Borderline
én betegesen féltékeny vagyok és sajnos vagy nem sajnos,nem fojtom el,de ezzel meg rombolok..hozzám nagyon türelmes ember kell (megtaláltam )...a gondolatmenetem viszonylag egyszerű...miért is jönne,foglalkozna velem,áldozná rám az idejét,ha nem én kellek...persze gyakorlatban nem igazán megy hasznosítani ezt
Jelenleg egyetlen emberben bízom: a pszichiáteremben.
Ez is nagy dolog.
Még anyámban és magamban sem bízom.
Ja, még a kutyámban is bízom.
izé...Bizalom!!!
Hogy lehet valakiben megbízni?
Hogy működik ez?
Pl. egy párkapcsolatban mik azok a dolgok, amik segítenek abban, hogy megbízhatsz a másikban?
Világéletemben iszonyat féltékeny voltam, persze, elfojtom.
Kedves Eszter!
Nem tudom eléggé meghálálni a sok jó szót, a tanácsokat. Csak sírok, miközben olvasom...
Az a baj, hogy én mindig magamat hibáztatom, még ha nem is vagyok hibás... Ilyenkor inkább magamon vezetem le a dühömet önmagam bántalmazásával...penge, olló... nekem már nincs kiút, csak ez maradt...örök sötétség és szomorúság...vagdosás... meg akarok gyógyulni, de félek segítséget kérni...félek hogy nem vennék komolyan...
Szia csilla96!
Persze, hogy megértem. De nem kell mindig erősnek lenned, néha lehetsz gyenge is. A lényeg, hogy mindig találd meg azt az utat az indulatoknak, ami nem rombolja az életedet, hanem építi, vagy legalább semleges. Ez így elég szenteskedően hangzik, tudom, de a mindennapokban szinte mindig van olyan választás, ami nem destruktív, romboló. Ha pl nem egy szeretteden töltöd ki a mérgedet, hanem elmész futni, vagy megnézel egy borzalmas horror filmet, vagy egy boxkesztyűben (de ne anélkül!) belevágsz ötöt a falba, az jó levezetés. Ha a szerettedet vádolod szörnyűségekkel, vagy azt mondod neki, hogy ő tehet a problémáidról, az rossz -- neked is és neki is.
Ha legszívesebben részegre innád magad, vagy drogoznál, hogy kitöröld az agyadból, amit érzel, inkább feküdj le aludni vagy hallgass nagyon hangosan zenét, esetleg csinálj egy kőkemény edzést (az kitöröl az agyadból mindent).
Stb 🙂
Szia Eszter!
Köszönöm, hogy megérted a problémámat. Megpróbálok erős lenni, vagy legalábbis annak mutatni magam.
Idézet tőle: csilla96Sziasztok!
Egy problémával fordulok hozzátok.
Sokszor nem értem hogy mi van velem.
Néha úgy érzem, boldog vagyok pár pillanatig. Utána meg egyik pillanatról a másikra szomorú vagyok, sírhatnékom van... Gyakran vannak dühkitöréseim is, ilyenkor tépem, ütöm magam, sírhatnékom van, üvölteni akarok, de nem megy.... Nagyon szélsőségesek az érzelmeim és egyre nehezebben bírom... Az áterem szerint nem meghatározott személyiség zavarom van, viszont a lógosum szerint nem vagyok beteg, ez csak elkeseredettség...
Szinte már mindennapi dolog ez... Évek óta tart.... főleg akkor török ki, amikor egyedül vagyok...
Nem akarok beleőrülni!!! 🙁 🙁
Ezek lehetnek a borderline tünetei? Kérlek segítsetek!!
Félek! 🙁
Szia csilla96!
Igen, ezek a borderline személyiségzavar tünetei lehetnek. Sőt, nagyon tipikus tünetei. Ne ess kétségbe; sokan végigjárták az utat, ami kivezet belőle. A "történeteink" között találsz sok borderline egykori Búrást, akik most már sokkal jobban vannak, normális életet élnek.
De köztünk is van sok borderline, és sokunknak sikerült megfékezni ezt a betegséget. Tarts ki!
Sziasztok!
Egy problémával fordulok hozzátok.
