DÜHÖNGŐ 2
Mindig megnyugtatom magam, h úgysem sikerülne. Nem érdemes próbálkozni mert a jelenleginèl is rosszabb minőségben folytathatom ott, ahol megpróbáltam befejezni. Micsoda pesszimizmus. 🙂 És a ráérek még ezzel...halogatom.
Arra leszek kíváncsi, h a várva várt gyszerem mit vált ki belőlem. Hátha elindít vmit. Jó lenne vmi jelét látni az életösztönnek. Továbbra is agyalok azon, h visszautasítom. Kontrollon nem sok hiányzott. Mosolyogva dícsért az orvos és nem tudtam kimondani, h NEM akarom.
Egy szebb halálért... Te írtad nekem, hogy várjam csak ki, garantáltan meg fogok halni. De addig, addig...
Igen, elkezdhetek. Min. középsúlyos depresszióval, megvonási tünettel, belefáradtan. Nem tudok küzdeni valamiért, egy szebb jövőért, halálvággyal.
Inkább ne add fel azt az elköltözést! Itt a jövő hét, tanulni is elkezdhetsz.
🙁
Most várakozó állasponton vagyok, hátha valami kimozdít ebből a patt helyzetből.
Az a baj, h semmilyen szèl nem kedvez annak, aki nem tudja, h melyik kikötőbe tart.
Hol félek AP-t itthon tartani és venni akarok 1 adag öngyilkossági késztetésből kirántó adag cuccot, hol halálos adag AP-re kérek árajánlatot, ha meg akarok halni, legyen mivel alapon.
Lehet mind2-őt be kéne szerezni. Legyen miből választani, ha úgy adódna...
Apámnak én is útban vagyok, most is, mint mindig. Féltékeny, hogyha anyám nem vele foglalkozik. Aszongyi anyám, h mindig is önző volt... Hát igen. Csak a látszat fenntartásába sokat beletett.
Idézet tőle: KleóÉn beköltöztem a múltba. És saját magamat nyomtam vissza a gyermeki szituációba. Mondjuk anyám sosem engedett ki belőle, hatás-ellenhatás.
Én is beköltöztem vmibe. Ami rosszabb, mint a múltam. Évekig harcoltam, h kitörjek. Kimerültem, belefáradtam és úgy érzem, feladtam.
Engem szinte rúgdosna ki...mert útban vagyok.
Nálunk mindig az ment, hogy nincs elég dolgom, és ezért ráérek vakargatni a lelkemet. Bezzeg ha dolgoznék, nem érnék erre rá! (Ez anyám szövege, ő viszont ráért dühöngeni és mindenen játszani a sértettet.)
Na, ezeket látta, de kevésszer. Anyámat anno kezelték PTSD-vel, de ennyi. Ez a hülye meg simán demens, és így előjönnek a jól titkolt jellemhibái, az igazi személyisége.
Apu nárcisztikus (sztem). Orvos sosem látta. Pontosabban 1x elvittem egy áteremhez, aki szerette volna, ha elmegy. Javasolta neki az addikt gondozást, mivel oda is részegen ment. Évekig nem hitte el, h beteg vagyok (amikor a téveszmes, halus majd antipszichós időszak volt). A családban szinte mindenki úgy tudta, h én csak kitalálom ezt, azért h ne kelljen dolgozni. Anyu mindenkinek ezt mondta.
Anyunak a mama azt mondta, h dobjon ki az utcára, majd akkor tudok dolgozni. Anyu 4 napra "eltűnt". Pénzt nem hagyott. Az kutyának nem tűnt fel, h hiába van itt pénz, kaja, gyakorlatilag nem eszek, 44 kiló vagyok...mama hívogatott (nála volt Anyu) és minden nap mondta, h szerinte Anyu meghalt.
Anyu minden zárójelentésén szerepel a depr mellett a hisztrionikus szemzavar + az hogy iszik.
Bocs, az előbb épp azon tűnődtem, anyád milyen szem.-zavar... Az enyém kevert. Hisztrionikus és borderline.
