Borderline
Idézet tőle: RedÉrdekelne, hogy ti borderline személyiségzavarosok szoktatok-e lelkiismeretfurdalást érezni? De őszintén...
Köszi a válaszokat.
állandóan.
Idézet tőle: RedÉrdekelne, hogy ti borderline személyiségzavarosok szoktatok-e lelkiismeretfurdalást érezni? De őszintén...
Köszi a válaszokat.
Kicsit jobban elmagyarázva? Mikor, miért, milyen helyzetben?
Nem tudom hogy ez border jellemző e, de én már nagyon rég éreztem. Most hirtelen nem is tudom milyen érzés az.
Érdekelne, hogy ti borderline személyiségzavarosok szoktatok-e lelkiismeretfurdalást érezni? De őszintén...
Köszi a válaszokat.
Szia. Koszi a valaszt es az egyutterzo szavakat.
Kozbe hazaertem es ujra ugyanaz a lemez sajnos.... ha hazajovok egybol maas erzelmi hangulati allapotban vagyok... es nem pozitvba.
"Es mondhatom nem sok tamogatast kaptam a kornyezetemtol ez ugyben. A nem sok gyakorlatilag a 0t jelenti Es igen van bennem harag emiatt. Nemigaz h nem veszik eszre rajtam h bajom van pedig nem. Azt hiszik minden ok... felelossegrol beszelnek meg egyeb ertelmetlen baromsageol ami egyreszt nemhogy nem segit hanem taptalajt ad a negativ gondolatoknak. Megoldani nem old meg ugyanakkor semmit es meg melyebb lesz a szakadek koztunk meg jobban magamra maradok a problemammal. Es ezek utan...mind1... nem ertem neha az eletet h en mivel szolgaltam ra erre. De semmivel... rohadt szerencse kerdese ki mit kap... hat en ezt. Mint a himestojas ugy kene velem banni nemh azt mondani h "nincs is neked semmi bajod". Ezek erzelmi gondolati finom dolgok. Egy borserlinenak ezekkel van baja es a kornyezet ajtostul ront neki a masiknak erzelmileg ilyen kijelentesekkor. Es nem nem fogom magamat hibztatni annak semmi ertelme. Nincs is ilyen h hibas valaki. Annyi agyam azert maradt h ezt tudjam. Ellenben szerencsetlen talalkozasok vannak a kornyezet es az egyen kozott... es errol van szo esetemben. Meg kene erteniuk h nekem ez van es ez valos problema es megertessel segitokeszseggel viszonulni. A problemaim 90%-a javulhatna. Jo nem fogok mindent rajuk de azert nagyon nagy resze a kornyezet muve az en megitelesem szerint. Igen az ovek. Az ember magatol nem csinal olyat h "na holnaptol borderline vagyok". Idiotak. Nagyon haragazom. A phds kutatos vorosdiplomas nemtom milyen szellemi szinten mozgo csaladtagjaim erzelmi analfabetak es ez ranyomhatja az egesz sorsomra a belyeget. Mas meg 8 altalanossal jobban viszzonyulna hozzam... nem a penz meg muveltseg szamit ilyen esetekben. Erzelmi muveltseg erzelmi intelligencia. Igenis vannak erzelmi csapdahelyzetek az eletben. Az ember viselkedeset a környezet befolyasolja ez nem kerdes."
Nagyon megértelek...
A támogató környezet rengeteget segít(het), a támogató környezet hiánya rengeteget ront. Itt a búrán valószínűleg az emberek 90 százaléka nem támogató környezetet talál maga körül.
És igen, én is rohadt mérges vagyok egyes családtagjaimra, mert még meg sem próbálnak megérteni. Más családtagjaim legalább igen.
"Miert van az h evek ota olyan stresszben vagyol h nem tudok segitseget kerni? (Pont az allapitom miatt a nagy stressz nem engedi h nyugodtan felkeressek valakit vagy tudakozodjak). Es h senki nem figyel oda erre? Meg h a borderline fizessen a terapiajaer mikor azt se tudja hol van es szellemileg szetesett es ingadozo nincs stabilitasa emiatt semm8t nem tud rendesen elvegezni ami fontos lehet a penzkereseshez??? Es o fizessen??? Nem am a cukorbeteg aki ingyen kapja az ellatast kozbe a munkakepessege megmaradt. Neeeem o ingyen kapja. Bocsanat de felforr az agyvizem. Mennyire nincsenek jol a dolgok. Es ez a kepmutatas meg akar terapeutak reszerol is akik ezen nincsenek felhaborodva. Az rendbe van h elfogadjak a penzt mert ebbol elnek."
Ez egy nagyon sajnálatos dolog. Ausztriában például ingyen terápia van.
Idézet tőle: eumateSzia.
Hat en is keresnek ilyen megoldasokat mert a mostanival nem vagyok maradektalanul elegedett. Ez a borderline egy vegtelenul sokarcu valtakozo problema (majdnem betegseget irtam). Mindenkinel maskent jelenik meg. Kicsit azt erzem h annyira ultraerzekeny vagyok h 1 1 negativ megnyilvanulasa a terapeutanak vagy valakinek mar le is blokkolja a gondolkodasom es vagy elhalkulok vagy elvesztem a gondolati fonalat. Ezert gondolom h az en esetemben kritikusan fontos h olyan emberi kozelseg vegyen korul ami megerto pozitiv nem itelkezo. Sajnos mivel a paziche komplex es meg a legjobb terapeuta se tudja a belso dolgainkat mindig megitelni igy mindig csuszhat hiba a gepezetbe es nem kerul megertesre a mondandom es magamra maradok az erzelmeimmel es problemaimmal.
Latom te sokat kiprobaltal. Nagyon erdekelne h szerinted melyik a legjobb bpd kezeles? En neha azt gondolom h nincs is igazi javulas meg megoldas. Lehet tul specialis vagyok de en akkoris ezt erzem. Azt meg nem lehet eltagadni. Tehat neked mik a tapasztalataid? En a mindfulnesst sematerapiat csinalom. Az a legnagyobb baj a terapiakkal hogy mindegyiknek van igazsag magva de valahogy csak reszsikereket tudnak felmutatni. Mirt kell h legyen "sematerapia" meg "mentalizacios terapia" "dialektokus viselkedesterapia" stb. Szerintem ezeket nem kulon terapiakent kene nezni hnem osszeegyurni oket es mindig azt alkalmazni ami az adott szituacioban a leghatekonyabb. Nem a pacienst kell az elmelethez igazitani hanem az elmeletet a pacienshez. Tobbet kene ezzel foglalkozniuk a szakmabelieknek is.... ez az egyik legsulyosabb es legproblemasabb betegseg. A rak depresszio skizofrenia autoimmun betegsegek sokkal konnyebben kezelhetoek lennenek es el is tudom mondani hogyanm nem kene vegelathatatlan kutatasokat vegezni a "rak ellenszerese" meg "kezelesere" mikor megfelelo eletmodbeli es attitudbeli hozzaallassal 0 ftba kerulne az egesz. Ezzel szemben pl.a borderline amit nem lehet megoldani ilyen egyszeruen joforman alig foglalkoznak. Miert van az h evek ota olyan stresszben vagyol h nem tudok segitseget kerni? (Pont az allapitom miatt a nagy stressz nem engedi h nyugodtan felkeressek valakit vagy tudakozodjak). Es h senki nem figyel oda erre? Meg h a borderline fizessen a terapiajaer mikor azt se tudja hol van es szellemileg szetesett es ingadozo nincs stabilitasa emiatt semm8t nem tud rendesen elvegezni ami fontos lehet a penzkereseshez??? Es o fizessen??? Nem am a cukorbeteg aki ingyen kapja az ellatast kozbe a munkakepessege megmaradt. Neeeem o ingyen kapja. Bocsanat de felforr az agyvizem. Mennyire nincsenek jol a dolgok. Es ez a kepmutatas meg akar terapeutak reszerol is akik ezen nincsenek felhaborodva. Az rendbe van h elfogadjak a penzt mert ebbol elnek. Csak h nem latjak ennek a fonaksagat ha mar ennyire ertik h mi is az a borderline? En vagyok a legnagyobb szakerto a borderlineban mert en magam vagyok az. En ismerem legjobban ezt belulrol. Es mondhatom nem sok tamogatast kaptam a kornyezetemtol ez ugyben. A nem sok gyakorlatilag a 0t jelenti Es igen van bennem harag emiatt. Nemigaz h nem veszik eszre rajtam h bajom van pedig nem. Azt hiszik minden ok... felelossegrol beszelnek meg egyeb ertelmetlen baromsageol ami egyreszt nemhogy nem segit hanem taptalajt ad a negativ gondolatoknak. Megoldani nem old meg ugyanakkor semmit es meg melyebb lesz a szakadek koztunk meg jobban magamra maradok a problemammal. Es ezek utan...mind1... nem ertem neha az eletet h en mivel szolgaltam ra erre. De semmivel... rohadt szerencse kerdese ki mit kap... hat en ezt. Mint a himestojas ugy kene velem banni nemh azt mondani h "nincs is neked semmi bajod". Ezek erzelmi gondolati finom dolgok. Egy borserlinenak ezekkel van baja es a kornyezet ajtostul ront neki a masiknak erzelmileg ilyen kijelentesekkor. Es nem nem fogom magamat hibztatni annak semmi ertelme. Nincs is ilyen h hibas valaki. Annyi agyam azert maradt h ezt tudjam. Ellenben szerencsetlen talalkozasok vannak a kornyezet es az egyen kozott... es errol van szo esetemben. Meg kene erteniuk h nekem ez van es ez valos problema es megertessel segitokeszseggel viszonulni. A problemaim 90%-a javulhatna. Jo nem fogok mindent rajuk de azert nagyon nagy resze a kornyezet muve az en megitelesem szerint. Igen az ovek. Az ember magatol nem csinal olyat h "na holnaptol borderline vagyok" idiotak. Nagyon haragazom. A phds kutatos vorosdiplomas nemtom milyen szellemi szinten mozgo csaladtagjaim erzelmi analfabetak es ez ranyomhatja az egesz sorsomra a belyeget. Mas meg 8 altalanossal jobban viszzonyulna hozzam... nem a penz meg muveltseg szamit ilyen esetekben. Erzelmi muveltseg erzelmi intelligencia. Igenis vannak erzelmi csapdahelyzetek az eletben. Az ember viselkedeset a k9rnyezet befolyasolja ez nem kerdes. Szamos tenyezo behatarol minket ez tudomanyos dolog nem vita targya. Hidd azt h a fold a vilag kozeppontja ATTOL NEM LESZ AZ. Kesz. A tudomany tudomany. A hit az hit. Pont. Kesz. Mind1 frusztralt vagyok a tehetetlensegembe nem akarok arrogans lenni. Ezis a bpd tunetei kozt van. Mindenesetre ezek a gondolatok sokszor vannak bennem.
