Szomorkodó hely
Idézet tőle: parrotGábor!Te is érzed valahol,hogy itt párkapcsolati probléma van.Most a gyógyszerkisérlet,holnap más miatt.
Sajnos én is ezt érzem.
Keleti Oldal,
A carprazine skizofrénia és bipoláris depresszió mániás szakaszának kezelésére lett fejlesztve. Most 2 klinikai vizsgálatot is folytattak major depresszió kezelésére, de mivel egyiken megbukott (nem mutatott jobb eredményt mint a placebo), nem tudták major depresszióra törzskönyvezni. NAgy csalódás volt, és anyagi veszteség is, de nem adják fel, jön újabb klinikai vizsgálat, mert 2 sikeres kell a törzskönyvezéshez. Úgyis keresztülviszik, bármennyire is hatástalan.:(
Gábor!Te is érzed valahol,hogy itt párkapcsolati probléma van.Most a gyógyszerkisérlet,holnap más miatt.
Idézet tőle: whyKedves Gabor!
Biztos vagyok benne, hogy sokat tesztelik a gyszert mielőtt embereken is kipróbáljak.
DE: véleményem szerint a leggondosabb vizsgálat esetén is előfordulhat, h nem várt mellékhatást vagy szövödményt tapasztalnak a kísérleti fázisban. Ugyanez frissen piacra dobott gyszernél is legetséges.
Van olyan gyszer, amit sok év után vontak ki a forgalomból mert kiderült, hogy hosszabb ideig történő szedés esetén komoly egészségkárosodást okozhat.
Szerintem mindkettőtök szempontjait meg lehet érteni.
Szia! Te milyen gyógyszert szedsz a problémáidra ,mi vált be nálad?
Nálam semmi.Nem ismerek jó gyógyszert.És a cateye álal említett gyógyszercsaládba tartozó szinte összes hatóanyagot teszteltem magamon ,vagyis tesztelték rajtam,és ezek után személyes tapasztalataim ( 20 év) után MÁR SENKINEK SEMMILYEN gyógyszert nem MEREK ajánlani.És amit meg írnak az úgy hazugság ahogy van,hogy kivonják a forgalomból a pszichiátriai gyógyszert..( ha hosszabb ideig történő szedés esetén komoly egészségkárosodást okozhat.).tényleg,ne írjunk már olyat ami nem fedi a valóságot...itt van egy érdek szféra,akik tűzzel vassal próbálják igazolni az elméleteiket,pont a cariprazine miatt alakult ki egy vita korábban egy fórumban ,és amiket ott olvastam a szakmabelik részéről,az egyszerűen kritikátlan ..( az összes antipszichotikum a -kisebb rossz- elvén működik, EGYIK SEM JÓ)
kísérletezzenek magukon...
Sziasztok!
Köszönöm mindannyiotoknak aki válaszolt, kivétel nélkül mind hasznos volt, és öröm látni, hogy ilyen hamar reagáltatok.
Annyit szeretnék még hozzá tenni a dologhoz, aztán lezárni, hogy az egészben engem nem a kísérletben való részvétel vagy nem részvétel része (tehát a helyzet gyakotlati oldala) bánt, hanem az, ahogy ezt feleségem mindenféle esély, szóhoz jutás nélkül a tudomásomra adta.
Elszomorít az, hogy 3 éve 150%-os erőbedobással veszek részt a kapcsolatunkban, támogatom minden területen, dolgozom 2 állásban, hogy elfogadható anyagi szinten éljünk, sportolok, napi szinten minőségi időt töltök a gyermekünkkel, és az élet minden területén aktívan kiveszem a részem, félre téve a saját érdekeimet is. És ennek ellenére azt kapom, hogy emaileket küld nekem a munkahelyemre, amikor meg hazaérek akkor a kioktatás marad. Meghatároz bizonyos területeket amibe egyszerűen nem enged belszólást, mindent csak és kizárólag ő tud jól, (se én sem a szakorvos, sem más), amikor pedig ő áll egy ilyen helyzet túloldalán akkor kikéri magának, hogy őt bárki kioktassa, vagy neki bárki bármit megmondjon.
Ez a magatartás számomra a bort iszik és vizet prédikál kategória, de inkább kétszínűség, és önző önérdek.
Igen tudom..félt. De legfőképp magát félti, meg a gyereket, és úgy viselkedik, mint akinek meg kell óvnia a családot APA hülyeségeitől. Holott szorongásom és depresszióm ellenére felelősségteljes és tudatos ember vagyok, amit cselekedeteim is igazolnak. És még egyszer hangsúlyozom, hogy nem a kísérletben való részvétel hiánya miatti sértődöttség beszél belőlem.
Van nagyon sok részlete még ennek a helyzetnek, de ezzel nem terhelném a topic-ot, ezt nekünk kell megoldani, de jelenleg számomra mélységes szomorúságot, és kitaszítottság érzést okoztak az elmúlt napok/hetek történései.
Viszont, nagyon-nagyon jól esett itt kiírni ezt magamból, kapni válaszokat, és picit könnyebbé tenni a helyzetet.
Köszönöm!
Mindenkinek Békés Ünnepeket Kívánok!
Gábor
Szia Gábor,
Osztom a feleséged véleményét, még ha a stílus amivel neked esett bántó. Mostanában sokat olvastam a Richter gyógyszerkísérleteiről a cariprazine nevű gyógyszerrel kapcsolatban, mert érdekel a gazdasági vonatkozása ezeknek.