Sokszor nem értem hogy mi van velem.
Néha úgy érzem, boldog vagyok pár pillanatig. Utána meg egyik pillanatról a másikra szomorú vagyok, sírhatnékom van... Gyakran vannak dühkitöréseim is, ilyenkor tépem, ütöm magam, sírhatnékom van, üvölteni akarok, de nem megy.... Nagyon szélsőségesek az érzelmeim és egyre nehezebben bírom... Az áterem szerint nem meghatározott személyiség zavarom van, viszont a lógosum szerint nem vagyok beteg, ez csak elkeseredettség...
Szinte már mindennapi dolog ez... Évek óta tart.... főleg akkor török ki, amikor egyedül vagyok...
Nem akarok beleőrülni!!! 🙁 🙁
Ezek lehetnek a borderline tünetei? Kérlek segítsetek!!
Félek! 🙁
Idézet tőle: Ági76Kétségbe vagyok esve. Új kapcsolat. Ő border, én nem. Féltékeny vagyok. Szeretem. 🙁
Szia Ági76, Nyugodtan kérdezz konkrétabban, hátha tudunk segíteni. Nálam fordítva van, én border, ő nem! Nálunk én vagyok féltékeny és vannak különféle "rögeszméim" vele kapcsolatban!
Akkor ha jól számolom és ez a születési évszámod, 14 év korkülönbség.
...ugye nem itt ismerted meg? 😀
Szia Ági!Ha netán bővebben kifejtenéd,miért is félsz a kapcsolattól,mi is tudnánk érdemben tanácsot adni.Féltékeny miért vagy?
Nyerni a nyomasztással nem nagyon fogsz..max egy lelki roncsot vagy szakítást utána. De annak alapján, amit leírtál, ezt tudod. 🙂
Sziasztok, ő 27.
Szia Ági76!
Hogyan tudunk segíteni?
Itt vannak nagy számban borderek és volt borderek, továbbá olyanok is, akik éltek borderrel kapcsolatban.
Sokfelől ismerjük a kérdést, de a kapcsolatotok biztos egyéni és egyedi. Azt hadd kérdezzem meg, hogy ő milyen idős kb?
Eszter
Kétségbe vagyok esve. Új kapcsolat. Ő border, én nem. Féltékeny vagyok. Szeretem. 🙁
Idézet tőle: Eszter86Szia Zsuzsi!
Köszi, hogy ezeket leírod 🙂
Általában a normális barátaim csak a szemüket meresztgetik azon, hogy nekem problémát jelent, hogy a páromnak vannak családi kötelékei.
Én sokszor átmegyek vele, és ott, a családnál legalább érzem, hogy ez nem róluk szól, érdekes módon ott eltűnnek a tüneteim 😀
Aztán újra beindul a mókuskerék. A legrosszabb az egészben hogy pontosan tudatában vagyok annak hogy ez mennyire irracionális és ez még több bűntudattal és öngyötréssel jár.
De mostanra eljutottam oda, hogy nem kell korlátozni, hadd menjen.
Én nem dobálok párnát de egész nap duzzogok. Ez van.
Nagyon szívesen! Kitartást és javulást kívánok Neked! Lényeg, hogy megtaláld a megoldást! 🙂
De, segít is, meg nem is. Attól, hogy egy éve nyomasztom ezzel egész nap, hogy válasszon vagy ők, vagy én, csak még nagyobb szemétládának érzem magam.
Sokkal jobb a háttere és a neveltetése, ez tény. Őt nem büntették, az Anyja nem rajta vezette le a a házasságában megélt frusztrációját, az apja nem nárcisztikus és nem nőzte végig az egész életét, mint nálunk volt.
Méig most őt büntetem azzal a pokollal ami bennem tombol.
Szia Zsuzsi!
Köszi, hogy ezeket leírod 🙂
Általában a normális barátaim csak a szemüket meresztgetik azon, hogy nekem problémát jelent, hogy a páromnak vannak családi kötelékei.
Én sokszor átmegyek vele, és ott, a családnál legalább érzem, hogy ez nem róluk szól, érdekes módon ott eltűnnek a tüneteim 😀
Aztán újra beindul a mókuskerék. A legrosszabb az egészben hogy pontosan tudatában vagyok annak hogy ez mennyire irracionális és ez még több bűntudattal és öngyötréssel jár.