Ezt kinek írtad? Csak kérdem.
Először csak az első részre válaszolok, aztán majd a többire is.
"Miért kell h legyen "sematerapia" meg "mentalizacios terapia" meg "dialektikus viselkedesterapia" stb.
Én az analitikus terápia híve vagyok megingathatlanul. Bár már jártam két analitikusan orientált terapnál is, és semmit nem tudtak kezdeni velem.
A harmadik az ideggondozóban dolgozó pszichológus volt, aki analitikusan orientált terap. Nála csak 3-4 alkalommal voltam, de egészen más volt, mint korábban bárki.
Szívesen járnék hozzá, de akkor együtt kéne működnöm az ideggondozós áterrel és arra képtelen vagyok.
Szia.
Hat en is keresnek ilyen megoldasokat mert a mostanival nem vagyok maradektalanul elegedett. Ez a borderline egy vegtelenul sokarcu valtakozo problema (majdnem betegseget irtam). Mindenkinel maskent jelenik meg. Kicsit azt erzem h annyira ultraerzekeny vagyok h 1 1 negativ megnyilvanulasa a terapeutanak vagy valakinek mar le is blokkolja a gondolkodasom es vagy elhalkulok vagy elvesztem a gondolati fonalat. Ezert gondolom h az en esetemben kritikusan fontos h olyan emberi kozelseg vegyen korul ami megerto pozitiv nem itelkezo. Sajnos mivel a paziche komplex es meg a legjobb terapeuta se tudja a belso dolgainkat mindig megitelni igy mindig csuszhat hiba a gepezetbe es nem kerul megertesre a mondandom es magamra maradok az erzelmeimmel es problemaimmal.
Latom te sokat kiprobaltal. Nagyon erdekelne h szerinted melyik a legjobb bpd kezeles? En neha azt gondolom h nincs is igazi javulas meg megoldas. Lehet tul specialis vagyok de en akkoris ezt erzem. Azt meg nem lehet eltagadni. Tehat neked mik a tapasztalataid? En a mindfulnesst sematerapiat csinalom. Az a legnagyobb baj a terapiakkal hogy mindegyiknek van igazsag magva de valahogy csak reszsikereket tudnak felmutatni. Mirt kell h legyen "sematerapia" meg "mentalizacios terapia" "dialektokus viselkedesterapia" stb. Szerintem ezeket nem kulon terapiakent kene nezni hnem osszeegyurni oket es mindig azt alkalmazni ami az adott szituacioban a leghatekonyabb. Nem a pacienst kell az elmelethez igazitani hanem az elmeletet a pacienshez. Tobbet kene ezzel foglalkozniuk a szakmabelieknek is.... ez az egyik legsulyosabb es legproblemasabb betegseg. A rak depresszio skizofrenia autoimmun betegsegek sokkal konnyebben kezelhetoek lennenek es el is tudom mondani hogyanm nem kene vegelathatatlan kutatasokat vegezni a "rak ellenszerese" meg "kezelesere" mikor megfelelo eletmodbeli es attitudbeli hozzaallassal 0 ftba kerulne az egesz. Ezzel szemben pl.a borderline amit nem lehet megoldani ilyen egyszeruen joforman alig foglalkoznak. Miert van az h evek ota olyan stresszben vagyol h nem tudok segitseget kerni? (Pont az allapitom miatt a nagy stressz nem engedi h nyugodtan felkeressek valakit vagy tudakozodjak). Es h senki nem figyel oda erre? Meg h a borderline fizessen a terapiajaer mikor azt se tudja hol van es szellemileg szetesett es ingadozo nincs stabilitasa emiatt semm8t nem tud rendesen elvegezni ami fontos lehet a penzkereseshez??? Es o fizessen??? Nem am a cukorbeteg aki ingyen kapja az ellatast kozbe a munkakepessege megmaradt. Neeeem o ingyen kapja. Bocsanat de felforr az agyvizem. Mennyire nincsenek jol a dolgok. Es ez a kepmutatas meg akar terapeutak reszerol is akik ezen nincsenek felhaborodva. Az rendbe van h elfogadjak a penzt mert ebbol elnek. Csak h nem latjak ennek a fonaksagat ha mar ennyire ertik h mi is az a borderline? En vagyok a legnagyobb szakerto a borderlineban mert en magam vagyok az. En ismerem legjobban ezt belulrol. Es mondhatom nem sok tamogatast kaptam a kornyezetemtol ez ugyben. A nem sok gyakorlatilag a 0t jelenti Es igen van bennem harag emiatt. Nemigaz h nem veszik eszre rajtam h bajom van pedig nem. Azt hiszik minden ok... felelossegrol beszelnek meg egyeb ertelmetlen baromsageol ami egyreszt nemhogy nem segit hanem taptalajt ad a negativ gondolatoknak. Megoldani nem old meg ugyanakkor semmit es meg melyebb lesz a szakadek koztunk meg jobban magamra maradok a problemammal. Es ezek utan...mind1... nem ertem neha az eletet h en mivel szolgaltam ra erre. De semmivel... rohadt szerencse kerdese ki mit kap... hat en ezt. Mint a himestojas ugy kene velem banni nemh azt mondani h "nincs is neked semmi bajod". Ezek erzelmi gondolati finom dolgok. Egy borserlinenak ezekkel van baja es a kornyezet ajtostul ront neki a masiknak erzelmileg ilyen kijelentesekkor. Es nem nem fogom magamat hibztatni annak semmi ertelme. Nincs is ilyen h hibas valaki. Annyi agyam azert maradt h ezt tudjam. Ellenben szerencsetlen talalkozasok vannak a kornyezet es az egyen kozott... es errol van szo esetemben. Meg kene erteniuk h nekem ez van es ez valos problema es megertessel segitokeszseggel viszonulni. A problemaim 90%-a javulhatna. Jo nem fogok mindent rajuk de azert nagyon nagy resze a kornyezet muve az en megitelesem szerint. Igen az ovek. Az ember magatol nem csinal olyat h "na holnaptol borderline vagyok" idiotak. Nagyon haragazom. A phds kutatos vorosdiplomas nemtom milyen szellemi szinten mozgo csaladtagjaim erzelmi analfabetak es ez ranyomhatja az egesz sorsomra a belyeget. Mas meg 8 altalanossal jobban viszzonyulna hozzam... nem a penz meg muveltseg szamit ilyen esetekben. Erzelmi muveltseg erzelmi intelligencia. Igenis vannak erzelmi csapdahelyzetek az eletben. Az ember viselkedeset a k9rnyezet befolyasolja ez nem kerdes. Szamos tenyezo behatarol minket ez tudomanyos dolog nem vita targya. Hidd azt h a fold a vilag kozeppontja ATTOL NEM LESZ AZ. Kesz. A tudomany tudomany. A hit az hit. Pont. Kesz. Mind1 frusztralt vagyok a tehetetlensegembe nem akarok arrogans lenni. Ezis a bpd tunetei kozt van. Mindenesetre ezek a gondolatok sokszor vannak bennem.
