Megélhetés, létminimum, nyomor.
2 nappal ezelőtt, azaz nov. 27-én kaptam egy értesítést a Munkaügyi Kp-tól, melyben értesítenek, hogy kiközvetítenek közmunkára. Ez mindeddig pozitív, mert vártam is már ezt az értesítést, mivel feliratkoztam. Ami bökkenő, hogy a kitöltött közvetítői lap beküldési határideje az irat szerint nov. 22. Ismétlem, nov. 27-én érkezett maga a levél. És természetesen, a kísérőszöveg szerint, ha nem fogadom el és küldöm vissza határidőre, törölnek a nyilvántartásból (ismét. ugye most regisztráltam újra aug-ban)
Gondoltam, nyilván rendben, tehát ismét törölnek, nincs mit tenni, meg kell halni úgyis mióta. Újra 2 hónap, mire újraregisztrálhatok, onnantól ismét 1 év, mire jogosult lehetek segélyre.
A napokban amúgy is alig voltam magamnál, fizikai fájdalmak, fogfájás, görcsölés, hasmenés is becsatlakoztak a mentális szétesettség mellé. Édesanyám aranyos volt, próbált segíteni, ezért helyettem tegnap felíhvta az illetékes hivatalokat, akik megnyugtatták, a nov. 22-vel nem kell foglalkozni, csak menjek be megkötni a szerződést ma, de legkésőbb hétfőn. Arról, hogy egyáltlán miből állna maga a munka, semmi konkrétumot nem lehetett megtudni, illetve anyámnak ilyesmit mondtak (ő maga is nehezen tudta visszaadni): nem kell dolgozni sem, valami kompetencia (...) izé, vagy "tanfolyamról(?) lenne szó, - mindez 3 hónap időtartamra szólna egyébként. Én örültem ennek (mondjuk így. 49 e ft-ot kaptam volna havonta kézhez mindezért a fogalmam sincs, miért, így örültem, el voltam szánva)
Mai napon nekiindultam, nagyon nehezen, mert rosszullétem még éjjel és délelőtt is tartott.(fájdalomcsillapítóm még van, de azzal is erősen spórolnom kell, mert nem lesz pénz újra), hogy akkor megyek, szerződést kötök, hétfőtől "munka". Rövid úton rádöbbentem, ahová menni kell, tehát a szerződéskötés és nyilván a munkavégzés helyszíne is rohadtul, iszonyatosan kiesik a városból, legalább 1 óra busszal is kijutni, pontosabban buszokkal. Ittt jött a köv. porbléma, mégpeidg hogy volt össz. 500 ft-om, amiből még 2 buszjegy sem telik ki, de ha kitelne sem érnék már oda zárásig, Órákig próbáltam őket elérni a megadott telefonszámon, végül egy neten talált másikon hívtam őket, végre felvették. A hölgy az olyan jól megszokott végtelenüll lekezelő, megalázó és kioktató, kaján hangnemben beszélt velem, termszetesen közölte, hogy dehogynem számít, hogy nov. 22-ig nem jelentkeztem, nem fogta fel, hogy 27-én kaptam egyáltalán kézhez az iratot. Ennek nagyon ellentmodóan azért utána kiderült, azért mégiscsak bemehetnék, mert hisz ők már 2 napja este 7-ig bent vannak (dolgoznak) "miattunk", és valószínűleg ma is így lesz. Nem 4-ig, ahogy én mindaddig tudtam. Valamint, hogy a munka jellege bizony közterületi takarító, tehát se nem "tanfolyam", "kompetenciafelmérés", se nem intézményesített közmunka( tehát valami beltéri takarítás, irodai munka legalább, amire lelkem mélyén számítottam, hiszen azelőtt maga a Mü. Kp. vezetője utalt arra 1 hete, ilyenek várhatóak.). Hozzátette: "gondolja, nem este 7-kor akarok elindulni" - itt már nagyon nehezen fogtam vissza magam, hogy ne kezdjek el vele üvöltözni.