De mostanra eljutottam oda, hogy nem kell korlátozni, hadd menjen.
Én nem dobálok párnát de egész nap duzzogok. Ez van.
Szia,
igen járok terápiára. Fél éve. Antipszichotikumot arra írtak fel, hogy úgy éreztem a párom anyja, aki ezeket a családi eseményeket szervezi, ellenem van és paranoid pszichózist váltott ki nálam, úgy éreztem, hogy uralja a személyiségemet, hogy szinte megszállt.
Az indulataimat teljesen rá projektáltam, sőt egy a legsötétebb órákban azt hittem, hogy meg akar ölni - hálistennek ennek vége.
Igen a kötődésem patalogikus és kizárólagosságot vár el a másiktól. Ezen dolgozunk, a gyógyszer elvileg tompítja az indulataimat és a szorongást.
Az a gondolat nem segít, hogy lehet, a párod azért olyan kedves és normális és kötődő(és neked azért van szerelmed és azért viseli el a hullámaid), mert olyan a családja, amilyen, olyan neveltetést kapott? (Persze nem tudhatom, de esélyes.)
Lehet, a szétugrasztással pont a "lényege" veszne el és tönkremenne a személyisége.
Aki alól kirántják az emberi kapcsolatait, más területen is kiegyensúlyozatlanabbá válhat.
Persze akadnak cseszettül idegesítő szülők is, nem kicsit, hanem nagyon rátelepedősek(ez nem az én szubjektív véleményem volt, hanem a jelölté is), én is jutottam már el addig, hogy hallani se bírtam róluk...
Kedves Eszter!Az már nagy lépés,hogy rájöttél,patológiás a kötődésed,ami terápia nélkül nem fog igazán változni.Sajnos,nekünk,bordereknek még mindig ez az ,,egyetlen,,megoldás,hogy normális mederbe tereljük azt az őrületbe hajtó kötődést,ami ránk jellemző.Jársz terápiára?A másik dolog,amin felkaptam a fejem,hogy antipszichot kapsz.Pontosan mire?
Idézet tőle: Eszter86Szia Avana!
Nem kéne vagy-vagy-nak lennie, de nekem az, VAGY másokat szeret, VAGY testestül lelkestül hozzám tartozik. Igen, arra pörögtem rá, hogy el akarják venni tőlem, és ő oda akar tartozni és az, hogy hozzám kötődik haugság, igazából kinyírtam (hasítás?) a bizalmat és a közelség érzését. Folyamatosan átverve érzem magam, holott a realitás az, hogy Ő kedves és igyekszik boldoggá tenni de nyílván nem szakíthat meg minden más emberi kapcsolatát. Főleg nem a családi kötelékeit.
Kezdek rálátni, hogy ez a mindent elsöprő féltékenység nem adekvát válasz erre az élethelyzetre. Ezek borderes tünetek? Én járatlan vagyok még border témában 🙂
Dühkitöréseim nincsenek, nagyon mesterien folytok el mindent.
Igyekszem ezerrel "jókislány" lenni, amit csak rengeteg energiával tudok elérni.
És emelett ezerrel teperek igen, hogy ne veszítsem el Őt emiatt.
Szia Eszter86,
Az a helyzet, hogy ugyanaz a helyzet!
Szóval ugyanezt élem át én is, illetve valamiért elengedtem már a kérdést, ami persze most Neked nem segít. A párom a szüleivel jó kapcsolatba van, tehát a vasánapi ebéd
szent dolog, evészavaros lévén néhány erőtlen-erőltetett próbálkozás után én feladtam, menjen egyedül - aztán meg rapliztam, hogy engem meg itt hagy! A Testvéékkel ugyanez a szitu, engem kinéznek, mert "más" vagyok, így ő oda is jár, én meg nem! Nagyon átérzem a helyzetet, mert ő is olyan ember, akiből kevés van, senki nem tűrte ennyi ideig a kezelhetetlenségemet!