Idézet tőle: RedIdézet tőle: KiscsillagMilyen pszichotikus tünetei voltak? Paranoid gondolatok vagy hallucináció?
Például meg van róla győződve hogy én vagyok a sátán és azért jöttem hogy őt megkísértsem. Még meg is festett engem sátánként. Mikor megláttam majdnem sírógörcsöt kaptam tőle.
De vannak paranoiás gondolatai is rólam. Például hogy meg fogom folytani a kádban meg ilyenek. De másokkal szemben is paranoiás.
És hallucinációi is vannak. Például utoljára mikor nála voltam kérdezte hogy látom-e az előszobábam hogy valami mozog ott és az egész levegő mozog, izzik, meg tekereg. Mondtam neki hogy látom de ne izguljon miatta és ne foglalkozzon vele. Igyekeztem elterelni a figyelmét, de nem volt ott semmi. Ha nem lennék az ilyesmihez hozzászokva nyilván megijedtem volna, de engem nem tud semmi meglepni, megijeszteni.
Az a baj hogy olyan agresszívvé és elutasítóvá vált és akkora arca lett, hogy képtelen voltam rajta segíteni ugyanis nem engedte. Szívem szerint elmentem volna hozzá de valószínűleg csak még paranoiásabb lett volna tőle. Nem igazán mertem közeledni. Mióta közölte hogy neki nincs több mondanivalója számomra, azóta is csak kétszer kerestem, két SMS-t küldtem összesen.
Egyet azért hogy küldjön valakit az egyik festményéért ami nálam van mert vissza szeretném adni. Másodszor meg azt írtam le neki, hogyan fogja tönkretenni a a saját életét ezzel az egésszel ahogy viselkedik.
Utólag pont az jutott eszembe hogy lehet hogy mindkét SMS csak még jobban ráijesztett mert egyikre sem reagált. És lehet hogy nem kellett volna csak én is magam alatt voltam teljesen és azért írtam.
De ennyi, tényleg most nem akarok visszaemlékezni semmire. Csak beszélgetni és jól érezni magam itt. Ő is azt csinálja. Már nyár óta (és most újra rákattant) meg van az a csávó aki az új ISTEN a szemében és azt üldözi, engem le se szar. (Egyébként valószínűleg a csávó leszarja őt. Azért tekint rá istenként mert a csávó bunkó volt vele és megalázta.) Úgyhogy én sem akarok foglalkozni vele.
Meg ez csak részlet, szerintem egyben érdemes látni az egészet. És magamról is akarok írni, mert sok hibát elkövettem rengeteget. (A borderekkel ellentétben nekem sok hibám van.) Úgyhogy majd később ha jól esik írok.
Persze félek attól is hogy mivel nagyon paranoiás megijed attól ha esetleg ide téved és elolvassa. Pedig névtelen az egész és kb. 2 ember kivételével senki sem tudja itt a nevem. Róla pedig senki sem tud, senki sem ismeri. Na, úgyhogy féltem nehogy megijedjen és ezért is írok később. És remélem hogy majd fogja ő is esetleg olvasni valamikor, hátha felszáll addigra a köd az agyáról és szembesül saját magával. És talán később felhasználhatja arra hogy javuljon az állapota és esetleg boldog életet élhessen.
Bocs, Red, tudom, hogy nem akarsz erről beszélni, de ez bőven túlmutat a bordi-n szerintem.
Skizo?
Idézet tőle: KiscsillagMilyen pszichotikus tünetei voltak? Paranoid gondolatok vagy hallucináció?
Például meg van róla győződve hogy én vagyok a sátán és azért jöttem hogy őt megkísértsem. Még meg is festett engem sátánként. Mikor megláttam majdnem sírógörcsöt kaptam tőle.
De vannak paranoiás gondolatai is rólam. Például hogy meg fogom folytani a kádban meg ilyenek. De másokkal szemben is paranoiás.
És hallucinációi is vannak. Például utoljára mikor nála voltam kérdezte hogy látom-e az előszobábam hogy valami mozog ott és az egész levegő mozog, izzik, meg tekereg. Mondtam neki hogy látom de ne izguljon miatta és ne foglalkozzon vele. Igyekeztem elterelni a figyelmét, de nem volt ott semmi. Ha nem lennék az ilyesmihez hozzászokva nyilván megijedtem volna, de engem nem tud semmi meglepni, megijeszteni.
Az a baj hogy olyan agresszívvé és elutasítóvá vált és akkora arca lett, hogy képtelen voltam rajta segíteni ugyanis nem engedte. Szívem szerint elmentem volna hozzá de valószínűleg csak még paranoiásabb lett volna tőle. Nem igazán mertem közeledni. Mióta közölte hogy neki nincs több mondanivalója számomra, azóta is csak kétszer kerestem, két SMS-t küldtem összesen.
Egyet azért hogy küldjön valakit az egyik festményéért ami nálam van mert vissza szeretném adni. Másodszor meg azt írtam le neki, hogyan fogja tönkretenni a a saját életét ezzel az egésszel ahogy viselkedik.
Utólag pont az jutott eszembe hogy lehet hogy mindkét SMS csak még jobban ráijesztett mert egyikre sem reagált. És lehet hogy nem kellett volna csak én is magam alatt voltam teljesen és azért írtam.
De ennyi, tényleg most nem akarok visszaemlékezni semmire. Csak beszélgetni és jól érezni magam itt. Ő is azt csinálja. Már nyár óta (és most újra rákattant) meg van az a csávó aki az új ISTEN a szemében és azt üldözi, engem le se szar. (Egyébként valószínűleg a csávó leszarja őt. Azért tekint rá istenként mert a csávó bunkó volt vele és megalázta.) Úgyhogy én sem akarok foglalkozni vele.
Meg ez csak részlet, szerintem egyben érdemes látni az egészet. És magamról is akarok írni, mert sok hibát elkövettem rengeteget. (A borderekkel ellentétben nekem sok hibám van.) Úgyhogy majd később ha jól esik írok.
Persze félek attól is hogy mivel nagyon paranoiás megijed attól ha esetleg ide téved és elolvassa. Pedig névtelen az egész és kb. 2 ember kivételével senki sem tudja itt a nevem. Róla pedig senki sem tud, senki sem ismeri. Na, úgyhogy féltem nehogy megijedjen és ezért is írok később. És remélem hogy majd fogja ő is esetleg olvasni valamikor, hátha felszáll addigra a köd az agyáról és szembesül saját magával. És talán később felhasználhatja arra hogy javuljon az állapota és esetleg boldog életet élhessen.
Idézet tőle: RedSzámomra is ismeretlen mélységek nyíltak meg ugyanis ilyen súlyosan pszichotikus bordert, mint a barátnőm még életemben nem láttam. Valamikor július végén augusztus elején megszakadt közte és a valóság közötti kapcsolat amit onnantól kezdve teljesen eltorzult formában érzékelt.
Hirtelen jött az egész, előtte semmi komoly nem volt csak a szokásos "border hisztik", apró próbálkozások, érzelmi zsarolások, amiket én magasról leszartam és figyelmen kívül hagytam ahogy azt kell. Addig szinte mesébeillően jó volt a kapcsolat. Próbáltunk segíteni egymásnak és segítettünk is nagyon sokat, bizonyos területeken.
Sajnos most nem tudok jobban belemenni mert még mindig a hatása alatt vagyok... Egyenlőre nem akarok gondolni erre...
Később egyben majd egy blogbejegyzés formájában valószínűleg megírom az egészet, mert jót fog tenni és esetleg másoknak is segíthet.
Milyen pszichotikus tünetei voltak? Paranoid gondolatok vagy hallucináció?
Ha most nem szeretnél erről írni az sem gond, de örülnék, ha később blogban mesélnél erről is.
