Nárcisztikus személyiségzavar
Áh, csak még jó a memóriám... Leírta a dr.nő: "Intellektuális funkciói adekvát megtartottak."
Amúgy ez maga a csoda 😀
bingó
Az álomtól a felfedezésig... Kicsit regényszerűbb Watson–Crick: A kettős spirál. Példa a flash eredeti jelentésére!
ezért is kezdtem 20 évesen ezzel a könyvel, aztán jött a betegség és olyakat olvastam mint Selye János vagy Modern matematika.
Csak könnyebben olvashatóan írta meg... viszont megdőlni látszik itt-ott. Einstein is hívő volt!
A rész és az egészt olvastam tőle, nagyon jó könyv.Még egyszer elakarom csak nem volt rá idő, eddig, csak egyszer belekzdtem még.Engem most az Einstein-i fizikai érdekel, mert arról semmit nem tudok, és elméletileg az a könnyebb, nem a heisenbergi.
Szivesen.
Kösz. Még Heisenberg, a fizikus is azt mondja, hogy minden részben ott van az egész, és az egészben minden rész. Tehát benned az isteni, és Istenben te.
Majd egyszer rájössz, hogy az ateizmus maga politika... a hülye darwinizmusával karöltve.
kedves az utolsó sorod, hasonlit Jung elméletéhez, most pont nem jut eszembe, de Sri Chinmoy is valami hasonlót tanit, de nem teljesen úgy.Neki a Supreme azt jelenti hogy Te és Isten ugyanannak a tudatnak vagytok két aspektusa,Krishna pedig a Supreme egyik manifesztációja.Ezzel ellentétes a Krishna-tudat, amit Prabhupáda tanit, ott Krishna az összes Isten, Félisten, a Supreme(Paramatman) is.
nem mondom hogy butaság az ateitmus, legfeljebb a politikában.Ha valaki hisz a jóban, akkor hisz Istenben is.Ennyi épp elég, mindketten boldogok akarnak lenni, a cél ugyyanaz, csak egyiknek nehezebben sikerül.
Igen, ezért butaság az egész ateizmus minden velejárójával.
Ha nem fejleszted és nem veszel róla tudomást, akkor is van okkult erőd... sőt, majdnem mindenkinek van, csak vagy nem hiszi el, vagy "nem gyúr rá".
Isten bennünk lakozik, mi pedig őbenne.
a hit a valóság, a hit Isten, a hit a tudás, egyébként csak tudatlanság van, ez ilyen hinduizmus pl. Én még annyira nem hiszek a gondolatok teremtő erejében, ugy mint okkult erőt sem akarok kifejleszteni, pedig a mesternek akit szeretek Sri Chinmoy, neki volt, de nem szükséges az Istenmegvalósitáshoz ahogy az ő filozófiájában benne van.
BUÉK:)
A hit sokat segít! De azt tapasztalom, hogy bármilyen hitűnek is vallja magát valaki, mindenki "a maga módján" hisz. Mint ahogy szeretni is csak "a maga módján" tud...
Szülők... ott kezdődnek a problémák. Persze, jót akarnak (többnyire), csak épp azt hiszik, ők tudják, hogy neked mi a jó. Én mindjárást két pedagógus szülő hendikeppel jöttem a világra. Persze hogy vonzom a türannoszokat!
Van olyan pszichológiai iskola, amely szerint az is betegség, ha hiszel a gondolat teremtő erejében... Na, ez az apró nyavalya nekünk már nem differál! Igenis képes az ember "bevonzani" gondolatok által jót és rosszat egyaránt. Megjegyzem, a szüleim nagyon negatívak.
ha tolerálod a másik embert akkor tanulhatsz tőle valamit ezáltal, a terapom mondta, nekem néha, sajnos, sokat kell tolerálnom a szüleimet, akik alapvetően jó emberek, mindenkiben a jót az istenit kell látni, ahogy a terapom mondaná mindannyia Istenek vagyunk a gondolatainkkal mi is teremtünk, lőn világosság.
ha szenvedélymentes életet élsz(buddhizmus) akkor nincs fájdalom , bár én hindu vagyok, ott még a jógi a sexre is köp egyet ha meghallja ezt a szót
Boldog új esztendőt Mindenkinek!
zita79: Persze hogy igaz a "művész és zseni", hiszen ha valahol több van, máshol kevesebb kell legyen – már csak matematikailag is...
jaj, engem már annyit kezeltek, hogy időnként úgy érzem, attól lettem még betegebb!
Az a szörnyű, hogy igazából szeretem. Most toleránsabb volt, de ez a nyilvános helyen enyhén szólva túlzó fogdosás nála is megy, és noha nem szoktak annyinak nézni, amennyi vagyok, a korom miatt is ciki, és igenis megalázó: azt tehet velem, amit akar.
körtefa: ez már két betegség, csak én épp tudok az enyémről (bár olykor elismeri, hogy ő sem "könnyű természet"). Na igen, vagy megtanuljuk tolerálni egymást, vagy talán kisebb fájdalommal ér véget...
