Borderline
Heimweh!
A pörgésre szedtél vagy szedsz most gyszert?
Nekem figyelemzavart és tanulási zavart nem jelez. Enyhe hiparaktivitast és jelentős diszfunkciót igen.
Kb így is érzek. Biztos voltam benne, hogy tanulási zavarom nincs.
Sokszor azt érzem, hogy a depresszió és az impulzivitás harcol egymás ellen...a depresszió miatt sokszor felkelni sincs kedvem/erőm...közben az impulzivitas, akaraterő cselekvésre ösztönöz, hajt, teljesítményre (ebben sok a szorongasból adódó megfelelési vágy, sikerélmény hajszolása, a csakazértis ) késztet. A hiperaktivitas miatt időnként túlpörgök (beszéd, gondolatrohanás, mozgás), szétszórt, türelmetlen, dühös vagyok.
Ezek az ellentétes erők, vágyak, késztetések munkálkodnak bennem...jó esetben a depressziót legyőzi az impulzivitás, de előfordul, hogy ez átmegy a szervezetem kizsákmányolásába (túlhajszolom magam). Máskor a depresszió győz.
Kurvára szar az impulzivitas, de ha ez sem lenne, akkor valszeg még dolgozni sem tudnék. Tünet. De mi lenne nélküle???
Nálam nem úgy ment a SOTE-n(ADHD Ambulancia) a vizsgálat, ahogy nekem előzőleg felvázolta valaki. Az illető azt mondta, csináltattak vele ilyen-olyan teszteket, EKG-t+elbeszélgetés.
Nálam "csak" elbeszélgetés történt, úgy 4-5 alkalommal, persze ok, ilyen önbevallós kérdőíveket nekem is ki kellett tölteni vagy felolvasták és közben ikszelgette az orvos. De ennek is sok éve. Manapság már nagyon hosszú a várólista.
Alternatíva(kivizsgálásra) : (ugyanaz a köv. kettő)
http://www.zadoryrendelo.hu/specialis-kezelesek/figyelemzavar-adhd/
http://www.adhdkozpont.hu/araink/
"Ebben benne foglaltatik az orvossal és pszichológussal történő konzultáció (3 alkalom) és a teljes pszichometriai vizsgálatsorozat (neuropszichiátriai interjú, tesztek) kiértékelése. A laborvizsgálat nem nálunk történik, és nincs benne az árban. Kivételes esetekben szükség lehet egyéb szakorvosi véleményre (pl neurológiai vizsgálat), ezen járulékos költségeket az ár nem tartalmazza. Amennyiben összefoglaló szakvéleményt szeretne írásban a teljes kivizsgálásról, az külön ártétel."
Plusz van még egy pszichiáterhölgy: Angyalosi Anna.
Másokról nem tudok(de biztos léteznek), hogy kifejezetten, "hirdetetten" foglalkoznának felnőttekkel, inkább gyerekpszichiáterek.
A DISZK kivizsgálást nem végez sztem, ott csak csoport van.
Kicist off lett, nem bánom, ha átemelődik ez máshova. 🙂
Idézet tőle: KiscsilIagIdézet tőle: heimweh.figyelemzavar: 135
hiperaktivitás: 187
diszharmónia: 81
tanulási zavar: 125jelentős, enyhe, jelentős, jelentős. micsoda mintázat!
Ez megér egy alaposabb utanajárást!
igen, szerintem is! meg nem csak ez, hanem az elmúlt húsz év összes tapasztalata is! majd meglátjuk mire megyek, illúzióim azért nincsenek!
Idézet tőle: heimweh.figyelemzavar: 135
hiperaktivitás: 187
diszharmónia: 81
tanulási zavar: 125jelentős, enyhe, jelentős, jelentős. micsoda mintázat!
Ez megér egy alaposabb utanajárást!