Fűt-fát beígérnek a pszichiáterek, csak hogy lasszóval fogjanak pácienst. Nekem a te eseted is ezt támasztja alá, hogy van egy alapbetegséged, és ennek ellenére bevonnának a kísérletbe.
Mivel másért is felelsz már, van egy kisgyermeked, ennek valóban közös beleegyező döntésnek kellene lennie, nem egyoldalúnak. Hagyd a francba ezt a kísérletet, több a rizikója mint a hozama.
Kedves Gabor!
Biztos vagyok benne, hogy sokat tesztelik a gyszert mielőtt embereken is kipróbáljak.
DE: véleményem szerint a leggondosabb vizsgálat esetén is előfordulhat, h nem várt mellékhatást vagy szövödményt tapasztalnak a kísérleti fázisban. Ugyanez frissen piacra dobott gyszernél is legetséges.
Van olyan gyszer, amit sok év után vontak ki a forgalomból mert kiderült, hogy hosszabb ideig történő szedés esetén komoly egészségkárosodást okozhat.
Szerintem mindkettőtök szempontjait meg lehet érteni.
Szia Gábor!Szerintem igaza van a feleségednek!Ne rajtad kisérletezzen a pszichiáter.Van alapbetegséged,s ezt ő,mint orvos,jobban átlátja.Nagyon szeret,látszik,s gondolom bepánikolt,mert félt téged.Van bőven antidepi a palettán,jobb lenne egy bevált gyógyszer.A kisérleti alanyoknak amúgy mindent megigérnek a dokik,s nyilván valósat állítanak.Sajnos,vagy nem,lényeg,rengeteg pénzt kapnak egy egy ilyen kisérlet után.Maradj ki ebből!
Sziasztok!
Nem pontosan tudom melyik topicban lenne a helye, de mivel bennem az elmúlt időszakban, illetve a mai nap történtek hatalmas szomorúságot és csalódottságot váltottak ki, így ezt választottam, előre is elnézést ha nem idevaló.
Röviden rólam: lassan 30 éves leszek, egyetemet végzett pénzügyesként dolgozó srác vagyok, 3 éve ismerem a feleségemet, akivel másfél éve vagyunk házasok és van egy gyönyörű 1 éves kisfiunk. Jelenleg párom szüleinél élünk, amíg épül a házunk. Nálam korábban 13 évesen anorexiát diagnosztizáltak, 3 hetet töltöttem a Vadaskertben, majd 21 évesen szorongásos depresszióval és bipoláris zavarral kezeltek, jelenleg pedig kb. fél éve járok terápiára pszichológushoz kéthetente, pszichiáterhez havi 1x gyógyszer felírás céljából. A jelenlegi diagznózisom egy kevert szorongásos-depressziós zavar, enyhe bipoláris tünetekkel. A kezelés kezdete óta Sertralin-t és Rivotrilt szedek. Eleinte a Sertralin nagyon hatásos volt kihúzott a gödörből amiben voltam (állandó szorongás, dührohamok, a gyerek elvesztése iránti félelem, rémálmok), azonban az elmúlt két hónapban mintha stagnált volna a hatása, illetve erősödtek a depressziós tünetek. Az orvosom, aki az ország egyik legismertebb és legelismertebb pszichiáter szakorvosa, több, mint 30 éve van a pályán. Hozzá járok magánrendelésre. A legutóbbi alkalommal december 1-jén azt javasolta vegyek részt a Study-jában, amit a kórházban végez, ahol egy közepesen súlyos depresszió kezelésére való jószert 2. fázisának a "kísérletébe" tud bevonni. Ez egy 8 hetes program, kettős vak kutatás, egy francia intézet végzi, komoly kizáró feltételekkel és folyamatos kétheti kontrollal, labor vizsgálattal, EKG-val stb-vel.
A doktornő azért javasolta mert a betegei 99%-nak segített ez a kiegészítő kezelés a meglévő antidepresszáns kezelés mellett , a fennmaradó 1%-nál nem változott semmi. A páciensek vele egyébként placebót kap, fele gyógyszert, de kéthetente változtathatnak ezen, attól függően hogyan változik az állapot.
Most jön a lényeg: feleségem orvos, patológus rezindes ugyanebben a kórházban, jelenleg otthon van a picivel. Már az elejétől fogva nagyon nem támogatta ebben a Study-ban való részvételt, az alábbi indokokkal: fázis 2-es kísérlet, a gyógyszer hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálják, a betegek fele placebót kap, plusz nekem ún. Gilbert szindrómám van, ami azt jelenti hogy a májamban a paracetamol (fájdalomcsillapító) hatására megemelkedik a bilirubin szint és iszonyat fájdalom lepi el a mellkasomat, hátamat. Folyamatosan ellenőrizni kell a májfunkcióimat, de amúgy semmi komoly. Megvan hogy milyen gyógszert nem szedhetek, de erről nyilván tud az orvosom is.
Részt vettem az első tájékoztató alkalmon, ahol kezembe nyomták a kutatás magyar nyelvű leírását, amiben objektíven annyi kockázat van, hogy max. nem lesz jobban tőle az ember. A kutatás több mint két éve megy, ezidáig nem számoltak be egészségromlásról, vagy súlyos mellékhatásokról.
