Borderline
A DBT is nyúlhat hosszúra, akár 2-3 évre is, sőt, ajánlás többször végigmenni rajta.
A hármas pont(nem megfelelő személy) pedig minden terápiánál szerepet játszhat.
Szétesni nekem "módszer nélküli" terápiában is sikerült. 🙂
---
Amin kissé megütköztem(az ár mellett), az az alkalomszám. Saját tapasztalat alapján: ez nagyon-nagyon-nagyon kevés...:S
Te vagy én már itt azt mondanánk, hogy na nem, ezzel a stigmával nem akarunk élni. Ő vállalta ezt .
Persze, csak azt mondom, azért ez nem olyan könnyű "nyerészkedési forma"(stressz, stigma, "arcom adom a dologhoz jelenség" miatt).
Értem én, hogy két disznónak jól kell lakni a moslékból, de én ezt üzletnek nevezem, nem jó ügynek.
Nagyjából ezt a legtöbb terápiára és terapeutára el lehet mondani. Persze mindegyik nagyon "segíteni akar". 🙂
Én is megnézem már ezt a könyvet, eddig kimaradt. Részemről pont a borderes nyünyörgések nem érdekelnek könyvben(saját élménynek itt vagyok én magam, ismerkedéseim és ez a fórum is), ezért se néztem bele, de ha erről szól, amit írtatok, megnézem. 😀
Idézet tőle: AvanaAbban viszont nem látok "ördögtől valót", hogy egy termék "eladásához" marketingre van szükség...lehet, neki se kellemes körbeturnézni a sajtót...
Hiába vannak lehetőségek, ha senkik se tudnak róla.
(Az ár az persze "khmm" kategória, csoport nem szokott ennyibe kerülni. Nem jó reklám ez az egész az orvosnak, aki speciel jobban szúrja a szemem, mint a lány.)
Más is kiötölhet ilyen csoportot, de én ilyesmihez nem hiszem, hogy az arcom adnám, mert meghalnék a szégyentől, hogy mindenki megtudja, bajom van. Ehhez is kell egyfajta lelkierő. Pénzkereseti lehetőség ide vagy oda, próbáljon meg más kiállni nyilatkozni.
én sem látok benne semmi "ördögtől valót". nem azzal van bajom, hogy volt, vagy van és esetleg lesz is médiakampány ezzel kapcsolatban, hanem azzal, hogy milyen az a médiakampány. lásd amit CatEye írt...
Idézet tőle: CatEyeAbban viszont igen, hogy egy jó ügynek álcázva a borderline betegek gyógyulása érdekében ilyen horror áron tartanak csoportterápiát ezzel a pszichiáterrel. Értem én, hogy két disznónak jól kell lakni a moslékból, de én ezt üzletnek nevezem, nem jó ügynek.
szóval erről van szó. teljesen nyilvánvaló egyébként, hogy ez üzlet, a csajszi ehhez képest olyan képet festett le magáról a nyilatkozataiban, hogy az egyszerű halandó már-már azt gondolhatta, hogy Teréz anya hozzá képest nyeretlen kétéves volt, ha emberek megsegítéséről van szó. de ennek a képnek amit lefestett egyértelműen semmi köze a valósághoz, tehát gusztustalan módon hazudott. nem kétlem egyébként egy pillanatig sem, hogy valóban szeretne segíteni, de, hogy nem ez az elsőszámú motivációja az az árazást tekintve teljesen egyértelmű. szóval hazudott, és lehet, hogy régimódi vagyok de nekem ez nem fér bele, pláne ha valaki a nagy nyilvánosság előt teszi, haszonszerzés céljából.
A molyon ugyanezt írják amit Eszter mondott, hogy a borderségről nem sok minden derül ki a könyvből, inkább a szerelmi viszonyról és a pszichiátria életéről, amit sokan megírtak már, és meg is tapasztaltunk.
Azért én keresem ebookban ezt a könyvet, hogy tudjam mire hivatkozom, ha erről beszélek. Természetesen pénzért is megveszem, ha valaki fellelhetőséget ír.
Én is csak a könyv leírását olvastam, amely szerint egy terapeutával folytatott szerelmi viszony a cselekmény -- ebből ítélve nem feltétlenül az a könyv, amelyik mély belátással rendelkezik arról, hogy mi a borderség veszélye és hogy a borderek tipikusan nagyon rá tudnak függeni a terapeutájukra -- persze nem tudhatom, mit mond el erről.
A pasi analitikus jellegű terápiát csinál -- ennek az a hátránya mondjuk a DBT-vel szemben, hogy 1. hosszú és drága, 2. először szétesel benne, 3. ha nem a megfelelő személy számodra a terap, akkor rosszabbul is lehetsz.
Ezt a filmet viszont Keresztes előadását nézve találtam, és igen jó: https://www.youtube.com/watch?v=967Ckat7f98 (angolul van viszont sajnos).
CatEye 🙂
Akkor a könyvet megvitatjuk 🙂 Olvasói szakkör keretében! 🙂 És mi válaszolunk egymásnak, ez úgyis többet ér 🙂
Amúgy nagyon jó szöveged van, bírom!
Idézet tőle: AvanaMás is kiötölhet ilyen csoportot, de én ilyesmihez nem hiszem, hogy az arcom adnám, mert meghalnék a szégyentől, hogy mindenki megtudja, bajom van. Ehhez is kell egyfajta lelkierő. Pénzkereseti lehetőség ide vagy oda, próbáljon meg más kiállni nyilatkozni.
Nyilván amikor eldöntötte, hogy könyvet ír, akkor átgondolta, hogy ez nyilvánossággal fog járni, felfedi magát, a kilétét, ez azzal is jár, hogy felismerik az emberek, esetleg nehezebben talál munkát. Te vagy én már itt azt mondanánk, hogy na nem, ezzel a stigmával nem akarunk élni. Ő vállalta ezt.
Nekem sem volt szimpatikus a pszichiáteres turnéja sem, de ebben azért annyira nem találok kivetnivalót, hogy reklámozza magát, hiszen el kell adni a könyvet, kell a marketing.