És én nem bírtam az indulataimmal, rendszerint arra jött haza a családi összejövetelekről, hogy "kész voltam", rádobáltam mindent, de főleg, hogy "akkor menjen vissza hozzájuk, éljen velük, oda tartozik". És ez mostanra megszűnt, nem tudom, mitől, nem érdekel, hová megy ...
Viszont annyit azért tanácsolok, ha szabad, hogy a dühöt, sérelmeket ne nyeld! Előbb vagy utóbb utat tör magának, érdemes valahol kiadni: sport, párnapüfölés, futás. Hátha segít!
És egy terapeuta is sokat segíthet Neked hosszú távon. Kitartást és a legjobbakat!!!
Szia Avana!
Nem kéne vagy-vagy-nak lennie, de nekem az, VAGY másokat szeret, VAGY testestül lelkestül hozzám tartozik. Igen, arra pörögtem rá, hogy el akarják venni tőlem, és ő oda akar tartozni és az, hogy hozzám kötődik haugság, igazából kinyírtam (hasítás?) a bizalmat és a közelség érzését. Folyamatosan átverve érzem magam, holott a realitás az, hogy Ő kedves és igyekszik boldoggá tenni de nyílván nem szakíthat meg minden más emberi kapcsolatát. Főleg nem a családi kötelékeit.
Kezdek rálátni, hogy ez a mindent elsöprő féltékenység nem adekvát válasz erre az élethelyzetre. Ezek borderes tünetek? Én járatlan vagyok még border témában 🙂
Dühkitöréseim nincsenek, nagyon mesterien folytok el mindent.
Igyekszem ezerrel "jókislány" lenni, amit csak rengeteg energiával tudok elérni.
És emelett ezerrel teperek igen, hogy ne veszítsem el Őt emiatt.
Elvileg ez nem "vagy-vagy" kérdés(eredeti család vs pár).
Nekem emiatt még nem ment tönkre kapcsolatom(ugyanis pótmamát is keresek), sajnos nem tudok segíteni. 🙁
Arra "gyanakszol", szét akarnak titeked szedni? Mit jelent az, hogy hazamegy? Egész hétvégén ott van?
(A viszonzott szerelem-szeretet nem gyakori kincs, ha elúszik a lehetőség, ki tudja, mikor jön össze új, érdemes nagyon teperni a helyrehozással. )
Kedves Mindenki!
Most lettem búra tag és bemutatkozásként egy kérdéssel indítanék a fórumon. 
Van-e élet a border után? Létezhet-e normális párkapcsolat ebben az állapotban?
Harmin éves vagyok, nemrég (egy hete) diagnosztizálták nálam a bordert, hosszú-hosszú kórtörténetem van amihez minden amit a napokban a borderről olvastam nagyon-nagyon passzol.
Mindig is voltak pszichés problémáim, de inkább neurotikusnak voltam mondható. Az önkárosító élet sem állt messze tőlem, főleg kamaszkoromban és nem egy abúzív kapcsolatban volt részem. Viszont az "igazi" komoly nehézségek és pszichózis akkor jött, amikor másfél éve szerelmes lettem és komolyan elköteleződtem valaki mellett, aki szeretettel, gyengédséggel és odafigyeléssel fordult felém, aki megajándékozott végre, a viszonzott szeretet-szerelem sosem ismert élményével.
Pár hónapnyi eksztázis után kiderült, hogy erősen kötődik a családjához, akikhez minden héten hazamegy, mert ez a családi hagyomány náluk. Eleinte sírógörcsökkel majd folyamatos szorongással és ruminálással reagáltam az ő heti egy eltűnésére. Ez két-három hónap alatt paranoid pszichózissá nőtte ki magát, mikor azt hittem, hogy megszállt egy démon és meg akar ölni. Ennek ősszel vége lett. Depresszió és halálvágy maradt utána, szóval a tüneteim nem múltak el. Állandó konfliktusforrás közöttünk az ő családi élete, és az, hogy valójában ki mellett kötelezte-kötelezi el magát. Egész nap, folyamatosan ezen pörög az agyam, a düh, a szorongás, a bűntudat és a depresszív kiüresedés, a paranoid gyanakvás csodálatos hullámvasútján ülök egész nap, ami mind a páromhoz, az Ő szeretteihez köthető.