Sziasztok! hat hol is kezdjem.. 35 eves vagyok.. mar 18 eves koromban diagnosztizaltak nalam a borderlinet, meg ugy 3 eve is mondta egy pszihiater hogy azom van, de nem igazan foglalkoztam vele ugy gondoltam, hogy ezt ugy ra lehet mondani mindenkire... aztan valahogy tegnap odakevertem, hogy elolvasom hogy mi is ez. es ami nagyon elgondolkoztatott az foleg a szocialis kapcsolatokrol szolo resz. en allandoan ugy erzem hogy nem vagyok fontos, hogy kihagynak, atvernek stb... es most elgondolkoztam, hogy lehet, hogy ez csak az en fejemben van igy?... amugy ernek valamit azon kivul hogy nyilvan jo az emvernek kibeszelnie magat, szoval ernek valamit ezekek a terapiak? marmint elmenni pszihologushoz..
koszi
Idézet tőle: AvanaAmúgy az a baj(ezt kifejtettem a lentiző hozzászólásban), hogy magában az, hogy "figyelemzavar", több dolognak lehet a tünete. Az ADHD pedig egy gyerekkorban induló neuropszichiátriai rendellenesség.
Akinek többféle baja van, annál valószínűleg nehéz megállapítani, hogy mi okozza...
igen, ezt sejtettem! nálam meg aztán lehet válogatni a címkékből, volt már minden, szóval vannak kétségeim affelől, hogy valaha tisztán fogok látni ebben a kérdésben! márpedig így még félember sem vagyok, talán jóindulattal egy negyed, vagy annak a fele, szóval annyira töredékember vagyok, hogy ki sem tudom számolni, na.
figyelemzavar: 135
hiperaktivitás: 187
diszharmónia: 81
tanulási zavar: 125
jelentős, enyhe, jelentős, jelentős. micsoda mintázat!
Köszi a tesztet! Megcsináltam. 🙂
és megkérdezhetem, hogy megy ez a kivizsgálás? mert szerintem én is rányomulok majd erre a dologra. én sem hiszem, hogy nálam ez pusztán a szorongás miatt lenne, vagy a depresszió miatt, bár egyelőre semmit sem tudok kizárni. ezerszer végigzongoráztam már ezt, minden mellett tudok felhozni logikus átgondolt konkrét érveket, de ugyanígy minden ellen is. ha egy megfelelő szakemberrel konkrétan ezt a témakört alaposan végig lehetne vizsgálgatni, talán elfogadnám a verdiktet. bár ilyen csak a mesében van gondolom.
köszi a tesztet, mindjárt meg is nézem!
ha egyszer a kézzelfogható jövőben lesz egy csokifagyi-gyáram, jövök neked egy raklap csokifagyival! 
Sajnos nem tudom, de gyanúm szerint valami figyelemzavaros cikkben olvastam.
Amúgy az a baj(ezt kifejtettem a lentiző hozzászólásban), hogy magában az, hogy "figyelemzavar", több dolognak lehet a tünete. Az ADHD pedig egy gyerekkorban induló neuropszichiátriai rendellenesség.
Akinek többféle baja van, annál valószínűleg nehéz megállapítani, hogy mi okozza...
De a lényeg ugyebár a kezelés lenne:
Aki megkapja a diagot:
-- kaphat stimulánst(ennek felírása elég szigorú, nem úgy , mint az antidepresszánsoké)
--mehet csoportra a SOTE-n(sztem ez pénzes+diag kellett hozzá még tavaly!)
(Plusz van egy-két magán lehetőség, de ezekből nincs minden bokorban még, viszonylag friss itthon.)
Az ADHD- hiperaktív figyelemzavar- három tünetcsoportra épül: figyelemzavar, hiperaktivitás, impulzivitás.
Van, aki "csak" figyelemzavaros tüneteket hoz, van, akinél inkább a másik két csoportba tartozó tünetek dominálnak, van, aki kevert. Mindegyik tünetcsoporton belül felsorolnak példákat, amiket kipipálgatnak a vizsgálaton, jellemző-e vagy sem.
(combined-type, inattentive-type and hyperactive/impulsive-type )
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a nyugisság, jó tanulóság nem biztos, hogy kizáró tényező.
Saját élmény:kivizsgáltattam magam 6 éve ebben az irányban, és kihozták, hogy van figyelemzavarom, csak azt mondták, valószínűleg nem "ADHD" alapú, hanem szorongásból eredeztethető.
