Skizofrénia 3.5
Azt mondjak, hogy a diag csak cimke. Nem kell vele foglalkozni.
De azért szerintem mégsem mindegy, hogy borderre vagy skizóra nem kapok gyszert.
Előbbi biológiai, terápia nem tudja megszüntetni a tünetet. A border viszont terápizálandó, gyszer nem változtat a személyiségen. Egyiknél a gyszert egészíthetik ki terápiával, a másiknál fordítva.
Így ahhoz, hogy valamit kezdeni lehessen vele, elvileg jó lenne tudni, hogy terápia vagy gyszer lehet a fő megoldás.
Visszaesés rizikója sem ugyanaz.
Leszázalékolásnál, adókedvezménynél, munkavállalásnál alkalmasságin sem mindegy. Gondnokságnál sem mindegy.
És persze akkor sem mindegy, ha valaki gyereket szeretne. (igaz mind2 problémás)
Véleményem szerint kezelés megválasztása és egyéb szempontból sem mindegy.
Nekem hol skizóval, hol borderrel magyarázzák a hallucinációt ill a téveszmés éveket.
Borderes pszichotikus tünetekről illetve kezelésről nem találok cikket. Max említik, hogy lehet rövid ideig tartó pszichotikus epizód.
A dialektikus terápiát ajánlják, de úgy tudom, hogy az nem a hallucináció, téveszmék (utóbbi már nincs) kezelését célozza meg. A mentalizaciós terápiát is javasolják, de azt sem a pszichotikus élményekre találtak ki.
Azt írják, hogy bordernél szélsőséges hangulatban jelentkezik a pszichózis. Ebből arra következtetek, hogy ilyen esetben a szélsőséges hangulatot célszerű megelőzni vagy enyhíteni. De azt sehol nem írják, hogy mit lehet csinálni, ha normál állapotban is van hallucináció, főleg ha tartósan van jelen. Erre milyen terápia a megoldás? Hogy lehet megelőzni?
Skizóra azt írják, hogy antipszichotikum mindig kell. Egyéb dolgot nem javasolnak konkrétan a pszichotikus tünetekre. A gyszer elhagyását veszélyesnek tartják. Szörnyű ezt olvasni minden cikkben...így hogy gyszert sem kapok...ezek szerint "veszélyben" vagyok. Hát ezzel nem sokat segítettek...
Akármelyik diag felől közelítem meg nem látom a megoldást. Pedig nagyon szeretném!
Így a már kialakult, tünetekkel együttélési stratégiámra tudok csak támaszkodni.
Számomra az volt a döbbenet, így leírva, hogy a skizofrének 80%-ban továbbörökítik a betegséget. Ezért nagyon fontos szerepe van a diagnózisnak, hogy az jó és valós legyen, mert gyakorlatilag ezzel egy ember sorsát pecsételik meg.
Na ezért sem mindegy, hogy border vagy skizo.
intyereszna.
mondjuk sok újat nem mondott.
hogy nagyobb legyen az izgalom, bedobtam kommentben egy új szempontot.
legújabban úgy gondolom, hogy az a skizo, akinek volt már transzendens élménye, ha még szigorítani akarjuk, akkor meg az, akinek vissza-vissza téreget. természetesen ezt a meghatározást skizo és nem skizo részről sem fogják elfogadni. nem baj.
Mai sajtó szösszenet:
http://index.hu/index2/#bloghu/kulturpara/2017/01/18/mi_a_skizofrenia
Nem maga a diagnózis miatt tettem be ide, nyilván aki ide ír az tudja, hanem, hogy hol tartanak az ezzel kapcsolatos kutatások, hogy ne csak tüneti kezelést tudjanak adni a kórra.
azt mondanam, h nem a gyszer szuntette meg, hanem egyszeruen elmult, viszont a gysz biztonsagot nyujt a nehez napokra, mint az always ultra, talan ennyi, es azokbol volt boven mostanaban
Roboman!
Gyszer teljesen megszűntette a hallucinációt?
Anélkül milyen volt?
Titokzatos. 🙂
Kiscsillag, azt amelyik nekem a legtöbbet adja minden téren, és amelyikről a legkevesebbet (szinte semmit sem) írtam. Az 1-est. Vissza a társadalomba (és be a szervezetbe :-)) Egen.
