Megélhetés, létminimum, nyomor.
sziasztok!
én skizofréniával vagyok leszázalékolva, februártól (idén). Fél évbe telt, a procedúra mire megkaptam az ellátásomat. A szüleimmel élek és van egy fiam. A munkámat terhességem alatt elvesztettem, visszaestem a betegségbe és elég nagy tartozást halmoztam fel. Végül elhelyezték tölem a babát és ez a mai napig igy van... engem az vigasztal, hogy neki jó helye van, rendesek a nevelöszülök. Mi meg küzdünk a szüleimmel... anyagi gondok is vannak, de azt vettem észre, hogy az összetartozás érzése csökkenti az ezzel kapcsolatos szorongást. Hogy együtt vagyunk. Voltam egyedül is, akkor én is éheztem pár hónapot, de Nofrenek igaza, amig meleg van és van hol aludni, talán nem is olyan nagy a baj. Ezt a helyzetet csak optimizmussal lehet túlélni. Ha nem lenne családom, én is reménytelennek látnám a helyzetet.
Kedves mindenki..
Olvastam az előttem írokat ,kinek nincs a mai világban anyagi gondja? Én 10 éve vagyok szorongásos pánikbeteg , 2éve nem tudok rendes munkahelyen dolgozni az álláskeresőit novembertől kapom nem valami sok de a semminél több ..Keresgetem a munkákat takarítás, konyhalány de nem tudom bírnám e csinálni egyáltalán de eddig nem találtam semmit:( Barátom tart el élelemmel , gyógyszerekkel , ruhákra nem jut pénz , most pl a mosógépben leszekadt az edzőcipőm talpa és nem tudok másikat venni , minden ruhám szemétrevaló lenne alig van pár ami még elmegy ha megyek valahová , nincs kabátom nincs 1 csizmám a tavalyi telet is 1ócska mellénnyel húztam ki . Páromtól nem merek ennél többet kérni , de amit ad az néha az ételre sem elég de nem panaszkodok én legalább melegben vagyok , biztonságban örülök annak ami van...Most kemény 11nap éhezés vár még rám , kimondva nem sok de addig elviselni nagyon nehéz..Ez van de van 1idézet ami segít nekem Ma még mosoly,holnap könnyek, ma még nehéz,holnap könnyebb. Nézz az égre ,a legszebb fényre, láss egy álmot,s harcolj érte.
Minden kedves sorstársamnak kitartást kívánok , erőt egészséget!!!
Luciann, én is depressziós vagyok. Húszas éveimben járok, jelenleg hajléktalan. A munkahelyemen húzom meg magam éjszakánként "titokban", mert vagy annyit keresnék vele, hogy egy munkásszállót kifizessek és összezárjanak 2-3 börtönviselt munkással (tapasztalat) vagy annyit, hogy egyek belőle, a kettő egyszerre nem megy. Ez már nagyon sokadik munkahelyem, és amiből épp meg tudtam volna még élni, az nem volt tartós, gyakorlatilag ami volt lakásom azt adósságok miatt el kellett adnom évekkel ezelőtt. Kereshetnék másik állást, de azt a minimális stabilitást magam mögött hagyni egy újabb csöbörből vödörbe kockázatért amim van, egészségügyileg roppant rizikós lépés lenne. Nincs családom, aki támogathatna, és annyira felemészt a magány, hogy gyerekkorom óta egy képzeletbeli barát társaságával tartom vissza magam a tragikus lépésektől, mert ha ő nem lenne, az életem értelmét vesztené számomra.