(Amit én vitatok, hogy csak ezen alapul, de ebbe most nem megyek bele, mert felidegesítem magam ezen, ugyanis akkor is adódnak ilyen problémáim, ha nem szorongok... )
Teszt:
de ez a figyelemzavarosokra vonatkozik, vagy van valami egyéb, konkrétabb, speckóbb kifejezés, meghatározás erre? utána akarok már menni ennek! talán egyszer sikerül már normálisan letisztázni, ha szükséges akkor elkülöníteni ezeket a dolgokat a borderline-tól, meg a mániától, meg a hasonló szarságoktól, de ha ez meg is történne, egyre kevésbé tudom, hogy merre tovább.
Még ezt akartam kiegészíteni, hogy gyanúm szerint(illetve olvastam erről valahol) vannak emberek, akiknek az agya nem tudja legátolni vagy háttérbe szorítani, rendszerezni a beömlő infornációtömeget, ezért szétesetté válik az egész...
----------------
Kényszerességnél mondják, hogy képzeljen el a páciens egy nagy STOP táblát, ha támad a gondolat.
igen, erre gondoltam ám már én is! tudtok erre valami tesztet vagy valamit? nem mintha annyira bíznék ezekben, de azért kíváncsi vagyok! mindenesetre gyerekkoromban még nem voltak ilyen gondjaim, sőt, kifejezetten nyugis gyerkőc voltam, meg jó tanuló meg minden. talán olyan 11-12 évesen kezdődhetett ez a dolog.
igen, ilyesmi nálam is van. össze-vissza csapongok és nem nagyon tudok leragadni egy dolognál. a vége pedig kurvára az, hogy semmi hasznosat nem tudok csinálni, de tulajdonképpen haszontalant se. de sokszor kommunikálni is alig tudok emiatt, mert kurvára szeretnék valamit mondani, megfogalmazni, de közben mindenféle szarságok vibrálnak rendszertelenül az agyamban, és ezek közül kell folyton kihalászni a releváns dolgokat. el nem lehet mondani mennyire fárasztó.
Vávávávááárj....új tipp. 😀
Figyelemzavar? 😀
Idézet tőle: heimweh.Idézet tőle: RókaGondolatrohanás.
Nekem is szokott lenni.
Nagyon nem jó dolog. Jaj.
én sem különösebben rajongom ám érte! csak az a baj, hogy nekem nem "szokott lenni", hanem gyakorlatilag vagy ez megy teljes gőzzel, vagy a totális nihil. és ahogy így ezek szépen betöltik a napjaimat egyre inkább azt érzem, hogy egy masszív heroinista hozzám képest kifejezetten életképes ember.
Buddha első kijelentése: "Van szenvedés".
Hát, van.
Sajnálom
Nálam ez úgy nyilvánul meg, hogy ezt kéne, azt kéne csinálni, jéé, találtam egy érdekes könyvet, oldalt, hobbit, akármit, hozzam létre, dobjam ki, kezdjek bele abba, fejezzem be amazt, stb...node-sokszor a töredéke se valósul meg vagy kimerülök tőle.
Elalvás előtt is jelentkezik néha.
Egy hölggyel beszéltem, akinek érezhetően "gondolatrohanása" volt, de nála ez beszédben is megjelent- felpörgött lelkesültség, erős csapongás, számomra gyors beszéd...szóval ezek együtt. Kevert vagy depressziós állapotban került be, utána csapott át szerintem hipománba a kórházban. Egy másik lánnyal együtt hallgattam-mindkettőnk észrevételezte a felpörgést.
Idézet tőle: RókaGondolatrohanás.
Nekem is szokott lenni.
Nagyon nem jó dolog. Jaj.
én sem különösebben rajongom ám érte! csak az a baj, hogy nekem nem "szokott lenni", hanem gyakorlatilag vagy ez megy teljes gőzzel, vagy a totális nihil. és ahogy így ezek szépen betöltik a napjaimat egyre inkább azt érzem, hogy egy masszív heroinista hozzám képest kifejezetten életképes ember.
Igen, Kiscsillag, köszi!
Karácsonnyal nem volt még bajom.