Olvastam.
Hogyan tovább? Melyik valóságot választod?
"kapjunk az agyunkhoz!" 
"kocsmában tévé felhangosít, háttérzaj leszáll"
döbbent, néma csönd... robiról levették a gyámságot o_O WTF?
http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/unnepelni-jottem-trottyos-terdemen
...és megint elölről... kösz a figyelmet, lehet folytatni.
Szia Kedves CatEye,
engem otthon agyonra féltenek, nem vagyok szabad és képtelen az önálló életre, mindenben irányítanak és korlátoznak, de ha komoly segítségre van szükségem senki nem segít, amikor Reményke Eljegyzett engem, lehetett volna rendes szertartás is de a családom nem engedte, ez borzasztó, ma is egész délután sírtam a kétségbeeséstől, hogy gyenge és erőtlen vagyok és most meg kórházba akarnak dugni, miért nem élhetem a saját életem, persze beteg vagyok, így iszonyúan nehéz :'(
Szia Hercegnő,
Mi lenne ha elmennel tanulni programozonak masik varosba. Akkor nem tudnanak a szulok beleavatkozni az eletmododba, hetvegenkent jarnal haza.
Köszi, én szeretem Japánt, csomó mindent tudnak, gondolom olyan sokmindenben ott nincs hiány, max "szabad levegőben" XD
nem hülyeség, mert te így társadalmizol, és ezt talán valamennyire illene tolerálni, és nem kellene irreális elvárásokat támasztani, talán japánban, v hol ez elfogadottabb, nem mintha szeretném japánt, meg ázsiát, meg nem is érdekel, de sok dolgot jól csinálnak ott
Emberek én programozó-képszerkesztő akarok lenni, nagyon elszántan, de sajnos otthon ezt nem tolerálják, mármint azt, hogy nekem a NET A VILÁGOM, a család nagyon maradi, szerintük a "való életben" a helyem, szerintem meg a NET VILÁGA AZ ÉN VILÁGOM, nagyon szeretnék programozó lenni, de ehhez non-stop 24/24 h netre van szükségem és hogy csak azzal foglalkozzak, én kész vagyok tanulni is, mindenre, de csak úgy tudok, ha biztosítanák otthon, hogy ÁLLANDÓAN ülhessek a gép előtt - hol tanulva, hol Facebookozva, hol képet szerkesztve, hol bármit, de a NETEN és a GÉP ELŐTT!!!!!! Valaki Help, hogy győzzek meg erről egy beszűkült maradi családot, aki ezt nem érti meg...?????
Idézet tőle: ggaborSzinte mindig az. Legalábbis, ha befelé forduló típus vagy. Néha magunkkal és magunkban érdemes lenni. Mégha a filmekben és a reklámokban mindenki társas és barátok veszik körül, akkor is. Csakazértis!
Kedves ggabor, hát is-is (már ami a befelé-kifelé fordulást illeti)... hol az egyik véglet, hol a másik - köztes szinte soha nincs. Inkább kifeléfordulónak mondanám magamat (de csak a neten) - a valóságban nem tudom, mert soha nem megyek emberek közé, a neten élek úgymond, csak az a gond hogy a családom eltökélt szándéka, hogy engem elszakítson a nettől teljesen és a "való" életben éljek... de én kockafejű vagyok, mégha nem is programozó, de nekem a net a mindenem, az az "életem" (És természetesen a Szerelmem: Reményke)... csak sajnos ha Nagymamámmal bármi történne (ne történjen, isten ments!), akkor otthon az fog várni, hogy soha nem netezhetek, és teljesen el leszek szakítva a nettől... a múltkor is otthon voltam, mert hazakényszerítettek és 3 napig 5 percet engedtek netezni, és azt is úgy, hogy titokban, azaz Anyukám férje még ennyit sem engedett volna, nagyon szomorú és elkeseredett voltam, elvonási tüneteim lettek, és sírtam és minden bajom volt... csak Nagymamámnál vagyok BIZTONSÁGBAN!!!
Idézet tőle: robomanbakker, nekem néha még egy is sok...
mindenesetre biztos lehetsz, hogy én nem irigylem tőled...