Tehát, alapprobléma: nincs pénzem buszjegyre, kijutni a helyszínre, majd vissza. Tehát, munkakerülő vagyok, a hölgy világosan éreztette velem ezen véleményét. Totálisan le vagyok bénulva azóta is, kicsit sikrül csak végiggondolnom, hogyha most nekiindulnék, és vállalnám ezt az egész télen át tartó közterületi munkát, azt bírnám-e egyáltalán. Hogy amíg nem kapnék fizetést, addig minden egyes nap min. 600 ft-om kéne hogy legyen csak buszjegyre, feltéve, hogy a belvárosig begyalogolok és vissza. Mindezt azért, hogy 3 hónapig, az ismert típusú kollégák között között szétfagyjak az utcán ( ha bírnám egyáltalán fizikálisan). Ha nem teszem meg, megint törölnek, továbbra is lebeghetek a semmiben, és adhatom be az önéletrajzokat totálisan hiába, anyámat cserbenhagyom, nem lesz mit ennünk, stb.
most szeritnem az lesz, hogy általam csökkenni fog még 1-gyel a regisztrált munkanélküliek száma, én meg beledöglök a bűntudatba, a tanácstalanságba, büntentni fogom magam minden eszközzel, okkal érzem magam munkakerülőnek és a világ szégyenének, egy féregnek. Ha lenne, vagy lett volna bárki, akivel meg tudom legalább beszélni a kétségeimet, mindezeket, időben, lehet másként alakul, de az sem biztos. Megértem, ha elítéltek.
Én nem bánom, hogy hazajöttem huszonéves koromban, pedig ha annyira szerettem volna, maradhattam volna valahogy vagy újra kimehettem volna külföldre. Tanultam és dolgoztam ott. Talán ha a gondnoksági ügyem jól zárul le és a fiam nagykorúként megállja a helyét a világban egyedül is, akkor összepakolok és elmegyek valahova. De szerintem ha külföldön tör rám a betegség, teljesen másképp alakul az életem. A szüleimet, rokonaimat mindennél jobban szeretem, ezért élek egy kis faluban, már egy ideje és nem is tervezek költözni sehova. Valahogy évek alatt sikerült egy kicsit megvetnem itt a lábam és megélünk, még ha szerényen is. Küzdünk de együtt vagyunk és nekem ez fontosabb, mint az a pénz, amit máshol megkereshetnék. A végzettségem nem avult el még mindig csak egy részét tudom csak hasznosítani itt... Szóval én most azt érzem, a helyes döntést hoztam.
Nagyon jó kis írás, és azt hiszem, nagyon illik a mai helyzetre. 🙂
A demagóg, populista diktatúrák tízparancsolata egy amerikai professzor szerint
Nagyszerűen összefoglatad amit én is gondolok erről! Nem csoda ha az értelmiség, a tehetséges fiatalok feleslegesnek érzik magukat és elmennek. Ugyanis érzik hogy itt most a rezsicsökkentés-nyalókával megvásárolható, lefizethető, irányítható, manipulálható és/vagy megfélemlíthető engedelmes alattvalókra van szükség. Érzik a kormány hazugság-papagájkommandójából hogy hülyének vannak nézve, a kormány végtelenül lenézi alattvalóit.
Értem, mert mindent itt kell hagyni. Ha pontosabban fogalmaznék: Nem az indulási szándék volt bennem erősebb, hanem a maradás kilátástalanságának biztos tudata. A 3. idegen nyelvet tanulom, három szakma mellett, de ezért a valóságért nem érte meg kiküzdeni magam az évtizedes alkoholizmusból és egyéb függőségekből. Már több mint tíz éve nem élek semmi önromboló szerrel/tevékenységgel, de nem ilyen valóságra akartam "ébredni." Ezért.
YFOR, teljesen igazad van...
De én nem akarok külföldön élni... Az lenne a legészszerűbb, ha mennék, de nem akarok...