Én beköltöztem a múltba. És saját magamat nyomtam vissza a gyermeki szituációba. Mondjuk anyám sosem engedett ki belőle, hatás-ellenhatás.
Igen, nem mentség, magyarázat.
Anyu tetteire úgy érzem nincs mentség, nincs magyarázat...de: hisztrionikus személyiségzavar....
Apuhoz màr elmenni is félek. Ha nála vagyok, újraélem a múltat, de ezt úgy mint aki egy boldog múltat, élethelyzetett vesztett el. Relatív, ami utana jött, az sem volt jobb, sőt....Érzem a szagokat, látom a régi szobàm. A múltban vagyok. Zokogok, falcolok.
A részegség ennyi történésre magyarázat. Nem mentség, de magyarázat.
Minimál szinten. Évekig nem adtam neki puszit mert féltem h újra szájon csókol. Az egyik szinte biztos, h véletlen volt. A másik lehet, h nem. Kártyázott, pénzben. Kb 1 milliót nyert, szatyorban hozta haza. Részeg volt, szerelmes dalt énekelt. Este ment ki a kocsmába, másnap délben ért haza. Örömében puszit adott. Csak az a fura, h vègignyalta az arcom és a fél szám....
Apáddal végül is tartod a kapcsolatot?
A bűntudaton túlléptem. Az áterem kinevettem, mikor border tünetnek vélte, h fűvel-fával lefekszek. (ami azért ebben a formában nem igaz).
Anyámon sosem lépek túl...
Az a pedofil nem jutott messzire. Nem akarta v nem merte. Passz. Egy biztos, ő volt az első férfi, aki felizgatott.
Akkor jött a neheze, mikor elmentek...Anyu az egyik szobában feküdt hulla részegen, Apu a másikban. És Anyu sorozatosan kísérelelt meg öngyilkosságot (sztem sokkal inkább tettette), volt h eltűnt egy elmentem meghalni üzenettel, máskor azt hazudta h rákos beteg, a legvégén pefig azt h apunak van gégerákja. (miutàm Apu részegen másodjára szájon csókolt).
Ott cirkuszoltam, h a kurva anyját, Apám meg akart verni, az anyám meg azzal állt elő, h apu nemsokára meghal, ennyi öröme had legyen....
Idézet tőle: KiscsillagSztem ezt a bűntudatot vittem tovább. Utána akárkivl feküdtem le, bűntudatom volt...
Ez terápiás "anyag". Túl kéne lépni rajta.
Végül is ebből "élnek" a pedók, h minden áldozatnak bűntudata van.
Lányom több pótszülővel is "próbálkozott", de ahogy mondta, ő annyi mindenkiben csalódott, h egy ide v oda, nem számít.
Sztem ezt a bűntudatot vittem tovább. Utána akárkivl feküdtem le, bűntudatom volt...
Igen...bár bűntudatom volt. Tudtam, h ha Apu v Anyu megtudná, nagyon lebasznának. A nővel szemben sem érdztem korrektnek.
Szülő pótlékok voltak.
Így is szerencséd volt. Ezek a kötődések érdekesek tudnak lenni így tinikorban. Mindegy, csak foglalkozzon veled.
Nem. Érzelmileg a nőhöz és a palihoz is kötődtem. Sajnáltam, h elmentek...hiányoztak.
A pali simogatásig jutott, de nem próbált meg megdugni. Belementem...14 éves voltam, a pali 40 felett.
Idézet tőle: KiscsillagA pedofilt?
Azt.
Érdekes, ezeket "magamtól" kezdtem, meg a piálást is, de a bolti lopást egy osztálytársnőmtől, a cigizést egy másiktól vettem át. Elitiskola elit gyerekei. Ja, a szipu is onnan jött, az srác volt, haver.
A pedofilt?
Remélem, ezt kivédted.
Nálunk a lányom meg köztem az igazi bajok akkor jöttek, amikor már felnőtt volt. De 14-18 évesen láthatta az anyját a) depisen, b) berúgva.