Feleségem már az első alkalommal, amikor még egy szem tablettát sem kaptam, hanem arra vártunk, hogy az első labor és EKG, egyéb vizsgálatok alapján megállapítsák hogy részt vehetek-e a kísérletben, már kiverte a dilit és emailben!!!! ami alatt dolgoztam, kioktatott, és kvázi adott egy ultimátumot, hogy ha én részt veszek ebben a kísérletben, akkor veszélyeztetem a saját és a család életét stb. Merthogy májbeteg vagyok és h nincs bizonyíték arra, hogy a gyógyszer biztonságos. Hazaérve kicsit lenyugtattam és elmondtam neki h ne akarjon az anyám lenni, vagy megvédeni engem bármitől, mert megvan a magamhoz való eszem és nyilván tisztában vagyok a felelősségemmel irántuk és a saját egészségem iránt. Valamint határozottan megkértem, hogy van telefon és mivel 4-6 órát vagyok max.távol egy nap NE emailben oktasson ki, hanem várja meg amíg hazaérek és üljünk le nyugodtan megbeszélni a dolgokat.
Ezt követően lecsillapodtak a kedélyek és abban maradtunk, hogy vissza megyek a két hét múlva esedékes alkalomra a kórházba és felteszem az orvosnak a közösen megfogalmazott objektív és adekvát kérdéseket, ami feleségemet és engem is érdekelt a kísérlettel kapcsolatban, ugyanis idő hiányában az első alkalommal ezekről nem esett szó.
Ez az alkalom ma volt, előtte szerencsére épp volt időpontom a pszichológusomhoz, aki szorosan együtt dolgozik az orvosommal, neki 15 betege vett részt már a study-ban 14-nél jelentős javulás, 1 nél pedig nem történt változás. Semmi féle negatívumról, és eü. kockázatról nem tudnak beszámolni, de még Európában sem...feltettem neki is a kérdéseimet, valamint azt a dilemmámat, hogy 2 lehetőségem van: 1. belemegyek a kísérletbe, mert nekem személy szerint nincs ellenérzésem (és egyébként ez a valódi) de ezzel ellent mondok a feleségemnek és az ő szakmai tudásának, figyelmeztetésének és az elmondésa szerint rettegéssé teszem neki az elkövetkező 8 hetet. 2. Feleségemre való tekintettel nem megyek bele a kísérletben, hagyom h beleszóljon, elvegye tőlem a döntést, irányítson engem, mint valami inkompetens taknyos gyereket és elveszi az esélyt attól h jobb lehessen a jelenleginél. (mert hogy nem vagyok teljesen jól még) Nagyon sokat elértem már nyár óta, de még nem megfelelő az állapotom a saját belátásom és az orvosok szerint sem.
A kórházban feltettem a kérdéseket a dokiknak, akik megadták a megnyugtató és objektív válaszokat, megerősítettek abban, hogy nem lehet bajom a gyógyszertől, mi több folyamatos kontroll alatt leszek és bármikor önként abba hagyhatom ha zavaró mellék hatás lépne fel, vagy rosszabbul leszek vagy bármi. Még az első két heti tabletta adag átvétele előtt felhívtam feleségemet, elmondtam neki h mit mondtak a dokik, valamint azt is h a legutóbbi kontroll óta javultak a labor eredményeim a máj funkciókban (-1 kockázat). Abban maradtunk h oké, hozzam el a bogyókat és este mikor nyugi van, elaldut a gyerkőc beszéljük át személyesen utoljára úgyis másnap reggel kell bevenni az első tablettát.
Hazaértem 16.30-kor 1 órát se bírta ki, hogy ne hozza fel a témát. Először megkérdezte mi volt a pszichológusnál, illetve a dokinál. Elkezdtem mondani, amikor a végére értem, már láttam h el van borulva az agya és megkérdezte: hogy akkor én ezt akarom és biztonsággal tudom vállalni? Válaszoltam neki h igen, bízom az orvosomban, a szaktudásában, a eddigi orvos-beteg kapcsolatunkban és a kísérlet eddigi eredményeiben.
Erre újra a korábbihoz hasonlóan eldurrant az agya, h én figyelmen kívül hagyom az ő érveit, meg amit ő akar és hogy akkor csináljam, kb "dögöljek meg". Nem hallgatom meg stb. (ami sztem láthatjátok abszolút nem igaz)
Erre én azt mondtam neki, hogy nem Eszter így nem. A kísérletet vállalom, de azt nem, hogy a te reakciód és ellenérzésed miatt ez örökre léket vágjunk a kapcsolatunkba, törést okozzon a házasságunkban, mert te nem tudod kezelni ezt a helyzetet a félelmeid miatt, amiknek túlnyomó része irreális, és csak elvi ellenérveket tudsz rá felsorolni. Mondtam neki, hog így nem. Holnap vissza viszem a gyógyszert a kórházba, remélem tudok találkozni a dokimmal és megbeszéljük hogyan menjen tovább a terápia, illetve elnézést kérjek tőle.
Viszont, azt az ürességet és csalódottságot, amit ez után éreztem, leírni nem tudom.......hirtelen nem tudtam mit szóljak a gyerekhez is, mihez nyúljak, csak bolyongtam a lakásban, leblokkolt az agyam. Úgy éreztem, mint akiből kiszedtek egy darabot, elvettek egy lehetőséget, átvették felettem a hatalmat...Megsemmisültem.
Szerintetek, ennyire gáz, hogy 120%-al próbálom csinálni a terápiát, hogy jobban leszek, igyekszem kihasználni az adódó lehetőségeket, hogy mindannyiunknak jobb legyen? Vagy tényleg ezzel veszélyeztetem őket? Amikor ennyire be van biztosítva ez az egész kísérlet és a legrosszabb ami történthet h nem történik változás az állapotomban. 8 hétről van szó....
