DÜHÖNGŐ 2
és de jó lenne, ha legalább ezt a fejzúgást megspórolhatnám közben. ha már egyébként is van annyi akadály és szar az életemben, ami már egy egészséges embert is kikészítene. akkor legalább lennék az. de hogy közben még zúg a fejem a sok egyébkénti faszságtól is, feldolgozatlan traumáktól, megtörtént és képzelt magamra hagyottságoktól és egyéb szarságoktól, azt már egyszerűen nem viselem el.
legyen kedves főbe lőni valaki. szívesen felrajzolom a célkeresztet is, csak gyors és pontos legyen.
faszom kivan a sok szartól, de komolyan. mindenki meg van hülyülve, mindenki be van gőzölve, és senki se teljesíti azt, amit kellene. apám pánikrohamokból fakadó szívritmuszavarokat produkál, nyáron kórházba is került vele, össze-vissza vert a szíve, mesterségesen le kellett állítani, és újraindítani. azaz mire jó egy kezeletlen személyiségzavar. néha elborítja az agyát az általános világfájdalom és a végtelen aggódás, és akkor beszélni se lehet vele. meg kell szelídíteni előbb, mint valami állatot, amelyik sarokba szorítva érzi magát. a ház, amit elkezdtünk felújítani, még mindig sehogy sem áll, baszik kijönni a gázszerelő, de ha baszna kijönni, akkor meg azon rágódnék, hogyan fizessem ki, mert a főnököm is baszik időben kifizetni a munkabéremet, és közben azon gondolkodom, hogy egyáltalán mégis miért is álltunk neki ennek a kibaszott háznak, mikor a télen már úgyse fogjuk tudni felfűteni, és mikor annyi embernek van itt még tulajdonjoga és haszonélvezeti joga, hogy az illúziónál is kevesebb, légyfingnyi akármi van meg arra, hogy hosszú távon itt maradhatunk.
a legszívesebben néha összepakolnék a faszba, és elhúznék valahová a világ végére, ahol senki, de senki sem ismer, de az a baj, hogy attól még ebben a rohadt élet nevű dologban benne maradnék, mint ahogy benne maradtam azután is, hogy elköltöztem otthonról, a félőrült anyámtól, és azt hittem, hogy végre szabad vagyok. amíg élsz, mindig munkálkodnod kell valamin, mindig fel kell húznod valamit, ha nem teszed, azt kockáztatod, hogy más energiáit veszed el, mert neki kell gondoskodnia rólad, ha viszont ezt teszed, akkor meg pusztán a tevékenység végzésével azt vállalod, hogy valaki fogja a kis kreálmányaidat, felhasítja a közepüket, és jól föléjük guggol, és beleszarik.
egyszerűen nincsen értelme semmibe se belekezdeni. vagy minden el van baszva, vagy el fog baszódni idővel. szóltam. uff.
Úgy imádom, amikor az embert megítélik az egy évvel ezelőtt meghozott döntése alapján, aminek már jelentősége nincs. És éreztetik veled, hogy beskatulyáztak, örökre annak a döntésnek a viselője leszel, aszerint kezelnek téged. Egyáltalán nem számít, hogy egy év alatt rengeteg minden történt, rengeteg minden lezajlott benned és körülötted. Nem! Te ott és akkor az az ember maradtál és örökre az is maradsz. Legalábbis szerintük…. Figyelembe venni a te érzéseidet?! Ugyan már... Minek?! Te nem számítasz, csak ők és azok az érzések, amiket te váltasz ki belőlük. A te érzéseid le vannak.... De nem is baj talán. Az ilyen embereket amúgyse vágyom beengedni az életembe, még akkor se, ha minden nap itt ülnek velem szemben az iroda másik végében. Látnak kívülről, hallják a hangom, értékelik a munkám és már azt hiszik ismernek.