Én voltam Remi, de töröltem a regemet... köszi, hogy nem irigyled tőlem a profiljaimat Roboman, nekem is sok néha ez a tizenvalahány profil, és volt hogy már majdnem töröltem egy részét, de aztán megijedtem, hogy nem lesz többé az egyik is akár, és gyorsan visszavontam a törlést... szeretem mindet, csak a hivataloson már kicsit sok kezd lenni a sok üzi és poszt, de ha meg átmegyek az egyik üres profilomra, az meg olyan unalmas - kell mind 😀
Szinte mindig az. Legalábbis, ha befelé forduló típus vagy. Néha magunkkal és magunkban érdemes lenni. Mégha a filmekben és a reklámokban mindenki társas és barátok veszik körül, akkor is. Csakazértis!
kedves ovisista, neked is búék, azért nekem a 2016 nem is volt annyira rossz, szóval ha 2017-ben is elkönyvelhetnék ekkora sikereket, azzal már elégedett volnék. ha már késik is a nagybötűs élet színpadára való visszatérésem egy évvel, persze a mai világban életben maradni is nagy teljesítmény, meg gyámság alól kikerülni is, meg modulzáró vizsgákat letenni, de igazából szeretném ott folytatni az életemet, ahol abbahagytam, ez sikerült is részben, de én mindent vissza akarok kapni, sőt, ja, és amúgy nem tartom irreálisnak.
és hogy ne csak magamban monologizáljak, hanem, hogy hozzád is szóljak: előre a gyógyulandokba! remélem, szintaktikailag ez így helyes, a szemantika meg amúgy is baromság.
bakker, nekem néha még egy is sok...
mindenesetre biztos lehetsz, hogy én nem irigylem tőled...
Facebookon tizenvalahány profilom van. Nem tudom, hogy ez sok...? Ebből egyet használok, a hivatalosat, de amikor elegem van az emberekből, átmegyek egy másik profilra. Néha az ember Legjobb társasága: Önmaga 🙂
Azért mindenképp az előzőeknél sokkal Különb és Tényleg is Boldogabb Éveket MIndőnknek!
Szia KO! 🙂
Azért hoztam ezt fel, hogy lássunk pár fontos dolgot. Először is azt, hogy a "másik út", az alternatíva nem kitaláció, nem fikció, hanem létező valóság! Ez az intézet létezett, működött, sikeresen és jól, szembemenve az általános, bevett módszerekkel. Megmutatta, hogy nem kell mindig a nyájjal bégetni, megalkudni. Másodszor, hogy egy ember is elég, hogy valami elinduljon, hogy erőt és példát adjon másoknak, aki szintén valami jót akarnak alkotni. Harmadszor meg, hogy ezt az intézetet kinyírták. Nem megbukott, nem érdeklődés hinyában zárta be kapuit, hanem nem hagyták továbbműködni, pedig G. Dénesnek voltak jó tanítványai, akik vitték volna tovább a módszert.
Engem kezeltek ott, sikerrel, sokat köszönhetek nekik. Össze nem lehet hasonlítani a mostani intézményekkel. Képzelheted, milyen pofánvágás volt nekem, mikor sok évvel később újra segítségért kellett fordulnom a rendszerhez, és szembesültem vele, hogy milyen egy "normális, modern" pszichiátria. 8 perc beszélgetés - receptírás, zsarolás.
Szia Zsolt!
én erről az egészről azt gondolom,hogy ha valaki hivatást választ,akkor az életét adja oda,ha nem akkor meg borítékokat fog gyűjteni egész életében, vagy órabérben szereti azt akitől egyébként meg undorodik.
Amíg haszon van ,addig van érdek is...
hadd ne folytassam
Azért voltak jó intézetek is. Például a Goldschmidt-féle. Így ért véget:
http://beszelo.c3.hu/cikkek/mi-tortenik-a-cseppel-a-tengerben
"Az ő és kollégái, illetve az osztály egykori betegeinek beszámolóiból gyúrta össze a szerző Goldschmidt figuráját: az örökké cigarettázó, paralízise nyomán jellegzetes mozgású, egyéni humorú, nagyon közvetlen figuráét, aki mélyen hitt a nagy közös kibeszélések gyógyító erejében.
