Szomorkodó hely
Virtualis oleles neked...
TBBT a legjobb! A legutobbi depis szorongos szakaszomban fullba nyomtam, egyedul ez tudott kizokkenteni, terapias, legalabbis aki birja ezt a humort. 🙂 en orditva tudok rohogni rajtuk
Szomorú vagyok. És dühös. És kétségbeesett. És szomorú. És dühös. És kétségbeesett. És nem akarom elmondani, hogy miért. És szeretném elmondani, hogy miért, de úgysem fogom. Annyit pofázok itt, de ami mélyen van, azt úgysem fogom/tudom/akarom elétek tárni. Nem megy.
Úh. maradok szomorú, dühös és kétségbeesett.
Vagy csokival, vagy Agymenők-kel vagy a jófranc tudja mivel fogok vigasztalódni. Legjobb lenne elmenni sétálni, de a) az agorafóbia miatt nem megy b) nincs is kedvem.
"Nagyon kedves Tőled, hogy így gondolod, szerintem is jó fej vagyok, vagyis voltam, de számomra ez 45-50 ember elég ijesztő számnak tűnik. Ennyi emberrel még életemben nem randiztam, még csak nem is leveleztem. Szerintem azzal az 1-2 vel kéne kezdenem
.
A másik dolog, hogy a pszi. betegektől általában tartanak az emberek. Mondjuk be kell látni, hogy egy depresszióssal más életet lehet élni. Nekem az is probléma, hogy ha előre megmondom, hogy beteg vagyok, inkább tovább lépnek, ha utólag, akkor meg hazugsággal indítok egy kapcsolatot. Az áterem azt mondja, hogy nem kell ezzel kezdeni, de szerintem ez etikátlan."
Tudom, hogy ijesztően és hihetetlenül hangzik ez a szám, de ez mondjuk tizenx év leforgása alatt volt. A legjobb randikat még nem is mondtam el. 
Amikor valaki a pincérnőt stírölte végig (!!), amikor valaki azzal kezdte, hogy lehajtott egy fél cent töményet, amikor valaki már bent ült a pub-ban és mire odaértem, már megivott x dl bort... De a levelezések is szuper jók voltak. Például valakivel hosszan leveleztünk, képtelenség volt randit megbeszélni vele, mert a) ő nagyon elfoglalt de tulképpen b) esténként tévézik és netezik c) hétvégén anyukáját megy meglátogatni. A telefonbeszélgetések meg ANNYIRA jól sikerültek, hogy egyetlen emberrel sem találkoztam, akivel előtte telefonon beszéltem. Ja, de eggyel. Hú, de katasztrófa volt! Asszem ez volt a legeslegutolsó próbálkozásom. 
Szerintem is meg kell mondani, de sztem nem a legelső tali előtt vagy alatt, hanem ha úgy tűnik, lenne folytatás, akkor akkor.
Nagyon kedves Tőled, hogy így gondolod, szerintem is jó fej vagyok, vagyis voltam, de számomra ez 45-50 ember elég ijesztő számnak tűnik. Ennyi emberrel még életemben nem randiztam, még csak nem is leveleztem. Szerintem azzal az 1-2 vel kéne kezdenem.
A másik dolog, hogy a pszi. betegektől általában tartanak az emberek. Mondjuk be kell látni, hogy egy depresszióssal más életet lehet élni. Nekem az is probléma, hogy ha előre megmondom, hogy beteg vagyok, inkább tovább lépnek, ha utólag, akkor meg hazugsággal indítok egy kapcsolatot. Az áterem azt mondja, hogy nem kell ezzel kezdeni, de szerintem ez etikátlan.
Idézet tőle: murray head"Alapjában igazad van, de annyira önbizalom hiányos vagyok, hogy pl a hagyományos társkeresőn nem is merek írni, kezdeményezni. Amúgy itt is kb négy hónap után mertem feltenni magam. Azok után amit Kleonak írtál a tapasztalataidról, hát lehet, hogy föl se kellett volna tennem magam, mondjuk én imádom a mély hangú nőket, de leginkább néma vagyok mint a csuka, mert a sok rivotril már elvitte az agyam. Azért nem adom fel."
Szerintem tök bátor vagy, hogy feltetted a "hirdetést" (bocsánat, jobb szó nem jut eszembe).
Itt nem rólad volt szó, amikor felsoroltam, hogy milyen férfiakkal találkoztam. 🙂 Sztem te nem lennél ilyen.