Ez a pali nyomott el egy csikket a karján (azt nem nagyon hangsúlyozta, h tüdőbetegsége miatt ópiátot szed). Őt utánozva nyomtam csikket a karomba. Igaz, nekem nem sikerült eloltani...Egy barátnőmet utánozva vagdostam a karom. Van olyan falcolásom, amit nem én csináltam. Exem vágott a vállamba.
A kisebbik baj volt, h el voltam hanyagolva. A nagyobbik az, h apám kimenekült a szituból és ott hagyott anyum dühkitöréseit (volt h fejszével vagta darabokra a szobabútort!!!) és öngyilkossági kísérleteit végignézni. 13-15 évesen ott agyaltam, h mi a faszt tegyek egy franc se tudja, h mennyi gyszert bevett, eszméletlen v azt tettető anyámmal.
Majd a kh-ból átmenetileg hozzánk költözötz egy házaspér, kinek férfi tagja pedofil volt...
A lányomnak sem volt jó, főleg, miután elváltunk. Attól kezdve... hát... el volt hanyagolva, de jobb volt, mint anyámék. Abból is látszik, hogy bár megtehette volna, nem jött hozzájuk.
Egy másik ismerősöm is hasonló tapasztalatot szerzett kedves nevelőanyukájával.
Engem nem szarul neveltek, hanem egy idő után nem neveltek.
Tömören: az egyik a kocsmában ült és aludni járt haza, a másik félig már az OPNI-ban lakott. Kutyát nem érddkelte, h mi van velem, mit csinalok.
Kifele úgy tűnt, h baromi jó dolgom van, azt csinálok amit akarok és nincs zsebpénz korlát. Féligazság: azért mégsem olyan szuper jó egy ilyen családban.
Meg apámat is. Óriási szereptévesztésben voltak, nem fogták föl, h nekem nem a tanáraim, hanem a szüleim. És ugyanezt a "megnyomorítást" a lányommal is elkezdték eljátszani.
Gondolom Anyádat húzod rá a többire.
Én ugyanennél a tanárnál minden igyekezetem ellenére sem tudtam megbukni. Erre az èv végi szop@tásra úgy reagáltam, h onnantól fogva órán nem jegyzeteltem, otthon nem tanultam. Dolgozatot nem írtam. Csak a nevem írtam fel és azt beadtam. Ezek után még feleltetni óhajtott félévkor a kettesért, amire nem tartottam igényt. Mondtam, h nem készültem. Azt mondta, h kötelező felelni. Feltette a kérdéseket és ha tudtam a választ, ha nem, közöltem h nem tudom. Egy idő után elege lett, azt mondta, h ha nem óhajtok ettől eltérő választ adni, visz az igazgatóhoz. Beparáztam, válaszoltam, egy 2 est alig érő feleletre 4 est adott és átengedett. Annyira felkúrta ezzel az agyam, h legszívesebven felrúgtam volna. Rohadék.
Idézet tőle: KiscsillagJó kérdés, remélem nem zárton.
Reméljük, de aggasztó.
A rosszindulatút azért be lehet mérni, de a többi! Ellenség, mindegyik. Az egyik főellenség anyám, aki autokrata, ahogy írtam blogban. Viszont érettségin egy kislány tényleg majdnem elájult, mert anyám súgott neki... Aztán a későbbi osztályaiban már tudták, hogy érettségin súg, bármiből, amit tud; meg volt, hogy feltette a kérdést és azon mód megsúgta a választ. Mert az volt az "elve", hogy ha érettségiig nem tudta megtanítani a "gyereket" az a tanár szégyene. Meg buktatott félévkor, mondták, milyen g.ci. Aztán kiderült, h azért, mert akkor év végéig igyekezett a "gyerek" annyira, h jogos lett a kettes, nem kellett neki pótvizsgázni, évet ismételni.
De a szüleim a fő tanár=ellenség kép.
Jó kérdés, remélem nem zárton.