Azóta alig bírok hozzá szólni, azt érzem, ha nem lenne a gyerek azonnal össze pakoltam volna és eljöttem volna....
Valószínűleg most még dúlnak bennem az érzések, de két hétig nem tudom ezt senkivel átbeszélni, január 3-án megyek legközelebb a pszichológushoz, és félek h akkora nyomot hagy bennem ez a mai dolog, hogy nem fogok tudni belőle kikecmeregni...nem tudom hogyan tovább...Szerintem a kapcsoltunkt tekintve és a bizalmi részt tekintve mérhetlenül szomorú ami történt és ahogy Ő reagált. Most pedig úgy csinál mintha minden rendben lenne, pedig látja rajtam hogy szomorú vagyok, de kvázi büszke rá, hogy "megvédte" a családot APA hülyeségétől....
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de kíváncsi lennék a véleményetekre, tanácsaitokra. Voltatok már hasonló helyzetben?
Köszönöm
Gábor
Idézet tőle: holdfényÉrezni ahogy zuhanok...már csak a becsapódás hiányzik .........látom ahogy szétloccsan az agyvelőm...minden szép piros.....
Én golyózáport látok ,és háborút,az értelmetlen élet végét az értelmetlen halál zárja le,de talán az én életem másnak jelenti majd az életet....
ok, rendben, csak nem egy atombíztos módszer az enyém; most sem jött be a qrva anyját. majd éjszaka, addig talán már kezelhető leszek
Idézet tőle: Pre-mortemSzia, igen, saját. Köszönöm.
Sok mindent kiprobáltam, végül megalkottam a saját rendszeremet, a Mag-rendszer-t. Nem írom le, mert már így is teleszemeteltem a búrát; és nem is ebbe a topicban a helye. Ha tudjátok hova írhatnám, megosztanám veletek, hátha valaki jobban tudja használni, mint jómagam.
Szia!
Én is azt szeretném, hogy írd meg blogban! Látod, egyre kíváncsibbak vagyunk.
Írd le blogban!
Engem érdekel mi ez...
Szia, igen, saját. Köszönöm.
Sok mindent kiprobáltam, végül megalkottam a saját rendszeremet, a Mag-rendszer-t. Nem írom le, mert már így is teleszemeteltem a búrát; és nem is ebbe a topicban a helye. Ha tudjátok hova írhatnám, megosztanám veletek, hátha valaki jobban tudja használni, mint jómagam.
Idézet tőle: Pre-mortemZsibbadok; egyre kevésbé érzem az örömöt. reggel még használtam, még 3 körül is. egy barátom rám írt, hogy szeretne elköszönni tőlem, holott én azt gondoltam már el is felejtett. akkor még megvolt, még éreztem az örömöt, még elevenen járta át a testem, de mostanra már nem érzem, teljesen elzsibbadt; mintha már nem áramlana benne élet.
azt gondoltam agyból küldök egy marha nagy impulzust, hátha feléled, de az agy erre nem képes. az öröm agytól, gondolattól független, sőt. qrvára nem fejben dőlnek el a dolgok, hanem ott mélyebben.
a szándék; parányi mag, ebből lesz majd gondolat, ha jól táplálom. igen. kellene egy szándék arra, hogy az öröm feléledjen mozdulatlan zsibbadtságából. akarjam a szándékot, vagy csak képzeljem el? de a lélekben nincs akarom és elképzelem, a lélekben a hit lakózik, ígyhát elhiszem, hogy van egy szándékom, és szándékomban áll meglelni az örömöm. csak idő, mire a magból hit által jól gondozva megszületik a szándék, a szándék által a gondolat, mely utat tőr magának és mély győkeret ver, eltíporva a bánatot teret ad az örömnek.
addig zsibbadok, és rendületlenül hiszem, hogy a magból megszületik majd egyszer a szándék.
tarts ki, gondozd a magot, hisz annak csírája felbecsülhetetlen.
Szia ez a szöveg saját? Érdekes,tetszik. Az agy,hát igen,nem lehet csak arra hagyatkozni,ez tény,de szerintem a szívre sem,amit sokan mondogatnak.Én pontokban hiszek.Holt itt,hol ott,de mindig van egy pont amire ha figyelek akkor megnyugszom,kivéve ha alszom.Elalvás előtt is szoktam koncentrálni egy pontra ,érdekes,és működik.
Idézet tőle: Pre-mortemMálna 2.0
sajnálom. remélem nem hitted magadról, hogy nincsenek érzelmeid.
Nem hittem. Tudok nevetni. Csak ugye azt mondják, az egyik szemem sír, a másik nevet. Kell mindkettő. Elvétve - ha nagyon szomorú voltam - a torkom fájt, nagyon fájt. De sírni akkor sem tudtam.