Szia! Nos, én úgy kerültem pszichológushoz, hogy már a sokadik kapcsolatomban betegesen féltékeny voltam, dührohamaim voltak, nekirontottam a páromnak, ha valami nem tetszett. Ezek általában 1-2 év után jöttek elő. Mindenben paranoiásan azt láttam, hogy elhagy, megcsal, átver, nem kellek. Részben emiatt el kellett vetetnem egy ilyen módon tönkrement kapcsolatban fogant babát is...:(
Egy ún. borderline munkacsoport is működik ott, ahol élek. Kuritárné Szabó Ildikó a vezetője (ő több könyvet, tanulmányt írt a témáról, biztos van, akinek ismerős a neve), de hozzá egyszerűen lehetetlen bekerülni, így ajánlott nekem mást. Imaginációval kezdtünk. Meditálni se tudtam sosem megtanulni, szkeptikus voltam és végtelenül elkeseredett a sok elrontott kapcsolat után. Minden alkalommal le is rajzoltam, amit láttam. Nekem speciel ez a rajzolás többet adott talán, mint maga az imagináció...Viszont furcsa módon valamennyire mégis működhetett, mert másfél év után kicsit erősebbnek éreztem magam, olyannyira, hogy abba is hagytam...
Kb. fél évig voltam terápia nélkül, aztán egy újabb rossz irányba haladó kapcsolat miatt kerestem más lehetőséget. Valamiért nem akartam többet imaginálni. Fákat, virágokat vizionálni, amikbe már én magam is tudtam, hogy mit és hogyan kell belelátnom az aktuális állapotom függvényében...Úgyhogy így jött egy másik terapeuta, DLP és mindfulness. Újabb másfél év. Ezek a technikák abban segítenek, hogy felismerd, beazonosítsd az érzéseid, önuralmat gyakorolj, le tudd állítani a rád törő őrületet idővel. Még kis kártyáim is voltak, amiket hordtam magamnál "Vegye észre a tapasztalatot! - Figyelje meg pontosan, mi történik! - Nem az élmény a fontos, hanem amit tapasztal, hogy történik...stb." A rossz viselkedésmintákat elvileg így át lehet idővel programozni. Csak hát ismét nem tudtam kitartani...
Pedig szerencsés vagyok, mert még édesapám is próbált segíteni. A "Ne lépkedjünk tojásokon" könyvet hozzátartozóknak ajánlják. A pszichológusomat ő hívta fel, elment hozzá miattam és elolvasta könyvet. Próbál megérteni és ez sokat jelent...
De összességében türelmetlen voltam és úgy gondoltam, hogy relatív stabil állapotban szállok ki 1.5 év után...Nem lett volna szabad. Dührohamok, folyamatos kétségbeesett üresség gyötör egy kínzó, megalázó kapcsolatban, amiből minden módszer, terápia és eddig szerzett ismeret ellenére sem tudok kiszállni. A régi pszichológusom most nem tud vállalni. Ezért vagyok itt.:(
Röviden: nincs rá energiám.
Bővebben:
1. Alkatilag, szervi és pszichés oknál fogva is fáradékony vagyok. Évekig volt másodállásom, rövid ideig harmadállásom is. Most "csak" egy helyen dolgozok, keveset túlórázok, de suliba járok + intézem az itthoni ügyeket (2 lakást) és házimunkából is bőven jut. A problémák, gondok az életemben is sok erőt kivesznek belőlem, mire megoldom. Ezeket is alig bírom, néha nem bírom...így arra már nem jut időm, energiám, h. valakivel rendszeresen találkozzak, időt töltsek vele (még az utazás, szórakozás is fáraszt és más dolgoktól veszi el az időm és erőm). Nem simán fáradt vagyok, amit pár nap alatt ki lehet pihenni, hanem kimerült és ez sztem csak akkor változna, ha hosszú ideig (min 3-4 hónap) sokkal kevesebb dolgom lenne (pl csak 1 helyen dolgoznék, nem tanulnék és házimunkából is visszavennék) vagy min. 1 hónapig nem dolgoznék, nem tanulnék.
2. Az átlagembernél nekem sokkal nagyobb az igényem arra, h egyedül lehessek (a lakásban vagy szobában). Ez kisgyerekkorom óta jellemző rám. Ha ez az igényem nincs vagy csak részben van kielégítve feszült vagyok. Ezt korábban is nehezen tudtam párkapcsolattal összeegyeztetni. Ha együtt lakok valakivel ez könnyebben megoldható, ha a munkaidőnk nem egyezik. A randis időszakban viszont az egyébként nem túl sok egyedül tölthető időmből veszítenék.
Néha könnyebb időszakom van vagy az átalgosnál jobban vagyok, ilyenkor szoktam személyesen is találkozni barátokkal, ismerősökkel. Van valamennyi igényem személyes találkozásra, szórakozásra...de ez csak akkor tölt fel, ad valami pozitívat, ha nem vagyok hulla fáradt. Amikor erőltettem (nem volt kedvem, fáradt, álmos voltam), akkor szenvedést okozott, lehúzott, rontotta az állapotom még olyan program is, ami egyébként nem túl strapás.
Nálad kicsit komplikáltabb a dolog mert van egy közös gyereketek... Ez nehezíti az elszakadást.
De én is csak azt tudom mondani mint Kiscsillag, hogy örülj hogy vége van.
Én is örülök, pedig továbbra is szeretem. Nekem csak a hangulatom változik az érzelmeim soha. Mindig mondtam neki hogy nem tud olyat tenni hogy gyűlöljem mert nem fogom. Szeretem. De mivel rohamosan romlott tőle az állapotom így sokkal jobb hogy már nincs.
Soha nem fog renbe jönni ez kapcsolat. Sem a tiéd sem az enyém. Majd keres egy másik férfit akit isteníthet és olyat keres aki majd megalázza és nem szereti. Az enyém is ezt fogja tenni. Sok "boldogságot" kívánok neki hozzá!
Idézet tőle: RedSzámomra is ismeretlen mélységek nyíltak meg ugyanis ilyen súlyosan pszichotikus bordert, mint a barátnőm még életemben nem láttam. Valamikor július végén augusztus elején megszakadt közte és a valóság közötti kapcsolat amit onnantól kezdve teljesen eltorzult formában érzékelt.
Hirtelen jött az egész, előtte semmi komoly nem volt csak a szokásos "border hisztik", apró próbálkozások, érzelmi zsarolások, amiket én magasról leszartam és figyelmen kívül hagytam ahogy azt kell. Addig szinte mesébeillően jó volt a kapcsolat. Próbáltunk segíteni egymásnak és segítettünk is nagyon sokat, bizonyos területeken.
Sajnos most nem tudok jobban belemenni mert még mindig a hatása alatt vagyok... Egyenlőre nem akarok gondolni erre...
Később egyben majd egy blogbejegyzés formájában valószínűleg megírom az egészet, mert jót fog tenni és esetleg másoknak is segíthet.
Sajnálom. 🙁
Egy igazán fontos dolog, csak nehéz megérteni talán, hogy hogyan kapcsolódik ide.
A beteg saját betegségbelátása/betegségtudata. ill. a környezet betegségbelátása/betegségtudata.
Ahol lakom, az elmúlt pár napban két egészen különböző beszélgetés zajlott le azzal kapcsolatban, hogy nyilvánvalóan beteg fiatalok betegek-e a családtagjaik szerint.
A) esetben az égvilágon "semmi baj nincs, minden rendben" mondta a családtag (pedig sajnos ez nagyon távol van a valóságtól).
B) esetben a világ legtermészetesebb módján mondta a családtag, hogy "a kutyák nagyon szeretik őt, pedig beteg".
Számomra is ismeretlen mélységek nyíltak meg ugyanis ilyen súlyosan pszichotikus bordert, mint a barátnőm még életemben nem láttam. Valamikor július végén augusztus elején megszakadt közte és a valóság közötti kapcsolat amit onnantól kezdve teljesen eltorzult formában érzékelt.
Hirtelen jött az egész, előtte semmi komoly nem volt csak a szokásos "border hisztik", apró próbálkozások, érzelmi zsarolások, amiket én magasról leszartam és figyelmen kívül hagytam ahogy azt kell. Addig szinte mesébeillően jó volt a kapcsolat. Próbáltunk segíteni egymásnak és segítettünk is nagyon sokat, bizonyos területeken.
Sajnos most nem tudok jobban belemenni mert még mindig a hatása alatt vagyok... Egyenlőre nem akarok gondolni erre...