Az meg nem baj, hogy hallgatsz, mindig két ember hoz ki egymásból vmit. Lehet, hogy 50-ből 49 nővel hallgatsz, de 1-gyel meg tudsz beszélgetni.
Ez mindig izgalmas volt a randikon és sajnos azt kell mondjam, nagyon kevésszer (1-2 alkalommal) sikerült normálisan elbeszélgetni vkivel.
De legalább megpróbáltam...
"Alapjában igazad van, de annyira önbizalom hiányos vagyok, hogy pl a hagyományos társkeresőn nem is merek írni, kezdeményezni. Amúgy itt is kb négy hónap után mertem feltenni magam. Azok után amit Kleonak írtál a tapasztalataidról, hát lehet, hogy föl se kellett volna tennem magam, mondjuk én imádom a mély hangú nőket, de leginkább néma vagyok mint a csuka, mert a sok rivotril már elvitte az agyam. Azért nem adom fel."
Szerintem tök bátor vagy, hogy feltetted a "hirdetést" (bocsánat, jobb szó nem jut eszembe).
Itt nem rólad volt szó, amikor felsoroltam, hogy milyen férfiakkal találkoztam. 🙂 Sztem te nem lennél ilyen.
Az meg nem baj, hogy hallgatsz, mindig két ember hoz ki egymásból vmit. Lehet, hogy 50-ből 49 nővel hallgatsz, de 1-gyel meg tudsz beszélgetni.
Ez mindig izgalmas volt a randikon és sajnos azt kell mondjam, nagyon kevésszer (1-2 alkalommal) sikerült normálisan elbeszélgetni vkivel.
De legalább megpróbáltam...
"Jaj, ott van igazán nagy kereslet a vén f'okra, és a Juli nénivel közös a fiatalkoruk... van miről nosztalgiázni. Tiszta sor.
Az utolsó (élettárs), a pszichopata, egy tízessel fiatalabb volt nálam. Előtte alkalmi volt lányomkorú is, nem egy. De egy ilyen kapcsolatot sosem tudnék komolyan gondolni. Ha nagyon-über-hyper gazdag lennék, 28 fölött nem is foglalkoznék hímneművel, de azt nem társkapcsolatnak nevezik... Amúgy csak a pofám nagy, mert úgy féltem azokat a csavarokat a derekamban, hogy lepedőakrobatikára még gondolni se."
Engem nem érdekelne 5 év plusz vagy 5 év mínusz. A lényeg az lenne, hogy legyen benne humor, érdeklődés, nyitottság, blabla, uncsi. Persze, a fiatal fiúk nagyon szépek, ugyanúgy, ahogy a fiatal lányok. Emlékszem, mikor egy gimiben dolgoztam, az ablakban lógott két ötvenes éveiben járó kolleganőm (még nem kezdődött meg a tanítás), meg én a magam szolid 35 körüli évével és megpillantottuk az ablakból a 20 éves x-et közeledni. Egyik kolleganőm álmodozva megszólal: "de helyes ez az x", mi ketten a másik kolleganőmmel lelkesen bólogatunk. 🙂
Alapjában igazad van, de annyira önbizalom hiányos vagyok, hogy pl a hagyományos társkeresőn nem is merek írni, kezdeményezni. Amúgy itt is kb négy hónap után mertem feltenni magam. Azok után amit Kleonak írtál a tapasztalataidról, hát lehet, hogy föl se kellett volna tennem magam, mondjuk én imádom a mély hangú nőket, de leginkább néma vagyok mint a csuka, mert a sok rivotril már elvitte az agyam. Azért nem adom fel.
Idézet tőle: murray headIdézet tőle: Panda63Hosszú idő után egy hónapig leveleztem egy lánnyal. Olyan izgalommal vártam a leveleit. Úgy éreztem beköszöntött az élet. Elhittem, hogy szerelmes lehetek, hogy van remény a társ találásra. Nemrég találkoztam vele. Aztán eltünt az életemből.
Nem tudom elfogadni, hogy 54 évesen kiöregedtem a társ találás világából. Igaz depressziós vagyok, egy kicsit border meg megrongok. Belátom, hogy ez egy "egészséges ember" számára sok.
Betegségem hordoz tehetetlenségi nyomatékokat pl nem vezethetek. Elfogadom, hogy ez súlyos fogyatékosság egy férfinél.,
De most tényleg, mondjak le a szerelemről? Mondjak le arról, hogy valaha lehet még társam?
Azt mondják el kell engedni a görcsös ragaszkodást.
És akkor most mi lesz?