Idézet tőle: Pre-mortemZsibbadok; egyre kevésbé érzem az örömöt. reggel még használtam, még 3 körül is. egy barátom rám írt, hogy szeretne elköszönni tőlem, holott én azt gondoltam már el is felejtett. akkor még megvolt, még éreztem az örömöt, még elevenen járta át a testem, de mostanra már nem érzem, teljesen elzsibbadt; mintha már nem áramlana benne élet.
azt gondoltam agyból küldök egy marha nagy impulzust, hátha feléled, de az agy erre nem képes. az öröm agytól, gondolattól független, sőt. qrvára nem fejben dőlnek el a dolgok, hanem ott mélyebben.
a szándék; parányi mag, ebből lesz majd gondolat, ha jól táplálom. igen. kellene egy szándék arra, hogy az öröm feléledjen mozdulatlan zsibbadtságából. akarjam a szándékot, vagy csak képzeljem el? de a lélekben nincs akarom és elképzelem, a lélekben a hit lakózik, ígyhát elhiszem, hogy van egy szándékom, és szándékomban áll meglelni az örömöm. csak idő, mire a magból hit által jól gondozva megszületik a szándék, a szándék által a gondolat, mely utat tőr magának és mély győkeret ver, eltíporva a bánatot teret ad az örömnek.
addig zsibbadok, és rendületlenül hiszem, hogy a magból megszületik majd egyszer a szándék.
tarts ki, gondozd a magot, hisz annak csírája felbecsülhetetlen.
Nagyon szép. Azt mondanám, filozofikus.
Akkor lettem először kicsit jobban, amikor a nagyobb gyerek iskolájában elkezdtem locsolni, gondozni a virágokat (növényeket). És némelyiket eltettem láb alól. Jól esett eltenni láb alól azokat a növényeket, amik nem tetszettek. De az elesett virágokat szerettem és locsolgattam. Nagyon hálásak voltak.
Málna 2.0
sajnálom. remélem nem hitted magadról, hogy nincsenek érzelmeid.
Holdfény
ne hozz zavarba 😉
Idézet tőle: RókaÁllandóan szomorú vagyok.
Mindig ez a mélabús, könnyes, szürkés, egyhangú fájdalom.
Olyan, mintha egész életemben gyászolnék.
ez csodaszép....a lélek így siratja az egésztől való elszakítását, és elhiteti az emberrel, hogy többé nem lehet egész. de az ember így egész, könnyekkel, fájdalommal, gyásszal, örömmel, szeretettel és annak hiányával is. szabad ezt érezni, szabad ezt megélni, szabad ezt megérteni....és szabad elengedni, majd visszaölelni.
elnézést, ha hülyeséget írtam
Zsibbadok; egyre kevésbé érzem az örömöt. reggel még használtam, még 3 körül is. egy barátom rám írt, hogy szeretne elköszönni tőlem, holott én azt gondoltam már el is felejtett. akkor még megvolt, még éreztem az örömöt, még elevenen járta át a testem, de mostanra már nem érzem, teljesen elzsibbadt; mintha már nem áramlana benne élet.
azt gondoltam agyból küldök egy marha nagy impulzust, hátha feléled, de az agy erre nem képes. az öröm agytól, gondolattól független, sőt. qrvára nem fejben dőlnek el a dolgok, hanem ott mélyebben.
a szándék; parányi mag, ebből lesz majd gondolat, ha jól táplálom. igen. kellene egy szándék arra, hogy az öröm feléledjen mozdulatlan zsibbadtságából. akarjam a szándékot, vagy csak képzeljem el? de a lélekben nincs akarom és elképzelem, a lélekben a hit lakózik, ígyhát elhiszem, hogy van egy szándékom, és szándékomban áll meglelni az örömöm. csak idő, mire a magból hit által jól gondozva megszületik a szándék, a szándék által a gondolat, mely utat tőr magának és mély győkeret ver, eltíporva a bánatot teret ad az örömnek.
addig zsibbadok, és rendületlenül hiszem, hogy a magból megszületik majd egyszer a szándék.
tarts ki, gondozd a magot, hisz annak csírája felbecsülhetetlen.
Örülök annak, hogy vannak érzéseim. Tegnap sírtam, mert meghaltak kiskutyák. Nagyon sok idő óta először sírtam. Még jó, hogy a mh-emen sikerült.
Idézet tőle: RókaÁllandóan szomorú vagyok.
Mindig ez a mélabús, könnyes, szürkés, egyhangú fájdalom.
Olyan, mintha egész életemben gyászolnék.
Sajnálom.
Idézet tőle: Pre-mortemMindenki másnak pedig: ne rohanj, ha sétálhatsz is; ne hallgass másra, ha magadra sem hallgatsz; ne keress ott kincset, ahol csak szemét van; ne üvőlts a világba, suttogj, mert valaki csak a suttogásodra figyel; ne mond ki mindenkinek mit gondolsz, de állj készen, valaki mindent tudni szeretne rólad; ha egyedül vagy tiszteld és becsült a pillanatot, mert általában nem önmagunk vagyunk; ha mindez jó nagy szarság, akkor csinálj mindent úgy, ahogy te jónak látod, csak csinálj végre valamit.
Köszönöm.
.
Állandóan szomorú vagyok.
Mindig ez a mélabús, könnyes, szürkés, egyhangú fájdalom.
Olyan, mintha egész életemben gyászolnék.
Idézet tőle: babarczyeszterPre-mortem, te vagy a szülinapi ajándékom!
Mert....de úgy is tudod 🙂 Én tartozom köszönettel!
Pre-mortem, te vagy a szülinapi ajándékom!
Szia Airin! Nagyon örülök, hogy írtál -- üdv itt köztünk!
Sajnos a szülők képesek nagyon mély sebeket hagyni, és a te önbizalmad biztosan mínuszban van annak alapján, ahogyan írsz magadról.