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Amit én írtam a művészekkel kapcsolatba az az egyéni megfigyelésem és állítólag van igazság az őrült és a zseni mítoszába.
Akivel én szívtam meg az pont mezőgazdasági sulit végzett ,szóval nem művész csak a zsarnokság művésze .
Ne aggódj!Majd túl teszed magad.Pszihológushoz én is jártam.Nem szégyen.
Esetleg megpróbálhatod kűlső segítséggel elkűldeni.
Úgy tűnik nekem jobb, mert nem tudok emlékezni az életemre...
nem is szabad mindenkit elküldeni a jó... , tolerálni kell a másikat, és ebből a tolerálás által lehet tanulni a másiktól, szóval több leszel tőle, persze egy párkapcsolat az más, ott természetesen előfordulnak szakitások, de egy betegség miatt nem szabad
gyermekeim, ő még csak nem is művész, csak munkabuzi... én meg 2 házassággal és egy 26 éves gyerekkel mögöttem beleszálltam... és megint itt van, nem bírom elküldeni.
persze, zita79, hisz a fiataloknak még nincs kiforrott, érett személyiségük, könnyen befolyásolhatóak, szűklátókörűek... és ha nincs egy biztos háttér mögöttük, erős kapcsolat a szülőkkel, akkor még inkább veszélyeztetve vannak. sajnos... 🙁
zita79: Nem a művészek között van sok ilyen, hanem sok ilyenből lesz művész... szerintem.
Mobid2: ne haragudjatok, ha túl durván írtam, ez még finoman volt fogalmazva. régóta bennem van ez már, még a terápiámon se tudtunk idáig eljutni, úgyhogy eléggé emésztenek a történtek... 🙁 bocsánat.
Biztos nem konkrétan a fiatalságomat használta ki,de valószínű a fiatalabbak jobban beleesnek az ilyen melléválasztásba.
Nem akarok általánosítani,de a művészemberek között sok az ilyen.Tanultam én is olyan szakmát ami művészi jellegű és ott eléggé nem szokványos személyiséggel rendelkező ember volt.Volt ott egy csaj aki félelmetes szinten irígy volt a sokak szerint különlegesen szép hajamra.Nem tudott beletörődni és kontrolálni azt,hogy szép dús a hajam.Egyszer a kollégiumba körbevettek vagy 4-en és ordíbáltak addig míg lenem vághathatja valamelyik a hajam.Hadonászott az egyik az ollóval.Az ilyen szerinted normális személyiség?A többség ilyen volt.
rotebeete, ez rémes, még igy olvasva is durva! JObban kell vigyázzatok magatokra!!
Én abszolút átérzem a helyzetet. Én is 16 évesen estem bele egy rendkívül szar kapcsolatba, igazi pszichopatával volt dolgom. Első szerelem persze! Emberek, olyan gyönyörű verseket írt, hogy azt elhinni nem tudjátok! Hatalmas elme! "Nincs erőm, nincs hatalmam, összes tehetségem bandukoló mondatokban rejlő, nagynak tűnő üvegszavak." Üvegszó! Milyen gyönyörű szó! Milyen kifejező! Aki valamennyire szereti a költészetet, az értékelni is tudja ennek a pár szónak a csodálatos jelentését... A mai napig tisztelem a tudásáért. Ezzel csábított el. Bújtam József Attilát, Radnóti Miklóst, és még sorolhatnék pár költőt... Nagyon mesésen fog hangzani, de mi a Margit-szigeten ültünk pokrócon és verseket olvasgattunk. Nagyon romantikus volt. Rajongtam érte, imádtam, és istennek tartottam, amikor szavalt. Szinte sírtam belül, annyira megszólított... Elhalmoztam ajándékokkal, hogy érezze, fontos nekem. Ezek az ajándékozások azonban egy idő után követelőzéssé vált... Én fizettem mindent, bárhova mentünk. Mozi, étterem, stb. Kegyetlenül zsarolni kezdett. Volt, hogy meg akart pofozni a nyílt utcán. "Elfelejtetted, hogy ki hordja a nadrágszíjat? Viselkedj, különben megruházlak!"
Szörnyű dolgokra kényszerított. Közterületen fogdosott, még a rendőrök is rajtakaptak bennünket, nagyon szégyelltem magam. Akkor én még nagyon kis naiv és tudatlan voltam, magamat se fedeztem fel még, így nekem az is izgató volt, ha csak megfogta a kezem. Megtanított csókolózni, ilyesmik. Aztán egyszer a moziban olyasmire kényszerített, amit sose feledek el. Elkezdett simogatni, én kértem, hogy fejezze be, mert nem szeretném, nagyon bántott a rendőrös dolog, és felkészülve se voltam rá még. Elvettem a kezét, eltoltam, erre odahajolt az arcomhoz, és azt súgta a fülembe, hogy azonnal eresszem el a kezét, és hagyjam hogy azt csináljon velem, amit akar, különben itt fog felpofozni az egész mozi előtt. És én hagytam... végigzokogtam a filmet. Arra se emlékszem, mit néztünk, olyan mély traumaként ért.