Azt bánom, hogy nem több évvel ezelőtt vonultam ki külfödre dolgozni. Magyarország nem ilyen népet érdemel, és egy ilyen nép nem ilyen országot. Ez az élősködők, csalók, a bőséges társadalmi felesleg és a megnyomorodó, fogyó dolgozói/termelő réteg kényszerközössége a belőlük élőkkel, akár a társadalmi/etnikai alsó réteget, akár az uralkodó, gátlástalan és erkölcsileg lezüllött felső szférájátt értem alatta. Nem szövetség, nem köztársaság. Optimista becslések szerint is a gazdasági lemaradásunk min. 50 év pl. Angliához képest, gazdaság-szerkezetileg, működésében. ( ha 20 éves lennék, sem segítene ez a tény az életminőségem jobbra fordulásában ) Csakhát nálunk itt a korrupció és az önirtás, a magyar-magyar gyűlölet, az összeférhetetlenség. Ide születtem, itt haltam meg sokszor, de élni nem itt sikerült. Ezen a site-on nagyjából minden a lélekről szól, de hogyan gyógyuljon valakinek a lelke, ha ő maga fázik, éhezik, szorong a holnapok bizonytalanságától, sodródik és végül meghal. Tízmilliós autók és magánpaloták nőttek körém az utóbbi zavaros években, de emberek fagynak meg a saját házaikban, újra vannak inasok, szolgák, házicselédek, csicskák, míg magánklinikákon kapnak jelentős esélyt egyesek, addig a közkórházakban az orvos szóba sem áll a hozzátartozóval, közönyösen nézi végi a számára nonprofit egyén nem mindig elkerülhetetlen halálát. A gyerekek és az ostobák a ruhák, tárgyak márkái, árai alapján alakítanak ki mély sebeket okozó kasztokat egymás között, a pézen kívül az emberi minőség, az adott egyén nem jelent értéket. Én eleget éltem annyiból, olyan aránytalanul sok munka ellenére, hogy néha nem értem, hogy hogyan vagyok egyáltalán még életben. (mint rengetegen) Nem vágyom vagyonra, felesleges dolgokra, mások felett álló társadalmi helyzetre. Csak a muka arányában megkeresett európaibb fizetésre, otthonra, életre, körülményekre. Ezek alapfeltételek a gyógyuláshoz, az élethez. Akik már elmennek/tek, -jól tették. Én sem találtam más kiutat. Szebb napot Mindenkinek!
"Csaba Ferencz mondja: Aki humanistának tartja magát, annak erősen javallott a következőket is aláírni és terjeszteni, hogy ne mások szeszélyén múljon a megélhetésünk és a mindenkori létbiztonságunk. Ha az embereket már nem lehet fenyegetett helyzetbe sodorni, kirúgatni a munkahelyéről (vagy ideológiailag nyomást gyakorolni rá, lásd a bizonyos "hazai üzletláncot"), vagy éppen alamizsnával, tűzifával, stb megvenni a szavazatát, azaz nem köti le minden idejüket a puszta létfenntartásért folytatott harc, akkor a populizmus és az ordas eszmék is kevésbé találnak táptalajra az elmékben, és ezzel párhuzamosan a részvételi demokrácia minősége is javulni fog. Csak rá kell ébredni, hogy a gazdaságot önmagunk kiszolgálására építjük, nem egy tőlünk független valami, mi nem csupán dolgozunk benne, hanem a szó szoros értelmében értünk van. Értünk van, minden egyes emberért, nem pedig az államért, a nemzetért, és legfőképpen nem a regnáló kormányért, aki kénye-kedvére, az éppen aktuális szeszélyétől függően csoportosíthat át pénzeket pl: a betegellátásból stadionépítésre... ----->>
Tényleges Európai összefogás! - Építsük együtt azt, ami előremutató, ami mindenkit érint, ami mindenkinek használ! A Garantált Alapjövedelem bevezetése az egyértelmű alternatíva, - Új Közmegegyezéssel! Állj ki a társadalmi igazságosságért! Állj ki magadért! Írd alá az Európai Polgári kezdeményezést!"