Miért mondanál le? Nem számít az életkor, olyan embert keress, aki a méltó társad lehet. Nem megy az ám olyan gyorsan egyik életkorban sem. 🙂
A "kezeletlen"-től még jobban félnek. Egyszerűen nem ismerik a dolgot (felvilágosítás, ugye), és az ismeretlentől állat, ember fél. Féltek a "mániás-depresszióstól" is, mert erről már hallottak. De a bipoláristól nem, az idegen nyelven van... Ezért írja az áterem, hogy "érzelmileg labilis szem.zavar", mert megmondta, hogy a borderline-től irtóznak. Mármint a többi orvos...
Idézet tőle: Sweet HarmonyHú, most szégyellem magam, hogy ilyen béna vagyok, ezt ahhoz akartam írni, ahol azt írtad, hogy a skizofrénektől félnek...
én értettem egyből a dolgot
a félelem szüli az agressziót,és nem fordítva,tehát leginkább akitől félnek,és ezt éreztetik vele, az lesz egy idő után bizonytalan,és a legtöbb skizo inkább önveszélyes,mintsem másra nézve lenne az...
ez egy gusztustalan keményvonalas pszichiátria által táplált sztereotípia, az agyongyógyszerezés egyik mellékterméke véleményem szerint,hogy félni kell a skizóktól......
sok kemikália=kiszámíthatatlan viselkedés,agresszió
a nem megfelelő (agyon)gyógyszerezéstől kell félni ha szabad ilyet írnom
🙂
Kedves Kleó, elrontottam picit a választ, mert mindkettőre gondoltam, tehát arra is hogy "jobb így nekik", bár igaziból én nem szeretnék meghalni, de időnként gondolok arra, hogy lehet hogy jobb lenne... de ez csak egy kis röpke gondolat szokott lenni, nem komoly... én szeretek élni, ha nem bántanak az emberek engemet 🙂
Idézet tőle: murray headIdézet tőle: KleóIdézet tőle: murray headIdézet tőle: KleóHaverom egy évvel idősebb, mint te, ő is pszi beteg, és nem mondott le. Aszongya, ő leginkább egy "régi lányt" szeretne újra megtalálni...
Én mint vénasszony már kiöregedettnek találom magam ehhez. De egy ffi más.
Kár, hogy így érzel, de biztos megvan rá az okod.
Sztem nincs férfi és nő között különbség ebben.
Sztem a nők egy része (nem tudom százalékot mondani) ugyanúgy vágyik / nem vágyik társkapcsolatra, mint egy férfi.
Nagyon is van különbség. Eleve egy pasinál nem számít annyira a kinézet. Aztán egy ötvenes pasihoz való nő 25–65 éves. Egy ötvenes nőhöz pasi +5év-ig, slussz.
Lassan már több ffi vágyik társkapcsolatra, mint nő... Tévedés ne essék, én nemhogy utálok egyedül lenni, de képtelen vagyok egyedül élni (áter szerint is). Csak hát ebben a korban már annyira "megrögzött" az ember, hogy képtelen alkalmazkodni. Még fiatal(abb) korban inkább megy az "összecsiszolódás". Egy nőnek az utolsó esélye 40-45 éves korban van. Férfi még 70 körül is talál társat, akkor már alig él férfi, és ott a sok özvegyasszony, akik azért "egy életet" leéltek társkapcsolatban, tehát alkalmazkodóbbak.
Ugyan, ugyan. Múltkor beszéltem egy vadidegen nőcivel és vidáman csiripelte, hogy 46 éves korában ismerte meg a párját, akivel 4 éve együtt vannak. A férfi 16 évvel fiatalabb nála.
Volt felmérés, Ny-Eu-ban a kapcsolatok egyharmadában (!) a nő idősebb és azt hiszem, itt nem 1-2 évekről beszélünk, hanem min. 4-5 évekről (korkülönbség).
És mivel magyarázod, hogy az öregek otthonában a 85 éves Józsi bácsi a 83 éves Juli nénivel jön össze és nem a 60 éves nyugdíjkorhatár szélén álló Marikával? 🙂
Jaj, ott van igazán nagy kereslet a vén f'okra, és a Juli nénivel közös a fiatalkoruk... van miről nosztalgiázni. Tiszta sor.
Az utolsó (élettárs), a pszichopata, egy tízessel fiatalabb volt nálam. Előtte alkalmi volt lányomkorú is, nem egy. De egy ilyen kapcsolatot sosem tudnék komolyan gondolni. Ha nagyon-über-hyper gazdag lennék, 28 fölött nem is foglalkoznék hímneművel, de azt nem társkapcsolatnak nevezik... Amúgy csak a pofám nagy, mert úgy féltem azokat a csavarokat a derekamban, hogy lepedőakrobatikára még gondolni se.
