DÜHÖNGŐ 2
"Jó dolgodban nem tudod mit csináljál"
Hatalmas balhé van de nem vagyok benne, de én vagyok érte a felelős és miattam indult el, engem hibáztatnak szokás szerint, mint minden másért.
Találó!
Elképesztő, mennyi baromságot csináltam már életemben, de ez csak amiatt van, mert régóta élek. 😀 Van egy (több is) tetkótervem: oroszul a karomra, hogy "veszélyes üzem"...
Idézet tőle: KleóAz ex fejére 1x ráhúztam egy piros! vödröt, és rászorult. Mire lefeszegette, már ő is röhögött.
🙂
Az ex fejére 1x ráhúztam egy piros! vödröt, és rászorult. Mire lefeszegette, már ő is röhögött.
A kellően koszos zokni már biológiai fegyver.
Idézet tőle: KleóMár javasolták, hogy azt kéne használnom... nehogy baj érje. A nárci fején szétvertem egy poharat. Nem műa.
Legközelebb zoknit használj e cèlból. Javaslom a koszosat!
Én egy kollégám fejére akartam egyszer húzni egy locsolókannát. Éreztem némi késztetést. Aztán elképzeltem h rászorul a fejére és elnevettem magam.
Dühös vagyok, mert tehetetlennek érzem magam. Félek, hogy ha a távolodásom az emberiségtől nem áll meg, akkor egyedül fogok megrohadni.
Nem akarok egyedül megrohadni.
Már javasolták, hogy azt kéne használnom... nehogy baj érje. A nárci fején szétvertem egy poharat. Nem műa.
Idézet tőle: Kiscsillag🙂
Majd számolj be a tapasztalatodról.
Mindenképp! 🙂
Műanyag tányér & pohár?
Tányér, pohár... igaz, nem lehet gombócosítani. És 1x használatos.
Unom már a fűtés nélküliséget is.... most végre volt kenyér és kőrözött, most meg fagyoskodni kell mert fa sincs (nem hajlandóan összevágni, baromira elegem van ebből is, mióta hazajöttem állandóan szétfagyok otthon, jéghidegek a kezeim is)...
Idézet tőle: CsakEgyValakiIdézet tőle: KiscsillagEsetleg egy zoknit is falhoz vághatnál!
Ezt egyszer mindenképp ki fogom próbálni! Mókásnak hangzik. 🙂
🙂
Majd számolj be a tapasztalatodról.
Idézet tőle: KleóAzért alapkérdés, hogy tiszta vagy használt zokni alkalmas-e???
A tisztákat gombócosítom. Az eredeti tervem az volt. De tulajdonképpen bármi megteszi.
Idézet tőle: KiscsillagEsetleg egy zoknit is falhoz vághatnál!
Ezt egyszer mindenképp ki fogom próbálni! Mókásnak hangzik. 🙂
Azért alapkérdés, hogy tiszta vagy használt zokni alkalmas-e???
Mert azzal nem lehet kárt tenni a zokniban, falban. Jól oda lehet vágni.
Ezért jutott eszembe egyszer, h megdobálom a falat.
Miért pont zoknit?
Pasiknál a zokni falhoz vágása annak a tesztelése, hogy ki kell-e már mosni a zoknit (ha nem ragad rá a falra, akkor még nem). De lányoknál?
Esetleg egy zoknit is falhoz vághatnál!
Az a bajom, hogy élnem kell... de mindjárt berakok valami fos zenét, amire jól kibőgöm magam és utána jobb lesz.
Lehet megiszom a maradék pálinkámat és az egész világ bekaphatja a nem létező faszomat.
CsakEgyValaki!
Mi a baj?
Hogy az a büdös, tetves, mocskos kurva élet baszná meg az egészet úgy ahogy van!!!!!
Unom már nagyon h folyton üres a hűtő, nem meglepő h folyton rám jön az irigykedés.