Később egyben majd egy blogbejegyzés formájában valószínűleg megírom az egészet, mert jót fog tenni és esetleg másoknak is segíthet.
Idézet tőle: KiscsillagIdézet tőle: roxána2.0Idézet tőle: RedIdézet tőle: babarczyeszterEgy borderline nagyon félhet az elhagyástól, a kapcsolat megszakadásától, de "ellenszerként" kezdeményezheti is a szakítást, aztán újra a kapcsolatfelvételt. Az is jellemző, hogy fehér-fekete a gondolkodásuk, így vagy imád és nagyra tart, vagy gyűlöl és úgy érzi, te vagy minden rossz okozója az életében, és ez a kettő váltakozik akár egy napon belül is.
Hát ezt tapasztaltam. Most ért véget a kapcsolatom egy border nővel.
Sőt még ennél durvábbakat is átéltem vele. Majd tervezem hogy írok róla hosszabban, mert elképesztő dolgokat tapasztaltam így testközelből a borderről. Ez borzalom.
Ezért is jöttem vissza mert úgy padlóra küldött hogy hosszú évek után visszatért az öngyilkossági kényszerem tőle. Kb. minden percben meg akarok halni azóta. És nem azért mert hiányzik (örülök hogy megszabadultam tőle) hanem mert úgy összekuszálta a fejem hogy magamról nem tudok.
A bordernek is vannak fokozatai... Számomra ismeretlen mélységek nyíltak itt, amikor pinchas leírta, hogy miket csinált a (volt?) felesége...
Nekem a Tündérhegyen diagolták (ott minden második ember megkapja), a használhatatlan MMPI teszt alapján.
Egy igen jó borderline teszten 30 pontból 9 lett.
(Egy vadiúj, elég jó bipol teszten "sem mentem át". 32 pontból ott is 9 lett.)
Akikre néhany borderes vonás nagyon jellemző, míg mások egyáltalán nem (nálam ez a helyzet) azokat nehéz tesztek segítségével diagolni.
Nekem MMPI és a tintapacás teszt nem jelezte sem a bordert, sem a skizót. Depressziót viszont mind2. Fura, de a szoc fóbos szorongásra sem utaltak.
Igen, igazad lehet!
Még mindig fel vannak írva a szavak, amiket írtál, hogy rád mik nem jellemzőek (rám meg pont azok).
Az MMPI az egy full bullshit, ez a véleményem.
Border_girl!
Sajnos nem tudok tanácsot adni, h kihez érdemes terápiára menni.
Annak viszont nagyon örülnék és szerintem sokunknak hasznos lehet, ha az eddig kipróbált terápiáidról a terápia topikban mesélnél. Miben segített és miben nem? Mi a módszer lényege? Milyen gyorsan lehet eredményt elérni vele? Mi a nehézsége? Ilyesmikre gondolok.
Idézet tőle: roxána2.0Idézet tőle: RedIdézet tőle: babarczyeszterEgy borderline nagyon félhet az elhagyástól, a kapcsolat megszakadásától, de "ellenszerként" kezdeményezheti is a szakítást, aztán újra a kapcsolatfelvételt. Az is jellemző, hogy fehér-fekete a gondolkodásuk, így vagy imád és nagyra tart, vagy gyűlöl és úgy érzi, te vagy minden rossz okozója az életében, és ez a kettő váltakozik akár egy napon belül is.
Hát ezt tapasztaltam. Most ért véget a kapcsolatom egy border nővel.
Sőt még ennél durvábbakat is átéltem vele. Majd tervezem hogy írok róla hosszabban, mert elképesztő dolgokat tapasztaltam így testközelből a borderről. Ez borzalom.
Ezért is jöttem vissza mert úgy padlóra küldött hogy hosszú évek után visszatért az öngyilkossági kényszerem tőle. Kb. minden percben meg akarok halni azóta. És nem azért mert hiányzik (örülök hogy megszabadultam tőle) hanem mert úgy összekuszálta a fejem hogy magamról nem tudok.
A bordernek is vannak fokozatai... Számomra ismeretlen mélységek nyíltak itt, amikor pinchas leírta, hogy miket csinált a (volt?) felesége...
Nekem a Tündérhegyen diagolták (ott minden második ember megkapja), a használhatatlan MMPI teszt alapján.
Egy igen jó borderline teszten 30 pontból 9 lett.
(Egy vadiúj, elég jó bipol teszten "sem mentem át". 32 pontból ott is 9 lett.)
Akikre néhany borderes vonás nagyon jellemző, míg mások egyáltalán nem (nálam ez a helyzet) azokat nehéz tesztek segítségével diagolni.
Nekem MMPI és a tintapacás teszt nem jelezte sem a bordert, sem a skizót. Depressziót viszont mind2. Fura, de a szoc fóbos szorongásra sem utaltak.
Sziasztok! Még új vagyok itt. Olyan topic-ot keresek, ahol borderline-terápiáról, bevált terapeutákról tudnék érdeklődni. Engem kb. hat éve diagnosztizáltak ezzel, ebből kb. három évet töltöttem terápiában. Próbálkoztunk imaginációval, dialektikus viselkedésterápiával és mindfulness-szel. Közel egy éve nem járok és jelenleg egy nagyon romboló párkapcsolat miatt kezd teljesen széthullani az életem. A régi terapeutámhoz nem tudok visszamenni, mert családi okokból nem vállal, én viszont úgy érzem, segítség nélkül nem tudom összeszedni most magam:(
Borítottam már fel mindent ilyen helyzetben magam körül, hagytam ott munkát, tettem gyötrelmessé a családom életetét...De szerintem ismerős a történet. Ha tudtok ajánlani valakit/valamit, azt nagyon megköszönném!
Szerintem is könnyebb beteggel (border) kapcsolatot kialakítani v ágyba vinni.
De kivételek itt is akadnak. Engem évek óta győzködnek, h legyek nyitottabb kapcsolatra, de kicsit sem vágyok rá.
Még találkozás is nehézkes nekem barátokkal, haverokkal. Még ezt sem bírom energiával, ezért ritka kivételektől eltekintve levelezgetek másokkal...engem szoc. fób. vagy agorafóbia sem korlátoz.
Én hibás voltam, de nem abban amivel vádolt. A hibásat úgy értem, hogy előbb is szakíthattam volna vele vagy lelkileg jobban levédekezhettem volna...a káosz nem keletkezett volna bennem (vagy nem ekkora), ha egészséges vagyok. Úgy nem tudott volna bűntudatot kelteni.
Szerencsére ő nem akart hol szakítani, hol járni...csak órákig v épp napokig durcás volt. A baráti kapcsolataim leépültek, munkatársakkal is csak munkaidőben találkozhattam.
Több év után nagyon nehezen jutottunk el egy olyan beszélgetésig, ahol nem vádolt, hanem elmondta h nagyon szenved, ha mással beszélek v találkozok. Még akkor is ha tudja h nem csalom meg (pl boltba megyek egy nálam 30 évvel idősebb nővel), zavarja h mással jól érzem magam.
Remélem sikerül valamilyen megoldást találni a gyereknevelésre, elhelyezésre és előbb-utóbb mindketten jobban lesztek, a rossz érzések enyhülnek.
Igazándiiből időben nem telt el sok nekem. Ami lényegesebb, hogy született egy csodálatos gyermekünk. És ha ez az állapot fennmarad nála és senki nem ismeri fel a dolgokat rajtam kívül, akkor soha nem fogunk felelős szülői viszonyt kialakítani, hiszen benne továbbra is az leszek aminek eldöntött, amitől félt stb.
Ilyet én is éreztem és még most is gondolkozom rajta, hogy miben lehettem a hibás. Amiota elmentek felirtam egy papírra a dolgokat, de egész egyszerűen nem láttam a hibámat, pedig úgy álltam hozzá, hogy most nagyon magamba nézek és magamat fogom hibáztatni. 🙂
Én csak abba reménykedem, hogy hamarosan megoldódik köztünk a viszony, de így szerintem segítség nélkül nehéz lesz. Mint eddig is...
Pinchas, sajnálom.
Hasonló tapasztalatom volt exemmel...egy idő után belefáradtam a bizonygatásba, hogy szeretem, nem csalom meg, nem hagyom el....a szerelmet is kiölte belőlem...igaz megcsalni még ekkor sem akartam....de elhagyáson pár év után már gondolkodtam mert képtelen voltam így jól érezni magam a kapcsolatban.
Tudom, nem vígasztal, de szerintem jobb h vége van és nem gyötör tovább.
Bennem is lehetett hiba...mert sokszor benyaltam h én vagyok a hibás, én tehetek róla, h Ő bizonytalan, fél h elhagyom.
