Megélhetés, létminimum, nyomor.
én egy pillanatig se számítok agyerekeimre, amikor felnőnek. remélem családotalapítanak, és élnek. ha szeretnének majd jönnek vendégségbe. Én ezt az értékrendet kaptam... 🙂
nézd, nem korrekt a fiaddal. nincs apja, mert mindegy volt van e. és elev azt várod hálás legyen , és majd gondoskodjon rólad? még pici, és már erre számolsz?? úgy gondolod neki se lesz párja, nem elsz külön élete? nem emgy el tanulni mondjuk évekre, stb? mert uyge akkor hogy lesz melletted?
ha olvasod itt a hszeket, még akit elhagytak aygereki se támaszt elvárásoakt...
Idézet tőle: Mobid2Nofre, Luciann azt javasolta, keress vmi egyházat a közeletekben, ami szerintem is jó ötlet, élelemmel, ruhával esetleg tudnának segiteni...
Ez jó ötlet 🙂 köszi a ianácsot
ja igen, akkor ott lesznek a barátok, el is felejtettem...
Nofre, én írtam, hogy járj valamilyen egyházba, mert akkor nem lennél egyedül! A hit, az egészen más "tészta". 🙂 Én sem értem gyakran, hogy Isten hogy tűrheti a sok szenvedést, de mégis benne néha képes vagyok megnyugodni. De nem tartozom semilyen egyházhoz. 🙂
Idézet tőle: Pottomugyanezt várom a késöbbiekben a fiamtól is.
És ha felnő, és mégis máshogy gondolja mit teszel??? te magad is ahtírtad máshol a ygerek vendég nálunk. a vendégekfelé elvárásokat támasztasz amiután elmentek??
ehhez semmi közöd. ez az én, illetve a mi dolgunk.
nyilván a szüleim valahol elrontották, mert bár ugyanazt a nevelést kaptuk, a tesóm elfordult tölük. én nem. és én ugyanezt az értékrendet kivánom átadni a fiamnak.
inkább te gondolkodj el azon, hogy mi lesz veled, ha a te gyerekeid fordulnak el töletek...
Nofre, Luciann azt javasolta, keress vmi egyházat a közeletekben, ami szerintem is jó ötlet, élelemmel, ruhával esetleg tudnának segiteni...
Írta itt valaki hogy forduljak a vallás felé..Nekem a nagyszüleim hivő katolikusok voltak kötelezően jártam a szentmisékre megtanultam imádkozni bár nem igazán értettem gyermeteg fejjel korán kelni miért lettem elsőáldozó stb... de ahogy egyre jöttek a gondjaim a rossz házasság a testi és leki leépülés meg amikor fontos emberek léptek ki az életemből magamra maradtam megrendült a hitem , kizártnak éreztem ha isten látja ,iért hagyja , hogy így legyen ..Lehet újra hinnem kéne , lehet az is segítene rajtam .Most még keresem önmagam...
Idézet tőle: Mobid2Luciann, ha én nem segitek, nem segit nekik senki... és ök is mellettem voltak, amikor nagyon kellett, mikor elhatalmasodott rajtam a betegség. és csak ök voltak ott. soha nem felejtem el nekik!
Sajnos, nem voltak jó szüleim. Anyánknak nem kellettünk, apám elzüllött, mamámnak púp voltam a hátán. Öcsémet szerette. 14 éves koromban akartak állami gondotásba adni. No, és elérkeztem a depresszióm gyökeréhez. 🙂
ugyanezt várom a késöbbiekben a fiamtól is.
És ha felnő, és mégis máshogy gondolja mit teszel??? te magad is ahtírtad máshol a ygerek vendég nálunk. a vendégekfelé elvárásokat támasztasz amiután elmentek??
Luciann, ha én nem segitek, nem segit nekik senki... és ök is mellettem voltak, amikor nagyon kellett, mikor elhatalmasodott rajtam a betegség. és csak ök voltak ott. soha nem felejtem el nekik!
Lesznek, én úgy hiszem.