Ne is kérdezzétek, ennél többet nem akarok róla mondani. Csak ki akartam adni a dühömet…
Nincs egyetlen igazi barátom sem, sőt, ha van is aki foglalkozik velem, csak akkor, ha akar valamit vagy érdekből - nem mintha olyan sokmindent tudnék adni bárkinek is - de ez így nagyon rossz... de... nem tudok senkivel beszélgetni, mert nem bírom az embereket :'(
Sajnos a világ is pont rossz irányba megy és ezt hívják úgy, hogy "fejlődés" :'(
Szerintem nem vagyok olyan erős, amilyen szeretnék sajnos... vagy 100 Facebook fiókom volt már az idők során, 1 hivatalos, ahonnan elmenekültem és a többi csak próbálkozás a szocializálódásra, de most csak egy üres van - nem bírom az embereket már egy ideje :'(
Köszi szépen, hogy így látod, dopamin 🙂
azok bántanak akiket az zavar hogy tiszta és erős vagy azok akarnak megtaposni ne hagyd magad erős vagy és ami nem öl meg az erősít.
"De az sem jó, ha olyannal lennék, akihez nem vonzódom vagy nem ért meg."
Na, azt semmiképpen.
Haragszom azokra akik nem értenek meg, pedig nem az ő hibájuk. De miért vagyok ennyire "különc" az érzelmességemmel...? Mindenki robottá válik, hidegnek, erősnek mutatja magát, van ki az eszét használja, hogy megnyerjen másokat... tehetném én is de az nem az én "asztalom" (nem vágyom erre, hogy felülkerekedjek bárkin is). Igaziból sokszor olvasom a burát, és ha igaz amiket Kharzak ír, akkor ő tudja milyen sz*r ez, hogy az ember egyedül van. De az sem jó, ha olyannal lennék, akihez nem vonzódom vagy nem ért meg. Sokan bántottak engem már szavakkal - fizikálisan is. De nem törtek meg. Egyszer majd Reményke fog engem keresni, de akkor már késő lesz. Mindenkiben engem fog keresni, sőt azok is, akik beszóltak, vagy bántottak. De én akkor már érzelemmentes, hideg és erős leszek 🙂
Eddig sem mondhattam. Most sem mondom. Talán egyszer egy el nem küldött e-mailben megírom, hogy mit érzek és mit gondolok.
"Győzni nem lehet
Döntetlen nem lehet
A játékból kiszállni nem lehet"
Doktornő +mondja neki, ha szerinte iszom...
Uccsó zárón, másnaposan 26, előtte, 3 hóval ezelőtt 19... Ez már csak a gyógyszerek miatt is szép!
Az FVS-re is kíváncsi vok, javult-e, h kiszedték a betört, állandó parodontitist okozó fogmaradványokat...
Na, kinyitottam, mutter ledzsalt.
Tudom, h tudod h mi árt! 
Talán még jobb volna tudni, h eddig mennyit ártott, hol jársz a szervezeted lepusztításával.
Anyád ne nézegesse az eredményed v fogd rá a gyogyeszra.
"A terápia alatt kerülendő az alkoholfogyasztás, mivel az alkohol májkárosító hatását a Legalon-kezelés nem védi ki." – Lószart nem, a haverom állandóan szedi pia mellé. Ja, hogy ez is lényegében máriatövis...
Nem kell ahhoz labor, h tudjam, mi árt... De anyám nem kell tudja! Most nézem, h van valami új: Optihepa Slim (máriatövissel, azt már volt, h szedtem).
Biztos jó drága.
Na, kiderült, h az asszisztensnő váratlanul kilépett, jövő héten küld egy másik nővért (ezer éve ismerem, már akkor ott volt, amikor 14 évesen elkezdtem oda járni), na majd felhív, mikor. Addig még lehet, vodka is lesz, mert készül átjönni a zelsőférjem. Hoz "vizecskét". Halál a májra, a gamma-GT-re!!!
Sztem kezdd el azt a Legalont.
Kérdéses számomra, h mi haszna a trükközésnek. Nem lenne jobb tudni, ha vmi árt?!?!?
Én a laborvizsgálat előtti napon is ittam.
Persze a pár napos nemivásnak is lehet némi haszna, nem szeretnélek rábeszélni.
Nem tom, majd hívom a dokinénit. Ma BIZTOS, h iszom...