Aztán később egyszer átjött hozzám. Úgy beszélt velem, mint egy mocskos lánnyal. "Fúj, szűz vagy még... miért nem kúrattad már meg magad... ha nem lennél szűz, már rég megerőszakoltalak volna... hogy lehetsz ennyire tudatlan kis hülye... hogy még orgazmusod se volt soha, hogy nem nyúltál magadhoz, stb." Megbélyegezve éreztem magam, bűnösnek, mocskosnak, mert nem vagyok elég jó neki, elég tapasztalt... Ott álltam meztelenül, és zokogva hallgattam a mocskolódását. "Milyen kövér vagy, nagy a hasad." (Hozzátenném, 50 kiló voltam 164 cm-vel, ez minden, csak nem kövérség.) És amint lent hozzámnyúlt és megérezte, hogy benedvesedtem, iszonyatosan lehordott... hogy gusztustalan vagyok, amiért nedves vagyok, azonnal hozzak egy törölközőt különben agyoncsap, és szégyelljem magam... Nem történt meg a dolog... Hát emberek, azt hiszem, ott lett vége, hogy nekem valaha is kapcsolatom legyen. Engem annyira megalázott és eltiport, hogy én képtelen vagyok egy férfiban is megbízni.
Pénzt csalt ki belőlem, meglopatta a szüleimet velem, eladatta laptopom, ipadat, mindent, amit el tudtok képzelni... még a karikagyűrűmet is elvette, amit édesanyámtól kaptam. Ez kb. 5 hónap leforgása alatt történt. Közben lefogytam, tüdőgyulladást kaptam, és meg is tettem, amit úgy éreztem, hogy meg kell tennem: öngyilkosságot követtem el.
Sajnos vannak ilyen emberek, akik felsőbbrendűnek érzik magukat, csak az a helyes, amit ők tesznek és gondolnak. És ezt azokkal tudják megtenni, akik tapasztalatlanok, jóhiszeműek, naivak. Ezek a fiatalokra a legjellemzőbbek, ők a könnyű áldozatok. Én azóta könnyen felismerem ezt a típust, de annyira mindegy... Egy pasira se tudok férfiként tekinteni, abszolút nem. 20 éves vagyok, és nem volt kapcsolatom még... pedig okos, intelligens, szép lány vagyok. Sokan környékeznek, dicsérnek engem, szeretnek. De mindenkit elutasítok magamtól... 🙁 Sajnálom, ami veled történt! És abszolút megértelek, hogy fájdalmas ez az emlék. De koncentrálj a jó dolgokra, azokra, amik azóta történtek veled..
Köszönök minden együttérzést... Annyira, de annyira egyformák a dolgok!
zita, nem , nem a fiatalságod használta ki: én abban az évben érettségiztem, amikor Te születtél. Azt hiszem, a szeretet utáni vágyunkat használják ki a saját, de letagadott szeretet utáni vágyuk kielégítésére. Nagyon megalázó, nem találok rá jobb szót még mindig...
Akkor hasonló cipőbe jártál mint én azzal a Misivel.Engem se vállalt föl haverok előtt és ez a pasi is maximálisan teljesitett az ágyba.Utólag olyan,mintha a sexuális teljesitménye nélkül otthagytam volna.Akármit kérhettem tőle az ágyba mindenre hajlandó volt ellentétbe a való élettel.
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Volt egy párkapcsolatom évekkel ezelőtt ami megmaradt bennem és a mai napig hordozom az emlékeit és a sérelmeket.Most 33 éves vagyok és a sztori 16 évesen történt velem..Maximálisan szeretem az élettársam Tamást és kimerem jelenteni ,hogy szenvedélyesen szeretem.Nem vagyok szerelmes de mély nyomot hagyott az a férfi aki 16-17 évesen egy évig idomított és lelkileg terrorizált míg egyszer ,,hála istennek"csendbe lelépett.A férfit el tudtam felejteni de azt ,ahogy sakkba tartott és terrorizált azt nem.Még ostorozom is magam kicsit mert szégyellem magam amiért hagytam magam megalázni és lelkileg terrorizáln valamint degregálni.
Szerintem nagyon tanulságos történet.
Utólag nem tudom miért jött össze velem az a férfi. Édesanyám is befolyásolt a dologban.
1996-ba ismerkedtem meg Mihály nevű fiatalemberrel aki idősebb volt nálam 5 évvel.Akkor kezdtem a szakmunkásképzőt Mezőtúron,
de a férfit a lakóhelyemen ismertem meg egy presszióba.Meg sem fordult a fejembe a párkapcsolat lehetősége csak mint haverként tetszett.Kölcsönkértem tőle valami zenét amit elhozott miközbe anyukám biztatott,hogy menjek vele sétálni egyebek.
Első négy hónapba lovagias,rendes,meg nem bántó .Sokat költött rám és a hozzátartozóimra.Túl drága ajándékokat vásárolt ami édesanyámnak imponált is de nekem kevésbé.Azt mondta azért vásárol mert szeret.