Aki bizalmat keltő, egyszerre izgató és megnyugtató lényével mintha kitöltötte volna az intézmény tereit. Aki végtelenül megértő volt minden emberi gyarlósággal szemben, aki – és ez az általa működtetett közösségi pszichoterápia lényege volt – igazi egyenlőséget teremtett osztályán a betegek, az ápolók és az orvosok között. Ajtaja tárva-nyitva állt – ez a róla szóló visszaemlékezések egyik jellegzetes momentuma.
Dés könyvében – amely megszállottan tárja fel szereplői egyéni eseteit – sok ponton tragikus, színes, a 20. századra jellemző életútként tárul fel Goldschmidt története. A zsidó származású tehetséges bajai fiatalember úgy élte túl a munkaszolgálatot, hogy megtanult autót szerelni, az ötvenes években szilenciumra ítélt barátja és kollégája, Mérei Ferenc strómanjaként fordított a rádiónak, miközben hithű kommunista volt, és számos feleséget és gyereket próbált eltartani. Munkájáról és személyéről, amely szétszálazhatatlan egységet alkotott, érzékletesen árulkodnak Dés sorai: „a Dénes terápiája nem sima gyógyítási technika, hanem stílus, életforma…
Felnőttkori gyermekparalízisben szenved, vagyis nem szenved, legalábbis nem úgy néz ki. Nála a betegség – akár az övé, akár a másé – nem valaminek a hiánya, hanem a része, és jobban tud bánni vele, mint más az egészségével. A sántasága is a terápia része. Ha valaki meglátja göthös figuráját, amint húzza maga után a lábát, mint egy háborús rokkant, nemigen képzelheti magát betegebbnek nála. És tessék, ő a főnök, aki mindent tud és még figyel is rám, kíváncsi a véleményemre…”
tulajdonképpen az lenne a lényeg,hogy az állam nem a gyógyszereket és a pszichiátriát pénzelné,hanem a családban tartaná minden áron ,saját élő környezetében,életterében a skizókat,bolondokat,nevezzük akárminek.Ez a bolondok összegyűjtése ,intézetbe zárása ez eléggé újkeletű dolog véleményem szerint.És igen,egy üzletág lett a diliház és a pszichiátria,attól függetlenül,hogy az esetek nagy részében egy bal oldalról fentről jobb oldalra lefelé ívelő egyenes görbével lehetne megrajzolni egy skizofrén életútját.Azt,hogy kívülről nem látszódik,nem tűnik fel,hogy a gyógyszeresen kezelt beteg mennyire szenved,attól még nincs minden rendben.Mert jönnek itt egyesek a skizofrén tanár meg skizofrén felsővezető (otromba) példájával,ellenben a valóság szerintem az,hogy ezzel a diaggal egyáltalán nem lehet,és nem szabad senkit sem érvényesülni hagyni olyan pozícióban ,ahol mások élete és sorsa felett kell dönteni.Attól hogy vigyorog a részeg,még nem biztos ,hogy boldog is,attól hogy nyugodtnak látszódik egy szénné injekciózótt ember,attól még a mélyben ugyanúgy ott lappangnak a feszültségek,amiket tüneti szinten nyomnak el a vegyszerekkel,és AMIK KIHATNAK A KÖRNYEZETÉRE ..Én értem,hogy a beteg meg szeretne jól lenni,meg akar,DE NE AKARJON ÉS NE SZERESSEN ,ha nem tud -magától- az lenni ami szeretne lenni.Egy óriási játszma az egész gyógyszerre épített terápia.A beteg AZ ÖNJUTALMAZÁS ÁLLATI szintjén él legbelül.Mit értek ez alatt? Reggel bogyó délben bogyó ,este bogyó,közben meg úgyis lesz majd valami...de az biztos,hogy reggel bogyó,délben bogyó ,és este bogyó...Azért ,megnéznék egy normális embert,akinek ennyi biztos pont van az életében,hogy nem kell gondolkodnia azon,hogy mifelé kéne elmozdulni ,hogy pozitív irányba változzon az élete. A PSZICHIÁTRIAI BETEGNEK SEMMILYEN IRÁNYBA NEM KELL ELMOZDULNI AZON KÍVÜL.HOGY SZEDI A GYÓGYSZERT.jelenleg...és nincs is más elvárás,nincs is más kérdés,nincs is más következtetés,ok és okozat,mint a "' szedi a gyógyszert?" mert ha nem ,akkor,mert ha igen akkor ugye..és mi megmondtuk előre....stb stb kérdése