Rosszindulatúval is találkoztam, szándékos szop@tással. Amikor 4,8-as átlaggal nem engedtek jelesért felelni, lezárt 4-esre. Mások 4,3, 4,4 es átlaggal felelhettek. 4,5-el volt akinek automatikusan megadta a jelest.
De ez volt a ritkább eset.
Mindenki csal meg puskázik kicsit... De az írásbeli oké, vagy úgyis tudom, vagy megpróbálok ügyeskedni (nekem is be szokott jönni), viszont szóbelin elég egy rossz nézés, és közlöm, h "nem készültem". Szóbeli felvételin majdnem be se mentem, egy volt sulitársam nem engedett lelépni... Aztán egy prof. nem engedte ezt a nemkészültem bulit, azt mondta, itt ilyen nincs, és kipréselt belőlem egy hármast. Pedig tényleg épp bele se néztem 😀 A filozófia már csak ilyen, mi ugye "foximaxit" (marxizmus-leninizmus) tanultunk (volna), és kifogtunk egy tanárt, aki véletlenül tényleg partizán volt, le se szarta az egészet, előadás annyiból állt, hogy "Olvassák el az első három fejezetet, keddre kérem a jegyzeteket belőle", na aztán adhattál le jegyzetet a tegnapi buliról is, csak az első 1-2 mondat stimmeljen, tovább nem nézte, ment mind a papírkosárba. Mindenki 4-es, 5-ös volt. Oroszból meg több évfolyam óta ugyanaz a puska ment, ha összekeveri a tanársegéd nőci a kérdéseket, mindenki megbukik 😀 De volt kifejezett "megfingatós" tanár is, pl. aki a 3x-os olimpiai bajnokot folyton bacctatta, kicsinyes fax volt, és azt hitte ettől neki lesz legalább egy aranyérme?! Ugyanez, miután gyakorlatilag az egész jegyzetből "kikérdezett" (2 tétel címén), közölte, hogy "Sajnos !!!! erre nem tudok rosszabbat adni, mint 4-es". Gimiben a tagozatos kémiatanárom, na ő volt szuper jó előadó és jóindulatú valaki, még azok is tisztelték, becsülték és szerették, akiket nem tanított. De már így is hosszú voltam, pedig az sem piti, hogy hogy kikészültem egy kutyavezetői!!! vizsgától... Connie tuti emlékszik erre. Tényleg, hol van Connie???
Értem! 🙂
Fősulin (néha középsuliban is) azt tapasztaltam, h egyes tanároknak iciripicirit sem cèlja meghúzni vkit. Volt aki vizsga alatt kiment kávézni. Sőt, néha olyan érzésem volt, h egyesek el sem olvassák. Kb 60 an ültünk filozófia vizsgán és 4-6 oldalas terjedelemben kérte kifejteni a tételt. (csoportonként más kerdes volt).
Mire hazaértem, azaz 1,5-2 óra múlva már ott volt a jegy a Neptun rendszerben. Kétlem, h ilyen gyorsan elolvasta.
Egy másik vizsgán a csapat fele megbukott. Sztem azt nézte, h mire adhat pontot. Olyan szenzációs megállapításaimra adott pontot, ami már vicc kategória. Vmi festőről kellett volna valamit írni. Írtam: híres festőművesz, rengeteg értékes festményt keszített, melyeket múzeumban lehet megtekinteni.
Vannak kijátszható dolgozatok. Egyik központi modulzárón feladatonként 8 állítás volt. Alá kellett húzni, ami igaz. Ha valaki semmit nem húzott alá, 0 pontot kapott. Aki mindent, 4-ből 2-ő v 2,5 et. 4 v 5 igaz volt....azt mondtak, h aki nem tudja, húzzon alá mindent, a pontok min felét megkapja. Sokszor nem is a tudásommal mentem át, csaltam v ügyeskedtem v a tanár vadaszta össze a pontokat, amihez asszisztáltam.