De 28-án infarktus tünetekkel bementem a sürgősségire, viszont nem volt fizikai bajom.
Azóta meg ez megy.
Múljon el holnap éjfél.
Lehet, hogy ez a lelked, tested reakciója a Karácsonnyal, Szilveszterrel együtt járó stresszre. Szerintem átmeneti.
Az összes tünetem jelentkezik most.
Mi a jóisten?
Az év végére régen is így reagáltam.
Félek, mint egy kisnyúl.
Gondolatrohanás.
Nekem is szokott lenni.
Nagyon nem jó dolog. Jaj.
okítsatok! a folyamatos "gondolatrohanás" és társai, illetve ezek következményei ellen léteznek nagyon okos szakemberek által kifejlesztett és melegen ajánlott technikák, trükkök, akármik? egyáltalán ezt a dolgot mely diagnózisokkal hozzák összefüggésbe leginkább, hogyan értelmezik ezt mint jelenséget, tünetet?
arra gondolok, hogy öt perc alatt ötvenmillió különböző gondolat képes megfordulni a fejemben, jobban mondva inkább csak gondolatfoszlány. olyanok mint az éjszakában félénken pislákoló kis lámpások amik rövid kis pulzálás után még azelőtt kialszanak, hogy az ember igazán elkezdené csodálni őket. szóval tulajdonképpen mi ez? hozzácsapható a borderline-os hangulatváltozosokhoz meg a többihez, vagy ez valami járulékos bipolár faszság inkább, esetleg az egyszerű mezei depresszió fogságára adott elbaszott válasza az agyamnak? vagy valami ennél is cifrább?
na, legyetek jók, fáradjatok a pulthoz és tegyétek meg tétjeiteket!
Igen.
Az meglehet, hogy ő így pozicionálja magát a többi doki között; neki ez a marketingje. 😀
Sztem ez a Doktor pont hogy élvezi valahol ezt az egészet, ő a szakavatott, talán kiss nárci "Bordermaster"(haha), azt, hogy nem szeretik a bordereket, sztem a többi orvosra írta.
És az is fizetős?
Még nem, januárra van időpontom az első beszélgetésre.
Vicces, hogy szélsőségesebben nyilvánult meg, mint a borderline-nal élő B. A Doki láthatóan nem akar "tojáshéjakon lépkedni" (utalok itt a vonatkozó Ne lépkedjünk tojásokon! c. kötetre, ami a terapok és hozzátartozók szemszögéből tárgyalja a kérdést).Ja, és amúgy szerintem ilyen szövegek mellett én is rábaxtam volna az ajtót! 😀
Remélem, megtalálod a megfelelő terapot! 🙂
Érdekes amúgy, ez a Doki keveseknek szimpatikus. 🙂
De jó marketingje van, ő "A szakértő", eljár ide-oda előadni, mikor kerestem volna új terapot, őt is ajánlgatták, stb...
Nekem is kéne mennem a Napközös csopiba, ajánlotta a terapom, de még nem kerestem meg őket. Tudsz valami infót mondani róla?
K.Z.: Ezért sem kedvelik őket az orvosok, mert leginkább azt élik meg, hogy sehogy sem tudnak hatni rájuk.
Köszi a felvilágosítást, most már jobban érezzük magunkat, hogy nem kedveltek minket. 😀 Marsha Linehan mintha összehozott volna erről egy könyvet és munkafüzetet... Vagy ezt a betegek forgatják inkább, nem is a szakemberek, akiknek eredetileg írta őket?
K.B.: ... egy borderline belülről folyton azt éli meg, hogy ő sem jó, ő sem tud megfelelni soha senkinek.
Belülről fogalmazta meg, igaza van.
K.B.: Szerintem a testvérem csinálta jól, aki sosem vádolt, és mindig az volt a jelszava, hogy „ebből valahogy majd csak kijövünk.”
Magyarul volt egy elfogadó személy a környezetben, aki nem lécelt le, amikor probléma volt. Szerencsés, örömteli dolog!
K.B.: Egyébként szerintem nincs teljes gyógyulás, maximum a szenvedés intenzitása csökken.
Sokszor volt, amikor én is így éreztem. Ennek ellenére most az Escitil segít, és nem látom sötéten a világot.