A párom fizikai és lelki egészsége is kezd rámenni az állandó érzelmi feszültségre és lehangoltságba amibe húzom. Komolyan aggaszt, hogy nem csak magamat, hanem őt is tönkreteszem és könnyebb lenne elengedni, mert féltem saját magamtól és nem látom ennek az állapotban a végét.
A pszichiáter antipszichotikumot írt fel, ami nem hat igazán az érzelmi életemre, csak sokat alszom tőle. Ha van valakinek olyan élménye, hogy egy stabilnak tűnő, intim kapcsolatban jelentkeztek a tünetei, kérem írjon! Köszi! E.
Idézet tőle: parrotAz agyadat kellene lekötni valamivel...Tanfolyam,stb.Jó a kutya,edzés,de ezek mellett még mindig nincs lekötve a gondolatroham.
Tanulj kínaiul.pl.
Igen, vagy többet menni emberek közé.
Vagy énekelni járnék, vagy ilyesmi.
Idézet tőle: AvanaSztem amúgy olyannal, aki szeret minket, nem akkora gond a párfüggőség.
Olyannal, aki SZERET MINKET. "Apró problem", hogy borderek jól bele tudnak nyúlni partnerekkel....ráfüggni valakire, akinek nem kell az ember vagy másra kell, mint amit szeretne...nem jó.
Nem tudom megszabadulni az elképzeléstől, hogy akik borderként stabilizálódtak, azok mind jó párkapcsolatban élnek....
Nézegetem a barátnőim(nincs különösebb pszichés bajuk), egy részük már megházadosott, vagy eljegyezték, illetve most készülnek esküvőre...ergo stabil párkapcsolatban élnek, hát nehéz ezt olvasni.
Éppen (jegy)gyűrűtanácsadást tartok.
Volt olyan, aki nagyon szeretett és sokat is voltunk együtt, de akkor az meg sok volt.
Tegnap és ma jól vagyok valahogy.
Sztem amúgy olyannal, aki szeret minket, nem akkora gond a párfüggőség.
Olyannal, aki SZERET MINKET. "Apró problem", hogy borderek jól bele tudnak nyúlni partnerekkel....ráfüggni valakire, akinek nem kell az ember vagy másra kell, mint amit szeretne...nem jó.
Nem tudom megszabadulni az elképzeléstől, hogy akik borderként stabilizálódtak, azok mind jó párkapcsolatban élnek....
Nézegetem a barátnőim(nincs különösebb pszichés bajuk), egy részük már megházadosott, vagy eljegyezték, illetve most készülnek esküvőre...ergo stabil párkapcsolatban élnek, hát nehéz ezt olvasni.
Éppen (jegy)gyűrűtanácsadást tartok.
Az agyadat kellene lekötni valamivel...Tanfolyam,stb.Jó a kutya,edzés,de ezek mellett még mindig nincs lekötve a gondolatroham.Tanulj kínaiul.pl.
Nagy szerencséje volt Tigerlilynek. 🙂
Egy terapeutában nem biztos, hogy marad annyi "kiosztható" szeretet, hogy ez működjön, anélkül, hogy ő maga ne érezze magát széthordva, kihasználva.
És ha netán van is, marad is....heti egyszer adni kevés...
Idézet tőle: parrotSzia Róka!Mindent egy embertől nem lehet elvárni.Próbálj más hasznos elfoglaltságot is találni,hogy az agyad ne azon kattogjon 7/24ben,mi a bajod,mi kell neked,milyen a személyiséged ,mit írnak a könyvek stb.De tényleg....
Igen, tudom Parrot! A pszichiáterem is ezt mondta.
Ja, hát most már kicsit jobb, meg tervezek.
Csoport, egyéni, munka, kondi, kutya stb.
De még mindig kevés.
Mindig is volt ez a problémám amúgy.
Szia Róka!Mindent egy embertől nem lehet elvárni.Próbálj más hasznos elfoglaltságot is találni,hogy az agyad ne azon kattogjon 7/24ben,mi a bajod,mi kell neked,milyen a személyiséged ,mit írnak a könyvek stb.De tényleg....