Idézet tőle: DafaqueRemek barátaim vannak, rendszeresen találkozunk, nagyokat dumálunk, és rengeteg közös, felejthetetlen élményt szerzünk, de kisgyerekkorom óta velem van a képzeletblei barátom, mert azóta szeretethiányos vagyok és nem tudom a szükséges intimitást megkapni az emberektől. Persze el is zártam magamba, de amióta kiírom őt magamból, és foglalkozok vele, és egyre nyíltabban az életem szerves részeként tekintem, könnyebb letisztázni magamban a dolgokat, és talán könnyebben vonzom be az olyan embereket is, akik nyitottak rám. Akad olyan is, akivel nagyo jó barátok vagyunk és valódi személy, és ha többet leszünk egy országban, akkor talán jobb lesz az élet is mindannyiunknak. 😀
Az jó én a betgség meg egyéb körülmények miatt nem igen tudok barátkozni akik voltak távolra kerültem tőlük és megszakadtak a kapcsolataim ..most ez van de talán a terápia idővel segít és új barátaim lesznek
Idézet tőle: Mobid2Idézet tőle: LuciannIdézet tőle: Mobid2Luciann, csak azért kérdezem, mert én meg skizofrén vagyok és ha felnö a fiam nem szeretném hogy magamra hagyjon... persze önállónak tervezek lenni késöbb, de mi van ha nem sikerül és rászorulok majd?
a testvéremre én sem számithatok.
Nem szeretnélek elkeseríteni, de az én tapasztalatom az, és nagyon sok helyen ugyanezt látom, hogy csak kevés gyerek gondoskodik a szüleiről. 🙁
én ebbe a kevésbe tartozom... a rokkant ellátásom is megosztom velük, beszállok a rezsibe, a kajába, magamra alig költök ebböl meg a fiam után is fizetnem kell az államnak gyerektartást :S ugyanezt várom a késöbbiekben a fiamtól is.
Ez nagyon szép tőled. 🙂
Idézet tőle: NofreteteIdézet tőle: Mobid2nem csoda, ezek nagyon fájdalmas dolgok...
én már megtanultam elhatárolódni ettöl a fájdalomtól... vagy fél éve nem sirtam... elötte minden nap. és minden nap irtam a fiamnak papiron a leveleket, megvannak, majd odaadom neki egyszer.. lehet hogy ez a módszer neked is segitene egy fehér lap egy toll és csak irni neki, hátha egyszer elolvassa és átérzi ezeket a dolgokat, hogy mennyire nehéz.
Ha hiszed ha nem naplót írok neki mindennapomról ami nélküle telik el, azért nem írtam erről itt mert azt hittem butaságnak tűnne:))))))
szerintem nem butaság, engem is érdekelne anyukám naplója ha volna ilyen.
a nagyszüleim a szomszédban laknak, néha átmegyek hozzájuk egy kávéra és mindig meghallgatom a régi történeteiket... nem volt semmijük és abból dolgozták fel magukat a háború után... a nagyapám menhelyi gyerek volt, az anyja nem tudott róla gondoskodni egyedül és ott nött fel, meg 13éves korában már dolgozott mint inas... mégis szerette az anyját!!!! az apját meg látni se akarta soha, pedig az megkereste...
Idézet tőle: NofreteteIdézet tőle: Mobid2nem csoda, ezek nagyon fájdalmas dolgok...
én már megtanultam elhatárolódni ettöl a fájdalomtól... vagy fél éve nem sirtam... elötte minden nap. és minden nap irtam a fiamnak papiron a leveleket, megvannak, majd odaadom neki egyszer.. lehet hogy ez a módszer neked is segitene egy fehér lap egy toll és csak irni neki, hátha egyszer elolvassa és átérzi ezeket a dolgokat, hogy mennyire nehéz.