Annyit differálja már az előző nap is, h pl. amikor terhes voltam, és a kh.ban nézték, jött a doki, h nyomokban cukor van a vizeletemben, és h ettem-e édességet előző nap du.? Mondom, igen, egy krémest, egy képviselőfánkot meg... Errre: aha, akkor ma ne egyen, és reggel megnézzük a vércukrot! 3,3! lett. Doki mondta: ehet édességet.
Mikor jön? Addig mi lesz? Iszol v nem iszol?
Hogy a radai rosseb egye meg! Nem jött a nővér, felhívtam, hát aszongyák, szabadságon van! Közben meg a múltkor fel is írta magának, hogy ma jön... Szétrobbanok a pipától, nem elég az egy hét absztinencia, még korán is keltem.
jaja és drotaverin-hidroklorid
Diclofenac és ibuprofén...
Flector rapid elfogyott.
Hajnalban Dolgit max-ot vettem be, sokaig vártam. Már közel voltam ahhoz, h hányjak. Gyorsan vettem ve No-spa fortet. Utána lettem jobban.
Tramadolt ilyenkor nem merek mert nekem minden opiátféleség fejfájást okoz. Kh-i morfiumtól is szétrobbant a fejem, Tramadoltól 100 mg felett már néha fáj a fejem miközben egyéb fájdalomra jól hat.
(Quarelinben is van no-spa, nem reklámozzák, de migrénnél elvileg fájdalomcsillapító mellé jó)
Kiváltom a Flector rapidot es veszek Dolgit max-ot.
Fájdalomcsillapítót mit akarsz venni?
Kb 1 mg-ról indultam (néha csak 0,5 mg-t, többnyire 1 mg-t vettem be, néha semennyit). Alatatót is szedtem (nem minden nap)
Ezt fix 0,5 mg-re vittem le, de ezzel már volt enyhe megvonási tünetem. 2 napig nem vettem be, de szedtem Lepót. 3. nap 0.,25 mg-t, 4. nap semennyit. Lepóval leálltam mert 25 mg szétcsap, fele ennyivel egész éjjel fent voltam. Azóta napi fix 0,25 mg-t szedek és ezzel is szarul vagyok (este jobb, miután bevettem). Reggel 6 kor aludtam el...
Mit?
Ha dolgozok, minden fordítva van. Estére vagyok használhatatlan (fáradtság miatt).
Igen. + este veszek be 0,25 mg Frontint és enyhébb a megvonási tünet...holnap veszek fájdalomcsillapítót és amit lehet, azzal elnyomok.
Este mindig, minden jobban megy... Addigra úgy-ahogy magához tér az ember.
(este jobban szoktam lenni, a reggel a pokol...)
Igen, és az egyértelműen elkülöníthető hétköznapi szar érzésektől. Nálam mindig variálnak, h mennyi a depresszióból a természetes reakció vmire ami szar, mennyi a kimerültség, mennyi ebből a májgyull okozta fáradékonyság és mennyi a depresszió. Valszeg egy mix. Most erre jön még, h kínlódok a gyszer leállítással.
Vettem be egy 0,25 mg-set. Jobban lettem. Mosogattam, hajtogattam, rendet raktam, hajat festettem, körmöztem stb.
Érdekes, hogy amikor a Klinikán megkértek "közreműködni" egy épp pszichiátriát hallgató medikus/medika csoporton, akit egyáltalán érdekelt a téma, mindegyik a mániáról kérdezett, holott a depresszió önmagában főleg, de a bipolaritásban is gyakoribb. De a mánia sokkal izgibb, külső szemlélőnek, orvostanhallgatónak IS.
Egyre gyanúsabb, hogy ez tipikus depressziós tünet. Legalább nem vagyunk 1edül.