Csak ez van mostanában bennem:
oké, van egyfajta eleve elrendelt, vagy kialakult személyiségünk, de az elménk akkor is szabad és bármikor dönthetünk a gondolatainkról és a hogyantovábbról.
Szerintem hasonlóan érezzük mindannyian, akik ezzel élünk! És tényleg szeretnék segíteni, csak tudom, hogy nem tudok, mert nekem se tudott senki! Ez a munkafüggőség is ismerős, időnként gyanakodni, hogy csak színleli-e, de amikor ott van, akkor hinni neki ... Remélem, ezúttal nem jársz majd így, mint én szoktam és sikerül!
Különben van erről fogalma, hogy "Te nem vagy átlagos"? Biztosan társfüggőnek érzed Magad? Az üresség és a "semmirekellőség" érzése is napi cimbora, mondjuk ha én független vagyok, akkor nem annyira intenzív talán, vagy nem tűnik fel, örülök, hogy épp akkor nem vagyok függő!
S nem elég, hogy én társfüggő vagyok, hanem ő meg munkafüggő.
Csak várok rá és várok és várok...
Közben ürességet érzek, mert a borderrel ez is jár.
Amikor itt van, akkor viszont olyan boldog vagyok, mint amikor egy heroinfüggő az adagjához jut.
Drága Zsuzsi!
Nagyon jól esik az együttérzésed.
Most jól vagyok már, mert felhívott A Férfi!!!
Csak ijesztő, hogy Ennyire hatása alá tudok kerülni valakinek: ha hív, boldog vagyok, ha nem, akkor szinte semmihez sincs kedvem.
Az előtte lévővel kezdődött ez a függőség.
Már járok másfél éve intenzív terápiára, de ha segít is valamennyire, egy függő, az függő marad.
Nem a szerelem a baj, hanem a border és a társfüggőség.
Jó érzés látni a támogatást és rossz látni, hogy Róka szomorú 🙁 De annyira megértem, annyira tudom, milyen, hogy szeretnéd, ha szeretnének, de még ha van is valaki, aki megtenné, és megkérdezi, hogyan szeretnéd, hogy szeressen ... fogalmad nincs róla! És ezerszer megmondtam, hogy szeretni sose fogok senkit, mert úgyis elmegy ... Szóval átérzem, Róka! Ha tehetnék azért bármit, hogy jobban légy, csak bátran mondd!
Idézet tőle: AvanaEz viszont elég ígéretesne hangzik, majd biztos beszámol valaki erről, ha pár évtized múlva ide is beszivárog. 🙂
Még van ilyen-olyan terápiás tervem, utána ágesz-bugyesz, a további "forradalmi" módszerek maradnak az "ifjúságnak"...
Őszintén szólva, azt hiszem, mi végigcsináltunk egy ilyen terápiát tigerlilyvel, amíg velem élt (4,5 évig); én voltam a terapeuta. Ennek a tapasztalatnak az alapján elég energia- és időigényes a dolog. Lényegében valódi anyukává kell válni, igazivá, minden tekintetben. Mivel nekem ez nem okozott nehézséget, így sikeres lett "a terápia".
Én saját magamról azt gondolom, hogy más hatások mellett a gyereknevelés terapeutizált meg -- én képes voltam ráhangolódni a gyerekemre, és intenzív pozitív érzelmeket és bizalmat átélni vele, és ez vszeg részben korrigálhatta a hiányaimat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden border szüljön gyorsan -- lehetőleg csak az szüljön, akiben vagy egy erős vágy arra, hogy anyaként adjon és adjon és adjon.
Ez viszont elég ígéretesne hangzik, majd biztos beszámol valaki erről, ha pár évtized múlva ide is beszivárog. 🙂
Még van ilyen-olyan terápiás tervem, utána ágesz-bugyesz, a további "forradalmi" módszerek maradnak az "ifjúságnak"...
Idézet tőle: RókaIdézet tőle: babarczyeszterIdézet tőle: Róka
Azért vagyok szomorú, mert soha nem szerettek annyira, amennyire én szerettem volna.
Nagyon sajnálom, hogy így érzed, Róka 🙁 Sajnos ez az érzés a borderség definíciója. Nem biztos, hogy tényleg alávaló emberekkel találkozol, akik nem tudnak szeretni; lehet, hogy a te szeretetelvárásod sajátos és nem minden helyzetben reális.