Közeleg a Feltétel Nélküli Alalpjövedelem támogató aláírásának határideje.
Nézzetek utána, nagyon jó elgondolás!
http://nol.hu/lap/forum/20130628-garantalt_jovedelem_mindenkinek?ref=sso
ahol neked szimpatikusabb
Itt szeretnéd vagy privátban?
Én igen.
mert azzal szivesen osszekoltozok
panikbetegkent, szivproblemakkal?:D
el valaki kozuletek teljesen egyedul?
de igazából jó kérdés, egyszerűen csak szerettem volna érezni, hogy nem vagyok totál egyedül, ugyanis totál egyedül vagyok hónapok óta és igen káros hatással van rám, elég nehéz így az élet
bármi, mondjuk én most leginkább olyan dolgokra tudok koncentrálni, amik az állapotom javulását szolgálják
Mi lenne a beszélgetés tárgya?
senki?:/
irogatni, nem szoban
van kedve valakinek valós időben beszélgetni valamilyen cseten?
:/
erdőjáró, mindenesetre köszönöm. Igen, van tető a fejem fölött és vannak a szüleim. De mindig oda lyukadok ki, hogy nekem kell felnevelni a fiam és még elég kicsi, a jövő meg elég sötét... Ő lebeg mindig a szemem előtt. Velem akármi volt, ő mindig jó helyen volt, de most már nálunk van, velünk él. És ez most már az én (mi) feladatunk... Még elég sokáig.
Az "állapotom" miatt most már a munkanélkülibe sem kell járnom, folyosítják az ellátást bejelentkezés nélkül is. Izgulhatok, hogy rehabilitálhatónak nyilvánítanak majd-e. Remélem nem. De ha mégis, akkor dolgozni fogok, és nem közmunkát reményeim szerint! Csak az évek telnek, pont most van 3 éve hogy hivatalos munkahelyem összesen ennyi idő alatt két és fél hónap volt (az is négy órában). Tehát kiestem a forgalomból, sok mindent elfelejtettem és ha dolgozni kell, akkor nincs sok időm, mert egyre kevésbé akarnak majd felvenni minél nagyobb a kihagyás.
Mindegy, nem akarok nyavajogni, elvagyunk, csak elszomorító, és ez nem a társadalom hibája vagy akár az enyém, hogy a diplomám betegen mit sem ér, hisz nem bírom a huzamosabb terhelést. Ez a betegség miatt van. Amúgy kelendő szakot végeztem.
Azért érdemes megnézni hogy az adott elemzést ki írja kiről. Vannak akik a szakmai hitelüket eladják némi aprópénzért. Hankiss Ágnes, Gyurkovics Tibor, Zichy László pszichológusokat a tények abszolút nem zavarták amikor Gyurcsányról írtak "elemzéseket". Viszont úgy tűnik, hogy nem minden regnáló miniszterelnökel szemben ilyen finnyásak... (Gyurkovics Tibor meghalt, de a másik kettőre ez érvényes).
"Aki eladja a lelkét az ördögnek, ne csodálkozzon ha később Lucifer lovagol a hátán."
Közmunka van máshol is, csak nemilyen idióta módon.
http://www.168ora.hu/bluzone/kozmunka-nemet-otlet-orban-modra-80141.html
Idézet tőle: megintzsivanyJo lenne egyszer a politikai valasztasok alatt egy pszihiatert megkerni, hogy elemezze ki a jeloltek beszedeit pszihiatriai szempontbol. Meg merne ez valaki csinalni?
Választások előtt talán nem, de olyan cikket már olvastam (be is linkeltem ide anno), amiben a regnáló politikusokat elemzik. Borzalmas volt még olvasni is, a legtöbb fővezér az antiszociális személyiségzavar valamilyen formájában szenved (azaz, dehogy szemved), magyarán lelkiimeret nélküli, önző szociopata, aki az embertársait használati tárgynak tekinti, szemrebbenés nélkül hazudik, és a saját hazugságait el is hiszi.