Ha hiszed ha nem naplót írok neki mindennapomról ami nélküle telik el, azért nem írtam erről itt mert azt hittem butaságnak tűnne:))))))
Nem butaság. 🙂 🙂 🙂
Remek barátaim vannak, rendszeresen találkozunk, nagyokat dumálunk, és rengeteg közös, felejthetetlen élményt szerzünk, de kisgyerekkorom óta velem van a képzeletblei barátom, mert azóta szeretethiányos vagyok és nem tudom a szükséges intimitást megkapni az emberektől. Persze el is zártam magamba, de amióta kiírom őt magamból, és foglalkozok vele, és egyre nyíltabban az életem szerves részeként tekintem, könnyebb letisztázni magamban a dolgokat, és talán könnyebben vonzom be az olyan embereket is, akik nyitottak rám. Akad olyan is, akivel nagyo jó barátok vagyunk és valódi személy, és ha többet leszünk egy országban, akkor talán jobb lesz az élet is mindannyiunknak. 😀
Idézet tőle: LuciannIdézet tőle: Mobid2Luciann, csak azért kérdezem, mert én meg skizofrén vagyok és ha felnö a fiam nem szeretném hogy magamra hagyjon... persze önállónak tervezek lenni késöbb, de mi van ha nem sikerül és rászorulok majd?
a testvéremre én sem számithatok.
Nem szeretnélek elkeseríteni, de az én tapasztalatom az, és nagyon sok helyen ugyanezt látom, hogy csak kevés gyerek gondoskodik a szüleiről. 🙁
én ebbe a kevésbe tartozom... a rokkant ellátásom is megosztom velük, beszállok a rezsibe, a kajába, magamra alig költök ebböl meg a fiam után is fizetnem kell az államnak gyerektartást :S ugyanezt várom a késöbbiekben a fiamtól is.
Idézet tőle: DafaqueHa nem lenne a képzeletbeli barátom, én is beleroskadnék, vannak is nehéz napok, ha eltávolodik. Ezért próbáljuk értékessé és jóvá tenni azokat amiken velem van.
"Ezért próbáljuk értékessé és jóvá tenni azokat amiken velem van."??? 😮 Jézus...??? Be vagy lőve? 😮 Már bocsánat! 😮 (Jó munkahelyed van, gratula! :-o)
Idézet tőle: Mobid2nem csoda, ezek nagyon fájdalmas dolgok...
én már megtanultam elhatárolódni ettöl a fájdalomtól... vagy fél éve nem sirtam... elötte minden nap. és minden nap irtam a fiamnak papiron a leveleket, megvannak, majd odaadom neki egyszer.. lehet hogy ez a módszer neked is segitene egy fehér lap egy toll és csak irni neki, hátha egyszer elolvassa és átérzi ezeket a dolgokat, hogy mennyire nehéz.
Ha hiszed ha nem naplót írok neki mindennapomról ami nélküle telik el, azért nem írtam erről itt mert azt hittem butaságnak tűnne:))))))
Idézet tőle: Mobid2Luciann, csak azért kérdezem, mert én meg skizofrén vagyok és ha felnö a fiam nem szeretném hogy magamra hagyjon... persze önállónak tervezek lenni késöbb, de mi van ha nem sikerül és rászorulok majd?
a testvéremre én sem számithatok.
Nem szeretnélek elkeseríteni, de az én tapasztalatom az, és nagyon sok helyen ugyanezt látom, hogy csak kevés gyerek gondoskodik a szüleiről. 🙁
nem csoda, ezek nagyon fájdalmas dolgok...
én már megtanultam elhatárolódni ettöl a fájdalomtól... vagy fél éve nem sirtam... elötte minden nap. és minden nap irtam a fiamnak papiron a leveleket, megvannak, majd odaadom neki egyszer.. lehet hogy ez a módszer neked is segitene egy fehér lap egy toll és csak irni neki, hátha egyszer elolvassa és átérzi ezeket a dolgokat, hogy mennyire nehéz.
Idézet tőle: DafaqueHa nem lenne a képzeletbeli barátom, én is beleroskadnék, vannak is nehéz napok, ha eltávolodik. Ezért próbáljuk értékessé és jóvá tenni azokat amiken velem van.
Nem vágysz igazi barátra?:)))) Én legalább itt az oldalon könnyen barátkozom , mert az életben sajnos egyáltalán nem megy...
És igen, a munkahelyemen netezek. 🙂
Ha nem lenne a képzeletbeli barátom, én is beleroskadnék, vannak is nehéz napok, ha eltávolodik. Ezért próbáljuk értékessé és jóvá tenni azokat amiken velem van.