Ebben. 😀
Sokan úgy élik meg, hogy pl. a tanár "segít". Dehogy segít! Azért van ott, hogy direkt összezavarjon, és kihozza a legrosszabb formámat. Ellenség! Itthon megtanultam: tanár=ellenség, hát még egy vizsgáztató, azt kurkássza, mit nem tudok. Magyarán: ez nálam szocializációs probléma. Erre lett volna hivatva segíteni a kognitív... De én aztán hiába tudom, hogy teszem azt projektálok vagy hasítok (egyébként hiba nélkül tudtam, áternő odavolt a gyönyörűségtől, pedig ez maga intellektualizálás volt részemről), na, attól még ugyanúgy azt érzem, mint amíg nem ismertem fel, h milyen torzítást alkalmazok. Lehet, hogy hasítok, DE AKKOR IS ellenség!
Akkor fordítva működünk. 🙂
Na, rajtam csak olyan látja a rettegés fokát, aki jól ismer, egyébként én leblokkolok és ellenséges vagyok látszatra. Úgy szoktam mondani, sol-gel állapotba kerül az agyam. De csak ha "néznek". Mondjuk írni sem írok addig, ha odanéz a tanár-féleség. Aztán ha tévesztek v leblokkolok, még pökhendi is leszek, és látványosan leszarom az egészet. Dolgozni sem bírok, ha valaki közben nézi. Abbahagyom.
De ezek szinte tárgyi dolgok, átlátszó "trükkök".
Na mi a férfi érzelmi analfabetizmus? Funkcionális?
Idézet tőle: KleóÉrthető volt, és nagyjából igaz.
Na, én ráadásul soxor mikulás vagyok... Többnyire sikertelen, a kiválasztós tényleg jobban bejön.
Az is jó, ha le akarok rázni valakit. 1.) Direkt az agyára megyek. 2.) Ledöbbentem. 3.) (végszükségben) ajánlom a halál faxára távozást, ordítva.
De ebben a kiválasztós trükkben, ha tudják is, mint te, akkor is nagyon hülyék tudnak lenni a pasik... Egy másik nő már rég látja (és röhög), hogy te már kiválasztottad a pasit, aki majd kiválaszthat téged.
Mi férfiak érzelmi analfabéták vagyunk. Ha tudni akarod miért, nagyon szívesen leírom.
Szóbelin annyi a mázlim, h látszik, h rettegek. Emiatt igyekeznek gyorsan letudni. Még a másokkal kötekedős/beszólogatós tanárok is normálisan szoktak hozzám állni. Valamennyire megnyugtató a másik jelenléte és visszajelzése. Nagyon lassan nyugszok meg, sikeres vizsga után is 2-3 órán át remegek. Írásbelin is ugyanez a szitu. Ott írásnál zavar, h remegek (nehezen tudok írni).
A fősulin egy sima kollokviumon azért annyira nem izgultam...néha már nagyon leszartam. Olcsó volt az UV (utóvizsga). Volt olyan vizsga, amire semmit nem tanultam, puskát sem írtam. Beültem hátulra, elővettem a füzetem, könyvem...sajnos a tábláig sem lattam el, a mellettem ülőt kértem, hogy olvassa el az 5 kérdést...
Mióta pszichotikus tünetem IS van, szó szerint rettegek. Nemcsak a vizsgától, attól is h visszaesést okozhat, a pszichotikus tünetek fellángolását eredmènyezheti és ennyit semmilyen vizsga nem ér. Volt olyan is, h vizsga előtt annyira rettegtem, h átbillentem eufóriába.
Annyi a màzlim, h nem szoktam leblokkolni, sokszor terelek és eléggé rutinos es pofátlan módon puskázok és kiváló érzékem van felismerni, h ki az aki azt is leszarja, ha minden 2. ember puskázik.
Ez már borzasztó... Mégiscsak kell a levelezős pasi, a háziaska.
NEKEM ugyanolyan. Hangsúlyozom, nekem.
Teljesen persze ott sem (az sem normális, ha nincs egy kis adrenalinszint-emelkedés), de megközelítőleg sem olyan, mint szóbelizni.