Elragadó és gáláns volt az udvarlás időszakában. A kapcsolat egy későbbi szakaszában teljesen megváltozott.
Kezdetben nagyon fölnézett rám. Azt éreztette velem, hogy még sohasem volt ilyen nagyszerű kapcsolata. Aztán letaszított a magasból, mindenért leteremtett. .
Vonzó férfiként viselkedett a külvilág előtt. Az ismerősöknek,rokonoknak fogalma sem volt arról, miként viselkedik olyankor, amikor nincsenek tanúk. Mindenki irigyelt, és szerencsésnek tartott milyen nagyszerű választás Mihály.
Hirtelen megváltozott.Nem tetszett neki a szókimondó természetem,határozott stílusom és igyekezett lefaragni belőle.
Előakarta írni mekkora hangerővel beszéljek,mit mondjak,mit kérdezzek s a családtagjai úgy szintén.
A látható bizonyítékok hiánya miatt sokszor nem is nagyon hittek nekem a barátaim főleg rokonaim milyen valójában.
Ellenőrzés alatt tartotta a viselkedésemet és ha valami nem tetszett neki akkor szólt de olyan volt mintha direkt a hibát keresné. Példa:mért vakarom az orrom sűrűn?Mért pislogok sokat?Furán mosolygok (neveletlen vagyok),görbén megyek,rosszul lépek,nem köszönök(pedig nem is értem közel az illetőhöz),nem nézek a másik szemébe,ezt mondtam meg azt mondtam a nővérének de mégse azt mondtam.Rendszeresen kiforgatta ő és családja a szavaimat.Például fölajánlották,hogy sütnek pizzát és azt mondták én akartam süttetni velük és ne terheljem őket ilyen hülyeségekkel.Amikor szépen megakartam beszélni a nővérével a dolgot leállított.Szóval akadályozta az önérvényesítésem amit még most is építgetek.
Ha próbáltam megbeszélni a dolgokat akkor ,,ne magyarázkodjak!"
Olyan kritikákat mondott sokszor, amiket sose kaptam senkitől. Minősítette a műveltségem.pl:Ezt nem tudod?Azt nem tudod?Te nem tanultál földrajzot?Direkt kérdezgetett is,hogy mit tudok és mit nem és főleg olyanokat kérdezett amit biztos nem tudok.Gyakran mondott rám olyan dolgokat ami nem igaz pl:a nővére sütni akart valamit és azt mondta én akartam süttetni vele.Rendszeresen összehasonlított másokkal pl:,,ahúgod az tud öltözködni és van kialakult stílusa és neked nincs".Nem éltem náluk de ha megjelentem náluk egyből befogtak dolgozni amire húztam a szám mert gyanús volt nekem.
Mielőtt megismertem nagyon szókimondó voltam és az esetek többségében mindenkinek meg mertem mondani a véleményem ami fokozatosan leeépült bennem és a mai napig is dolgozok azon,hogy visszaszerezzem.
A családtagjai időnként vásároltak nekem ruházati cikkeket amit legszívesebben föl nem vettem volna de mindig zsarolt,hogy hazakísér célozva közbe a szakításra ha nem hordom őket.Ha nem csináltam azt amit mondanak abból botrány volt.
Nem fogadta el a hibáimat pl:szórakozott vagyok,sokat járok wc-re (ami álltalába idegi eredetű) és az olyan típusú emberek mint én nem tudnak figyelni a gyermekre sem.
A családján,baráti körén kívül mindenkit kritizált aki nem olyan mint ő proli,paraszt,csozé,igénytelen,nem tud viselkedni,műveletlen,nem kéne így öltözködnie ilyen idősen(ilyen típusú megjegyzéseket használt)
Az emberek szemébe jópofa és mindenki azt hitte rendes.Álrendes meg álilledelmes.
Megmondta mibe nem járhatok és mibe igen.Véleményem más volt akkor az gáz.Kivel barátkozzak kivel ne de ezt nem kell ecsetelni. Minden apróságért összeveszett velem amiért egy átlag ember szerintem nem veszne össze.
Provokálta a veszekedést.Pl:anyukája megajándékozott egy sapkával,melegítővel ami nem a stílusom és idősebbek hordanak én meg nem akartam benne elmenni discóba és megzsarolt,hogy hazakísér utalva szakításra. Másik példa ebédnél szedtem annyi kaját amennyit megbirok enni de ő még szedett hozzá és az már sok volt nekem .Ja én vagyok az illetlen!.
A legrosszabb,hogy belém szugerálta milyet buta vagyok,milyen tájékozatlan ,illetlen.Kereste a hibáim.Discóba nélkülem járt mert,,illetlen"vagyok de mások szerint nem.
Sokszor megzsarolt. Ha nem veszem föl ezt a ruhát akkor hazakísér és szakítás.Direkt olyan ruhát vett ami nem az ízlésem és ha nem vettem föl akkor megzsarolt ,hogy elhagy.Manipulált sokszor.Kihasználta mennyire szerelmes voltam és úgysem hagyom ott.