🙂
Haliho mar Megint;
Most csak azt szeretnem hozzatenni, hogy vegyul a pszihologia, pszihiatria, szociologiaval es a politikaval.
Jo lenne egyszer a politikai valasztasok alatt egy pszihiatert megkerni, hogy elemezze ki a jeloltek beszedeit pszihiatriai szempontbol. Meg merne ez valaki csinalni?
Haliho;
Nekem is hasonlo gondolataim vannak. Itt bejon az egyen es a tarsadalom viszonya, es vegul is ahogyan a tarsadalom termeli ki az o elmebetegeit. Az egyeni megoldas nem a tarsadalom szidasa, hanem minden ellenere probalni a legjobbat. Ezt konnyu mondani, de hat a sajat gondolkodasomat konnyebb megvaltoztatnom mint mindenki maset.
Peldaul az USA-ba erkezven valaki vagy megtanul angolul beszelni, vagy megtanit mindenkit magyarul. Melyik a konnyebb?
A tarsadalom az mindig beteg egy bizonyos szinten igy is ugy is.
Azt is meg lehet csinalni, hogy valaki elhagyja az egyik tarsadalmat es atmegy a masikba.
Nekem ez bejott.
Megint a disszidalason gondolkodok.
zsivany
Sziasztok. Nem akarom itt a békebíró szerepét játszani, vagy efféle, csak elszomorít, hogy vitatkoztok. Mindenkienk megvan a saját személyes keserve, ami mind egyformán valós és igaz, érzelmek vannak, kül. szubjektív élethelyzetek és tapasztalások, ebben nem lehet és felesleges is igazságot tenni vagy érvelni. Csak a megfogható, objektív tényekkel lehet variálni, amihez komoly tájékozottság kell. Nekem nincs erre az egészre akkora rálátásom, vagy csak úgysem tudnám megfogalmazni, de szerintem:
Diplomások és szakmukások (és az összes egyéb még létező verzió) között egyformán lehet találni hozzáértőt, kontárt, bunkót, vagy nem bunkót. Nem végzettség kérdése.
Vannak emberek, akiknek egyszerűen a szellemi munkához (továbbtanuláshoz, felsőoktatásban) van affinitása, és vannak emberek, akiknek gyakorlati foglalkozásokhoz van affinitása. Egyik se különb a másiknál. De szerintem ti is így gondoljátok. Más kérdés, hogy kamaszkorban, vagy 18 évesen mennyire képes egyáltalán az ember felelősen eldönteni, mivel szeretne foglalkozni később aztán akár egész életében. Nem hiszem, hogy ez eleve lehetséges.
Megint más kérdés, hogy munkahelyeket kéne teremteni, és esetleg azáltal csökkenteni a regisztrált munkanélküliek számát.
Egy kis falu az egy apró, zárt közösség, ahol ált. ismer mindenki mindenkit, iskolából mondjuk ha 1 van. Egy ottani tanárembernek egész más egy ilyen helyzetet, hogy közmunka megélni, mint egy nagyvárosban élőnek. Sokunknak vágták el ilyen-olyan mértékben ún. "tanárok" az életét már az iskolában (nekem személy szerint még a szüleim is tanárok mindketten), attól még azért akadhatnak, és akadnak is igazi, hivatásuknak élő és azt komolyan vevő tanárok.
" aki tudja, csinálja, aki kevésbé tudja, felügyeli, aki egyáltalán nem tudja, tanítja" - ez a mondás szerintem inkább az élet hétköznapi részére vonatkozik, nem az oktatás és munka világára.