Nem tudom, milyen pszichiátrián voltál, ahol kinevettek, de szégyelljék magukat... Ha Budapesten vagy, javaslom, hogy keresd meg a SOTE Balassa utcai Pszichoterápiás Ambulanciáját, kérj időpontot (+36-1-210-0330. Ambulancia: 51243 mellék). Valószínűleg várni kell egy kicsit, de jó szakemberek vannak ott, és kapsz segítséget.
Addig javaslom, persze ha Pesten vagy vagy a közelben, hogy nézd meg az elevo.net-en most induló csoportot, ahol Erci vezetésével dolgoznak a szorongáson fiatalok.
Ha nem a közelben vagy (írd meg üziben, ne nyilvánosan), akkor agyalok egy kicsit, hová fordulatnál.
Airin:
Nem vagy hülye hisz egyetemet végeztél és állást találtál.
Nem utálnak előre - hisz nem is ismernek (ez a negatív gondolat csak a te fejedben létezik - ne determináld előre mert önbeteljesítő jóslattá válhat)
Neked nincs önbizalmad?? - ilyen belső gátlásokkal végigcsináltad az egészet.. nekem biztos nem ment volna.
Keress fel egy szakembert, addig is amit tudunk avval segítünk. Nem vagy egyedül
Idézet tőle: holdfényPre-mortem megkönnyeztem azt hogy itt vagy.....remélem jól vagy.....
Szorakozol velem? A kretén nyomorommal már hogyan lennék jól ?
Csak vicceltem 🙂 Tartom a frontot. igaz néha álcsúcson pattint az élet, de csak idő kérdése mikor térek magamhoz a KO-tól. 😉
köszönöm, de tudod, nem szeretem ha pityeregsz 😉 tessék hangosan nevetni, hogy már megint itt van ez az aberrált kretén és jól felforgatja itt a kedélyeket 🙂 aztán lelép, aztán megint beköszön 😉
Sziasztok!
Nem tudom hova írhatnék,kihez fordulhatnék,nem tudom mit csináljak. 🙁 Nagyon magam alatt vagyok. Nem rég regisztráltam,azóta nem voltam aktív,de most megpróbálom.
Emetofóbiám van. Voltam a helyi pszichiátrián,ahol kb kinevettek és nem is értették meg mi a bajom. Nekem viszont megkeseríti az életem. Stresszelek vagy bármi,igazából napi szinten hányingerem van és émelygek. Már lassan 1 éve. Undorodom magamtól is 🙁 Tudjátok a szüleimtől nem kaptam szeretetet gyerekként, szemben a tesómmal. Ő vele mindig kivételeztek. Én voltam a hülye,buta,csúnya és stb,amiket anyám ki is mondott. A sulikban a tanárok is hülyének tartottak, az osztálytársak nem abrátkoztak velem,csendes,visszahúzodó,nyuszi lány voltam mindig,ami elég cikinek számított. A középsuliban testileg is volt,hogy bántottak,de lelkileg annál többszőr. Beakartam bizonyítani,hogy nem vagyok hülye és befejeztem egy egyetemet,de barátkozni ott se tudtam. Kegyetlen nehéz volt ilyen lelki világgal végig csinálni...az utolsó félévben a fóbiámnak köszönhetően még nagyobb szenvedés volt a tanulás is. 🙁 Most állok munkába,de már ott is félek,hogy fognak hozzám állni,mert az első pár nap alapján ott is úgy érzem már utálnak. 🙁 Valamint tök hülyének is érzem magam mindenhez. Semmi önbizalmam,úgy érzem semmit nem tudok egyedül megcsinálni.
Köszönöm,hogy itt szomorkodhattam kicsit 🙁
Aki ismer, tudja ki/mi vagyok, a többieknek meg csak ennyit: Elnézést kérek magam miatt!
Csetnik: túlbonyolítod. Ahogyan írásban, úgy élet-értelmezésben is bonyolult/komplex kifejezésekkel élsz. Ennél sokkalta egyszerűbb az élet, a nő, a vágy, az ösztön, a hiányérzet....és a hiedelem csomag, mely voltaképp te magad vagy.Felesleges a komplikáció.
Mit keresel valójában a nőben ? Társat, párt, aktust, a negált feled, be vagy kiteljesedést ? Ha majd tudod, akkor vársz, ha még nem tudod, akkor kapkodsz. Ez csak 1 tipp a jó kereséshez, mindenki másképp csinálja, DE örök igazság az, hogy minden fagyi hűssít, a legjobban mégicsakis az izlik, amelyik a kedvenced. Ezt nőben is meg kell találnod, úgy, hogy tudod mit kívánsz belőle/tőle, és azt is tudod, mit kiván ő belőled/tőled; és csakis őt keresni, és csakis hozzá ragaszkodni. Minden más puszta szerepjátszás és vakvágány.
A szingliség divatbetegség, az egyedülálló-ság életélmény, a magány elől pedig belemenekülünk egy másik magányos lélekbe. Ez van a Szeretlek Téged, de lemondok magamról, a Szeretem magam, de lemondok Rólad, a nem tudok Szeretni, ezért mindenről lemondok mögött.
Mindenki másnak pedig: ne rohanj, ha sétálhatsz is; ne hallgass másra, ha magadra sem hallgatsz; ne keress ott kincset, ahol csak szemét van; ne üvőlts a világba, suttogj, mert valaki csak a suttogásodra figyel; ne mond ki mindenkinek mit gondolsz, de állj készen, valaki mindent tudni szeretne rólad; ha egyedül vagy tiszteld és becsült a pillanatot, mert általában nem önmagunk vagyunk; ha mindez jó nagy szarság, akkor csinálj mindent úgy, ahogy te jónak látod, csak csinálj végre valamit.
ui. némi aspie beütés miatt nem biztos, hogy érzékelitek, de ebben sok az empátia. csak kicsit nyersen; minek szépiteni...