Nekem is megvan az Aranyketrec Benedek Istvántól. Az irodalmi részek erősek benne, a többi történeti szempontból érdekes, kissé nyögve nyelős, naplószerű, szeresztési technikája nem egy csúcsszuper munka, de a célnak éppen megfelel. Meglátszik rajta, hogy nem elsősorban íróember az elbeszélő, nekem is a villanyozási mánia tette unszimpatikussá az egészet, pluszba még az ugrik be, hogy gúnyneveket ragasztott a betegekre, tkp egy fasz volt, de ez sokmindent elmond arról, hogy még ő sem vette teljesen emberszámba a betegeket, amikor pedig szeretett az úttörő humánus módszer meghonosítójának a szerepében tetszelegni. Nem biztos, hogy teljes mértékben az ő számlájára írandó, hanem inkább a korra jellemző amelyikben élt, és mondjuk úgy, hogy alkotott, mondjuk úgy hogy praktizált, de XXI. századi szemmel nézve a munkássága eléggé meghaladott, úttörő jellege abban állt, hogy pszichiáter létére nem kussolt be, és élvezte a betegekből kisajtolt lóvét, mint manapság divatos. Nyilván megvolt benne a jószándék, és ez mindenképpen értékelendő. Amúgy meg az a véleményem, hogy azért mert valaki elmebeteg, még nem biztos, hogy ingyenmunkára, kapálásra, stb. vágyik. Lehet, hogy abban az időben volt némi terápiás értéke, de ennek ma már 0.
http://konyves.blog.hu/2013/02/11/plath_halal
szerintem ennek az írónőnek a másoknak való megfelelési kényszer lehetett a legnagyobb problémája.
"Akkoriban tényleg nem tudtak sokat az ilyen jellegű betegségekről, pontosabban, amit tudni véltek, az baromság volt."
ez szerintem most is így van,meg így is marad
Idézet tőle: RitaCzeitlerMegpróbálom majd megkeresni és beszkennelni neked az elbeszélést, ami szerintem valójában nem az elmebetegségekről szól, hanem a szörnyű orosz társadalomról, illetve az ember, konkrétan az orvos felelősségéről. Akkoriban tényleg nem tudtak sokat az ilyen jellegű betegségekről, pontosabban, amit tudni véltek, az baromság volt.
Ha az elme megbetegedésének az irodalmi vetülete érdekel, nagyon jó Sylvia Plath regénye, Az üvegbura. Ha az, hogy a "rendszer" hogyan működött Magyarországon pl. az ötvenes években, olvasd el Benedek István Aranyketrec c. könyvét.
Biztosan van még sok jó és modernebb mű, csak nekem ezek ugrottak be.
Benedek István -t kb.háromszor olvastam végig,és tudod mi a probléma?
szép és jó minden amit elképzelt ( a villanygép azért durva valljuk be,amit senki nem tudott a betegek között ,hogy ott van) az elképzelés szép,de
akkor miért nem folytatta amit elkezdett?miért nem hagyták ,hogy folytassa? miért lett egy magába zárkózó bohém író gondolkodó élete végére aki körbe vette magát egy posztarisztokrata álomvilágban élő társasággal,ahol még jómaga is furcsa szerzetnek számított? (karinthy márton :ördöggörcs c. könyvében vannak a kulisszatitkok leírva helyenként!)
köszönöm az infókat!
a lánya beteg?
Megpróbálom majd megkeresni és beszkennelni neked az elbeszélést, ami szerintem valójában nem az elmebetegségekről szól, hanem a szörnyű orosz társadalomról, illetve az ember, konkrétan az orvos felelősségéről. Akkoriban tényleg nem tudtak sokat az ilyen jellegű betegségekről, pontosabban, amit tudni véltek, az baromság volt.