Abban viszont igen, hogy egy jó ügynek álcázva a borderline betegek gyógyulása érdekében ilyen horror áron tartanak csoportterápiát ezzel a pszichiáterrel. Értem én, hogy két disznónak jól kell lakni a moslékból, de én ezt üzletnek nevezem, nem jó ügynek.
Zsuzsi:)
Nem olvastam a könyvet, de ezek után el fogom olvasni, és le fogom írni a véleményem. Teljesen korrekt, hogy megírtad, hogy nem tudod vállalni a költségeket, az viszont nem korrekt, hogy nem kaptál erre visszajelzést.
Abban viszont nem látok "ördögtől valót", hogy egy termék "eladásához" marketingre van szükség...lehet, neki se kellemes körbeturnézni a sajtót...
Hiába vannak lehetőségek, ha senkik se tudnak róla.
(Az ár az persze "khmm" kategória, csoport nem szokott ennyibe kerülni. Nem jó reklám ez az egész az orvosnak, aki speciel jobban szúrja a szemem, mint a lány.)
Más is kiötölhet ilyen csoportot, de én ilyesmihez nem hiszem, hogy az arcom adnám, mert meghalnék a szégyentől, hogy mindenki megtudja, bajom van. Ehhez is kell egyfajta lelkierő. Pénzkereseti lehetőség ide vagy oda, próbáljon meg más kiállni nyilatkozni.
Idézet tőle: heimweh.Idézet tőle: CatEyeIdézet tőle: heimweh.kérdezd meg tőle, de mielőtt elolvasnád a válaszát azért ülj le a biztonság kedvéért! többe kerül mint 50 perc egyéni egy átlagos honi magánterapeutánál!
Azért az látszott, hogy ez egy üzleti kapcsolat. Ez a pszichiáter hype-olt, a youtube-on van több videós előadása, magán terápiákat tart, ingyen gondolom nem vállal semmit. De jelképes összegért sem. Az "ügy mellé állt" ezért faramuci nekem.
A border lány aki egy "sikerkönyv" írója is nyilván ebből akar megélni, meg a "siker" könyvéből, más munkája nincs.
huhh, köszi CatEye, hogy ezt leírtad, így nem nekem kellett! egyébként mindentől függetlenül, remélhetőleg lesznek olyanok akiknek tényleg segíteni tudnak, kívánom, hogy így legyen! van egy ilyen lehetőség, akinek van rá anyagi forrása, remélhetőleg tud élni vele, szóval ezzel a részével nincsen semmi baj! számomra ez az egész médiakampány az ami visszataszító, meg az "erre tettem fel az életem", és a többi. holott ismerek személyesen is olyat, aki valóban valami ilyesmire tette fel az életét, és el kell mondanom, hogy az nagyon nem így fest mint ahogyan ebben a sztoriban! a családi vagyon elúszott, a hölgyike meg nyilván nem akar napi nyolc órát vergődni éhbérért mint a többi "szerencsés", that's all! fel lehetne ezt vállalni, mindenkinek élnie kell valamiből, nincsen ebben semmi rossz. viszont itt egy nyilvánvalóan hazug és gátlástalan megtévesztés folyik, amitől felfordul a gyomrom, attól meg különösen, hogy mindez ezen a területen történik. megjelenik végre néhány cikk a médiában a témával kapcsolatban, és az is miről szól valójában? arról, hogy valaki, hogyan adja el magát meg a "termékét". annyira ócska és gusztustalan. ne haragudjatok, ezt gondolom.
Persze, hogy igazat adok Nektek ebben, nem tudtam az egészről semmit, így a kampányolásról se, csak írtam és válaszolt, amiben megírta az árat, attól meg leültem kicsit, így sajnos nem mehetek, ezt is megírtam - mondjuk arra már nem válaszolt ...
Idézet tőle: CatEyeIdézet tőle: heimweh.kérdezd meg tőle, de mielőtt elolvasnád a válaszát azért ülj le a biztonság kedvéért! többe kerül mint 50 perc egyéni egy átlagos honi magánterapeutánál!
Azért az látszott, hogy ez egy üzleti kapcsolat. Ez a pszichiáter hype-olt, a youtube-on van több videós előadása, magán terápiákat tart, ingyen gondolom nem vállal semmit. De jelképes összegért sem. Az "ügy mellé állt" ezért faramuci nekem.
A border lány aki egy "sikerkönyv" írója is nyilván ebből akar megélni, meg a "siker" könyvéből, más munkája nincs.
huhh, köszi CatEye, hogy ezt leírtad, így nem nekem kellett! egyébként mindentől függetlenül, remélhetőleg lesznek olyanok akiknek tényleg segíteni tudnak, kívánom, hogy így legyen! van egy ilyen lehetőség, akinek van rá anyagi forrása, remélhetőleg tud élni vele, szóval ezzel a részével nincsen semmi baj! számomra ez az egész médiakampány az ami visszataszító, meg az "erre tettem fel az életem", és a többi. holott ismerek személyesen is olyat, aki valóban valami ilyesmire tette fel az életét, és el kell mondanom, hogy az nagyon nem így fest mint ahogyan ebben a sztoriban! a családi vagyon elúszott, a hölgyike meg nyilván nem akar napi nyolc órát vergődni éhbérért mint a többi "szerencsés", that's all! fel lehetne ezt vállalni, mindenkinek élnie kell valamiből, nincsen ebben semmi rossz. viszont itt egy nyilvánvalóan hazug és gátlástalan megtévesztés folyik, amitől felfordul a gyomrom, attól meg különösen, hogy mindez ezen a területen történik. megjelenik végre néhány cikk a médiában a témával kapcsolatban, és az is miről szól valójában? arról, hogy valaki, hogyan adja el magát meg a "termékét". annyira ócska és gusztustalan. ne haragudjatok, ezt gondolom.
Idézet tőle: CatEyeIdézet tőle: Zsuzsi82Idézet tőle: CatEyeIdézet tőle: heimweh.kérdezd meg tőle, de mielőtt elolvasnád a válaszát azért ülj le a biztonság kedvéért! többe kerül mint 50 perc egyéni egy átlagos honi magánterapeutánál!