Nem egy mintakapcsolat volt mert ha szeretek valakit akkor szeretem a hibáival együtt nem átformálni akarom.
Szakítás előtt két héttel vett egy 30 ezer forintos bőrkabátot.Azt hittem szeretetből de utána otthagyott két héttel.
Szerencsés voltam mert ő hagyott el különben nem tudom, hogy másztam volna ki belőle.Érzelmileg zsarolt volna,hogy ne hagyjam el.
Valószínű nem voltam és nem vagyok hosszú távon terrorizálható és nem óriási a tűrőképességem ill.alkalmazkodóképességem mert előbb-utóbb megpattant.Többet nem volt ilyen párom,mert időbe észrevettem ,ha ilyen tipus.
Szeretném ha írnának véleményt erre a sztorira.Miért volt velem ilyen ez a férfi?Kihasználta,hogy fiatal vagyok?
Talán kicsit hasonlít a szüleimre mert ők is szerettek zsarolni.
Én azt hiszem, egy életre megutáltam a nárcisztikus embereket. Eggyel még mindig együtt élek: az apámmal. Azon csodálkozom, hogy anyám hogy bírja, de azért valamennyire kordában tudja tartani az erős személyiségével. De persze konfliktusok a mai napig vannak...
sajnálom Kleo!
A fájdalom enyhül és majd elmúlik.Találsz mást,normálisabbat,aki megbecsül.
Üdv. Mindenkinek! Tegnap dobott 5 hónap után egy abszolút nárcisztikus pasi. Ennyi megaláztatást, mint tőle, még az életben nem kaptam. Ő lelki élősködő, és természetesen tökéletes, mindent tud, sőt mindent jobban tud, a másik csak hülye lehet. Én sem vagyok százas, még felsorolni is sok lenne a pszichés nyavalyáimat, sokak szerint ez nekem tükör volt, hogy olykor mit csinálok másokkal: nem jó, meg az ellenkezője sem stb. Szégyellem, de tényleg van bennem egy jó adag egoizmus. Ez a faszi meg be akart törni, mint egy lovat... Segített sokat, nagyon jó volt az ágyban, de mindezt is a saját nagyszerűségének bizonyítására használta. Ismétlem, én sem vagyok egyszerű eset, úgyhogy a kezdeti megfelelési vágy (ugye úgysem volt jó semmi, amit csináltam) után jött a lesz@rom meg a hiszti. De megmondtam: egy hisztis nőnél csak egy hisztis férfi rosszabb. Ráadásul én 4,5 évig nem ittam, de vele visszacsúsztam a piába, mivel nála még a reggeli ital is a sör...
Ő sem vállalt föl ismerősök előtt – pedig nyílt titok volt. Az egész magánélete zavaros, sosem volt igazán őszinte, még füllentgetett is. Persze ha megmondtam, egyszerűen megsértődött.
Tél van, amúgy is depis idő, és itt vagyok ebben a nyomorult házban (ez már egy másik történet) a lányom kutyájával tök egyedül.
És hiába látok mindent ennyire tisztán, mégis nagyon fáj...
meg kell szerelni a dolgokat, két csuklódat elkezded forgatni(üdv - megszökött)
nekem lehet, hogy van egy nárcisztikus kapcsolatom, de nem vagyok benne biztos. Nem fényezi magát, nem egy nagy önbizalom, de mégis totál egoista. Úgy gondolja az élet egy túlélőtárbor, aminek ő a közepe. És ha valaki veszélyes, akkor azt le kell szerelni.
Magam is nárcisztikus vagyok, de csak egy kicsit. Egy kicsit mindenki az.
körtefa,
karácsonykor velünk lesz a fiam.
zizzentlány szép a profilképed
mobid2 veled mi van, régen halottam már rólad valamit, gyereked mikor lesz veled?
Szia maganyoslány, üdv a fedélzeten... szerintem neked anyukád a párkapcsolatod, olvastalak az Anyukát keresek-ben is. Mindketten magányosak vagytok, és együtt éltek, kényszerből is meg függőségből is. Hmmm... erről eszembe jutott, nem olvastam itt olyat, (vagy csak vak vagyok) hogy valaki nárcisztikussal él együtt, akár családtagként - lehet, hogy érdemes lenne a topicot bővíteni ilyen tapasztalatokkal is, meg hogy tud kiszállni vagy mit tud segíteni, van-e megoldás.
Amúgy a tegnapi nyafogásom kihúzva, ma megint jobban vagyok - tegnap évfordulófélénk lett volna, na mindegy.
Hittem én azt 😀 nagy naívan 🙂 Ésszel 🙂 A szívem meg nem érti amit az eszem mond neki: hagyd a fenébe, ha szeretne a pokolra is elmenne érted, úgy mint te őérte, nem lehetsz bátor kettőtök helyett. (Néha nem bírom és keresem a kapcsolatot vele, csak azért, hogy egyetlenegyszer azt halljam, hogy nem igaz az egész, csak pillanatnyi elmebaj, és az igaz, amit hittem... és ne arra gondoljak, ami a valóság, hogy egy perc alatt gondolkodás nélkül lecserélt egy fiatal kis husira... tuuudom, ez nem engem minősít... de nagyon fáj...