Nem tudom mennyi erőm lesz még, és azt hány évben, hónapban vagy hétben fogom tudni lemérni. De egy valamit tudok: a helyzet sosem olyan rossz, mint amilyennek érezzük. Mindig van tovább, olyan ösvényeken amiket eddig sosem jártunk, mert nem mertünk, vagy mert ráfogtuk, hogy nekünk nem azokra van szükségünk. Minél idősebbek vagyunk, elvileg annál több ismeretet szerzünk a világról, és ez arra a hibás következtetésre enged jutni minket, hogy eleget tudunk róla a boldogság és saját határaink felméréséhez. Lófarát. Fogalmunk sincs arról, hogy mi történne ha? Én sem tudtam, hogy képes vagyok letenni a cigit, amíg le nem tettem két és fél éve. Én sem tudtam, hogy valaha is magamtól külföldre nem látogatok, amíg be nem utaztam Európát. Sosem gondoltam volna, hogy mekkora felejthetetlen élmény tűzön járni vagy kiugrani egy repülőből, vagy bohócdoktorkodni. Megsütni egy tortát, tetováltatni, autóstoppal barangolni, fogalmam sem volt, hogy milyen lehet üvölteni, ahogy a torkomon kifér, vagy dobókockára bízni egy fontos döntést, és még vagy 30 másik dolog. Ezeket mind mind azért tettem meg, mert sosem voltam igazán boldog és a halál gondolatára szétáradt bennem a nyugalom érzete. És sosem érdekelt egyik sem. Soha egy pillanatra sem, mert baromira nem így képzeltem el önmagam, nekem az az élet kellett amit én elképzeltem és punktum! Ez az egész bakancslistás dolog azt hinnéd, hogy kamu, de nem az, mert személyre szabott, mint az élmények is: szubjektív. És nem vagyok boldog, és depressziós vagyok továbbra is. De megcsináltam egy rakás őrültséget amiről addig álmodni se mertem volna, a nagy részük még mindig hátra van, és tudod mit? Amíg itt vagyok és élek, addig van tovább, addig nem vagyok befejezve, és te sem vagy. Ha tényleges segítség kell valamiben, szólj nyugodtan. Szeretem a kihívásokat.
Zsolt, 1/4 évenként kaphatok 4000,- segélyt, és kapok havi 2500,- lakásfenntartási támogatást. Közgyógy kérelmemet elutasították. Nagyon sok fontos gyógyszert nem is szedek, mert nem telik rá.
Fészbukon találtam. Hát, NAGY A BAJ!!! 🙁 🙁 🙁
"Sírok. Annyi-annyi pofánvágott, kisemmizett ember, család.... teljes reménytelenség ha rokkant, ha devizás, ha munkanélküli, ha közmunkás. van egyáltalán kies hazánkban akiket nem tettek tönkre? mindenütt keserű sorsokról olvasok - mozdulnék segíteni. de hogyan? öngyilkosok, fontolgatók- hiszen nem érek semmit. könnyű
az idősebbek meg egy élet munkája után, szép, békés, nyugodt életre vágytak, unokázni, kicsit megpihenni. hát nem. ha maradt valami a nyugdíjból a lakásrezsi után, a gyógyszerek után... a gyerekeket kell segíteni, mert munkanélküli, mert éhezik az unoka.
Segélyplafon? Azt hiszik, segélyekből akarunk megélni? Mert a magyarok nem szeretnek dolgozni? Csak eladósodni, játékgépezni..
Utolsó napjainkat koszlott albérletben, erdőbeli papundekli házban eltölteni?
több, mint egyszázezer fizetni nem tudó hiteles van. több százezerre tehető a rezsivel elmaradottak száma. mind, mind végrehajtóra vár. a fél ország.
a közmunkásokat kisemmizik. hol kapnak járandóságot, hol nem. azt is adóztatva. mire elég az a kicsi pénz?
jön a tél. mi lesz velük?
sírok, másokért, mindenkiért...."
Van. csak szerintem a legtöbbük már nem netezik...
az önkormányzat nem tudja valamilyen segéllyel ezt kiegészíteni?
Azért hoztam létre ezt a témakört, mert megromlott anyagi helyzetem miatt közel állok az öngyilkossághoz, de ha kiírhatnám magamból a bajokat, talán az jót tenne. Hátha másnak is vannak szociális problémái.
Április 19-i műcsőn elvettek a rokkantnyugdíjamból 16000,-Ft-ot. Így most 51700,-Ft lett 22000,-Ft bankhitellel, 32nm-es komfortos lakás rezsijével. A megélhetésre csak a legminimálisabb összeg marad. 🙁
Ismétlődő depresszióval vagyok le%-olva 20 éve. 57 éves nő vagyok.
VAN MÉG VALAKINEK MEGÉLHETÉSI PROBLÉMÁJA? 😮