Lenne most lehetőség kb 5-600 forintos orabérért elmenni dolgozni most gondolkodom rajta, úgysem lenne jobb lehetőség mert már kimerültek vagy német nyelvtudás kell hozzá vagy három műszakosak de ott is kb ennyi lenne az órabér, max 700
Engem tovább irányítottak kivizsgálására autizmus felé. Nos felnőttként fogalmam se volt hová lehetne menni és csak fizetős helyet találtam. Most így ingyenes lesz. Erre várok most, időpontra, áprilisban lesz elvileg. Másnak pl másik csoportot ajánlottak.
Két hetesben van ez a mindennapi kapcsolataink ahol én is voltam, ugyanez csak érzelmeink néven is fut egy. Stresszoldás is van, kognitív és pszichotikus csoportok vannak. Kognitív meg van négy hetes befekvösben is. Egyébként mondták nekem is h visszavárnak más csoportra is amikor csak gondolom.
Munkahelyről annyit h régóta álmom h kórházban dolgozzak az nem csak egy mánia volt ami aztán elmúlt. Négy éve tart már. Csak ugye többségéhez olyan készségek kellettek ami nálam hiányzik így tavaly lemondtam róla. Most megláttam ezt a szövettani asszisztens képzést. Aprolékos munka a patológián, nincs kontakt a betegekkel ezért ügyelet sincs, nem kell éjszakázni. Pont nekem való mégsem kell feladni az álmom, alig várom h elkezdjem.
Idézet tőle: LinzerJa a két hetes csoport jó volt csak kevés, az csak elindulásnak jó. Ajánlom mert tényleg tudnak segíteni ás tudják hová menjen tovább az ember. Nem úgy mint itt ahol erőltették a gyógyszert és semmire se vitt...
Milyen csoportok voltak? Milyen jellegű segítséget nyújtottak? Neked mit javasoltak?
Én az elfoglaltságaim ill amiatt sem megyek 2-4-6 hetesre mert az nekem kevés, hosszú távra nem megoldás. Emiatt maradt az egyéni + járok most dokihoz is, aki pszichoterapeuta is és nem 2 perces gyógyszerfelíró automata. Sajnos tb-s helyeken néha tényleg csak ennyire van idő és mindent nem old meg a gyszer. Néha még egy tisztességes diagolásra sincs idő, ami sztem alapvető lenne.
Sajnálom, h ilyen tapasztalatod volt és való igaz, ilyen helyeken durva konfliktusok, beszólások, kibaszások vannak.
Tapasztalatom szerint más helyeken is van utálkozás, kirekesztés, de ez csendesebben zajlik, nem beszélgetnek a másikkal stb. Ez azért tolerálhatóbb bár ez is nehéz lehet, de vannak olyan alja helyek, ahol szó szerint még fel is rúgják, leköpik egymást.
Sztem ha tudsz tanulni, tanulj és igyekezz olyan helyre menni, ahol vmi tudást is elvárnak, szakmailag hasznos tapasztalatot ad.
Kirekesztés bárhol lehet, de az sem kizárt h találsz egy olyan helyet, közösséget ahova jól tudsz illeszkedni, jól érzed magad.
Sztem az sokat segíthet, ha olyan munkád van, amit szeretsz (még ha 40 órában néha agyfaszt kapsz tőle mert jóból is megárt a sok), ami kihívást is jelent.
Ja a két hetes csoport jó volt csak kevés, az csak elindulásnak jó. Ajánlom mert tényleg tudnak segíteni ás tudják hová menjen tovább az ember. Nem úgy mint itt ahol erőltették a gyógyszert és semmire se vitt...