Nekem szerintem Anyukám nárcisztikus. Onnan gondolom, hogy elolvastam, amiket itt írtok... Biztos ezért nincs párkapcsolata akkor.
harmony: sajnos ez nekem is ismerős. És mennyire jól jellemezted az ilyen embereket. kitartást hozzá. Én se hiszem,h ogy van esély nagyon egy iylen embernek felébredni, és modnjuk a tényleges önállóságot választani az élősködés ehlyett.
Köszönnöm szépen mindenkinek a segítséget.
Le tudtam zárni az egészet. Maradt még harag, szomorúság, szeretet és végtelen sajnálat bennem. Sajnálom őt és sajnálom magunkat.
Ezekkel az érzésekkel már együtt tudok élni. El sem tudjátok hinni, mennyit segítettetek.
Szia Harmony, az a gubanc, tudod, hogy nagyon úgy látszik ám, hogy tudnak szeretni. De csak addig a határig, ameddig az érdeklődésük tart. Illetőt ugyanis nem érdekelte, én mit tudok, miben vagyok jó, mi érdekel, csak ha ez véletlenül az ő érdeklődését is súrolta valahol. Ritkán lehet velük másról beszélgetni, mint amiben ők jónak érzik magukat - na de arról aztán vég nélkül. És abszolúte nem érzékelik, hogy ez messze túlmegy a másik határain, amikor pedig megpróbálod leállítani, akkor halálra sértődnek. És előfordul, hogy soha többé nem hozzák szóba a témát. A szeretettel is így vannak. Amíg azt látják, hogy oda vagy értük, addig végtelen sok szeretetet adnak. De ez a szeretet leginkább önmaguknak szól, hiszen azt szeretik a másikban, hogy az érte van, érte tesz mindent. A gubanc akkor kezdődik, ha a másik valamiért nem képes erre (fáradt, beteg,) / kritizál / nem adja napi szinten a "de nagyszerű vagy drágám" érzést. Hát még ha ki is van borulva 🙁 akkor jön a "mennyi probléma volt köztünk" és nem vetik össze reálisan, hogy ha 2 év gyönyörű egy kapcsolatban és jönnek bajok akkor azt talán együtt kellene megoldani. Kilépnek a kapcsolatból azonnal, mint egy lyukas zokniból, és rögtön nekiállnak értő célközönséget keresni. És nem tudnak különbséget tenni 2 kedves szó és valódi érdeklődés közt. Gondolom nagyjából egy rohangálás az életük olyanok után akik majd nagyszerűnek látják őket.
És igazából fel sem ismerte, hogy ami felé rányul az csak futó érdeklődés, felnagyította akkorára, hogy se látott, se hallott. Valami arányérzék probléma lehet itt, vagy mi. Mert biztos vagyok abban, hogy azt gondolta, bátran kihajíthat, ez a lány majd megadja neki amit én nem.
Beatrice, igen sajnos ismerek ilyen személyt a családomban, persze ő nem ismeri el hogy ilyen, és ő is csak a saját érdekeit nézi. Addig tart a szeretete mások iránt, amig kirelégítik a vágyait, de amint neki kellemetlen dolog kerül a felszínre hárít, és előjön a szörnyeteg belőle. Szörnyű természetük van az ilyen embereknek, és addig nyomulnak amig nem érik el amit az érdekük diktál. Bármire képesek ezért 🙁 Néha félek tőle (attól aki ilyen nálunk), félek, hogy tettlegességre fajul a dolog, ha nem kapja meg amit akar. Konkrétan most anyagilag gondolom, mert nem dolgozik az illető, s minket zsarol érzelmileg, anyagilag. Tulajdonképpen mi tartjuk el őt, s egy csepp hála nincs benne, hanem természetesnek veszi. És még neki áll feljebb ha nem tudunk neki pénzt adni, mert mondjuk nekünk sincs. Na akkor mi vagyunk a főgonosz, akik "le sem szarják hogy éhen hal e". De az nem jut eszébe, hogy nekünk is élnünk kell valamiből és az sem, hogy eddig mindig adtunk neki. És ami még szörnyű, hogy meg sem hallgatja ha szépen el akarjuk magyarázni neki, mi a probléma, hanem már rögtön támad, hogy mi kegyetlenek vagyunk, és tényleg szóhoz sem hagy jutni minket. Volt hogy ordibált velünk, hogy addig nem megy el amig nem kap pénzt. Nem tudom mi döbbentené rá az ilyen embereket a VALÓSÁGRA, de szerintem semmi. Nekik megvan a saját világuk, és csak az létezik számukra. Akkor lesz nekik koppanás, ha már nem lesz akit kihasználjanak. Szerintem képesek lesznek abba "belehalni".... vagy nem tudom de annyira beszűkülten gondolkoznak, nem látnak mást csak a saját érdekük, egyszúóval nem látnak az orruknál tovább. Legjobb az ilyen embereket elkerülni, de mivel nekünk családtagról van szó, nem küldhetjük el a fenébe... már volt hogy azzal fenyegettük feljelentjük zaklatásért, mert tényleg zsarol minket, akkor még neki állt feljebb, hogy hogy képzeljük?! Szóval az ilyen embereknek semmi belátása sincs.... legjobb tényleg hagyni őket a fenébe, és elkerülni nagy ívben. Szerintem a szeretetük nem igazi, mert ha az lenne akkor érdekelné őket mi van a másikkal, így csak magukat szeretik szerintem. 🙁