Nem biztos, hogy az "hőzöngés", amikor egy (több)diplomás visszautasítja a közmunkát (az adott köztudott feltételek melletti közmunkát...). Lehetséges, hogy minden nap böngészi az álláshirdeéseket, küldi százával az önéletrajzokat, állásinterjúra jár, mert valóban olyan munktá szeretne, amihez ért és amiért tanult, és amiért nem 37 ezer ft-ot kap per hó. Én még megkérdezném azt is, hogy ki az, aki csinálta már ezt a bizonyos utcán sárga mellényben sepregetést, tehát tudja is, hogy miről van szó, tapasztalat szintjén, mind szellemi kihívásban, mint annak az emberi közegnek a szintjén, akik közé ott bizony bekerülsz, és velük kell töltened midnen napodat, midnezt azzal a fantasztikus jövőképpel, hogy ha vége lesz, utána pontosan ugyanoda kerülsz vissza, ahonnan odaérkeztél. Mert aki nem tudja, ez mivel is jár, az szeritnem ne nagyon formáljon véleményt.
Persze, hogy nem szégyen semmilyen munka. Csak épp 37 ezerből is max. éhendöglesz, és igen, az ember kissé azért rámegy lelkileg, megalázónak érzi mindenki - nyilván ennek csak van valamilyen oka, ha mindenki. Különösen, hogy akik odakerülnek, alapból "tartós munkanélküliek", és ez a "státusz" akármilyen mentális betegség nélkül is rendesen szétcseszi bárki önértékelését.(ahol meg az ún. depresszió kezdődik. Pszichés, lelki betegségeket meg nem ismerünk el betegségnek a mai Mo-on, ez sem kevéssé lényeges hibapont, azt hiszem)
A munkaügyiben hirdetett tanfolyamok teljesen kiszámíthatatlanul íródnak ki/nem íródnak ki. Nagyon hamar betöltődik mindig a keret, ha nem vay elég gyors (akadályok közé sorolnám pl az utazási költségeket, nekem pl immár buszjegyre sincs pénzem, gyalogolni meg 2 órát mondjuk naponta oda és vissza erőm alig) Nem mellékesen a 99%-a valóban targoncavezető, marós, hidegburkoló, és egyéb, remélem nem néztek ki emiatt, de azért mégsem egészen nőknek való foglalkozások megszerzésével kecsegtet.
Ja, én nő vagyok. Így, bizony, hogy hatványozottan hátrányos helyzetű, munkaerőpiacon is amúgy is, mert vagy "biztos rögtön gyereket fogok szülni, vagy már szültem párat"- gondolom nem mondok újat azzal, hogy emiatt sem kapkodnak a nőkért. (habár tudjuk már egy ideje: a nőknek amúgy is az a dolga hogy halomra szüljenek, ezzel védekezvén egyben a családon belüli erőszak ellen, másrészt kötelességük is "gyarapítani az magyar népességszámot", bele ebbe az idillikus világba, országba)
Téynleg kérnek a takarítói állásokhoz is lassan jóformán diplomát.
Alapvetően munkatapasztalatokat kérnek, és leginkább: ismeretségek szükségeltetnek ahhoz, hogy valahová bejuss (és ez nem csak a saját nyomorult példám, mert nekem munkatapasztalatom sincs), ugyanis egyből betöltődik midnen szabad hely, és midnenhová rokonokat, barátokat veszek fel, nyilván nem egy idegent, ha már váálasztani lehet. Nincs esélyegyenlőség. (erre is van saját tapasztalatom)
Annyit szeretnék még csak mondani, hogy tudom, nektek sem épp egyszerű, hiába van mondjuk diplomátok, de én esküszöm, boldog lennék, ha nekem legalább az lenne, csak sajnos az életem azon időszakát beszívta a szociális fóbia nevű betegség, amikor járhattam volna felsőoktatásba, tehettem volna vaalmit magamért, és nem hagytam volna magam szellemileg is leépülni. Hozzá(m)tartozik, hogy tőlem amúgy nem áll(na) távol némely gyakorlati foglalkozás sem, sőt, épp csakegy OKJ-s képzés sem ingyen van, munkaügyiben meg igen ritkán indítanak nőknek valót.