Teljesen összekuszált. Rossznak éreztem magam mert nem küldtem szeretlek blabla sms-t egy olyan mhelyről, ahol telefont sem nagyon használhattam. Valszeg az értékrendem sem volt elég szilárd, ezért tudott bűntudatot kelteni. Túl későn léptem ki a kapcsolatból.
Idézet tőle: RedIdézet tőle: babarczyeszterEgy borderline nagyon félhet az elhagyástól, a kapcsolat megszakadásától, de "ellenszerként" kezdeményezheti is a szakítást, aztán újra a kapcsolatfelvételt. Az is jellemző, hogy fehér-fekete a gondolkodásuk, így vagy imád és nagyra tart, vagy gyűlöl és úgy érzi, te vagy minden rossz okozója az életében, és ez a kettő váltakozik akár egy napon belül is.
Hát ezt tapasztaltam. Most ért véget a kapcsolatom egy border nővel.
Sőt még ennél durvábbakat is átéltem vele. Majd tervezem hogy írok róla hosszabban, mert elképesztő dolgokat tapasztaltam így testközelből a borderről. Ez borzalom.
Ezért is jöttem vissza mert úgy padlóra küldött hogy hosszú évek után visszatért az öngyilkossági kényszerem tőle. Kb. minden percben meg akarok halni azóta. És nem azért mert hiányzik (örülök hogy megszabadultam tőle) hanem mert úgy összekuszálta a fejem hogy magamról nem tudok.
A bordernek is vannak fokozatai... Számomra ismeretlen mélységek nyíltak itt, amikor pinchas leírta, hogy miket csinált a (volt?) felesége...
Nekem a Tündérhegyen diagolták (ott minden második ember megkapja), a használhatatlan MMPI teszt alapján.
Egy igen jó borderline teszten 30 pontból 9 lett.
(Egy vadiúj, elég jó bipol teszten "sem mentem át". 32 pontból ott is 9 lett.)
Én is ilyesmit érzek. Mélyen vallálos ember voltam, de valahogy most úgy érzem ezek után, hogy kicsit megszüntek körülöttem a dolgok.
Amikor ülök magamba vagy sétálgatok a gyerekszobában, ahol gyermekem játékai vannak, megkérdezem magamba, hogy most ez tényleg igaz? Mi történik most itt? Akkor amikor együtt voltunk, akkor is számtalanszor megkérdeztem, hogy mi történik itt, nem értem egyáltalán hogy miről van szó?
Tepertem, mentem, próbálkoztam minden nap letenni az asztalra valamit amivel jobb lehet, de olyan volt, mintha minden egyre rosszabb lenne. Ahogy próbáltam eloszlatni pl a te el fogsz hagyni dolgot, annál inkább jött elő. Ha megpróbáltam elmondani, hogy mennyire szeretem őket, akkor arra pedig szintén az volt a válasz, hogy nem te csak a gyereket szereted, el fogsz hagyni és elveszed a gyereket tőlem, meg amúgy is neked van már valakid, emiatt üres az egész életem melletted. Aztán megint szeretlek, utána megint gyűlöllek, soha nem is akartam veled, lenni tévedés vagy stb. utána megint nagy szerelem. Akár egy ilyen történet 8 órán belül lezajlott.
Tehát embert próbáló feladat volt, de most még nehezebb, hiszen nem is tudom mi van velük.
Szia Red!
Örülök, hogy itt vagy, bár nem örülök, hogy ennyire padlóra küldött egy nő.
A borderline-okkal kapcsolatban élők közül sokan fogalmazzák meg azt, hogy teljesen kikészültek, kifacsarták őket, összezavarták és megingatták legalapvetőbb hitükben. Nagyon sokan érzik úgy, hogy egy kamion ment rajtuk át, vagy valami mélységes katasztrófát éltek túl, és alig pihegnek.
Írj róla -- az mindenképpen hasznos neked is és nekünk is!
Idézet tőle: babarczyeszterEgy borderline nagyon félhet az elhagyástól, a kapcsolat megszakadásától, de "ellenszerként" kezdeményezheti is a szakítást, aztán újra a kapcsolatfelvételt. Az is jellemző, hogy fehér-fekete a gondolkodásuk, így vagy imád és nagyra tart, vagy gyűlöl és úgy érzi, te vagy minden rossz okozója az életében, és ez a kettő váltakozik akár egy napon belül is.
Hát ezt tapasztaltam. Most ért véget a kapcsolatom egy border nővel.
Sőt még ennél durvábbakat is átéltem vele. Majd tervezem hogy írok róla hosszabban, mert elképesztő dolgokat tapasztaltam így testközelből a borderről. Ez borzalom.
Ezért is jöttem vissza mert úgy padlóra küldött hogy hosszú évek után visszatért az öngyilkossági kényszerem tőle. Kb. minden percben meg akarok halni azóta. És nem azért mert hiányzik (örülök hogy megszabadultam tőle) hanem mert úgy összekuszálta a fejem hogy magamról nem tudok.
Sajnos én diagnosztizálni nem tudom őt, de a leírtak mind jellemzőek rá. Már csak valahogy azt kell megfejtenem, hogyan tudnám megfelelő mederbe terelni a kommunikácót akár ezek alapján amit írtatok ti is. Próbálkozok nagyon megértő lenni, talán ez az amit tehetek.
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat!
Egy borderline nagyon félhet az elhagyástól, a kapcsolat megszakadásától, de "ellenszerként" kezdeményezheti is a szakítást, aztán újra a kapcsolatfelvételt. Az is jellemző, hogy fehér-fekete a gondolkodásuk, így vagy imád és nagyra tart, vagy gyűlöl és úgy érzi, te vagy minden rossz okozója az életében, és ez a kettő váltakozik akár egy napon belül is.
Igen, pontosan ez volt, hogy védelembe kell venni a gyereket a gyámhatóságnak, mert kapcsolatunk konfliktusos és segítségre van szükség, hogy beszélni tudjunk. Erre ő azt mondta, hogy ő úgy látja, mindenki úgy ugrál most ahogy apuka mondja. Ott is csak szigorúan jogi érveket hoztam fel valamint, hogy szeretnék az anyukával felelős szülői viszonyt kialakítani. Nem kezdtem el elmondani a sztorit, hogy mit történt. Amikor ő beszélt akkor elővette megint az apuka bántott dolgokat, de mondatai között is voltak ellentmondások.
Semmit nem tudok sajnos csinálni ilyen esetben, csak bizakodom, hogy a bíróság után hamarosan láthatom gyermekem és anyukával tudunk valahogyan beszélni. Én nagyon szeretnék vele jó viszonyt ápolni. Fiktívek a sérelmei az a problémám, és soha nem tudtam elmondani, hogy szívem nem úgy van, tényleg nem úgy van. Itt vagy velem, miért hagynálak el, szeretlek nagyon titeket. Ő erre azt mondta többnyire menj a nőcskéidhez stb. utána meg felpofozott pl. vagy karmolt. Az ilyen fiktív dolgok miatt gondoltam, hogy ez nem szimpla ragaszkodás, hanem olyan mintha a magánytól félne sokszor talán.
Szia pinchas!
Az ilyen gyűlöllek-szeretlek váltakozás szintén borderline-gyanús. Gondolom, a gyámügyön meghagyták neki, hogy engedje, hogy lásd a gyereket, de ő nem tartja ezt be és te nem tudsz mit csinálni?
Idézet tőle: babarczyeszterSzia Pinchas!
Nem tudom, hogy miben segít ez neked, de az üresség-érzés és a féltékenykedés valóban lehet borderline zavar tünete. De ahogy magad is írtad, nagyon nehéz ezt valaki más elbeszélése alapján megállapítani.
Jelenleg nem akarja hagyni, hogy tartsd a kapcsolatot a gyermeketekkel?
Szia Eszter!
2.5 hónapja egyetlen egy szót nem tudtam vele váltani és a gyermeket se láthatom. Nem engedi, vagyis hát nem is engedi, de fel se lehet venni semmilyen formában a kapcsolatot, teljesen elzárkózott. Kétszer ugyan találkoztam vele gyámhivatalban, de akkor is amkor próbáltam vele beszélni, csak előre felé néz, rám egy pillanatra sem és nem szól semmit hozzám.
