsétlen gyereknek orrán száján jött minden.És másnap az apja azzal hívott hogy milyen hisztis a gyerek és haza akar jönni, de azt nem engedte meg hogy beszéljek vele hogy mi a baj. Vasárnap mikor hazajött a kislányom akkor mesélte mi történt, de marha jól csinálta, mert nem tudom bizonyítani amit tett nem látszik semmi a lányomon. Miatta pszichológushoz is járatom. A gyámügynél semmit nem tesznek, nincs bizonyíték,feljelenteni nem tudom mert szintén hiányzik a bizonyíték.És 2 hete pont ez után az ügy után mentem a dokimhoz, és ő mindig rákérdez mivan a férjemmel a volt párommal.
Valdoxan-t kellene még szednem, ezt januárban írták fel előszőr kb. 2 hónapig szedtem semmi hatása nem volt,így abbahagytam.
Csak xanaxot szedek, bár ez csak az alvásban segít,de legalább éjjel jól alszom. Abszolut nem nyugtat, pedig 2*2mg kell szednem, de most már sokszor csak este szedem be a 2mg-ot, mert a nappalinak semmi értelme.Emelni meg nem szeretnék, már ez is túl sok vagyis nagy adag.
Abban sem vagyok biztos,egyáltalán border vagy-e.Esetleg a lájtosabb fajtája.Az extrém szorongást tényleg gyógyszerrel kell kezelni,a többi inkább terápia .A dühkitöréseimet a heti rendszerességű pszichoterápia ,,csökkentette,,.Évekig jártam,maszekba,amit megkerestem,vittem a dokihoz.Ha valaki tényleg szeret,kitart melletted,viszont nem árt őt is bevonni pszichoterápiába.Antipszichotikumot nem próbáltatok?De mégegyszer,a legfontosabb egy jó pszichológus,plusz terápia,terápia.
A Convulexet termékeny nőknek elvileg fel se írják már, mondjuk 5 éve ez még senkit se zavart...
nem jó dolog a hajhullás..persze a kiütés se... :S
Nekem azt mondta egy gyógyszerész a lamolepre, hogy kisebb kiütésektől nem kell abbahagyni, és el is múlhatnak, de persze van, aki ilyenkor abba is hagyatja.
Parrot! Extrém szorongás, mindig úgyérzem hogy lenéznek,dührohamaim vannak néha, lükeségek miatt.Rengeteget aggódom,gyerekek egészsége miatt, megélhetés miatt stb. Hogy mit gondolnak rólam mások. Mindig csúnyának kövérnek látom magam,utálom ha a férjem fényképez, ha nem figyel szelektálom a képeket amin rajtavagyok törlöm. Nagyon hamar megsértődöm.Félek az emberektől. Soroljam még????? Ja és mindez egy gyerekkori dadogásból indult.Szerintem ha nem szednék nyugtatót már infarktust kaptam volna.
Tegnap olvastam egy fórumon, hogy mit gondolnak egyesek a BPD-s betegekről. Annyira rosszulesett.Ráadásul BPD-s forum volt. Ott hogy írhatnak olyat,hogy az ilyen embereket kerülni kell messziről, meg nem tudnak szeretni stb. Én ezt igazságtalannak érzem, mert nem így van. És nagyon rosszul esett. 8 éve házas vagyok,2 gyerekkel. És szerintem rajtam kívűl rengeteg ember él kapcsolatban házasságban stb. Nem szabadna lenézni minket. Senki sem tökéletes.
Szóval egyszóval: HÜLYE vagyok!!!!!!!!!!!
Lehet, nem is emlékszik már, h régebben felírta neked...
Avana! Pont ettől félek én is! Lamoleppet szedtem, de egy orvosi túladagolás során ,kialakult egy alllergiám.Felemelte a 2*200mg-ot 3*200mg-ra egyik napról a másikra.
Utána próbáltuk kisebb adaggal de az allergia maradt. Ezután írta fel nekem a Convulexet, nem mertem elkezdeni szedni,annyi rosszat írtak róla. Aztán mégis adtam egy esélyt a tabinak, de csak pár napig szedtem, nem volt jó. Ráadásul utána olvastam egyik fórumon, hogy ugyanaz a hatóanyaga mint a Depakine Chrono-nak. Amit még 8 éve legelőször kaptam, csak akkor még másik kórházba jártam rendelésre, mint bipoláris, de ugyanez a doki volt akihez most járok. Csak pár éve áthelyezték hozzám közelebb lévő kórházba.
Emlékszem 2 hónapig szedette velem, mikor megkérdezte nem e hullik a hajam. Mondtam hogy igen nagyon,(már próbáltam más sampont stb, semmi nem vált be), akkor mondta, hú akkor váltani kell akkor kaptam a Lamolepet. De 2 hete kiosztott hogy miért nem szedem a Convulexet, most hogy adjam be neki hogy ez ugyanaz mint a depakine? A net szerint? Na erre ugrik igazán.Mert nem szereti hogy olvasom a betegtájékoztatót és utánaolvasok a neten a gyógyszereknek mielőtt elkezdem szedni.Régen szó nélkül beszedtem amit felírt most már 🙂 tudatos 🙂 beteg lettem. Bármit nem veszek be. 36 évesen ne építse még le az agyamat ha lehet.
Lilla!Nálad miben nyilvánul meg a border jellemvonás?
Mióta pszicho csoportokban idétlenkedek, azóta normál, nem védett emberi közegben is csökkent a szorongásom, lehet azért fejlődni...kérdés, hogy meddig.
Kedves Mindenki! Ez a borderline topik. Próbáljunk maradni a témánál.
Kedves Kamionos!
Kérlek, ne köss bele Kiscsillagba, még demonstratív céllal sem, mert félreérthető, és mert neki végső soron kevés köze van a közted és pottom közti viszályhoz.
Fontosnak tartom, hogy hitelt adjunk egymásnak, amíg nincs ok az ellenkezőjére.
Szedtem anno Convulexet. Kopaszodtam(na jó, ez túlzás, csak hullottt a hajam, folyton sepregetnem kellett) attól a (nekem) szartól. 🙂
Nem tudom, hatott-e. Más hangulatstabilizálót nem teszteltünk, most érzelemszabályozó csoporttal próbálkozom+terápia...