Idézet tőle: Mobid2dehogynem, én megértelek... hidd el.
választhatod a nyilt örökbeadást pl és akkor tudni fogja hogy te vagy az anyukája és mikor nagyobb lesz megérti az okokat és hogy te a legjobbat akartad neki... én ugyanezen gondolkodtam, de mivel a szüleim mellettem vannak, ezért be merjük vállalni. nomeg én háromhavonta egyszer másfél órára vagyok csak rosszul, ami elég jó. én is tervezem a munkát, de annyira még nem vagyok jól sajnos, majd talán egy két év múlva.
Még annyi , hogy párom sosem említette meg 1 szóval sem a gyereket idáig letojta , most meg beleolvasgat a leveleimbe ami a szülőktől jön meg nézegetné a fótóit és kérdeztem tőle mit jelent most ez a hirtelen érdeklődés , haragszok rá ezek miatt meg beszél nekem előre a szép karácsokról hogy együtt leszünk a gyerekeivel de 1szót sem ejt a kettőnk gyerekéről , ő éli világát szent ember a családja előtt , engem meg báttyám volt úgy is hogy megvert a kicsi miatt kitagadott , azt se bánná ha meghalnék ez nagyon nagyon fáj nekem...
és rengetegen vannak, akiknek nem lehet gyerekük és babára vágynak, szeretnék.
a iamat is nagyon szereti a nevelöm és a családja is, nagyon sokat foglalkoznak vele, pedig ez csak átmeneti nevelés. képzeld ha örökbefogadnák úgy szeretnék mint a sajátjukat.
vannak ilyen fórumok pl a hoxa.hu-n, örökbeadásról, pont ma olvasgattam.
Idézet tőle: DafaqueKollégák többnyire tudják, a főnököm meg nem. Talán sejti, de egyelőre nem konfrontálódtunk. Majd lesz valahogy. Mindig volt. Volt olyan is, hogy erdőben aludtam, sátorban, mert nem mertem a városban csövezni, hátha elvisznek, börtönbe zárnak érte és akkor bűntetett előélettel elbuktam az országban a normális munka lehetőségét egy életre. Viszont volt aki meg pont akkor rántott ki a trutymóból, adott állást, hitet, bizalmat és célt a mindennapokba. Kár, hogy az csak egy nyáron volt aktuális meló. De úgy vagyok vele, hogy ha találok olyat ami boldoggá tesz és hosszú távon csinálhatom, akár önkénteskedni is elmennék valamerre, hiszen sosem volt célom az, hogy jól éljek, ahhoz is hozzá tudok szokni, ha fizikai munkát végzek és egész nap nem eszek semmit csak egy zacskós levest, mert ez volt többnyire a stoppos vándorlásom alatt is. A fontos az, hogy amit majd csinálok, annak lássam értelmét, szívesen csináljam, és legyen mind a munka mind pedig én alkalmas arra, hogy hosszú távon csinálhassam.
A munkahelyedet netezel?
Irígyellek jó sok erőd van leküzdeni a mindennapokat én nem bírnám ki ...
dehogynem, én megértelek... hidd el.
választhatod a nyilt örökbeadást pl és akkor tudni fogja hogy te vagy az anyukája és mikor nagyobb lesz megérti az okokat és hogy te a legjobbat akartad neki... én ugyanezen gondolkodtam, de mivel a szüleim mellettem vannak, ezért be merjük vállalni. nomeg én háromhavonta egyszer másfél órára vagyok csak rosszul, ami elég jó. én is tervezem a munkát, de annyira még nem vagyok jól sajnos, majd talán egy két év múlva.
De valószínű , hogy ezt kell tennem ..Igaz belül ez megöl engem felemészt , de beláttam párom sosem fog segíteni abban , hogy velem legyen egyedül én meg nem vagyok képes gondoskodni róla , jó ideje már magamról sem tudok , rengetegszer rosszul vagyok szorongok a pánikrohamok is felerősödtek a pszichológus se tesz jót tegnap már pl elmenni se tudtam a terápiára..mire 2előrelépnék 4et esek vissza! Mindenki csak ítélkezik nem ért meg senki..