Köszönöm, hogy elolvastatok.
http://index.hu/gazdasag/2013/10/30/igy_utasitsd_vissza_a_kozmunkat/
Én egyébként vettem már részt közmunkában. Valószínű, most sem marad más lehetőségem. Kérdés, meddig bírom a mostani fizikai és mentális leépültségemmel. Ja: FÉRFIASAN (="hittel")
Roboman, nem is volt az olyan beteg gondolat! Minden mondatoddal egyetértek, olyannyira, hogy az, hogy van-e chip ültetve a fejikbe vagy nincs, másodlagos, mert tudnak úgy viselkedni mintha lenne!
Jó, akkor nem, amúgy is csak vicc volt. 🙂 Egyébként a gondnokság alá vételemnél valószínűleg a szavazati jog lesz az első, amit elvesznek tőlem, úgyhogy ajánlom a módszert Viktor figyelmébe: az ország (most már talán több, mint) 1/3-át skizofrénné nyilvánítani, és gondnokság alá venni...
Roboman egyet kell értsek 🙁 De azért ne jelents fel a diákokat. én fiamnak is van pl hivatalos kikérője. Sok helyen ez van egy kikérő és kész.
én amikor beteg voltam, azt képzeltem, hogy chipet ültettek a fideszesek fejébe, és orbán viktor úgy irányítja őket. borzasztó, hogy a magyaroknak még 2013-ban is szüksége van egy nagy testvérre, meg neki a csomó kis testvérére. áder is egy időben teljesen olyan hangsúllyal beszélt, mint orbán, alig lehetett őket megkülönböztetni a hanguk alapján, és most ő a köztársasági elnök úr. a magyarok egy orbán viktor gondolatvilágából összetákolt eszmeiségű diktatúrára szavaztak, és a koliszobájára. én csak hüledezek, hogy miket meg nem lehet csinálni ezekkel a diktatórikus eszközökkel, nemzeti dohánybolt, 4-ig iskolában maradás, bár én látok 4 előtt is diákokat hazamenni, majd jól feljelentem őket.
Tudtok valamit Luciann -ról?
Én a fideszesekre virtuálisan régóta vadászok, különféle fórumokon aprítom őket mint a répát.
De azt látom hogy a szervilizmus és a vakhit ellen nincs orvosság.
lehet a ketto kombinaciojara gondolt 😉
mire, fideszesekre, vagy pszichiáterekre?
MIÉRT NEM MENTEK EL VADÁSZNI??
a 2 évvel ezelőtti orvosi vélemény alapján most jutottak el ide. Azt mondták, már akkor kellett volna (de akkor miért nem nem értem) meg hogy SAJNÁLJÁK de ez az eljárás.
Semmit nem tettem azóta, ami ezt indokolná.
De mi a frásszal indokolják h gondnokságra szorulsz?
Egyelőre nem fogok dolgozni, mert a gyámhatóság ideiglenesen a tárgyalásig gondnokság alá helyez (jövő héten meglesz a határozat szerintem, szóban személyesen már tájékoztattak) és nem írhatok alá munkaszerződést. Marad minden ahogy most van.
Mobid! ne szomorkodj! a legközelebbi sokkal jobb lesz, és akkor örülni fogsz, hogy ez nem jött össze!
Csak úgy, indok nélkül. Miután már mondták, hogy felvesznek, hirtelen visszamondták. Mondanom sem kell mennyi pénzt rászántam az utazásra és a felvételi beszélgetésekre.
Indokolták, hogy miért nem, vagy csak úgy?
:((((((
nem nem adom fel, megnéztem az oldalt amit javasoltál és nagyon hasznos! 🙂
:(, de ne add fel!
Ahova azt mondták, felvettek, visszamondták az állást.
Nagyon szomorú vagyok emiatt, azt hittem, végre sikerül, de úgy tűnik tovább kell próbálkoznom... :S
.