Azért az látszott, hogy ez egy üzleti kapcsolat. Ez a pszichiáter hype-olt, a youtube-on van több videós előadása, magán terápiákat tart, ingyen gondolom nem vállal semmit. De jelképes összegért sem. Az "ügy mellé állt" ezért faramuci nekem.
A border lány aki egy "sikerkönyv" írója is nyilván ebből akar megélni, meg a "siker" könyvéből, más munkája nincs.
Szia CatEye,
A könyvről ezek szerint annyira nincs jó véleményed?
Szia Zsuzsi,
https://moly.hu/konyvek/kneszl-beata-carmen-en-a-megbelyegzett
Köszönöm, ezt már néztem, barátnőm olvasta is, ő szólt róla, hogy lehet neki írni ez ügyben, hamarosan el is kezdem olvasni, csak érdekel a személyes véleményed 🙂
Idézet tőle: Zsuzsi82Idézet tőle: CatEyeIdézet tőle: heimweh.kérdezd meg tőle, de mielőtt elolvasnád a válaszát azért ülj le a biztonság kedvéért! többe kerül mint 50 perc egyéni egy átlagos honi magánterapeutánál!
Azért az látszott, hogy ez egy üzleti kapcsolat. Ez a pszichiáter hype-olt, a youtube-on van több videós előadása, magán terápiákat tart, ingyen gondolom nem vállal semmit. De jelképes összegért sem. Az "ügy mellé állt" ezért faramuci nekem.
A border lány aki egy "sikerkönyv" írója is nyilván ebből akar megélni, meg a "siker" könyvéből, más munkája nincs.
Szia CatEye,
A könyvről ezek szerint annyira nincs jó véleményed?
Szia Zsuzsi,
https://moly.hu/konyvek/kneszl-beata-carmen-en-a-megbelyegzett
Neked is helyesnek tűnik.
(nem csoport árú a tarifa.)
Idézet tőle: CatEyeIdézet tőle: heimweh.kérdezd meg tőle, de mielőtt elolvasnád a válaszát azért ülj le a biztonság kedvéért! többe kerül mint 50 perc egyéni egy átlagos honi magánterapeutánál!
Azért az látszott, hogy ez egy üzleti kapcsolat. Ez a pszichiáter hype-olt, a youtube-on van több videós előadása, magán terápiákat tart, ingyen gondolom nem vállal semmit. De jelképes összegért sem. Az "ügy mellé állt" ezért faramuci nekem.
A border lány aki egy "sikerkönyv" írója is nyilván ebből akar megélni, meg a "siker" könyvéből, más munkája nincs.
Szia CatEye,
A könyvről ezek szerint annyira nincs jó véleményed?
Idézet tőle: heimweh.Idézet tőle: Zsuzsi82Én írtam neki, nagyon kedves és válaszolt is, aki szeretne jelentkezni, gyorsan tegye, mert korlátozottak a helyek! Havi egy alkalomról van szó egyébként!
ennyi pénzért én is baromi kedves lennék!
Ezért nem is tudok menni hozzájuk - mert ez a az utazással együtt már a realitás talajától is messzire került ... Csak úgy megjegyeztem, hogy kedves a csaj ... 🙂
Idézet tőle: heimweh.kérdezd meg tőle, de mielőtt elolvasnád a válaszát azért ülj le a biztonság kedvéért! többe kerül mint 50 perc egyéni egy átlagos honi magánterapeutánál!
Azért az látszott, hogy ez egy üzleti kapcsolat. Ez a pszichiáter hype-olt, a youtube-on van több videós előadása, magán terápiákat tart, ingyen gondolom nem vállal semmit. De jelképes összegért sem. Az "ügy mellé állt" ezért faramuci nekem.
A border lány aki egy "sikerkönyv" írója is nyilván ebből akar megélni, meg a "siker" könyvéből, más munkája nincs.
Úgy általánosságban érdekel, de mivel ilyesmire mostanság nem tudnék(nincs alkalmam, lehetőségem, pénzem, időm, enegriám, másra járok, stb) járni, ezért nem írnék neki potyára, csak emiatt.
De így be tudom lőni akkor.
ha pozitívan nézem, legalább indul valami speciálisan bordereknek.
kérdezd meg tőle, de mielőtt elolvasnád a válaszát azért ülj le a biztonság kedvéért! többe kerül mint 50 perc egyéni egy átlagos honi magánterapeutánál!
Miért, mennyibe fáj?
Idézet tőle: Zsuzsi82Én írtam neki, nagyon kedves és válaszolt is, aki szeretne jelentkezni, gyorsan tegye, mert korlátozottak a helyek! Havi egy alkalomról van szó egyébként!
ennyi pénzért én is baromi kedves lennék!
Én írtam neki, nagyon kedves és válaszolt is, aki szeretne jelentkezni, gyorsan tegye, mert korlátozottak a helyek! Havi egy alkalomról van szó egyébként!
Nekem nem. Kijelölöm - másol, új címsorba beilleszt - megnyit, működik.
De tessék, a cikk. Hátha vki ilyen csoportot keres.
Én viszont tényleg csak egy linket szerettem volna, kérlek, töröljetek. Köszi.
Sajtóközlemény - „Mi minden egyes nap a túlélésre játszunk!”
„Mi minden egyes nap a túlélésre játszunk!”
Kneszl Beáta Carmen az „Én, a megbélyegzett” című sikerkönyv írója az életét tette fel a Borderline szindrómával küzdők megmentésére, és most csoportot indít.
A Borderline személyiségzavar gyakorta a szakembereknek is fejtörést okoz, mivel az orvostudomány jelenlegi állása szerint a legbonyolultabb pszichikai megbetegedés. A számok magukért beszélnek. 140 millió ember szenved ebben a személyiségzavarban világszerte! Leginkább a fiatalokat érinti, és ha nem kezelik, vagy nem kapják meg a kellő segítséget, akkor sok esetben sikeres öngyilkosságot hajtanak végre a Borderline szindrómában szenvedők.