De ez a kapcsolatunk során is előjött, hogy kiabált, nekem esett, ordibálta hogy gyülöl, utána nem szólt hozzám, egy-két óra mulva, ajándékszatyorral jött, hogy hozott nekem csokit, ajándék üdvözlökartyat és azt mondta nagyon szeretlek téged. Nem mindig mondta, hogy bocs, hogy 30 centis kaparásnyom van a nyakadon. Valamikor csak úgy hozta a vita után az ajándékot letette az asztalra és ment. Ha mondjuk utána nem mentem oda hozzá, hogy nagyon köszönöm, nagyon szeretlek, akkor kezdődött előlről az egész.
Idézet tőle: pinchasSziasztok,
Élettársammal 2 év után ért véget a párkapcsolatunk és a véleményetekre vagyok kíváncsi az esettel kapcsolatban, hogy a viselkedése utalhat e borderline személyiségzavarra.
Rengeteg konfliktus volt a kapcsolatunkban, amelyeket egész egyszerűen nem tudtunk megbeszélni, amikor családterápiára szerettem volna menni, azt mondta ő oda nem megy, mert egy külső személy ezen nem segít nekem kell megváltozni és akkor lesz rendben minden.
A problémáink egy része abból adódott, hogy folyamatosan szinte megállás nélkül féltékeny volt. Akár családtagokra is, tehát azt vette a fejébe, hogy én a vérszerinti hugommal szeretnék lefeküdni. Ügyfeleimmel nem beszélhettem előtte telefonon, mert akkor is elkezdődtek ezek a féltékenységi konfliktusok. Azt mondta, hogy én nem szeretem őt és biztosan nekem egy csinos és sikeres nő kell és azért beszélek az üzleti partnereimmel telefonon. Egyébként egy nagyon szép nő a volt élettársam nem csak az én szemembe, hanem minden férfi szemében, tehát az a kifejezetten csinos hölgy. Hiába mondtam neki milliószor hogy szó nincs ilyenről ő akkor is azt mondta én el fogom hagyni biztosan. Ezek a gondolatai lényegében a kapcsolatunk elejétől voltak, mert azt mondta, hogy egész egyszerűen nem tudja elviselni, hogy nekem előtte volt párkapcsolatom és biztos oda fogok egyszer visszamenni amikor én kidobom majd őt. Éjszaka is volt olyan hogy éjjel 3-kor felrázott álmomba, hogy melyik nőről álmodok éppen. Teljesen nem értettem mi történik körülöttem.
Elég sokszor reggel felkelt és elkezdett kiabálni, akár reggel 6 órakor hogy minden üres körülötte, nem boldog. Próbáltam vele megbeszélni miért van ez, de amikor meg elkezdtem beszélgetni akkor tovább kiabált. Utána eltelt 1 óra mondjuk és azt mondta nagyon szeret, nincs semmi probléma.
Hangulata eléggé változó volt, de rengetegszer elkezdett kiabálni pl olyanért, hogy én hogy merészeltem a családi vacsora után odaadni egy műzli szeletet a hugomnak amikor azt ő vette a boltba. Ebből hozta ki hogy én a hugomba vagyok szerelmes.
Magával szerencsére úgy nem csinált semmit, tehát nem volt semmilyen öngyilkossági kisérlet vagy bármi ilyen. Egyszer egyszer panaszkodott, hogy titokban ő csokit vásárol és a konyhában megeszi, de ez is az én hibám mert velem nem lehet együtt élni.
Amikor jobban elmérgesedett a helyzet akkor elkezdett fujtogatni, pofozkodni, karmolászni. Utána leült mellém és azt mondta ne aggodj nem lesz semmi gond szeretlek, megoldunk mindent. Eltelt egy kis idő ezután és azt mondta hogy én megvertem őt, aminek semmi alapja nem volt, hiszen 30perccel ezelőtt ő fujtogatott.
Nagyon aggódom miatta, több szempontból. Az egyik az, hogy nekünk van egy lassan egy éves gyermekünk és 2.5 hónapja elment vele és azóta sehogyan nem lehet felvenni vele a kapcsolatot, hivatalos utakon kívül. Gyámhivatal hamarosan bíróság stb. Gyereket sem engedi hogy lássam, mert azt mondja én veszélyeztetem a gyermeket és nekem csak a gyerek kellett és a családommal kiterveltük, hogy én teherbe ejtem majd elhagyom őt. Másik pedig, hogy miatta is aggódom hogy éppen hogy van vagy mi lehet vele. Tudom hol vannak a rokonoknál, de akkor is aggódom értük.
Sokat gondolkoztam, hogy lehet a viselkedése nem egész egyszerűen csak olyan amilyen, hanem valami más pszichés probléma lehet a háttérben.
Keresem magamba a hibát, mit csinálhattam rosszul, de tényleg olyan problémákat voltak amik egész egyszerűen nem léteztek, féltékenységre se adtam okot, itthonról dolgoztam, mindenben próbáltam kivenni a részem, nem járok bulizgatni, haverozni stb.
Tudom, hogy nagyon nehéz ennyi alapján bármit mondani, de nektek mi a véleményetek, lehetséges hogy borderline esetleg vagy valami más?
Előre is köszönöm válaszaitokat!
"Sokat gondolkoztam, hogy lehet a viselkedése nem egész egyszerűen csak olyan amilyen, hanem valami más pszichés probléma lehet a háttérben."
Egy egészen aprócska pszichés problémája lehet...
Szia Pinchas!
Nem tudom, hogy miben segít ez neked, de az üresség-érzés és a féltékenykedés valóban lehet borderline zavar tünete. De ahogy magad is írtad, nagyon nehéz ezt valaki más elbeszélése alapján megállapítani.
Jelenleg nem akarja hagyni, hogy tartsd a kapcsolatot a gyermeketekkel?
Sziasztok,
Élettársammal 2 év után ért véget a párkapcsolatunk és a véleményetekre vagyok kíváncsi az esettel kapcsolatban, hogy a viselkedése utalhat e borderline személyiségzavarra.
Rengeteg konfliktus volt a kapcsolatunkban, amelyeket egész egyszerűen nem tudtunk megbeszélni, amikor családterápiára szerettem volna menni, azt mondta ő oda nem megy, mert egy külső személy ezen nem segít nekem kell megváltozni és akkor lesz rendben minden.
A problémáink egy része abból adódott, hogy folyamatosan szinte megállás nélkül féltékeny volt. Akár családtagokra is, tehát azt vette a fejébe, hogy én a vérszerinti hugommal szeretnék lefeküdni. Ügyfeleimmel nem beszélhettem előtte telefonon, mert akkor is elkezdődtek ezek a féltékenységi konfliktusok. Azt mondta, hogy én nem szeretem őt és biztosan nekem egy csinos és sikeres nő kell és azért beszélek az üzleti partnereimmel telefonon. Egyébként egy nagyon szép nő a volt élettársam nem csak az én szemembe, hanem minden férfi szemében, tehát az a kifejezetten csinos hölgy. Hiába mondtam neki milliószor hogy szó nincs ilyenről ő akkor is azt mondta én el fogom hagyni biztosan. Ezek a gondolatai lényegében a kapcsolatunk elejétől voltak, mert azt mondta, hogy egész egyszerűen nem tudja elviselni, hogy nekem előtte volt párkapcsolatom és biztos oda fogok egyszer visszamenni amikor én kidobom majd őt. Éjszaka is volt olyan hogy éjjel 3-kor felrázott álmomba, hogy melyik nőről álmodok éppen. Teljesen nem értettem mi történik körülöttem.
Elég sokszor reggel felkelt és elkezdett kiabálni, akár reggel 6 órakor hogy minden üres körülötte, nem boldog. Próbáltam vele megbeszélni miért van ez, de amikor meg elkezdtem beszélgetni akkor tovább kiabált. Utána eltelt 1 óra mondjuk és azt mondta nagyon szeret, nincs semmi probléma.
Hangulata eléggé változó volt, de rengetegszer elkezdett kiabálni pl olyanért, hogy én hogy merészeltem a családi vacsora után odaadni egy műzli szeletet a hugomnak amikor azt ő vette a boltba. Ebből hozta ki hogy én a hugomba vagyok szerelmes.
Magával szerencsére úgy nem csinált semmit, tehát nem volt semmilyen öngyilkossági kisérlet vagy bármi ilyen. Egyszer egyszer panaszkodott, hogy titokban ő csokit vásárol és a konyhában megeszi, de ez is az én hibám mert velem nem lehet együtt élni.
Amikor jobban elmérgesedett a helyzet akkor elkezdett fujtogatni, pofozkodni, karmolászni. Utána leült mellém és azt mondta ne aggodj nem lesz semmi gond szeretlek, megoldunk mindent. Eltelt egy kis idő ezután és azt mondta hogy én megvertem őt, aminek semmi alapja nem volt, hiszen 30perccel ezelőtt ő fujtogatott.