K.B.: Elvileg valamennyire gyógyult borderline-ként a mai napig nehezen választom külön a valós problémát az általam képzelttől.
Ezért kell erről megbízható emberekkel beszélgetni. Beáta elmondta, hogy a testvére például ilyen ember, ezért kérdéses esetben ki lehet kérni a véleményét.
K.Z. jó szélsőségesen, talán szenzációéhesen fogja meg a kérdést, úgyhogy több szót nem szánnék rá. Beáta érdekesen mesél, olvasnék tőle többet is. Még nem érzem úgy, hogy megtalálta volna a saját erejét, de kívánom neki, hogy eljöjjön ez az idő is.
Én is voltam a budai orvosnál, bár akkor még 10 volt. A 20 szerintem nagyon durván elszállt ár.
K.B.C.: Én azért lettem borderline-os, mert gyerekkoromban folyton ment a minősítgetés és a bezzeg a szomszéd gyereke-típusú hasonlítgatás.
Nekem meg pont ez a pont volt ismerős. Amúgy a riport hangvételét egészében nem érzem közel magamhoz, de vannak benne érdekes részletek.
Fennec
Pontosan én is ezeket tapasztalom anyámmal kapcsolatban, a különbség talán annyi, hogy nekem még nem sikerült kilépnem ebből a helyzetből.
Idézet tőle: babarczyeszterLehet, hogy kéne írnunk egy szülői viselkedés és borderline cikket is. Bár a párkapcsolat wikihez senki nem szólt hozzá, csak tigerlily...
Mindkettőhöz hozzá tudnék szólni, a párkapcsolatoshoz hozzá is szerettem volna, de még össze is kell szednem a gondolataim, illetve nekem egy kicsit áttekinthetetlen ez az egész. (A wikit tudjuk regisztráció után szerkeszteni? És ha igen, akkor hogy? Csak írjunk bele a cikkbe?)
Idézet tőle: babarczyeszter1. BPD-ben szenvedők gyerekkorában a "normálisokhoz" képest nagyobb arányban találunk ún. Adverse Childhood Event-et, ami lehet válás, szegénység, testi vagy pszichés abúzus, elhanyagolás, depressziós vagy más pszichés beteg szülő, alkoholista vagy drogfüggő szülő, otthoni erőszak, iskolai zaklatás.
A pszichés abúzusnak egy formáját tapasztaltam én is, bár sokáig fel se tűnt, hogy bántalmazásról van szó. Erről lentebb írok. Ezen kívül anyám szerintem mentálisan sérült, de mivel se pszichológushoz, se pszichiáterhez nem hajlandó elmenni (akár magánhoz is – fizetnénk! – de szerinte neki nincs semmi baja), ezért ezt nem tudom így kijelenteni.
Idézet tőle: babarczyeszter4. Péter Fónagy, aki az analitikus hagyományból jön, kidolgozta a mentalizációs terápiát (a cikk is említi). Ez arra a még Winnicott és Alice Miller által talált jelenségre válasz, hogy a gyerekek egy részét nem "tükrözi" rendesen a szülő/gondozó, nem veszi tudomásul az igényeit, így nem is tanítja meg felismerni a saját állapotait. Ehelyett a szülő saját magával van elfoglalva, a saját igényeit kényszeríti a gyerekre. A gyerek így egy "hamis ént" fejleszt ki, ami később önképzavarhoz, depresszióhoz, identitás-diffúzióhoz vezet. Fónagy szerint ha megtanulja megérteni a saját érzéseit, és mások érzéseit, akkor visszaszerzi a kontrollt és újra tudja építeni magát és az emberi kapcsolatait.