"Amikor elhatároztam, hogy megírom a könyvet, tudtam, hogy meg fog bélyegezni a társadalom, ezért is adtam neki az „Én, a megbélyegzett„ címet. Azt is tudtam, hogy ez mivel fog járni, de erre tettem fel az életemet. A könyvem végén található egy Teszt (orvosi nyelven: a ”klasszikus 9 kérdéses”). Ha valaki hat, vagy hatnál több kérdésre igennel felel, akkor nagy eséllyel Borderline szindrómában szenved. Már a könyv megírásakor tervben volt egy olyan csoport létrehozása, ahol ezek az emberek segítséget kapnak a mindennapok elviselésében. Mert igen! Mi minden nap, túlélésre játszunk" - mondta Carmen.
Az ügy melléállt Dr. Keresztes Zoltán pszichiáter is, mi több, ő fogja vezetni ezeket a terápiás csoportokat. A doktor úr, jelenleg Magyarországon a leghíresebb és a leghatékonyabb Borderline szindrómával foglalkozó szakember. Egyetemen tanít, előadásokat tart, és mondhatni ő a Borderline szindróma hazai tudora.
A csoportra csak a teszt kitöltése után érdemes jelentkezni, előzetes konzultáció alapján. A csoport a nyilvánosság kizárásával zajlik és 2017. február 12. vasárnap veszi kezdetét. Bővebb információ: borderlinestop@gmail.com
Rossz a link!
http://www.klubhalo.hu/content/sajtóközlemény-„mi-minden-egyes-nap-túlélésre-játszunk”
Csak ennyit szerettem volna, semmi többet. Kérem az illetékeseket, most, hogy ezt belinkeltem, töröljenek is. Eszter, Krisztián vagy egyéb erre jogosult személy. Crazy, Colombo, Kiscsillag...? Bárki. Nem felfüggesztést kérek, hanem végleges és teljes törlést. Köszönöm.
(És persze a kommenteket azért majd kíváncsian olvasom.) 🙂
Idézet tőle: parrotPont gondolkodtam,hogy megszólalok,írok arról,hogy borderként is van élet.Nekem borderline diagom van,durva dühkitörésekkel,önsebzéssel éltem évekig.Nem vágtam magam,mást csináltam.24évesen kerültem pszichiáterhez,tehát 21 éve járok,volt,hogy szinte a semmiből kapartuk elő a pénzt.
Van kiút,bíztatni akarok mindenkit.Családom van,egészséges ,kiegyensúlyozott nagylányom,a munkámmal tudom biztosítani az élhető mindennapokat.Tény,gyakran kijárok külföldre,itthon nem igazán tudtam boldogulni,közösségben azóta is konfliktusba keveredek.Ezért be kellett látnom,hiába a végzettségem ,ha abban nem fogok tudni önállóan dolgozni.Más utat kerestem,a barátaimat én választom,nem ragaszkodom a családi ,,kötelékekhez.Nem azt mondom,hogy minden heppi,de rohadtul dolgozni kell a ,,saját,,személyiségünkön,s ami úgysem megy,egyszerűen kerülni kell.
NA,lényeg,borderként is van élet,s nem is rossz!
Ezt kéthetente be kéne ide másolni... Vagy, még jobb, írd meg a történeted és akkor mindenkit inspirálni fogsz!
Szia eumate! Nagyon fontos, hogy ezt leírtad, és teljesen egyetértek vele addig a pontig, hogy önmagában a lexikális ismeretek nem gyógyítanak.
Ugyanakkor ha fel tudod ismerni, hogy milyen állapotban vagy éppen, az igenis hasznos, mert 1. fel tudod ismerni, milyen gondolat nem tükrözi a realitást, illetve ered valamilyen problémás beállítottságból (depresszió, személyiségzavar, stb), és így ezeknek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítanod; 2. tudsz erről beszélni a szeretteiddel, amivel nagyon megkönnyíted nekik, hogy értsék, hogy mi történik; 3. fel tudod ismerni, ha impulzív vagy irritált vagy, és így jobb, ha kicsit visszavonulsz, nehogy bánts valakit (vagy magadat).
Ja,ez ismerős. Nem ilyen keményen,de velem is hasonló a helyzet. Elfelejtem a szavakat,"lefagyok",hasonlók. Baromi dühitő,idegesítő,kellemetlen. Hogy lehet vajon ettől megszabadulni?
Pont gondolkodtam,hogy megszólalok,írok arról,hogy borderként is van élet.Nekem borderline diagom van,durva dühkitörésekkel,önsebzéssel éltem évekig.Nem vágtam magam,mást csináltam.24évesen kerültem pszichiáterhez,tehát 21 éve járok,volt,hogy szinte a semmiből kapartuk elő a pénzt.
Van kiút,bíztatni akarok mindenkit.Családom van,egészséges ,kiegyensúlyozott nagylányom,a munkámmal tudom biztosítani az élhető mindennapokat.Tény,gyakran kijárok külföldre,itthon nem igazán tudtam boldogulni,közösségben azóta is konfliktusba keveredek.Ezért be kellett látnom,hiába a végzettségem ,ha abban nem fogok tudni önállóan dolgozni.Más utat kerestem,a barátaimat én választom,nem ragaszkodom a családi ,,kötelékekhez.Nem azt mondom,hogy minden heppi,de rohadtul dolgozni kell a ,,saját,,személyiségünkön,s ami úgysem megy,egyszerűen kerülni kell.
NA,lényeg,borderként is van élet,s nem is rossz!
Idézet tőle: Csengellelehet hogy gügye kérdés, nem is tudom hogy ide való-e, de elég súlyosnak érzem, szóval fölteszem:
veletek szokott olyan lenni, hogy hirtelen jött nagyon erős stressztől (nálam kifejezetten a lecseszés, vagy negatív kritika hozza ki) teljesen lebénul az agyatok, és úgyszólván azt se tudjátok utána egy ideig, hogy hol vagytok? nálam ez úgy néz ki, hogy dermedten bámulok magam elé és képtelen vagyok a környezettel foglalkozni, mintha lekapcsoltak volna valamit a fejemben. most pont ilyenem van, kábé 10 perce írom ezt a rohadt három mondatot, annyira nem tudok koncentrálni. mert valaki csúnyát mondott. nagyon szar érzés, és teljesen üzemképtelenné válok.