Idézet tőle: KiscsillagNálam a depresszió úgy zajlik, hogy először a mozgással járó (fizikai munka, házimunka, jövés-menés) tevékenységek lesznek nehezek (vagy egyáltalán nem vagyok rá képes). Szellemi munkát ilyenkor is el tudok látni. Később már ez sem megy (mert fel kell kelni, odamenni). Tanulni ilyenkor is tudok (ágyban fekve). A legvégső eset az amikor hónapokig szó szerint semmit nem csinálok azon kívül h wc-re járok (ezt is bepisiles határáig halogatom) és fürdök. Ilyenkor már enni is alig tudok. Sztem ez már súlyos depresszió.
Tanulásba most a nyugi bogyó csökkentés IS bekavar mert fizikailag is szarul vagyok.
Hasonlítasz rám. Nekem is ez a nincs kedvem kimászni az ágyból, és akár a legegyszerűbb dolgot is ellátni.
Néha még a kajárt sincs kedvem kimenni, ilyenkor a legszívesebben csak aludnék, és álmodnék.
Mozog alattam a talaj és úgy érzem, hogy nem a talajon, hanem felette járok. A lábaim mintha önállósították volna magukat, nem tudom megfogalmazni mit érzek.
Sètálni lenne kedvem (10 percet). Lehet teszek egy próbát.
Az nálam is így halad. Fizikai nuku, aztán szellemi is (gépet bekapcsolni?, ááá). Ágyban fekvős cselekvés, aztán az se, felkelés pisilni+gyszert bevenni, enni nem, fürödni? Ááá. Néha.
Nálam a depresszió úgy zajlik, hogy először a mozgással járó (fizikai munka, házimunka, jövés-menés) tevékenységek lesznek nehezek (vagy egyáltalán nem vagyok rá képes). Szellemi munkát ilyenkor is el tudok látni. Később már ez sem megy (mert fel kell kelni, odamenni). Tanulni ilyenkor is tudok (ágyban fekve). A legvégső eset az amikor hónapokig szó szerint semmit nem csinálok azon kívül h wc-re járok (ezt is bepisiles határáig halogatom) és fürdök. Ilyenkor már enni is alig tudok. Sztem ez már súlyos depresszió.
Tanulásba most a nyugi bogyó csökkentés IS bekavar mert fizikailag is szarul vagyok.
Engem is ...
Erősen emlékeztet a középsúlyos depresszióra.
Nekem eddig ment (ha volt rá időm) Megjegyzem: most semmi nem megy. Ugyanúgy kihívás felkelni és elmosogatni 3 tányért vagy megfürdeni, atutalassal kiegyenlíteni 3 szlát mobilról stb.
Reggel aludtam el. Szétrobbant a fejem ès közel voltam ahhoz, h hányjak. Azóta 3 nem fogadott/kinyomott hívásom van és ezt a pár sort èpp a reggeli pánik alatt írom.
Elárulom, a tanulás senkinek nem megy "csak úgy", az olyan erőltetős dolog. Kivéve, ha valami nagyon érdekel, és még van is időd beleásni magad, de ez viszonylag ritka.
Jó éjt! 🙂
A jelenleginél rosszabb állapotban készültem fel a záróvizsgára és a szakdoli védésére. Ugyanez volt, felkelni sem nagyon tudtam. Pontosabban még rosszabb, non-stop beszélt a hang, paranoid voltam stb. A hang kierőszakolta + nagyon akartam. Most ez a nagyon akarás hiányzik.
Az a baj, h évek óta szinte minden v sok minden csak azért sikerült, mert nagyon erőltettem. Jó lenne, ha egyszer vmi csak úgy menne. Nem azért mert a végtelenségig erőltetem.
Na, jó éjszakát, jó ébredést!
Mindig úgy érzem, h felesleges. Előbb leszek öngyilkos, minthogy abba belehaljak. De ki tudja. Lehet holnap hipomániára ébredek.
Lehet benne vmi.
Én már biztos vagyok benne, h nem sikerülne, és minden egyes kísérlettel csak rosszabbul jön ki belőle az ember. Azért mégis megfordul olykor a fejemben.
De, akarod. A barinőm (tudod, a B-s) azt szokta mondani, hogy "a fáradtság a máj betegsége". Ez kicsit ezo-izés, de van benne vmi.
Várok. Majd lesz vhogy.