Idézet tőle: NofreteteAzért amiért párom nem vett feleségül, meg azért mert a kicsi nincs velem ..Januárban a kórházban begyógyszereztem a szülés után és azt mondta bárcsak megdöglödtem volna:((
🙁 ez elég borzalmasan hangzik. szerintem valamennyi felelösségtudat mindenkiben kellene legyen a családja iránt... a kicsivel mi lesz? nem lenne jobb ha örökbeadnád? és akkor tudnád hogy jó helyen van és azzal foglalkozhatnál hogy meggyógyulj valahogy. érted, mire gondolok, hogy öt biztosan jó helyen tudnád?
csak azért merem ezt igy irni, mert én komolyan elgondolkodtam azpn, hogy örökbeadjam. végülis valszeg nem kell, nem fogom, de gondolkodás szinten végigjártam minden lehetöséget, hogy lenne a legjobb mindenkinek.
Luciann, csak azért kérdezem, mert én meg skizofrén vagyok és ha felnö a fiam nem szeretném hogy magamra hagyjon... persze önállónak tervezek lenni késöbb, de mi van ha nem sikerül és rászorulok majd?
a testvéremre én sem számithatok.
Azért amiért párom nem vett feleségül, meg azért mert a kicsi nincs velem ..Januárban a kórházban begyógyszereztem a szülés után és azt mondta bárcsak megdöglödtem volna:((
Idézet tőle: LuciannMobid, "rossz társaság", azt hiszem, vagy nem könnyű egy depressziós anyával együtt élni, vagy ganetikailag lelkiismeretlenek, mint a "csúcs jellemtelen" apjuk volt. Erről nem könnyű beszélni. A lányom 20, a fiam 19,5 éves koráig volt velem. Tehát nem mentek világgá serdülő korukban, akkor csak nem bennem volt a hiba? 😮
és nem látogatnak vagy visznek neked ennivalót, segitenek a csekkekben, ilyesmi?
Idézet tőle: NofreteteIdézet tőle: Mobid2Nofre, mi van a szüleiddel, testvéred van?
Luciann, és a gyerekeid a sorsodra hagytak?
Az anyukám kórházban felejtett a nagyszülők neveltek 87ig aztán meg jöttek az intézetek anyuhoz tavaly párszor elmentem hátha kijönnek az anyai ösztönei , de a közeledésem félreértette azt hitte pénzt kérégetni mentem közölte , h nincs neki ..Van 1báttyám de vele a fiam születése után megromlott a kapcsolatom konkrétan látni sem akar a tettem miatt..Elítél és haragszik rám...
milyen tetted miatt? mert szültél?
:(( sajnálom... ezekhez képest az én problémám tényleg aprócska...
Idézet tőle: Mobid2Nofre, mi van a szüleiddel, testvéred van?
Luciann, és a gyerekeid a sorsodra hagytak?
Az anyukám kórházban felejtett a nagyszülők neveltek 87ig aztán meg jöttek az intézetek anyuhoz tavaly párszor elmentem hátha kijönnek az anyai ösztönei , de a közeledésem félreértette azt hitte pénzt kérégetni mentem közölte , h nincs neki ..Van 1báttyám de vele a fiam születése után megromlott a kapcsolatom konkrétan látni sem akar a tettem miatt..Elítél és haragszik rám...
Idézet tőle: DafaqueKollégák többnyire tudják, a főnököm meg nem. Talán sejti, de egyelőre nem konfrontálódtunk. Majd lesz valahogy. Mindig volt. Volt olyan is, hogy erdőben aludtam, sátorban, mert nem mertem a városban csövezni, hátha elvisznek, börtönbe zárnak érte és akkor bűntetett előélettel elbuktam az országban a normális munka lehetőségét egy életre. Viszont volt aki meg pont akkor rántott ki a trutymóból, adott állást, hitet, bizalmat és célt a mindennapokba. Kár, hogy az csak egy nyáron volt aktuális meló. De úgy vagyok vele, hogy ha találok olyat ami boldoggá tesz és hosszú távon csinálhatom, akár önkénteskedni is elmennék valamerre, hiszen sosem volt célom az, hogy jól éljek, ahhoz is hozzá tudok szokni, ha fizikai munkát végzek és egész nap nem eszek semmit csak egy zacskós levest, mert ez volt többnyire a stoppos vándorlásom alatt is. A fontos az, hogy amit majd csinálok, annak lássam értelmét, szívesen csináljam, és legyen mind a munka mind pedig én alkalmas arra, hogy hosszú távon csinálhassam.