Igen, ez viselkedési gátoltság, vagy "holttá tettetési reackió'" az állatvilágban is van ilyen.
Ilyenkor teljesen ledermednek a viselkedési mechanizmusok szinte teljesen mint az állatoknál.Ez pont a nagyon erős stressz miatt szokott így lenni. Ez valójában a túlélést szolgálja adott pillanatban. Gondolom az a magyarázata evolúciósan hogy ha holttá tettetem magam, akkor nem támadnak meg ezáltal elkerülöm a veszélyt.
Idézet tőle: georg77Kiakasztó ez a borderline dolog!!!!! Kb. 15-éve mindenki "pánikbeteg" volt.
Emellet abszolút tudománypárti vagyok! Az én dokim, kicsit régivágású szakzsargon szempontjából, de emelett tök fiatalos, tájékozott... ilyeneket mond: "Antipszichotikumból nem irnék sokat, azt elmebetegek szedik" 😀 Tudományosan "pszichózisak" hivják az elmebetegséget, de mégsem azt használja. Nekem ez tetszik! Mondjuk azt is mondta, hogy mostmár levizsgázhatnék gyógyszertanból úgy vágom a témát. 😀
Mostanában mindenki egy kicsit önjeleölt orvos lett, kb. úgy ahogy mindenki ért a focihoz.
Szent-Györgyi Albert mondta, hogy: " aki nem tud bármilyen bonyolult kérdést úgy elmagyarázni, hogy egy nyolcéves gyerek is megértse, az kontár a szakmájában."
Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe hogy igen, a betegek egy része nagyon képzett a betegségéből/problémájából. Ez azért van, mert érdekli, olvas róla gondolom a megoldás miatt leginkább (aztán lehet még a könyvbe más érdekes téma). Viszont fontos szerintem hogy attól mert valamit tudunk, az még nem jelent változtatást. Ez az igazi félreértés. Minden önsegítő könyv csak akkor ér valamit, ha hozzájárul ahhoz hogy jobban legyünk utána, ámde mégse ez történik legtöbbször. A beteg elolvassa, lexikálisan meglesz neki a tudás, de viselkedésmódosító ereje kevés van. Ilyen erővel lehetett volna akár földrajzot, történelmet, matematikát vagy bármi egyebet olvasni. Lényegileg nincs különbség. A viselkedés, és érzelmi bevonódás a lényeg, amit csak GYAKORLÁSSAL és élményszintű TAPASZTALATTAL lehet elérni. Mivel a normális emberek nagy részének fogalma sincs a leli betegségekről lexikális szinten, ezért ebből következhet hogy a betegségek ismerete egyáltalán nem feltétel a gyógyulásnak. Úgyhogy a véleményem az, hogy csak akkor olvasson az ember ilyet ha utána tényleg jobban lesz, minden egyéb ilyen irányú törekvés "ismeretbővítés", noha a beteg mégis azt hiszi ettől jobban lesz.
Ugyanis egy határhelyzetben, amikor az ember nagyon feszült, nagyon szorong, nagyon fáradt, vagy nagyon ideges NEM FOGNAK eszébe jutni a könyv bölcs tanácsai, hisz más tudati állapotba van akkor épp. Az igazi tudáshoz az kéne hogy akkor is tudjon változtatni, vagy másként viselkedni, és annak nem feltétele a szakszerű ismerete 1-1 betegségnek vagy lelki problémának.
Én sajnos nem tudok senkit. Egy területi névsor ezt dobta ki: https://www.ismertorvos.hu/betegsegek/borderline-szemelyisegzavar/szeged.
Egyiküket sem ismerem 🙁
Sziasztok! 🙂
Én még új vagyok ezen a helyen.
Azt szeretném kérdezni, hogy tudtok-e ajánlani borderline szem.zavarban járatos szakembert Szegeden vagy köryékén. Bármire nyitott vagyok. Önsegítő csoportot is próbáltam kerseni neten, de ebben a térségben nem találtam.
Köszi előre is! 🙂
lehet hogy gügye kérdés, nem is tudom hogy ide való-e, de elég súlyosnak érzem, szóval fölteszem:
veletek szokott olyan lenni, hogy hirtelen jött nagyon erős stressztől (nálam kifejezetten a lecseszés, vagy negatív kritika hozza ki) teljesen lebénul az agyatok, és úgyszólván azt se tudjátok utána egy ideig, hogy hol vagytok? nálam ez úgy néz ki, hogy dermedten bámulok magam elé és képtelen vagyok a környezettel foglalkozni, mintha lekapcsoltak volna valamit a fejemben. most pont ilyenem van, kábé 10 perce írom ezt a rohadt három mondatot, annyira nem tudok koncentrálni. mert valaki csúnyát mondott. nagyon szar érzés, és teljesen üzemképtelenné válok.
Én még azt sem mondhatom, hogy utálom az embereket. Persze, van akit igen. De összességében véve nem.
Egyszerűen csak eléggé nagy az igényem a függetlenségre (lakhatas, pénzügyek, időbeosztás), hogy otthon egyedül lehessek. Ez akkor is megvolt, amikor jó volt a kapcsolatom a párommal. Kellett, hogy egyedül is lehessek otthon, külön szobám legyen.
De biztos, hogy nem normális ez az igény. Legalábbis nagyon eltér az átlagostól.
hááát ez is nehéz kérdés, szerintem van egy határ, ami felett károsnak mondható az egyedüllétre való igény mértéke (nálam egyértelműen ez a helyzet), és ez a "való élet" rovására megy. nyilván nehéz ezt a határt beazonosítani, azt meg pláne nem tudom, hogy befolyásolható-e az igény. ha létezne rá gyógyszer, én szednék belőle, mert az emberundorom (és ezáltal az egyedüllét-mániám) elég durva méreteket öltött, és érzem, hogy ez már nem egészséges állapot.