Legnagyobb baj igazából a munkahely hiánya, most elkezdek egy sulit, most már tényleg olyat, ami érdekel. Voltam már gyárban és kertészetben is, ahol nem a munkával volt baj, hanem az alja sötét emberekkel, akik kimartak onnan. Sőt, a gyárban voltak olyanok akikkel beszélgetni is tudtam és ennek már örültem, a kertészetben kb a többsége utált, aki meg nem, az le se szart. Lehet velem van a baj, de már elegem van ebből a sok alja munkából, többre tartom magam azoknál, akik ott vannak, többen is mondták már, hogy le kell szarni hisz nagyon ostobák és buták és sajnos igazuk is van. Nem szabad nekem ilyen helyekre menni mert az ilyen helyeken nagyobb a kirekesztődés veszélye. Voltam már több suliban és ahol minimum egy érettségi volt a követelmény, valahol még egy szakma is követelmény volt, sokkal elfogadóbb volt a közösség és ha nem is csatlakoztam mindig a témához, nem néztek ki. Az egyik sulit más okokból abbahagytam. Meg estin azért akkora közösségek nem alakulnak ki. A gyárban is az volt hogy mondogattam hogy akkor holnaptól nem jövök azt mindig mentem hiába volt veszekedés, mindig volt olyan is akikkel beszélni tudtam és úgy könnyebb volt elviselni az utálkozókat. Sajnos itt már kimerült minden és a nagyon alja helyekre nem mennék. Jelenleg takaritok teljesen egyedül, csak ez meg kevés. Áprilisban megyek elvileg kivizsgálásra, csak el fognak jönni velem, azért annyira szemetek nem lehetnek velem.
Még az is baj, hogy nem tudok meglenni egyedül.
Linzer!
Ne keseredj el. Sztem próbálj vmi rehabos helyet keresni, akkor is ha nincs diag. A nehézségeidet szépen össze tudtad itt foglalni és valsteg fejleszthető vagy. Sztem van esélyed önálló életre, hisz tanulni is tudtál. Lehet a beilleszkedés nehéz és vannak futaságaid, de vannak mhelyek ahol nincs nagy társaság, vagy távmunkában végezhető. Fejlesztéssel pedig sztem ki tudnál jönni másokkal. Az is lehet, h leszázalékolnának és csak 4 órás munka kellene.
Sztem most első körben a nehézségeid leküzdéséhez keress szakmai segítséget!
A 2 hetes terápia segített? Milyen volt? Másoknak javaslod? Milyen gondok esetén?
Jó lenne egy részletes tapasztalati beszámoló. Sokan, sokféle gonddal keresünk gyszeres és terápiás segítséget, néha azt sem tudjuk hogy milyen lenne ogazán jó. Jó lenne vmi beszámoló.
Anyám kér celluxot, mondom hogy nincs, akkor elkezd vitatkozni, hogy már pedig tudja, hogy nekem van, csak nem akarok adni és milyen irigy vagyok. Mondom kicsit hangosabban hogy nincs, miért nem hiszi el, még hevesebben kezd vitatkozni. Apám ekkor rám kiabál, hogy maradjak csöndbe és nem engedi hogy végig mondjam. Anyám meg folyton szid, hogy ilyen meg olyan irigy vagyok, meg milyen nagy a szám, de nem tudtam magamért kiállni, mert apám folyton kiabált velem, hogy maradjak csöndbe, majd elkezdett ő is szidni, hogy milyen irigy vagyok. Kábé semmire se tartanak, semmibe vesznek, annyira elegem van. Meg abból is, hogy a korombeliek többsége már önálló életet él, én meg mindig függök tőlük és nagyon elegem van már, soha nem leszek önálló, igy nem is érdemes élni. Minek függjek olyanoktól, akik semmibe vesznek és rosszindulatú embernek tartanak, inkább megölöm magam.
Be fogok sokallni, érzem...
Eddig bírtam a terheket, de most jött egy újabb rúgás az élettől én meg: "már csak ez hiányzott, köszi élet!"
De amúgy fasza minden... tényleg...
🙁
De ha autizmust vizsgálnak akkor kell mert az gyerekkortól fennáll ha az a diagnózis, a doki is megírta hogy kell. Anélkül nincs kivizsgálás mert úgy nem hiteles, fontos a gyerekkor a kivizsgáláshoz. Pár pedig a szüleim ebben nem akarnak részt venni.
Ha 18 leszel, akkor nem kell szülő az orvosi kivizsgálásokhoz, nem tudják befolyásolni adott esetben a dokit és jó diag lehet, addig valahogy bírd ki.