Miért érzed úgy, hogy nem szeretnek eléggé?
Köszönöm szépen Eszter! Mindig jól esik, ha írsz.
Most éppen azért, mert bár anno "megfogadtam", hogy nem leszek szerelmes, csak persze, ez nem úgy megy.
Mindig én vagyok, aki jobban szeret, vagy jobban ragaszkodik.
Legalábbis nekem sokkal nagyobb adagok kellenének.
🙂 Lehet, hogy most akarsz pánikolva kiugrani a kapcsolatból, mert előre vizionálsz valamilyen katasztrofális elutasítást vagy hiányt?
Idézet tőle: AvanaNAllan Schore -- a borderline agyfejlődés guruja -- szerint a legjobb terápia "jobb agyféltekés", vagyis elsősorban az érzelemszabályozásról szól (de nem kognitíve, hanem a gyakorlatban, akár szavak nélkül).
Erre most ránéztem, még keresgélek, hogy ez pontosna mit is takarna.
Sajnálom 🙁 Egyes kutatások szerint tulajdonképpen bármilyen terápia lehet hatásos, ha megvan a bizalmi viszony, és az emberben megszületik néhány belátás.
Allan Schore azt mondja, hogy a borderek korán sérülnek, az első két életévben, méghozzá elsősorban a jobb agyféltekéjük, mivel az édesanyjuk (vagy fő gondozójuk) nem volt képes rájuk hangolódni, követni az érzelmeiket, adekvátan reagálni, megbízhatóan jelen lenni. Emiatt bizonyos neurológiai alapok nem alakulnak ki a gyerek agyában (mielinizáció hiánya). Ezért hiányoznak az érzelemszabályozási készségeik, és tulajdonképpen az énjük is. Olyan terápiát javasol, amelyben a terapeuta nem arra hajt, hogy a páciensben megszülessen a belátás, tehát valamilyen gondolat arra nézve, hogy ő milyen (ez lenne a "bal félteke"), hanem hogy "jobb félteke jobb féltekével" kommunikáljon, és intellektuális kanyar nélkül, közvetlenül segítsen a terap átélni és szabályozni a fájdalmas érzelmeket.
Bizonyos művészet- és mozgásterápiák is ilyen eszközökkel dolgoznak, de ő ezt egy klasszikus beszélgetős terápia keretében műveli .
Idézet tőle: babarczyeszterIdézet tőle: Róka
Azért vagyok szomorú, mert soha nem szerettek annyira, amennyire én szerettem volna.
Nagyon sajnálom, hogy így érzed, Róka 🙁 Sajnos ez az érzés a borderség definíciója. Nem biztos, hogy tényleg alávaló emberekkel találkozol, akik nem tudnak szeretni; lehet, hogy a te szeretetelvárásod sajátos és nem minden helyzetben reális.
Miért érzed úgy, hogy nem szeretnek eléggé?
Köszönöm szépen Eszter! Mindig jól esik, ha írsz.
Most éppen azért, mert bár anno "megfogadtam", hogy nem leszek szerelmes, csak persze, ez nem úgy megy.
Mindig én vagyok, aki jobban szeret, vagy jobban ragaszkodik.
Legalábbis nekem sokkal nagyobb adagok kellenének.
Nem ilyen irányzatban képződött, sztem csak ráfogta, mikor nehezményeztem, hogy miért nem került elő évek alatt se a kognitív viselkedésterápia(vagy a sématerápia, VIKOTE)..illetve azt hittem, ezt csináljuk, ezt mondtam más szakembernek is, mikor kérdezte, milyen típusúra járok, utána homályosított fel a terapeuta( a sajátom), hogy tévedés, én nem részesülök ilyen terápiában...
hagyjuk is..
Allan Schore -- a borderline agyfejlődés guruja -- szerint a legjobb terápia "jobb agyféltekés", vagyis elsősorban az érzelemszabályozásról szól (de nem kognitíve, hanem a gyakorlatban, akár szavak nélkül).
Erre most ránéztem, még keresgélek, hogy ez pontosna mit is takarna.