Idézet tőle: Csengellenagyon érdekes ezt olvasni tőled, mert ezzel én is pont ugyanígy vagyok, értem ezt a fizikai dolgokhoz való kötődésre. a mai napig a gyerekkori plüsseimmel alszom, szinte függő vagyok a saját szobámtól, nem dobok ki semmit, aminek emlékértéke van. nekem ez mondjuk egy pozitív élmény, okhoz csatolni nem tudom, de mindig is így volt. a nagyanyámék házát is szinte rajongással szeretem, mert régi, és épp ezért biztonságérzetet ad. furi dolgok ezek.
eszter: pont ma beszéltem vele 🙂 kedves néninek tűnt, két hét múlva lesz a randink. nagyon be akarok férni, de szinte tele vannak...
Mindez nekem is pozitív (fizikai dolgokhoz kötődés), amikor a megszokott környezet vesz körül. Probléma akkor van, ha változás van.
Azt nem érzem problémának (nem hiányzik), hogy nem kötődök annyira az emberekhez, mint mások. Ez csak egy megállapítás.
Azt sem tudom, hogy érdemes e változásra törekedni, egyáltalán befolyásolható-e vagy érdemes inkább a belső igényt (pl egyedüllétre) kielégíteni.
nagyon érdekes ezt olvasni tőled, mert ezzel én is pont ugyanígy vagyok, értem ezt a fizikai dolgokhoz való kötődésre. a mai napig a gyerekkori plüsseimmel alszom, szinte függő vagyok a saját szobámtól, nem dobok ki semmit, aminek emlékértéke van. nekem ez mondjuk egy pozitív élmény, okhoz csatolni nem tudom, de mindig is így volt. a nagyanyámék házát is szinte rajongással szeretem, mert régi, és épp ezért biztonságérzetet ad. furi dolgok ezek.
eszter: pont ma beszéltem vele 🙂 kedves néninek tűnt, két hét múlva lesz a randink. nagyon be akarok férni, de szinte tele vannak...
Bordernél azt olvasom, hogy az érzelmi biztonságot, szeretetet kapcsolatokban keresik.
Szerintem nálam a biztonsagérzethez a fizikai környezet állandósága kell, épülethez, városrészhez, bútorokhoz nagyon kötődök. Túlzottan. Ilyet sehol nem olvastam bordernél, de az gyanúm, hogy ez is ebből ered. Emberekhez valószínűleg egy átlag embernél kevésbé vagyok képes kötődni.
Valaki más is tapasztalt ilyet?
Véleményem szerint ez gyerekkoromban kezdődött. Az egyik szülőhöz alig kötődtem (nem kerestem vele igazán a kapcsolatot, ritkán kezdeményeztem beszélgetést, alug volt igényem arra, hogy együtt töltsük az időt). Kisgyerekkortól így volt.
A másikra volt "igényem", de sokszor nem volt ehhez megfelelő állapotban (részeg, dühöngő, suicid), ilyenkor igyekeztem tavolságot tartani. Ez az igény egyre kisebb volt, egyre távolsagtartóbbá váltam.
A szobámban szerettem lenni. Egyedül. Ott jól éreztem magam (gyakran csak ott volt rend, tisztaság). A kosz, rendetlenség mindig nagyon frusztrált, ingerlékenységet okozott, gyerekként még jobban mint most (szinte rendmánias voltam), ezért sem szerettem a szobámon kívül máshol lenni.
Ott szórakozasi lehetőségem is volt: tv, rádió, videó, net, könyvek, haziállat.
Így lényegében a családtagoktól elzárkózva a szobámban "laktam", ott vígasztalódtam, a szobám adta a pozitív érzéseket, az jelentette a biztonságot. Szerintem ekkor "tanultam meg" tárgyakhoz, fizikai dolgokhoz kötődni, egyedül "elszórakoztatni" magam.
Amikor szóba került a válás, akkor nem szülőt választottam, hanem a szobámat. Amelyik szülő ott marad azzal szerettem volna ott maradni.
Táborban is a szobám hiányzott jobban, nem a szüleim. Koleszban csak a szobám.
Parkapcsolatban (együttélés) is megmaradt az igényem a külön szobára. (a gyerekkori bútoraimat magammal vittem) Aludni jártam át a szobájába vagy ő az enyémbe, de a holmikat nem "mixeltük", a szeparáció igényem megmaradt.
Ötletem sincs, hogyan tudnék tárgyakhoz, városrészhez, utcákhoz, bútorhoz kevésbé, emberekhez jobban kötődni.
Nekem csak szakmai kapcsolatom van velük, tehát a vezetőjük, Ratkóczi Éva, segített a Búrával, és általában is nagyon rendesnek tartom.
A bordernél a központi probléma az, hogy az érzelmek intenzívek, az önkontroll gyenge illetve gyakori a hasítás. Ilyenkor saját magát és másokat is fekete-fehéren lát, idealizál (tökéletesnek lát) illetve leértékel (valóságosnak rosszabbnak).
Emiatt az énkép is gyenge, hisz nem egy jó és rossz tulajdonsagokkal, képességekkel rendelkező embernek éli meg magát az ember, hanem hol ilyennek, hol olyannak.
Az önkontroll problémák vezetnek az acting outhoz (falcolás, dühöngés, promiszkuitás, meggondolatlan cselekedetek)
Az életvezetés is nézik. Van aki nagyon kaotikusan él, fűvel fával összeveszik, iskoláit, mhelyeit otthagyha (vagy kirúgják), nincsenek tavolabbi reális terve, céljai. Nem tudja, hogy mit akar illetve gyakori, hogy az egyedüllét szorongást okoz, nagy a kapcsolati igénye. Kevésbé súlyos esetben van azért egy jó irány amerre halad, tud tanulni, dolgozni, vannak stabil kapcsolatai.
A DSV-IV-ben 9 kritériumból 5-nek kell teljesülnie a diaghoz, de többnyire nem ezt számolgatják a szakemberek, hanem inkább a fentieket vizsgálják. (impulzivitas, önkontroll, hasítás, életvezetés).
Előfordulhat, hogy ezek közül sem mind jellemző a borderrel diagolt emberre, illetve teljesen egészséges személyiség nincs, 1-1 ilyen-olyan személyiségzavarnál jellemző viselkedése, tulajdonsága mindenkinek van.