Hát ez ma nagyon rossz volt, vagyis 2 hete az, alig bírtam meglenni.
Full úgy mentem oda, hogy a másik alapbeállítódása az, hogy befejezzük-befejeztük a foglalatoskodást. (Igaz, én "fenyegettem meg" előtte, hogy nem akarok járni, átmegyek máshoz, stb..)
Csináltam kis "folyékony lélekerősítőt", hogy elfogadjam a veszteséget, körbe legyek párnázva, ha "szakításra" kerül sor vagy hogy legyen elég erőm képviselni magam és legyőzzem a másik ellenállását és relatíve higgadtan meggyőzzem, hogy kezeljen engem.
Rosszabbra számítottam, mert már az elején nyitott volt, nem úgy tűnt, mintha a "NEM kezelés"-ből indulnánk ki. (A mínuszból indulás miatt kellett a forraltbor..)
Nagyjából megtárgyaltuk, mi volt az a momentum, amin nagyon megbántódtam majdnem egy éve és amire elismerten nem reagált olyan belátóan(gondoskodóan), ahogy lehetett volna és ami miatt, vagyis főképp ami miatt rosszul viselkedtem jó ideje.
Most egy kis nyugalmat szeretnék már, hát majd meglátjuk...
Lehet, majd kifejtem, de nem ígérem, bocsánat. :S
Most úgyis kidőlőben vagyok, hatott a....gerinctorna és a Trittico.
Áh, ő biztos nem, tényleg. Inkább én talán(mérlegelve a veszteséget, illetve, félig mérlegelés, félig pedig elárasztódás.)
Megpróbálja majd visszacsinálni, de légy erős, ha ez így nem jó neked.
Ezt fejtsd ki kérlek részletesebben, ha tudod.
Te döntöttél a végéről vagy a terapeuta?
Elhanyagolva(és semennyire se fontosnak) éreztem magam, a nyomi kis porszem a gépezetben, és ez elkeserített, a terap pedig megalázva, becsapva, kihasználva...
Valószínűleg, vagyis nagyon-nagyon nagy eséllyel a holnapi lesz az utolsó terápiás órám, nagyon szomorú vagyok...
Csetnik! Velős szomorúság...ismerős, csak a másik oldalról..."bunkóság, érzelemtiprás, önbizalomtiprás, pénzharc (ez mindkét nemet érinti)"...azt mondják elmúlik. Nekem időről-időre előjön a fejfájásom és szomorkodásom (le akarom kötni a fejem..nem megkötni 🙂 arra nincs sok esélyem). Lehet, ha találkozol a statisztikai kivétellel (mert vannak - mindig vannak), akkor jobb lesz...kívánom. Jó, hogy kiírtad magadból, remélem valamelyest segített. ui.: nem kvántam bunkó lenni, ha mégis annak érzed, nyugodtan megírhatod miért. Aspergeresként ez egy jó visszajelzés, mert sajnos nem ritkán sikerül rosszul reagálnom.
Kicsit szomorkodom én is: Csak a bajom van a nőkkel. Össze vissza blöffölnek,amikor azt hiszed,minden rendben,és az,amit mond/ír,annak adekvát a tartalma,valóságos,igaz,közben pedig nem. Vagy pia fraus,"kegyes hazugság",vagy ,a párkapcsolatokban nem megszokott önzelem és célvezérelt módozatok(ismerkedik mással,fenntartja a kapcsolatot a korábbi partnerével,de neked a képedbe mondja hidegen,hogy nem,nincs ilyen,azért,hogy ő tudja végezni a kapcsolatromboló dolgát--->hideg,rossz célvezéreltség)17 barátnőm/partnerem volt,(másfél évestől a 2 hetesig,skizofréntől diplomásig,fiatal egyetemistától a két gyermekes anyukáig),van egy kicsi tapasztalatom,ami alapot ad egy valószínűleg valóságos véleménynek/ténynek.
Az édesapám,aki nagyon fiatal(42 éves,én pedig 23),mindig azt mondja,és mondta,ne vegyem komolyan a nőket,ne foglalkozzak ilyenekkel,betegekkel ne ismerkedjek(magam miatt),és gyülekezetből válasszak majd feleséget. Egyik tanácsát sem fogadtam meg. Mit akarok én..végülis...nem házasodni...persze...de nagyon komolyan fogom fel a kapcsolatokat,még azt is,aki csak megcsalni jön át a párját velem. Autoriter ember vagyok,ez biztos,a személyiségzavarom(ami megvan állapítva,tesztekkel,vizsgálatokkal)mellett biztos hogy ez is jellemző rám,vagy összefügg az amúgyis opponens,erőteljes,"indulatos","birtokló","féltékeny" személyiségemmel.