„Ehelyett a szülő saját magával van elfoglalva, a saját igényeit kényszeríti a gyerekre.” Sajnos nekem pontosan ezt kellett megtapasztalnom. Saját, szuverén véleményem gyakorlatilag nem lehetett. Amikor mást akartam csinálni, mint amit anyám szeretett volna, megkezdte az érzelmi hadviselést: először csak addig könyörgött, amíg nem ment az agyamra, majd ha nem adtam be a derekam, nagyon durva játszmába kezdett, ezzel azt sulykolta belém, hogy ha nem azt csinálom, amit ő akar, akkor nem szeretem. („Soha nem azt csinálod, amit mondok! Csak azért se! Ne is azt csináld! Még véletlenül se! Úgy látszik, az én szavam már nem is számít!”) Szóval előbb-utóbb mindig feladtam. Szerencsére 20 éves korom körül sikerült külön költözni és szép lassan rájöttem, hogy nem mindig az az igazság, amit anyám mond. Sajnos mások ellen nevelt, és így ami más volt, mint amit a mi kis „szimbiózisunkban” megszoktam, az számomra furcsa volt, kerültem. Ezért máig sem szívesen lépek ki a kis komfortzónámból (bár igyekszem ebben fejlődni).
Idézet tőle: babarczyeszter5. Hasonló elemeket tartalmaz Marsha Linehan DBT-koncepciója is. Itt a "validálás" fogalma a központi. Linehan szerint a gyerek invalidáló környezetben volt, ahol a megnyilvánulásait, érzéseit nem vették tudomásul vagy figyelembe, letagadták, és őt is arra kényszerítették, hogy le/megtagadja. A terápiában a border beteg megtanulja felismerni és elfogadni a saját érzéseit, mivel a terapeuta is elfogadja őket. Más kérdés, hogy az érzések felismerése és elfogadása nem jelenti, hogy azt kell tenni, amit az érzések diktálnak: a DBT más technikái arról szólnak, hogyan NE tegyük, amit az érzések diktálnak.
Erre nekem nagyon szükségem van. Már jelentkeztem a Nap-körös csoportba, kíváncsi vagyok, mi lesz. Mostanában gyakran szembesülök azzal, hogy az érzéseim cserbenhagynak, egyszer ezt, máskor azt érzem, így nem tudom magam tartani ezekhez. Amikor erre rájöttem (illetve rádöbbentettek), pontosabban arra, hogy az érzéseim félre kell tennem és az eszemre hallgatnom, az ijesztő érzés volt, és kicsit még félek attól, hogy ez az érzés újra előjön.
Nagyjából leírtam az én tapasztalatom a szülői viselkedésről. Ha lesz ilyen cikk, szívesen kiegészítem és beleírom vagy beleírhatjátok.
Lehet, hogy kéne írnunk egy szülői viselkedés és borderline cikket is. Bár a párkapcsolat wikihez senki nem szólt hozzá, csak tigerlily...
Tények:
1. BPD-ben szenvedők gyerekkorában a "normálisokhoz" képest nagyobb arányban találunk ún. Adverse Childhood Event-et, ami lehet válás, szegénység, testi vagy pszichés abúzus, elhanyagolás, depressziós vagy más pszichés beteg szülő, alkoholista vagy drogfüggő szülő, otthoni erőszak, iskolai zaklatás.
2. BPD-ben szenvedők amigdalája (az érzelem egyik központja az agyban) érzékenyebb egyes kutatások szerint. Ez lehet veleszületett, vagy nagyon korai fejlődési eredmény.
3. A BPD mögött eredetileg _biológiai_ sérülékenységet feltételezett Otto Kernberg, aki sokat írt erről ("született boldogtalanság"-nak nevezte).
4. Péter Fónagy, aki az analitikus hagyományból jön, kidolgozta a mentalizációs terápiát (a cikk is említi). Ez arra a még Winnicott és Alice Miller által talált jelenségre válasz, hogy a gyerekek egy részét nem "tükrözi" rendesen a szülő/gondozó, nem veszi tudomásul az igényeit, így nem is tanítja meg felismerni a saját állapotait. Ehelyett a szülő saját magával van elfoglalva, a saját igényeit kényszeríti a gyerekre. A gyerek így egy "hamis ént" fejleszt ki, ami később önképzavarhoz, depresszióhoz, identitás-diffúzióhoz vezet. Fónagy szerint ha megtanulja megérteni a saját érzéseit, és mások érzéseit, akkor visszaszerzi a kontrollt és újra tudja építeni magát és az emberi kapcsolatait.