Idézet tőle: Sweet HarmonyHú, most szégyellem magam, hogy ilyen béna vagyok, ezt ahhoz akartam írni, ahol azt írtad, hogy a skizofrénektől félnek...
A félelemre gondoltad, hogy igazuk lehet? Én arra, hogy "jobb így neki is".
Keresztbeírtunk, nem bénák vagyunk.
Idézet tőle: KleóIdézet tőle: murray headIdézet tőle: KleóHaverom egy évvel idősebb, mint te, ő is pszi beteg, és nem mondott le. Aszongya, ő leginkább egy "régi lányt" szeretne újra megtalálni...
Én mint vénasszony már kiöregedettnek találom magam ehhez. De egy ffi más.
Kár, hogy így érzel, de biztos megvan rá az okod.
Sztem nincs férfi és nő között különbség ebben.
Sztem a nők egy része (nem tudom százalékot mondani) ugyanúgy vágyik / nem vágyik társkapcsolatra, mint egy férfi.
Nagyon is van különbség. Eleve egy pasinál nem számít annyira a kinézet. Aztán egy ötvenes pasihoz való nő 25–65 éves. Egy ötvenes nőhöz pasi +5év-ig, slussz.
Lassan már több ffi vágyik társkapcsolatra, mint nő... Tévedés ne essék, én nemhogy utálok egyedül lenni, de képtelen vagyok egyedül élni (áter szerint is). Csak hát ebben a korban már annyira "megrögzött" az ember, hogy képtelen alkalmazkodni. Még fiatal(abb) korban inkább megy az "összecsiszolódás". Egy nőnek az utolsó esélye 40-45 éves korban van. Férfi még 70 körül is talál társat, akkor már alig él férfi, és ott a sok özvegyasszony, akik azért "egy életet" leéltek társkapcsolatban, tehát alkalmazkodóbbak.
Ugyan, ugyan. Múltkor beszéltem egy vadidegen nőcivel és vidáman csiripelte, hogy 46 éves korában ismerte meg a párját, akivel 4 éve együtt vannak. A férfi 16 évvel fiatalabb nála.
Volt felmérés, Ny-Eu-ban a kapcsolatok egyharmadában (!) a nő idősebb és azt hiszem, itt nem 1-2 évekről beszélünk, hanem min. 4-5 évekről (korkülönbség).
És mivel magyarázod, hogy az öregek otthonában a 85 éves Józsi bácsi a 83 éves Juli nénivel jön össze és nem a 60 éves nyugdíjkorhatár szélén álló Marikával? 🙂
Hú, most szégyellem magam, hogy ilyen béna vagyok, ezt ahhoz akartam írni, ahol azt írtad, hogy a skizofrénektől félnek... 
Idézet tőle: Sweet HarmonyAz is meglehet, hogy jól gondolják...
Melyiket, Harmony?
Idézet tőle: murray headIdézet tőle: KleóHaverom egy évvel idősebb, mint te, ő is pszi beteg, és nem mondott le. Aszongya, ő leginkább egy "régi lányt" szeretne újra megtalálni...
Én mint vénasszony már kiöregedettnek találom magam ehhez. De egy ffi más.
Kár, hogy így érzel, de biztos megvan rá az okod.
Sztem nincs férfi és nő között különbség ebben.
Sztem a nők egy része (nem tudom százalékot mondani) ugyanúgy vágyik / nem vágyik társkapcsolatra, mint egy férfi.
Nagyon is van különbség. Eleve egy pasinál nem számít annyira a kinézet. Aztán egy ötvenes pasihoz való nő 25–65 éves. Egy ötvenes nőhöz pasi +5év-ig, slussz.
Lassan már több ffi vágyik társkapcsolatra, mint nő... Tévedés ne essék, én nemhogy utálok egyedül lenni, de képtelen vagyok egyedül élni (áter szerint is). Csak hát ebben a korban már annyira "megrögzött" az ember, hogy képtelen alkalmazkodni. Még fiatal(abb) korban inkább megy az "összecsiszolódás". Egy nőnek az utolsó esélye 40-45 éves korban van. Férfi még 70 körül is talál társat, akkor már alig él férfi, és ott a sok özvegyasszony, akik azért "egy életet" leéltek társkapcsolatban, tehát alkalmazkodóbbak.
Az is meglehet, hogy jól gondolják...