Ha az elme megbetegedésének az irodalmi vetülete érdekel, nagyon jó Sylvia Plath regénye, Az üvegbura. Ha az, hogy a "rendszer" hogyan működött Magyarországon pl. az ötvenes években, olvasd el Benedek István Aranyketrec c. könyvét.
Biztosan van még sok jó és modernebb mű, csak nekem ezek ugrottak be.
Idézet tőle: GébépéSziasztok, remélem, mindannyian jól vagytok. Nekem elegem van az életből, már megint kijönnek nálam ezek a skizofrén dolgok, tegnap fél óráig beszélgettem egy nemlétező emberrel, akiről azt hittem, együtt ebédelünk. Elegem kezd lenni.
De ez miért baj?
Bocs, nem rosszból írom, nekem ilyesmi nincs, de miért elmebetegség ez, vagy miért skizofrénia?
Mondjuk, ha szenvedsz tőle, akkor megértem.
De sok író és egyéb művészeknek nincs ilyen?
Miért baj, ha nem valóság?
Egyáltalán mi a valóság?
Vagy azért gondolom ezeket, mert én is beteg vagyok úgymond?
Nincsen valakinek meg valamilyen formában Anton Pavlovics Csehov-tól a -Hatos számú kórterem- c. regény/dráma?
Mostanában szoktam gondolkodni azon,hogy talán elő kéne venni ezt a művet,mert van mondanivalója a jelen kornak.Nem találtam pdf-ben a neten mikor kerestem.Ugye a mű születésekor (1892 )még egészen más volt a pszichiátria, (antipszichotikumoknak még csak a híre sem volt,nem voltak "tuti" megoldások a problémákra mint ma),és mégis valahogyan működött a rendszer,de hogy hogyan azt jó lenne megérteni.Egyébként biztosan mélyvíz ez a téma,de én elég bátornak érzem magam ehhez.
Sziasztok, remélem, mindannyian jól vagytok. Nekem elegem van az életből, már megint kijönnek nálam ezek a skizofrén dolgok, tegnap fél óráig beszélgettem egy nemlétező emberrel, akiről azt hittem, együtt ebédelünk. Elegem kezd lenni.
ó, köszönöm a figyelmet. 🙂
[quote]Szóval most már nyugodtan eladhatom a házrészemet 4 sörért, de nekem ennél több eszem van, mert vodkát is fogok mellé kérni, keményen alkuszom.[/quote]
Kész, nekem végem, én szétszakadtam! 😀
Eszter, köszönöm, sokat jelent.
Napraforgó: hihihi... 🙂
Szuper hír és szuper írás 
komplexebben vizsgálva a témát, ezt írtam, róla (elég fura style-ban, de hát...):
http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/skizofren-erdekvedelem-blitzkrieg
Köszi. A legjobb.
roboman, gratula!! ez nagyon jó hír!
Köszönöm, Zsolt2, az eü-i tényezőkön már túl vagyok, már ki is aludtam... hamar regenerálódok mostanában, de még van bennem egy kis fogalmazásgátló cucc, mindenesetre a legközelebbi írásom, ami kitesz egy bejegyzést, erről fog szólni, amolyan official/unofficial összefoglaló, közkívánatra (is), és többet nem ragozom, ígérem. 🙂
Gratula! És én is nagyon várom, hogy megírd!
De ráér, első a kötelesség, egészségedre!
.Köszönöm, parrot, köszönöm, Avana. Nagy harc volt, annál is inkább, hogy először nem is tudtam, hogy mi/kik ellen is harcolok konkrétan. Mindenesetre blitzkrieg volt; bejött. Valóban precedens értékű, én is csak hallomásból tudtam, hogy létezik ilyesmi, és meg is mozgattam minden követ, minden szinten. Kiscsillag, ismerve magamat, biztos megírom majd...
Ja, és köszi, holdfény 😉
Gratulálok Roboman!Mekkora harcot vívtál.....
Gratulálok, biztos vannak még elkeseredett sorstárs zugolvasók is, nekik is jó példa.
Kiscsillag, arrranyos vagy!
Hopszi, holnaptól új kezelőorvosom is lesz. Ilyen szinten ekkorákat nem bakizunk következmények nélkül. Talán.
Köszönöm, kedves CatEye!