Szörnyi, ezt nem az írásodra reagálva írtam le, csak mellékesen, a témához akartam hozzászólni, hogy én hogyan látom 🙂 Azt is elhiszem hogy nem tudnak szeretni, de akkor az nem betegség, hanem szerintem személyiségvonás (vele született dolog?) inkább. Vagyis én így gondolom, persze lehet tévedek. Én ismerek olyan személyeket (közeli hozzátartozók), akik ilyen vonásokat mutatnak, és egyszerűen képtelenség velük beszélgetni, mert mindenre felemelt hanggal s sértődötten reagálnak, és meg sem hallgatják a másikat. Az lehet hogy ők ezen nem tudnak változtatni, de szerintem én ezt nem tudom igazán tolerálni bennük, mert én úgy gondolom, egy kis empátia mindenkiben kéne legyen. Vagyis magamból indulok ki és nehéz elképzelnem, hogy van aki nem ilyen 🙂
Sziasztok,
nemrég regisztráltam. Sajnos nem láttam, hogy ebbe a fórumba illene inkább a problémám, és máshová írtam először.
A segítségeteket szeretném kérni.
2,5 éves kapcsolatom volt egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő fiúval (én jóval idősebb vagyok nála). A kapcsolatot én életem legszebb szerelmének éltem meg nagyon hosszú ideig.
Közben voltak konfliktusok, amik nyomán kiderült, hogy nárcisztikus. Próbáltam rávenni, hogy lépjünk ez ügyben valamit, teljesen sikertelenül. Viszont jelentősen csökkentek a konfliktusok köztünk. Ma már tudom, hogy miért - nem akarta, hogy tudjam, és saját maga előtt is titkolta. Ahogy olvasom, ez tipikus reakció. Lényeg, hogy félreértettem a helyzetet. Azt gondoltam, azért csökkentek a dühkitörések, stb., mert szembenézett a problémával.
Én pedig, nagyon bután, úgy próbáltam neki segíteni, hogy nem hoztam soha kínos vagy megalázó helyzetbe, illetve ha máshol abba került, akkor kompenzáltam azt. Dicsértem, támogattam, szerettem.
Ezzel megnyitottam egy ördögi kört. Ugyanis rettenetesen ragaszkodni kezdett hozzám, kényeztetett, becézett. Olyan biztonságban éreztem magam mellette, mint még soha senkivel. Közös jövőt építettem nekünk és az hittem, ez a férfi az, akivel le fogom élni az életem.
Az elmúlt pár hónapban azonban sok minden összeomlott körülöttem - az egészségemmel, a munkahelyemmel és a nagyfiammal kapcsolatos komoly gondok jelentkeztek. Emiatt sokkal érzékenyebb lettem, időnként ki voltam borulva, stb.
És egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már nem vár úgy, elfordul éjjel tőlem, nem beszélget velem, ha együtt vagyunk fáradt és álmos, majd menjek mellé az ágyba... Ez persze fokozta az érzékenységemet és próbáltam megkérdezni tőle, mi baj van. Természetesen azt mondta, hogy semmi... és nagyhirtelen fontosak lettek a haverok.
Egy hét alatt kilépett a kapcsolatból, mint kiderült úgy, hogy közben velem elhitette, hogy minden rendben, de már egy lány után rohangált, aki mondott neki valami szórakozóhelyen pár dicsérő, kedves szót. Persze a lány csinos, szép és fiatal, jobban lehet vele villogni, mint velem. (Pechjére a lány csak nézett, hogy mit akar tőle.)
A probléma, amiben a segítségeteket szeretném kérni, a következő. Amíg rá nem jöttem, hogy miért tett ki 5 perc alatt, úgy hogy utána eszébe sem jutottam, addig fetrengtem a fájdalomtól, és odáig jutottam, hogy megaláztam magam előtte, csak jöjjön vissza hozzám.
Aztán bő 3 hét és néhány beszélgetés / emailváltás után összeraktam a történetet. És most rettenetesen szégyellem magam az egészért, iszonyúan fáj, hogy csak használt az egója fényezésére, hogy nem volt benne kötődés. Össze vagyok zavarodva, dühös is vagyok és legszivesebbben beleverném a fejét abba, mit tett velem. Enni nem tudok, aludni nem tudok, az egész világom feje tetejére állt - mintha a valóság kifordult volna önmagából és én nagyon tehetetlen vagyok, elsodornak az érzéseim.