Idézet tőle: Tribute78Mit gondolnak az egészséges emberek a skizofrénekről: elölről haladva időrendi sorrendben:
Más, furcsa,érdekes, szeretném megismerni,vidám,szórakoztató,fárasztó,unalmas,elegem van belőlük,nem érdekel,nem keresem,nem kívánatos, vigyétek innen...halála után: szegény pára, ez a sors jutott neki,Isten nyugosztalja....
Tapasztalatom szerint leginkább azt gondolják minden súlyosabb pszi betegről, hogy kerülni kell, mert FÉLNI kell tőle...
Ha meghal: jobb így neki is.
Igen, valóban igazad van sajnos... én is így tapasztalom.
Mit gondolnak az egészséges emberek a skizofrénekről: elölről haladva időrendi sorrendben:
Más, furcsa,érdekes, szeretném megismerni,vidám,szórakoztató,fárasztó,unalmas,elegem van belőlük,nem érdekel,nem keresem,nem kívánatos, vigyétek innen...halála után: szegény pára, ez a sors jutott neki,Isten nyugosztalja....
Szomorú vagyok, igen szomorú, mert csalódtam az emberekben, meg akartam felelni mindenkinek, ehhez képest senkinek nem voltam jó, sőt mindenki csak bántott, ki szóval, ki fizikálisan, kirekesztődtem, már ott tartok, hogy magam vagyok a magam példaképe és csodálom magamat, nem akarok emberekkel szóba állni de azért sajnálom aki tényleg komolyan gondolná, mondjuk mindenki jobban jár ha menekül előlem, már rájöttem, én csak károkat okozok, elviselhetetlen vagyok, de mások is azok, nem, nem utálom az embereket, bár néha elegem van belőlük, sőt olyannyira hogy már nem kívánok a közelembe senkit, a világ rosszfelé halad, kommunikáció-kommunikáció hátán, káosz-korszak, ahol nem lehet magában az ember, mert mindig valaki zaklatja, vagy erőszakosak velem sokszor, "tedd ezt, tedd így, csináld, nem vagy beteg, lusta vagy, semmirekellő, buta, hülye, k*tt k**va" - mondják rám, bocsánat, persze nekik ki bocsát meg ha nem én.... de én békés természetű vagyok, tűrök és hallgatok, bár néha kicsit kiakadok, de akkor is csendesen, most picit betelt a pohár, elüldöztek a hivatalos profilomról, tönkretették Az Eljegyzésemet, de azért ami Lélekben köttetett, az nem szakad el soha, lehet, hogy Te másra vágysz (Valaki), lehet azt gondolod, nem látom, hogy vele vagy együtt, de nem zavar, nem fáj, mert már rájöttem, hogy szükség van rám, csak nem ismered be (Valaki), de ha örökre eltűnnék, ejtenél 1-2 könnycseppet talán, mégha tagadod is, de az sem baj ha nem, nekem bárhogyan jó. Ha meghalok nem bánom, csak az alkotásaim maradjanak fenn örökké, hogy emlékezzetek, kit öltetek meg. (Ezen sorok már mély fájdalomból jöttek, és szólnak azoknak, akik elüldöztek, bántottak és kirekesztettek.) Nem, nem változom, örök gyerek vagyok, testileg megöregedtem a fájdalomba, a lelkem már rég nincs, mégis mint egy kisgyermek úgy rácsodálkozom a szemet gyönyörködtető szépre. Nem fáj amit tettetek, túlléptem, csak az fáj, hogy még mindig közöttetek kínlódok végeláthatatlanul és nem tudok magam nyugtatója lenni igazán. (Nem az ittlévőkhöz szól, ez csupán azokhoz, akik a "családomnak" nevezik magukat, de nem azok.) Bocsánat. Ezer bocsánat. Csak... én is ember vagyok, vagy inkább egy lény aki idekeveredett. De én nem akarok beszélgetni senkivel. Nem válaszolok a levelekre.
Idézet tőle: KleóHaverom egy évvel idősebb, mint te, ő is pszi beteg, és nem mondott le. Aszongya, ő leginkább egy "régi lányt" szeretne újra megtalálni...
Én mint vénasszony már kiöregedettnek találom magam ehhez. De egy ffi más.
Kár, hogy így érzel, de biztos megvan rá az okod.
Sztem nincs férfi és nő között különbség ebben.
Ahány borzasztóan megkeseredett, nyitni képtelen, bezárkózott, merev, rigid, ellenséges férfit megismeretem a társkeresőn... Kár, nagyon nagy kár, hogy nem írtam fel, hogy mik voltak. (Itt 35-40-45 év körüli korosztályról beszélünk.)