Sok borderre jellemző vonasom van (pl impulzivitas, falcolas és egyéb öndestruktív viselkedés, intenzív fájdalmas érzések stb), miközben a rám leginkább jellemző elhárító mechanizmus a racionalizáció és az intellektualizáció. A hasítás nem. Az énkép, értékrend is stabilnak mondható, illetve én az egyedüllétet nem élem meg magányként, nem okoz szorongast, élvezem a függetlenséget, ürességet sem érzek. A hangulati hullámzasok sem órakig vagy napokig tartanak. Általaban néhany hétig vagy pár hónapig jobban vagyok, majd ugyanennyi ideig rosszabbul. Inkábbb időszakokról lehet beszélni. Kivéve az eufória. Ez néhány óránál sosem tart tovább. A hosszabb ideje tartó nehezebb időszak mélypontjánál szoktam átbillenni ebbe az állapotba.
Ezért van aki nekem bordert diagol, van aki nem, illetve vannak akik úgy gondoljak, hogy a határán állok. (Illetve a pszichotikus élményeim miatt is variálnak, hogy mi a helyes diag). Nehéz meghúzni a határt.
Ha olyan helyre mész terápiára, ahol borderrel is foglalkoznak (van ahol nem vállalják) feltételezem azt fogják nézni, hogy mi okoz gondot a mindennapjaidban és arra fókuszálnak majd. Ebből a szempontból mindegy, hogy border vagy, esetleg "csak" borderes vonásaid vannak. Gyakran személyiségzavar talaján alakulnak ki a betegségek (depresszió, szorongasos kórképek). Ilyen esetben is nagyon fontos a terápia, hisz gyökeres megoldas lehet akár a depresszióra, szorongásra is.
Tipikus esetben általaban tizenéves korban kezdődik és gyakran 35-40 éves korban spontán enyhül.
Ennek talán az egyik oka az, hogy a tizen, huszonéves fiatalok (egészségesekre gondolok) általában dinamikusabbak, lendületesebbek, impulzívabbak, tettrekészek, kalandvágyóak, keresik az izgalmat, jobban mernek kockázatot vállalni, új dolgokat kipróbálni. Később változik a személyiség és a fiatalos lendület csökken. Megfontoltabbá válnak, izgalom helyett a biztonságra törekszenek.
Persze nem mindenki.
Ez a sokakra jellemző változás a bordernél enyhülést hozhat.
Nálam nem tipikus, ami tapasztalható.
A szélsőséges érzelmek egyre intenzívebbek. Ennek szerintem a fő oka az, hogy egyre töb a traumám, ami nincs teljesen feldolgozva, illetve akivel lakok az is beteg és személyiségzavart is megállapítottak nála. (hisztrionikust).
Korábban könnyebb volt:
Fatalabb koromban a párommal laktam, illetve egy ideig egyedül. Ők közel sem annyira provokálták ki a dühömet, érzelmileg stabilabb voltam. Sosem éreztem úgy, hogy nem szeretnek, el akarnak hagyni, nem voltam féltékeny. Viszont a fordítottját tapasztaltam, az egyik (3-ból) gyakran mondta, hogy nem "foglalkozok vele eleget", félt, hogy elhagyom, megcsalom (szinte kalitkába szeretett volna zárni). Ez valószínűleg kettőnk személyiségproblémájából adódott. Én a saját problémáim okán kevéssé tudtam figyelni rá, érzelmi igényeit kielégíteni, nekem a szexuális igényem is sokkal alacsobyabb volt. Ez a rá jellemző borderes vonást (elhagynak, nem szeret, megcsal) felerősítette. Elmondása alapján olyankor is féltékeny volt, amikor olyan ismerősőmmel, barátnőmmel találkoztam, amikor nem tartott megcsalastól. Fájt neki,hogy mással érzem jól magam (pl Margitszigeten sétálunk, beszélgetünk).
Mhelyen kb 6-8 évig szinte sosem konfrontálódtam, ha problémám volt "lenyeltem", így nem volt jellemző a konfliktus. Visszahúzódó, csöndes voltam. Ennek egyik oka az lehet, hogy a szorongás miatt elfogadásra vágytam, nem mertem a problémáimat megbeszélni, nemtetszésemet kifejezni.
A szorongasom enyhült, így mhelyen néha kommunikálom, ha valami nem tetszik, zavar, nem értek egyet. Ez sem vezet nagy konfliktusokhoz, veszekedéshez, de időnként kisebb viták, szájhúzasok vannak. Ezzel együtt sem mondható, hogy problémas a viselkedésem, nincs több konfliktusom mint másnak. Sőt...
Összességében véve úgy érzem, hogy nem egyre kevésbé, hanem egyre borderesebb vagyok.
Valószìnűleg az leheg az oka a negatív irányú változásnak, hogy a családtag provokálja a dühöt, illetve enyhült annyit a szorongas, hogy meg merem osztani másokkal, ha van valami gondom vele (lenyelés helyett). Azt tapasztalom, hogy túlterheltség és egyéb nehézségek is lefele húznak, míg egy könnyebb élethelyzet spontán javulást hoz.
Tapasztalatom az, hogy egészségesekkel (barátnők, barát) jobb a kapcsolatom, nem jellemző a konfliktus. Van akivel 8-10 év alatt egyszer sem vesztem össze. Valószìnűleg jobban tudják tolerálni, ha problémás a viselkedésem, illetve a normális viselkedésű emberek nem provokálják ki a dühömet.
szépen összefoglaltad, jók a példáid is. 🙂 egy pillanatig se gondoltam hogy néhány rossz érzés lefed egy személyiségzavart, lentebb írtam egyszer, hogy olvasott vagyok a témában. pont ezért állok zavartan a saját diagom előtt, mert bár néhány tünete teljesen passzol, dühkitörésem például soha életemben nem volt, a régi szép időkben meg amikor még voltak kapcsolataim, semmi kaotikus nem volt bennük.
a nap-kör alapítvánnyal van tapasztalatotok? ha minden igaz, hozzájuk fogok járni.
Kiakasztó ez a borderline dolog!!!!! Kb. 15-éve mindenki "pánikbeteg" volt. 