5. Hasonló elemeket tartalmaz Marsha Linehan DBT-koncepciója is. Itt a "validálás" fogalma a központi. Linehan szerint a gyerek invalidáló környezetben volt, ahol a megnyilvánulásait, érzéseit nem vették tudomásul vagy figyelembe, letagadták, és őt is arra kényszerítették, hogy le/megtagadja. A terápiában a border beteg megtanulja felismerni és elfogadni a saját érzéseit, mivel a terapeuta is elfogadja őket. Más kérdés, hogy az érzések felismerése és elfogadása nem jelenti, hogy azt kell tenni, amit az érzések diktálnak: a DBT más technikái arról szólnak, hogyan NE tegyük, amit az érzések diktálnak.
hvg.hu: Terápiával milyen mértékű gyógyulás érhető el a borderline-oknál?
K.Z.: 25 évvel ezelőtt, mikor rezidensként kezdtem a pályát, a borderline-t nagyon súlyos, gyógyíthatatlan csapásnak tartották, ám ez ma már nem érvényes. Egyes kutatások ma akár már 10%-nál is magasabb spontán javulási rátáról beszélnek, ami jellemzően 40 éves kor körül kezdődik, de nem tudjuk, mi indítja el. Feltéve, ha addig nem lesznek öngyilkosok.
hvg.hu: Mikor járunk el helyesen, ha borderline tüneteket produkáló van a környezetünkben?
K.Z.: Akkor, ha szakemberhez irányítjuk. Nem egyszer tudnak a borderline-ok olyan helyzeteket generálni, hogy időlegesen zárt, védett közegbe kell kerülniük. Egyébként azt gyorsán hozzá kell tenni, hogy a borderline spektrumzavar, a tünetek súlyossága rendkívül széles skálán mozog: nem produkálja minden borderline az összes eddig említett tünetet. A szélső érték egy nagyon nehezen hozzáférhető, együttműködésre képtelen figura.
Piros (rossz): És hol beszél arról, hogy a többi beteggel mi van? Ja, a cikk elején, ahol arról beszél, hogy majd ő csoportot indít. Azt elfelejti említeni, hogy a Nap Körben van DBT csoport.
Lila (jó): így van.
Idézet tőle: GébépéMinél idősebb egy ember, annál több hatás érte élete során, annál nehezebb megmondani, hogy ez vagy az a személyiségzavar miért is alakult ki. Az okok valószínűleg összetettek, biztos, hogy van genetikai oka, ehhez társulnak a "szerzett" okok- vagyis maga az élet.
Igen. Én a genetikai okot egy dologban határoznám meg: szuper- vagy hiperérzékenység, ami feltételezésem szerint öröklött. Hogy aztán skizo, borderline, bipol vagy hangulatzavar (depi, szorongás) lesz belőle, az egyéni kérdés.
Minél idősebb egy ember, annál több hatás érte élete során, annál nehezebb megmondani, hogy ez vagy az a személyiségzavar miért is alakult ki. Az okok valószínűleg összetettek, biztos, hogy van genetikai oka, ehhez társulnak a "szerzett" okok- vagyis maga az élet.
Beszéljünk egy kicsit a betegség keletkezéstörténetéről! Mitől lesz valaki borderline?
K.Z.: Feltehetőleg nincs genetikai alapja. Azt viszont biztonsággal kijelenthetjük, hogy az a fogyasztói és nárcisztikus világ, amelyben ma élünk, tökéletes táptalaja a személyiségzavarok kialakulásának. Azt is tudjuk, hogy a borderline gyereket kitermelő családoknál komoly gondok vannak családtagok érzelmi összehangoltságával. A széthangoltság pedig az esetek jelentős részében azt eredményezi, hogy a gyerek például nem tudja letapogatni, hogy a szülei valójában mit gondolnak róla.
K.B.C.: Én azért lettem borderline-os, mert gyerekkoromban folyton ment a minősítgetés és a bezzeg a szomszéd gyereke-típusú hasonlítgatás. Egy borderline-nak örökké versenyeznie kell az egész világgal, mert mindenki szebb, jobb és okosabb nála. A mai napig, még 37 évesen is a kelleténél jóval többször fog el a kétely, hogy biztos megcsal a párom, mert nem vagyok elég jó neki.
hvg.hu: A család érzelmi széthangoltsága pontosan miben nyilvánul meg?