Volt, aki azzal kezdte, hogy az emésztéséről (itt finom voltam) beszélt, volt, aki azzal kezdte a telefonbeszélgetést, hogy "mi van te férfi vagy?" erre én "???" erre ő "hát nagyon mély a hangod" és ez a beszélgetés nem javult a köv. egy órában, amikor szerencsére mivel különböző szolgáltatónál voltunk, bontották a vonalat, volt, akinek semmi mondanivalója nem volt, volt, aki kutyáiról mesélt végig. Volt, akinél három mobil volt és szorgosan fel is vette őket. Volt, aki negyed órát késett. Soroljam még? 🙂
Sztem a nők egy része (nem tudom százalékot mondani) ugyanúgy vágyik / nem vágyik társkapcsolatra, mint egy férfi.
Idézet tőle: Panda63Hosszú idő után egy hónapig leveleztem egy lánnyal. Olyan izgalommal vártam a leveleit. Úgy éreztem beköszöntött az élet. Elhittem, hogy szerelmes lehetek, hogy van remény a társ találásra. Nemrég találkoztam vele. Aztán eltünt az életemből.
Nem tudom elfogadni, hogy 54 évesen kiöregedtem a társ találás világából. Igaz depressziós vagyok, egy kicsit border meg megrongok. Belátom, hogy ez egy "egészséges ember" számára sok.
Betegségem hordoz tehetetlenségi nyomatékokat pl nem vezethetek. Elfogadom, hogy ez súlyos fogyatékosság egy férfinél.,
De most tényleg, mondjak le a szerelemről? Mondjak le arról, hogy valaha lehet még társam?
Azt mondják el kell engedni a görcsös ragaszkodást.
És akkor most mi lesz?
Miért mondanál le? Nem számít az életkor, olyan embert keress, aki a méltó társad lehet. Nem megy az ám olyan gyorsan egyik életkorban sem. 🙂
Mar-a-bú
Haverom egy évvel idősebb, mint te, ő is pszi beteg, és nem mondott le. Aszongya, ő leginkább egy "régi lányt" szeretne újra megtalálni...
Én mint vénasszony már kiöregedettnek találom magam ehhez. De egy ffi más.
Hosszú idő után egy hónapig leveleztem egy lánnyal. Olyan izgalommal vártam a leveleit. Úgy éreztem beköszöntött az élet. Elhittem, hogy szerelmes lehetek, hogy van remény a társ találásra. Nemrég találkoztam vele. Aztán eltünt az életemből.
Nem tudom elfogadni, hogy 54 évesen kiöregedtem a társ találás világából. Igaz depressziós vagyok, egy kicsit border meg megrongok. Belátom, hogy ez egy "egészséges ember" számára sok.
Betegségem hordoz tehetetlenségi nyomatékokat pl nem vezethetek. Elfogadom, hogy ez súlyos fogyatékosság egy férfinél.,
De most tényleg, mondjak le a szerelemről? Mondjak le arról, hogy valaha lehet még társam?
Azt mondják el kell engedni a görcsös ragaszkodást.
És akkor most mi lesz?
Köszi szépen Nektek.
A középső vagyok ma...
Akkor mára ennyi.Ne légy szomorú! 🙂
Köszönöm Kedves Dopamin a kedves soraid. 🙂
Sajnos kevesen értenek meg engem, és eltolom magamtól azt a keveset is, aki megért. Védem magam úgy, hogy kiállok középre, és burokkal, fallal veszem körül magam - érinthetetlenné teszem magam. Persze ez nekem szívás, de ez van. Mindegy, remélem, valahogy jobban tudok majd lenni, köszi szépen 🙂
kedves Sweet Harmoni, én nagyon szeretem olvasni amit írsz és szerintem egyáltalán ne folytsd magadba.
Az emberek ilyenek is meg olyanok. Sokszor ilyenekkel találkozol és néha olyanokkal.
Az fáj, hogy magadban csalódtál mert elvártál valamit egy embertől mert Te úgy cselekedtél mondtál volna, az meg nem tette vagy másként
.Vagy rájössz hogy pont ugyanolyan vagy az nem fájna neked mert az nem fájhat
Régen én is borzalmasan fájtam ha a másik belémmart vagy inkorekt volt magamban csalódtam
mióta rájöttem magamban csalódok a fent említett okok miatt.
Tudod te sosem lehetsz utolsó csak akkor ha magad oda sorolod.