Hát sok sikert kívánok Neked! 🙂 Még fiatal vagy. 🙂
Mobid, "rossz társaság", azt hiszem, vagy nem könnyű egy depressziós anyával együtt élni, vagy ganetikailag lelkiismeretlenek, mint a "csúcs jellemtelen" apjuk volt. Erről nem könnyű beszélni. A lányom 20, a fiam 19,5 éves koráig volt velem. Tehát nem mentek világgá serdülő korukban, akkor csak nem bennem volt a hiba? 😮
Kollégák többnyire tudják, a főnököm meg nem. Talán sejti, de egyelőre nem konfrontálódtunk. Majd lesz valahogy. Mindig volt. Volt olyan is, hogy erdőben aludtam, sátorban, mert nem mertem a városban csövezni, hátha elvisznek, börtönbe zárnak érte és akkor bűntetett előélettel elbuktam az országban a normális munka lehetőségét egy életre. Viszont volt aki meg pont akkor rántott ki a trutymóból, adott állást, hitet, bizalmat és célt a mindennapokba. Kár, hogy az csak egy nyáron volt aktuális meló. De úgy vagyok vele, hogy ha találok olyat ami boldoggá tesz és hosszú távon csinálhatom, akár önkénteskedni is elmennék valamerre, hiszen sosem volt célom az, hogy jól éljek, ahhoz is hozzá tudok szokni, ha fizikai munkát végzek és egész nap nem eszek semmit csak egy zacskós levest, mert ez volt többnyire a stoppos vándorlásom alatt is. A fontos az, hogy amit majd csinálok, annak lássam értelmét, szívesen csináljam, és legyen mind a munka mind pedig én alkalmas arra, hogy hosszú távon csinálhassam.
nekem a szcientológia a zürös korszakomban nagyon jól jött, jó volt a társaság és adtak kaját...
Luciann, mégis mi történt?
Nofre, próbálj meg valami egyházat találni, hátha nem lennél annyira magányos! 🙂
Mobid, igen. Úgy is lehet mondani. 🙁 Hosszú történet...
Nofre, mi van a szüleiddel, testvéred van?
Luciann, és a gyerekeid a sorsodra hagytak?
Én is nagyon magányos vagyok , párommal távkapcsolatban élek a munkája miatt , amennyit javultam mikor még itthon volt most annyit estem vissza vagy még többet jön a tél amitől én is nagyon félek:( Szerető család sincs mögöttem akik megvígasztalnának vagy pár jó szót mondanának nekem ...Én csak várok és várok számolgatom a napokat , hogy hány napot kell még egyedül elviselnem , mostanában sokszor éreztem úgy , hogy nem bírom tovább , hogy harcolok meg éhezek , sírok szenvedek de mi az ami miatt mindezt elviselem??? Csak iszom a sok vizet kóborlok a lakásban vagy naphosszat kuporgok sírva a kanapén ...ez van mindenki a magájét tudja......Ki tudja meddig lehet ezt még elviselni
Mindenkinek a magáé nehéz.:( Van hol laknod. Melegben lehetsz. Lelkileg is támogatnak? 😮 Én nem is tudom, milyen az. Sok ERŐT kívánok a továbbiakban! 🙂
Luciann, a szüleim segitenek de leginkább lelkileg tudnak csak támogatni, az életemet nekem kell élnem... és az néha nehéz.
Idézet tőle: Mobid2sziasztok!