Annyiban hagyom nem lesz diagnózis hisz csak bebeszélem magamnak....Szülők nélkül meg nem vizsgálnak ki. Ez van... bele kell törödni. És csak megjátszottam magam az orvos előtt szerintük.
Nem is fogom tudni elfogadni... de csak nagyobb szenvedést okoz.
Majd mindenképp próbáld ki azt is
Ha te úgy érzed, hogy ez nem igaz, akkor ne fogadd el.
Szia,
Nem, bár most kerestem rá és elég érdekesnek tűnik. Sosem hallottam, hogy van ilyen. A tegnapi úgynevezett spartan race volt
Szia, a kőbányai pincerendszerben futottál? Mert az ma volt.
Ne haragudj, hogy csak most válaszolok.
Szerdára esett két fontos ügyem is és egyik sem a várt eredményt hozta. Az egyik anyagi jellegű, a másik pedig, hogy kiderült, hogy még egy félévvel tovább kell maradjak az egyetemen.
Sokat dolgozom, mindig idő és energia hiányában vagyok, de tavaly óta sportolok. Akadályfutást kezdtem el, ez úgy értelmet adott a napjaimnak, van miért küzdeni, készülni, menni előre, felkelni reggel. Készülök mindig versenyekre, amik nem is igazán versenyek, mert baráti a közösség, lefáraszthatom magam, fájhat mindenem anélkül, hogy ártanék magamnak és mindezt a gyönyörű természetben. És küzdhetek magammal, jó megmérettetés nekem szellemileg és fizikailag is.
Már novemberben beneveztem, illetve szállást foglaltam a mai futásra. Egy barátom vitt el, mert a verseny viszonylag messze volt és el is akart vinni, szeret utazni. Akkor megbeszéltük és azóta tucatszor, hogy pénteken, azaz tegnap indulunk, vasárnap jövünk haza. Majd a héten csütörtökön szólt, hogy hát nem tudnánk-e ma jönni, mert dolga lenne. Egy kicsit bagatell dolga van, ahhoz képest, hogy 3 hónapja tud erről, nem hiszem, hogy az újonnan jött dolga nem lett volna-e csúsztatható egy héttel visszább vagy tovább.
Szóval az amúgy is sikertelen hetemen, amikor hosszú idő után újra jöhetett volna a felszabadító versenyem saját magammal, veszélybe került az ő hülyesége miatt. És indulás előtti nap egyszerűen elszálltam érzelmileg, hogy ez sem jön össze úgy, ahogy szeretném. Ez az egy dolog, amire egész télen készültem, vártam.
Végül tegnap mentünk és ma jöttünk. Délelőtt futhattam és mászkàlhattam egy fagyos, jeges erdőben mínusz pár fokban és újra megmutattam magamnak, hogy képes vagyok rá, ha akarom. Minden fejben dől el. Sokan talán hülyének néznek, de én ezt szeretem csinálni most.
Eredetileg holnap jöttünk volna haza, de ez így alakult. Ennek ellenére most nagyjából jól érzem magam, jót futottam, fagyoskodtam, beszélgettem idegenekkel.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett és, hogy kioffoltam a topicot. Ha kell akkor átirányítom magam másik topicba.
Hogyan tudnám végre már elfogadni hogy egyedül mindenért én vagyok a hibás, a felelős és mindent magamnak köszönhetem? Valami tippeket, mert nem tudom elfogadni és el kéne már, mert csak felőröl.
Szia csaklenniakartvalaki elárulod mi a baj mi történt ami így felhúzott téged?
Bassza meg az élet magát úgy, ahogy van, minden egyes kibaszott darabjával.