Biztosan vannak körülötted akik valamilyen módon kedvelnek csak nem veszem észre
Nem vagyok jól. De annyira rosszul sem... csak csalódtam az emberekben... persze tudom, én sem vagyok különb... mégis fáj... hol az, hogy sokan vannak, hol pedig az, hogy örök utolsó vagyok... de leginkább... áh nem írok erről. Magamba kell fojtanom amit csak lehet. 🙁
most a pszichiáteremnek azt kell mondanom hogy szomorú vagyok. persze szerintem mindig normális a hangulatom, de szoktam szomorú lenni. engem mindig mániával gyanusítanak, de most nincsenek azok a jelek amit a szaki szokott a fejében kitalálni. valamit mindig nyögnöm kell a kedveske előtt.
szomorú lennék, ha nap nem adna közbe boldogságot. tehát lehangoltat kell most mondanom.
magamon szoktam mostaság új év óta szomorkodni, de most egészen jó tett már ez a meleg idő
korházba nem örülök ha börtönösökkel vagyok együtt, ...egy néhány kedves, de amúgy nem bírom őket.
nekem nincs bajom a szomorúsággal
nem kell segíteni rajta, magától változik át, vagy tűnik el.
valaki? cimbora? kicsit szomorkás a hangulatom,,,,,
Idézet tőle: akbarNincs segítség,nincs remény. Nincs semmi. Csak a fájdalom. A harag. A kétségbeesés. A depresszió. Ez az életem. Ez jutott. Ezt érdemlem.
Akbar,szinte semmitsem tudok rólad,arról,hogy miért írtad ezt.Egy valamit viszont biztosan tudok.Mindannyian követtünk el hibát, olykor helyrehozhatatlant is,de olyan nincs ,hogy ezt érdemlem.Nem ,nem ezt érdemeled,és egyikünk sem!
A többi 8 mondathoz nem tudok hozzászólni,mivel nem tudom mi váltotta ki ezt a kitörést,közhelyeket meg nem szeretem.
Folyamatosan halogatom a fontos dolgaimat,pl tétel kidolgozás,portfólió írása 🙁
Miért kell ekkora szerencsétlennek lennem 27évesen is... Szánalmas.
Nincs segítség,nincs remény. Nincs semmi. Csak a fájdalom. A harag. A kétségbeesés. A depresszió. Ez az életem. Ez jutott. Ezt érdemlem.
elegem van.....már fűvem sincs.......így hogy fogom kibirni 10 éig.????.........
Anyám megtalálta a füvemet és szó nélkül kivette a szekrényből........ így már az sincs......
így csak a Frontin maradt,ha azt még nem találta meg.....
"A kutyától félek,a vértől hányok
Sosem szerettek engem a lányok"
........
"Egyszer volt egy otthonom
Lesz-e még? Imádkozom"
Idézet tőle: Panda63Ma egy nővel találkoztam. Kislánya kapaszkodott belé. Egy vetélkedőn voltunk. A kislány megkérdezte anyjától most ő lesz az apukám? Igen hangzott a válasz. Aztán korcsolyáztunk, megterveztük új lakásunk, virágot szedtünk a réten. Egyszer csak kezdtem ébredezni. Nem. Még nem akarom. Kinyíltak a szemeim és én ott feküdtem az üres ágyban az üres lakásban. És ez már így megy hat éve és folytatódik este és holnap reggel és tart míg végül nem ébredek fel többé...
🙁
Ma egy nővel találkoztam. Kislánya kapaszkodott belé. Egy vetélkedőn voltunk. A kislány megkérdezte anyjától most ő lesz az apukám? Igen hangzott a válasz. Aztán korcsolyáztunk, megterveztük új lakásunk, virágot szedtünk a réten. Egyszer csak kezdtem ébredezni. Nem. Még nem akarom. Kinyíltak a szemeim és én ott feküdtem az üres ágyban az üres lakásban. És ez már így megy hat éve és folytatódik este és holnap reggel és tart míg végül nem ébredek fel többé...
Idézet tőle: PhilCIdézet tőle: magányElegem van mindenből.....
Mióta a pszichóm lemondott rólam, azóta elindultam elég keményen a leejtőn....
Reggel nagyon hányingerem volt, erre megittam egy vodkát és jobban lettem..... ez nagyon rémisztő számomra......
Lehet hogy tényleg igazuk van a dokiaimnak, és alkoholista vagyok......
hát ez gáz......
nagyon nagy gáz.......