Emellet abszolút tudománypárti vagyok! Az én dokim, kicsit régivágású szakzsargon szempontjából, de emelett tök fiatalos, tájékozott... ilyeneket mond: "Antipszichotikumból nem irnék sokat, azt elmebetegek szedik" 😀 Tudományosan "pszichózisak" hivják az elmebetegséget, de mégsem azt használja. Nekem ez tetszik! Mondjuk azt is mondta, hogy mostmár levizsgázhatnék gyógyszertanból úgy vágom a témát. 😀
Mostanában mindenki egy kicsit önjeleölt orvos lett, kb. úgy ahogy mindenki ért a focihoz.
Szent-Györgyi Albert mondta, hogy: " aki nem tud bármilyen bonyolult kérdést úgy elmagyarázni, hogy egy nyolcéves gyerek is megértse, az kontár a szakmájában."
Drága Crazy, megtisztelsz 🙂
Hú Eszter, ezt nagyon jól megfogalmaztad!ha nem gond el is lopom,ennél jobb leírás a hozzátartozóim felvilágosítására úgysem találok 🙂
Nem, ez még nem a border... Az érzelmi hullámzásnak más okai is lehetnek. A borderség egy olyan személyiségszerveződés, aminek a magját erős érzelmi hullámzások adják, de gyakori a düh és az üresség, és nagyon jellemző, hogy a borderek keresik a kapcsolatot, de az erős érzelmi kapcsolataikban megjelenik valami, amit "hasításnak" hívunk. Hol idealizálnak valakit, és mindent tőle várnak, hol -- néha teljesen ok nélkül -- elkezdik büntetni, alázni, szélsőségesen leértékelni, aztán megint előről. Ezért kérdeztem, hogy a kapcsolataidban történt-e valami.
Az is jellemző, hogy a borderek nagyon impulzívak, tehát nem pusztán vannak nekik heves érzéseik, de ezeket ki is élik, néha veszélyes vagy öndestruktív módon, beleértve az önvagdosást és az önsértés más formáit, drogozást, piálást, promiszkuitást, kétes egyénekkel való ismerkedést, elszökést otthonról és persze a dühöngést, ami általában valaki hozzátartozóra irányul, és a verekedésig is elmegy.
A bordert néha jellemzik állandó, heves, feszítő belső fájdalomként, ami ürességgel váltakozik, és teljesen felemészti a szegény szenvedő figyelmét és energiáit. Tehát egyik krízisből a másikba esnek. Ennek során kétségbeesetten próbálnak valakiben megkapaszkodni, biztonságra találni, de az az ideális biztonságérzet, amire vágynak, és az feltétlen és határtalan szeretet, egy normális emberi kapcsolatban nem mindig és minden pillanatban adatik meg.
Azért hívják személyiségzavarnak, mert magatartásban, viselkedésben, másokkal kapcsolatos elvárásokban nyilvánul meg, nem pusztán érzésekben.
Tehát mondjuk nekem vannak erős érzelmi hullámzásaim, főleg, ha rosszul vagyok gyógyszerezve, de ezeket nem (vagy nagyon ritkán) élem ki, mutatom ki, bár tartós mániás állapotban sok pénzt szoktam költeni (ez már viselkedés).
Fiatalabb koromban voltak borderes vonásaim -- vádoltam a páromat, hogy nem szeret eléggé, egy végtelen nagy szeretethiányt (anyahiányt) cipeltem. Azért is neveztek bordernek, mert kiskamasz koromban durva evészavarom volt, egészen huszonéves koromig (ma ezt nem tekintik border vonásnak), és mert öngyilkossági kísérleteim voltak (ezt igen).
az tök jó, ha legalább látod az okát, még ha az nevetségesen kicsinek tűnik is, én sajnos egyelőre nem tudom. "csak úgy" megtörténik és "csak úgy" múlik el, és csak pár hónapja kezdődtek. amúgy a húszas éveim elején járok és évek óta kezelnek depivel, szóval nem teljesen újak a gondok, de ilyen hullámzásokat még sosem tapasztaltam. ez lenne a border? 🙁
Csengelle 🙁 Hősies vagy, hogy ilyen tényszerűen be tudsz számolni róla.
Érdekes, hogy a hullámzás nálad új -- általában a border hullámzás éveken át alakul ki, gyakran (késő) kamaszkorban kezdődik. Nekem a női hormonjaim tudtak nagyon csúnya és viszonylag hirtelen eséseket produkálni (PMS), amiknek semmi más oka nem volt, egyébként egy-egy súlyos depressziós összezuhanáshoz valami icipici kiváltó okot (valaki nekem fontos csúnyán nézett rám, hasonlók) általában lehetett találni, amit a magam negatív kognitív és érzelmi eszköztárammal katasztrófaként értelmeztem.
az fontos, hogy viszonylag ártalmatlan levezetést tudj találni magadnak, én sajnos meg vagyok lőve, mert nagyon vékonyak a szobám falai, és a párnapüfölést is hallaná a lakótársam. :/
eszter: kérdezted hogy milyen egy érzelmi vihar. szerencsére viszonylag friss tünetek ezek, tehát nem sokban volt még részem, viszont annál nehezebb átvészelni. tulajdonképpen megbénít a düh és a szomorúság, egyik percről a másikra és minden ok nélkül. ilyenkor semmire se vagyok képes, csak az ágyban fetrengeni, még az értelmes gondolkodás se megy, tehát a lebénulást szó szerint értem. olyan, mintha a saját érzéseim rongybabája lennék akit össze-vissza dobálnak a falnak. épp tegnap volt egy ilyen, csak egy órán át tartott, de a végén már nem is a saját testemben éreztem magam, teljesen deperszonalizálódtam. aztán ahogy jött, el is ment. és így legyen kedve élni az embernek. 🙂
Kedves eumate,
nem tudom, hogy maguktól elmúlnak-e ezek az érzések. A terápia néha nehéz, és nem minden terapeuta válik be, de ki tudod találni, hogy mit is akarsz elérni az életben, és ez fontos, erőt ad.
A gyógyszer arra jó, hogy megtámogat, tompítja a nehezen elviselhető érzéseket.
Szerintem a lényeg mindig az, hogy merre akarunk menni, mit akarunk kihozni az életünkből.