K.Z.: Szülőként nem a kicsi gyereknek egy-egy érzelmére, hanem a benne lévő érzelmi hullámzásra kellene ráhangolódnunk, ugyanis egy babában, egy kicsi gyerekben a komfort- és diszkomfortérzés gyors ütemben váltogatja egymást. Egy szülő, aki figyel, előbb-utóbb gond nélkül ráérez erre és megtanulja, hogy a gyerekének épp mire van szüksége. Ezen túl a ráhangoltság valami olyasmit is jelent, hogy a szülő a gyerek érdekében rövidebb-hosszabb ideig képes félretenni a saját dolgait.
hvg.hu: „Mi nem is ilyennek neveltünk, kicsinek olyan aranyos voltál, a te korodban ezt már igazán tudnod kellene.” Ha jól értem, az ilyen típusú üzenetek mantrázása a borderline kialakulásának záloga?
K.Z.: Igen, ha túlzásba visszük ezeket a típusú üzeneteket. Például egy másfél éves gyerek még nem tud késleltetni, az ő fejében hiányzik a gyurma a türelemhez, így természetes, hogy mást sem csinál, mint ugráltat, és folyton lóg a szülein. A borderline gyereket kinevelő családban ilyenkor a szülő leszidja a gyereket, hogy rossz és türelmetlen. Amikor egy család életében sok ilyen történik, a gyerek önértékelési rendszere megsérül, a gyerek elkezd a megfelelés érdekében szerepet játszani. A borderline családokban tehát leginkább ott csúszik el a dolog, hogy a szülők vagy lemaradnak, vagy előreszaladnak a gyerek életkori sajátosságaihoz képest, és eszerint minősítenek. Az is nagyon tipikus náluk, hogy a dolgoknak nincs következménye.
Szerintem (!!) pirossal: marhaság, lilával: így van.
Oké, úgy látom, a többség véleménye negatív. Lehet, hogy még egyszer elolvasom.
Azt értsétek meg, hogy az, hogy egyáltalán ÍRNAK, BESZÉLNEK erről, már az is valami.
Mondhatjátok azt, hogy a cikkből az jön le, hogy a "borderesek" nagyon betegek, nekem nem ez jött le belőle.
Szerintem is elég rossz hogy általánosítanak a cikkben, nem csoda ezek után, ha futva menekülnek előlem, mihelyt megtudják hogy border vagyok :/
Egy borderline többnyire képtelen bármiféle állandóságot elviselni, így a megbeszélt időpontokat sem igazán tudja tartani. Ha neki kedd és csütörtök van beírva, akkor tuti szerdán és pénteken akar jönni, stb.
Lassan 3 éve járok, egyetlen egyszer történ.t olyan, hogy nem jelentem meg(elfelejtettem) és hirtelen se szerveztettem át az időpontjaim. 🙂
A könyvre én is kiváncsi leszek,Havas H.nagyon promózza a csajt,kell a hátszél.Remélem tartalmas is lesz,s nem csak a hírverése erős.Sok border önéletrajzi könyv került már a süllyesztőbe,azt sem tudták az emberek,hogy egyáltalán megjelent.
Nekem az nem tetszik, hogy általánosít az elején és csak a cikk vége fele tér ki arra, hogy nem mindenkire jellemző minden...és nem egyformán súlyos a probléma.
Nekem sem tetszik a cikk. Ha valaki border, vagy az volt, akkor néhány dologra ráismerhet, de az egészet úgy tálalják, mint valami kétfejű birkaságot, és a bordereket úgy, mint akiket be kell zárni (legalább egy időre).
A doki néhány állítása -- pl nincs biológiai alapja -- megkérdőjelezhető, ebben egyáltalán nincs konszenzus. Nem is említik a DBT-t, ami nem analitikus jellegű terápia, pedig elsősorban ezt ajánlják borderline-oknak.
Érdemesebb lett volna csak a csajjal készíteni interjút (a könyvét nem olvastam), és külön a dokival.