Magány, már egy ideje követem a kommentjeidet. Nagyon érdekelne a történeted. Volna kedvedben priviben kicsit mesélni magadról?
szia köszi hogy írtál.... és hogy érdekel a sztorim.....írj privátot légyszi.....
írd le majd a kérdéseidet.....
ígyekszem válaszolni....
Idézet tőle: magányElegem van mindenből.....
Mióta a pszichóm lemondott rólam, azóta elindultam elég keményen a leejtőn....
Reggel nagyon hányingerem volt, erre megittam egy vodkát és jobban lettem..... ez nagyon rémisztő számomra......
Lehet hogy tényleg igazuk van a dokiaimnak, és alkoholista vagyok......
hát ez gáz......
nagyon nagy gáz.......
Magány, már egy ideje követem a kommentjeidet. Nagyon érdekelne a történeted. Volna kedvedben priviben kicsit mesélni magadról?
Elegem van mindenből.....
Mióta a pszichóm lemondott rólam, azóta elindultam elég keményen a leejtőn....
Reggel nagyon hányingerem volt, erre megittam egy vodkát és jobban lettem..... ez nagyon rémisztő számomra......
Lehet hogy tényleg igazuk van a dokiaimnak, és alkoholista vagyok......
hát ez gáz......
nagyon nagy gáz.......
Sziasztok, 27 éves leszek és elvagyok keseredve hogy még mindig nincs barátnőm,barátaim sincsenek de igazából a csaj dolog jobban zavar. Egyik nő sem vesz komolyan engem,legalábbis akikkel eddig találkoztam. Biztosan lesz majd aki komolyan vesz vagy soha napján. Valamit én csinálok rosszul szerintem,nem is a nőket hibáztatom,minden esetre nem tudják miről maradnak le ha nem ismernek meg 🙂 Nemsokat járok el itthonról,igazából nincs hova pénz nélkül,dolgozni probáltam mosogatni de nem nagyon ment nekem ezért már az első nap ott hagytam a munkahelyet. Jön anyukám azzal a szöveggel mindig hogy nálam betegebbek tudnak dolgozni,de ezekszerint nem betegebbek nálam. 2006 tavaszán megismertem egy nőt , hát vele nem volt semmi szexuális dolog,a gyógyszertől nem működött mindegy ezt nem szeretném részletezni. Nem szeretem interneten ismerkedni,mert sose tudok annál többet irni egy lánynak hogy hogy van, ezvan igy működök. Félek hogy 30 évesen is egyedülálló leszek és nem kellek egy nőnek se,pedig nem vagyok csúnya se kövér.
Én vonzódok a posztapokaliotikus világhoz, mármint az irodalomban és PC játékokban. Valahogy néha úgy érzem, hogy nem vagyok emberek közé való. Mintha éreznék az emberek is hogy én "más vagyok" mint ők. Emiatt mindig kudarcba fulladnak a beilleszkedés irányába tett próbálkozásaim. Ez van. Szerencsére azért mindig találok valami olyan kis dolgot ami aztán visszaránt a normális kerékvágásba.
Én vonzódok a posztapokaliotikus világhoz, mármint az irodalomban és PC játékokban. Valahogy néha úgy érzem, hogy nem vagyok emberek közé való. Mintha éreznék az emberek is hogy én "más vagyok" mint ők. Emiatt mindig kudarcba fulladnak a beilleszkedés irányába tett próbálkozásaim. Ez van. Szerencsére azért mindig találok valami olyan kis dolgot ami aztán visszaránt a normális kerékvágásba.
Sziasztok... nem tudom hogy kezdjem, de valahogyan én nem tudok beilleszkedni olyan jól az emberi társadalomba, ahogy más emberek, eléggé szorongok... Tegnap Anyukámék elvittek a strandra, és amúgy még örültem is, hogy de rendesek, hogy ilyen luxust megengednek nekem, hogy én velük a strandra elmehessek, és nem azt mondom, hogy ott rossz volt vagy valami, de eléggé elfogott a szorongás engem ott is, és ezért nem éreztem túl jól magam. Próbálok eltűnni valahogyan, de nem jó ez sem, mert a család ezt nehezteli. Inkább szeretek így a neten fent lenni, írni nemigen szoktam, és valahogy jobb lenne, ha valamit tudnék tenni annak érdekében, hogy elfogadjanak az emberek és én is őket.
Jaj istenem most eleg depresszios vagyok. Nem is akarom h felviditson valaki. Beledolnek a kardomba. Felek sose fog elmulni.... utalom ezt. Ertelmezlen az egesz elet.