Van valami tanácsotok számomra?
Idézet tőle: ZizzentlányHívhatsz Zizinek, még tetszik is 🙂
Szerintem, ha tudsz kötődni, szeretni meg önzetlen lenni, az már fél siker. Sok embernek gondja van ezzel - tapasztalatból mondom :S Bár az is igaz, hogy azokat az embereket meg, akik igazán át tudják adni magukat, könnyebben meg lehet bántani és csalódást okozni nekik, mert kiszolgáltatottak. Tudom, hogy nagy baromság, de néha arra vágyom, hogy bár lennék én is ilyen, lennék a szegény lány, akit becsaptak és kihasználtak, mert akkor legalább nem én vagyok a szemét, és az azt jelentené hogy tudok szeretni. Mondjuk ha kihasználnának és becsapnának, én akkor is arra gondolnék, hogy biztosan én rontottam el valamit...
Arra meg szerintem nagyon jó az internet, hogy megnyílj, mert itt sokkal könnyebb. Anélkül árulhatsz el dolgokat magadról, hogy azonosítanák veled, vagy utána találkoznod kéne a másikkal minden nap a sarki boltban.
Zizi, most már eltelt több mint 3hónap, azóta is egyedül vagyok.
Egy borzalmas randim volt, nem is hivott fel az illetö utána.
Továbbra is keresem a társat, csak lehetetlennek tünik, hogy ebben a faluban találok is valakit végre. Nagyon szeretném.
A becsapottság érzése is kezd múlni, de eltünni sosem fog szerintem.
De nagyjából túl vagyok rajta.
Sziasztok!
Először is elnézést a témához nem szorosan kötődő bejegyzésemért!
Pszichológus hallgató vagyok és kutatást végzek a közösségi oldalak (konkrétan a Facebook) és a személyiségjegyek (mint a nárcizmus, az extroverzió és az önértékelés) kapcsolatáról. Jelen esetben kifejezetten nárcizmussal foglalkozó topikokat kerestem, így jutottam el ide. Ha esetleg van valaki, aki szívesen részt vesz egy online és teljesen anonim vizsgálatban, arra szeretném kérni, hogy töltse ki a kérdőívemet az alábbi linken.
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dGszS2U4SkJSRFJ0ejJKYzdsRnZmLVE6MQ
Nagyon szépen köszönöm a segítséget! 🙂 További szép napot kívánok mindenkinek!
Hívhatsz Zizinek, még tetszik is 🙂
Szerintem, ha tudsz kötődni, szeretni meg önzetlen lenni, az már fél siker. Sok embernek gondja van ezzel - tapasztalatból mondom :S Bár az is igaz, hogy azokat az embereket meg, akik igazán át tudják adni magukat, könnyebben meg lehet bántani és csalódást okozni nekik, mert kiszolgáltatottak. Tudom, hogy nagy baromság, de néha arra vágyom, hogy bár lennék én is ilyen, lennék a szegény lány, akit becsaptak és kihasználtak, mert akkor legalább nem én vagyok a szemét, és az azt jelentené hogy tudok szeretni. Mondjuk ha kihasználnának és becsapnának, én akkor is arra gondolnék, hogy biztosan én rontottam el valamit...
Arra meg szerintem nagyon jó az internet, hogy megnyílj, mert itt sokkal könnyebb. Anélkül árulhatsz el dolgokat magadról, hogy azonosítanák veled, vagy utána találkoznod kéne a másikkal minden nap a sarki boltban.
Idézet tőle: ZizzentlányAz biztosan jót tenne, a lelkednek is, és talán találkoznál valakivel. A társkeresőn próbálj meg te írni annak, aki tetszik, hátha csak nem talált még rá a profilodra az, akit te keresel 🙂 Én hallottam sikertörténeteket netes társkeresőktől, úgyhogy talán érdemes próbálkozni.
Egyébként skizofrénként mennyire nehéz egy kapcsolat? Tudsz kötődni a másikhoz, tudsz szeretni? Milyen a másiknak veled élni?
Zizi (ha hivhatlak igy) igen, tudok kötödni. Talán még jobban is mint elötte, mert törekszem a biztonságra és az állandóságra. Nehezen nyilok meg, de akkor a teljes szivem odaadom. Ahogy történt ez a nyáron is... A másik sok mindent nem vesz észre, talán annyit, hogy nem dolgozom, kicsit beszükült a beszélgetös témáim száma. Legföképp a netröl tudok beszélni... Meg a fiamról. Szóval tudok szeretni és kötödni is... A szerelem már más, mint amikor még nem voltam beteg, kicsit enyhébb, de ezt nem is bánom, ha egyszer úgyis szakitás lesz a vége (mint az utóbbi 4évben szinte mindenkivel). Tehát nincs ezzel gondom, csak a megnyilással, mert új embert nehezen fogadok be a belsö körömbe.
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
hallod spellikém, nem unatkozol te egy kicsit? kb 35 fórumtémában te vagy az utolsó hozzászóló. ki kéne menni a ’zuccára néha vagy nem tom