Nagyon aggódom miatta, több szempontból. Az egyik az, hogy nekünk van egy lassan egy éves gyermekünk és 2.5 hónapja elment vele és azóta sehogyan nem lehet felvenni vele a kapcsolatot, hivatalos utakon kívül. Gyámhivatal hamarosan bíróság stb. Gyereket sem engedi hogy lássam, mert azt mondja én veszélyeztetem a gyermeket és nekem csak a gyerek kellett és a családommal kiterveltük, hogy én teherbe ejtem majd elhagyom őt. Másik pedig, hogy miatta is aggódom hogy éppen hogy van vagy mi lehet vele. Tudom hol vannak a rokonoknál, de akkor is aggódom értük.
Sokat gondolkoztam, hogy lehet a viselkedése nem egész egyszerűen csak olyan amilyen, hanem valami más pszichés probléma lehet a háttérben.
Keresem magamba a hibát, mit csinálhattam rosszul, de tényleg olyan problémákat voltak amik egész egyszerűen nem léteztek, féltékenységre se adtam okot, itthonról dolgoztam, mindenben próbáltam kivenni a részem, nem járok bulizgatni, haverozni stb.
Tudom, hogy nagyon nehéz ennyi alapján bármit mondani, de nektek mi a véleményetek, lehetséges hogy borderline esetleg vagy valami más?
Előre is köszönöm válaszaitokat!
Igen köszönöm a válaszokat.
Imolka, jársz még erre?
Ezt a topikot olvasgathatnád például.
Online
1. Az emberi kapcsolataim nagyon érzékenyek, instabilak és változékonyak. A két véglet között ingadozik: vagy túlértékelem, vagy teljesen leértékelem azokat az embereket, akik fontosak számomra.
2. Az érzéseim nagyon gyorsan változnak, és nagyon intenzív epizódokat élek meg a szomorúságból, ingerlékenységből, szorongásból, vagy pánikrohamokból.
3. A düh, amit érzek, gyakran heves és nehezen irányítható.
4. A jelenben vagy a múltban, amikor mérges voltam, akkor felmerültek ismétlődő öngyilkossági gondolatok, és voltak alkalmak, amikor magamat szándékosan megsebeztem, megvágtam, megütöttem vagy megégettem.
5. Erős és tartós önismereti problémáim vannak abban, hogy valóban ki vagyok és miben hiszek.
6. Gyanakvó, szinte paranoiás vagyok (oktalanul hiszem, hogy mások azért cselekednek, hogy bántsanak), időnként stresszes epizódokat élek át. Ilyenkor azt érzem, hogy mindenki ellenem van.
7. Két vagy több olyan alkalom volt már az életemben, hogy mértéktelenül költekeztem, veszélyes szexuális magatartást tanúsítottam, intoxikáns anyagot használtam (alkohol, drog, cigaretta, serkentőszerek), meggondolatlanul vezettem, vagy falásrohammal próbáltam enyhíteni a szorongásomat.
8. Leplezetlenül harcolok azért, hogy a valós vagy valótlan érzelmi hanyagolást elkerüljem azoktól az emberektől, akik közel állnak hozzám.
9. Krónikusan szenvedek attól, hogy üresnek és unalmasnak érzem magam.
ezt olvastam
Online
van itt borderlineos? ha igen leírná nekem saját tapasztalatból, hogy milyen is az a neten található leírás szerintem eléggé elnagyolt mindenki magára aggathatja a diagnózist.
🙁
Hoppá, most megjelenik a topikok között.
Csak próba.
Igazán nincs mit!
Ha tudok segítek szívesen 🙂
A terhesség alatt csak amiatt voltam néha feszült, hogy nehogy baja legyen a babának, de szerencsére nem voltak vészes hangulatingadozásaim. Bár eleinte ittam a citromfű teát, később már nem volt rá szükségem.
végre valami jó. érdekes, hogy még a szülést ilyen jól élted meg, ami gondolom alapból hormonhullámvasút. bár már hetek óta megtehettem volna, de a hozzászólásodból erőt merítve most tényleg kérek időpontot. nagyonköszi 🙂
Nem feltétlenül. Nekem sajnos akkor állt feje tetejére a világ mikor édesanyám meghalt, vagyis rá fél évre. Előtte is voltak tüneteim, de azokat doki és gyógyszer nélkül is jól tudtam tolerálni.Az állandó belső feszültséggel megtanultam élni, elfogadtam, hogy én ilyen vagyok. Anyukám halála tette be a kaput. A pm. gyógyszer beállítása, mindenkinél más más idő. Meg ha már eltalálják a gyógyszer mennyiséget, és jók az eredményeid, az még nem jelenti azt, hogy akkor most tökéletesen helyreáll minden. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nálam nem úgy volt. Helyrejöttem, évekig tök jól voltam, nem kellett pszichiáter se terapeuta, született egy kisfiam, minden happy volt. Aztán jött egy hirtelen költözés ami miatt feje tetejére állt bennem minden, albiban lakunk, mire találtunk másikat, meg a sok bunkó ember akkoriban, a sok beszólogatás, meg mikor valaki felé jószándékkal közeledsz és tőle csak a rosszat kapod vissza, Sok átverés. Na szóval engem az ilyen dolgok löknek vissza. Ha kiegyensúlyozott, az életem, és nem ütnek be váratlan nagyon rossz dolgok, akkor minden oké. Szóval ha a hormonok okozzák a tüneteket akkor szerintem, mire helyrehozzák a h.működést, jobban leszel. Sajnos a pajzsmirigy nagyon nagy szerepet játszik minden szervünk működésében, nagyon komolyan kell venni. Én pl. mostanában, bár jók az eredményeim szerencsére, több D vitamin, szelént, E vitamint,magnéziumot és B vitaminokat szedek. Ezekkel még jobban érzem magam.Nem jött ki a téli depim se,sokkal könnyebben viseltem az átállást (tél-tavasz).
szia, köszi a választ. örülök, hogy csillapodtak a problémáid. közben rájöttem, hogy bármiféle szervi baj nélkül tudat alatt képes vagyok felborogatni a hormonháztartásomat, és ennek tudatában még rosszabbul hangzik az a két év. mi tartott ilyen sokáig? ez az időszak rosszabb is tudott lenni, mint azelőtt?
Szia Zsééé!
Nekem pajzsmirigy alulműködésem van. Pár éve mikor kiderült a bipoláris -bordeline beteg vagyok.,a pszichiáterem kiváncsiságból kért vérvételt, bár évekkel előtte már volt gondom a pajzsmirigyemmel, de sajnos nem vettem elég komolyan. Hol beszedtem a a gyógyszert hol nem. Nem gondoltam bele mekkora hibát követek el. De a lényeg 2009-ben, kiderült, hogy rémesen alulműködik a pm., elkezdtem járni Pestre a SOTE-ra, egy nagyon kedves doktornőhöz, beletelt 2 évbe de beállította a gyógyszeremet, azóta is jók az értékeim. Hozzá kell még tennem, hogy nem gyógyultam meg, mármint mentálisan vannak még problémáim, de közel sem olyanok mint mielőtt beállították volna a pm. gyógyszeremet. Több vitamint is szedek, tudatosabb vagyok azóta, sajnos a saját káromból kellett tanulnom.
beutaltattam magam endokrinológiai vizsgálatra, nagy reményeket fűzök a dologhoz. van esetleg itt olyan, akinél találtak valami hormonproblémát, és sikerült kikezelni? tudom, hogy egyenlő a nullával annak az esélye, hogy bármitől is elmúlik a bajom, de eddig még nem szorultam segítségre, és a felismerés is megvolt, mármint a betegségtudat. túlságosan is jól ismerem már ezt az összevisszaságot. de ha csak egy picit reálisabb tudnék maradni, és nem mennék neki saját magamnak olyan súlyosan, hogy tudat alatt kicsinálom magam, akkor egész jól el tudnék működni. ennek elérésére csak van esély, nem? ez nem olyan nagy dolog. vagy ti miben látjátok a megoldást?
ha az ember megkapja a diagnózist, milyen vizsgálatokat végeznek el rajta, és mit tudnak még kideríteni? gondolom ez az endokrinológia az egyik, igaz? vagy nem is szokták? van valami más vizsgálat, amiből többet meg lehet tudni? vagy ha megvan a diagnózis, akkor már nincs is mit tenni, csak terápia, tündérhegy, gyógyszer, szakember, meg hasonlók?
Rendben van. Köszönöm szépen.