Idézet tőle: Artifical SkizoJa, kell csinálni 30 képet, amiből 10 olyan mintha kuláznék, 10 mintha autista lennék, 5 mintha masztiznék, 4nél elmozdul a kamera, és 1 talán passzol a céljaimhoz. 😀
Hm, ööö, hát, a körülményeket figyelembe véve és levonva a megfelelő konzekvenciát, vagyis, hogy értem a kérdés aspektusát így félálomban, hogy a lányról van szó aki nem tud egyértelmű lenni, hát nehéz mondani okosságot, vagy megfontolandó eljárást a probléma célirányos kezelésére.
Szerk. kezdek felébredni egy óra ébren alvás után. Szóval.
1: Próbálj beszélni vele, hogy fontos neked, de így fáj, és van 1-2-3 napja eldönteni mit akar (sugalmazva, hogy akkor otthagyod).
2: Várj még ameddig tudsz, mondjuk 3 csikkezésig, de ha addig sincs változás a hozzáállásában akkor lásd be, hogy csöbörből vödörbe kerültél.
3: Gyűlöld meg, hagyd ott, keress mást, aztán a mással smárolj előtte és tettesd magad nagyon boldognak, akkor megtanulja a kis ribi hogy kivel (ne) játsszon. Ennek az a veszélye, hogy ő is ezt csinálja veled és mivel ő a stabilabb kikészít téged, szóval ez nem jó ötlet.
Hát, igen, én is ezen a csöbör-vödör dolgon gondolkozom. De most úgy döntöttem, hogy megpróbálom magamban a lehető legpontosabban és legerőszakmentesebben konkretizálni és megfogalmazni a felmerülő kérdéseim, és ezekre majd tételesen rákérdezek. Ez sem lesz egy egyszerű feladat, de ebben legalább látom a potenciált, hogy előremozdíthat (kettőnket is, vagy csak engem, nagyjából mindegy, csak legyen már valami).
Ilyen előtte smárolós stb. típusú dolgokat csináltam már excsajjal, férjemmel is, egyiknél se volt túl konstruktív, úgyhogy ezt most, így, tapasztalati alapon, inkább kihagyom. 🙂
Ja, kell csinálni 30 képet, amiből 10 olyan mintha kuláznék, 10 mintha autista lennék, 5 mintha masztiznék, 4nél elmozdul a kamera, és 1 talán passzol a céljaimhoz. 😀
Hm, ööö, hát, a körülményeket figyelembe véve és levonva a megfelelő konzekvenciát, vagyis, hogy értem a kérdés aspektusát így félálomban, hogy a lányról van szó aki nem tud egyértelmű lenni, hát nehéz mondani okosságot, vagy megfontolandó eljárást a probléma célirányos kezelésére.
Szerk. kezdek felébredni egy óra ébren alvás után. Szóval.
1: Próbálj beszélni vele, hogy fontos neked, de így fáj, és van 1-2-3 napja eldönteni mit akar (sugalmazva, hogy akkor otthagyod).
2: Várj még ameddig tudsz, mondjuk 3 csikkezésig, de ha addig sincs változás a hozzáállásában akkor lásd be, hogy csöbörből vödörbe kerültél.
3: Gyűlöld meg, hagyd ott, keress mást, aztán a mással smárolj előtte és tettesd magad nagyon boldognak, akkor megtanulja a kis ribi hogy kivel (ne) játsszon. Ennek az a veszélye, hogy ő is ezt csinálja veled és mivel ő a stabilabb kikészít téged, szóval ez nem jó ötlet.
Nem tudom, hogy ezzel sokkal előrébb vagyok-e. Ugyanúgy szuicid vagyok, meg ugyanúgy szorongok... Nagyjából mindegy is, hogy mi a neve. A lényeg, hogy az állapot maga kurvaszar.
Viszont ebből 1értelmű, hogy közöd nincs a borderline-hoz! Az sosem ilyen racionális, érzelmi kérdésekben meg főleg!
Skizo, ez aztán a műalkotás! 😀 nagyon átszellemült arckifejezésed van a képen, abszolút passzol a tevékenységhez. XD
Na jó, és ha nem hiba, de hiába várom, hogy az igényemnek megfelelően teljesüljenek a dolgok, akkor mégis mi van? Összezavarodtam. 😀