Idézet tőle: Róka
Azért vagyok szomorú, mert soha nem szerettek annyira, amennyire én szerettem volna.
Nagyon sajnálom, hogy így érzed, Róka 🙁 Sajnos ez az érzés a borderség definíciója. Nem biztos, hogy tényleg alávaló emberekkel találkozol, akik nem tudnak szeretni; lehet, hogy a te szeretetelvárásod sajátos és nem minden helyzetben reális.
Miért érzed úgy, hogy nem szeretnek eléggé?
Idézet tőle: Avananekem is csak megírták, nem akartam kipakolni. De látom, azóta kiírták. 🙂
Én próbáltam csak erre(alkalom, ár) leszűkíteni, elvonatkoztatni attól, hogy esetleg nem szimpatikus(vagy szimpatikusak).
Évek óta járok, biztos, hogy nem kognitív viselkedésterápiába, az orvos maga mondta, ezért írtam módszer nélkülit...persze rámondta, hogy személyközpontú, hehe.
Kösz, Fennec.
Avana, a személyközpontú az a rogersi terápiad, a teljes elfogadás az alapja. Bordernek nehéz lehet feldolgozni azt az élményt is, hogy valaki teljesen el akarja fogadni; a mások megbízhatóságáról alkotott paranoid elképzelésünkkel az ütközik.
Szomorkodom.
Csak úgy...
Nem hobbyból, hanem, mert ilyen a lelkialkatom.
Spontán lelkifájdalmaim vannak.
Ma egyébként akkorát estem a betonon, hogy csak úgy zuhantam.
Csupa vér lett a kezem és a térdemet is beütöttem.
Utána elmentem azért dolgozni.
Aztán a telefonomat a munkahelyen hagytam.
Azért vagyok szomorú, mert soha nem szerettek annyira, amennyire én szerettem volna.
Mivel borderline vagyok, ezért az összes hozzászólásomat ide kell írnom.
Logikus nem? 
Elkezdtem dolgozni azon, hogy nárcisztikus legyek.
Inkább más szívjon, mint én.
nekem is csak megírták, nem akartam kipakolni. De látom, azóta kiírták. 🙂
Én próbáltam csak erre(alkalom, ár) leszűkíteni, elvonatkoztatni attól, hogy esetleg nem szimpatikus(vagy szimpatikusak).
Évek óta járok, biztos, hogy nem kognitív viselkedésterápiába, az orvos maga mondta, ezért írtam módszer nélkülit...persze rámondta, hogy személyközpontú, hehe.
Idézet tőle: babarczyeszterAkkor kérlek, most már mondd meg, hogy mennyiért és hányszor nyújt ez a páros csoportterápiát. Pls 🙂
Végül is nem titok... 6 alkalom, havi 1, 2 órás, 15000 Ft/fő/alkalom.
Idézet tőle: Zsuzsi82[...] csak írtam és válaszolt, amiben megírta az árat, attól meg leültem kicsit, így sajnos nem mehetek, ezt is megírtam - mondjuk arra már nem válaszolt ...
Dettó.
Idézet tőle: AvanaA DBT is nyúlhat hosszúra, akár 2-3 évre is, sőt, ajánlás többször végigmenni rajta.
A hármas pont(nem megfelelő személy) pedig minden terápiánál szerepet játszhat.
Szétesni nekem "módszer nélküli" terápiában is sikerült. 🙂
---
Amin kissé megütköztem(az ár mellett), az az alkalomszám. Saját tapasztalat alapján: ez nagyon-nagyon-nagyon kevés...:S
Akkor kérlek, most már mondd meg, hogy mennyiért és hányszor nyújt ez a páros csoportterápiát. Pls 🙂
Nem tudom, milyen egy módszer nélküli terápia. Elvileg a kognitív-viselkedéses alapúakban kevésbé esel szét, mert azok nem kívánják a felszínre rángatni az összes fájdalmas érzelmedet és emlékedet.
Allan Schore -- a borderline agyfejlődés guruja -- szerint a legjobb terápia "jobb agyféltekés", vagyis elsősorban az érzelemszabályozásról szól (de nem kognitíve, hanem a gyakorlatban, akár szavak nélkül).