Azaz igazság,hogy vagy azért ilyenek velem a nők,mert nincs súlyom a társadalomban,nem dolgozom,egy érettségim van,és egy passziváltatott egyetemi jogviszonyom,vagy ha lenne súlyom,lenne végzettségem,pénzem,saját váram,ismerőseim itt,és ott,akkor is így viselkedne a nők egy egészen nagy csoportja,ami lefedi majdnem az összes nőt kb.(valószínűleg).Magyarán nem vesznek komolyan,hiába vagyok mármár "erőszakos",tehát utána járok a dolgoknak,segítek,amiben csak lehet(18 évesen bementem az akkori barátnőm egyetemére,zaklatta egy fiú,a skizofrén barátnőmmel együtt ültem be az orvosához,kísértem el a csoportos terápiájára).
A durva az,hogy még a szigorúnak tartott keresztény vallási gyülekezeteknél is vannak furcsaságok: egy időben jártam a Jehova Tanuihoz,viszonylag "zárt" közösség(valójában nem),2 óráig kellett végig ülni a sok hülyeséget,de sok csinosan felöltözött lány/nő volt ott,és közvetlenül tudomásom volt egy lányról,hogy nagyon kilengő életet él,le se szarták).
Rájöttem,nem vagyok híve a "szabad" világnak,mert talán ennek is köszönhető,hogy eltonyultam,"szorongó" vagyok,a pszichikai nyomásnak,amit az emberekre tesznek,és én erre fogékony lehetek. Mellesleg,a gusztustalan hozzáállásokra,amit tapasztalok a nők részéről.
Komoly barátnőm szerintem biztosan akkor lesz,ha elmúlnak a szorongásos problémáim,regrediálok,és végre valamit csinálok. Azt akarom,célja legyen az életemnek. Ha már kaptam,ha már szervetlenből szerves világban vagyok,látok,érzékelek,és tudom formálni az anyagot,másokat,ha akarom,és képes vagyok rá.(nem elmebeteg dumának szántam)
Sokáig gondolkodtam,elmenjek-e nemkeresztény csoporthoz,még egyelőre nem mentem el,majd ha megint járok suliba,vagy valahová,nem akarom,hogy "egy fiú" címmel illessenek(bár,miért ne?)
Szóval csupa csalódás...ez tovább szüli a prekoncepciókat,előítéleteket...az pedig tovább a bizalmatlanságot...spirál...de én tudom ezeket,tudok mindenről,tudom,hogy nem szabadna komolyan vegyem ezeket a nőket. Pedig én voltam már kétszer is prostituáltnál.(17 évesen,amikor nem tudtam barátnőt szerezni,befizettek erre).
A problémám miatt írtam le ezt,írok ide,máskülönben ugyanúgy élvezném az életet,akár a többi. Az élet olyan szép,pláne ahogy létrejött. Attól is félek,hogy bajom lesz,sok az ideg,kevés a jóérzés.
Kicsit szomorkodom most, de mindjárt átlépem ezt a pillanatnyi fejfájást (mintha szorítanák az agyam) és rossz érzést. Annyian vagytok, akik olyan szépen és jól ki tudjátok fejezni magatokat. Jó érzés olvasni néhány kommentet. Szeretnék így kifejezni dolgokat....és jól érteni, de nem megy.....és most ez a mindennapos harc egy kicsit megülte a fejemet. Köszönöm, hogy szomorkodhattam kicsit.
Még az ünnepek előtt új Támogató csoportot indítunk. Ez a csoport azoknak szól, akik nem kifejezetten terápiás munkára, inkább egy elfogadó, szerető, támogató közegre vágynak.
Az Elevo támogató csoport önsegítő jelleggel működik. A csoport tagja lehet bárki, bármilyen elakadással. Alapelve a nyitottság, egymás elfogadása és a segítőszándék. A csoport célja, hogy támogatást kaphassanak olyanok, akik máshonnan nem, vagy alig tudnak, például bonyolult családi helyzetek, csonka család, válóper, gyász, munkahelyi problémák, betegség, zárkózottság, magány.
A csoportban mindenki a saját tempójában nyílik meg és osztja meg problémáját a többiekkel. A csoport megtartó ereje, az elfogadás és támogatás élménye, a szégyenérzet enyhülése, és a lehetősége annak hogy minden csoporttag saját élményeivel és érzéseivel segítheti társait, nagyon lelkesítő. Határozott önbizalom növekedést, pozitív változásokat kelt életre.
Ha erre van szükséged, egy telefonos/e-mailes jelentkezés után gyere és csatlakozz hozzánk. Mi kíváncsiak vagyunk rád és meghallgatunk.
Minden kedd 18:00-19:30
Első alkalom december 6. Mikulás napja
A csoport jelképes hozzájárulási díja 1000 Ft/ alkalom (nem kötelező)
(Aki terápiára és gyors fejlődésre, megoldásokra vágyik, továbbra is jelentkezhet a csütörtöki anti-szorongás csoportba)
Új jelentkezőknek:
Lobmayer Erika +36 30 966 5194
erika.lobmayer@gmail.com
http://www.elevo.net/
Igazán megtanulhatnám már, hogy ne szóljak itt hozzá semmihez ezen az oldalon, mert a legtöbben csak a magukét fújják..
Van, hogy segítséget kértem, de nem nagyon kaptam, csak azok válaszoltak inkább, akik hasonlóan éreznek.
Vagy én akartam segíteni, de arra is volt mindig kifogás.
Ráadásul sorozatban félre vagyok értve.
Inkább akkor még többet alszom.
Mondjuk unalom- és ürességűzőnek kiváló.
Sztem semmi értelme az olyan kapcsolatnak, ahol a másik nem bízik és gyanúsítgat, ezzel a másikat teszi tönkre. Nálam a pohár betelt.
.
.
.
.
.