én skizofréniával vagyok leszázalékolva, februártól (idén). Fél évbe telt, a procedúra mire megkaptam az ellátásomat. A szüleimmel élek és van egy fiam. A munkámat terhességem alatt elvesztettem, visszaestem a betegségbe és elég nagy tartozást halmoztam fel. Végül elhelyezték tölem a babát és ez a mai napig igy van... engem az vigasztal, hogy neki jó helye van, rendesek a nevelöszülök. Mi meg küzdünk a szüleimmel... anyagi gondok is vannak, de azt vettem észre, hogy az összetartozás érzése csökkenti az ezzel kapcsolatos szorongást. Hogy együtt vagyunk. Voltam egyedül is, akkor én is éheztem pár hónapot, de Nofrenek igaza, amig meleg van és van hol aludni, talán nem is olyan nagy a baj. Ezt a helyzetet csak optimizmussal lehet túlélni. Ha nem lenne családom, én is reménytelennek látnám a helyzetet.
Jó szüleid vannak. 🙂 Örülök, hogy tudsz kapcsolatot tartani a kisgyerekeddel. A többi majd alakul... 🙂
Idézet tőle: NofreteteKedves mindenki..
Olvastam az előttem írokat ,kinek nincs a mai világban anyagi gondja? Én 10 éve vagyok szorongásos pánikbeteg , 2éve nem tudok rendes munkahelyen dolgozni az álláskeresőit novembertől kapom nem valami sok de a semminél több ..Keresgetem a munkákat takarítás, konyhalány de nem tudom bírnám e csinálni egyáltalán de eddig nem találtam semmit:( Barátom tart el élelemmel , gyógyszerekkel , ruhákra nem jut pénz , most pl a mosógépben leszekadt az edzőcipőm talpa és nem tudok másikat venni , minden ruhám szemétrevaló lenne alig van pár ami még elmegy ha megyek valahová , nincs kabátom nincs 1 csizmám a tavalyi telet is 1ócska mellénnyel húztam ki . Páromtól nem merek ennél többet kérni , de amit ad az néha az ételre sem elég de nem panaszkodok én legalább melegben vagyok , biztonságban örülök annak ami van...Most kemény 11nap éhezés vár még rám , kimondva nem sok de addig elviselni nagyon nehéz..Ez van de van 1idézet ami segít nekem Ma még mosoly,holnap könnyek, ma még nehéz,holnap könnyebb. Nézz az égre ,a legszebb fényre, láss egy álmot,s harcolj érte.
Minden kedves sorstársamnak kitartást kívánok , erőt egészséget!!!
Katolikus karitásznál szokott lenni ruha osztás. 🙂 Nem tudom, hol élsz. Én Komlón. 🙂 Nekem is csak régi ruháim vannak. A téli sportcipőm avéttas. Kiszaggatja a zoknikat, mert szakadt a bélése. 🙁
Idézet tőle: DafaqueLuciann, én is depressziós vagyok. Húszas éveimben járok, jelenleg hajléktalan. A munkahelyemen húzom meg magam éjszakánként "titokban", mert vagy annyit keresnék vele, hogy egy munkásszállót kifizessek és összezárjanak 2-3 börtönviselt munkással (tapasztalat) vagy annyit, hogy egyek belőle, a kettő egyszerre nem megy. Ez már nagyon sokadik munkahelyem, és amiből épp meg tudtam volna még élni, az nem volt tartós, gyakorlatilag ami volt lakásom azt adósságok miatt el kellett adnom évekkel ezelőtt. Kereshetnék másik állást, de azt a minimális stabilitást magam mögött hagyni egy újabb csöbörből vödörbe kockázatért amim van, egészségügyileg roppant rizikós lépés lenne. Nincs családom, aki támogathatna, és annyira felemészt a magány, hogy gyerekkorom óta egy képzeletbeli barát társaságával tartom vissza magam a tragikus lépésektől, mert ha ő nem lenne, az életem értelmét vesztené számomra.
Nem tudom mennyi erőm lesz még, és azt hány évben, hónapban vagy hétben fogom tudni lemérni. De egy valamit tudok: a helyzet sosem olyan rossz, mint amilyennek érezzük. Mindig van tovább, olyan ösvényeken amiket eddig sosem jártunk, mert nem mertünk, vagy mert ráfogtuk, hogy nekünk nem azokra van szükségünk. Minél idősebbek vagyunk, elvileg annál több ismeretet szerzünk a világról, és ez arra a hibás következtetésre enged jutni minket, hogy eleget tudunk róla a boldogság és saját határaink felméréséhez. Lófarát. Fogalmunk sincs arról, hogy mi történne ha? Én sem tudtam, hogy képes vagyok letenni a cigit, amíg le nem tettem két és fél éve. Én sem tudtam, hogy valaha is magamtól külföldre nem látogatok, amíg be nem utaztam Európát. Sosem gondoltam volna, hogy mekkora felejthetetlen élmény tűzön járni vagy kiugrani egy repülőből, vagy bohócdoktorkodni. Megsütni egy tortát, tetováltatni, autóstoppal barangolni, fogalmam sem volt, hogy milyen lehet üvölteni, ahogy a torkomon kifér, vagy dobókockára bízni egy fontos döntést, és még vagy 30 másik dolog. Ezeket mind mind azért tettem meg, mert sosem voltam igazán boldog és a halál gondolatára szétáradt bennem a nyugalom érzete. És sosem érdekelt egyik sem. Soha egy pillanatra sem, mert baromira nem így képzeltem el önmagam, nekem az az élet kellett amit én elképzeltem és punktum! Ez az egész bakancslistás dolog azt hinnéd, hogy kamu, de nem az, mert személyre szabott, mint az élmények is: szubjektív. És nem vagyok boldog, és depressziós vagyok továbbra is. De megcsináltam egy rakás őrültséget amiről addig álmodni se mertem volna, a nagy részük még mindig hátra van, és tudod mit? Amíg itt vagyok és élek, addig van tovább, addig nem vagyok befejezve, és te sem vagy. Ha tényleges segítség kell valamiben, szólj nyugodtan. Szeretem a kihívásokat.
Sajnálom, hogy nincs hol laknod. 🙁 Ez sem lehet egyszerű élet. 🙁 A munkahelyen nem veszik észre, hogy ott "csövezel", vagy tudnak róla? 😮 A hajléktalan szállón tényleg nagyon rosszak az emberek? 😮
"Ma még mosoly,holnap könnyek, ma még nehéz,holnap könnyebb. Nézz az égre ,a legszebb fényre, láss egy álmot,s harcolj érte."-Nagyon szép idézet, Nofretete! 🙂 Nem tudom, kitől van. 😮
Én 57 évesen már semmiért sem harcolok. Engem az vígasztal, hogy "Semmi sem tart örökké."
Most a téltől PÁNIKOLOK NAGYON, de az is el fog múlni.(Remélem, kibírom. Ez már évek óta így megy.)
Sziasztok! Köszi, hogy írtatok magatokról. 🙂 Terveztem, hogy egyenként válaszolok, de ahhoz fáradt vagyok, elnézést emiatt! 🙁
Nálam télen nincs meleg. 🙁 Amikor kint -17 fok van, akkor reggel 10 fokos szobában ébredek. Fával fűtök. Ruhában alszom:1 paplan alattam, 2 paplan felettem. Délutánig nem gyújthatok be, mert csak fél télre való fát tudok megvenni, és azt így osztom be. Estére 12 fokra tudom "bemelegíteni" a szobát. Ha kint enyhe idő van, akkor 16-ra. Nappal minden létező meleg rongyot magamra veszek. Néha úgy nézek ki, mint egy csöves, és úgy is érzem magam a saját otthonomban.
Én teljesen egyedül vagyok. Valahogy a barátok is elmaradtak. Gyerekeim is messze laknak. Huszas éveimet nem tölthettem csavargással, és kedvem szerint, mert 22, és 25 éves koromban szültem. A gyerekeimmel voltam elfoglalva. Bár inkább magamnak éltem volna, és tanultam volna.
Én nem éhezem. Napi 200,-Ft jut élelemre. Tej-kenyér, vagy tejbedara, de valószínűleg nagyon meg fogom únni. 🙁 Jövő héten veszek a Tescóban étolajat, és savanyú káposztát. Ezt eszem kenyérrel. A zsíros kenyér nem játszik, mert vegetáriánus vagyok. Szép napot kívánok! 🙂